A homéroszi eposzok forrásként történő felhasználása mindig nehéz feladat. Má-ig nem született konszenzus a trójai háború valódiságát illetően. Jelenleg is aktu-ális kérdés, hogy a trójai háború valóban történelmi esemény volt-e, és ha igen, mikor történt. Néhány évvel ezelőtt olyan feltételezések is voltak, hogy az epo-szok a Kr. e. 14. századi világot tükrözik. A legfrissebb elmélet szerint, amelyet Frank Kolb fogalmazott meg, a hősköltemények a Kr. e. 8–7. századi valóságot mutatják be nekünk.1 Én Moses I. Finley álláspontját fogadom el, amely szerint a homéroszi eposzok történeti források és a valaha létezett valóságot írják le (ter-mészetesen lebontva a mitologikus és csodás elemeket a műről).2
Ebben a problémafelvető írásomban a nem hellén eredetű népekre koncentrá-lok, amelyek megjelennek az eposzokban,3 mint az alteritás formái az antikvitás-ban. Legfontosabb kérdés, hogy milyen jelzőket használ a szerző, amikor idegen népeket mutat be és ez alapján milyen következtetéseket vonhatunk le a korabeli emberek idegenekhez való hozzáállásáról. A terjedelmi megkötések nem teszik lehetővé, hogy szisztematikusan végig vegyek minden egyes népcsoportot, így kiválasztottam egyet részletesebb bemutatásra. Ez a nép az egyiptomi nép. Kultú-rájuk már jóval a görögség megjelenése előtt virágzott. Érdekes, hogy ahogy Macfarquhar írja cikkében, Egyiptomot a fáraók katonai ambíciói mozdították elő-re.4 A mükénéi görögség a korai utazók és kereskedők elmondásából szerzett in-formációkat erről a vidékről. Az eposzok ezt az időszakot mutatják be nekünk.
∗ A tanulmány a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt keretében készült („A Debre-ceni Egyetem tudományos képzési műhelyeinek támogatása”)
1 Frank Kolb, Tatort „Troia": Geschichte, Mythen, Politik. Paderborn: Ferdinand Schöningh, 2010.
Lásd még: recenzálta: Stefanie A. H. Kennell at Bryn Mawr Classical Review 2011. 07. 12.
2 Moses I. Finley: Odüsszeusz világa. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1985.
3 Homérosz: Iliász, Odüsszeia, Homéroszi költemények. Fordította: Devecseri Gábor. Magyar Helikon, 1960. Továbbiakban az Od. Illetve Il. rövidítéseket használom.
4 C. F. Macfarquhar: Early Greek Travellers in Egypt. Greece & Rome, Second Series, Vol. 13, No. 1 (Apr., 1966). 108.
LEHRER NÁNDOR
86
Ahogy Macfarquhar írja, a görögök csupán néhány dolgot tartottak említésre mél-tónak Egyiptommal kapcsolatban a Homérosz és Hekataiosz közötti időszakban.5 Mary B. Moore elmélete szerint,6 ennek a korszaknak kellett lennie az első
„arany kornak” a görögség történetében. Az Odüsszeia abban a korban játszódik, amikor a görög hajósok szükségszerűen elkezdenek hosszabb utakra vállalkozni.
Ekkor alapozódnak meg a kapcsolatok például Itáliával. A mükénéi korban a pa-loták vezetésével bonyolították a távolsági kereskedelmet, hiszen csak így tudtak beszerezni bizonyos alap- és nyersanyagokat. Például Ciprusról és Szardíniából rezet, a mai Afganisztán területéről pedig ónt.7 Ki kell emelni, hogy Homérosz-nál jó néhány népcsoportról, országról csupán rövid utalásokat találunk. A jelzők alapján azonban következtetni lehet a korabeli természetföldrajzi és gazdasági viszonyokra. A jelzők és dialógusok egyúttal megmutatják nekünk azt is, hogyan vélekedtek a korabeli emberek egymásról és az idegenekről. Például Homérosz ír a Fekete-tenger térségében élő népcsoportokról is, mint például a halizónokról, akik a trójaiak oldalán harcoltak. Ezt a népet csupán kétszer említi a költő, elő-ször az Iliász második könyvében, az ún. Hajókatalógusban.8
„Jött Hodiosz meg Episztrophosz és a halízón népet Távol ezüsttermő alübéból hozta magával.”9
Másodszor pedig akkor, amikor Agamemnón megöli a vezetőjüket, Hodioszt.10 A paphlagónok is a Fekete-tengeri térségről származnak, és szintén a trójaiak olda-lán szálltak harcba.11 A phaiakokról is sokat megtudunk, akik segítettek Odüssze-usznak hazatalálni. Ennek az ősi népcsoportnak a tagjai képzett hajósok voltak, eb-ből következik, hogy a többi néphez képest többet tudtak a korabeli világról.
Társadalmuk a mitológia és a valóság között fekszik,12 párhuzamot lehet húzni a phaiakok és a föníciaiak között. Vilmos László tanulmányában bemutatja a Kr. e.
11–10. századi tengeri kereskedelmet. Elmondja, hogy a hajózás nagy szerepet
5 Macfarquhar, 1966. 108.
6 Mary B. Moore: Ships on a „Wine-Dark Sea” in the Age of Homer. In. Metropolitan Museum Journal, Vol. 35 (2000). 13–38.
7 Németh György: A polisok világa. Korona Kiadó, Budapest, 1999. 22.
8 Lásd még: T. W. Allen: The Homeric Catalogue. In. The Journal of Hellenic Studies, Vol. 30 (1910). 292–322.
9 Il. II. 856–57.
10 Il. V. 37–42.
11 „Bundásmellü Pülaimeneész meg a paphlagonoknak
Volt feje, öszvérek mezejéről jött, Enetaiból[…]” (Il. II. 850–51)
12 A Companion to Archaic Greece. Ed.: Kurt A. Raaflaub & Hans Van Wees. Wiley-Blackwell, United Kingdom, 2009. 86.
NEM HELLÉN ERDETŰ NÉPEK MEGJELENÉSE A HOMÉROSZI EPOSZOKBAN 87 játszott a görög politikai törekvésekben már az archaikus korban.13 A fenti pél-dák mellett természetesen számos másik népcsoportot is fel lehet sorolni. Az enumeráció során Homérosz bemutatja nekünk a világot, ahogy ő ismerte. A kö-vetkező sorokat olvashatjuk Sztrabón Geographika című művében: „földrajzi tudománynak Homérosz az atyamestere.”14 C. A. Maury a Homérosz korabeli hajózás kezdetét vizsgálta és Homéroszt magát tengerészként ábrázolta tanulmá-nyában. Azt mondja, hogy úgy kell tekintenünk Homéroszra, mint a „tenger gyermekére”, és ez az, amiért az eposzok telis tele vannak olyan jelzőkkel és ki-fejezésekkel, melyek a tengeri élettel kapcsolatosak.15 A Kr.e. 12. századi palo-tapusztulások ellenére a kereskedelem élénken folytatódott, melynek során a gö-rögség kapcsolatban állt számos másik népcsoporttal. Mindezt régészeti leletek is bizonyítják. Az importált tárgyakat tekintve feltártak a későbbi Hellász területén egyiptomi szkarabeuszt és üvegtöredékeket, Szíriából származó vas kést, pecsé-teket Ciprusról, de a Baltikumból származó borostyánkövet is.16 Ki kell emelni azt is, hogy a Hettita Birodalom történetének második átmeneti korában (Kr.e. 14.
század) új népcsoportok jelennek meg Anatólia területén. Ekkor jelennek meg pél-dául az akhájok, vagy a lükiaiak. A birodalomról fennmaradt források nagy része írásos. A hettita dokumentumok interpretációja és az egyiptomi tekercseken talált utalások alapján lehetséges volt valamilyen kapcsolat a Hettita Birodalom és az akhájok között. A szakirodalom ezt egyfajta diplomáciai-katonai kapcsolatnak fel-tételezi.17 A feltárt régészeti leletanyag bizonyítja, hogy már a legkorábbi időkben összeköttetésben állt egymással a görögség és Egyiptom. Több égei-tengeri város nevének első hieroglifás említését III. Amenhotep halotti templomában találták meg.18 A tárgyi és írásos emlékek mind-mind arról tanúskodnak, hogy a „fáraók országa” nem csupán jelen volt, hanem meghatározó szerepet játszott a korai gö-rögség életében. A továbbiakban az eposzokból kiemelt szövegrészletek alapján bemutatom, hogyan is látták a korabeli görögök a „Nílus ajándékát”.
Az Iliászban Akhilleusz példálózik Egyiptommal, pontosabban Thébai-al, mely város nevét Homérosz korától ismerték a görögök. A következőket olvashatjuk:
13 Vilmos László: A hajózás jelentősége az archaikus Görögországban. = Ókor, Folyóirat az an-tik kultúrákról, 2004/3. 28–33.
14 Sztrabón: Geógraphika. 1.1.2. Fordította: Dr. Földy József. Budapest, 1977.
15 C. A. Maury: Maritime Aspects of Homeric Greece. = The Classical Journal, Vol. 14, No. 2 (1918. november) 97.
16 Robin Osborne: Greece in the Making 1200–479 B.C. Routledge, London & New York, 1996. 20.
17 Kurt A. Raaflaub: Historical Approaches to Homer. In. Ancient Greece. From the Mycenaean Places to the Age of Homer. Ed.: Sigrid Deger-Jalkotzy Irene S. Lemos. Edinburgh University Press, Edinburgh, 2006. 451.
18 Eric H. Cline & Steven M. Stannish: Sailing the Great Sea? Amenhotep III’s „Aegean List”
from Kom El-Hetan, Once More. = Journal of Ancient Egytian Interconnections, Vol. 3:2, 2011, 6–16. Vö.: Eric Cline: Amenhotep III and the Aegean: A Reassessment of Egypto-Aegean Relations in the 14th Century B.C. = Orientalia, Vol. 56. Fasc. 1. 1987.
LEHRER NÁNDOR
88
„Még ha akár tízszer vagy hússzor olyan sokat adna, Mint ami birtoka van, s máshonnan toldana hozzá:
Orkhomenosz19 minden kincsét, s az egyiptomi Thébai Kincseit, ámbár ott legtöbb van a házak ölében, S száz kapujának mindegyikén kétszáz lovasember Fér át, mind egyszerre lovakkal meg szekerekkel,
S még ha olyan sokat adna, ahány a föveny meg a porszem, Átreidész, még akkor sem győzné meg a lelkem,
Mígcsak e bántalomért meg nem bűnhődik egészen.”20
A fenti idézet alapján azt tudjuk meg, hogy Akhilleusz – és így Homérosz – tu-dása szerint Egyiptomban, illetve Thébaiban van a térség legtöbb kincse. A tele-pülés legkorábbi rétegei Kr. e. 3200 előttre datálhatóak. Az Óbirodalom idején21 a „4. felső egyiptomi nomosz fővárosa, egy harmadrangú vidéki kisváros volt.”22 Később, a Középbirodalom korszakában, a XI. dinasztia alatt (Mentuhotep és utódai) lesz az ország fővárosa Thébai, egészen a dinasztia megszakadásáig.23 A gazdagságot a városkapuk számának nagyságával fejezi ki a költő, melyből az elmondás alapján száz is van, és mindegyik alatt kétszáz lovas fér át egyszerre. A szám nyilvánvalóan túlzás, azonban jól megmutatja azt, hogy a korabeli akhájok úgy tekintettek Egyiptomra, mint a gazdagság hazájára. Ez nem is meglepő, ha elfogadjuk Sarkady János azon gondolatát, mely szerint az ókori keleti népek eredményeihez és múltjához képest elmaradottnak látszik a korai Hellász élete,24 és hozzátesszük azt, hogy Egyiptom az Újbirodalom25 idején élte fénykorát. Ko-rábban nem látott méretű építkezések kezdődtek, az egyiptomiak kultúrájára, élet-vitelére pedig a fényűzés volt a jellemező.26 Amenhotep udvara diplomáciai köz-pont lett, a szomszédos államokkal létrejött kapcsolatháló nyitottabbá tette Egyip-tomot az idegen kultúrák elfogadása felé.27 Meneláosz története kiváló példa lehet erre. Az eseményeket két leírásból is ismerjük, az egyik az Odüsszeia, a másik pe-dig Hérodotosz „A görög-perzsa háború” című művének második könyve.28
19 Boiotiai város, Minüai fővárosa.
20 Il. IX. 379–87.
21 Eltérés van a korszak datálásában az általánosan elfogadott álláspont szerint a III. dinasztiától a VI. dinasztiáig terjedő időszak az Óbirodalom kora.
22 Az ókori Egyiptom története. Szerk. Ian Shaw. Gold Book, 2000. 149.
23 Kákosy László: Ré fiai. Százszorszép Kiadó – BUK, 1993. 107.
24 Sarkady János: Gazdasági élet az ókori Görögországban. Gondolat, Budapest, 1970. 17.
25 A szakirodalom Kr. e. 1352 és Kr. e. 1069 közé eső korszakot tekinti Újbirodalomnak.
26 Az ókori Egyiptom története. 288.
27 Az ókori Egyiptom története. 288.
28 Hérodotosz: A görög-perzsa háború. Ford.: Muraközi Gyula. Osiris Kiadó, Budapest, 2007.
Továbbiakban: Hdt.
NEM HELLÉN ERDETŰ NÉPEK MEGJELENÉSE A HOMÉROSZI EPOSZOKBAN 89 Mielőtt tovább mennénk, néhány mondatban ki kell térnünk Hérodotosz mun-kájára. Nézzük meg közelebbről az Egyiptomban tett látogatását. Abban az időben a görögök már kb. kétszáz éve ismerték a „fáraók földjét”.29 Az egyik legfőbb prob-léma Hérodotosz kapcsán30 az, hogy nem beszélte az egyiptomi nyelvet és nem ju-tott hozzá ottani eredeti dokumentumokhoz. A saját tapasztalataim alapján azt tu-dom elmondani, hogy a munkám során kissé furcsállottam, hogy szinte minden, amit az egyiptomi szokásokról leír, az pontosan az ellenkezője a görög szokásoknak.31
Meneláosz történetét az Odüsszeia IV. énekében ismerhetjük meg. Télema-khosz megérkezik a spártai király palotájába, hogy apja után érdeklődjön. Trója feldúlása és Helené visszaszerzése után hazaindult a spártai kontingens. Útköz-ben azonban viharba kerültek, ami kettébontotta a konvojt. Meneláosz végül ösz-szesen öt hajóval érkezett meg Egyiptom földjére.
„[…]Bizonyos, hogy hosszan tűrve, bolyongva Hoztam kincseimet haza végül a nyolcadik évben, Küproszt, Phoinikiát meg Egyiptomot érve hajóval, S aithiopok, szídónok, erembosz-nép birodalmát, És Libüát is, ahol szarvval születik meg a bárány:
Mert hisz hármat is ellik a nyáj ott egy kerek évben.
Ott azután soha nincs híjával a jó pecsenyének, Sem sajtnak, sem az édes tejnek, a gazda s a pásztor, Éppen elég tejet ad mindég az a nyáj a fejéskor.
S míg magam ott vagyonom sokaságát gyűjtve bolyongtam,”32
A szövegrészletből sok információt megtudunk az útjáról. Számos néppel talál-kozott, rengeteg kincset gyűjtött, amit végül sikerült hazavinnie. Ezeket mintegy dicsekvésképpen részletesen be is mutatja Télemakhosznak. Meneláosz palotájá-nak pompáját jórészt az újonnan Egyiptomból hozott kincsek teszik ki. A tételes felsorolás során kiderül, hogy Thébaiban időztek, és a legdrágább kincseket on-nan hozta:
„s Phűló hozta ezüst kosarát, mit adott neki egykor Alkandré, Polübosz felesége, egyiptomi földön Thébaiban, hol a legtöbb kincs van házak ölében;
Drága ezüst kádat kettőt is adott az a hősnek,
29 Truesdell S. Brown: Herodotus Speculates about Egypt. = The American Journal of Philology, Vol. 86, No. 1 (Jan., 1965). 60.
30 A téma rednkívül széles szakirodalommal rendelkezik, számos monográfia és tanulmány szüle-tett Hérodotosszal kapcsolatban. Egy korai, ámde kiindulási alapként jól használható kommen-tár: W. W. How & J. Wells: A Commentary on Herodotus. Oxford University Press, 1912.
31 Lásd: Hdt. II. könyv.
32 Od. IV. 81–90.
LEHRER NÁNDOR
90
Véle tripúszt kettőt, tíz mérték színaranyat még.
S szép adományt Helenének adott külön is felesége:
Rokkát, színaranyat, kerekes kosarat meg ezüstből, Melynek ugyancsak arannyal volt csinosítva szegélye.”33
Az Egyiptomi létét tekinthetjük egyfajta szándékos, illetve tudatos kincsszerzési útnak is:
„és csak Egyiptomban tett partra a szél meg a vízár.
Ott azután gabonát s aranyat gyűjtött Meneláosz.”34
A sok nemesfémből készült, értékes tárgy mellett név szerint megjelenik Al-kandré és Polübosz személye. A leírás alapján Thébaiban laknak, azonban nevük alapján sokkal inkább tűnnek görög származásúaknak, mint egyiptomiaknak.
Hérodotosz elbeszélésben Meneláosz35 és társai nem békés úton távoztak a fára-ók országából. „Mert útnak indulását kedvezőtlen időjárás gátolta, s minthogy ez sokáig tartott, istentelen cselekedetre szánta el magát: elraboltatta és feláldoztatta egy ottani ember két gyermekét.”36 Miután ez kitudódott, a feldühödött nép meg akarta ölni őket, amiért Libüába menekültek. Hérodotosz a történet ezen verzióját tekinti valósnak, Homérosszal kapcsolatban azt a megállapítást teszi, hogy jóllehet tudta jól, hogy Helené Egyiptomban van, azonban ez nem illeszkedett bele az eposzba, ezért kicsit átalakította a történetet. Ezen kívül akad még egy különbség a két történetben, ami szembetűnő lehet. Homérosz azt állítja, hogy Meneláoszék Thébai városában voltak, Hérodotosz viszont azt, hogy Memphiszben.37
Az ellentmondások ellenére mindkét műben megfogható az, hogy kezdetben minden idegennel szemben barátságosak az egyiptomiak, azonban szinte az első rossz cselekedetnél közösen próbálják meg elkergetni az illetőt-illetőket a föld-jükről. Homérosznál is olvashatunk ilyen történetet. A Kasztór Hűlakidész törté-netben Odüsszeusz egy krétai, gazdag, de balszerencsés sorsa jutott emberként mutatkozik be Eumaiosznak, Ithakába való visszatérését követően.
„Bővizü Aigüptosz folyamát ötödik nap elértük, S kettősívü hajóim az Aigüptosz folyamában Állítottam meg, szeretett jó társaim intve:
Őrizzék bárkáikat és ne bolyongjanak arrébb, S csak figyelőket küldtem szerte a sziklatetőkre.
33 Od. IV. 125–32.
34 Od. III. 300–301.
35 Lásd még: James W. Neville: Herodotus on the Trojan War. Greece & Rome, Second Series, Vol. 24, No. 1 (Apr., 1977).
36 Hdt. II. 119.
37 Az Újbirodalom idejének legnagyobb részében Memphis volt a kormányzati központ, quasi fő-város.
NEM HELLÉN ERDETŰ NÉPEK MEGJELENÉSE A HOMÉROSZI EPOSZOKBAN 91 Ők engedtek a gőgjüknek, s bízván erejükben
Földúlták az egyiptomiak gyönyörű legelőit, Hajtották el a nőket, gyermekeket, s aki ott volt Férfi, megölték. Városukig hamar ért el a lárma.
Erre a városiak korahajnalidőn kirohantak,”38
A további szövegből kiderül, hogy összecsapásra is sor került, melynek folyamán sok társát megölték. Kasztór Hűlakidész az egyiptomi királyhoz könyörögve kért kegyelmet, amit meg is kapott. Az elbeszélés alapján ezt követően hét esztendeig élt közöttük.
„és a király paripái elé odabuktam; a térdét Megfogtam s megcsókoltam; könyörülve emelt föl.
Könnyeim omlottak; hazavitt szekerén maga mellett.
Kőrisdárdával rontottak rám seregéből
Rengetegen, le akartak szúrni goromba haraggal;
Ő nem hagyta, mivel tisztelte a vendéglátó Zeusz mérgét, ki a csúf tettet megbünteti mindig.
Hét esztendeig éltem köztük, egyiptomi népek
Földjén nagy vagyonom gyűlt már, mert mind sokat adtak.”39
Összefoglalásaképpen a fenti szöveghelyekből az alábbi konzekvenciákat von-hatjuk le. Homérosznál az állattenyésztés és földművelés kiemelt szerepet kap.
Az Egyiptomban partraszállók gyönyörű legelőkkel és búzával teli területekkel találják szembe magukat. Ezt Finley bizonyította könyvében, mi szerint Odüsz-szeusz minden olyan népet barbárnak tartott, amely nem sajátította el a mező-gazdaság tudományát. Ehhez kapcsolódó történetet találhatunk például az Odüsszeia kilencedik énekében, amikor a főhős Alkinoósz palotájában elmeséli a küklopszok földjén történteket. A probléma az, hogy az állattenyésztés mindig nagyobb szerepet kapott a mezőgazdaságban, hiszen a görög anyaföld nem sok helyen volt alkalmas aktív földművelésre, sokkal inkább az állattenyésztésre.40 A partraszállást követően azzal szembesültek a görögök, hogy Egyiptom földjén minden zöldell és egy virágzó mezőgazdaság tárult a szemük elé. Ennek oka az, hogy a Nílus rendszeres áradása termékeny iszapréteget terített a folyóvölgyre.
Így jöhetett létre az öntözés segítségével az élénk mezőgazdaság. Mezopotámiá-val ellentétben itt nem a folyó szabályozása és az áradás távol tartása volt a cél, hanem ellenkezőleg: az áradás által hozott rendkívül termékeny iszap minél tel-jesebb leülepedése érdekében a kiáradt vizet igyekeztek visszatartani a földeken.
38 Od. XIV. 257–266.
39 Od. XIV. 278–86.
40 Finley, 1985. 81.
LEHRER NÁNDOR
92
Ki kell emelni, hogy Egyiptom mindig egy különleges „eset”.41 A fenti idéze-tek alapján az Újbirodalom korában létező, nyitott, barátságos népről kapunk ké-pet, akik azonban bármikor képesek harcba bocsátkozni, ha érdekeik, hazájuk megvédéséről van szó. A gazdagság, amit Homérosz bemutat nekünk abban a korban kiemelkedő volt. Ez elsősorban az Iliászban található Thébai leírásból érezhető, az irreális túlzásokkal tarkított utalások arra engednek következtetni, hogy a korabeli görögség csodálattal tekintet erre a területre még jóval Homérosz korát követően is.
Rövid ismertetésemet Hérodotosz szavaival szeretném zárni:
„Egyiptomról bővebben fogok szólni, mert itt több csodálatos dolog van, mint bármely más országban, s olyan alkotásokkal dicsekedhet, amelynek leírására szinte szavak sincsenek.”42
41 Ezt Hérodotosz is kiemeli: Hdt. II. 35.
42 Hdt. II. 35.
BÍRÓ BÉLA