Holl Béla a négy égtájnak megfelelő tagolása miatt a Compendiosa descriptioelőképét Ansel-mus de Cracovia művében véli felfedezni, míg későbbi párhuzamát Georgievics Bertalan Szent-föld-leírásában.616
A tabula előszóban említett tulajdonságait figyelembe véve ugyan még felvetődhet valami-lyen tabulált szöveg lehetősége, azonban azFváltozat szövegében rejlő egyéb utalások alapján világossá válik, hogy itt csakis egy valódi térkép jöhet szóba. Bár a négyes osztás és a kör
ala-612Webb, Diana: Pardons and Pilgrims. In: Swanson, Robert Norman (ed.):Promissory Notes on the Treasury of Merits: Indulgences in Late Medieval Europe.(Brill’s Companions to the Christian Tradition 5) Leiden–Boston (Brill) 2006, 241–275.
613Bagatti–Bacchi della Lega: op. cit. XV–XIX.
614Richard, Jean: Les relations de pèlerinages au Moyen Age et les motivations de leurs auteurs. In: Kriss–
Rettenbeck, Lenz – Möhler, Gerda (hgn.):Wallfahrt kennt keine Grenzen. Ausstellung im Bayerischen Natio-nalmuseum, München, 28. Juni bis 7. Oktober 1984.München–Zürich (Bayerisches Nationalmuseum–Schnell und Steiner) 1984, 143–154; itt a 148–149.
615Brefeld, Josephie:A Guidebook for the Jerusalem Pilgrimage in the Late Middle Ages. A Case for Computer-Aided Textual Criticism.(Middeleeuwse studies en bronnen 40) Hilversum (Verloren) 1994.
616Holl:Pécsváradi Gábor 24–29, Holl:A középkori magyar Jeruzsálem-járás 293–294.
kú forma a Rudimentum noviciorumtérképét juttathatná eszünkbe, annak képén azonban nem látszik Jeruzsálem részletes helyrajza.
A piros keresztek és a térképet elnegyedelő piros pont első látásra éppen azért váltak szüksé-gessé, mert a térkép készítője utólagos ráfestéssel egészített ki egy már létező térképet. A piros keresztekre azonban a szentföldet ábrázoló térképek között találhatunk példát: a bolognai egyete-mi könyvtár egyik, a XV. század utolsó évtizedére tehető koldulórendi kéziratának egy Itáliát és egy a mediterráneumot ábrázoló vonalhálózatos térképe mellett található, a Szentföldet a tenger felől ábrázoló térképén617 a szentföldi szent helyeket piros latin és piros kettős keresztek jelö-lik, melyek a búcsúk nagyságának felelnek meg. Hasonlóképpen ugyane kézirat Itália-térképén Rómánál található búcsúkat jelző három darab piros latin kereszthez.618 A fenti térkép a Com-pendiosa descriptiohozta elvárások egy részének ugyan megfelelel, hiszen a Szentföldet a tenger felől ábrázolja, míg Jeruzsálemre kelet felől, az Aranykapura rálátva tekint, a településeket apró tornyos házakkal – bizonyára minaretekkel – jelöli. Ábrái azonban ellentétesek azFváltozatból kinyerhető adatokkal: az Aranykapu itt egyíves – bár a közepén található búcsút jelölő kereszt nehezen, de akár oszlopnak is tekinthető –, a Szent Sír aediculája és a betlehemi kápolna belső felépítése pedig szintén hiányzik a térképről. Annyi mindenesetre látható, hogy aCompendiosa descriptiotérképét vonalhálózatos, illetve a világot körben ábrázoló sematikus térképek helyett inkább a Jeruzsálem és környékének részleteit egyszerre ábrázoló térképek közt kell keresnünk.
Ilyen Jeruzsálemet részletesen ábrázoló térkép nem sok készült: a legkézenfekvőbb Breyden-bach térképe lenne. Ez azonban egyrészt egy keresztek, dupla keresztek és kis feliratok alkotta jelrendszert alkalmaz, másrészt a jellegzetesen kifacsart, az Olajfák hegyéről nyugati irányba te-kintő jeruzsálemi távlatot a Szentföldet a Földközi-tenger felől befogó nézőponttal ötvözi, tehát az égtájak szerinti megkülönböztetésre kevésbé alkalmas. Középpontját egyébként sem a Szent Sír-templom, hanem az Szikladóm képezi, bár a tenger is szerepel rajta, mint ahogy az a szöveg alapján elvárható lenne.
A szöveget azonban két másik árulkodó kitétele, mely a Szent Sír és a betlehemi kápolna ké-pére utal, egy másik térképcsaládhoz közelíti: ez pedig Hermanus Borculus 1538-as
Jeruzsálem-617Biblioteca Universitaria di Bologna, ms. 2845, fol. 20–21. Lásd: Bouloux, Nathalie: L’espace habité. In:
La Terre. Connaissance, représentations, mesure au Moyen Âge.sous la direction de Patrick Gautier Dalché.
Contributions de Christiane Deluz, Patrick Gautier Dalché, Nathalie Bouloux, Emmanuelle Vagnon, Christine Gadrat-Ouerfelli, Paul Fermon et Armelle Querrien. (L’atelier du médiéviste 13) Turnhout (Brepols) 2013, 259–441. 9. ábra (436–437. p.)
618Ibid. 441. 8. ábra (434–435. p.).
térképe és azoknak leszármazottai. Az egymásból leszármazó térképeknek közös jellemzőik alapján a szövegváltozatokéhoz hasonló sztemmája állítható fel, ezt hívják karto-genealógiai vizsgálatnak. Rehav Rubin a Borculus-térképhez öt másik, főleg itáliai ferencesekhez köthető leszármazottat kapcsol, melyek mind továbbörökítik a szent város részleteit és a két csatolt ábrát.
Azonban a kérdést, hogy vajon Borculus térképe eredeti-e vagy másolat, azzal intézi el, hogy az egyrészt különbözik a két lehetséges forrásától: a Breydenbach-térképtől és Sebald Ritter 1475 körüli, egy müncheni kéziratban fennmaradt térképétől, másrészt mivel maga bizonyosan tett utazást Jeruzsálemben, ez elegendő ahhoz, hogy eredetinek véljük.619
Fontos ellenérv lehetne Borculus térképével szemben, hogy azon nem szerepel sem a Szent-föld Jeruzsálemen kívüli része, sem a tenger. Rubin tanulmánya óta azonban szerencsésen elő-került egy olyan, Borculus már meglévő Jeruzsálem-térképéhez illeszkedő térképtöredék, mely bizonyítja, hogy a holland grafikus műve egy nagy, 12 szelvényből álló Szentföld-térkép volt, melynek a szent várost ábrázoló lap az egésznek kicsiny része csupán.620
Ennél közelebb aCompendiosa descriptiót ihlető térképhez sajnos nem kerülhetünk.
Véleményem szerint az ellentmondás úgy oldható fel, ha azt feltételezzük, hogy a Borculus-térképen található két ábra és a szent helyek számozott listája egy ferencesek használta nyomtat-ványon szerepelt együtt, mely a Szent Sír-templom központú Jeruzsálemet a Szentföld egészé-vel egyesítő térképből lett kialakítva, közös forrását képezve aCompendiosa descriptiónak és a Borculus-térképnek.
Mindezt a nyomdászat elterjedésének kontextusába helyezve azt mondhatjuk, hogy ez a szent-földi búcsúk hirdetményének egy újabb változatát, a nyomdászat és a térképészet emelkedő szín-vonalának megfelelő, a kor tudományos és lelkiségi törekvéseire reflektáló tudatos médiahasz-nálatot jelentett, olyan, a térképet, ábrát, táblázatot magában egyesítő propagandaeszközt, mely jól párhuzamba állítható azokkal a kifinomult technikákkal, melyek a búcsúlevelek árusításához kötődő nyomtatványokat jellemezték.
Míg Brefeld kutatása során a helyek sorrendjére koncentrált egy kézirat meglelésének vagy rekonstruálásának reményében, a későközépkori vallásosság kutatóinak egészen más keltette fel az érdeklődését: a benne foglalt búcsúk. A szentföldi búcsúk a legelső felsorolásuktól, a ferences
619Lásd 5. ábra. Rubin, Rehav: The Map of Jerusalem (1538) by Hermanus Borculus and its Copies – a Carto-Genealogical Study. In:The Cartographic Journal27 (1990:1) 31–39. 34
620Harper, Tom: Fortunate Survivors: Maps and Map Fragments in the Bagford Collection.Electronic British Library Journal(2010) Article 1. (Az elektronikus folyóirat elérhetősége:https://www.bl.uk/eblj.
Niccolò da PoggibonsiLibro d’oltramarecímű leírásától kezdve többé-kevésbé kétfélék: vagy teljesek, vagy 7 év, 7 böjt nagyságúak. Ugyan a leírásokban található kifejezések nem egészen következetesek, hiszen az első szövegektől kezdve ingadozik a teljes búcsú és a talányos, de ve-le egyértelműen szinonim remissione a pena e colpa körülírás között, és más, leegyszerűsítő, sokszor olasz nyelvű kifejezések is előfordulnak, a kétosztatú rendszer kikristályosodása vagy inkább annak egyértelművé válása a különböző zarándokok előtt, világosan látható.
Éppen ez a kétosztatú rendszer az, ami megkülönbözteti aCompendiosa descriptiokét válto-zatát: míg a korábbi szöveget őrző és rövidebbFváltozat előszava a térképen vagy táblázatban piros kereszttel ígéri jelölni a teljes búcsúkat, az egyszerű címekhez egyértelműen 7 éves és 7 böjtös búcsút társít. Mindebből a P változatban a fekete keresztekkel jelölt teljes búcsúk ma-radtak. Ha megértjük, hogy miért egyszerűsödött le mindez, hogy miért hagyta ki Pécsváradi a részleges búcsúkat az átdolgozásnál, és hogy miért emelte bele a szövegbe az addig a tabulán szereplő, számunkra oly érdektelen távolsági adatokat, közelebb kerülhetünk ahhoz is, hogy mi indokolta a két kiadás elkészültét.