Mielőtt azonban Toldyra és kritikai hatására térnénk, az időrendet felrúgva előre kell vennünk Hatala Péter kiadását. Ezt pedig már csak azért is tehetjük nyugodt lelkiismerettel, mert az iroda-lomtörténészek és Hatala munkálkodása – bár legalább Toldy és Hatala ismerték egymás munká-it (és bizonyára egymást is, hiszen a pesti egyetem közvetlenül Hatalát megelőző rektora éppen Toldy Ferenc volt), ugyanez a későbbi irodalmárok és az orientalista relációjában már nem lát-szik bizonyosnak – szemmel láthatóan a legcsekélyebb hatást sem gyakorolták egymásra.
Pécsváradi szövegéből részleteket a palesztinai misszió keretében 1857 és 1860 között szintén a Szentföldön tartózkodó183Hatala Péter (1832–1918) közölt az Egyetemi Könyvtárban található
180Pray 1778. jan. 22-i levele Cornides Dánielnek (Evangélikus Országos Levéltár V.36/1: Cornides Dánielnek írott levelek 1. kötet – Litterae ad Danielem Cornides datae, fol. 130v–131v. Hungaricana adatbázison keresztül).
Pray levelének egy mondata („Memini me illum(sic)MS. in Bibliotheca Venerabilis Capituli Posoniensis vidisse et legisse.”fol. 130v–131r) felcsillanthatja ugyan annak reményét, hogy a mű kéziratáról lenne szó, de sem Knauz (Knauz Nándor:A pozsonyi káptalannak kéziratai.Különlenyomat aMagyar SionIV.–VII. folyamaiból. Esztergom (Horák Egyed) 1870.), sem Sopko (Sopko, Július:Stredoveké latinské kódexy v slovenských knižniciach. Stredoveké kódexy slovenskej proveniencie I. / Codices medii aevi, qui in bibliothecis Slovaciae asservantur ac olim asserva-bantur I. Codices Latini medii aevi bibliothecarum Slovaciae.Matica Slovenská 1981 (s.l.)) katalógusa nemigen hagy kétséget afelől, hogy ezt a pozsonyi káptalani könyvtár jelenleg a szlovák nemzeti levéltárban lévő anyagá-ban hiába keresnénk. A Pécsváradiról mit sem tudó Cornides január 24-i válaszából a vonatkozó részletet közli Horváth István (A magyar nyelv régi maradványairól.Tudományos Gyűjtemény19 (1835) 83–108, 96), melyet szó szerint idéz az Aranyosi Gellértfi János tévesen magyar nyelvűnek hitt kéziratára újra ráakadó Csontosi János (Csontosi János: Aranyasi Gellértfi János codexe 1462–1473-ból.MKsz5 (1880) 69–83, 70). Köszönöm szépen kollégámnak, Somogyi Szilviának, hogy felhívta a figyelmemet Csontosi tanulmányára.
181Wallaszky Pál:Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis regni ad nostra usque tempora de-lineatus a Paullo(sic) Wallaszky. Editio altera auctior et emendatior. Budae (Typis Regiae Universitatis Hunga-ricae) 1808, 104.
182Lányi Károly:Magyar Catholicus Clerus érdemeinek történet-igazolta emléke. Első korszak. Árpádok és ve-gyes házi királyok alatta. 1000–1526.Pozsony (Belnay) 1848, 100. Wallaszky első kiadását használta.
183Életrajzához lásd a FüggelékAdalékok Hatala Péter életéhez: misszós útja, professzori alkalmazása és távo-zása a papságbólcímű alfejezetét.
RMK III 189 jelzetű példány alapján.184Cikke, melyben vegyesen, akár mondat közben is válto-gatva hozza a latin szöveget és magyar fordítást, inkább hasonlít kevert nyelvű regesztákhoz,185 mint a modern szövegkiadásokhoz. Ennél komolyabb gondot okoz a szöveg megbízhatatlansága:
a sajtóhibákon túl gondot leginkább a nazálisok vagy a passzív igenem ragjait jelző rövidítések (-tur)figyelmen kívül hagyása186és a kontrakciók helytelen feloldása187 okozhat, de előfordul, hogy a szövegközlő a szövegrészek sorrendjét is megváltoztatta188a könnyebb olvashatóság ked-véért.189
184Magyar Sion4 (1866) 186; gondosan leírja a szennycímlapon kivehető posszesszorbejegyzéseket is, ugyanak-kor említés nélkül hagyja az ugyanezen példány végébe kötött kézírásos feljegyzéseket, melyeken ugyancsak egy szentföldi beszámoló található. A De diversis nationibus habitantibus in Terra Sancta et earum moribus et ritu latin nyelvű szövegét egy Gabriel de Rattenweg (sic! a német leírások Rattenburgra javítják, de a kéziratban valóban ez áll) ferences szerzetes neve alatt fennmaradt német nyelvű szöveg követi. A kézirat leírását és a német szöveg kiadását lásd: Kuun Géza: Des Franciskaner-Mönchs Gabriel von Rattenweg Pilgerfahrt nach Jerusalem. Korres-pondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde22 (1899:9–10) 105–107. A szerző a Jeruzsálem nyolc kapuját leíró szövegbe ékelve (106. p.): „Also auff dy hewtig stundt hat acht porten die stat Iherusalem die ich Bruder Gabriel von Rattenweg mit meinen augen selber gesehen hab Im dem Jar 1521.” A szövegrészlet, mely-nek végén az 1532-es évszám áll, ugyan néhány helyen pár szónyi többlettel és hiánnyal (a fenti idézet például nem szerepel benne), és teljesen eltérő helyesírással, de mégis lényeges szövegegyezést mutat a Szentföldre társá-val, Primus von Stainnal 1527 húsvétján induló és folyó év december 31-re Velencébe visszaérkező Gabriel von Rattenberg fridaui (Ormosd) szerzetesnek a Bayerische Staatsbibliothek, München cgm 1274-es jelzetű kódexébe (fol. 2–8) 1531-ben másolt beszámolójának (kivonatos kiadása: Ferdinand Khull: Bericht über eine Jerusalemfahrt zweier Franciscaner aus Fridau im Jahre 1527. Mittheilungen des Historischen Vereines für Steiermark. 44. Heft (1896) 65–129); 94–96. oldalával. A szövegpárhuzam, valamint a Gabriel von Rattenberg/Rattenweg és elírásból szintén származtatható 1521/1527-es évszám alapján felmerül a kérdés, hogy az előbbi nem az utóbbiból készített kivonat-e. Legalábbis így írták le már Tobler óta. Lásd: Halm:Deutsche Reiseberichtenr. 151 (361–362. p.). A szerzetesek kolostora már csak azért is igényt tarthat a figyelmünkre, mert alsólendvai Bánffy János apósa, Kö-vendi Székely Jakab alapította 1493-ban, és ide is temetkezett feleségével együtt (lásd Péterfi Bence:Egy székely két élete. Kövendi Székely Jakab pályafutása.(Sziluett. Korszerű történelmi életrajzok) Pécs – Budapest (Kronosz Kiadó – Magyar Történelmi Társulat) 2014, 98; síremlékének rajza: 130. p.).
185Például Szentpétery Imre (szerk.):Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I–II/1.(Magyar Or-szágos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 9) Budapest (MTA) 1923–1930.
186Ha csak nem tekintjük kevésbé sikeres javításoknak, így jött létre azalternatimból azalternati(P8 (h), Ha-tala: Pécsváradi 191), valamint azappromptuarenturhelyett állóappromptuarent(P8 (p), Hatala: Pécsváradi 192) és acolligunturhelyetticolligunt(P17 (e), Hatala: Pécsváradi 270)
187Ascilicet helyett következetesenseu, tamenhelyett pedig több helyütttantumszerepel (P15 (k), Hatala:
Pécsváradi 268; 25 (c) Hatala: Pécsváradi 364),id esthelyettin(P8 (g) Hatala: Pécsváradi 191),aliquando helyettalioquin(P12 (q) Hatala: Pécsváradi 264).
188Ilyenek találhatók aMagyar Sionidézett kötetének 190, 268, 270, 363–364. oldalain.
189Ebbe a hibába sajnos a kor legjobb szövegkiadói is beleesnek. Tanulságos idézni e kérdésről Huygens szavait, melyben lerántja a leplet a Szentföld nagy bibliográfusának gyengeségeiről: „although in the course of my practice as editor of medieval Latin texts I have come across quite a few curious products, none of them could possibly match Tobler’s edition of John of Würzburg. Not happy with the way John had presented his information, Tobler rearrang-ed the text completely, doing away with all the non-essential material, putting together what belongrearrang-ed together and disjoining what did not.” Huygens, R. B. C. (ed.):Peregrinatores tres. Iohannes Wirziburgensis, Saewulf, Theo-dericus.(CCCM 139) Turnhout (Brepols) 1994, 8–9. p.) Hogy mindez Toblernek mint szövegkiadónak korántsem minden munkájára jellemző, azt pár oldallal később maga Huygens is elismeri Theodericus-kiadásáról szólva: „it is only fair to say that on the whole he did a remarkable job” (12. p.).
Ez azonban nem jelenti azt, hogy aMagyar Sionlapjain megjelent ismertetés figyelmes vizs-gálata ne hozna a napvilágra olyan – Hatala által minden különösebb említés nélkül elvégzett – szövegjavításokat, melyek ne lennének megfontolásra, sőt sokszor elfogadásra is érdemesek.
Míg kiadásomban Hatala hibás olvasatait és a középlatin nyelvhasználat sajátságait figyelmen kí-vül hagyó szintaktikai jellegű javításait teljes egészében mellőzöm (ilyenek például az igeidőket-és módokat illető javításai190vagy a szöveget a klasszikus nyelvhasználat felé közelítő, sokszor teljesen indokolatlan átfogalmazásai),191 ha konjektúrája mellett felhozhatók érvek – több éles szemű alaktani korrekcióját feltétlenül el kell fogadni192–, azt az apparátusban a nevével együtt feltüntetem, és néhány javításával még akkor is így teszek, ha a főszövegbe nem mindet vezetem be.
Az imént felsorolt hibák felemlegetése már csak azért is szükséges volt, hogy az apró figyel-metlenségekkel szembeállítva annál inkább kiemelkedjenek Hatala nagyobb találatai, melyek értékét már csak az is növeli, hogy bár Toldy nyomán láthatólag tudomása volt Farnádi munká-járól,193konjektúráit nem abból merítette.
Ilyen konjektúrák az aedicula tetején körbefutó vers első sorában a mori quia helyett álló mors quae,194 melyből ha a quia>quae javítás a szöveg más kiadásainak ismeretében nem is támogatható, a morstekintetében mindenképp Hataláé az elsőség. Elgondolkodtató a jelen ki-adásban sajtóhibának tekintettmedloalakmeditulliofeloldása,195 mivel azonban hapax lenne a műben és a ferences formuláris anyagban is,196ezért inkább maradok a biztos nyomon, a sacri-ficia>sacristiajavítást viszont elfogadtam.197
190Ilyen esetek a coniunctivusra javítás az ezt előíró kötőszavak után:si eis placet>placeat(P32 (t) Hatala: Pécs-váradi 368),donec significatur>significetur(P32 (y) Hatala: Pécsváradi 369). vagy más, meglehetősen önkényes javítások:duxit>ducit (P24 (b) Hatala: Pécsváradi 363),potuerunt>potuerant(P18 (h) Hatala: Pécsváradi 272).
191Például ade propehelyettde propinquitate(P10 (x) Hatala: Pécsváradi 193), vagy az okhatározói értelmű pro+ abl. helyén állópropter+ acc. (pro confessione nomini Christi aut fidei>propter confessionem nominis Ch-ristiani aut fideiP21 (c) Hatala: Pécsváradi 358), továbbá:per gradus>gradibus(P24 (s) Hatala: Pécsváradi 362),continue>continuo(P25 (c) 364),aliqui>aliquot(P34 (k) Hatala: Pécsváradi 370),preeminent>prominent (P35 (o) Hatala: Pécsváradi 371),sevitiam>sevitiem(P35 (p) Hatala: Pécsváradi 372).
192Ilyenek az egyértelmű esettévesztések javításai:sibilis>sibilibus(P21 (k) Hatala: Pécsváradi 359),in quadam crotam>in quandam crotam(P24 (a) Hatala: Pécsváradi 363),in terre>in terra(P27 (l) Hatala: Pécsváradi 365),duas>duos(P32 (t) Hatala: Pécsváradi 368).
193Toldy: op. cit. 186. p.
194P5 (b) Hatala: Pécsváradi 190.
195P10 (b) Hatala: Pécsváradi 194.
196Értve ez alatt Molnár:Die Formelbücherkiadását.
197P30 (h) Hatala: Pécsváradi 366.
Tetszetős megoldás mind alatere rupibuskiegészítéselatere in rupibusra,198 mind az a javí-tás, melyet a balzsamültetvényről szóló részről annak a növénynek a leírásánál eszközöl, cuius folia in longitudine habens sedecim pedes.199Hatalánál itt ahabenshelyetthabentáll.
Hatala egyik legokosabb konjektúrája látatlanul is szinte azFszövegét rekonstruálja. A feren-cesek ramallahi szállásáról szólva Pécsváradi megemlíti, hogy a gvárdiánconducit precio unum Grecum hominem vel duas (sic)…, ut habeant curam et custodiant illius domus.200Hatala ahhoz hasonlóan javítja az átszerkesztés során keletkezett hibát,201ahogyan azFváltozatban állt202
Az átszerkesztés során – ahogy azt majd részletesebben is tárgyalom – figyelemre méltó vál-toztatás, hogy Pécsváradi a ferenceseket illetően az T/3-as igealakokat T/1-re cseréli. Ebből fa-kad a muszlimok lerombolta Sion-hegyi kápolna helyét leíró részben a következő mondat egyez-tetési hibája is:Nunc autem stat sub divo locus ille sacer, nisi quod nos fratres minores circunde-derunt locum illum lapidibus.203Hatala konjektúráját204azért nem fogadtam el, mert azFalapján nyilvánvaló,205 hogy csak a nézőpont belsővé tételéről van szó és a kerítést eleve a ferencesek emelték.
Nem szükséges elfogadnunk a Jaffába érkező zarándokokról szóló részének Pécsváradi betol-dását illető javítását sem,206bár az apparátusban feltüntettük.
Ennek ellenére összegzésként elmondhatjuk, hogy még ez a több hiányossággal rendelkező másfél százados szövegközlés is komoly segítségünkre volt a szöveg megállapításában.
Az utókor Hatala Péter szemére véleményem szerint nem annyira latin szövege filológiai mel-léfogásait, mint inkább a szövegválogatás szempontjait vethetné: Pécsváradiból a leíró részle-teket kiválogatva tulajdonképpen minden irodalmi és minden középkori jellegétől megfosztotta a ferences szerzetes szövegét. Éppen a jelen disszertációban is elemzésre kerülő narratív betol-dások – kapcsolódjanak azok Szent Jeromoshoz vagy akár Keresztelő Szent János ereklyéinek dalmáciai tiszteletéhez – sikkadnak el említés nélkül. Hatala életpályájának ismerete ugyan
lehe-198P17 (b) 271. Mi ehelyett alateris rupibust részesítjük előnyben.
199P27 (n) Hatala: Pécsváradi 365.
200P32 (t) Hatala: Pécsváradi 368.
201„unum Grecum hominem vel duos …, ut habeant curam et custodiam illius domus.”
202„duos aut unum conducit pro pecunia ad curam illius domus et custodiam.”
203P20 (a) Hatala: Pécsváradi 356–357.
204„Nunc autem stat subdius locus ille sacer, nisi propter nos fratres minores circumdederunt locum illum lapi-dibus.”
205„Nunc autem stat sub divo locus ille sacer, nisi quod fratres circundederunt locum illum lapidibus.”
206P32 (y)„Tertium quod antequam exirent de navi peregrini, dictus gwardianus intrat ad eos in navim, et si qui forent non venisse cum licentia pape.”Hatala konjektúrája:si qui forte non venissent cum licentia pape.Hatala:
Pécsváradi 369.
tőséget kínál a szövegrészek kihagyása mögött rejlő kiadói intencióira vonatkozó találgatásra,207 de biztosat csupán a végeredmény jellegéről mondhatunk: igaz ugyan, hogy a vendégszövegek-től nagyrészt megtisztította a művet – talán mert tévesen a helyszínrajzokat vélte Pécsváradi leginkább élményszerű mondatainak ám az így létrehozott, puszta felsorolássá lúgozott szöveg-nek már nincs tartása, lépten-nyomon kiszakad. Nem csoda, ha hatásában nem ez a bőséges, ám száraz szövegközlés, hanem az irodalomtörténészeknek a szerzőség kérdését túlzottan is morális megvilágításban vizsgáló diskurzusa bizonyult meghatározónak.
Hogy Hatala kiadása jórészt visszhangtalan maradt, azt Márki Sándornak a Szentföldet meg-járt magyarokat számba venni kívánó rövid tanulmánya is mutatja.208Ő, aki az elsők között kel-tette fel az érdeklődést a magyar utazási irodalom emlékei iránt, Pécsvárady (sic) művét tárgyalva elsősorban annak földrajzi ismereteire koncentrál: felhívja figyelmet az olvasmányélmények és a másodlagos, hallomásból szerzett ismeretek túlsúlyára a szerző tapasztalataival szemben,209 mindezek alapján pedig Pécsváradit hiszékenynek minősíti. Emellett azonban kiemeli a mű jel-legzetességeit: Jeruzsálem központi helyét, az égtájak szerinti felosztást, a keresztekkel jelölt csodákat; megemlítve a leírt történelmi eseményeket (az egyiptomi szultán legyőzését, a jeru-zsálemi bevonulást) és a magyar vonatkozásokat (a Tiberiás és Buda között vont párhuzamot210 és a magyar mértékegységeket), összefoglalja Kairó és Örményország leírását. Érdekes módon bár ugyanebben a publikációban211említi az 859–862-ben (helyesen: 1857–1860-ben) Paleszti-nában járó Hatala Péternek aMagyar Sionbanmegjelent útleírását, annak ugyanitt az egy évvel később megjelent szövegközléséről nem tud.