Aki manapság részt vesz a hazai műgyűjtői, műkereskedelmi életben, aki látogatja a Falk Miksa utca két oldalán sorakozó galériákat, aligha tud róla, hogy nem is olyan régen, három évtizeddel ezelőtt milyen körülmények között született meg és műkö-dött egy gyűjtői, műbarát kör.
A rendszerváltozás előtti Hazafi as Népfront IX. kerületi bizottsága irodái Buda-pesten, a Kinizsi utca 22. számú házban voltak. Ma már kinyomozhatatlanok a hát-téralkuk, amelyek révén, 1976 tavaszán itt kezdhette meg működését a Művészek és Barátaik Köre (MBK). A kezdeményezésben, majd vezetőként elévülhetetlen érdeme-ket szerzett Kovács Dezső (1932-2002), később a Qualitas Antiquitas, majd a Belvárosi Aukciósház tulajdonosa.
Az akkor még megingathatatlannak tűnő állampárti rendszerben szokatlan (és gyanús) volt egy eff éle közösség életre hívása. A kör célja: „lehetőséget adni az al-kotóművészeknek alkotásaik bemutatására, barátaikkal művészeti kérdések megvi-tatására”. A Hazafi as Népfront égisze alatt biztonságot remélhetett a privát szféra e hasznosnak tűnő megnyilvánulása.
Minden hónap második hétfőjén fél hatkor kezdődött a kétórás program, amelyet kötetlen beszélgetés követett. Először mindig egy-egy művész bemuta-tására, kamara kiállítására került sor. Ennek a kezdeti időszaknak többek között Basilides Sándor, Bényi László, Melocco Miklós megjelenése adott rangot. A kiállí-tást követően valamilyen, a művészetekkel (izmusok, stílusok) vagy az akkor még legalizáltan csak a BÁV keretében folyó műkereskedelemmel kapcsolatos kérdés (árak, restaurálás, hamisítás) megtárgyalása következett. Előadást tartott a körben például Bajkay Éva, Bereczky Lóránt, Mojzer Miklós, Sinkó Katalin, Supka Magdolna, továbbá a Bizományi Áruház Vállalat és a Képcsarnok Vállalat vezérigazgatója. De voltak évfordulós megemlékezések is. Az első évben a látogatottság alkalmanként átlag 100 érdeklődőt tett ki.
Az MBK tagjai 1978 decemberében A legkedvesebb műtárgyam címmel ki-állításon is bemutatkoztak a Kinizsi utcában. A művek között Aba Novák, Ámos, Gulácsy, Korniss, Mednyánszky, Rippl-Rónai, Szőnyi, Tipary, Vaszary alkotásai is szerepeltek.
Az MBK – túl a Kinizsi utcai kamaratárlatokon – később a széles nyilvánosság elé is kilépett. Az első ilyen kiállítást 1980. május 6. és június 1. között a Bartók ’32 Galériában rendezte Arcképek magángyűjteményekből címmel a tagok által be-adott 46 alkotásból. Megnyitó beszédet Csorba Géza minisztériumi osztályvezető mondott. A bemutató kiadványa ma már ritkaságnak számít. A XVIII. századtól a kortársakig ívelő művek közül 14-nek a reprodukcióját a borító tartalmazta. Kieme-lésre érdemes Munkácsy Mihály Fiú arcképe, Rippl-Rónai Kunff y Zsigmond-portré-ja és Tihanyi Lajos Vörösinges kisfi úZsigmond-portré-ja. Ugyanebben a kiállító helyiségben a kör tag-jai, illetve a képeik újra színre léptek, amikor 1981-ben a Tájak, vizek című kiállítást tekinthették meg a látogatók.
A fentebb vázlatosan ismertetett aktivitáson túl a körben érdekes új kezdemé-nyezés bontakozott ki. Paunz Imre (1932-1993) lelkes, kitartó és szakszerű szervező-képességének eredményeként 1980-tól vette kezdetét a párját ritkító gyűjtői moz-galom. Először grafi kai, később kisplasztikai csoport is alakult. Az előbbi keretében 24 műbarát fi zetett be alkalmanként előre 200 forintot (!), hogy a felkért grafi kusmű-vész kiválasztott grafi kájából sokszorosított lapok közül az egyiknek a tulajdonosa lehessen. A 25. példány a művésznél maradt. Az akkori körülmények között jól járt a művész is – a befolyt 5000 forinttal némi mecenatúrát élvezhetett – és jól jártak a gyűjtők, hiszen a személyesen megismert alkotóktól jó minőségű és ellenőrzött módon készült művekhez juthattak. Paunz találmánya volt az is, hogy a grafi kus a lemezt vagy dúcot is átadta a körnek, s azt sorsolás útján egy műbarát nyerhette el megőrzésre. Az évek során 25 művész került sorra, sokan közülük akkor még eléggé ismeretlenek voltak. Természetesen a kisplasztikai kör tíz megrendelője közé jelentő-sebb összeggel lehetett beiratkozni.
A termésből megint csak a Bartók 32-ben, 1982. január 7. és 31. között nyílt kiál-lítás Grafi ka 80-81 címmel. Ennek megnyitóját Supka Magdolna művészettörténész tartotta, s itt 24 grafi kus (köztük Almásy Aladár, El Kazovszkij, Muzsnay Ákos, Prutkay Péter, Szemethy Imre) mellett négy szobrász (Borbás Tibor, Fekete Tamás, Léderer Tamás és Szabó Tamás) szerepelt. Az ebből az alkalomból kiadott kis papírmappa va-lamennyi kiállított mű levelezőlap nagyságú reprodukcióját tartalmazta. A második kiállítás – Grafi ka, kisplasztika 1982-83 –, 24 grafi kus és 8 szobrász műveit jelenítette meg 1984. január 27. és február 19. között.
A Kinizsi utcai termekben 1980. december 14-én, a már ekkor jól körülhatárol-ható ellenzék szervezésében és az MBK tagjainak nagyszámú részvételével páratlan esemény zajlott le. A SZETA- (Szegényeket Támogató Alap)-aukció néven elhíresült rendezvényen nagy volt a zsúfoltság. Ebben közrejátszott az akkori hatalom civil ru-hás megfi gyelőinek hada is. A stencilezett papíron megjelentetett katalógusban kö-zel 260 műtárgy volt látható a magyar képzőművészet színe-javától és még ismeret-len fi ataloktól.
Közben – az MBK változatlan működése mellett – jelentős szervezeti esemény történt. „Száz gyűjtő és művészetbarát 7 éves klubélet sikere alapján sürgető társa-dalmi igényt kielégítve alapította meg a Művészek Országos Egyesületé-t (MOE)”
– így kezdődik az 1983 októberi kétoldalas felhívás. Ennek a kezdeményezésnek a motorja ugyancsak Kovács Dezső volt, de mivel elnök is kellett, erre a szerepre e sorok íróját nyerte meg. Alapszabály született, s – noha egyesületi törvény még nem létezett – azt a Művelődési Minisztérium jóváhagyta. Először 1983-ban érke-zett meghívó mind a két szervezet nevében, de 1987 januárjától már csak a MOE hívására gyűltünk össze a változatlan helyszínen. A havi összejövetelek programja tovább gazdagodott. A több mint félszáz rendezvény szereplői közül csak muta-tóba említem (időrendben) Frank János, Anna Margit, Madarassy Walter, Barabás Márton, Kristó Nagy István, Szelényi Károly, Csongor Dénes, Bodnár Éva, Sváby Lajos nevét. Az intézmények és hivatalok vezetőinek felsorolásától eltekintek, de minden számottevő szervezet első embere elfogadta a meghívást.
Aztán – ahogyan az lenni szokott – a lelkes kezdet, majd a nagy ívű felemel-kedés után a mozgalom lassan elhalt. Ennek természetszerű magyarázata, hogy a rendszerváltozás hajnalán, e területen is megnyíltak a lehetőségek. De azért szép esztendők voltak!
– . –
Nyomdai előkészítés:
ARCUS.HU Kft.
Nyomdai és kötészeti munkák:
Multiszolg Bt.
ISBN 978-963-86842-6-4 ISSN 1589-9683