Az autó itt nem gépkocsit jelent, hanem azt, hogy a főszerkesztő felkérésére, kissé szokatlan módon, e könyv szerzője saját maga igyekszik könyvét bemutatni.
A 224 oldalas, keményfedelű kötet nem szakkönyv. 1858 és 2000 között ké-szült 105 fotó reprodukcióját tartalmazza, melyek túlnyomó többsége portré, s a többi felvételen is két vagy több ember ábrázolódik. Így a régi képek, régi techni-kák után szép fokozatosan bemutatásra kerülhetnek a modern felvételek és téma-választások.
A könyvek „erős” oldalait képviselő jobb oldalon található fotókkal szemközti oldalakon szerepelnek az alkotók, majd az ábrázoltak ismertetése, s végül az adott fénykép adatai. Ezzel a szerkesztési metódussal lehetőség nyílt egyfajta ismeret-terjesztésre. Minden különösebb magyarázat nélkül illusztrálni lehetett, hogyan változott az emberábrázolás a fényképezésben majd másfél évszázadon
keresz-tül megismertetve a kedves olvasókkal a rég elfelejtett fényképészeti műtermek dolgos kezű fotográfusait, és egyúttal híres-nevezetes fényképészeket is (mint a régiek közül Uher Ödön, Erdélyi Mór, Mai Manó, Friedrich János, Angelo, Rónai Dénes, Pécsi József, Kálmán Kata, s az élők közül többek között Balla Demeter, Féner Tamás), s alkalmat találva az ábrázoltak révén a történelem, művészet, sport neves egyéniségiről hasonló ismertetéseket adni. De nehogy azt higgye valaki, hogy sznobéria-szerűen csak híres fényképészekről és neves emberekről van szó a könyv lapjain! A fotográfi a, a maga demokratikus voltával éppen olyan rangot ad az ismeretlen fényképészeknek és az ismeretlen („kis ember”) ábrázoltaknak.
Lehet, hogy igaza van a híres észak-amerikai írónőnek, Susan Sonntagnak: „Az idő végül a legtöbb fotót a művészet rangjára emeli”?
A Premier arculata okán nézzük meg, milyen színházi vonatkozású felvételek vannak a Kis Fototékában!
Gombaszögi Frida (1890-1961) drámai színésznő elsősorban Csehov drámákban nyújtott maradandót. Húga, Ella is kitűnő színésznő volt. Gombaszögi Frida első férje Rajnay Gábor színművész, a második Miklós Andor, az Est lapok tulajdonosa volt.
A paszpartun toll-aláírás ad hitelességet: „Emlékül Gombaszögi Frida 1928. okt.
3.” A kép beállítása a klasszikus hagyományokat követi: a művésznő egyik karjával a műtermi bútoron könyököl. A mélyen a szembe húzott kalap a charlestonos időket idézi. A felvétel Angelotól származik, amit a mester művészi ceruza-aláírása és a kép hátára ragasztott vignetta bizonyít. Az alacsony, kövérkés, mosolygós öregúrral még nekem is módom volt találkozni, a budapesti belvárosi, Petőfi Sándor utcai Fényszöv boltban, ugyanis a fotográfus 1974. december 13-án halálozott el. Az olasz szárma-zású fényképész valóságos neve Funk Pál (eredetileg Pinkász), 1894-ben született.
1919-ben nyitotta meg műtermét Budapesten, miközben 1938-ig több külföldi vá-rosban is fenntartott műtermet. Több mint 100 díjat, illetve oklevelet nyert el. Életmű kiállítása 1968-ban, a Műcsarnokban volt.
A Kis Fototéka másik prózai sztárvendége Mezei Mária. Az előbbinél majd egy évtizeddel később készült felvétel fényképészeti szempontból ugrásszerűen más, modernebb megfogalmazást nyújt. Az alkotás, a jószerivel a hazai fotó történelem-ben teljesen ismeretlen szegedi fotográfusnőtől, Bäck Mancitól származik. A törékeny alkatú fényképésznő matuzsálemi kort ért meg, 1989-ben 98 évesen halálozott el.
1915-től három és fél évtizeden át, különböző műtermekben csendes kitartással dolgozott Szegeden. Kiállításokon soha nem vett részt. Az ismeretek szerint művei-ből reprodukció eddig nem jelent meg, viszont e könyvben mindjárt három darab.
Mezei Máriáról, a híres díváról (1909-1983) sokat tudnak a színház iránt érdeklődők.
Az 1980-ban kiadott „Vallomás töredékek” önéletrajzi-jellegű könyve hat kiadást ért meg. Budakeszi emléktáblával és nevével jelzett utcával emlékezik a nagy szí-nésznőre, aki 1950-től élt ott. Mezei Mária 1928-ban Szegeden érettségizett, és
fé-nyes színészi karrierjét vidéki fellépések után 1935-ben, a fővárosban kezdte el.
A felvétel ezután néhány évvel készülhetett, amikor szülővárosában meglátogatta édesapját.
S ezek után váltsunk át az opera színpadra, s ugorjunk harminc évet! Az ope-rakedvelők széles táborának nem kell bemutatni Szőnyi Olgát, a Magyar Állami Operaház örökös tagját. A mezzoszoprán énekesnő már 20 éves korában fellépett az Operaházban. Első főszerepe Verdi Don Carlosának Eboli hercegnője volt. Másik meghatározó szerepének Bartók Kékszakállú Hercegének Juditját tartja. Ezzel a sze-reppel beutazta az egész világot, eleinte mint Székely Mihály partnere. Harma dik fel-vonás címmel 1994-ben emlékezetes búcsúhangversenyt adott a Vigadóban. A fel vétel a sugárzó szépségű énekesnőt Wagner Tannhauser operájának Vénusz szerepében mutatja 1969-ben. A felvétel készítője több mint húsz éve nem Magyarországon él.
Domonkos Sándor 1940-ben Szegeden született, s a hatvanas évektől a különböző lapokban kb. 700 címlap fotója jelent meg a kulturális élet kiemelkedő személyiségei-ről. 1967-ben Filmesek fotói címmel kiállítása nyílt a Fészekben. 1980 óta Németor-szágban él és dolgozik. Jelenleg Berlinben van műterme. Ella Fitzgerald-ról készített
„Blues” felvételével Olaszországban aranyérmet nyert.
S ha még visszakalandozunk a régmúltba, felidézhetjük dr. Béldi Izor alakját, akit a ma embere nyilván sokkal kevésbé ismerhet, mint a bemutatott három művész-nőt. A maga korában híres ügyvéd (1867-1926), egyben írói és hírlapírói babérokat is szerzett. Ügyvédi irodájának működtetése mellett 35 éven át a Pesti Hírlap színházi és zenei rovatvezetője volt. Színműveket és operettlibrettókat is írt, műfordításai, re-gényei jelentek meg. Nem elhanyagolható fotográfus a felvétel készítője Goszleth István (1850-1913), aki külföldön is nyert díjakat és hosszú időn át volt műterme a fővárosban. A kép hátulján is színházi vonatkozású dokumentum van: dr. Béldi Izor, Faludi Miklós színigazgatónak dedikálta a róla készült felvételt „Kedves Miklósomnak őszinte szeretetem je léül Dr. Béldi”.
S bár nem öt a magyar igazság, tekintsük még meg ötödikként, a nem na-gyon ismert zeneszerző, karmester művészi portréját 1920-ból! König (Király) Péter Ausztriából származott, ott végezte zeneakadémiai tanulmányait, majd a 70 éves korában bekövetkezett haláláig Szegeden tevékenykedett. Sok zeneművet alko-tott, köztük szimfóniákat, kamarazeneműveket, orgonaműveket, melyekkel díjakat is nyert. Az irodalomtörténetbe is bevonult, hiszen felesége Margit, Juhász Gyula testvére volt. A rendkívül művészien létrehozott fotó ismét csak Bäck Manci alko-tása. – Lévén, hogy lapunk egyik célja az örömteli szórakoztatás, álljon itt egy kis bájos történet. König egyetlen, 1915-ben bemutatott operájának a címe: „A faluni bányász”. Falun bányászatáról híres svédországi város. A Magyar Életrajzi Lexikon cikkírója oly mértékben nem hitte el, hogy ez a város létezhet, hogy az opera címét
„A falusi bányász”-ként tüntette fel.
Túl a színházi világon a kötetben a történelem ismert alakjai (Vetsera Mária, Türr István, gróf Hadik János, Erdei Ferenc) szerepelnek, a tudományt Szent-Györgyi Albert Nobel-díjasunk és Haynal Imre képviseli, s az irodalmi-művészeti élet jelesei között az olvasó láthatja Jókai Mórt, Ady Endrét, Kós Károlyt, Bartók Bélát, Basilides Barnát, Kassák Lajost, Pátzay Pált, William S. Burrough-t és Borsos Miklóst. A sportélet sincs mostohán kezelve: Jekelfalussy Piller György, a műkorcsolyázó Nagy testvérpár, Lóránt Gyula és Kovács Ági néz ránk a könyv oldalairól.
A kötetet, a váci Arcus Design nevében Dömény Csaba tervezte és gondosko-dott a nyomdai előkészítésekről és munkálatokról.
Talán a kötet arra is ösztönzi a nagyérdeműt, hogy becsülje és értékelje a régi fényképeket, amelyek sajnos sokszor a családi lomtalanítások áldozataivá válnak.