Összehasonlítva az Fés Pközötti különböző változtatásokat megállapítottuk, hogy a virtuális zarándoklatokhoz szolgáló szövegek alakulásának tipikus útja erre is igaz volt. Meg kell azon-ban vizsgálni, hogy a magyarországi ájtatosságazon-ban találunk-e bizonyítékot az efféle gyakorlatok vagy a kálváriák, metrikus ereklyék létére.
A fentiekben kifejtettekhez hasonlóan kidolgozott, tehát a felidézett szent helyekhez külön elmélkedéseket és a templom vagy kolostor konkrét pontját (helyiségét, képét, oltárát) rende-lő virtuális zarándoklatokra a magyarországi ferencesek köréből nincs közvetlen bizonyítékunk.
Találni ugyanakkor olyan adatokat részben a ferences, részben pedig a pálos forrásokban, melyek azt mutatják, hogy az efféle praxis elemei külön-külön hazánkban sem voltak ismeretlenek.
Rendelkezésre álltak például a távoli zarándoklatokat megfelelő ájtatossági gyakorlat vég-zésével kiváltó búcsúk. A magyar ferencesek hiányát a szentévi római zarándoklatról Pásztor Lajos a VI. Sándor pápa által nekik adott kiváltsággal magyarázza, ami szerint öt napon át 4-4 oltár előtt 10-10 Miatyánk és Üdvözlégy térden állva végzett elimádkozásával is elnyerhették a másoknak a római zarándoktemplomok 15 napi látogatása árán elérhető búcsúkat.629 Hogy az
626Miedma, Nine Robintje: Following in the Footsteps of Christ. Pilgrimage and Passion Devotion. In: MacDo-nald, A. A. (ed.):The Broken Body: Passion Devotion in Late-Medieval Culture.(Mediaevalia groningana 21) Groningen (Forsten) 1998, 73–92.
627P1 (d) „aliqui pre senectute, alii pre sexus fragilitate, alii census defectabilitate aut nimia paupertate aut alicuius religionis colligatione[…] adeo sunt prepediti, ut valeant ipsam Terram Sanctam ac loca sancta visitare corporali presentia nequaquam.”
628FP38 (r).
629Pásztor Lajos:A magyarság vallásos élete122.
imádságok elvégzésének módja ebben az esetben nem feltétlenül igazodott olyan előre kiala-kított menetrendhez, mint azt a németalföldi példáinkban láthattuk, azt egyrészt az imádságra kijelölt oltárok száma (4 szemben a 7 római zarándoktemplommal), másrészt az a tény valószí-nűsíti, hogy Egidius Amerinus generális Laskai Osvátnak küldött 1505. október 5‑i keltezésű, Karácsonyi említette irata (Dl 275.541) nem tartalmaz semmiféle az ájtatosságot segítő eszközre – képre, szoborra – való hivatkozást.630
Ez azonban nem zárja ki, hogy ha a magyar ferenceseket illetően nem is rendelkezünk ezt megerősítő információval, más rendek ne jutottak volna el az elmélkedés irányításának sokkal programszerűbb fokára.
A Jézus életének egy-egy szakaszára összpontosító elmélkedés és az ezt megjelenítő oltárok-nak a peregrinatio fogalmával összekapcsolódó bejárása bizonyosan ajánlott gyakorlata volt a pálosoknak. Ahogy erre adevotio modernahatását Gyöngyösi Gergely munkásságában és rend-főnöki célkitűzéseiben kimutató Mályusz Elemér felhívta a figyelmet,631 Gyöngyösinek a pálos rendi vezetők feladatairól írt Directoriuma az elmélkedés módjairól szólva ajánlja, hogy Jézus életét a templomban felállítandó oltároknál elmélkedjék végig maguknak kiszabott olvasmá-nyok, maguk megfogalmazta imádság és könyörgés révén.632Mályusz a több (feltételezése sze-rint 15–20) oltárra vonatkozó szövegrészt úgy értelmezi, hogy bár Gyöngyösi mintájául római vagy magyarországi (köztük a gyöngyösi ferences) szentélykörüljárós templomok szolgálhat-tak, a jóval szerényebb méretű pálos templomokban ezek javasolt felállítása csak festett képek, faragványok, leginkább pedig megfelelő fametszetek elhelyezését jelenthette.633
Az elmélkedés – és következésképp a képciklus – programja Gyöngyösinél a betlehemi já-szoltól a mennybemenetelig kíséri Jézust, alectiók mibenléte pedig a később felsorolt művek-ből sejthető. Jóllehet az elmélkedés mikéntjéről szóló rövid szöveg választja el a két részt, az olvasmányokat már terjedelmüknél fogva (longa lectio) is inkább ezek jelenthették, mint
ma-630Karácsonyi:Szent Ferencz rendjénekI, 359.
631Mályusz Elemér: A pálosrend a középkor végén. Egyháztörténet 3 (1945:1–) 1–53, az oltárokról: 42–43.
Mályusz az említett oltárokat már akadémiai székfoglalójának szerkesztett változatában is összeköti adevotio mo-dernával (uő: A pálos-rend és a devotio moderna.Budapesti Szemle266 (1944) 95–100), ott a 97. oldalon.
632Gregorius Gyöngyösi:Opera selecta49: „Tunc autem potius intendant devotionem,5quam multiplication-em seu instantiam. […] Pro hiis peragendis competens est petere loca secreta in ecclesia, vel fiant perambulando altaria. […] Constitutant(sic, helyesen: constituant K.Sz.)sibi certa altaria ad peregrinandum, et memorentur de diversis gestibus Domini Iesu. In primo altari recogitent, quomodo Deus dives in sua <natura> factus est pauper in nostra, tunc statim orent, ut et ipsi valeant pacienter ferre paupertatem et sic de aliis. […] sicque longam lectionem potest quisque sibi instituere usque ad Ascensionem Christi et deinceps. Saltem discant post omnia memorata facere singularem orationem seu petitionem.”
633Mályusz Elemér:A pálosrend a középkor végén49–52.
ga az evangéliumi szöveg, ezek között azonban a középkori misztika és a devotio modernafő művei szerepelnek csupán, útleírás nem. Ugyanakkor az első oltárok (Jézus születése, a napke-leti bölcsek imádása, menekülés Egyiptomba, Jézus megtalálása a templomban) felsorolása és a tévesen Szent Anzelmnek tulajdonított 15. elmélkedés634 közti párhuzam leleplezése közben Mályusz nagyon éles szemmel fedezi fel azt az affektív meditáció gyakorlatának ismertetése után már a mi szempontunkból is különösen lényeges hasonlóságot, hogy a 12 éves Jézus eltűnéséről szólva mindketten az aggódó szülőkre irányítják a figyelmet.
A pálosokról szólva Mályusz a ferenceseket sem hagyja említés nélkül, utalásai azonban in-kább szolgálnak a Gyöngyösinek tulajdonított lelkiségi program újszerűségének és a pálos áj-tatossági gyakorlatok megkésettségének kiemelésére, mint annak bizonyítására, hogy a kisebb testvéreknél ezek már működő módszerek lettek volna.
A metrikus ereklyék használatának inkább a rend iránti kritikákhoz, mintsem a lelkek üdvé-hez vezető gyakorlatával a rendi vezetés is tisztában lehetett, ugyanis az 1514. június 13-i Assi-siben tartott általános rendi gyűlés a Jeruzsálemből Velence érintése nélkül közvetlenül hazatérő rendtagokat arra kötelezte, hogy a Szentföldről hozott tárgyaikat a saját vikáriusuknak nyomban bemutassák.635Az általános megfogalmazásból persze nem következtethetünk kifejezetten met-rikus ereklyékre, a szabály sokkal inkább mindenféle, eredetében gyanús, használatában pedig babonás tárgyi ereklye terjedésének kívánt gátat szabni. Ami a„nem Velencébe”kitételt illeti, jó okunk van feltételezni, hogy a Velencében át-, következésképp a saját rendtársaiknál megszálló barátokat már itt átkutatták.
A világi zarándokokat azonban ez aligha gátolta meg a megfelelő csodatévő eszközök beszer-zésében, hiszen felsőlendvai Szécsi Tamás felesége (Székely Miklós lánya) Ormosdi Székely Magdolna6361524. április 2‑i, anyjához, Rátóti Gyulafi Orsolyához írt levelében kéreti vissza az unokatestvérének, alsólendvai Bánffy János feleségének,637 (Kövendi Székely Jakab lányának) Margitnak kölcsönadott longitudo Christit, hogy az segítségére legyen a szülésnél.638 Az adat
634PL 158, 786 A–787 A.
635Toldy:Analecta290:„Sexto, quod fratres venientes de Ierusalem, qui non vadunt Venetias, quamprimum app-licuerint ad provincias suas, teneantur ostendere vicariis provinciarum per obedientiam provincialibus res quas detulerint de Ierusalem, et hoc sub poena et amissione ipsarum rerum.”
636Székely Magdolna házasságairól: Péterfi Bence: op. cit. 132–133.
637Nagy Iván:Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal.X, 560: I. Miklóst tévesen Jakab fiának, nem pedig testvérének tünteti fel, a családfa helyesen: Péterfi op. cit. 130–137.
638„Et cum veneritis, singula, que tali rei convenit, vobiscum portare velitis. … Et ubi nobis scribitis, si magnifica domina Margaretha, consors magnifici domini Johannis Banffy, reliquias sew longitudinem Salvatoris dedisset;
non equidem dedit, nec litteras nostras, si illac pro prefata longitudine Christi mitteremus, prodesse scimus; brevi
egyrészt jól mutatja, hogy a metrikus ereklyék Magyarországon is használatban voltak, ráadásul azonos funkciót töltöttek be, mint a már ismertetett nyugati párjaik. De azt is tanúsítja, hogy ha ez nem is az alsólendvai Bánffyak tulajdonában volt, rálátásuk és igényük volt az efféle, a legközelebbi rokonságuk által már beszerzett tárgyakra.639
A méretek haszna azonban itt véget is ért. Míg ugyanis a templomon belüli szent sírok meglé-tére az ezek fenntartásához hozzájáruló végrendeletekből,640ideiglenes vagy állandó jellegükre pedig a liturgikus szövegek alapján következtethetünk,641sőt a nyugati analógiák alkalmazható-ságát mutatja, hogy ránk maradt egy olyan tárgyegyüttes mint a garamszentbenedeki úrkoporsó és a hozzá tartozó mozgatható karú Jézus-szobor,642 a rendelkezésre álló adatok nem nyújta-nak elegendő alapot arra, hogy a középkori Magyar Királyság területén szentsír-építményeket, Szentsír-kápolnákat feltételezzünk, vagyis hogy a Pécsváradi által lemért távolságok épületek-ben, esetleg tematikus parkokban, vagy a keresztúthoz hasonló útvonalakban ölthettek volna ismét testet, és megfordítva: hogy ezek adhattak volna mintát akkurátus méricskéléséhez.643
Szilágyi István, a magyarországi kálváriák és Szent Sír-építmények eddig legalaposabb kuta-tója nem veti ugyan el, hogy a középkor–újkor fordulóján is létezhettek ilyen épületek, az általa fellelt 11 épület közül azonban már mind a barokk kor terméke, akkor is, ha a korstílustól el-ütve gótikus zárványt képeznek. A legkorábbi, az egykor a pálosok gondozásában álló, mára
enim verbo relationem nobis dare posset; posset quidem dicere, nan (recte: nam) nos eidem mutuo dedisse.”Békefi Remig:A népoktatás története Magyarországon 1540-ig.Budapest (MTA) 1906, 413–414 (DF 94 890); cf.MKLSz VI (2017)s.v.longitudo 1b. Az unokatestvér eljárására némi magyarázatot ad a Székely Jakab halála után az örök-ség felett kialakult vita, melynek eredményeként az özvegy sógora, Miklós rokonságát gyakorlatilag kisemmizte, lásd Péterfi: op. cit. 128–130.
639Csak kései analógiának számítható Wilhelm Anton Neumannak az a megjegyzése, hogy a heiligenkreuzi ko-lostorban maga is látott sötétbarna színű, a Krisztus és Mária hosszúságát fehér hímzéssel feltüntető stólát, melyet valószínűleg a Szentföldön még 1719–1720-ban zarándoklatot tevő Robert Leeb (1728–1755) szerzett be, lásd Neumann, Wilhelm Anton: op. cit. 226. A későbbi heiligenkreuzi apát zarándoklatáról írt beszámoló a XIX. szá-zadban magyar nyelven is megjelent: Dóczy József:A szent földi vándorló, azaz: Leeb Róbert Cziszterczi Szerzetes utóbb Sz. Kereszti (austriai ligetes völgyén) s Szent Gotthárdi Apátúr Magyar Országban Utazása a Szent Földre, és a Szent Gotthárdi Cziszterczi Rend régi birtokai vissza nyerése.Egybeszedte és Magyar nyelven kiadta Dóczy József. Esztergamban – Pesten (Beimel József) 1832, 113–284.
640Szilágyi: Egy késő gótikus jelenség 191. p. 37. jegyzet. Sopronból (1501; 1509; 1511) és Pozsonyból (a kon-ventuálisok kolostorában felállított szent sírra vonatkozóan 1514-ből: Ortvay Tivadar:Pozsony város története.
II/4 Pozsony [Stampfel Károly] 1903, 399) gyűjtött adatokat. A Krisztus Teste társulatnak a szent sír körüli felada-tairól: Majorossy Judit: A Krisztus Teste Konfraternitás helye a középkori pozsonyi polgárok életében.Történelmi Szemle46 (2004) 69–111, a szent sírról: 86.
641Juhos Rózsa: A garamszentbenedeki Úrkoporsó. A használat rekonstrukciójának lehetőségei.Ars Hungarica 42 (2016) 339–352.
642Az Úrkoporsó értelmezésére részint egyedisége miatt, részint mert liturgikus funkcióját illetően még sok a megválaszolatlan kérdés, egyáltalán nem szeretnék kitérni.
643A másolatok elkészítéséhez szükséges pontos méretfelvétel fontosságáról: Szilágyi: Egy késő gótikus jelenség 185, 187. A másolatok létrehozásának másik módszere a helyben készült „szuvenír” épületmodellek megvásárlása:
Szilágyi: Egy késő gótikus jelenség 188; Pécsváradiról: 193.
már elpusztult nagyszombati Szent Sír-kápolna első említése 1687-ből való, építése minden bi-zonnyal 1662-re megy vissza, a szintén pálos és ugyancsak elpusztult sopronbánfalvi bejárata felett 1661-es évszám állt.644 Bár hangsúlyozza, hogy ezek a kápolnák nem felmérésen, hanem egy-egy másik – általában osztrák területen található – Szent Sír-kápolna közvetlen lemásolásán alapulnak, építészeti jellegzetességeik: apszisuk féloszlopokon nyugvó öt gótikus ívet mintá-zó külső díszítése, oszlopokon álló kis tornyuk révén a jeruzsálemi Szent Sír-templom Aedicu-lájához kapcsolódnak.
Az egyetlen építmény, melynél a középkori előzmény – ugyan közvetett bizonyítékok alapján – mégis felmerül, a selmecbányai kálvária, melynek Szilágyi István önálló kötetecskét szentelt, bár megjelenését sajnos már nem érhette meg.645 A Kálvária alapítási éveként több népszerű kiadványban is 1571. szerepel, amit a jezsuiták építtette és jelenleg is megtekinthető műemlék 1751-es évszáma alapján sajtóhibának vélhetnénk, elfogadni pedig már csak azért sem lehet – érvel Szilágyi –, mert a város ekkor már behódolt Luther tanításának. Szilágyi egy korábbi, ál-tala 1521., a plébános protestáns hitre térése646 előtt megvalósult kálvária mellett azzal érvel, hogy a XVIII. századi építkezéssel egykorú dokumentumokon mind német, mind szlovák nyel-venújból/újrafelépített kálváriát említenek. Ezt erősítené meg a művészettörténész Katona Imre tanulmánya. Katona megcáfolandó a ma is fennálló konszenzust, miszerint M S mester Krisztus és Mária életét ábrázoló képei ugyanannak a szárnyas oltárnak voltak a részei, a barokk sel-meci kálváriát és a két ciklust valóban szokatlan módon egyesítő ikonográfiai programját (az adataira támaszkodó Szilágyi szerint is megkérdőjelezhető módszertannal) vetíti vissza a kö-zépkorba.647Katona a selmeci templomok felszereléseinek vizsgálatához ugyan jókora levéltári anyagot megmozgatott, ám latin nyelvű átírásai és magyar fordításai joggal kelthetik fel az olva-só kétségeit munkálkodása pontosságát illetően, ami pedig a selmecbányai kálvária 1520 körüli vagy az előtti alapítását bizonyítani kívánó sorokat illeti, az nyilvánvaló félreolvasások és
félre-644Szilágyi István: Egy késői gótikus jelenség. (Szentsír-kápolnák Magyarországon a XVII–XVIII. században) Építés–építészettudomány18 (1986) 177–210. Az általa feltárt további Szent Sír-kápolnák (építési évükkel és az építtető rend megnevezésével) a következő: Léka (1676 előtt, Ágoston-rendi), Fraknó (1694 előtt, szervita), Kismar-ton (1701–1705; ferences), Pannonhalma (valószínűleg XVII. századi, talán már 1683 előtt is állt; bencés), Pozsony (elpusztult, Rómer Flóris visszaemlékezése, jezsuita), Buda (1690, jezsuita), Győr (1714, jezsuita), Kőszeg (1723, jezsuita), Selmecbánya (744–751, jezsuita).
645Szilágyi István: A selmecbányai Kálvária és ábrázolásai. Budapest (METEM – Központi Bányá-szati Múzeum, Sopron) 2006. Német (Die mittelalterliche Kalvarie von Schemnitz und ihre Darstel-lungen) és szlovák nyelven (Banskoštiavnická Kalvária a jej zobrazenia), valamint online kiadásban is (www.sulinet.hu/oroksegtar/data/egyhaztortenet/A_selmecbanyai_kalvaria_es_abrazolasa_hun/index.htm).
646Katona Imre: Az MS-műhely és a bányavárosok iparművészete. I.Művészettörténeti értesítő25 (1976) 329.
647Katona Imre: op. cit. 332.
fordítások sorozatának bizonyul.648 Tehát a középkori Magyarországról jelenleg sem különálló Szentsír-kápolnáról, sem keresztútról nincs adatunk.
A német liturgikus és devocionális gyakorlatokkal vont analógiát azonban ebben az esetben egyáltalán nem szabad lebecsülnünk: mint láthattuk, Magyarországon is van adat szentföldi ere-detű metrikus ereklyékre, az ország németek lakta területein pedig mind a szentföldi zarándok-latokra, mind a szentsír-állításra, sőt, az ehhez a nagypénteki liturgián használatos depositiós szoborra, tehát közvetve a szertartásra is.649 Mindezek fényében és figyelembe véve, hogy a 11 barokk Szentsír-kápolnából mindössze 3 maradt fenn, nagyon is elgondolkoztató, amit Szilágyi a selmeci kálvária – mint láttuk, nem alátámasztható – középkori eredetének latolgatásakor a nagy német kálváriákat sorba állítva ír: „Az 1520–22 körüli időszak egy középkori kálvária állítására még mindenképp reális.”650Visszatérve dolgozatunk főcsapására: mindazok a „lehetőségek” – értve ez alatt mind az anyagi kultúrára, mind a devóciós gyakorlatokra tett hatást –, melyeket nem látunk megvalósulni Pécsváradi műve nyomán, reális lehetőségek voltak a mű keletkezése idején, ezért számolnunk kell vele, hogy nyomtalanul eltűntek, mielőtt elterjedhettek volna, és éppen ezért nem hiábavaló felvázolni őket, remélve hogy később létük mégis igazolást nyer.
648A jezsuitahistoria domus(Egyetemi Könyvtár Kézirattár, Ab 104:Historia residentiae Schemnitziensis So-cietatis Jesu. Ab anno 1649. usque 1772,29. p.; cf.Catalogus manuscriptorum Bibliothecae Regiae Scientiarum Universitatis Budapestinensis. Tomus II. Pars I: Catalogus librorum manusciptorum. Budapestini [Typis Typo-graphiae Universitatis Regiae Scientiarum] 1889, 62) megfelelő részéről reprodukció is látható (13. sz. kép, 327.
p.), a latin szöveg és átírása a 65. jegyzetben. Az átírást – amennyire a képből kiolvasható – így javítanám és ér-telmezném:„Supra memoratas dominice passionis statuas foede contaminarunt, et devolutis e monte lapidibus profanarunt(itt tehát a kínszenvedést ábrázoló szobrokról van szó, talán keresztútról),statuam divae Virginis ante Parochiae fenestras a quodam pio Catholico Schwartl nomine antiquae eiusdem divae statuae (quae 150 et plures annos ibidem steterat, iam vetustate et pluviis attrita, et quae, ut ipsi fatentur Lutherani, sepius loco mota semper ad eundem rediverat) substitutam nocte ipsam statuae collocationem subsequente, luto sordibusque contaminarunt (vagyis a plébánia ablaka előtt álló régi Mária-szobor volt 150 éves, nem pedig az esetleg keresztútként is értelmez-hető szoborcsoport; ezt az időjárás tépte szobrot cserélte le az említett Schwartl és gyalázták meg az evangélikusok másnapra; minden bizonnyal a megfelelő évben, 1672-ben).
649Az Úrkoporsó használatával szorosan összefügg a szintén Garamszentbenedeken fennmaradt mozgatható karú Krisztus-szobor használatának és elterjedtségének a kérdése. A Juhos ismertette német példák érvényességét látszik valószínűsíteni, hogy bár a magyarországi liturgikus könyvekből az általa hiányolt (op. cit. 342. p.)imago crucifixi
’(hajlítható karú, depositiónál használatos) Krisztus-szobor’ terminus valóban hiányzik, a kifejezés pontosan eb-ben a jelentéseb-ben 1506-ban igenis használatban volt a Magyar Királyságban:„Dominus magister civium assignavit magistro Vlrico sculptori Brassoviensi ad rationem solutionis cuiusdam imaginis mira arte sculpti, depositionis videlicet Salvatoris, … flor. 12”:Rechnungen aus dem Archiv der Stadt Hermannstadt und der sächsischen Nation.
I. Band: von c. 1380–1516.Hermannstadt (Franz Michaelis) 1880, 447; cf.MKLSzV (1999)s.v.imago A 2.
650Szilágyi:A selmecbányai Kálvária17.