Midn már 1846 szén elhatároztam magamban, hogy felköl- felköl-tözöm Pestre s beállok a hivatalba, személyes viszonyunkat

illet-legnéhány komolypontot kötött ki sfogadtatottelvelem kézadás-sal ésbecsületszóra.

Egyike ezeknek, mit különösen lelkena-e kötött,abbólállt

:

hogy isszavárafogadta,velemismegígértette,miszerint

minden

a mit vagytlevagy mástólrólahallanék,mi

nekem nem

jólesik,vagy bármiképkedvetlen,aztazonnal nekiegyenesen nyíltan ésszintén

megmondom. Ha t

illetlegvalamipanaszomlenne, azt

nem

hor-dom, mint monda, begyemben,

hanem

azonnal neki

megmondom.

(") közte és

magam

közt

nem

engedeksenkinekközvetítéstvagy

szerepet,

minden ügyemben

és gondolatom vagy

vágyamban

egyedül és

elzleg

közvetlenül hozzáfordulok.

Hányszor volt alkalmam visszaemlékezniefogadalom böl-cseségéreéshasznára.

Ez által volt lehetséges,hogy soha személyesviszonyunkba félreértésvagykedvetlenség

nem

vegyült.

Pedigegyüttlétünkéséletnk igenviharosvolt,mint véral-katunkmellettazakkoriatmosférábanalig lehetettmáskép.

Ha

élete ezen jeleneteinél hosszabban idztem, és tán kissé aprólékos részletekbe is bocsátkoztam, nerója fel hibául, tisztelt olvasóm.

E

vonások azok az emberben, melyek meg-különböztetik a nagyságot a köznapitól és melyek leginkább

élnkbe

állítják az egyéniséget es jellemet teljes eredetiségében éskiválóságában.

Vannak ers

tusák az emberek közt, melyektl

nemhogy

megsebezve kelnénk ki,de

még

erösebben hozzá csatolva érezzük magunkat,kivelmegvívtunk.

Ilyekvalánakvelevaló tusaim.Soha

sem

éreztemmélyebben személyemhez!vonzalmát, mint épenezen viharzásaiközt.

De

ezen viharokat köztünk

nem

is egymástérintcselekményeink provo-kálták,

hanem

a napi események commentatiója, a dolgok felfo-gása,saz általánosizgalmasállapot.

Ot minden kicsiségami történt,amit aiiaza úgyével kap-csolatba birt hozni, mélyenérdekelt.

Nem

voltpedig csekélység, melynek kapcsolatáta haza ügyével fel

nem

fedeztevolna.

Képzelhetjükmái'mostvégetlenülsensibbilisidegzetemennyi felindulásoknak volt kitéve azon mozgalmas napokban, hol a

megyék

túlkapásaikban egymásra Hezitáltak, a pártok emberei kíméletet

nem

ismertek, hola szenvedélyvettekezébe az uralmat, számítást senki

sem

ismert.

Ily állapotok közt azon úton, melyen mijártunk,a pártok magaslatain kívüli semleges állásra volt volnaszkségünk.Ez a grófáltal nekünkkijelöltálláspontvolt.

De

ez álláspont az számítóeszének meggondolteredménye volt,azonbananagygyülekezetekben,

mikbl

feltnés nélkül

nem

vonhatta kimagát, véralkatagyakran féketbontott ésavatkozása a pártharezokba ritkán történtanélkül, liogymély nyomokat ne hagyott volnahátra.

Még

azispolitikai állásfoglalásunk egyikkövetelményevolt,

hogy a KossuTHali vitatkozást beszüntessük.

Az

anyagi érdekek határtalan tere elég

mezt

nyitott

mködésünknek

ésa grófnak, mint párton kivli semleges

tényeznek

kell vala az országban

mködni,

kihez

minden

párt embereifesz nélkül közeledhetnek, kivelmindenki habozásnélkül egyesülhetéskezet foghat anélkül, hogypártjaáltal megrovásalávétessék.

Ez állást,melybena

jöv

diétáhozközelednünkkellé,a gróf jelöltekiszabatosan.

Ezt.i.asemlegesség az akkoripolitikaiviharokbana

körül-mények

általszigorúanelírjavolt.

És amintannakhelyességérlmegvoltam mélyen

gyzdve,

úgy^egész

ermmel

védtemisépentartását.

Ezvoltaztán viharos tusaink egyik ftárgya. Például

:

Én

a tiszai osztályokat utaztam beésPestrl távol valék.

Az

alatt épen az országos gazdasági egyesületnagygylése^volt, melyben igen éles viták fejldtek az egyesületi titkár személye körül, kit egyik fél minden áron mással

—

saját emberével

—

akart pótolniésaz egészvita politikaipártkérdésséfajult.

A

titkár

Török

Jánosí Kossuth igen élesen támadta meg, kezelésihtlenségetvetettszeméreésavita ezáltaligen elmérge-sedett, miután gr. TelekiLászlóstöbbtekintélyestagrészt vett atámadás folvtatásában

—

A

grófafellépést politikai

szinnek

láttaésakezelés miatti támadást méltatlankodásnaknézte éstánigazaisvolt,ésbenne a méltatlanságfelettifelháborodás annyival élénkebblett,

—

ez ter-mészetében, volt

—

minél védetlenebb helyzetbenlátta a táma-dottat, és minél kevesebb bátorságot látott másoknál a véde-lemhez.

Pártolásbavettetehátamegtámadott^titkárt,mert veszélyes-nek is tartotta,ha intézeteinkkormányzatába beviszszüka párt-tusákat és a hazai intézeteketisa pártokveszikkezökbeés saját czéljaikrazsákmányoljákki.

A

gróf pártfogása sok másokatbevont a vita tüzébe,mely elvégre oly szenvedélyessé vált, hogy Széchenyi és gr. Teleki Lászlóközt

majd

párbajrakerülta dolog.

Én

hazaérkezve azon délután, agrófot

már

lion

nem

talál-tam

s tudtam, hogy

kés

estig

nem

isfogom találni,barátaimat kerestemfeltehát,hogyaz idközbenPesten történtekrltudomást szerezzek.

Nagy

bámulatomra beszélik a töi'ténteket és azt láttam, hogy a dolog legmeghittebb barátaimra is kedvetlenit hatás-sal volt,

st

a grófnak legszinté])b emberei

sem

helyeselték fel-lépését.

Ezenhatáson

tndve

találkoztam agróffaleste.

A

fogadta-tás

els

perczeintúlazonnal kérdezte

tlem:

voltam-e barátaim-malésmihíreket hallottamapesti dolgoki-ól?

Semmi

jót,

—

válaszolám busán,

—

annyival több rosszat.

Elmondhatnám

mintamagyar nép játékában:összejártam felsé-ged

minden

országait,sehol jóhirét

nem

^hallottam.

—

Senkit

sem

találtam legjobb embereink köztsem, kibeavatkozásáte szeren-csétlenügybehelyeselné.

És

megkezddött

avitaafelmerült

thema

felett,mely napo-kig eltartottszabadidnkben.

A

mily élénken dolgokat színezett, hallatára az

ember

érzése fellázadt, én értettem a gróf indokait,deazt kérdeztem

:

rnenthet-eahatás,melyett elidézett?És a kimesterünk s foly-vást azt tanítja: hogy nagyügyeket

nem

szabad koczkáztatníkis érdekek miatt, és

tlünk

semlegességet követel a pártok harczai-ban,adhat-enekünkilypéldát?

Különben a gróf ^felette izgékony véraJkata mellett ritka önuralkodást ervel birt.Legnagvobb felindulásában^iscsak

aka-48

raterejét kellé felébreszteni, néhány perezalatt minthakicserélték volna,annyira megváltozott.

És erre legsikeresebb eszköz volt, hogy

magamat

higgadt-ságra kényszeritettem, hol ö valami felett nagyonfelháboi'odott.

Ha

pedig valamikép távolról is úgy

tnt

fel, hogy énhúsz évvel ifjabb véremmel inkább megbironi

magam

védeni az izgalmak behatása ellen, azonnal homlokára ütött, egyet fordult és egé-szen

más ember

állt

elttem

: mintha eszének hatalma érzéseit ezen anarchikusés féktelenelemeket egyszerre letiporta ésfékezte volna.

A

grófnak egyéniségében a hatalmas értelmi eruhatalmas érzemények hasonló mértékével egyesit, és minttermészetes és Naplójából islátjuk,élete tavaszán érzeményei birtak túlsulylyal éstévutakra sodorták.

Késbb

mintKeményZsigmondigen helyesenlionczolja lélek-tani fejldését,

keser

tapasztalásokután tanulmányává,

majdnem

rögeszméjévé vált esze általzsarnokoskudni szivén. Ez nekiférfi éveiben többnyiresikerült,bárnéha nagyreactiókatidézettel.

Ezlélektaniállapotánakigaziképe.

Élet-bölcselete,melyet

magának

teremtett,tiszta,világosés üdvösvolt.

Megkísértem néhány vonásbanmegjelölni minttlehaliám:

Szerencsét asorsadhat,deboldogságotnem.

A

boldogságot csak

magunk

szerezhetjük

meg

munkával.

Miveljk gonddalértelmünketés kedélyünket, azész és sziv tehet-ségeitegyiránt ésboldogokleszünk.

EzIstenörök törvénye az emberre, de a népekreis.

Az ember

kétségkívül jólét ésboldogságravanteremtve

—

ígyanépekis.

De

az embernek úgyanépeknekiscsak annyijólét és bol-dogsághoz vanjoga,mennyit

magának

megszereznitud.

Lehet ugyan ingyen jólét, de ingyen boldogság nincs.

Az

ingyenjólétpedigboldogság nélkül elviselhetlen

nyg,

az életunt-ságforrása.

Az

Isten úgyalkotott bennünket, hogy

bennünk

aboldogság kiapadhatatlan forrása lakozik.

Ha

egyszenvedélyünkkielégítést

nem

nyer, épen szenvedélyeinkben lelünk eszközt, mely kár-pótol. Csak komolyan kell

munkálnunk

és

nem

feladnunk

ma-gunkat.

Ezért a

munka,

az ember, úgy mint^anépek legfbb, tán egyedülikincse.

És valóban egész élete arról tesz tanúságot, hogy neki a

munka f

kincsevoltsazt oly

mérvben zni

ésértékesítenimint

,

aligtudta

más

halandó.

De

elvégre ez végzetessé is lönrá nézve. Mert tátumának elidézésében

nem

kis része voltazonkomor,számára kétségbe-ejt

meggyzdésnek,

hogyakeletkez viszonyok köztszámáraa cselekvségtereörökrebezárult.

KovácsL.:SzécheyiI. közelete.I.

IV.

FEJEZET.

A

tiszai központi választmány gylése Pesten. Vásárhelyi Pál véletlen halála.Sajátszerbabonássága. FelbomlásaaviszonynakA.-val.

A

társu-latiszervezetelvei.

A

tiszai központi választmány márczius hó végén gyúlt össze Pesten.

Én

családieseménymiatt gátolvavoltammegjelenni.

Nem

mulasztottam azonban elazügyrendezéséröli nézeteimet a gróf lapjában

—

a Jelenkorban

—

elmondani.

Márczius utolsónapjánjelentette a gróf a választmánynak, hogy a nádor fensége közbenjárásával sikerült a kormán>-tól kieszközölni,hogya Tiszaszabályozás a sófelemelt árának alapjá-bólévenkint 100ezer forint segélytkapjon tartamánakidejére; a kincstártólpedigévi50ezerfrtotkétévre.

A kormány

ezen ajánlatát a nádor egy hivatalos levélben tudata agróffal, mitfelolvastatott.

A

központiválasztmányt a gróf arrólisértesítette, hogy a szabályozási ügy megindításához

els rend

bécsi házaknálegyelre 400ezer forintkölcsönrl biztosítva lévén,afolyó évre

oO

ezerforinttöke a társulat számára bizto-sítvavan.

Ezáltalaközpontiválasztmányazonhelyzetbe jutott, hogy afolyó évi

munkákra

kellpénzalap

már

biztosítva lettés a szer-vezési

elmunkálatok

sürgetvé váltak.

Mindenekeltt a választmány elhatároztatestületileganádor öfenségéhezjárulni,hogysikeres közbenjárásáértatársulat háláját kifejezzék.

Ezekután megkezdték a társulat szervezete irántielleges tanácskozásokatés felhívtákVásárhelyi fmérnököt, hogy a sza-bályozás technikai rendszerérl terjesztené

el

javaslatait és evvelkapcsolatbanjelölnékiazonpontokat, hol a munkálat

még

a folyóévben

megkezdhet

volna.

A

technikai javaslatok elterjesztésére ápril hó 8-ka volt

kitzve,és enapona központiválasztmányösszegjnílt Vásárhelyi eladását meghallgatni.

Midn

azonbana

fmérnök

a gylés he-lyén térképeit

elmutatva

eladását megkezdeni akarta, egyszerre élettelenül összerogyott.Szélhdésérteés meghalt.

Ezen eseményhatásaleirhatlanvolt.

A

gróf igen szerette t, az aldunai munkálatoknál volt a vezérmérnök és a grófnak mindenben

hú

társa. Szak-képességére igen sokat^tartott, övoltazels,kivel a gróf a tiszai vállalatgondolatát közölteskiagrófot bátorította és a technikai kiviteltbiztosította. Öt tekintettkaz

id

szerintavállalat föténye-2jének.

Csakakiagi'ófelítéletességét közelebbrlismerte, képzel-heti mennyirebírtezesemény, melyet igen baljóslatúnak tar-tott,kedélyére nehezedni.

Munkálkodásról továbbezalkalommal

nem

leheteszó.

A

köz-pontiválaszmányannyittett,hogyagr.DessewffyEmil által be-nyújtott alapszabály-tervezetet kinyomatni és kiosztatní megren-delte, és a tárgyalást egy közelebb összehívandó ülésre elha-lasztotta.

Ezen

megrendít

esemény hatása alatt a gróf egy okmányt fogalmazott,és a központi választmány jelen volt tagjaival alá-íratott.Ezen fogalmazványmélyen megrendült hangjában találjuk akkori érzelmeinek

h

kinyomatát.

Ezen

okmány

a megremegett lélek ünnepélyes szent foga-dalma,hogy azügyet,melyre vállalkoztaka sors minden viszon-tagságai közttörhetlenkitartássalfogja szolgálni az aláiró.

Ezen

okmányt

a

késbbi

összejövetel alkalmával velem is aláíratta. Hátrahagyottirományaiköztkétségtelenül

meg

lesz ta-lálható.

Ne

feledjék, t. olvasóim, a gróf egyéniségében e

meglep

vonást, mertez ismétldikéletének folyásában többszöris és vég-kép 4S-ban végzetes nyomásával kedélyét borítja és a döblingi menedékbevezeti,

honnan

élve

nem

voltkijövend többé.

Senki,

még

legmeghittebb emberei

sem

bírták

magoknak

e sajátságos vonást a gróf egyéniségében megmagyarázni.

Elttem

b.Wenkheim Béla, az országban egyik leghívebb

bens

barátja ésrendkívüli egyéniségének legszintébb ismerje, 48-ban is pa-naszkodott a gróf ezen különösségefelett.

E

különöshajlam megmagyarázásán hiában törtükfejünket,

52

vettük végkép mint egyéni sajátságot és oly tüneményt, melyet megfejteni

nem

tudunk.

Azonban

döblingi

magányában

elborult kedélyének sötét ábrándozásaibanarejtély kulcsát

önmaga

adtakezünkbe és most

már

Naplójánakisbirtokában világosan láthatjuk, hogy a

falány-szer

sajátság egyéniségében

nem

egyéb, mint kedélyvilágának állapotából folyó lélektani kényszer fejlemény, mely öt 48-ban végképelmeriti.

A

gróf t. i., ki a személyes bátorságban kereshette pár-ját, kitaz akadályok tornyosulása ruganyoserejévelcsak emelt, ki

nem

rettent vissza

semmi ertl,

mely emberektl

j

^{és útját}

állja

—

megremegett azonnal,haafátum vagyvégzetesség

fenye-get

jelét vélte látni; rendkívüli erélye,melyet azellentálláscsak fokozott,azonnalmegtörtolyféle

nyomás

terhealatt,melyvallásos mélyérzületeeltttúlvilágihatalomintelmének

tnt

fel.

És

id

^kellett,mig zsibbadásából felocsúdott s összeszedte-meglankadt erejét. így volt ez a 38-ki pesti árvíznél,apesti álló-hid lánczszakadásánál, kisebb

mérvben

átmenetileg az apróbb-eseményeknél, mint Vásárhelyi rögtöni halála s annak az id-éshelybenrejl tragicumánális.

Ezen ülésszaknak

meg

volt

még

egymásikkedvetlen

ered-ménye

is,melyavezérmérnök fátumaáltal fokozott súlylyal nehe-zedett a

Tiszagy

indulására.

A

gróf t. i. úgy ^találta,hogy a lielyettem megválasztott egyén, ki

már

az ülések eltt néhány nappal hivalaloskodását megkezdte és a gróffal

együttmködni

niegkisérlette ez állásban tarthatatlan.

Ésezta grófoly határozott akarattal ésellenmondást nehe-zen

tr

izgultsággal

mondta

el a központi választmány tagjai-nak, hogy be kellé látniok, miszerint minden továbbikísérlet a viszony fentartására

—

csakárthat.

Keservesen panaszkodik e felett a gr()f hozzám intézett levelében

:

"Hogyti^•

—

így^írlevelében,b.PerenYitésgr.DEssEWFFvtis

értve

—

egyjó embereteket szokás szerint pajtássági tekintetbul

rám

tukmáltátok, ezt megértem,

nem

is rovom fel, deIvogy én

Tén

tejemmel, ^ki egy kocsis választásánális elövigyázó vagyok, ebbeoly megfoghatlan gondatlansággal belementem, ezt

mód

nél-kül restellenis

meg nem

bocsáthatóm

magamnak.

«A.

— nem

kétlem

—

becsületes, jóravaló ésértelmes em-ber lehet, de

nem

bir azon tulajdonok egyikével sem,miket én ezállásban nélkülözhetlennek tartok.

H

iában,gyeplosnekszületni kell, azt csinálni

nem

lehet. Neki pedigépennincsdémona, egé-szen passiv természet, kit

nekem

kellene

nyakamba

venni,hogy

magam

után vonszoljam.

Nekem

ellenkezlegvismotrixkell,hogy a

munka

terhealattösszene roskadjak."

E

hirtelenbomlás engemetigen kedvetlenül, noha

nem

egé-szen váratlanul lepettmeg.

A

megférhetlenség oka a gróíí'ali érintkezéstévesztett

mo-dorában,

mondhatnám

ügyetlenségébenfeküdt.

A

mint a téli

gylésrl

hazajöttem és A. megválasztásáról értesítvelett,én

t

felkerestemésöisnálam

huzamosb idt

töltött,

mely

idt

arra fordítottam,hogy

t

különösen agróíialiérintkezés sajátságaira figyelmeztessem. B. Peréxyi Zsigmond és Helmeczy

MmÁLY

is, ki jó ismerje volt,mindentelkövettek,hogyteljesen tájékozvaéselkészítve legyen, denaturam expellasfurca,tamen usqueredibit.

Mitl leginkább óvakodni intettem A. barátomat agróffali érintkezésben,azannyira természetévévált,hogyelhagyni

nem

birta, és ez voltépenagrófnakgyönge oldala, mitelviselni

nem

tudott.

Megszokta t. i. A. barátunk, hogy érzelmeink bókoló szó-áradatbanszabadfolyástengedjen

minden

alkalommal,és hódola-tánakékes szavakban kifejezéstadnioly készültséggelbirt, mely-ben

maga

is gyönyörködöttés

nem

is hitte,hogylegyen halandó, kire ezkinosbenyomástgyakoroljon.

Ezbántotta agrófot, ésmiután A.-nakehajlamátfelismerte, vele

minden

érintkezést kei'últ,holott barátunkfeladataépen az volt volna,hogy a gróífal folytonos érintkezésbenés vele egyet-értveazügyetvezesse.

Pedigjólesett,minttermészetes,a grófnak azszinte

hódo-lat, elismeréssel mint senki

más

fogadta agyöngéd ragaszkodást

maga

irányábantlünk,deezt eljárásunkbólérezni,

nem

szavaink-ból hallani szerette.

Misem

volt neki imelygbb, mint triviális magasztalások.

A

nagyszavakbafoglaltkölcsönös dicsérgetéseketépenlábra kapott

rossz szokásaink közé sorozta és a szó betszerinti értelmében üldözte.

Voltalkalmunk néhamegijedni ahatástól azon éles

sarcas-mus

miatt,melyjyel hozzájárult küldöttségekszónokának túlhajtott áradozásait fogadta.

E

szokásunk

—

igy szólt

—

okaannyi hiúság, önteltség és elbizakodásnak, önismeretünk hiányának és aljas hizelgés megszokásának. Mennyi önhittség és tudatlanság kell hozzá,hogy elmondjukésboldog

együgységben

elhigyjk: «extra

Hungáriám

nonest vitau.

A

^gróf

^maga

^kifogásaitirányunkban soha

sem

hallgattael,de elismeréseiben

sem

volttartózkodóvagyfukar.

A

tömjénkezelésébennagy mestervolt.

Nem

^{birt ugyan} az.

ékesszólásazonritkakészültségévelérzelmeinekaz

id-

és alkalom-hozmérve,gyöngédkifejezéstadni,

minvel

egykor Kölcsey, Szász Károly,azatya,kiválóképpedigLoxovich érsek tündököltek;

—

érzelmeinekmelege szemeinátsugárzottfelénk, és viseletébe irán-tunk annyi gyöngédséget tudottfektetni, hogy én mindigmélyen éreztems

mondottam

is társaimnak a hivatalban, mikép a gróf minden mássali hivataloskodásra teljesen elrontott és képte-lennétett.

Mertazérdemek öntudatábanésazelismerésekben csak oly dúsgazdag mintövolt,lehetettannyira pazarlóaz erkölcsiosztalék átengedésébenis.

Azon

év

—

1846

—

nyarát a gróf egészen a Tiszaügy beren-dezésénekszánta,mertelvolthatározva,hogy

még

az

szön

a sza-bályozásimunkálata Tiszatöbb partjánmindenáron meginditlas-sék.Pedig

még sem

a társulat szabályszerleg constituálva,

sem

vezérmérnökünk,

sem

központiigazgatóságunk

nem

^volt.

A

vezérmérnökállásáraideiglenesenKeczkésKároly

fmér-nököt, abudai fépítészettölhivta meg, a központi igazgatóságot betöltetlen hagyta,teendit egyelreén,minta központi

választ-mány

tagja,vettemáthallgatagon.

Mígazideiglenesvezérmérnökazáltalunkkijelölt pontokon, holazérdekeltek a

munka

megkezdésétsürgették,a szükségeshelyi terveketkészítette,mimindengondjainkat atársulatrendezésének ügyeirefordítottuk.

A munka

tényleges megkezdéséig

még

tömérdek

In document Digitized by the Internet Archive (Pldal 49-58)