II. 3. A szociális jogok megítélésének változása az Alkotmánybíróság gyakorlatában gyakorlatában
II.3.8. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata a tulajdonvédelem kapcsán kapcsán
II.3.8. A Német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata a tulajdonvédelem
megállapítva, hogy „a nyugdíjbiztosítási igények a tulajdonosi jogosultságok helyébe léptek.”153
A Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában a tulajdonvédelem kapcsán eleinte két feltételnek kellett teljesülnie. Egyrészt a jogosultnak megszerzett igénnyel vagy legalább várománnyal kell rendelkeznie, másrészt a szóban forgó szolgáltatásnak legalább részben a jogosult saját szolgáltatásán kell alapulnia.154
Ezt a tesztet a későbbi gyakorlat155 tovább konkretizálta, némiképpen átalakította és kiegészítette, így az állandó joggyakorlattá váló formula:
„A társadalombiztosítási jogosultságok tulajdoni védelmének feltétele egy vagyoni értékű jogosultság, mely kizárólagos jogként annak személyes hasznára hozzá van rendelve a jogosulthoz: ez akkor élvezi a tulajdon védelmét, ha a biztosított nem lényegtelen saját szolgáltatásán nyugszik és ezenfelül egzisztenciájának biztosítására szolgál.”156
A tulajdonvédelem feltételei tehát ez alapján a személyes hasznosság, nem lényegtelen saját szolgáltatás, egzisztencia vagy más néven személyes autonómia biztosítása. Ezeket az elemek egyenként elemezve rájöhetünk, hogy több esetben a magyar gyakorlathoz hasonló tartalmat tükröznek.
A személyes hasznosság a Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az Alaptörvény 14. cikkének értelmezését szolgálja, mely szerint az Alaptörvény puszta gazdasági esélyeket és várakozásokat nem véd. A jogosultság csak akkor tekinthető kellően erősnek és ezért védelemre méltónak, ha az a jogosulthoz annak személyes hasznára hozzá van rendelve. Ez a feltétel elsősorban akkor teljesül, ha a biztosítási esemény bekövetkezett és ezért a biztosított már megszerzett igénnyel
153 BVerfGE 53, 257. 289-290.
154 SONNEVEND [1997.], i.m. 210. oldal
155 A német Szövetségi Alkotmánybíróság által vizsgált területek és panaszok a magyar Alkotmánybírósághoz érkező beadványokkal nagyon hasonló tárgyköröket érintenek. Több esetben az özvegyi nyugdíjjogosultsághoz kapcsolódó törvényi korlátozásokat vizsgálnak, illetve a nyugdíjak emelésével kapcsolatos kérdéseket, valamint a kellő felkészülési idő problematikáját elemzik.
156 BverfGE 69. 272. ff.
rendelkezik. Védelemre méltóak azonban bizonyos várományok is, mégpedig akkor, ha további feltételek teljesülése esetén, mint a várakozási idő eltelte és a biztosítási esemény bekövetkezte igénnyé válhatnak.157
Álláspontom szerint a személyes hasznosság fogalma a magyar alkotmánybírósági gyakorlat szerzett jog fogalmával és a későbbiekben ismertetésre kerülő nem lényegtelen saját szolgáltatás fogalmával együttesen párhuzamba állítható.
Felhívom azonban arra a figyelmet, hogy a német gyakorlat kiforrottabb feltételeket szab a várományok alkotmányos védelméhez, mint a már ismertetett magyarországi alkotmánybírósági gyakorlat.
A nem lényegtelen saját szolgáltatás fogalma a hazai jogi nyelvezetben nehezen kezelhető fogalom, mely tartalmát tekintve azt takarja, hogy a társadalombiztosítási jogosultságok csak akkor tekinthetők tulajdonnak, ha azok saját szolgáltatással állnak összefüggésben.
A német Szövetségi Alkotmánybíróság álláspontja szerint a nem lényegtelen saját szolgáltatásnak nem feltétele, hogy az érintett hozzájárulást fizetessen a társadalombiztosítás keretében, hiszen a tulajdonvédelmet nem zárja ki még az sem, ha a jogosultságot túlnyomó részben az állam biztosítja. Ebben a kérdésben azonban ott sem egységes az alkotmányjogászok véleménye, mivel vannak olyan alkotmánybírák, akik csak a saját járulékfizetésen alapuló igényeket ismerik el megszerzett jogként.158 A magyar alkotmánybírósági gyakorlatban a vegyes nyugdíjrendszerből kiindulva az Alkotmánybíróság arra a megállapításra jutott159, hogy eltérően kell elbírálni a biztosítási és a segélyezési elv alapján biztosított ellátások tekintetében a szerzett jog, tulajdonhoz való jog kérdését. Ettől eltér tehát a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlata, amikor egységesen vizsgálja a társadalombiztosítási ellátásokat, hozzájárulás fizetés tényétől függetlenül.
Megítélésem szerint a társadalombiztosítási ellátások tekintetében a tulajdonhoz való jog elvének alkalmazásakor az ésszerűség megkívánja a különbségtételt a
157 SONNEVEND [1997.], i.m. 213. oldal
158 SONNEVEND [1997.], i.m. 213. oldal
159 43/1995. (VI. 30.) AB határozat
biztosítási elven alapuló és a segélyezési típusú ellátások között, hiszen ha a tulajdonvédelem céljából indulunk ki, akkor a védett tárgy a már megszerzett dolog, jog lehet. A váromány esetében a polgári jog külön jogintézményt is kidolgozott a biztatási kár intézményesítésével. Ha pedig elfogadjuk, hogy a alkotmányos tulajdonvédelem csak már megszerzett ellátást részesíthet védelemben akkor viszont felvetődhet az a kérdés, hogy a tulajdonhoz való jog elve mivel jelent többet a szerzett, illetve vásárolt jog elvén alapuló védelemtől.
A definíció alapján – álláspontom szerint – a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában tehát a szerzett jog fogalma letisztultabb meghatározást jelent a német Szövetségi Alkotmánybíróság fogalomrendszeréhez képest, azonban a német tulajdonvédelem kapcsán alkalmazott személyes autonómia biztosítása a magyar gyakorlathoz képest hozzáadott értékkel bír.
A társadalombiztosítási jogosultságok személyes autonómiát biztosító funkciója a joggyakorlat kezdetén, mint a tulajdoni védelem indoka szerepelt, melyet a későbbi alkotmánybírósági határozatok már a védelem feltételeként határoztak meg.160 A deffiníció meghatározó jelentőségét abban látom, hogy rászorultságtól függetlenné teszi a szerzett jog kérdését – ami a magyar gyakorlat szerint is hasonlóan működik, azonban a német joggyakorlat szerint ez deklarálásra is kerül. Itt tehát arról van szó, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatások célja általában a jogosultak megszerzett életkörülményeinek a biztosítása. Amennyiben tehát a jogosultság az állampolgárok nagy számának egzisztenciális biztonságát szolgálja, a tulajdoni védelem – az egyéb feltételek fennállása esetén – indokolt.161
A személyes autonómia biztosításának elvéhez szükséges megemlíteni a német Alaptörvény 14. cikk 1. bekezdésének 2. mondatát, amely felhatalmazza a törvényalkotót a tulajdon tartalmának és korlátainak meghatározására. Ebből eredeztethető a lépcsőzetes, vagy fokozatos tulajdonvédelem lehetősége – amely a
160 SONNEVEND [1997.], i.m. 213. oldal
161 BVerfGE 69. 272. 303-304.
társadalombiztosítási ellátások területén fokozott jelentőséggel bír – hiszen így a tulajdoni védelem a tulajdon tárgyának funkciójától függően különböző mértékű.162
Szintén kiemelésre érdemes a német Szövetségi Alkotmánybíróság gyakorlatában a bizalomvédelem elve, amely a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában megfogalmazott „kellő felkészülési idő” elvének feleltethető meg. A bizalomvédelem elvét a német Szövetségi Alkotmánybíróság a jogállamiság elvéből levezetett jogbiztonság elvére alapozva deklarálta. Noha a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában a fogalom többnyire kellő felkészülési időként szerepel, azonban innen is hozható példa a bizalomvédelem elvének megfogalmazására. Az 56/1995 (IX. 15.) AB határozat indokolásában az Alkotmánybíróság a különféle ellátások időről időre történő elvonását a bizalomvédelem és az alkotmányos garanciavállalás kötelezettségét sértő intézkedésként nevesítette. Megkülönböztetnek valódi és nem valódi visszaható hatályú törvényhozást. A nem valódi visszaható hatályú jogalkotás alatt azt értik, ha a jogszabály a „jelenben fennálló, még le nem zárt tényállásokba és jogviszonyokba a jövőre nézve avatkozik be.”163 A nem valódi visszaható hatályú jogalkotás akkor nem megengedett – akkor sérti a bizalomvédelem elvét – ha az állampolgároknak a fennálló joghelyzetbe vetett védelemre méltó bizalmát alapos ok nélkül meghiúsítják.164 A magyar gyakorlattal egyezően a várományok tekintetében is érvényesül a bizalomvédelem elve, itt az arányossági mérce, hogy a korlátozással indokolt közérdek volt-e a jelentősebb vagy a biztosítottnak a váromány teljesülésébe vetett bizalma.165
Szintén érinti a bizalomvédelem elvét a diszkrimináció alkotmányos tilalma, ugyanis a bizalomvédelem elve a diszkrimináció tilalmával szemben nem érvényesülhet. Konkrét példaként említve, ha egy törvénymódosítás csak egy
162 Nyilvánvaló, hogy a fokozatos tulajdonvédelem elve mellett az arányosság mércéjének alkalmazása is szükséges a korlátozások tervezésekor, ez álláspontom szerint a lépcsőzetes tulajdonvédelem elvének egyedi estekre történő alkalmazásának elengedhetetlen eleme.
163 BVerfGE 11. 139. 145.
164 SONNEVEND [1997.], i.m. 218. oldal
165 SONNEVEND [1997.], i.m. 222. oldal
szűkebb személyi kör várományát érinti, aki indokolatlan privilégiumokban részesül, akkor a bizalomvédelem elve nem sérül. Hasonló döntést a magyar Alkotmánybíróság is hozott166, amikor egy privilegizált réteg (rendszerváltozás előtti állami vezetők) vonatkozásában alkotmányosnak minősítette a megszorító törvényi rendelkezéseket.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a német Szövetségi Alkotmánybíróság a tulajdonvédelem hatókörét eléggé kitágította, viszont ez nem eredményezte a törvényhozó hatalom jogkörének jelentős szűkítését, mivel az Alkotmánybíróság csak kivételes esetben lépett közbe.167 Álláspontom szerint a magyar Alkotmánybíróság a német Szövetségi Alkotmánybírósághoz képest visszafogottabb álláspontot fogalmazott meg a tulajdonvédelem kapcsán, azonban az elvi háttér, ami alapján a két bíróság a döntéseit hozza, ugyan nem mindig egyformán kerül megfogalmazásra, azonban tartalmát tekintve hasonló elgondolásokat nevez meg.
A német Szövetségi Alkotmánybíróság tulajdonvédelmi értelmezése megítélésem szerint nehezen megfogható, hiszen a tények helyett egy a „láthatatlan alkotmány”
elvont fogalmához hasonló elméleti okfejtésre alapoz. A magyar Alkotmánybíróság visszafogottabb értelmezése viszont kevésbé egyértelmű következtetéseket eredményez, amely a jogalkalmazás száma bizonytalanságot jelenthet, a szerzett jog biztosabb kapaszkodója helyett.
166 62/1993. (XI.29.) AB határozat
167 SONNEVEND [1997.], i.m. 223. oldal
II.3.9. Az Alkotmánybíróság gyakorlatán alapuló szociális jog értelmezés