Az esetelemzésben egy kolozsi magyar és egy román autodidakta író könyvének összehasonlító vizsgálatára teszek kísérletet.1 Műfajilag mindkét szöveg monog-rafikus jellegű. A magyar szerzőnél az értékrend megörökítését hangsúlyozzák, a román szerzőnél az írás mint „önéletrajzi regény” tételeződik, a falu, a tradíciók és népszokások megemlékezését domborítván ki. Az elemzésben a tartalom-elemzés módszerére és egyéb társadalomtudományi elméletekre (szociálpszicho-lógia, szociológia és emlékezet-kutatások eredményeire) támaszkodom. A kvali-tatív elemzés egységeként a témát választottam, mely definíciója szerint: valami-vel kapcsolatban megfogalmazott értékelő megállapítás.2 A témákat egymásnak alárendelt kategóriákhoz kapcsoltam, ahol több kategória éles elhatárolhatatlan-sága miatt elsődleges, másodlagos és harmadlagos kategóriák kialakítását tartot-tam célszerűnek.3
Az elemzés szintjei:
I. identitáskeretek
1. lokális szint
a) „saját” megjelenítése b) „másik” megjelenítése
2. regionális szint
3. nemzeti szint
a) „saját” megjelenítése b) „másik” megjelenítése II. mitologikus magyarázóelv
1. az egyén szintje 2. a közösség szintje
1 Fazekas Árpád: Az én falum, Kolozs. Magánkiadás, 2011. Suciu, Veturia: Cojocna. Mărturii etnografice de pe plaiuri someşene. Cluj-Napoca, 2011.
2 Antal László: A tartalomelemzés alapjai. Bp., 1975. 99.
3 Uo.
GYŐRY TAMÁS
126
A szerzők „saját” világáról és „mások” világáról alkotott képe érdekel, amit kü-lönböző gondolkodási sémák (magyarázóelvek) hatnak át, mindez a magyarok és románok egymáshoz való viszonyulásának szűkebb fókuszán keresztül. A kölcsö-nös viszonyt az egyén pszichikuma felől vizsgálom, sokkal inkább a „miért”, mint a
„mi” kérdését szem előtt tartva. Gondolkodásbeli logikák megértésére törekszem, azonban csatlakozva Raymond Boudon francia szociológus azon nézetéhez, misze-rint az emberi viselkedés nem minden esetben racionális,4 igyekszem elkerülni az összefüggések felfedezésének azok feltalálásába való csúsztatását.5
A szerzői intenció tekintetében egész más motivációk rajzolódnak ki a két írónál. Míg Fazekas Árpád Az én falum, Kolozs című könyve inkább az emig-ráns, a szülőföldje iránt honvágyat érző, a megszépített gyermekkorba visszavá-gyó, és az országhatárokon átívelő „nemzetépítő” szemszögéből íródott, addig Veturia Suciu Cojocna. Mărturii etnografice de pe plaiuri someşene című köny-ve6 a szeretett férjét gyászoló özvegy, a román népszokások életben tartása fölött őrködő népi specialista, és a hagyományőrző tevékenysége által elért sikerek népszerűsítője és alátámasztója szemszögéből.
Hangsúlyeltolódás figyelhető meg a két szöveg írásmódja között. Az előbbi alapvetően a múlt és jelen közötti dialektika írott kivetülése, az utóbbihoz hozzá-adódik egy harmadik (domináns) referenciapont, a jövő perspektívája. E különb-ség nem csak az elvándorlás vagy otthon maradás következménye, az életkorbeli sajátosság is befolyásoló tényező.7 A fiatalkor írásmódjára az önaffirmációs stra-tégia, az időskorra pedig a számvetés jellemző.8
A két szerző biográfiai hátteréről: a magyar szerző Kolozs szülötte, életének első felét Kolozson és Kolozsváron töltötte. Vallásfelekezetileg az unitárius egy-házközösség tagja. Földműves családból származik, a kolozsvári kollégium bent-lakójaként érettségi bizonyítványt szerzett. Szakmunkásként kezdett el dolgozni.
A Ceauşescu-rezsim elől Bajorországba menekült, ahová később családját is ma-gával vitte. Végül Magyarországon telepedett le, Budapest környékén. Hatvan-négy évesen baccalaureatusi certificatiot szerzett a Miskolci Bölcsész Egyesület Magyarságtudomány szakán.
A román szerző szintén Kolozs szülötte, életének egésze Kolozson telt. Val-lásfelekezetileg az ortodox egyházközösség tagja. Földműves családból szárma-zik, kiemelkedő tanulmányi eredményei ellenére felsőbb tanulmányokat nem folytathatott. Életének nagy részében földműveléssel foglalkozott, a
4 Keszeg Vilmos: Alfabetizáció, írásszokások, populáris írásbeliség. Kolozsvár, 2008. 495.
5 Érdemes felhívni a figyelmet a román szerző írásának szövegfolklorisztikai, nyelvészeti forrás-értékére, ami azonban az tanulmánynak nem képezi tárgyát.
6 Kolozs. Néprajzi vallomások a Szamos-mentéről.
7 Az elemzett kötetek kiadási évében Fazekas Árpád 66, Veturia Suciu 80 éves volt.
8 Keszeg, 2008.
KOLOZSI AUTODIDAKTA ÍRÓK MŰVEINEK KOMPARATÍV ELEMZÉSE 127 mus ideje alatt a falu vegyes szaküzletének eladójaként és a fürdő jegypénztáro-saként is alkalmazták. A falu román közösségének hagyományőrzésében kiemel-kedő szerepet játszott.
IDENTITÁSKERETEK LOKÁLIS SZINTJE
(A „SAJÁT” REFLEXIÓJA)
A nemzeti identitáselméletek részletes összefoglalását nyújtja Veres Valér szoci-ológiai kötete, külön figyelmet szentelve az erdélyi magyarok és románok hely-zetére. Ez alapján William Bloom szintézisszerű identitáselméletét tartom mérv-adónak, mely szerint az identifikációt olyan pszichofiziológiai szükségletként ír-ja le, amin keresztül az attitűdök, erkölcsi normák és a társadalmi, környezetbeli szignifikáns viselkedések internalizációja zajlik.9
Mind az auto- és heterosztereotípiák fontos alkotóelemét adják az identitás-nak. Sztereotípiáról akkor beszélünk – legyen szó akár pozitív, akár negatív tar-talmú sztereotípiáról – ha a mindennapi tájékozódáshoz szükséges kategorizáció, azaz az általánosítás túlzásba hajlik.10
A magyar szerző esetében állandóan visszatérő elem a táj szépségének és ja-vainak felmagasztalása, míg a román szerzőnél – igaz, nem kisebb érzelmi töltet-tel – nincs akkora jelentősége. Az előbbinél ez összekapcsolódik a táj szentség szférájába való elhelyezésével. Az első történeti jellegű fejezet záró sorai közt a következő megfogalmazás szerepel: „Kolozsnak gyönyörű, nagy kiterjedésű ha-tára van. Dombok, völgyek, rétek váltják egymást, mintha a Jó Isten keze jó ked-vében simogatta, formálta volna ilyen szépre.”11 Ehhez hasonló más jellemzések tűnnek fel, úgy mint: „gyönyörű, csodálatos szülőföld”12 vagy a kolozsi bányász baleset áldozatainak kapcsán „Emlékük legyen áldott”.13 A román szerzőnél egy alkalommal fogalmazódik meg hasonló intenzitású dicsőítés, miszerint olyan gyönyörű falunk és országunk van, mint senkinek a világon.14 A szövegkörnye-zet minden esetben arról árulkodik, hogy Kolozs alatt „a magyar Kolozs” vagy
„a román Kolozs” értendő, így helyezhetők el ezek a megnyilvánulások az auto-sztereotípiák közé. A két szerző közötti hangsúlyeltolódás oka bizonyára a mig-ráns-létben is keresendő.
9 Veres Valér: Nemzeti identitás Erdélyben – szociológiai olvasatban. Bp., 2005. 192.
10 Allport, Gordon: Az előítélet. Bp., 1999. 629.
11 Fazekas, 2011. 169.
12 Fazekas, 2011.
13 Fazekas, 2011.
14 Suciu, 2011. 339. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra a tisztán kivehető disszonanciára, hogy míg a szerzőt pártfogásába vevő értelmiségi előszavában nemzeti keretben helyezi el az írást, addig maga az írás a lokális kötődéseket előbbre helyezi a nemzetinél.
GYŐRY TAMÁS
128
A kolozsiak (ergo kolozsi magyarok) jellemvonásának megrajzolására egye-dül a magyar szerző vállalkozik. Kolozs városi rangjának elvesztését tárgyalva, a következő gondolatokat közli: „Az egykori bányaváros polgárain15 fölfedezhető-ek olyan jellemvonások, amelyfölfedezhető-ek egykor a bányászokra volt jellemző. Határozott, magabiztos, kemény magatartásuk van. Ez a nép nem ismerte a jobbágysorsot, szabad polgárként élt. A jellemvonások az utódokra is átöröklődtek. Vallásos ha-zafiak, kemény jelleműek, szavukat betartják. Optimisták, jókedvűek, bíznak a jö-vőben; ez jellemzi ma is Kolozs lakosságát. Emelt fővel, büszkén járják az orszá-got, viláorszá-got, ha arra is kényszerülnek. Őket a polgártárs elnevezés illette. Ez dukált nekik, nem fogadták el és nem ismerték a „paraszti” elnevezést, megszólítást.”16 A szöveg majdnem egésze, öt oldallal odébb, a kolozsi viseletet tárgyaló fejezet bekezdéseként – mintegy rítusszerűen – szó szerint megismétlődik. Világos pár-huzam vehető észre a szerző külföldre történő menekülése és a között a sor kö-zött, hogy „[…] büszkén járják az országot, világot, ha arra is kényszerülnek”.
E megnyilvánulás magyarázatául szolgálhat a BIRG-effektus17 néven ismert szociálpszichológiai elmélet. A kifejezés alatt az a mód értendő, ahogyan „a cso-porttagok jó eredményeivel vagy tulajdonságaival azonosulva növelhetjük jó hangulatunkat és pozitív önértékelésünket”.18 Általánosabb szinten illeszthető a szociálpszichológia azon alapelvéhez, miszerint az emberek szeretnék magukat és a velük kapcsolatban állókat pozitívan látni.
A sztereotíp megfogalmazásoktól kissé eltávolodva, az identitás egy másik lé-nyeges alkotóelemére, a vallásra érdemes ráirányítani a figyelmet. A két szerző ese-tében különbség figyelhető meg, hogy milyen identitáskeretek kapcsolhatók a val-láshoz. A saját vallás megjelenítésének a magyar szerzőnél nemzeti konnotációi vannak, míg a román szerzőnél ez a falu mikrokozmoszán belül helyezkedik el.19 A vallás különösen erős hangsúllyal tűnik fel, mint a helyi román közösség kohézi-ós ereje. A kolozsi ortodox pópákról mint a megingathatatlan hit erősítőiről beszél,20
15 Itt érdemes megjegyezni: a szerző erős lokális identitásán belül egy markáns osztálytudat (mint kolozsi polgár) is jelen van.
16 Fazekas, 2011.
17 R. Smiths, Eliot – M. Mackie, Diane: Szociálpszichológia. Bp., 2004. 970.
18 Uo.
19 Érdekes, hogy a román szerző perspektívája e tekintetben jóval tágabb. A falu hét felekezetéből (római-katolikus, református, unitárius, ortodox, görög-katolikus, adventista, pünkösdista) a legutóbbi kivételével mindet megjeleníti; a magyar szerző nem vesz tudomást a neoprotestáns felekezetekről (ez nem magyarázható a szerző migrációjával, hisz az adventista közösség a két világháború között szerveződik a faluban, ráadásul a túlnyomóan magyar közösség imaháza az unitárius templom szomszédságában található).
20 Suciu, 2011.
KOLOZSI AUTODIDAKTA ÍRÓK MŰVEINEK KOMPARATÍV ELEMZÉSE 129 az épülőfélben lévő új ortodox templom költségeire a szóban forgó kötet hu-szonöt eladásra bocsátott darabjának összegét ajánlotta fel.21
A lokális tradíciók értékként való felfogása/megjelenítése a román szerző kö-tetében egyértelműen nagyobb súllyal esik latba. A helyi folklórnak tulajdonított jelentőség a közölt szövegek mennyiségében is kifejezésre jut. Összefoglalóan azt lehet mondani, hogy ezzel kapcsolatos gondolatai, a helyi szokások felértéke-lését, azok elmúlása fölött érzett sajnálatát, és az új generációra való áthagyomá-nyozás imperatívuszát/szükségességét hangsúlyozzák. A kötet végén olvasható egyik zárógondolata, miszerint mindaz, amit a román kultúráért tett idehaza és külföldön, elsősorban a faluja és szülőhelye iránti büszkeségét erősítették meg.22 A kijelentés jól példázza a lokális identitásnak a nemzeti identitás elé helyezését (legalábbis e kötődés erősségét).
IDENTITÁSKERETEK LOKÁLIS SZINTJE
(A „MÁSIK” REFLEXIÓJA)
A második világháború időszakát eltérő hangsúllyal és hangnemben jeleníti meg a két szerző. Habár az időszak hatalomváltásai mindkét oldalon ismert sérelme-ket hoztak magukkal, a magyar szerzőnél az írott szöveg kisebb szeletét teszik ki és pozitív képet formál a helyi románságról, míg a román szerzőnél nagyobb je-lentőséget kapnak és (rejtve maradt) viszonyulását vegyes érzelmű élmények hatják át. Az időszak megítélése és hangsúlyossága összefüggést mutathat azzal a ténnyel, hogy egyazon periódus egész mást jelentett a két közösség számára. Jó mutatói ennek az időszakból továbbörökített elnevezések, ami egyik részről a
„magyar világot”, másik részről a „hortysták uralmát” jelentette. Saját megneve-zése is született annak a helynek, ahol az elválasztott román családtagok talál-kozhattak egymással, úgy mondják: „sírás völgye” (valea a plângerii).23 Kolozs mellett húzódott az akkori Magyarországot Romániától elválasztó határ 1940–
1944 között. A falu Magyarország területére esett, de óriási kiterjedésű határa – ahol a földeket művelték – megoszlott a két ország területe között. Emellett, míg a magyar szerző csak elbeszéléseken keresztül ismerheti az időszakot, addig a román szerző iskolás lányként élte azt meg.
A magyar szerző a falubeli románok és családja közti kölcsönös segítségnyúj-tást hangsúlyozza. Azok a románok, akik a „magyar világ” ideje alatt családjuk-nak köszönhették életben maradásukat, 1944-ben megakadályozták, hogy e csa-ládok áldozatai legyenek a Maniu-féle gárda rajtakapásainak.24 A román szerző
21 Suciu, 2011.
22 Suciu, 2011.
23 Suciu, 2011.
24 Fazekas, 2011.
GYŐRY TAMÁS
130
visszaemlékezései az időszak számos sérelmét elevenítik fel: a hatalomváltást kö-vetően népviseletük nyilvános elégetése az iskolaudvaron;25 a magyar nyelv köte-lezővé tétele az iskolában és annak nehézségei;26 édesapját és leendő férjét a ma-gyar hadseregbe toborozták;27 a visszavonuló magyar katonák hajszál híján hagy-ták meg bátyja életét;28 leendő férje és annak bátyjai halálos fenyegetése, ameny-nyiben átszöknek a román oldalra;29 a hat hétig tartó harcok ideje, amikor a had-sereg az ágyúkat az ő házuk kertjében állította fel, családi fészküket mintegy ka-tonai bázissá alakítva át;30 ugyanakkor néhány „becsületes magyar” jótéteménye, miszerint értékes falutörténeti dokumentumokat menekítették át a határon.31
Kolozs hétköznapjainak felidézése a lokalitás szintjén továbbra sem az expli-cit ítéletalkotások terrénumaként jelenik meg. A magyar szerzőnél nemcsak vé-leményalkotás, de egyáltalán románokkal kapcsolatos történetek elbeszélése is hiányzik; a román szerzőnél magyarokkal kapcsolatos pozitív élmények jelennek meg és (implicit) pozitív véleményalkotás feltételezhető. A magyar szerző köteté-ben látens módon, több helyütt negatív viszonyulás ismerhető fel. Ilyen nyilvánva-ló gesztusok: egy településtérkép bevágása olyan módon, hogy annak csak német és magyar elnevezése olvasható (Salzgrub/Kolozs);32 vagy a falu nemzetiségi ará-nyainak megváltozását egy hanyatlás narratívában helyezi el, „felhígulás”-ként ér-telmezve azt.33 A román szerzőnél ilyen implicit véleménynyilvánítások a követ-kezők: munkakapcsolatait kölcsönös szeretetettel és megértéssel jellemzi;34 lányát a falu magyarlakta részén közúti baleset érte, ahol magyarok mentették meg életét.35
IDENTITÁSKERETEK REGIONÁLIS SZINTJE
Az önidentifikációnak mindkét szövegben ez a legkevésbé megjelenített és talán leggyengébb szálú szintje. Kolozs az Erdélyi Mezőség peremterületén helyezke-dik el. A külső besorolás tudományos berkekben is vitatott, a különböző kulturá-lis hatások találkozásánál fekvő, átmeneti vidékek jellegzetes esete.
25 Suciu, 2011.
26 Suciu, 2011.
27 Suciu, 2011.
28 Suciu, 2011.
29 Suciu, 2011.
30 Suciu, 2011.
31 Suciu, 2011.
32 Fazekas, 2011.
33 Fazekas, 2011.
34 Suciu, 2011.
35 Suciu, 2011.
KOLOZSI AUTODIDAKTA ÍRÓK MŰVEINEK KOMPARATÍV ELEMZÉSE 131 A magyar szerzőnél épp csak megemlítődik az erdélyi megjelölés, honvágytól átitatott zárógondolatai között két alkalommal tűnik fel. A kolozsi vizet felidézve említi: „Az erdélyi borvízről nem is beszélünk, mert az határtalanul jó. Édes Er-délyem királyi forrása”;36 vagy „[…] egyet gondolunk és haza megyünk Erdély or-szágba. Oda húz a szívünk.”37 A román szerző írása különösen érdekes példa arra, hogyan módosítják identitásunkat a különböző beszédhelyzetek. A román folklórról beszélve egyértelműen a Szamos-menti („folclorul nostru someşean”38) meghatáro-zás dominál. Azonban a román nemzeti kötődéstől erősen átitatott szövegben az erdélyi kötődés is felüti fejét. Amikor a marosvásárhelyi fekete március esemé-nyei kapcsán a szerző képzeletbeli vitába száll a bukaresti bizottság konfliktus-kiértékelésével, hirtelen „mi, erdélyiek”39 (erdélyi románok) identitásra vált.
IDENTITÁSKERETEK NEMZETI SZINTJE
(A „SAJÁT” REFLEXIÓJA)
Elsőként a nemzeti identitás fogalmának meghatározására van szükség. Ehhez megint csak William Bloom definícióját hívom segítségül, mely szerint: „a nem-zeti identitás […] körvonalazza mindazokat a feltételeket, amelyek által egy né-pesség (mass of people) kialakít valamilyen identifikációt, és a nemzeti szimbó-lumok révén – interiorizálva a nemzet szimbólumait – lehetővé válik, hogy szo-ciálpszichológiai értelemben vett csoportként működjék, a fejlődésnövekedés re-alitásával, vagy annak lehetőségével.”40
Az erdélyi magyarok viszonylatában fontos kitérni arra az elgondolásra, mi-szerint a kisebbségeknél nemcsak az etnokulturális nemzeti identitás meghatáro-zó – ez mind az erdélyi magyaroknál, mind az erdélyi románoknál fontos aspek-tus –, hanem az állampolgári és kisebbségi identitás is.41 Tehát a nemzeti identi-tás fejlődését e többkultúrájú térségben különböző nemzeti ideológiák bonyolult egymásra hatásában kell látnunk.
A szövegek közt két alapvető különbséget találok fontosnak megemlíteni az elején. Először: a nemzeti keretben megfogalmazott önreflexiók jóval nagyobb teret kapnak a román szerző írásában, de ezek helyzetfüggőek, a mindennapi élet vonatkozásában egyik szerzőnél sem döntő jelentőségűek. Másodszor: az önref-lexív megnyilvánulások időperspektívája eltérő, míg a magyar szerzőnél inkább múlt-, addig a román szerzőnél jelenorientáltak.
36 Fazekas, 2011.
37 Fazekas, 2011.
38 Suciu, 2011.
39 Suciu, 2011.
40 Veres, 2005.
41 Veres, 2005.
GYŐRY TAMÁS
132
A nemzeti keret mindkét esetben eleve kedvez a sztereotipikus gondolkodás-nak. A magyar szerzőnél egyértelmű a múltba vetítés tendenciája, olyan nemzeti sajátságokat emel ki, mint a nyelv ősisége és gazdagsága,42 amely markáns etno-centrizmussal43 párosul. A trianoni döntés momentuma, mintegy állandó vissza-csatolásként jelenik meg (etnokulturális/korábbi nemzetállami keretbe helyezve az identitást) és beépül egy hanyatlás-narratívába, amiben a trianoni döntés mint a hanyatlás oka jelenik meg. A nemzeti identitás dilemmájának44 szimbolikus megjelenítődése, a kolozsi unitáriusokat tárgyaló fejezet gondolatvezetése abba a történetbe torkollik, mikor a 16. századi unitáriusok sikertelen térítő hadjáratot indítottak a csíki székelyek ellen, majd megjegyzi: „A győzelem emlékére minden évben elmennek az emberek Csíksomlyóra és nyírfaággal térnek haza. […] nem csak a katolikusok, hanem a magyarok, a világ minden tájáról érkezőknek za-rándokhelye lett.”45 Tehát a magyarországi magyar, erdélyi magyar és összma-gyar identitások egymásra rétegződése figyelhető meg.
A román szerzőnél, ahogy fennebb megjegyeztem, az önreflexió ezen síkja jóval árnyaltabban jelenik meg. Helyzetfüggősége leginkább azokhoz az alkalmakhoz kapcsolódik – vagy azzal áll összefüggésben –, amikor országos vagy nemzetek kö-zötti folklór fesztiválon képviselte saját kulturális értékeit. Valószínűleg részben az állampolitikai/-ideológiai és társadalmi igények összetalálkozásának köszönhető, hogy ez az ideológia a helyi román folklórba is beépült, a kollektív tudás által meg-őrizve egész napjainkig. Részlet egy román újévi köszöntőből: Aho, aho, copii, şi fraţi / Staţi puţin şi nu mînaţi / Pe lînga boi v-alăturaţi/Şi cuvîntu-mi ascultaţi // S-a sculat mai an / Bădica Traian / Şi-a încalecat pe-un cal năzdrăvan / Cu şea de aur, cu frîu de mătase, / Cît viţa de groasă. / El în scări s-a ridicat, / Peste cîmpuri s-a uitat, / Ca s-aleagă un loc curat, / De arat şi semănat./[…]46
42 Fazekas, 2011.
43 Fazekas, 2011. A szerző írásbeliségünk kapcsán a következő megjegyzést teszi: „[…] az ősi magyar-székely rovásírás. Ezt, a honfoglalás után betiltották és ránk erőszakolták a latin ABC-ét. Ezzel 13 hangunkra nem volt jelünk. Lesüllyesztették írásbeliségünket az akkori Európa ala-csony szintjére.”
44 Ezzel rokonítható végkövetkeztetést fogalmaz meg az erdélyi magyarokról Irina Culic, éppen e dilemma feloldására kidolgozott kettős állampolgárságról szóló tanulmányában: „Úgy vélem, hogy a magyarok jelenleg az elbizonytalanodás periódusát élik, amelyet furcsamód épp azok a források táplálnak, amelyek önbizalmuk és az identitásuk újratermelését lennének hivatottak elősegíteni, nevezetesen a magyar állam határon túli magyarokat érintő politikái, illetve a ro-mániai magyarok érdekvédelmi szervezete.” Culic, Irina: Magyarság Erdélyben: a miénk, az övék, senkié? Avagy hogyan értelmezzük a kettős állampolgárságról szóló népszavazást és a hozzá kapcsolódó reakciókat? = Erdélyi Társadalom, 2005. 3.1. 127–148.
45 Fazekas, 2011.
46 Suciu, 2011. Nyersfordítás: Hahó, hahó gyerekek és testvérek / Álljatok kicsit, ne hajtsatok / Az ökrök mellé gyűljetek / S szavamat hallgassátok. // Felkelt néhány éve / Traian báttya / Felült egy táltos lóra / Arany nyereggel, selyem kantárral / Ahogy a vastag szőlő / A nyeregbe felemelkedett / A mezőkön szétnézett. / Hogy egy tiszta helyet találjon / Aratásra és vetésre alkalmasat. / […]
KOLOZSI AUTODIDAKTA ÍRÓK MŰVEINEK KOMPARATÍV ELEMZÉSE 133 Korábbi nemzeti mozgalmak törekvései is összefonódtak és tovább öröklőd-tek a folklórral. A szerző édesapja mesélte, hogy 1918-ban nemzeti viseletbe öl-tözve kimentek falubeli román társaival a „tunelhez” és a nagy esemény betelje-sülése örömében egy régi román táncot, a „Călusart” táncolták el. Ennek dalszö-vege a következő: Sus opnică, pînă-n pod / Sus, opnică, sus, / Că mai am vreo doi-tri zloţi, / Sus, opnică, sus. // Unge-ţi-oi curelele, / Sus, opnică, sus, / De-or sclipi ca stelele, / Sus, opnică, sus. // La gurgoi ţi-oi pune flori, / Sus, opnică, sus, / Să miroasă pînă-n cer, / Sus, opnică, sus. // La nojiţe, zurgălăi, / Sus, opnică, sus, / Să se-audă pîn-la nori, / Sus, opnică, sus. // Să ne-audă Dumnezeu, / Sus, opnică, sus, / Să se coboare la noi, / Să ne scape de nevoi, / Sus, opnică, sus.47
Az országos nagyváradi népművészeti vásárra történő szerzői visszaemléke-zés a nemzeti összetartozás érvisszaemléke-zésének olyan mélystruktúráira és esszenciális sa-játosságaira mutat rá, amelyek sokszor csupán a sorok közt eldugva várják értel-mük kihámozását. Az egész országból érkezett, népviseletbe öltözött kézműve-sekről mondja: „[…] olyanok voltunk, mint egy nagy család.”48
A román szerző saját nemzetéről hangoztatott sztereotípiái részben ugyancsak
A román szerző saját nemzetéről hangoztatott sztereotípiái részben ugyancsak