A mortalitás változása Magyarországon

Magyarországon 2008-ban az ezer lakosra jutó halálozások száma 13,0 volt, a születéskor várható átlagélettartam pedig 73.83 év volt. A hosszú távú tendenciákat tekintve a múlt század első felében a halálozási arányok egyértelműen javultak Magyarországon, a halálozások jelentős megugrása csupán a két világháború idején volt megfigyelhető. A halálozások gyakorisága, 1961-ben elérte az eddig regisztrált legalacsonyabb értéket: 9,6 ezreléket (Józan 2008). Ezt követően a halálozási arányok romlása vált jellemzővé egészen 1993-ig. Figyelemre méltó, hogy több más rendszerváltó országhoz hasonlóan kiugróan rosszak voltak az értékek 1991 és 1993 között, amikor 0,6 ezrelékkel nőtt a nyers halálozási ráta, elérve ezzel a második világháborút követő időszak legmagasabb értékeit. 1994-től enyhe javulás figyelhető meg, azonban még 2008-ban sem éri el a hazai halálozási arány az 19661-ben mért legalacsonyabb értéket (3. ábra).

3. ábra Ezer lakosra jutó halálozások száma 1920-2008 Demográfiai évkönyv 2008

A halandóság romlása elsősorban a középkorú férfiakat érintette. Ennek következtében a nők és a férfiak születéskor várható élettartama egyre inkább eltávolodott egymástól, így a férfiak születéskor várható átlagélettartama az elmúlt 20 évben több mint 8 évvel volt rövidebb, mint a nőké (4. ábra). Összehasonlításképpen a nők előnye EU átlagban 6,2 év, de legkisebb különbséget mutató Izlandon csupán 3 év (Vitray, Mihalicza 2006). Különösen kiugró a nemek közötti különbség a rendszereváltást követő néhány évben, amikor a halandóság újabb romlása elsősorban a férfiakat érintette, és így a születéskor várható élettartamuk több mint 9 évvel volt kevesebb, mint a nőké.

3. A népesség egészségi állapota

4. ábra Születéskor várható átlagéletkor nemenként Demográfiai évkönyv 2008

A halálozási adatok romlása a férfiak esetében a 35-39 és a 60-74 éves korcsoportokban már 1955-től elkezdődött, 1964-től pedig 25 éves kortól minden korcsoportban romlás következett be, de a legnagyobb mértékű a 40-49 éves korcsoportokban volt (Józan 1988). Különösen magas volt a 30-65 éves férfi népesség halandóságának romlása 1966 után. Nőknél a romlás a 40-44, 50-54 éves csoportokban volt a legjelentősebb.

Az alábbi grafikonon jól látható, hogy míg a 30-as évektől kezdődően a hatvanas évek közepéig jelentősen javult a 30-65 éves férfi korosztály halálozási valószínűsége, addig az azt követő közel három évtizedben a romlás oly mértékű volt, hogy 1993-ra a halálozási valószínűség rosszabbá vált, mint 60 évvel korábban volt (5. ábra). És bár az 1994-től tapasztalt javulás jelentős volt ebben a férfi korcsoportban, 2006. évi halálozási valószínűségük még mindig rosszabb volt, mint a második világháborút közvetlenül követő években.

5. ábra A 30 és 65 éves születésnapok közötti halálozási valószínűségek (férfi népesség %) Józan (2008):36

3. A népesség egészségi állapota

A magyarországi halálozási adatok nemcsak a hatvanas évek hazai adataihoz képest mutatnak igen rossz arányokat, hanem nemzetközi összehasonlításban is. Az ezer lakosra jutó halálozások száma csupán 4 európai országban – Oroszország, Bulgária, Lettország és Oroszország) volt rosszabb, mint nálunk (Demográfiai Évkönyv 2008). Már ebből is látható, hogy halálozási adataink nemcsak Európa más országaihoz képest, hanem a környező országokhoz képest is meglehetősen rosszak. Lengyelország és Csehország születéskor várható élettartama, Magyarországhoz hasonlóan elmaradt az európai átlagtól. 1966-ban azonban ez az elmaradás még igen csekély volt, Csehország esetében 1,4 év, Lengyelország és Magyarország esetében pedig közel két év. Ezt követően Magyarországon a romlás egyértelmű volt, Lengyelországban inkább csak a 80-as években volt megfigyelhető, Csehországban - a rendszerváltást követő néhány évet leszámítva végig enyhe javulás volt. Mindezek eredményeként ma a magyarok átlagosan 6 évvel, a lengyelek 4,5 évvel, a csehek pedig 3,2 évvel élnek rövidebb ideig, mint az európai uniós átlag (Józan 2008). Nemzetközi összehasonlításban is különösen rossznak tekinthető a 45-64 éves korosztály halálozása. Ebben a korcsoportban a magyar férfiak halálozása meghaladja az orosz vagy a bulgár férfiakét, és a nők halálozása is csak Oroszországban magasabb (6. ábra).

6. ábra A 45-64 népesség korspecifikus halálozási rátája néhány európai országban Kovács, Őri (2009a):58

Megjegyezzük, hogy az orosz és bolgár népesség Európában kiemelkedően magas halálozási adatai a fiatalabb korosztályok magas halálozásának köszönhetőek. Oroszországban, Bulgáriában, de Romániában is rendkívül magas a csecsemőhalandóság is.

Halálokok szerint vizsgálva, a nemzetközi tendenciákhoz hasonlóan Magyarországon is a keringési rendszer betegségei jelentik a legfőbb halálokot. A halálozási adatokban megmutatkozó javulás is elsősorban az e halálokban bekövetkezett javulásnak köszönhető. A kedvező tendenciák ellenére a keringési rendszer miatti halálozások rátája még mindig jelentősen meghaladja az európai átlagot (7. ábra). A második leggyakoribb halálok a daganatos halálozás, amelyben nem következett be jelentősebb javulást az elmúlt két évtizedben, és nemzetközi összehasonlításban is igen rossz a helyzetünk. Különösen

3. A népesség egészségi állapota

igaz ez a légzőszervi daganatok miatt bekövetkezett halálozásra. Javulás volt az úgynevezett „külső” (öngyilkosság, emberölés és baleset) miatti halálozásban, Míg az emberölés miatti halálozás hagyományosan alacsony Magyarországon, addig az öngyilkosság és baleset miatti halálozás ma is jelentősen meghaladja az európai átlagot.

7. ábra Magyarország népességének halandósága az Európai Unió ^{1 2} népessége halandóságának százalékában néhány fontos halálokban a 21. század első éveiben

Józan (2007)

A kezelhető – azaz az orvosi beavatkozással elkerülhető – halálozások terén Magyarország szintén elmarad az európai átlagtól, de helyzete jobb, mint például Bulgáriáé vagy Romániáé (Kovács, Őri 2009b: 75). Józan (2007) számításai szerint e területen egyértelműen javulás következett be. Míg 1993-ban a kezelhető halálozások 21,8%-kal járultak hozzá a hazai teljes halandósághoz, ez az arány 2006-ra 16,2%-ra csökkent. Szintén kedvezőtlen az úgynevezett megelőzhető, azaz az életmódra (elhízottság, alkohol, dohányzás) visszavezethető – halálozások aránya.