5. Az alkohol- és egyéb drogproblémák elterjedtségének mérési módszerei – közvetett indikátorok
5.3. A drogprobléma közvetett indikátorai
A drogprobléma mérésére alkalmazott közvetett indikátorok külső érvényessége, alkalmazhatósága sokkal problematikusabb, mint az alkohol esetében tapasztaltuk. A két probléma közötti alapkülönbség, amely a mérhetőséget is befolyásolja az, hogy míg az alkoholfogyasztás a legtöbb kultúrában megengedett és nyilvános, addig a kábítószer-fogyasztás rejtett, közvetve vagy közvetlenül büntethető.
A közvetett indikátorok többsége vagy a fogyasztás okozta problémára irányul, vagy pedig a kínálati oldal adatain keresztül próbál a fogyasztás alakulására következtetni. Azaz, a különféle intézményekbe került, a nyilvántartásba vétel kritériuma szerinti drogfogyasztóról van információnk. Ez jelenti egyrészt azt, hogy a drogproblémára irányuló kezelő, ellátó, büntető intézményrendszer fejlettsége jelentős mértékben befolyásolja az adatok változását, ami Magyarországon még ma is igen jelentős mértékben megkérdőjelezi az adatokból levonható következtetések megbízhatóságát. Másrészt ezek az adatok csak bizonyos drogok fogyasztóiról, a fogyasztás bizonyos stádiumában adnak információt.
Az alkalmazott vagy alkalmazandó indikátorokat két nemzetközi szervezet munkái alapján mutatjuk be.
Az Európa Tanács Pompidou Csoportja a nyolcvanas-kilencvenes években elemezte Európa nagyvárosainak adatain keresztül az egyes indikátorokat. Hasonló indikátorokkal elemzik az európai droghelyzetet az European Monitoring Centre for Drugs and Drug Addiction (EMCDDA) kiadványai is. (Multi-city study 1994, Annual Report 2009)
A keresleti oldal indikátorai közül jelentős a kezelési igény, és ezen belül is az első kezelésbe vétel. A kezeltek száma követetlenül az ellátó hálózat mutatója, közvetetten azonban utalhat a súlyosabb, vagy problémásabb drogfogyasztókra is. Különös jelentőséget tulajdonítanak az első kezelésbe vétel mutatójának, amely kifejezetten a kezelésben először megjelentekre koncentrál, érzékenyebben mérve ily módon a drogvisszaélésben bekövetkezett változásokat.
A kezelési adatokkal kapcsolatban fontos tudni, hogy csak a súlyos drogfogyasztókról adnak információt Ezek az adatok a legtöbb országban jól jelzik a szenvedélybetegségek elterjedtségének változását, de a szolgáltatások elérhetősége és típusa erősen befolyásolhatja a trendeket. A mutató alkalmazásakor figyelembe kell venni, hogy az első fogyasztás és az első kezelésbe vétel között gyakran évek telnek el. A mutató információt adhat arról, hogy a fogyasztó a szenvedélybetegség mely szakaszában folyamodik segítségért, de használhatók a kezelési adatok arra is, hogy a betegek milyen hosszú ideig maradnak a kezelésben vagy folyamodnak egyéb szervezetekhez. Az EMCDDA kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy a kezeltek számából levonható következtetéseknél különös figyelemmel kell lenni a drogkezelői hálózat, és az adatszolgáltatási rendszer változására.
A kórházi ápolásra vonatkozó adatokat elsősorban az egészségügyi rendszer, és az a politika befolyásolja, amely meghatározza a kórházba utalást, vagy a kórházba történő felvételt. Kérdéses a rutin kórházi statisztikák megbízhatósága is. A korlátokat figyelembe véve, megbízhatóbb adatgyűjtés mellett alkalmas lehet arra, hogy a fekvőbeteg ellátás igénybevételét összehasonlítsák más ellátási formák igénybevételével, használható a szenvedélybetegekre fordított egészségügyi kiadások becslésére, valamint a fekvőbeteg ellátás országok közötti összehasonlítására.
5. Az alkohol- és egyéb drogproblémák elterjedtségének mérési módszerei – közvetett indikátorok
A hepatitis adatok hasznos jelzői lehetnek az injekcióval történő drogfogyasztásnak, de főleg abban az esetben, ha megkülönböztetik a droggal összefüggő hepatitist az egyéb veszélyeztető tényezőkkel kapcsolatba hozható hepatitistől.
Csökkenti a mutató értékét, hogy számos helyen nincs információ a fertőzés forrásáról, illetve nem ismert az alábecslés mértéke.
A HIV/AIDS megbetegedések száma az intravénás drogfogyasztásnak lehet közvetett mutatója.
A droggal kapcsolatos halálozás esetében a legfőbb probléma a fogalom definiálása, azaz mit tekintünk droggal kapcsolatos halálesetnek. Ennek értelmezése országonként változó lehet: például csak a túladagolás miatt bekövetkezett haláleseteket sorolják ide, vagy más, a drogfogyasztás hatása alatt bekövetkezett baleseti vagy egyéb halálozást is. A droggal kapcsolatos halálesetek alakulásában fontos szerepet játszik az, hogy mennyire veszélyeztető drogfogyasztás az, amely egy adott kultúrát jellemez. Például mennyire szennyezett a feketepiacon beszerezhető kábítószer, vagy akár az, hogy mennyire változó vagy állandó a drogok tisztasági foka.
A rendőrségi letartóztatások, illetve nyilvántartások jól használhatók, de minden esetben figyelembe kell venni a rendőrségi gyakorlatot, és azt, hogy a rendőrség mikor, mit részesít előnyben. Ezen túl, a rendőrségi adatok tükrözik, hogy a különböző társadalmi osztályokból származók különbözőképpen "veszélyeztetettek" a rendőrségi letartóztatások szempontjából. Mégis jobb jelzők, mint az igazságügyön belüli pályafutás későbbi szakaszainak mutatói, mert itt a büntetőügyi politika még nem érezteti hatását. Általában az mondható, hogy a letartóztatottak számában bekövetkező jelentősebb változások nagy valószínűséggel jelzik a valós tendenciákat, feltéve, hogy nincsenek jelentős változások a drogpolitikában.
A bírósági adatok prevalencia vizsgálatára igen korlátozottan használhatók, de a büntetéspolitikát jól jelzik, különösen összehasonlító vizsgálatokban.
A kínálati oldalról adnak információt az alábbi indikátorok:
A kábítószer lefoglalások számában bekövetkezett változások elsősorban a kábítószer elérhetőségét mutatják. A lefoglalt mennyiség jelentősége meglehetősen kérdéses, de más piaci jelzőkkel és drogpolitikai erőfeszítésekre vonatkozó információkkal együtt használható mutatók.
A tiltott drogok tisztaságára és árára vonatkozó adatok a feketepiaci állapotokról adnak információt.
A fenti korlátoknak a figyelembevételével dolgozta ki az EMCDDA azokat a kulcs indikátorokat, amelyeket valamennyi EU tagország számára kötelezően gyűjtendő és jelentendő indikátorokként ír elő 2:
• a normálpopuláció érintettsége célja:
• fogyasztás elterjedtségének, mintázatainak vizsgálata a felnőtt, fiatal felnőtt és középiskolás átlagnépességben,
• a drogfogyasztók jellemzőinek és
• a drogokkal kapcsolatos attitűdöknek a mérése
• problémás használat elterjedtsége célja:
2 Az indikátorok részletes bemutatása megtalálható: Nyírády, Elekes: Nemzetközi indikátorok és adatbázisok. Szöveggyűjtemény 2011. ( www.tankonyvtar.hu [http://www.tankonyvtar.hu/])
A kulcsindikátorok magyar vonatkozású elemzései megtalálhatóak a Nemzeti Drogfókuszpont által közreadott „Éves Jelentésekben” ( www.drogfokuszpont.hu [http://www.drogfokuszpont.hu/])
5. Az alkohol- és egyéb drogproblémák elterjedtségének mérési módszerei – közvetett indikátorok
• normálpopulációs vizsgálatokkal nem mérhető problémás használat prevalenciájának és incidenciájának a vizsgálata helyi és országos szinten
• kezelési igény célja:
• a kezelés igénybevétele mintázatának, az ellátórendszer kapacitásának, teljesítményének a vizsgálata
• fogyasztók szocio-demográfiai jellemzőinek, a fogyasztás mintázatainak a vizsgálata
• problémás fogyasztás trendjeinek mérése
• más módszerek alkalmazásának kiindulási pontja is lehet
• fertőző betegségek elterjedtsége célja:
• HIV, HCV, HBV és szexuális úton terjedő betegségek elterjedtségének mérése főként az intravénás fogyasztók körében
• változások követése
• veszélyeztetett szubkultúrák azonosítása
• halálozás célja:
• közvetett és közvetlen kábítószeres halálesetek számának vizsgálata
• magas kockázatú magatartásformák azonosítása
Feladatok:
• Milyen korlátokkal kell számolnunk az egészségkárosító magatartások elterjedtségére vonatkozó adatok értelmezésekor?
• Milyen közvetett indikátorokkal becsülhetjük az alkoholprobléma mértékét?
• Milyen érvényességi problémák merülnek fel a drogproblémára vonatkozó közvetett indikátorok alkalmazásakor?
Ajánlott irodalom
[1] Anderson, P. és Baumberg, B.. Alcohol in Europe. A Public Health Perspective. A Report for the European Comission..
2006 June. Institute of Alcohol Studies. UK.
[2] Annual Report 2008: Annual Report on the state of the Drugs problem in Europe.. 2008. EMCDDA.
[3] Edwards (et al.), G.. Alcohol policy and the public good. Oxford medical publication.. 1994. Oxford University Press.
[4] Globals Status Report on Alcohol. 1999. Substance Abuse Department, Social Change and Mental health, WHO.
[5] Hartnoll, R.. A drogproblémák felmérése alapkövetelmények. Szenvedélybetegségek I. évf. 5. 1993. 324-334.
5. Az alkohol- és egyéb drogproblémák elterjedtségének mérési módszerei – közvetett indikátorok
[6] Nyírády és Elekes. Nemzetközi indikátorok és adatbázisok. Szöveggyűjtemény.. 2011. www.tankonyvtar.hu [http://
www.tankonyvtar.hu/] .
[7] Rehm, J., Room, R., Monteiro, M., Gmel, G., Graham, K., Rehn, N., Sempos, C.T., Frick, U., Jernigan, D., Ezzati, M., Lopez, A.D., Rodgers, A., és Murray, C.J.L.. "Alcohol." Comparative quantification of health risks: Global and regional burden of disease due to selected major risk factors. 2004. WHO. Geneva.