Az alább következő – talán tényleg exkluzívnak nevezhető úti beszámoló hiteles története a következő. Négytagú családunk a 2000. év végi ünnepeket Sri Lanka szigetén töltötte. Mivel fotográfus fi am szép felvételeket készített, nekiveselked-tem egy – a magazinok stílusában kialakított útleírás létrehozásának. Gondoltam, így nem lehetetlen megjelenni egy képeslapban, főleg abból a célból, hogy az ifj ú fényképész alkotásai még jobban a köz elé kerülhessenek. Súlyosan tévedtem! Mi-után egy-egy lapnál több mint féléves várakoztatás Mi-után visszaadták az anyagot, hamarosan kiderült a való ok. Bármilyen színes lap csak akkor közöl úti beszámo-lókat, ha a tudósítókat valaki (jobbára egy utazási iroda) kiutaztatja a cél országba.
Különben mi értelme a cikknek? Mivel ez esetünkben semmiképpen nem áll fenn, alanyi módon, adózott keresetből hoztuk össze az utazást, így a közlésre semmi esély soha nem lehet. Ezért aztán, élve a felelős szerkesztői szerepkörrel, a mi ol-vasóinknak tesszük lehetővé a néhány perces egzotikus kikapcsolódást. Fogadják szeretettel az írást és a néhány kiválogatott fotót. Igazán remélem, örömmel fogják olvasni és nézni!
Budapestről jelenleg még nem közlekedik Sri Lankára menetrend szerinti re-pülőjárat. Így az önmagában 11-12 órás transzkontinentális repülés az átszállásokkal majdnem egy teljes napot vett igénybe. Az út tehát fárasztó volt, de megérte!
Az indiai szubkontinenstől délkeletre fekvő sziget tényleg a paradicsomi állapo-tokat idézi fel. Éghajlata tisztán trópusi, hiszen déli pólusa csak 880 km-re északra van az Egyenlítőtől. A tengerparton az évi középhőmérséklet 27-28 fok. A minden-kori hőmérséklet ezektől az értékektől csak néhány fokkal tér el. Mindig kellemes tengeri szellő fújdogál. S mivel a terület a monszun-rendszerhez tartozik, bősége-sen van csapadék, néha özönvízszerű esőzések is. Nem csodálható, hogy a buja növényzet egész év alatt élénk zölden tündököl.
Igyekeztünk nem csak a konzervturizmus szépségeit élvezni, a nagyszerű szálloda minden igényt kielégítő, kerítéssel körülvett parkján belül maradva na-pozva henyélni – hanem meg akartuk ismerni a szállodán túli valódi életet, a már dzsungelbe nyúló település őslakóinak életmódját is. Ennek megvalósításában a megnyerő modorú 44 éves Antonio volt segítségünkre. A szállodasor és a tenger közötti keskeny homoksávon található vendéglátóipari létesítménye mindössze három össze tákolt asztalból állt. Ő maga, vagy az ágyékkötős, suhanckorú csa-ládtag szolgálta fel a jéghidegre hűtött helybéli üveges sört a karácsonyi kániku-lában. Iható volt. Kíváncsiságból megkóstoltuk a szigeten mindenütt kínált, kó-kusztejből erjesztett helybeli pálinkaspecialitást, az arakot is. A buddhista-vallás szerint tilos alkoholt fogyasztani. Ennek ellenére a pár nappal későbbre kialakult barátságunk keretében Antonio elmondta, hogy egyik fivére halálát a mértékte-len pálinka-fogyasztás okozta. A másik testvére úgy halt szörnyet, hogy jet-ski bemutatót tartott turistáknak és nekirohant a part előtt lévő kis sziget sziklafalá-nak. Hogy ivott-e arakot, azt nem tudni.
Nehogy azt gondolja valaki, hogy Antonio-nak Antonio a neve. Az Ázsiára jellemző, zseniális kereskedői érzéknek tudható be, hogy nem a nehezen megje-gyezhető és kiejthető helybeli nevét használja, hanem a turisták számára „könnyen fogyasztható” nevet vett fel. Igen leleményes volt, mert annak ellenére, hogy étter-mében meleg konyha nem volt, előzetes megbeszélés nyomán, fejedelmien elké-szített homárt ebédelhettünk nála. Hogy volt ez lehetséges? A fenséges haleledelt, bőséges növényi és rizs-köretekkel a feleség készítette el, a dzsungelből kiparcel-lázott telken fekvő házuk szaletliszerű konyhájában. Minderről úgy győződtünk meg, hogy meghívattuk magunkat a házába. Büszkén mutatta a déli menü szá-mára aznap hajnalban kifogott, és a padlón mozgó homárokat. Az elkészült ebé-det tuk-tukon (háromkerekű motoros szállítóeszköz) hozták időre a kis tengerparti vendéglőbe, ahol az egész család körülöttünk sürgött-forgott.
Antonionak három gyermeke van. Házában Buddha-oltár is található. Mivel hi-degtől itt nem kell tartani, csak esőtől, a szobák oldalfalai nem záródnak a tetővel,
jelentős nagyságú nyílás tátong a kettő között. Antonio kissé megviseltnek látszik, de mindig jókedvű. Mindennap kora reggeltől késő estig tevékenykedik, hogy kellő számú üzletet szerezzen családja fenntartására.
Meglátogattuk a falucska piacát is. A frissen fogott halakat a helybéliek számára árusítják. Különféle sügér és makréla-fajták kaphatók. Alkudozás nélkül nincs üzlet.
A pénz gyorsan cserél gazdát. Nem baj, ha a bankók véresek lesznek, elvégre csak halvér.
A halárus Martinnak sem könnyű a sorsa. Neki 4 gyermeke van. Megegyeztünk vele, hogy csónakot bérel, és másnap kirándulni visz minket a dzsungelbe nyúló la-gúnába. Semmivel össze nem vethető látványban volt részünk. Az ügyes csónakos többször besettenkedett járművével (és velünk!) a partról a vízre ráhajló ágas-bo-gas fák és liánok közé, hogy közelről láthassuk a faágon szundikáló, 1 méter körüli nagyságú hüllőket, az iguánákat. Csodálatos színű vízimadarak élénkítették a folyót.
A fejünk felett 50-60 denevér repdesett kötelékben. A szokatlanul nagy méretük és a világos nappal tanúsított aktivitásuk elüt a hazánkban megszokott denevér-képtől.
A körte alakú sziget írott történelme 2000 éves. Neve már az ókorban Lanka volt, később az arab hajósok nyomán Szerendibnek nevezték, majd hosszú ideig a portu-gáloktól kapott Ceylon név alatt volt ismeretes. 1972-től viseli ismét a Lanka nevet, a Sri (= fenséges) előtaggal. A XVI. században a portugálok, a XVII. századtól a hollan-dok és 1802-től az angolok fennhatósága alatt létezhetett a bennszülött lakosság.
Az ország 1948. február 4-én nyerte el függetlenségét.
A lakosság 70%-a szingaléz nemzetiségű, közéjük tartoznak új barátaink is.
A főleg a sziget északi részén lakó tamilokkal igen feszült a helyzet, sok a terrorcse-lekmény. Úgy tűnik, a katonaság szilárdan tartja a kezében a hatalmat. A turistának inkább megnyugvást kölcsönözhet, hogy a colombói nemzetközi repülőteret meg-közelítő gépkocsik, csak a fegyveresek szigorú igazoltatása után juthatnak beljebb.
Mindenki ismeri a ceyloni tea fogalmát. Érdekes, hogy teaültetvényezés csak 1873-tól folyik a szigeten. A nagyipari termelést természetesen az angolok vezették be. A helybéliek információja szerint több mint 1000 teagyár működik a szigetország-ban. Amelyikben látogatást tettünk, ott a falon lógott az egykori angol tulajdonos fényképe és oklevele. A tea feldolgozása ugyanolyan embertelen munkakörülmé-nyek között folyik, mint egykoron. A gyárban még mindenhol az eredeti, angolfelira-tú táblácskák láthatók.
A mezőgazdaság, textilipar és az ásványi anyagok feldolgozása mellett jelentős a háziipar. Kézművesek sokasága, az ősi kultúra jegyeit megőrizve állítja elő a turisták számára oly kedves emléktárgyakat. Különleges helyet foglalnak ezek között a farag-ványok, fából készült maszkok.
A sziget belsejébe vezető, egész napos kirándulásunk lebonyolítását is Anto-niora bíztuk. Hajnali hatkor teljes sötétségben, de párás melegben indultunk a
szá-munkra bérelt kisbusszal. Az utakon már nagy számban mozogtak a gyalogosok, ke-rékpárosok, kordésok, tuk-tukok, gépkocsik.
Bár többször is eleredt az eső, meglátogattunk egy ananász-ültetvényt, egy fű-szerkertet, az elefántok kertjét, egy teagyárat, hogy aztán elérjük az út végcélját, a csodálatos Kandyt. Az egykori főváros alig 500 éves múltra tekinthet vissza. 490 mé-ter magasan fekszik, egy gyönyörű völgyben, mondhatni a sziget közepén helyezke-dik el. Mindig is a szingaléz nép önállóságának és szellemi ellenállásának jelképe volt, hiszen az ellenszegülők az idegen hódítók elől ide húzódhattak vissza. A festői város a buddhisták legszentebb zarándok helye. Fog-ereklye városaként is emlegetik, hi-szen a Dalada Maligawa templomban őrzik a Buddha fogaként tisztelt ereklyét.
Szokásos, de megérthető módon szeretünk mindent Magyarországgal összeha-sonlítani. Nos a gyönyörű szigetország területe csak hazánk kétharmadának felel meg, de a lakossága 18 és félmilliónyi. Ha fi gyelembe vesszük a dzsungel lakatlan részeit, elképzelhető, hogy milyen nagy az embertömeg a sűrűn lakott, elsősorban tengerpar-ti részeken. A lakosság 92%-a tud írni-olvasni. Amit viszont akár meg is irigyelhetünk:
jelenleg a várható életkor nők között 74,2 év, férfi akra vonatkozóan 69,5 év.
Manapság természetesen mindenki, aki Sri Lankára kíván menni, repülőgéppel éri el ezt a célját. Azonban jól jellemzik a hely szépségét, a 63 évvel ezelőtt, A Föld és lakói című népszerű könyvben megjelent sorok: „Nincs hajó, mely Ázsiából Európá-ba jön, vagy fordítva, hogy ezt a tündérszép helyet ne érintené”.