C SEHI Zoltán *
3. Nemzetközi magánjogi kérdések 1. A ciprusi meghatalmazás
3.6. Német, svájci és lengyel nemzetközi magánjog
A német jog felfogása szerint a képviseletre – meghatalmazási ügyletre – önálló kapcsoló szabályok alkalmazandók, ez egy önálló, a képviselt által kötött ügy-lettől független kérdésként vizsgálandó.28 A jogválasztás, jogkikötés természe-tesen megengedett, az alkalmazandó jogot adott esetben a meghatalmazó egyol-dalúan is meghatározhatja.29 Harmadik személy irányába egy ilyen jogválasztás, jogkikötés viszont csak akkor hatályos, ha vele azt időben (szerződéskötés előtt) egyértelműen közölték.30 A képviselet különböző módozatai közül a jogügyle-ti képviselet esetében a forgalom biztonságából ered az a szabály, amely képvi-selt személy érdekeit hátrébb helyezi. Ebből adódóan nem a képviképvi-selt személy-hez kapcsolódó tények, annak szokásos tartózkodási helye, üzleti székhelye és hasonlók határozzák meg az alkalmazandó jogot, hanem annak az országnak a joga, amelyben a képviselt személy akarata alapján a képviselet jogi hatályai-nak be kell állniuk. Ezt nevezik „Wirkungsland”-hatályai-nak, amely alapvetően a bírói jogban kristályosodott ki.31 Ezt fi nomítja még Kegel azzal, hogy nem is képvi-selt személy akarata szerinti állam joga, hanem a képviselet által ténylegesen gyakorolt ügylet államának joga az irányadó („Gebrauchsort”). Ezt a kettős-séget hangsúlyozza Wengler is, a meghatalmazás felhasználásának a tényleges helye és a meghatalmazó akarata, hogy a meghatalmazott hol járjon el, nem fel-tétlenül esik egybe.32 A kereskedelmi ügyletekben eljáró különböző képviselők esetében ez eltérhet, ezen esetekben is legtöbbször a meghatalmazott, a képvi-selő szokásos tartózkodási helye, ügyletkötési helye a kapcsoló elem. Kegel sze-rint viszont e kapcsoló szabály korlátlan alkalmazása nem fogadható el, hiszen korábban a képviselt személy érdekének védelmét szolgáló kapcsoló elemek játszották a fő szerepet, és a képviselt székhelye, a meghatalmazás kiállításá-nak a helye volt a kapcsoló szabály. Önmagában a forgalom érdekének a védel-me nem minden esetben igazolható, a vélelvédel-mezett és a névédel-met jog úgynevezett
„Anscheinvollmacht” (látszaton alapuló képviselet esetében, de ez eltér az új Ptk. hasonló szabálytól- lásd 2013:V. tv. 6:18. § (2) bek.), a forgalmi érdekek igazolják, hogy annak az államnak a joga kerüljön alkalmazásra, ahol a
kép-28 Gerhard KEGEL – Klaus SCHURIG: Internationales Privatrecht. 9. Aufl . München, 2004. 620.
29 Dirk LOOSCHELDERS: Internationales Privatrecht. Berlin–Heidelberg, Springer, 2003. 183.
30 Uo.
31 KEGEL–SCHURIG i. m. 620.
32 Wilhelm WENGLER: Internationales Privatrecht. Berlin–New York, de Gruyter, 1981. 571.
63 viselet hatása kifejtésre került és a jogkövetkezmények ez alapján beálltak.33 Egyebekben Kegel azt hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi alapú meghatalma-zás és más képviselet esetében továbbra is az ügy urának, a meghatalmazónak, képviseltnek a tartózkodási helye, üzleti székhelye alapján kell az alkalmazan-dó jogot meghatározni.34 Ezzel a felfogással Kegel nézetét a német jogiroda-lomban a kisebbségi nézetek közé sorolják,35 hiszen a képviselő a képviselt tá-borába tartozik, ezért kevésbé szorul védelemre, mint a vele szerződő fél.36 Ha a képviselő a meghatalmazást más országban használja fel, az sem változ-tat ezen a szabályon, amely szerint a képviseleti jog gyakorlásának az állama joga szerint kelljen elbírálni.37 Napjainkban külön problémát jelent a távollé-vők közti ügyletkötés során miként értelmezzük a felhasználás helyét. A több-ségi vélemény azt a helyet jelöli ügydöntőnek, ahol a képviselő a jognyilatkoza-tát a harmadik féllel szemben megtette, illetve a másik fél nyilatkozajognyilatkoza-tát fogadta, megkapta.38
A meghatalmazásra alkalmazandó jog meghatározza a meghatalmazás érvé-nyességét, hatályosságát, terjedelmét, (mire terjed ki), a meghatalmazás vissza-vonására a meghatalmazásra alkalmazandó jog alapján kerülhet sor. A perbeli ügyvitelre vonatkozó meghatalmazásra pedig a pert tárgyaló bíróság államá-nak joga alkalmazandó.
A német jog felfogása szerint a meghatalmazásra alkalmazandó jog megha-tározása az anyagi szabályokat jelenti, a vissza- és továbbutalási szabályokat fi -gyelmen kívül kell hagyni.39
Az 1987-es svájci szövetségi nemzetközi magánjogi törvény 126. cikke külön rendelkezést tartalmaz a képviseletre. A meghatalmazásra a meghatalmazott és meghatalmazó közti szerződésre alkalmazandó jogot rendeli alkalmazni.40 A képviselő harmadik személy irányába tett jogügyletei abban az esetben hatnak ki a képviselt személyre, ha azon állam joga, ahol a képviselő telephelye van, ekként rendelkezik vagy annak hiányában, ha az a harmadik személy részéről nem volt felismerhető, annak az államnak a joga, ahol a képviselő ténylegesen
33 KEGEL–SCHURIG i. m. 620.; LOOSCHELDERS i. m. 182., ideértve a Duldungsvollmacht esetét is!
34 KEGEL–SCHURIG i. m. 621.
35 LOOSCHELDERS i. m. 182.
36 Uo.
37 Uo.
38 Uo.
39 LOOSCHELDERS i. m. 183.
40 Paolo Michele PATOCCHI – Elliott GEISINGER – Stephan LÜKE: Internationales Privatrecht. Orell Füssli Verlag, 2000. Art. 126., 419.
tevékenységét kifejti, ekként rendelkezik. Ha a képviselő alkalmazotti jogvi-szonyban áll, és nincs saját telephelye, akkor úgy tekintendő, hogy a telephelye a képviselt személy székhelye.
A 2011-es lengyel nemzetközi magánjogi törvény szintén külön szabályozza a képviseletet. A 22. cikk a jogi személy képviseletéről rendelkezik, a 23. cikk pedig a jogügyleti képviseletről. Ezen szabályok szerint a meghatalmazásra a meghatalmazó által választott jog alkalmazandó, amely akkor köti a harmadik felet, ha arról tudott vagy tudnia kellett. Jogválasztás hiányában egymást kö-vetően a következő kapcsoló szabályok alapján kell meghatározni az alkalma-zandó jogot: a képviselő székhelye állama, ahol ő rendszeresen kifejti tevékeny-égét, vagy az az állam, ahol a képviselt személy üzleti tevékenységét kifejti, ha a képviselő is ezen a helyen jár el, vagy az az állam, ahol a képviselő tevékeny-ségét ténylegesen kifejti és képviseli a képviseltet, vagy amelyikben a képviselt akarata szerint a képviselőnek el kellene járnia.41
7. Összefoglalás
A fentiek alapján elmondható, hogy a magyar jog szabályai – a Nmj. tvr. 29. § 1. és 2. mondatának szabályai – alapján meghatározható a meghatalmazásra, ideértve az általános meghatalmazást is, mint a képviseletet létesítő jogügylet-re vonatkozó jog. Míg az 1. mondat szabálya alapján a meghatalmazó, képviselt személy érdekei kaphatnak erősebb védelmet, adott esetben, az ügy tényállásá-nak egyes elemeitől függően, a forgalom vagy jóhiszeműen eljáró harmadik fél érdekei védelme alapján, a 2. mondat szabálya kellő megoldást nyújt ezen ér-dekek védelmének megjelenítésére is. Amint a Hágai Egyezmény és a német szabályozás rövid ismertetése is igazolja, egyetlen, valamennyi ügyre egységes kapcsoló szabály alkalmazása nem indokolható és nem is alkotható meg.
41 Maksymilian PAZDAN: Das neue polnische Gesetz über das internationale Privatrecht. IPRax, 2012. 80.