I DENTITÁSTUDAT A MAI FELSŐVISÓI CIPSZEREKNÉL

E dolgozat egy Románia északnyugati részén élő németajkú kisebbségi csoport tagjainak 21. századbeli identitástudatát próbálja felvázolni, a körükben végzett interjúkon keresztül. Rámutatva azon általános történelmi előzményekre, melyek felelőssé tehetők Közép- és Kelet-Európában a kisebbségi sorsok alakulásáért a gyűlölet évszázadában,¹ következtetéseket von le az elemzett kisebbségi csoport jövőjét illetően.

Az első világháborút követően, az Osztrák–Magyar Monarchia és a cári Oroszország bukásának következtében – avagy egy olyan bürokratikus rendszer megszűnésének hatására, amely a nemzeti törekvések kibontakozását hivatott megakadályozni – Közép- és Kelet-Európában egy olyan újfajta helyzet alakult ki, melyet az újdonsült nemzetállamok képtelennek bizonyultak orvosolni.

A két soknemzetiségű birodalom bukásának következtében ugyanis megjelent két áldozati csoport, amelyek státusa a mindaddig legkiszolgáltatottabb helyzet-ben lévőknél is hátrányosabb lett.² Az oly példamutatónak bizonyuló nyugati nemzetállamok mintájának átvétele Közép- és Kelet-Európában – figyelmen kí-vül hagyva hármas összetevőjének (nemzet, állam, terület) megvalósíthatatlansá-gát – törvényen kívül helyezte, azaz megfosztotta legalapvetőbb jogaiktól a ki-sebbségeket és a hontalanokat. Minél inkább alkalmazni kívánták a nemzetállam modelljét Kelet- és Közép-Európában, annál inkább nőtt a konfliktus kialakulá-sának veszélye.³

Az első világháborút lezáró békeszerződések önkényesen nemzetállamokba tömörítették Kelet-Európa mintegy 100 milliós lakosságát, melynek 30%-a ezáltal kisebbségi sorsra jutott.⁴ A védelmükre létesített hivatalos szervek – a Népszövet-ség (KisebbNépszövet-ségekről szóló Nyilatkozata) – túl gyengének bizonyultak az ellenük

1 Ferguson Niall: A világ háborúja. A gyűlölet évszázadának története. Budapest, 2006. 759. (to-vábbiakban Ferguson, 2006.)

2 Arendt Hannah: Originile totalitarismului. Bucureşti, 2006. 641. (továbbiakban Arendt, 2006.)

3 Ferguson, 2006.

4 Arendt, 2006.

RUFF CSILLA

190

elkövetett sérelmek – erőszakos asszimiláció, kitelepítések, tömeges mészárlások⁵ – megakadályozásában. Ami a legtöbbször megakadályozta teljes beolvadásukat, az nem a mellettük kiálló hivatalos szervek munkálkodásában volt keresendő, hanem leginkább az államalkotó népek számbeli és kulturális gyengeségében.⁶

Az első világháborút követően tehát megindult az a kettős folyamat, mely egyrészt az újdonsült nemzetállamok államuk nemzetiségének kialakítási véseiben, másrészt pedig a kisebbségi sorsra jutottak identitás-megőrzési törek-véseiben konkretizálódott/konkretizálódik.⁷

Közép- és Kelet Európa többségi és kisebbségi társadalmainak identitáskere-sési folyamatát dr. Szabó Ildikó, a MTA doktora a politikai szocializáció fogal-mán keresztül elemzi.⁸ Elmélkedésében kiemeli az erre a térségre jellemző poli-tikai feltételek változásának gyakoriságát, amelyek döntő hatást gyakoroltak az itt élők identitástudatára. Emellett hangsúlyozza a szocialista embertípus ideoló-giáján alapuló politikai világképek sok elemének túlélését a rendszerváltás után ezen térség országaiban, valamint a szocializációs ágensek – iskola és család – nem egyértelmű felelősségvállalását a szocializáció folyamatában. Nemcsak a politikai identitás kényszerült itt gyakori újrafogalmazásra, mondja, egyén és ha-talom közti viszony megváltozásának eredményeként, hanem legtöbbször az ál-lampolgári és nemzeti identitás is, hisz a hatalomváltás sokszor összefüggött az államhatárok megváltozásával. Ezekben az országokban továbbá a politikai alá-vetettség élménye érvenyesült, amely az elegendő demokratikus tapasztalatok

5 Például a vilnai, lembergi vagy czernowitzi tömeggyilkosságok az 1940-es években. Lásd:

Ferguson, 2006.

6 Arendt, 2006. Ferguson rámutat az egyes etnikai csoportok számbeli és szervezettségi fölényé-re saját nemzetállamuk kialakításakor a 20. század elején – mint például Görögország, Olaszor-szág, NémetorOlaszor-szág, Szerbia, Románia, Bulgária, Albánia esetében –, viszont hozzáteszi, hogy mindegyik esetben számolni kellett etnikai kisebbségekkel határokon belül és diaszpóracsopor-tokkal határokon kívül. (Romániában a lakosság 18%-a tartozott a kisebbséghez.) Lásd: Fer-guson, 2006.

7 A kisebbség fogalma és léte nem a 20. század szüleménye. Az első kisebbségnek számító cso-portokról, vallási kritériumok alapján, a cuius regio, eius religio principium reformáció általi megdöntése óta beszélhetünk. A 20. században elsősorban a politikai szempontok a döntőek; a dolgozat keretén belül nemzeti és etnikai kisebbségekről van szó.

8 Politikai szocializáció alatt egyén és politikailag megformált társadalom interakcióját értjük.

Szabó szerint minden társadalmat jellemez egy szocializációs modell, ami nem más, mint a szocializáció formális (iskola, civil szervezetek) és nem formális (család, kortárscsoport, mé-dia) tényezőinek és hatásmechanizmusainak összessége. Míg a nem formális szocializációs té-nyezők a politikai identitások kialakításában, addig a formális szocializációs tété-nyezők az ál-lampolgári magatartás kialakításában játszanak nagyobb szerepet. Szabó Ildikó, Falus Katalin:

Politikai szocializáció közép-európai módra. A magyar sajátosságok. (Az International Politi-cal Science Association XIV. Világkongresszusán elhangzott előadás). [Online: http://www.

magyarpedagogia.hu/document/Szabo_MP1004.pdf – 2013. április.]; Szabó Ildikó: Nemzeti identitás és politikai szocializáció. [Online: http://www.uisz.hu/archivum/uisz_26_szabo.pdf – 2013. április.]

IDENTITÁSTUDAT A MAI FELSŐVISÓI CIPSZEREKNÉL 191 hiányában az egyén a politikáért és nem a politika az egyénért átpolarizálódásá-ban gyökerezett. Ezen okoknál fogva a térségben a család és az iskola, azaz az informális és a formális-intézményesített szocializációs ágensek kulcsfontossá-gúak az egyén társadalmi személyiségének kifejlesztésében. A nemzeti kisebbsé-gek esetében sokszor csupán ezen két elem jelentette, avagy jelenti most is a nem-zeti megnyilvánulás egyetlen formáját/lehetőségét, az anyanyelv ápolását, tradíci-ók továbbadását és fenntartását. Egy kisebbségi csoport önmeghatározása, állítja Szabó, nagymértékben függ a többség befogadókészségétől is, attól, hogy a több-ség mennyire fogadja el a kettős vagy többes identitások fennállását, azaz a nem-zeti és etnikai identitás és az állampolgári identitás nem mindenkori egybeesését.

Az anyanyelv használata és a szokások ápolása az, ami fennmaradásában se-gítette és mindmáig meghatározza a Románia északnyugati részén, Felsővisó környékén elő németajkú kisebbségi csoportot.

2012 nyarán, az itt élő német szakos líceumisták körében végzett kisebb fel-mérés keretében, azt tapasztaltam, hogy nemzetiség és anyanyelv nem teljes mér-tékben fedik egymást. A megkérdezettek 57%-a, 29 személy állította azt, hogy cipszer német, anyanyelvüket tekintve azonban már csak 26-on feleltették ezt meg a némettel.⁹

Ugyanez a jelenség észlelhető, ha a legutóbbi népszámlálás adatait elemez-zük. Felsővisón 624-en vallják magukat németnek, anyanyelvüket tekintve azon-ban csupán 512-en vallják, hogy az német lenne.

Ezen eredményekből kiindulva, tekintettel a felsővisói cipszer közösség egyedi mivoltára, valamint e dolgozat szerzőjének doktori tanulmányai keretén belül is a cipszerekkel való foglalkozására, érdemesnek és fontosnak tekintettem egy olyan felmérés elvégzését, amely a cipszerek identitástudatát próbálja tükrözni a 21.

században, elsősorban a körükben elvégzett interjúkon keresztül. Segítségemre volt – és külön köszönet érte – Pop Johanna Agnes, felsővisói cipszer fiatal, aki önzetlenül hozzájárult az adatgyűjtéshez, és ismeretségi köre által megbízható in-formációkkal szolgált.

Az interjúk egy zárt kérdéssort tartalmaztak, elsősorban a cipszer közösséghez való kötődés/ragaszkodás érdekelt, az anyanyelv használatának a gyakorisága, a másságtudat a többséggel szemben, valamint az értékelt és ápolt tradíciók, az etni-kai hovatartozásból származó esetleges előnyök illetve hátrányok, valamint külön kérdeztünk rá jövőképükre is. Emellett külön elbeszélgettem Olear Augustinnal, a felsővisói Német Demokrata Fórum egykori elnökével, valamint emailben meg-kérdezhettem dr. Ilk Antal Józsefet is, felsővisói születésű, immár Ausztriában élő lelkipásztort, aki eddigi munkásságát, doktori kutatásait a cipszereknek szentelte.

De kik is a felsővisói cipszerek?

9 A különbség román anyanyelvűnek vallotta magát.

RUFF CSILLA

192

Románia német kisebbségét nagyjából nyolc – származását, bevándorlási idő-szakát és letelepedési térségét illetően – különböző csoport képezi, amelyek kö-zül a felsővisói cipszerek az egyik legkisebb közösséget alkotják. Felsővisó Ro-mánia északnyugati részén, Máramaros megyében¹⁰ a Vaszer és Visó folyó talál-kozásánál, a megyeközponttól mintegy 120 km-re észak-keletre található.

Habár a cipszer megnevezés ma a Felsővisón élő összes németajkú állampolgár-ra vonatkozik, tudnunk kell, hogy származásukat illetően megoszlik ezen, a 18. szá-zad vége óta itt eggyé forrott északromániai német kisebbség: Ausztriából, valamint a mai Szlovákiához tartozó Szepesség¹¹ vidékéről származottakra. Míg a közösség megnevezésére a Szepességből betelepítettek származása hatott, addig a két csoport egybeolvadásából kialakult dialektusra nagyobb hatással bírt az osztrák.¹²

A felsővisói cipszerek nem tévesztendők össze azon német bányász és kézmű-ves telepesekkel, akik a 12–14. században a magyar király¹³ vendégeiként nagymér-tékben hozzájárultak a térségben Nagybánya – egykoron Asszonypataka (Rivulus Dominarum), németül Frauenbach, Felsőbánya – egykoron Középhegy (Mons medius), ném. Mittelberg és Kapnyikbánya bányásztelepüléseinek kialakulásához.¹⁴

A mai cipszer kisebbség Felsővisó környékén azon telepesek leszármazottait képezi, akik a 18. század második felében a bécsi udvar hívására a máramarosi fakitermelés, tutajépítés és sószállítás fellendítésére hozattak be a magyar szent korona harmadik legnagyobb vármegyéjének zord, vad területére.

A telepesek nagy részét az észak-ausztriaiak tették ki, akik 1778-ban a mai kárpátaljai Németmokráról, ahova 1775-ben mintegy 80 család hozatott Felső-ausztria különböző városkáiból,¹⁵ telepedtek át a Vaszervölgybe, 1796 után pedig több ízben utánpótlás érkezett a Szepességből.

A betelepült németajkúak itt rusznyákokra, románokra, magyarokra, szlová-kokra találtak, hozzájárulva ezáltal a környék mindmáig jellemző soknemzeti-ségéhez. Ezen jelenséget csak fokozta, hogy akárcsak a már itt lévő lakosok, a

10 A mai, Romániához tartozó Máramaros megye a déli részét képezte a Magyar Királyság egy-kori vármegyéjének, amelynek kétharmados északi része az első világháború után Csehszlová-kia része lett, ma pedig Ukrajnához tartozik. Scheuringer Hermann: Deutsche Sprache in den ukrainisch-rumänischen Waldkarpaten. In. Karpatenbeeren. Bairisch-österreichische Siedlung, Kultur und Sprache in den ukrainisch-rumänischen Waldkarpaten. Szerk. Gaisbauer Stephan, Scheuringer Hermann, Linz, 2006. 7–19.

11 A Szepesség német megfelelője Zips, innen ered a cipszer megnevezés.

12 Ilk Anton-Joseph: Die mythoepische Erzählwelt des Wassertales. Wien, 2009. 321.

13 II Géza (1141–1162)

14 Ilk, 2009.; Baier Hannelore, Bottesch Martin, Nowak Dieter, Wiecken Alfred, Ziegler Win-fried: Geschichte und Traditionen der deutschen Minderheiten in Rumänien. Mediaş, 2011.

168.; Metz József, Oszóczki Kálmán, Soltz László: Nagybányai kalauz. Nagybánya, 1993. 93.

15 40 család Ebenseeből, 29 Ischlből, 7 Goisernből, továbbiak Gmundenből és környékéről. Ilk, 2009.

IDENTITÁSTUDAT A MAI FELSŐVISÓI CIPSZEREKNÉL 193 németek is rendelkeztek és magukkal hozták gazdag lelki kincstárukat: szokásai-kat, dialektususzokásai-kat, meséiket stb.

A korai közösségi életet, a munkahelyi és mindennapi élet viselkedési szabá-lyait, a népviselet hordását, az iskoláztatást, és mindezek által az etnikai és vallá-si identitás megőrzését szorgalmazták azon instrukciók, amelyekkel 1779-ben Festetics Pál, Tolnai gróf, a magyar Udvari Kamera alelnöke irányítása alatt egy Mária Terézia által kiküldött testület rendelkezett.¹⁶ Ezen instrukciók harmadik részének mellékletét képezték azon előírások, melyek törvényszerű szabályokat tartalmaztak a telepesek számára.¹⁷

A valamikor virágkorát élő, 6000 főt számláló közösség¹⁸ ma, a 2012-es nép-számlálás adatai szerint, mintegy 624-re zsugorodott. A megváltozott gazdasági-politikai viszonyok, a két világháború pusztító hatása, a második világháborút követő, egész Románia német kisebbségeit érintő elhurcolási és vagyonfosztási folyamatok, majd a 70-es évi és a rendszerváltást követő kivándorlások mind-mind felgyorsították a cipszer közösség felbomlási folyamatát.

Ilk doktori értekezésében¹⁹ rámutat a lassú kihalás hangulatára a közösségen belül. A fiatalok elhagyták otthonukat, hiányzik ezért egy erős, fenntartó erejű kö-zépkorú réteg, az idős generáció pedig lassan kihal.²⁰ Az 1970 után bekövetkezett erős kivándorlás, mely családokat szakított szét, nemcsak számbelileg, de lelkileg is megviselte az itthonmaradottakat. Sorsuk elviselését és eredetük büszke vállalá-sát szorgalmazza a helyi Német Demokrata Fórum, a Szent Anna Caritas, valamint a római katolikus lelkész, kinek személyében mindig egy többnyelvű, tehát néme-tül is beszélő embert találunk. Az egyre kevesebben levő helybenmaradottak pedig az asszimiláció áldozatai lesznek, elsősorban a vegyes házasságok által.

Olear Augustin, a felsővisói Német Demokrata Fórum egykori elnöke hang-súlyozta a felsővisói németek kettős eredetét, mely egykoron a várost átszelő fo-lyó kétoldali betelepítésében nyilvánult meg, az idők folyamán azonban egy kö-zösséggé forrott. Míg az osztrákok inkább a magyarokkal keveredtek, a Szepes-ségből érkezők körében több volt a román féllel való vegyes házasság. A

16 Ilk Anton – Joseph, Traxler Johann: Geschichte des deutschen Schulwesens von Oberwischau.

Nürnberg, 2009. 399. (továbbiakban Ilk, 2009.)

17 Ilk, 2009. Az erdőipari problémákat fejtegető harmadik rész bevezetőjében olvashatjuk a cip-szer telepesekre kirótt elvárásokat (saját fordításban): „...a sószállítás tutajokon a legelőnyö-sebb, ezért fontosnak tekintjük a jövőbeli szükséges tutajszám gyártásának biztosítását....a ma-gánerdők, melyek eddig nagymennyiségű tutaj előállítását biztosították, ki vannak zsákmá-nyolva, és legfeljebb 20 évig biztosíthatnának továbbra fát. Emellett a kamarai erdőségek is, megfelelő szakértelem hiányában, nem megfelelően vannak karban tartva...”

18 Ilk, 2009.

19 Ilk, 2009.

20 Ilk, 2009. 1970 után nagyrészük kivándorolt Németországba, elsősorban olyan nagyvárosokba, mint München, Ingolstadt, Nürnberg, Singen és Stuttgart.

RUFF CSILLA

194

séget összefogó elemek az iskola, német szentmise és a közös szokások megün-neplése. A jövőt feketén látja. Szerinte 20 év múlva nem lesz már több cipszer Visón. Ezen jelenség elsődleges okát azonban a gazdasági helyzetben – munka-helyek hiánya, rossz infrastruktúra, hiányos életkörülmények – látja és a vegyes házasságokban, melyek esetében inkább a többségi kultúra felé való hajlam ér-vényesül, mint például román szentmisén való részvétel vegyes házasság eseté-ben, mivel azt mindkét fél érti. A fiatalok nem elsősorban külföldre emigrálnak, tette hozzá, hanem olyan nagyobb városok felé, mint Szeben, Temesvár, Szat-már, ahol jobbak a munkalehetőségek, az életfeltételek, és ahol német cégek ke-retén belül megmarad a kapcsolat a német kultúrával.

A közösség tagjaival folytatott interjúk elemzése után, a következő következ-tetéseket vontam le:

Az idősebb generáció képviselői egyrészt a cipszer közösséghez való szoros kötődésüket hangsúlyozzák, mely szerintük az idők folyamán nem gyengült, va-lamint fontosnak tartják anyanyelvüket is, melyet, amikor csak lehet, használnak.

Amikor csak lehet, azaz akivel csak lehet, hisz a mindennapokban két vagy há-rom nyelvet is beszélnek családjuk tagjainak különböző származása miatt. Más-részt nagyon toleránsnak, befogadónak és nyitottnak mutatkoznak a többséggel szemben, szerintük nem a származás, hanem inkább az emberség, a mindenkori általános emberi értékek a fontosak. Saját magukat nem tekintik különbözőnek a románokkal szemben, a másságot inkább egyedül a más anyanyelvűségben lát-ják, mely túl sok előnyt nem jelentett az idők folyamán, esetleg csak utazások al-kalmával, vagy más németajkúakkal való beszélgetés lehetőségében. A még idő-sebbek visszaemlékeznek azon időkre is, amikor ez a másság hátrányt is jelentett:

A románok hitleristának csúfoltak, mondja egy 69 éves néni, de ez nem tartott túl sokáig.²¹ A közösség jövőképét illetően nem túl bizakodóak. Alig vagyunk már, mondják, a túl sok vegyes házasság egyre inkább felbomlassza közösségünket.

A fiatalság körében hasonlóak a vélemények. Ha férjet kellene választanom magamnak, csak két román, korombeli fiatalember jöhet számba, cipszerek nin-csenek is – mondta Pop Johanna Agnes, 22 éves fiatal lány, akivel hosszasan el-beszélgettem. Volt tanítványom lévén, a beszélgetés meghittebb és lazább volt.

Szavaiból elsősorban a felnőttek világában magára talált fiatalság büszkeségét olvastam ki, aki büszke arra, hogy anyanyelvi szinten beszéli a németet, hogy német szentmisére járhat, amit soha fel sem adna bármely más nyelvű szentmise kedvéért, habár románul is tökéletesen beszél, és magyarul is ért, aki büszke arra, hogy kis közösségüknek bizonyos szokásai vannak és részt vesz bennük – Mi-lyen is lenne az élet nélkülük, ők azok, amelyek széppé teszik életünket, és aki

21 A felsővisói cipszer közösséget másságuk, eredetük miatt más hátrányok is érintettek, mint például deportálásuk a Szovjetunióba a második világháború után. Ezen esemény azonban nem témája a jelenlegi dolgozatnak.

IDENTITÁSTUDAT A MAI FELSŐVISÓI CIPSZEREKNÉL 195 büszke származására és egyike azon kevés mai cipszer fiatalnak, aki ismeri is azt, és a többi fiatalt is felvilágosítani próbálja. A legtöbb fiatal sajnos nem isme-ri a múltunkat, mondja, kevés az a család, ahol ezt továbbadják, a régi cipszer meséket is már csak nagyon kevesen tudják és mesélik el unokáiknak, mint azt ahogy az én nagymamám tette. A jövőre nézve bizonytalan, viszont azt olvastam ki szavaiból, ha lenne kivel, ha lenne mit, ha lehetne hogyan, akkor mindenképp megmaradna szülőföldjén.

Fontos kiemelni, hogy a fiatalság körében a közösséghez való tartozás véle-ményük szerint egyre szorosabb lett. Természetesen ez összefügg a felnőtté válás személyiség- és identitáskeresésével, viszont mindenképp azt bizonyítja, hogy igenis létezik még – legalábbis egyelőre – egy közös, összetartó erő, melyet a mai fiatalok megtapasztaltak és amelyre büszkék tudnak lenni. Felnőttek lettünk, és többet tudtunk meg saját múltunkról, gondolom ez az, ami összetart/ összetartott bennünket, mondja egy 22 éves fiatal lány.

Az összetartozás érzése azonban nem egyöntetű. Egy származását tekintve közömbös interjúalany a következőképpen nyilatkozott: Ma már nem számít az, hogy ki micsoda, mindenki saját magával van elfoglalva, nem marad idő, hogy cipszer mivoltunk miatt büszkélkedjünk. Máskülönben cipszerségemnek soha sem tujadonítottam fontosságot.

Ilk Antal kérdéseimre elmondta: Mindaddig, ameddig a visóiak egy része cip-szernek vallja magát, és ezt népszámláskor is hivatalosan közli, ma is beszélhe-tünk cipszer közösségről és cipszer identitásról. Továbbá hozzátette, a visói cip-szereknél a cipszer öntudat alig változott. Még vegyes házasságok esetében is, a cipszer fél, cipszernek és nem románnak vallja magát.

Következtetésképpen elmondhatjuk: a mai felsővisói cipszer közösség nagy részének fontos eredete, anyanyelve és szokásaiknak az ápolása. Fennmaradásu-kat azonban két fontos tényező veszélyezteti: egyrészt Románia gazdasági viszo-nyainak alakulása – jövedelmezőbb munkahelyek, avagy hiányuk, jobb életfelté-telek, egyetemen való tanulás lehetősége – a szülőváros elhagyására készteti a még munkaképes középkorú réteget és a fiatalokat, másrészt a közösség számbe-li zsugorodása egyre nehezebbé teszi szokásaik zártkörű megünneplését, vala-mint azonos etnikumú házastárs választását.

Végezetül pedig egy cipszer fiatal kijelentése, mely velősen összefoglalja a közösség jelenét, és irányadó a jövőre nézve: Egyre kevesebben vagyunk, sokan emigrálnak, másoknak nem olyan fontos hovatartozásuk. Éppen ezért olyan fon-tos, hogy mi, kevesen, akik még itt vagyunk, mindig cipszerek maradjunk.

BALLA LÓRÁNT

In document identitás és alteritás az időben (Pldal 189-197)