(Ezer éve egységben)
Ezt a kifejezõ címet adhatnánk Novák József, a kolozsvári
„Ion Andreescu” Képzõmûvészeti Fõiskola design tagoza-tán végzett marosvásárhelyi fiatal mûvész Budapesti Szé-kely Házban 2001. augusztus 16.-án megnyílt nagyszabású címerkiállításának.
Címer. Eredete a keresztes hadjáratok idejére vihetõ visz-sza. A lovagok címerjelvényeit “a kölcsönös összetartozan-dóság felismerése tette szükségessé”. Elõször zászlón használták, a 12. század elejétõl pajzson, megkülönböztetõ jelként a lovagi tornákon. A címerkészítésnek pontos sza-bályai voltak, ezeket mindenkor maradéktalanul tisztelet-ben kellett tartani. Ilyen követelmény volt például az, hogy a címert alkotó kép pajzsba legyen foglalva. Ezért például a Kádár féle, meg a Rákosi címer nem volt címer a szó iga-zi értelmében, mert azok a heraldikai szabályok teljes fel-rúgásával készültek.
A címerek mindig az adott kor mûépítészeti stílusát, han-gulatát tükrözték, és a történelmi korok jellemzõit és válto-zásait is magukon viselték. Szimbólumainak ismerete tel-jesebbé teszi azt az információs kört, amelyben mozgunk.
Ma a címerek reneszánszát éljük. Nem véletlenül. Gyö-kerek nélkül nem nõnek fák, múlt nélkül nincs jövõ. Ne-künk pedig ugyancsak okosan kell sáfárkodnunk értéke-inkkel. Anyanyelvünk féltõ ápolása, múltunk hiteles érté-keinek felragyogtatása és tovább adása a két legfontosabb megtartó erõ a mindent egynemû szürkévé foncsorozó glo-balizálódó világban.
Az a tárlat, amellyel a Budapesti Székely Ház, amolyan záróakkordként, a millenniumi ünnepségek elõtt tisztelgett, párját ritkítja. A négy teremben kiállított egységes rend-szerbe foglalt 121 címer nemcsak szemet gyönyörködtetõ,
hanem a szíveket is megdobogtatja, többekben könnyeket fakaszt. A vállalkozásnak nemcsak komoly mûvészi üzene-te van, hanem nemzetstratégiai jelentõsége is.
A Magyar Köztársaság Igazságügy-minisztere, dr. Dá-vid Ibolya megnyitó beszédében épp arra a gondolatra hívta fel a népes közönség figyelmét, amit a tárlat csak sugall, hanem vizuálisan is bizonyít: a magyar nem-zet ezeréves egységét, történelmi-politikai széljárásoktól függetlenül.
A magyar köztudottan szabadságszeretõ nép, amiért tö-mérdek emberéletet, kiontott drága vért áldozott a száza-dok folyamán. Csakhogy az ilyesmi általában hidegen hagyja a politikusokat. A történelem nem kegyosztó, nem ismeri a hálát. A körülmények besegíthetnek ugyan nemes szándékokba, valójában azonban nekünk magunknak kell a
„határok fölött átívelõ” nemzetegységet megteremteni.
Eggyé forrni lélekben és gondolkodásban, akaratban és cselekvésben. Ennek a közös akaratnak picinyke része ez a címerkiállítás is.
A kezdetben tétova gondolat fokozatosan körvonalazó-dott, bõvült, gazdagodott és vált végül komoly elhatározás-sá a mûvészben. Erdélyben, Marosváelhatározás-sárhelyen élve, termé-szetes, hogy Novák József elõször Erdély, majd Marosvá-sárhely címerét készítette el. Jeles néprajzkutatók elismerõ és bíztató szavain felbátorodva, rendre újabb és újabb mun-kák születtek.
Komoly anyagi nehézségek és vívódások közepette elsõ-ként azErdélyi Fejedelmeksorozat készült el, kirobbanó si-kert aratva 2000. márciusában a „Mit adott Erdély Európá-nak?”címû kiállításon a marosvásárhelyi Bernády Házban.
A Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozójára a várme-gyékrõl készült címerekkel bõvült az anyag, melyek a ma-rosvásárhelyi úrháza stallumpadjain pompázva, visszaad-ták a vártemplom régi fényét.
A Castellum Alapítvány szervezésében az erdélyi törté-nelmi családok múlt év nyarán Gernyeszegen tartották ta-lálkozójukat, ahova Washingtontól Ausztráliáig a világ
minden részébõl érkeztek vendégek, mindösszesen 122-en.
Ezen az egybesereglésen Novák a történelmi családok cí-mereivel lepte meg a találkozó emlékezõ résztvevõit.
Senki sem lehet próféta saját hazájában. Ez Novák Jó-zsefnek sem sikerült. Kiadóknak, egyházaknak ajánlotta munkáit. Mindhiába. Végül az RMDSZ vezérkarához for-dult, hogy „csináljunk belõle valamit”.
- Mindenkinek tetszett, de senki sem állt mellém. El kel-lett jönnöm otthonról, hogy álmom valóra váljon - mondja a mûvész arra utalva, hogy a Budapesti Székely Ház ügyve-zetõ igazgatója, Nagy Zoltán nyomban felismerte az alkotá-sok mûvészi értékét és a bennük rejlõ nagy lehetõséget.
Vele sétáltam végig a termeken. A megnyitó ünnepség központi helyszínén, a fõfalon történeti festészetünk egyik legjelesebb képviselõjének, Than Mórnak a szénrajza azt a pillanatot ábrázolja, amikor Szent István felajánlja Magyar-országot Szûz Máriának. A méretes kép bal oldalán Árpád alakja a Millenniumi Emlékmû lovascsoportjából, jobb ol-dalon a Képes Krónikában is látható Szent István címer.
A következõ teremben az erdélyi fejedelmek címerei tá-rulnak elénk, János Zsigmondtól II. Rákóczi Ferencig. Itt kaptak helyet a Hunyadiak, a Báthoriak, Bocskai István, Bethlen Gábor (az iktári ág), az Apafiak, Barcsay Ákos, Kemény János...
A fejedelmi címerek fölött - fordított történelmi sor-rendben - Zsigmond király, Károly Róbert, Nagy Lajos és a Jagellók címerpajzsa. Miért a Jagellók is? - kérdezhet-nénk. Azért, mert a Jagelló családdal Nagy Lajos révén is kapcsolatban voltunk, és Jagelló Izabella volt Szapolyai János felesége. Természetesen itt díszlik Mátyás király cí-mere is a hollóval, úgy, ahogy a Corvina könyvek többsé-gében látható.
A fejedelmi címerek két csoportba oszthatók. Az egyik falon a heraldikai szabályoknak mindenben megfelelõ cí-merek, a foszladékkal s a hozzátartozó címerpajzsokkal, a másikon kissé stilizált, kollázstechnikával készült alkotá-sok függnek.
Az azt követõ terem az Erdély történetében kiemelkedõ szerepet játszó nemesi, fõúri családok címereit õrzi. A Wesselényiek, a Bánffyak, a Hallerok, a Rhédeyek, a Tele-kiek, a Lázárok, a Zichyek, a nagyernyei Kelemenek, a Thormák, a Tiszák, Bocskai István, a Mikó, az Apor, az Ugron, a Tholdalagi, a Zeyk, az Osváth...család címerében gyönyörködhetünk. Itt a Bethlen család egy másik ágának címere látható, melyen egy koronás kígyó tartja az ország-almát. Ugyancsak itt díszlik az író Wass Albert címere is, akinek õsei vitézségükért kapták a nemességet Szent Lász-lótól. És itt kapott helyet a Castellum Alapítvány címere is, benne a marosvécsi kastély szimbólumával. Ez az az ala-pítvány, amely a Gernyeszegen évente megrendezett talál-kozóival azoknak a történelmi családoknak a még élõ tag-jait és leszármazotttag-jait fogja össze, akik ennek a múltnak legalább az emlékét próbálják megõrizni.
A következõ termet az erdélyi történelmi egyházak címe-reinek szentelte a rendezõ. Az erdélyi reformátusok tipi-kusnak tekinthetõ címerében - általában a szószékek koro-náiban is ez a kép látható - a pelikán önvérével táplálja fi-ókáit, utódait. A mai magyar református címeren azonban a koronából már egy turul madár emelkedik ki. Az isten bá-ránya a zászlóval, az ó- és újtestamentummal s a hozzá il-lõ szöveggel: “Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk!?”
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület címerén egy pallost és országalmát tartó oroszlán vette át a turul madár helyét.
Novák József az unitárius egyház címerének két változa-tát is elkészítette. Az egyiken az elõtérben egy zöld halmon álló szelíd galamb, mögötte az önfarkába harapó sárkány-kígyóval. A másikon egy kissé zordabb kinézetû madár (galamb?) áll egy hegycsúcson, elõtte a sárkánykígyóval.
Legfelül mindkettõn a korona. A különbségek ellenére mind a két címer a galamblelkûséget és a kígyó szívóssá-gát szimbolizálja.
Az erdélyi egyházi címerek fölött a Máltai Lovagrend cí-merpajzsa függ. Joggal. A Máltai Lovagrend már a
korakö-zépkortól jelen van a magyar történelemben, hisz a magyar nemeseknek dicsõség volt ehhez a lovagrendhez tartozni.
Ezt bizonyítja a budapesti Mátyás templomban lévõ Máltai Lovagrend kápolna, ahol címerpajzsok jelzik, hogy a törté-nelem során mely nemesi családok lettek e lovagrend tagjai.
A bevett három nemzet (magyar, székely, szász) mellett a mûvész, költõi módon, vagyis szabadon, a magyarokhoz tartozó olyan népcsoportokat is címer alá vont, mint az er-délyi zsidóság és cigányság. Elõbbit a menórával és a Dá-vidcsillaggal, utóbbit a vándorlást jelképezõ kerékkel. Itt látható még az a barokk stílusú Erdély-címer is, amit Má-ria Terézia ajándékozott a tartománynak 1767 táján.
A vármegyék címereit Árpád-házi királyaink címerpaj-zsai fogják szimbolikus egységbe. Minthogy azonban Apa-fi után a Princeps Transsylvaniae gyakorlatilag már a Habsburg király volt, ezért, jelképesen, a Habsburgok cí-merpajzsa is itt kapott helyet.
A történelem során nem egyszer olyan területek is az Er-délyi Fejedelemséghez soroltattak, amelyek igazában nem tartoztak hozzá. Ugocsa, az ország legkisebb vármegyéje, inkább a Felvidékhez tartozott, semmint Erdélyhez. Mi késztette mégis a mûvészt, hogy bemutassa címerét? Talán Ady híres versébõl az „Ugocsa non coronat”, vagyis a ki-sebbségben élõ ember ama vágya, hogya kicsi is merhet nagyot?...
Ez a gyönyörû címeranyag természetesen tovább gazda-gítható. Érdemes lenne kiegészíteni az utókor emlékezeté-re feltétlenül érdemes néhány olyan családi címeremlékezeté-rel, mint például a Károlyiaké. S bár Károlyi Zsuzsannának nincs akkora hírneve, mint Brandenburgi Katalinnak, feltétlen tudatosítani kell, különösen az ifjúságban, hogy Károlyi Zsuzsanna az évtizedek alatt nagyon nemes partnere volt a Nagy Fejedelemnek. I. Rákóczi György nagyságát felidéz-ve, nem feledkezhetünk meg Lórántffy Zsuzsannáról. Itt lett volna a helye II. Rákóczi Ferenc jeles tábornokainak, Bercsényinek, Bezerédjnek... Nem is szólva zágoni Mikes Kelemenrõl.
A fejedelmek, vármegyék, egyházak, városok, történelmi családok címereit természetes keretbe foglalják a magyar királyok címerpajzsai Szent Istvántól Salamonon át a Habsburgokig, ami azt az egységet szimbolizálja, amit Er-dély az anyaországgal mindig is alkotott. Sõt volt úgy is, hogy Erdély volt az anyaország.
Dicséretes, hogy a Budapesti Székely Ház - vándorkiál-lításokat is szervezendõ -, egyben kívánja tartani ezt a gaz-dag és értékes címeranyagot. Sokan tudják, hogy a a Buda-pesti Székely Ház és Közdok Kiadó évek óta népszerûsíti naptárain az erdélyi mûemlékeket, templomtornyokat.
Most ezekkel a címerekkel díszítve kíván újabb színes nap-tárakat készíteni, ezzel is szolgálva az Erdély iránt érdek-lõdõk ilyen irányú informálását. Végsõ céljuk pedig egy reprezentatív album elkészítése. Beépülve az Erdély-Székelyföld könyvsorozatba, olyan kötetekkel szeretné bõ-víteni a készletet, melyek az erdélyi kultúrának bizonyos szegmenseit mutatnák be. Ennek lenne elsõ kötete az Er-dély címerei.
Kapu, 2001., szeptember.