Az alkoholfogyasztás közvetlen indikátorai

Az alkoholfogyasztás jellemzőit meglehetősen sok kérdéssel, és összetettebben szokás vizsgálni, mint más drogok fogyasztását. A szakirodalomban megjelenő módszerek többsége a Straus-Bacon-féle mennyiség-gyakoriság (QF – quantity-frequency) indexen, majd annak Cahalan által továbbfejlesztett és kibővített változatán alapulnak. (Elekes 2004). Azaz a fogyasztást a mennyiséggel, a gyakorisággal és az ebből számított összfogyasztással jellemzik. Az eltérő megközelítések részben a megkérdezendő intervallumok nagyságában fejeződnek ki, amelyre a kérdezés kiterjed (egész élet, előző év, előző hónap, előző hét). Különösen lényeges a vizsgálandó időszak nemzetközi kutatásokban, amelyekben eltérő ivási kultúrájú országok vesznek részt, azaz egyaránt megtalálható az északi vagy száraz (ritkán, de akkor sokat fogyasztó) és a déli vagy nedves (gyakran, de keveset fogyasztó) ivási szokás (Room 1999). Míg a ritka alkoholfogyasztással jellemezhető országokban nagyobb intervallumokra vonatkozó kérdéseket szokás használni, addig a rendszeresebb fogyasztással jellemezhető országokban a rövid időintervallumokra vonatkozó kérdéseknek van inkább értelme. A gyakoriságra vonatkozó kérdések vonatkozhatnak általában az alkoholfogyasztásra, és vonatkozhatnak a különböző italfajták (bor sör, tömény stb.) gyakoriságára.

Az elfogyasztott alkohol mennyiségének mérésére vonatkozóan szintén többféle megközelítés ismert. Legelterjedtebb a tipikus fogyasztási alkalomra, illetve az utolsó fogyasztási alkalomra vonatkozó mennyiség megkérdezése. Míg a tipikus fogyasztási alkalom mennyisége inkább az észak-amerikai kutatásokban volt jellemző, addig az utolsó fogyasztási alkalom mennyiségét inkább a korai európai kutatások alkalmazták (Alanko 1984, Room 1990). Elsősorban észak-amerikai kutatásokban elterjedt még a különböző mennyiség-fokozatok gyakoriságának (GF – graduated frequency) skálán történő kérdezése (Greenfield, Kerr 2008).

A mennyiségre vonatkozó kérdésekkel kapcsolatos viták arról is szólnak, érdemes-e külön kérdezni a mennyiségeket italfajtánkként (bor, sör, tömény). Emellett érvelnek azok, akik az eltérő italfajták eltérő veszélyességét hangsúlyozzák. Az

6. Normál népesség körében végzett kutatások – közvetlen indikátorok.

italfajták szerinti kérdezés mellett szól a különféle ivási kultúrák (tipikusan bor-, vagy sör-, vagy töményfogyasztó országok) változásának vizsgálata, valamint az a módszertani megfontolás, mely szerint a kérdezettek italfajtákban és nem általában alkoholban gondolkodnak (Elekes 2002).

• Példák a mennyiség-gyakoriság (QF) kérdésformákra:

• GENACIS¹ Kérdőív:

Gyakoriság: Körülbelül milyen gyakran ivott alkoholt az elmúlt egy évben?

1 minden nap

2 hetente 5-6 alkalommal 3 hetente 3-4 alkalommal 4 hetente 1-2 alkalommal 5 havonta 1-3 alkalommal

6 összesen 7-11 alkalommal egész évben 7 összesen 3-6 alkalommal egész évben 8 összesen 1-2 alkalommal egész évben 0 egyszer sem ittam az elmúlt egy évben

Mennyiség: Az elmúlt év egy olyan szokásos napján, amikor ivott alkoholt, általában mennyi italt fogyaszt el?

(Egy ital=2dl bor, vagy egy korsó (5dl) sör, vagy fél dl égetett szesz.)

1 10 vagy több italt 2 8-9 italt

3 6-7 italt 4 4-5 italt 5 2-3 italt 6 1 italt

7 kevesebb, mint egy italt

0 egyszer sem ittam az elmúlt egy évben?

1GENACIS: Gender, Alcohol Culture – An International Study http://www.genacis.org/

6. Normál népesség körében végzett kutatások – közvetlen indikátorok.

• Példák az utolsó fogyasztási alkalomra vonatkozó kérdésformákra:

• SMART kérdőív

Sör Bor Tömény

1. Melyik italfajtából ivott

az elmúlt 12 hónapban? 1. Nem

• ESPAD³ kérdőív borra vonatkozó kérdése Gyakoriság:

5. Régebben, mint egy hónapja, de egy éven belül 6. Régebben, mint egy éve

Italfajta: Gondolj vissza arra a napra, amikor utoljára ittál alkoholt. Az alábbi italok közül melyeket ittad ezen a napon?

Több választ is jelölhetsz.

1 Soha nem iszom alkoholt 1 Sört ittam

1 Előre összeállított alkoholtartalmú üdítőitalt ittam (pl.

smash, baccardi breezer, inside, nite) 1 Bort ittam (pezsgőt is itt jelöld)

1 Égetett szeszt ittam (pl. likőr, pálinka, whisky, koktél, vermut)

Mennyiség:

Ha az utolsó napon, amikor alkoholt fogyasztottál ittál bort, mennyit ittál belőle?

1 Soha nem iszom bort

2 Amikor utoljára ittam, nem ittam bort 3 Kevesebb, mint két pohárral (2 pohár=2 dl) 4 2-4 pohárral vagy fél üveggel (2-4 dl) 5 5-7 pohárral vagy egy üveggel (5-7 dl) 6 Több mint egy üveggel (7 dl-nél többet)

3ESPAD: European School Survey Project on Alcohol and Other Drugs www.espad.org

6. Normál népesség körében végzett kutatások – közvetlen indikátorok.

• Példa a fokozatos gyakoriság (Graduated Frequency – GF) kérdésre

• SMART Kérdőív

1. táblázat - Az elmúlt 12 hónapban hányszor fordult elő önnel, hogy 12 vagy több italt ivott meg egy alkalommal?

2. táblázat - Az elmúlt 12 hónapban hányszor fordult elő önnel, hogy 8-11 italt ivott meg egy alkalommal?

6. táblázat - Az elmúlt 12 hónapban hányszor fordult elő önnel, hogy 1-2 italt ivott meg egy alkalommal?

Az alkohol epidemiológiai kutatások a kezdetektől fogva próbálják mérni a fogyasztás szélsőségesebb, problémásabb vagy veszélyeztetőbb formáinak elterjedtségét. E problémás fogyasztási formák legelterjedtebben használt mutatói a lerészegedés és a nagyivás.

A nagyivás nemcsak az egyik legvitatottabb fogalma az alkohollal foglalkozó szakirodalomnak, hanem különböző értelmezése és elnevezése is létezik annak az ivási módnak, amit gyakran „binge drinking”-nek, a magyar beszámolókban pedig „nagyivásnak” nevezünk. Plant és Plant (2006) szerint annak az ivási formának, amit az angol nyelv „binge”

(nagy), vagy „excessive” (túlzott), vagy „immoderate” (mértéktelen), vagy „heavy” (súlyos) elnevezésekkel illet, eleve két különböző értelmezése létezik. Az egyik értelmezés szerint a nagyivás 2-3 napos olyan folyamatos, szünet nélküli ivást jelent, amikor az egyén minden más tevékenységét felfüggeszti. A másik, elterjedtebb értelmezés szerint a nagyivás egy ivási alkalomhoz kötődik, és gyakran szándékosan, vagy véletlenszerűen lerészegedéshez vezet. A nagyivást általában 5/6, nőknél esetenként 4 standard ital egymás után (in a row) történő elfogyasztásával szokás mérni. A viták nemcsak arról folynak, hogy miért pont 4 vagy, 5 vagy, 6 ital elfogyasztását tartjuk nagyivásnak. Az ezzel kapcsolatos érvelések elsősorban a vér károsnak tartott alkoholszintjéről szólnak. Nem egyértelmű a fogalom használatában az sem, hogy az

„egymás után” kifejezés milyen időtartamra (1-2-3 óra) vonatkozik (Lambrecht 2008). Végül nem egyértelmű a „standard ital” mennyisége sem. A problémát nem csak az jelenti, hogy országonként eltérő lehet ugyanannak az italfajtának az