Morbiditás

A népesség egészségi állapotára vonatkozó rendszeres felmérés az utóbbi éveket leszámítva nem készült Magyarországon.

Az a néhány korábbi adatfelvétel, amely a 80-as, 90-es évekre rendelkezésre áll, a halálozási adatokhoz hasonlóan, szintén a magyar népesség rossz egészségi állapotát tükrözi.

Az 1981. évi rétegződés vizsgálat adatai alapján a népesség 3,6%-a mondta magát fogyatékosnak, és 22,3%-a mondta azt, hogy tartós betegsége van. A tartós betegségek közül a leggyakoribbak a keringési rendszer betegségei 13,7%ban -fordultak elő (Andorka és társai 1988 p:7).

1Az EU-25-ök halandósága.

2Az EVSZ európai népességének kormegoszlására standardizálva

3. A népesség egészségi állapota

Egy 1986. évi vizsgálat szerint a 18 évnél idősebb férfiak 35,5%-a, a nők 41,1%-a vélekedett úgy, hogy valamilyen tartós, huzamosabb ideje meglévő betegsége van. Mindkét nemnél a szív és érrendszeri, a mozgásszervi betegségek, valamint a gyomor, máj, epe, vese betegségek fordultak elő a leggyakrabban. A férfiak 23,7%-a, és a nők 33,7%-a járt valamilyen rendszerességgel orvoshoz. (Andorka és társai i.m.: 8)

A TÁRKI 1997-ben 14 évesnél idősebb népesség körében végzett kutatása szerint a felnőtt népesség 60%-a érezte magát kisebb-nagyobb mértékben betegnek. Közülük enyhébb (1-2 hónapig problémát okozó) betegségről 18,3%, súlyosabb, hosszabb ideig problémát okozó betegségről 20,9%, korlátozott életfeltételekkel együtt járó, súlyosabb betegségről pedig 20,7% számolt be (Lehmann, Polonyi 1998).

A TÁRKI-vizsgálat szerint a legelterjedtebbek a mozgásszervi betegségek – a megkérdezettek egyharmada számolt be erről.

Második legelterjedtebb betegségcsoport a szív-keringési és nyirokrendszeri megbetegedések, amelyekről a megkérdezettek több mint egynegyede számolt be. A megkérdezettek közel egyötödének volt valamilyen hallás- látásszervi problémája, több mint 16%-nak idegrendszeri, valamint emésztőszervekhez kapcsolódó betegsége volt.

2000-ben, majd 2003-ban került sor az OLEF (Országos Lakossági Egészségfelmérés) vizsgálatokra. A 2003. évi eredmények szerint a magyar felnőtt férfiak fele és a nők 41%-a véli jónak, vagy nagyon jónak az egészségi állapotát. Ez az adat elég jól közelít a TÁRKI 1997. évi adataihoz. Ebben a szubjektív egészségi állapotot jelző mutatóban is kifejeződik az, amit már a halálozási adatoknál láttunk: Magyarországon háromszor annyian vélik rossznak vagy nagyon rossznak az egészségi állapotukat, mint az európai uniós átlag. Az OLEF eredményei alátámasztják a korábban már leírtakat: a keringési betegségek a legelterjedtebb betegségek közé tartoznak Magyarországon, ilyen betegségben szenvedett 2003-ban a férfiak 32%-a, és a nők 39%-a. Az európai uniós átlaghoz képest 70%-kal magasabb azoknak az aránya (29%), akik magas vérnyomásban szenvednek. A vizsgálat eredményei szerint a magyar lakosság fele túlsúlyos vagy elhízott, és minden tízedik magyar felnőtt számára nehézséget jelent 200 méternél nagyobb távolság megtétele (OLEF 2003).

A 2005. évi EU-SILC felmérés szerint a tartósan betegek aránya növekedett a korábbi évekhez képest. Eszerint a férfiak 37,1%-a és a nők 44,1%-a (a teljes minta 40,9%) szenvedett valamilyen tartós betegségben. (KSH 2005)

A KSH adatai szerint a 2000-es években jelentősen nőtt a rendszeresen gyógyszert szedők aránya is. Míg 1994-ben a férfiak 20,6%-a és a nők 29,7%-a szedett rendszeresen valamilyen gyógyszert, addig ezek az arányok 2003-ra 35,6%-ra illetve 57,8%-ra emelkedtek (KSH 2005).

A 2009. évi ELEF (Európai lakossági egészségfelmérés) Magyarországra vonatkozó adatai szerint 2003-hoz képest javult az egészségi állapot szubjektív megítélése: a férfiak 58,9%-a és a nők 50%-a vélte jónak vagy nagyon jónak az egészségi állapotát, és csupán a férfiak 11,7%-a és a nők 17,3% tartja magát betegnek. Ez az arány azonban nemzetközi összehasonlításban még mindig nagyon rossz. Európa 27 országa közül 2008-ban csupán Portugáliában volt magasabb a magukat betegnek tartók aránya, mint Magyarországon. Ugyanakkor a megkérdezettek 40%-a vélte úgy, hogy egészségi problémája kisebb-nagyobb mértékben korlátozta mindennapi életvitelét a kérdezést megelőző félév során. Míg a súlyosabb korlátozottság férfiaknál és nőknél hasonló arányú volt (8,1% illetve 9,1%) az enyhébb fokú korlátozottság a nőknél elterjedtebb.

Az ELEF eredményei szerint, bár viszonylag sokan ítélik jónak az egészségi állapotukat, minden korábbi vizsgálatnál magasabb (69%) azoknak az aránya, akik valamilyen krónikus betegségről, vagy hosszan tartó egészségi problémáról számolnak be. A korábbi vizsgálatok eredményeihez hasonlóan 2009-ben is a nők között elterjedtebbek a betegségek (72,8%), mint a férfiak között (64,6%). E betegségek egy része azonban nem okoz akadályoztatást a mindennapi életvitelben.

A korábbi eredményekhez hasonlóan a leggyakoribb egészségügyi problémák közé tartozik a magas vérnyomás, a mozgásszervi és a szív- érrendszeri betegségek (ELEF 2009).

Az OLEF vizsgálat eredményeihez hasonlóan az ELEF vizsgálatból is a mozgáskorlátozottság igen magas aránya derül ki.

A teljes mintára vonatkozóan a férfiak 10% és a nők 17%-a nehezen vagy alig tud segédeszköz vagy segítség nélkül 500 métert megtenni, a 65 éven felüli népességben pedig ez az arány már eléri a 43%-t.

Az egészséget veszélyeztető tényezők közül az ELEF adatai is a túlsúlyosság magas arányára utalnak. A 15 évesnél idősebb magyar népesség 53,7%-a tekinthető túlsúlyosnak a testtömeg index adatok alapján, a felnőttek egyötöde pedig kifejezetten

3. A népesség egészségi állapota

elhízott ³. A túlsúly és az elhízottság a férfiaknál gyakoribb probléma, mint a nőknél (60,9% illetve 50%). A nemek közötti különbség elsősorban fiatal korban ragadható meg, amikor a nők körében még fele annyi a túlsúlyosok aránya, mint a férfiak között. Az életkor előrehaladtával azonban a nők között a túlsúlyosok aránya megháromszorozódik, és 65 év felett már majdnem olyan arányban túlsúlyosak a nők, mint a férfiak. Figyelemre méltó, hogy míg fiatal korban a túlsúlyosok aránya nem változott az elmúlt 10 évben, addig az idősebb korcsoportokban nőtt a túlsúlyosság (2. tábla).

2. táblázat - A túlsúlyosak és elhízottak együttes aránya nemenként és korcsoportonként, %

év 18-34 35-64

65-férfi

2000 OLEF 42,0 64,8 61,3

2003 OLEF 42,1 66,1 68,7

2009 ELEF 41,1 69,8 69,8

nő

2000 OLEF 22,5 56,4 59,4

2003 OLEF 22,4 57,3 61,1

2009 ELEF 21,3 57,3 65,9

(ELEF 2009:6)

Feladatok

• Melyek azok a fontosabb mutatók, amelyekkel egy társadalom egészségi állapota leírható?

• Milyen megállapítások fogalmazhatóak meg a mortalitási és a morbiditási adatok alapján a magyar népesség egészségi állapotával kapcsolatban?

• Melyek azok a főbb betegségcsoportok, amelyek a leginkább meghatározzák a lakosság egészségi állapotát?

Ajánlott irodalom

[1] Józan, P.. Válság és megújulás a második világháború utáni epidemiológiai fejlődésben Magyarországon.

Műhelytanulmányok.. 2008. MTA Társadalomkutató Központ. Budapest. 126.

[2] KSH (2005): Társadalmi helyzetkép. 2007. KSH. Budapest.

[3] Monostori, J., S. Molnár, E., és Spéder, Zs.. Demográfiai portré 2009. Jelentés a magyar népesség helyzetéről. 2009.

KSH Népességtudományi Kutató Intézet. Budapest.

[4] Vitray, J., Mihalicza, P., Kolosi, T., Tóth, I. Gy., és Vukovich, Gy.. Egészségi állapot. in: Társadalmi riport 2006. 2006.

TÁRKI. Budapest. 138-150.

3 A testtömegindex (BMI) a testsúly és a testmagasság arányát fejezi ki. A kg-ban számított testtömeget osztják a méterben mért testmagasság négyzetével.

Az ELEF a BMI érték alapján túlsúlyosnak a 25-29,99 közötti értékkel rendelkezőket, elhízottnak pedig a 30 vagy nagyobb értékűeket tekintette.

4. Különböző egészségkárosító magatartások