A KÁROS ADÓVERSENY ELMÉLETI ÉS GYAKORLATI KÉRDÉSEI AZ UNIÓS ADÓJOGBAN
4. Konkluzió, végső következtetések
Hol a határ tehát az adóverseny és a káros adóverseny között? Ez az adóharmo-nizáció nagy kérdése, és egyben nagy harca is az Európai Unió szervei és a tag-államok között. Az adószuverenitás korlátozását ugyanis ellenzik a tagállam-ok, ugyanakkor az Európai Unió szerveinek beavatkozása a tagállami adózás-ba az európai adójogi szabályok betartása érdekében elmaradhatatlan eszköze az adóharmonizációnak. Az adóharmonizáció pedig a legfontosabb eszköze a káros adóverseny megállításának.
Látható a fenti felsorolásból, hogy az adóverseny ugyan járhat előnnyel, azonban több a negatív hatása, mint a pozitív. Vitatkozhatunk, hogy melyik ma-gatartás éri meg jobban – leegyszerűsítve a kérdést – az adóbevételek növelé-sével együtt járó adóverseny-e, avagy az adóbevételek esetleges csökkentését is maga után vonó jogkövető magatartás. A fentiekből azonban látható, hogy nem ilyen egyszerű a kérdés megítélése. Nem ilyen egyszerű a kérdés Magyarország számára sem,35 már csak azért sem, mivel az Európai Uniónak tagja vagyunk,
33 GALÁNTAINÉ (2008) i. m. 197–199.
34 MIKE Károly: A gazdaságpolitikai döntéshozatal nemzetek fölötti centralizációja és a kö-zösségi gazdaságtan. Közgazdasági Szemle, L. évf., 2003. március, 254–268., hivatkozik rá:
GALÁNTAINÉ (2005) i. m. 58.
35 Magyarország kormánya az adóversenyt szorgalmazza, adócsökkentést hajtottak végre a tár-sasági adóban, személyi jövedelemadóban, és ennek a magatartásnak felel meg az a koncepció
99 így szabályait, az európai uniós szabályok elsőbbségének elvét nekünk is be kell tartani, mint ahogyan a többi tagállamnak is, így a meghozott szabályok és az Európai Bíróság döntései befolyásolják adópolitikánkat és joggyakorlatunkat.
Az Európai Unió szabályozása jelentős hatással van a beruházás-ösztönzés adójogára, a társasági adókedvezmények alakulására, a káros adóverseny elleni harc pedig jelentősen befolyásolja az adórendszer szabályozását.
Megállapíthatjuk, hogy az államokon belüli, a külföldi és belföldi adóalany-ok közötti diszkrimináció egyértelműen káros adóversenyhez vezet, nehezebb megítélést jelent azonban az államok közötti adóverseny, alacsony adókulcs, adószint alkalmazása. Álláspontom szerint ebben az esetben meghatározó a környezet, ugyanis a határ menti országok által alkalmazott alacsony adószint-nek (adókörnyezetadószint-nek) ugyanolyan tőkeelszívó hatása van, mint az adódiszk-riminációnak, adópreferenciák alkalmazásának egy adott államon belül, azaz ez is vezethet káros adóversenyhez. Ebben a nézetben egyetértek Deák Dániel fentiekben idézett álláspontjával, hogy tulajdonképpen az államok közötti adó-verseny önmagában is lehet káros, mivel torzítja a gazdasági szabad adó-versenyt, a nemzetközi tőkeáramlást negatívan befolyásolhatja, és ezzel megvalósítja a káros adóversenyt. Az azonban már kényes kérdés, hogy a tagállami adószu-verenitás tiszteletben tartása miatt az Európai Unió nem avatkozik be ez utób-bi esetben egy-egy tagállam adóversenyt hirdető adópolitikájába, csak akkor, ha az uniós szabályozást sért. Ez viszont arra készteti az egyes tagállamokat, hogy saját maguk is csökkentsék az adószintet, ezzel megszüntetve a szomszé-dos országokhoz viszonyított különbséget, és a szomszészomszé-dos alacsony adószin-tű országok káros tőkeelszívó hatását. Az adószint csökkentése tulajdonkép-pen kedvező hatású is lehetne a vállalkozások számára, de csak akkor, ha más módon lehet pótolni a kiesett költségvetési bevételt, és az nem emeli meg az át-lagos adószintet. Ez pedig nagyon nehéz feladat, így maradnak azok a módsze-rek, amelyekben nem nyilvánul meg a hátrányos adóügyi megkülönböztetés. A külföldi tőke vonzása azonban a gyengébb gazdasággal rendelkező országok számára továbbra is fontos kérdés marad, viszont látható, hogy az uniós sza-bályozás nem engedi meg a külföldi tőkeáramlás adókedvezményekkel törté-nő befolyásolását. Ezért, ezt elkerülendő, nem az adóalanyok jogszabályi szintű megkülönböztetéséhez kell nyúlni, hanem más eszközökhöz, ami az uniós elő-írásoknak megfelel. Ezen kívül az adószint vizsgálatánál, nem elég a társasá-gi adókulcsok mértékére fi gyelni, a teljes adókörnyezetet vizsgálni kell, az
adó-is, mely szerint Magyarország nem támogatja az Európai Bizottság CCCTB (közös konszoli-dált társasági adóalap) irányelv javaslatát sem.
alapok különbségeit, az adókedvezményeket, mentességeket, és a többi – a vál-lalkozási környezetet – meghatározó adónem (Szja, Áfa, járulékok) szintjére, a behajtási költségekre, járulékokra is fi gyelemmel kell lenni. A társasági adó mértékét ugyanis tovább növeli a magánszemélyek osztalék adóztatása a társa-sági részesedések kivételénél.
Az adószuverenitás kérdésében a nemzeti adórendszerek szabadsága nagy, tulajdonképpen a szabályozásnak csak arra kell ügyelnie, hogy ne tartalmazza-nak hátrányos megkülönböztetést, vagy a versenyszabadság korlátozását ered-ményező rendelkezést, illetve vegyék fi gyelembe az állami támogatásokra vo-natkozó uniós előírásokat.36
Nagyon fontos tisztában lenni a káros adóverseny gyakorlati megjelenési for-máival, területeivel, melyek tehát a következőek lehetnek:37
1. A külföldi működő tőke befektetések adókedvezményezésének terüle-te, adójoga, a pozitív adó megkülönböztetés esetét a külföldi tőke javá-ra – vagyis az adódiszkrimináció esetei a közvetlen adózás területén;
2. az Európai Unió által összeegyeztethető és meg nem engedett állami tá-mogatások szabályozása, melyek káros adóversenyt keletkeztetnek;
3. az adóelkerülés, adóminimalizálás káros esete – az adóparadicsomok (off-shore cégek) létrehozásának engedélyezési szabályai, az offshore tevékenység;
4. a tőke szabad mozgásával (nemzetközi tőkeáramlás) és a letelepedési szabadsággal kapcsolatos adóelkerülési esetek, azaz a másik tagállam-ba történő székhelyáthelyezésekkel megvalósuló adóelkerülések prob-lémái, és
5. a környező országoktól eltérő alacsony adószint alkalmazásának terü-lete, melynek tőkeelszívó és a nemzetközi tőkeáramlást negatívan be-folyásoló hatása lehet, azaz az adószuverenitás és az adóverseny össze-függéseinek területe.
Ezekben a kérdésekben az Európai Unió adójogi harmonizációs tevékeny-ségének és az Európai Bíróságnak vannak érdemei, azonban megállapíthatjuk, hogy az említett területek továbbra is tartogatnak megoldandó feladatokat az uniós jogalkotás és a tagállamok számára egyaránt.
36 LOSONCZ Miklós: EU csatlakozás, adóharmonizáció és Magyarország nemzetközi versenyké-pessége. Külgazdaság, XLVII. évf., 2003/9. 59–74.
37 Lásd erről bővebben: ERDŐS Éva: A beruházásösztönzés adójoga. Miskolc, Miskolci Egyetem, 2012. 111–207.
101 A vizsgálódást tehát elsősorban ezeken a gyakorlati területeken kell folytat-ni, amikor az adóverseny mellett és ellene szóló érveket kívánjuk felsorakoztat-ni. Az Európai Unió az egységes belső európai piac megteremtésével és műkö-désével mindenképpen kiterjeszti az adóverseny fogalmát, és ezzel egyre nehe-zebb feladat elé állítja a tagállamokat a nemzetközi tőkéért folytatott és a káros adóverseny elleni harcban.
A megoldást egyrészről az adóharmonizáció – és természetesen nem az adók egységesítése – jelentené, amennyiben az egyenes adók körében az gyorsabban haladhatna, másrészről az Európai Unió Bíróságának eseti döntései szolgál-hatnak eligazításként. Az adóharmonizáció körében a gyorsabb haladást azon-ban mindenképpen akadályozza az az eljárási előírás,38 miszerint az Európai Tanácsnak egyhangú szavazással kell a harmonizáció érdekében az irányelve-ket elfogadni. Az egyhangúságot nagyon nehéz volt a 15 tagállammal rendel-kező Európai Közösségben is elérni, a 28 tagállamnál elérni pedig szinte lehe-tetlen. Ezért történhet meg, hogy az egyenes adók körében az irányelvjavasla-tok – mint ahogyan erre példa a közös konszolidált társasági adóalap beveze-tésére irányuló irányelvjavaslat is – éveken át nem kerülnek elfogadásra. Ezért megoldást jelenthetne az EUM Szerződés olyan irányú módosítása, amely e szi-gorú szabályozást feloldaná.39
E szigorú – egyhangúságot megkövetelő szabály – kikerülését jelentette a Magatartási Kódex aláírása is, amely ugyan nem minősül európai uniós jogfor-rásnak, azonban Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozásakor – 2004-ben – teljes egészében számon kérték a káros adóverseny elleni harc terén tett intézkedéseinket, és a káros adóversenyt előidéző jogszabályi előírásaink megszüntetését. 2014-ben elmondható, hogy a társasági adómérték csökkenté-sével és az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetécsökkenté-sével Magyarország az adóverseny rögös útjára lépett, azonban a csatlakozáskor vállalt, káros adóver-seny elleni jogharmonizációs előírásoknak sikerült eleget tenni.40
38 EK szerződés 94. cikke, EUMSz 114. cikke.
39 Ld. erről bővebben: ERDŐS Éva: A külföldi befektetők adókedvezményei és a jogharmonizá-ció. In: BRAGYOVA András (szerk.): Ünnepi Tanulmányok Holló András 60. születésnapjára.
Miskolc, Bíbor, 2003. 161–181.
40 A teljesség igénye nélkül említhetjük, hogy a korábban a külföldi befektetőknek és a multi-nacionális társaságoknak adott társasági adókedvezményeinket megszüntettük, a korábban az adókedvezményekre jogot szerzett külföldi adóalanyoknak adott kedvezmények kifutása 2011. december 31-ig megtörtént. Az adóparadicsomi szabályozást már 2004-ig meg kellett szüntetni, azaz kikerült a társasági adóból a külföldön tevékenységet végző szervezet 3%-os adó fi zetésének lehetősége, egységes lett a társasági adó mértéke. A székhelyáthelyezés prob-lémájára pedig európai Bírósági döntés született a Cartesio (C-210/06.sz.) ügyben.
A beruházás-ösztönzés adójogi, adópolitikai eszközei ma már káros adó-politikának minősülnek, így nem megengedettek a diszkrimináció tilalma, a versenytorzító hatás kiküszöbölése, és a nemzeti elbánás elvének érvényesí-tése miatt az Európai Unióban. Ennek megfelelően más eszközöket kell keres-ni a beruházás ösztönzés élénkítése érdekében, az adókedvezmények terüle-tén pedig ki kell használni azokat a fejleszteni kívánt területeket – mint a kör-nyezetvédelem, kis és középvállalkozások támogatása, kutatási-fejlesztési tevé-kenység – amelyek támogatása nem ütközik az EU káros adóverseny elleni po-litikájába és szabályozásába.
A fentiekből látható, hogy az adópolitika e területe igen kényes, valamint az Európai Unió és a tagállamok között sok harcot tartogató, ugyanakkor sok ten-nivalót is kívánó terület.