A deviáns normalizálódása

A huszadik század vége azt mutatja, hogy mindenféle korlátozó/tiltó politika ellenére a fiatalkori pszichoaktív szerfogyasztás jelentős mértékben nőtt, megítélése pedig változóban van.

A kilencvenes években a fiatalok tiltott és legális szer fogyasztásának jelentős mértékű terjedése figyelhető meg (Masham 2004, Plant és Plant 2006, Järvinen és Room 2007). A megnövekedett fogyasztás egyben a fogyasztási formák átalakulásával, a problémásabb fogyasztási formák terjedésével is együtt járt. Järvinen és Room (i.m.) a „lerészegedés új kultúrájáról”, „pszichoaktív forradalomról” és általában a veszélyes fogyasztási formák elterjedéséről ír a kilencvenes évek fiataljai körében.

A fogyasztás terjedését értelmező irodalom egy része a kockázathoz és a fiatalkorhoz való viszony változásával próbálja magyarázni a növekedést. Ez a megközelítés Beck elméletéből kiindulva azt mondja, hogy a felnőtt társadalmak megváltozott kockázat értelmezése következtében a fiatalok számára is egyre bizonytalanabbá válik a helyes-nem helyes, veszélyes–nem veszélyes magatartások közötti határ (Beck 2003). A kockázat átértékelődése, a kockázat megváltozott kezelése olyan időszakban következik be, amikor az ifjúsági életszakasz meghosszabbodása következtében a fiatalok körében a felnőtt társadalomhoz képest is erősödő individualizáció, a szabadidő eltöltésének és a fogyasztás jelentőségének a megnövekedése figyelhető meg (Gábor 2004, Vaskovics 2000, Zinnecker 2006).

Míg az előbbi gondolatkör lényege a kockázathoz és a fiatalkorhoz való viszony megváltozása, addig az elmúlt két évtized szakmai gondolkodásában egyre erőteljesebben jelen van egy olyan megközelítés, amely a fogyasztáshoz való megváltozott viszony alapján próbálja értelmezni a fiatalkori szerhasználat egyre nagyobb arányú elterjedtségét. Eszerint, a kilencvenes évekre önálló fogyasztóvá vált, kockázatkereső fiatalok szabadidős tevékenységének, fogyasztási szokásainak elfogadott, normális részévé vált, normalizálódott a pszichoaktív szerek használata. Az elfogadottság jelei nemcsak a fiatalok körében, hanem a társadalom szélesebb rétegeiben is fellelhetőek (Parker, Aldridge, Measham 1998, Parker, Williams, Aldridge 2002, Parker 2005).

Az eredetileg stigmatizált, hátrányos helyzetben lévő személyek visszailleszkedésére kitalált „normalizáció” fogalmat Parker és munkatársai a brit társadalom nem stigmatizált, rekreációs droghasználóira adaptálták, a normalizációt a társadalmi viselkedési formák értelmezésében, megítélésében végbemenő változásként értelmezve. A dohányzás például a huszadik században normalizált viselkedés volt. A dohányzókat tolerálták a nem dohányzók, a dohányzás jelen volt minden társadalmi-gazdasági csoportban, és mindkét nemre egyaránt jellemző volt. A XXI. század változást hoz a dohányzás megítélésében, a dohányzókat egyre kevésbé tolerálják, a szociális terük egyre inkább leszűkül, és a dohányzás egyre stigmatizáltabb, anti-szociálisabb viselkedésnek minősül. Parker és munkatársai szerint a rekreációs droghasználatban éppen a dohányzással ellentétes folyamat tanúi lehetünk: a rekreációs droghasználat stigmatizált, deviáns viselkedésből egyre elfogadottabb viselkedéssé, a mainstream ifjúsági kultúra részévé válik. A normalizáció folyamatát az egyre könnyebb

4. Különböző egészségkárosító magatartások változó megítélése – történeti áttekintés

hozzáférésben, a drogokat kipróbálók és rendszeresen használók arányának növekedésében, a drogokat használók és nem használók egyre elfogadóbb attitűdjében, és a tiltott szerek média és a felnőtt társadalom általi kulturális elfogadottságában vélik felfedezni.

A normalizáció koncepciójával szembeni kritikák egy része azt veti fel, hogy a normalizáció folyamata elsősorban olyan országokban figyelhető meg, amelyekben a fogyasztás széles körben elterjedt (Shildrick 2002). Más kutatások arra utalnak, hogy a normalizáció különböző jellemzői megragadhatóak olyan országokban is, ahol a pszichoaktív szerek használata sokkal kevésbé gyakori. Svéd kutatások azt mutatják, hogy a droghasználókat egyre inkább normál, beilleszkedett állampolgároknak tekintik, és a droghasználók egyre kevésbé különböznek társadalmi-gazdasági téren a drogot nem használóktól (Sznitmann 2007). Kuntsche (2004) svájci kutatások alapján szintén arra a következtetésre jut, hogy a rekreációs droghasználat (beleértve az alkoholfogyasztást, dohányzást és egyéb droghasználatot) egyre inkább a fiatalok normalizált szabadidő eltöltési formájává válik. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy csak bizonyos drogok használata normalizálódik, és a fiatalok bizonyos csoportjai számára (Shildrick 2002).

A normalizáció körüli viták a 2000-es években folyamatosan jelen vannak a droggal foglalkozó szakmai gondolkodásban.

A kritikák ellenére, jelentőségét abban ragadhatjuk meg elsősorban, hogy megpróbálja értelmezni a fiatalok pszichoaktív szerhasználatában, a kilencvenes években, egész Európában bekövetkezett növekedést, és a szerhasználattal kapcsolatos társadalmi megítélés változását. Ugyanakkor egyfajta lehetséges választ ad más, „normál” fiatal népesség körében végzett kutatások eredményeire is. Így például kutatások sorozata bizonyítja, hogy a fiatalok társadalmi-gazdasági háttere alig, vagy egyáltalán nem befolyásolja szerhasználatukat, azaz a rekreációs szerhasználat nem köthető hátrányos helyzetű, marginalizálódott csoportokhoz, hanem a fiatalok minden társadalmi rétegében fellelhető (Room 2007, Ahlström és társai, 2008, Parker és Williams 2003, Measham 2002). Measham (2002) szerint a nemek közötti különbségek csökkenésében is egyfajta normalizációs folyamat ragadható meg. Míg korábban a nők/lányok drogfogyasztása inkább kötődött szubkultúrákhoz, marginalizálódott csoportokhoz, a „rossz”, „szánalomra méltó”, „kontrollálatlan”, „drogfüggő”

minősítésből a kilencvenes évek Angliájába elterjedt viselkedéssé vált, sőt az ivás és a tiltott szer használat a nők számára nőiességük erősítésének és kiemelésének is eszköze lett.

Parker és társai (1998) szerint a normalizálódásnak lehet természetes következménye a fogyasztás növekedésének megállása, megváltozása. Szerintük a normalizálódás egyik jele a könnyű hozzáférés, amely eredményezheti azt is, hogy mindenki, aki ki akart próbálni egy adott szert, már kipróbálta azt. Az a változás, ami a különböző pszichoaktív szerekhez, és a szerek fogyasztásához való viszonyban végbement, változásokat hozott a különböző szerekhez kötődő szimbolikus tartalmakban is. A dohányzás esetében határozottan megragadható a szimbolikus tartalom megváltozása, amely egy korábban elfogadott, gyakran pozitív tartalommal bíró viselkedési formát mára egyértelműen a stigmatizált, antiszociális viselkedések közé szorított (Parker és társai 1998.), vagy egyenesen kriminalizált (Bíró 2008). Amíg a marihuána használat kevésbé normalizálódott, sőt a felnőtt világ által elítélt viselkedési forma volt, addig szimbolizálta a felnőtt világtól való elkülönülést, az azzal való szembefordulást, a különböző ifjúsági kultúrákhoz való kötödést. A normalizálódott marihuána elveszítette ezt a szimbolikus tartalmát, és csökkent a jelentősége a fiatalok öndefiniálásában, a felnőtt világtól való elkülönülésében.

Az alkoholfogyasztás elterjedt és elfogadott a felnőtt világban. Európában az elmúlt századokban soha nem a felnőtt világtól való elkülönülést, az azzal való szembefordulást szimbolizálta, legfeljebb a fogyasztás bizonyos formái fejezték ki a felnőttek szokásaival való szembefordulást. A fiatalok alkoholfogyasztásában mindig fontosabb szerepet játszott az, hogy a felnőttek világába való átlépést szimbolizálta. Azaz az alkohol, a marihuánától és más tiltott drogoktól eltérően, nem a felnőtt világtól való elhatárolódást, hanem éppen ellenkezőleg, az oda való tartozást jelképezi. Ezért, ha beszélhetünk az alkoholfogyasztás normalizálódásról abban az értelemben, hogy a nagyivás, vagy akár a lerészegedés a fiatalok normális szabadidő eltöltési formáinak a része lett, olyan része, amelyet a felnőtt társadalom mindig jobban elfogadott, mint a tiltott szerfogyasztást, ez a fajta normalizálódás semmiképpen sem eredményezte az alkoholfogyasztás szimbolikus tartalmának az elveszítését. Az alkohol továbbra is megmaradt az önálló fogyasztóvá válás, a felnőtt társadalomba való belépés egyik jelképének.

Összességében tehát az egészségkárosító magatartások olyan viselkedési formák, amelyek – koronként és kultúránként eltérő mértékig társadalmilag elfogadott, vagy normakövető magatartási formák is lehetnek, egy bizonyos szint után

4. Különböző egészségkárosító magatartások változó megítélése – történeti áttekintés

pedig a viselkedés átbillenhet normasértő, problémás viselkedéssé, vagy éppen betegséggé. Az, hogy egy adott társadalom jogrendszere, ellátórendszere a fogyasztás mely formáira, módjaira terjeszti ki kontrollálási, befolyásolási szándékát, hol húzza meg a „normális” és a „problémás” határait erőteljesen hatással van arra, hogy a probléma mértékét milyennek látjuk, és arra is, hogy milyen képet kapunk a társadalom által problémásnak tartott fogyasztókról.

Feladatok

• Keressen példákat arra, hogy különböző, ma egészséget károsítónak tartott magatartások megítélése hogyan változott a történelem során.

• Milyen pozitív funkciókat töltött be az alkoholfogyasztás a történelem során?

• Milyen okokkal tudná magyarázni azt, hogy a kábítószer-fogyasztás a XX. századra törvény által büntetett viselkedéssé vált?

Ajánlott irodalom

[1] Anderson, P. és Baumberg, B.. Alcohol in Europe. A Public Health Perspective. A Report for the European Comission..

2006 June. Institute of Alcohol Studies. UK.

[2] Bíró, J.. Dohányzáspolitika. A dohányzás diskurzusa és kontrollja. in: Addiktológia VI.1.. 2008. 5-23.

[3] Bruun, K., Edwards, G., Lumio, M., Mäkela, K., Pan, L., Popham, R., Room, R., Schmidt, W., Skog, O-J., Sulkunen, P., és Österberg, E.. Alcohol Control Policies in Public Health Perspective Vol. 25.. 1975. The Finnish Foundation for Alcohol Studies.

[4] Järvinen, M. és Room, R.. 2007. Youth Drinking Ashgate Publishing Limited. Gower House, Hampshire.

[5] Maesham, F.. The decline of Ecstasy, the Rise of Binge drinking and the Persistence of Pleasure in: Journal of Community and Criminal Justice, 51(4). 2004. 309-326.

[6] Moskalewicz, J. és Simpura, J.. Alcohol and Alcohol Policy in Eastern European Transitions. Journal of Substance Use 2000. 5. 2000. 30-38.

[7] Parker, H., Aldridge, J., és Measham, F.. Illegal leisure. The normalization of adolescent drug use. 1998. Routledge, Taylor and Francis Group. London, New York. 177.

[8] Room, R.. Az alkohol- és droghasználathoz kapcsolódó stigma és szociális egyenlőtlenségek. in: Addiktológia, 2007, 3. 2007. 232-254.

[9] Room, R. és Mäkelä, K.. Typologies of the Cultural Position of Drinking. Journal of Studies on Alcohol 61. 2000.

475-483.

[10] Szasz, T.. Szertartásos kémia. 2001. Új Mandátum. Budapest. 240.