Ha már meg kell mondani az igazat — teleié a gróf — a kormány Kossuth irányában négy megbocsáthatlanul nagy,

bo-csánat aszóért,de

máskép nem

nevezhetem,mintbecslésen osto-baságot követettel.

Az els

és

f

^:hogy KossuTHotbefogatta.

A

másik:hogyha

már

befogatta

—

ismétkibocsátotta.

A

harmadik:hogy KossuTHnakkezébehírlapotengedettadni.

A

negyedik: hogy ha

már

hírlapja volt, azt tle elvonta, elvonta pedig akkor, mikor

már

továbbalig

gyzte

volna uszusz-szal» fokozott étvágyát kielégíteni, ésajózanabb elemek

már

ki-ábrándulni kezdtek.

Dies ist mir ganz einleuchtend

—

• feleiéa herczeg

—

úgy látom énis,hogy ez okos szó,no de

már

mostadjon

még

hozzá okos tanácsot is, mit kella

kormánynak

tennie,hogy ehinárból kijusson'?

A

^történtekután

—

válaszolá a gróf

—

sajnálatos,de csak egyalternatíváthagyott fenn

magának

akormány.

És ezalternatíva?

—

kérdé a herczeg.

Utilisirenoderaufhángen!

—

feleiéagróf.

A

^kiakétbeszélget magánjellemétismerte,

nem

fogeszók értelménmegtévedni,

még

hakomolyan venné^is.

A

herczegröl

még

legnagyobb ellensége

sem

^állítottasoha.

hogy jogtalanul gyilkoltatni tudna.

A

^grófpedigépenazt vitatta mindig,hogy fajunk

számban

olyketségbeejtöleg kevés,hogy

ne-künk

az apagyilkost

sem

szabad megöletnisazéletkímélésének nálunknincs határa.

Ezen beszélgetésthgMETTERNicnel én agróftólmagától rész-letes eladásbanhallottam. Ki öt ismerte, felismeri

már

modorá-ban a hséget. Ezt

,

Pestre jve, elbeszélé hiven

magának

KossuTHuak is. Igen sajnálom, hogy ezen beszélgetést Kemény Zsigmond eladásában épen Kossuth levelének

nyomán

vád gya-nánt találom,egészen

más

szinben eladva, mint az valósággal történt.

VII.

FEJEZET.

Politikaimködésének sorozata. Activpolitika.Kedvezpolitikai helyzet.

Kossuthfellépése 1840-ben. Elfajulása a politikaihelyzetnek.Deákésaz ellenzék vezérlete. Deák és a gróf ellentétes egyénisége. Politikai bátorság hiánya nemzetünknél. GrófPálfy,gróf MajláthésgrófApponyi

cancellárokalattiviszonya a grófnak akormányhoz.

A

grórannyiszorhirdetett politikairendszeréhez híven: mi-utánazalkotmányhelyreállítva,a nemzetiségfejldésénekútja biz-tosítvalett,tle telhet

ernek minden

utolsóparányát a nemzet anyagifelvirágzására fordította.

Keresteésmegkaptaamegbízatást,hogyaz Aldunána hajó-zás útját elzáró sziklacsucsokatszétrepesztessesutat nyissonavízi

forgalomnakafekete-tengerig.

Egyidüleg szárazon a

Duna magyar

partjánazon

m-útat

ké-szíttessemeg, melyOrsováig

—

délkeletihatárunkszéléig

—

vezet, és valóságosmonumentális

m.

A

magyarnak alig volt névleges fvárosa, pedig ha mint önállónemzetlétezni akarunk,kellolypontnaklenni,hola nem-zetértelmi s anyagi ereje központot találva, ez termékenyítleg kihassonazegészországra.

Nekünk

tehát fvárost kell teremtenünk mindenek eltt PestblésBudából,hogyaz atudomány, mvészet,ipar és keres-kedelemésakormányzásgyúpontja legyen az országra nézve.

Els

baj

már

azvolt,hogyekét város évenkinthónapokigel

vanzárva egymástól,és

nem

is egy. Mindenek eltt

szkség

volt tehát,hogyPestés

Buda

állandó hiddal úgy ^{köttessékössze,}hogy valósággalBudapestazazténylegésnévleg egy lehessen. Mint

Pa-ris,Bécssa többieurópai fvárosok.

Hogy

továbbá,haa

Duna

hajózásraalkalmassátétetik,neis

hiányozzanak közlekedés eszközei, a dunagzhajózási társulatot kellé alakítani ésaDunáthajókkal benépesítní.

De

hogyne kellessékahajószkségletért a küllidnek mil-liókkaladózni,egynagyszerhajógyárat,melyet agzhajózási társa-ság önérdekében lélállitani akart, ide kellc szerezni az ó-budai partra.

És mert kereskedésünk legértékesebb tárgya gabna lehet, hogyezárcsökkenésekeseténiskivitelképessélegyen:Pesten egy

mmalmot

Kelléalapítani,melymegkészítse az útját összekötettései állalakilejlendömalom-iparnakés lisztkivitelnek.

Nem

folytatom tovább,mert csak azért említem ezeket fel,

hogy kitntessem szándékait és szándékaiban a fejlesztés lo-gikáját.

Mindezenvállalatok kezeiköztmegizmosodva nagygyá

ntték

kimagokat.

Mindezen kezdemények úttör s minden részeikben elké-szítvállalatok voltak, ha sikerinek,felébresztik a nemzetben a vállalkozásiszellemetésteremtenekkész tanulterket.

Ha

felsü-lünk,

velk

elöljük jó

idre

nemcsakitthon a vállalkozási kedvet,

hanem

akülföld tokéit és értelmieritidegenitjükel.

Ésmiaz

idben nem

csak akülföldtkéire, de a külföld ér-telmi ésbetanult

munkás

erejére voltunk utalva. Ezt

mind

nagy gonddalés áldozattal kellé ide édesgetniésittlekötni.Itta

tkének

b

nyereményt,a külföldieknekkényelmeséletet biztosítni.

A

tkét Bécsben és kezdetkor csak is Bécsben lehete sze-rezni

más

tényezket pedig a külföldön.

Lehetett volna-e a grófnak valamit e dolgokon lendíteni a bécsi

kormány

ellenkezése mellett?

B. Sina és Bécs többi pénzemberei

még

szóba

sem

állnak vele,ha csak gyanítják ^is, hogy törekvése a kormán\Tiaknincs ínyérevagyaz általcsakgörbeszemmelnézetikis.

Az

angol,kia lánczhidtervét készitésidejöttmegépíteni és segédeivela

mvet

átvenni,szóba

sem

állottazajánlatokra nézve, mígkövetsége útjánbiztosítékokat

nem

nyert.Ésazangolkövetség Bécsbenértesüléstcsakhg Metternich útján nyerhetett.

És akiily actív, az ország anyagi erejét kitejt

mködésbe

fogott és sikert akart,helyezkedhetett-ea

kormány

irányában, mely-nekjóakaratára nnndenléptenszorult,oly állásba,mint

—

Wesselé-nyi és ellenzéki társai?

Az

actív politika,melyet a grófkövetett, kérlelhet len követ-kezetességgelkényszeritette öta meglérhetéspolitikájátiskövetni.

hogyalászállítvaahatalomismert aggályait,amagyarnemzeti

er

kifejtésébenáthághatlan akadályokra netaláljon.

Ezen,mindenkiáltalvilágosanlátható politikaösvényén,hogy a reactio fényes diadala 1836-ban, apolitikai perek s üldözések megkezdése,azáltalános elkeseredésésforrongás az országban,a megtorlás lábrakapott rendszere Bécsben, hogymindez

nem

segí-tette

el

útjában a grófot és csak akadályoztaczéljainak kivitelét, eztmindenkibeláthatja.

Sajnálta a helyzetet és trte annak súlyát. De mindent elkövetett,hogy minélelbbtúltegyen a válság idejénés csendese-dettebb viszonyok álljanak

el

az országban.

Az

elmérgesedett közélet nyugtalanságai és a politikaipör izgalmai rútul megviselték Wesselényi egészségét. Miért ^is

—

elitélve bár

—

engedélyt nyert üdülést keresni Gráfenbergben.

Magát politikai halottnakvallva,letnta közélet színpadáról, hol személye és üldöztetése a kedélyeket folytonos forrongásban tailotta.

MegtöröttazonbancsakhamarareactioszellemeisBécsben.

Megnyíltak a börtönajtai,apolitikai perek

meg

lettek szntetve, az183940-kiországgyléskibékülésthozottéskölcsönös kiengesz-telödésnyilvánulásaiközt rekesztetett be.

Ügy

^látszott,hogy Bécsben belátták a megkisérlett erszak helytelenségét

st

veszélyeit,mely a bajtcsaknövelte.

Az

ország

isfájdalommal láttaWcsselényiIközela világtalansághoz, Lovast LÁszLütrültenkikerülniaz üldözésekzivataraiból.

Az

1840-kidiétaszerencsés eredményei elidézésébenkét uj tényezt illeti az oroszlánrész, kik közéletünk színpadára lépve,

dönt

befolyástnyertekés azt értékesítekis.

EgyikDeák Ferencz az országos ellenzék vezére, ki bölcs mérsékletével lehetvé tette az 1840-ki diétán a szerencsés megoldást.

Másik gr. Dessewffy Aurél,^ki mintazujkormánypárt ve-zére,Bécsbensikerrel

mködött

jobbbelátásésjózanabb

kormány-zatinézetek diadalra jutásában.

Kézzelfogható dolog,hogy grófDESSEWPFYnek ésazuj kor-mánypártnak a diadalBécsben, fleg és tán csak épen az által sikerült, hogy amagyar ^ellenzék Deák Ferencz által uj vezérlet alá jutva, imponáló szilárd, de teljesen bizalmat

nyer

oly állást foglalt el,mely

nem

tágít,de

nem

keserít, mely értelmi súlyával.

fellépésének szilárdságával, de józan mérséklelével is mindig és mindenüttdiadalra^jut.

Herczeg Metternich akkor

már

Bécsben

dönt

hatalom

—

Magyarországban egy uj asra megkezdésének teljesenmegnyerve

lett,akormánypárt gr. DessewffyAurél,az összes ellenzékDeák Ferencz vezetése alatt

— még

képzeletben

sem

lehete

kedvezbb

viszonyokat gondolni,mintmelyek alakultakésahelyzetben meg-szilárdulást, anemzeti fejldésnekigéz

jövt

Ígértek.

A

gróf politikai életének ezek voltak legboldogabbnapjai.

Tetszhalott nemzetének felébredését, az ^uj

pezsg

élet els fel-lobbanásait végig szemlélve, rövidtizenöt évi forrongásés befeje-zett erjedés után oly helyzetet látott alakulni,melylegmerészebb ábrándjait túlszárnyalta. Ideáljaitlátható éskézzelfogható alakok-ban minden csalódást kizáró valóságban látta megtestesülve és mindenábrándjait valósulva.

Hogy

isne?

Bécsben a hatalom körében nemzeti fejldésünk legveszé-lyesebb akadályát

—

t.i.

ernk

gyarapodásábana szakadás aggá-lyait

—

teljesen elhárítvalátta.

Gr.Dessewffy AuRELbenegymagyarönálló

kormány

elöhar-czosát,olykormányét, melynekcredójában a mag\iarság

els

hit-ágazatvolt, ésmely

minden

felmerült reformkérdésbenazok szük-ségétselmozdításátproclamálta.

A

magyarellenzéketDeák Ferencz

dönt

^hatalmábanés oly állásban, mely erejének súlyát a helyes mértékbentüntetiki és megalkudnitud a viszonyok kényszerít hatalmával.

E

közben

még

az életterhealatt roskadozónádorssok haj-lamot mutatott hosszú pályáját emlékezetre méltó alakulásokkal berekeszteni,és fiának,István föherczegnek útját a nádorsághoz egyengetni.

Ilykilátások boldog érzetében a gróf elérkezettnekhitteaz idt, hol szép reményeinek gazdagon felszerelt hajóját teljesen kifeszítettvitorlákkals

kedvez

széllelbocsáthatja anagytengerre, melyen az anyagi erökifejlés aranygyapját biztosanmeghozandja szeretett hazájának. így álltak a dolgok, ez volt a helyzet 1S4(»

végén.

E

perczben, ateljesen megtisztult derült ég boltozatánmint czikázó villámtüuik fel egyszerre JvossuTii Lajos programmja és aPestiHírlap

els

száma1841jan.

els

napján.

Megítélhetjükkönnyenaz

elzményekbl, min

^hatást gyako-rolta grófraeprogranimnak «vdetekhalehet, kkülctck

st

ellene-tek,hakell» fenyegethangja.

Felidézve látta közéletünk egén az eddigieknél veszélyesebb alakban a vihart, anemzetetakormánynyal,

st

osztályt osztály-lyalharczrafelhiva.

Ebben

láttaelre az ellenzékvezérletétDeákkezeibl kisik-lani,az általamegszüntetett harczotfenyegetbbalakbanfeléledni és

minden

reményeit meghiúsulni,terveit feldulatni.

Tévedhetett-etovább Kossithegyéniségének megítélésében?

Azaligkiszabaduit fogoly a

kormány

kibékítengedélye mellett a sajtó hatalmas fegyverétveszi kezébe,ésfellépésének

els

perczé-ben merész kihívást intéz a kormányhoz ésanemzet

még

épen

meg nem

törthatalmasaihoz,kikútjábaállnimerészelnének.

Mennyire

megdöbbent

e fellépés utóhatásaitól

—

a Kelet Népétolvasva

—

átérezhetjük.

Megijedt méltán, hogy Bécsben valamely erszak eszméje támadhatésamegszokott ügyetlenlépésazországotismét forron-gásba, areactio elemeit fenn befolyásrasegíti,ezért félretett min-den

más

gondotésfenn elterjesztve,hogysajtóáltal okozottbajt csak sajtó által lehetorvosolni,neki fogott ésaPestiHírlap né-hány czikke ellen egy vaskos kötetet bocsátott körre a Kelet Népéhen.

"Feljajdulás volt ez

—

így szól Csengery Antal

—

a

leg-szintébb hazafikebel fenekérl, keveset figyelve, mikép a fel-riadás kitöréseikimélbbek,az intés szavai kevésbbé

keserk

is lehettek volna.

»

Tekintsünk el hazafiaggodalmainakadott élénk

kifejezései-tl

e könyvben, és vegyük a tényleges politikai helyzet valósá-gát s úgy ^{fogjuktalálni,}hogyanagygrófnakezigenéles és

mar-kirt fellépése nemcsak lelke

mélyébl

és egész múltjából folyó,

hanem

a helyzetáltalszigorúan elirtkényszerségvolt,mi elöl ö

sem nem

akart,de

nem

istudottvolnakitérni.

Emlékezzünk vissza, hogy

még

1825-ben Ferencz császár eltt két ellenkez nézet vivott hazánk sorsa felett.Egyik állítá,

hogyminden engedéscsakvérszemetada fékezhetlenernek, len-dületet az ellenállásnak és a hatalmat a megfélemedés színében mutatja. Másik ajánlá a császárnak az engedést, ^állítva,hogy így ébreszti fel a nemzetben újra a ragaszkodás és loyalitás

érzel-raeitésaz, t. i. a nemzet,

si

liagyományoshségéveljárulanda trónhoz.

Szerencsénkre Reviczky

Ádám

gr.ez utóbbi nézetéretért

—

hajlamaiellenére

—

acsászár.

A

magyar nemzeti

er

fejldésének sorsajórészt attól tüg-gött, hogyBécsben ezen erögyarapodásról mit hisznek, vájjonaz a dynastia és birodalom elnyére vagy kárára fog-e felhasznál-tatni.

Megersödve bensnkben,

vájjonhiveimaradunk-ea dynas-tiának, jobb

meggyzdésünkbl

szövetségesei abirodalomtöblii népeinek,vagypártüt népéselszakadó ellenség.

Mindkét ellentétesiiézetmellett lehetett találni abécsieknek nemzetünktörténelmébenpéldát,mire hivatkozhattak.

Régebljen

—

^{mintfennebbis említem}

—

szomszédink nem-zetünkembereinekcsak két faját ismerték, a feltétlen hódolókat, kik dynasticusabbak voltak a dynastiánál és németebbek a né-metnél, vagyakikcsak alkalomra várnak,hogy feltámadhassanak ésfegyverökrehivatkozhassanak.

Ujabbi

idben

NagyPál,Sopronhireskövetében, ki a

kor-mány

önkényét hatalmasan ostromolta^, de I. Napóleon csábító ajánlatait erélyesen utasította vissza, Széchenyi, DEÁKban s az ellenzékszine-javábanolyhazafiakat láttak,kik erélylyel követelik a törvényekszentülmegtartását,azalkotmányuralmát, de fegyveres actióra

nem

gondoltak soha,

semmi

viszonyokközt. Másrészrl a conservativoldalonoly uj elmeket kezdettek ismerni

mind

az

alsó-mind

a felsházban, kik odaadással szolgálják a dynastiát, de megkövetelik a törvények megtartását és azalkotmány épségét, ezentúl rajok számítani

nem

lehet.

SzóvalMagyarországon uj nemzedék mutatkozott, melynek jobbról-balról színe-java politikai credójában

els

ágazatnak ismerte^:akoronaegységét és alkotmány épségétés

egyenl

buz-galommal éskötelességérzettel karolta felekét elválhatlantételt.

Azt,hogy találkoznak a nemzet nagy tömegében hazafiak, kikben arégi háborgó emlékek élénkebben feltámadnak, és régi vágyakat táplálnak s amegférhetést a bécsiek és

köztnk

kérdé-sesé teszik,ez

nem

nyomhatott magára nagy súlylyal a mérleg-ben,

mégha

ezenaspiratiókKossuth hatalmasegyéniségében

talál-nánakishangadóra.

Mindenattólfüggött-akkoris mint

késbb

^:láttat-eanemzet

elegend bens ert

önmagában, melya végletek veszélyeitl

meg

bii'jaóvni anemzetet úgyminta birodalmat, vagy nincs a nemzet-ben elég ellenállási

er

és a hatalomra hárul a mentési köte-lesség^?

A

grófnak tehát elegedhetlen kötelessége volt erélyesen fel-lépni ésszavátfelemelni,miutánöismertejóla fenn uralgó néze-teketsekkornépszerségénekdélpontjánállott, egész nemzetétl szintén ünnepeltetve.

—

Öt illette

meg

az

els

tiltakozás oly törekvések^ellen,melyekhazáját az európai forrongás közösségébe vonhatnák.

Azonban

bánni hatalmas hangnak vétetett is szava az országban,aztsenki

sem

vehetteazonpártnyilatkozatának,melyen az ország ügyei megfordulnak.

Az

ellenzéknevébencsakÜEÁkvolt jogosítvanyilatkozni.

O

pedighallgatott.

Ellenbengr.Desskwffv József a veterán ellenzék, és báró EötvösJózsefafiatalszabadelvujszabásuellenzékembere sikra szálltakKossuth mellett ésröpiratbanteleltekSzÉcuENYmek.

St maga

gr. DessewffyAurélis,kia leghelyesebb eszközt választá a dolgok ellensúlyozásra és

maga

is lapot szerezvén, annakéléreállt,eharczbanSzéchenyiésKossuthközött catói pár-tatlanságotmutatva, beegyeledettésa grófnak felemlegeté egykori agitátor!szerepét.

Pedigsenki

sem

értettejobbaninintépenDessewffy Aurél, hogy könyvekben a szunnyadó nemzet felébresztésére agitálni mennyire

más

dolog,mintnapilapban a

már

úgy^isfokozott

izgal-mak

köztsami

f

dolog a gróf agitatióiban az aristocrata nagy-birtokos szóltaristocrata ésbirtokostársaihoz,mig Kossuth izga-tásaiban ademokratia mennydörgése hangzott a birtokos osztály-hozés aristocratiához.

Min

érzések tették Dessewffy Aurél tiszta felfogásait ez ügybenelfogultakká

—

fennebbkifejtettem.

Az

tény, hogy Széchenyire ezen teljes elszigeteltség kinos hatást gyakorolt, bizalma a nemzetben megrendültésreményeit lehangolta.!

Csak ö volt az egyedüli,kiapolitikai helyzetbenerögtöni fordulat végzetes következéseitbelátta,

más

senki. Szétlett rob-bantva szerencséstömörülése a pártelemeknek, mely az 1840-ki országgylésután alakulnikezdett.

A

conservativekugyan szoro-sabbanegyesültek,ésközlönyeikbenfokozottervelkeltek csatára aPestiHírlapellen.

9fi

De

azellenzéknoha DeákFEREXczet ismerte vezérének,dea sajtóban Kossuth által lett képviselve, és mert a Pesti Hírlap

mindennap

szóltaközönséghezés

sem

Deák,

sem más

az

ellenzék-bl

ellene

nem

^szólt, a hang, a mit aPisti Hirlapadott, a

magyar

ellenzékáltalános egységeshangjánakvétetett.

Természetesen folyt ebbl, hogyavilágmást

nem

hihetett, mint azt, hogy Deák és Kossuth teljesen egyetértenek, vagy ha

nem

egyek, a tényleges vezér, ki irányt ad, Kossuth és

nem

Deák.

E

közben

még

azon csapás is értehazánkügyeit,hogygr.

Dessewffy Aurél váratlanul meghalt.(3,kiÜEÁKkalintim viszony-ban állt és határtalan tisztelje volt,éssohaeszébe

nem

jutott, ÜEÁKot KossuTHal identificálni, haél, beláttavolna,hogycsakaz hozhatja ismét helyes vágásba a magyarközügyeket, sállithatja helyre a kölcsönösbékülékenyhajlamokat,haakövetkez

ország-gylésen

Deák jelenléte által az ellenzék vezérletében azelbbi állapot vissza áll s

Deák

bölcseségeésmérsékletevezetiaz alsó táblát.

Dessewffy halála után annyi belátása

nem

volta

magyar

kormánynak, hogy ezen egyedüli

ment

szerhez nyúljon,

ellenke-zleg

engedte, hogy Forintos korteskedéseiáltalDeákválasztása Zalában megzavartassék, és noha Zalamegye minden lehett elkövetett,DuÁKnakezországgylésrl elkellémaradni.

A

szerencsétlen vetésmeghoztaazátkos termést.

Az ország-gylés

a legelkeseredettebbizgalmakközt,avárakozásokhoz mérve, csekély eredménynyel oszlott szét, oszlásánál

még

súlyos szavak-banfejezteki rosszalását és bizalmatlanságát a

kormány

iránt és ekkor proclamáltatott az országos védegyletis,ésennek igazgató-jáváKossuthLajosválasztatott.

Ezekbl

láthatjuk,hogyadolgok természetes folyamata len-dületetnyerve a

kormány

menthetetlen balfogásaiáltal,egészen megváltoztatta a politikai helyzetetazországban.Deákbefolyása az ellenzékreláttatlanul tünedezni kezdett,

mig

KossuTué szenibe-szökleg ntt.

És ezen állapot legkevésbbé eredt onnan, mint rendesen szokott, minthae két hazafiegymássalversenyrekeltvolna, ellen-kezleg épen onnan eredt, mert egymással

nem

verseny-zettsoha.

Pedig akkor a magyar ellenzék ha

nem

^is tömegében, de

ÍI7

legalább is összes értelmiségében

minden

kérdésfelettvezérének DeákoI vallotta,sha megszólal, az ellenzéknél senki

más

szava ö ellenében

nem

jöhet számításba.

Ám

vegyük kezünkbeazellenzék akkorivezérférfiainak név-sorát, kikamegyékbenepártotvezették

—

azI806-és 1840ki,úgy lS44-ki diétákellenzékifejeit. Egytöl-egyigDkák feltétlen hivei és megingathatlankövetivoltak.

A

mint pedig tudjuk,hogyez idölien Deákvoltaz ellenzék feje, kire e párt, ha megszólalt, egyedül hallgatott, ezerkérdés tolul önkéntelenülfellelkünkben: miállástfoglaltöel a bekövet-kezettfejleményekirányában?

Es e kérdésektömkelegébe tévedve, nála vagy a politikai helyzetmegítélésében, vagy befolyásának tétlenségébenjuthatunk tévútra, milöl minket is, az utókort is csak az óvhat meg, ha ÜEÁKOt a valóságnakmegfelelegyéniségébenállítjuk

magunk

és azutókor^elibe,reá azon mértéketillesztve,mely

t

történelmünk-ben megilleti.

Deák

nem

Magyarország, de azegyetemesvilág történelmé-ben egyetlen sajátlagos alak, melynek

nem

párját,de hasonlóját

is hiában keresnk. Erényeiben mint gyarlóságaiban

—

mert hibái

nem

voltak

—

egyiránt nagyszer.Véralkatában és egész valójábanépenellentéte anagygrófnak.

A

viharos Atlantitenger melletta Gsendes-oczeán.

Ha

Istena pártoskodások állalszétdúltemberekközé,hogy józanodjanak, békit angyalát akará küldeniemberialakban, az közlünk csak Deák lehetett.

E

részben valóságosremekeaz alko-tásnak.

A

magyar ostypus e

nemben

oly bevégzett példánya,

min nem

volt soha, és

nem

islesz soha,mert ezalak 6benne végképkiveszett.

Ót csak azon kor méltányolhatja kellleg,mely

nem

mint mia képzeleterejéveleszményít,ésfaragottképetcsinál

magának

róla,

min

ö

nem

volt és

nem

islehetett,

hanem

melyöt

róla,

min

ö

nem

volt és

nem

islehetett,

hanem

melyöt

In document Digitized by the Internet Archive (Pldal 91-123)