Azt magyaráznom sem kell, hogy ezen alap meggyzdés

hogy Magyaroszága mai viszonyok közt mint önálló független ország

magára nem

állhat fenn,

ezért a fennállódynastialis ésbirodalmi kapcsolatszánumkra

vitálisérdek.

A

grófban tehát és DEÁKban is, mint nehéz

idkben

volt alkalmunk látni, ezen dynastialis ésbirodalmi kapcsolathoz való mélyragaszkodásazon rendithetlen alap,melyjó és balsors kö-zöttingatlanuláll.

Azt

magyaráznom sem

kell, hogy ezen alap

meggyzdés

:

miszerinta fennálló kapcsolat amai európai viszonyok közt

szá-munkra

életkérdés,politikánkrais

dönt

befolyássalvan.

De

épen ezen alap

meggyzdés

az, melynek nyomára Kossuth felfogásaiban,

sem

tetteibensoha

nem

találunk.

Már

ebbenismegjelölhetjük azonmélyantagonisnuisl,mely a grófésKossiTH eszméi közt létezett, és köztök oly szakadékot képezett,melyáthidalhatlanvolt.

Senki

sem

volta hazában,kiezen mélyellentétetúgyértette, annak következményeit úgy érezte volna mint Széchenyi, söt mintláttuk aztisvilágosanelrelátta,hogyezeneltérésazalapban

íogjaa nemzet sorsát eldönteni, ha a hatalom Kosslth kezébe kerül.

Az

antagonismus ezen kérdése szorosan összefügg nemzeti hivatásunk józanfelfogásával,hazánknegyedfélszázados történel-mével és átfzödik korunk

minden

eseményein, legkomolyabb alakban azonbancsakKossutheljárásában itthon és a külföldön lépetteltérbe. Minélfogva

meg

^isérdemli,hogyekérdéssel beha-tóbbanfoglalkozzunk.

A

^történelmifejldések során

min jöv

várEurópanépeire, haa mindig súlyosbodó társadalmi bajok bomlasztó hatásaikkal u]alakulásokatidéznekeló, ki

mondhatná

meg.

Arról

sem

állhat senkijót,hogy alegjózanabbpolitikai com-binatiót egy uj fergeteg, mely keletkezhetik,

nem

forgatja-e fel

alapjaibanéstehetitárgytalanná.

Mindez azonban

nem

szabad, hogy megzavarjon. Politikai rendszerünket a tényleges állapotok hasisára kell állítanunk s azokkal

nem

szabad aki

nem

számithatóeshetségek ábránd

vilá-gábatévednünk.

Az

európai mai államrendszer mint politikai szükségesség, melynekszilárdtartósságában

ma már

szabad kétkednünkis,

még

azon korban,melyrl irok

—

30 évvel ezeltt

—

oly ingatlanul állotta

mérvadó

hatalmak

meggyzdésében,

hogy azt politikus-nak,kinek kezébe,Keményszerinta gondviselése hazasorsát tette le

megrzés

végett,

sem

félreérteni,

sem

ignorálni

nem

lehetett.

Magyarországnak Ausztriától elszakadása,

más

szóval az osztrákbirodalomfeloszlatása,azazakeletinagy hatalom

lételé-nekmegtörése amaieurópai államrendszerlétkérdése.

Ezen törekvés ellenébenlS49-ben épen azon nagyhatalom

sietett Ausztria segítségére fegyveres közbenjárásával, melynek ellenébenAusztria fennállásapolitikaiszükségességnek tekintetett.

Ésmikorazoroszhatalomsegítsége melletta magyar forra-dalomvégetért,lordPalmeuston, az angol miniszter volt els, ki köszönetetmondottazoroszczárnak Ausztria megmentéseért.

Ezvolt1849-benaz uralkodó európainézet.

Európában az egyensúly rendszere az osztrák birodalom lételénnyugodott,nemcsak eszményben,detényleg.

Ha

Ausztriaafranczia-olasz háborúban

nem

szenved vere-séget,

nem

következhetik a porosz-olasz osztrák elleni háború 1866-ban.

Ha

ez nincs,

nem

lehet a porosz-franczia háború

1870-ben,eshaeznincs,

nem

lehetaz utolsókeletiháború. Ausztria régiállásában

nem

engedheti

meg

a francziák megaláztatását a poroszokáltal,és

nem

trheti el a török hatalom megtörését az oroszok által.

A

mintIII.Napoleox 18.J9-ben Ausztria gyengítésére szövet-kezett az olaszszal

—

saját bukását készítette

el

kimarad-hatlanul.

A

súlyegyen rendszeretehát,melyAusztrianagyhatalmi állá-sánnyugodott fleg,

nem

volt

mer

ábránd,

hanem

történelmi szükségesség.

A

nagyszer uj alakulások Ausztriát kibontakoztatták az olasz ésnémet érdekkörbl, hol

már

nincs mit keresni, és bezak-latták ujabb foglalásai által a keleti ügyek érdekkörébe köz-vetlenül.

Hogy

egy egészszázadonát elhanyagolt természetes missió-jánakbetöltésében

nem

késett-e

meg

mostmár,

még

csak a

jöv

fogja kideríteni.

Legyenennyielégannakmegjelölésére, mily szoros kapcso-latbanvan Magyarország viszonya a birodalom iránt az európai érdekekkel, és hogy a mi birodalmi kapcsolatunk kérdése

még

annyi átalakulásokutánisazeurópaifennállóállann-endszer élet-kérdése^is.

Birodalmunk léte a korona egységén és kapcsolatépségén nyugszik.

E

szép frázis az 1848-ki töi-vények szövegében egészen KossuTHravall.

Találunk

még

ezévben, a nov. 22-ki országgylési szónokla-tában melegszavakra, melyekkel az uralkodó irántitörhetlen

h-ségrlszól.

Találunk 48-ban is a Kossidli

Lapja

jul. 4-ki számában tlea kapcsolatrólilynyilatkozatot: «

köztnk

és Ausztria közt a pragmatikai sanctiokapcsaáll.

Ennek

rövidértelme:közös barát, közösellenség.!)

Azonban

hogyezen nyilatkozatok

nem

bírtak

meggyzdé-sébenmélyebbalappal, arrólugyanazon hóban, 1848júliusban, a sanctio pragmatikagyakorlatiértelmezésénél eléggé mutatta.

Ténypedigaz:hogy Kossuth 1848-ban

sem

azon kérdésrl

:

fennállhat Magyarország önállólag az európai rendszerben;

sem

arról,hogy hazánkkapcsolataazosztrákbirodalommal történelmi

szükségessóg-u, sem ezen kérdések összefüggésérl a rennálló európai vitálisérdekekkel

nem

volt tisztában.

Noha

úgy látszik nekem, hogy magyar politikáról beszélni

sem

igenleheta ndkül, hogyaz iránt tisztában ne legyünk ma-gunkkal:

fennállhat-eMagyarországmagáraönállóan^'?

ésha

nem:

melyszövetségbiztosithatjaleginkábba magyar

fajnemzetilététésszabad fejldését?

Még

isaztkell ismételnem,hogy Kossith e kérdéseket csak számzetésébenvettekomolyabbangondolóra,niig itthon volt,ezen kérdésekkel aligha foglalkozott,ésezeknekmélyenható jelentsé-gérltbgalma semvolt.

Ilyesmit állítani

sem

mernék,haezáfolhatlan fényekezt

nem

l)izonyitanák.Ezekben azonbannincs hiány.

Képzelhetjük-e,hogya kinekazosztrákbirodalom felbomlá-sának európai fontosságáról csakfogalmais van, az 1849. ápril 14-kén épen Debreczenben az akkori viszonyok közt ily kérdést felvethet és sznyegre hozhat?

Mi, kik ezen eseu)ényeknek szemtanul és állásunknál fogva részeseivoltunk,aligtudtunk képzelniinopportunusabbidt,mint azvolt, melyben Kosslthezen kérdéstsznyegrehozta.

()adetronisatiót és függetlenségi indítványt ismint aláren-deltcsekélyebb íontosságupolitikairendszabályt kezelte,mint wid-dini levelében mondja^: «hogy egy párttöredékfondorkodásainak útjátvágja."

Ezeketazért kellé itt felhoznom, hogy Kossith felfogásait a gróf eszméivel szembe ^állítva,kiemelkedjék azon mély ellentét, melyköztöklétezett.

Széchenyi mindenben a történelmi íéjlödések hive volt.

politikát

nem

csinált, detanulmányoztaatörténelembl, melyet mélyebbenátértett,mintbárki kortársai közül.

Kossuth ellenben a történelem útmutatásaira

nem

íigyelt.

Ezért

sem

adynastialis,senia birodalmi kapcsolatiránt

nem

birt ragaszkodással, ennek európai jelentségét

nem

^vette számba, nemzetünkre vonatkozószükségességét

nem

érezte.

Széchenyiúgy^hitte,hogy Európaakkoriconstellatiója mellett nekünkmindezt keresniésha

nem

volna, megteremteni kellene.

ellenben ezt, mint ez

id

szerinti kényszerséget csak túrni tudta,mig

módunkban nem

lesz attól menekülni.

KovácsL.:SzéchenyiI.küzélftte.I. 13

Szóval anemzetihaf^yomáuyokatszámba

nem

vette, a

nem-zetiszellemnegyedfél százados következetes

mködését

ignorálta s

nem

birtatörténelmifejldésekiránti érzékkel.

Pedigsenki

sem

hivatkozik

még ma

is

srbben

mintKossuth

"Istennek a históriábanreveláltujjára".

De

mikhát ezen történelmi revelatiók a iiümulluiiklian?

Bizonyára

nem

egyebek, mint anépekéletébenazonhivatás, melyet idnkintbetöltenek, a nemzeti szellem

mködése,

mely a nemzet cselekvéseinek irányt szab, és a fejldések folyamatát eldönti.

Történelmünkbenpedigehivatásnagyon is érthet tények-bennyilatkozott.

Szemere Bertalan

midn

"nemzetünkpolgárosítóhivatásáról a keleten^» szakavatottfelfogással értekezik,felvetiazonkérdéstis, birt-eamagyarsága

német

népre vonatkozva hivatással ?

Történelmnk

revelatióibólmire

sem

meríthetünkvilágosabb választ,minthaaztkérdezzük:

mi

hivatásttöltöttünk be a német és szlávfaj sorsáranézveéshova utalbennünketIstennek a reve-láltujja?

Végig tekintve egy évezredtörténelmén és keresve

magunk

ésanémetfajközt az érintkezéspontjait, figyelmünk azonnal két történelminagy

momentumon

akad meg.

EgyikSzvATOPLUK nagyszlávbirodalmának

képzdése

a

ma-gyar honfoglalásidejében.

Másik Ottokár cseh fejedelem korszaka, a

ma

uralkodó Habsburg-dynastia keletkezésénél.

Az

elstilletleg igy szól

Horváth MmÁLv

Maíjijororszáif történelméhen:

"Árpád és népe a Tisza vidékein megtelepedének. Szva-toplukekkoronhatalmának tetpontján állott, és a nagy

morva

fejedelemigenveszélyesséválta birodalomnak."

"KövetségjöttÁRPÁohozneki szövetségetajánlvaSzvatoplik ellen.

Ahpád örömmel

fogadja aszövetséget, és hogy az uj haza határaitnyugatfelékiszélesítse,megindította a hadjáratot.

»

"A

legyzött, megalázott

Szvatopmk

nyomtalanul

tnt

le

hatalmatetpontjáról."

"A

német birodalomnak megliecslhetlen szolgálatot tön a

magyar

nemzet.

Már

hontóglalásaáltalis

más

irányt adott Közép-Európaalakulásának.

«

19Ó

(iMi lettvolna Németországból, ha e nag.v szláv birodalom meggyökerezhetik,mielttaszétdarabolt széthúzónémettörzseket a frankskiváltahohenstaufeni császárok egy szilárdabb egészszé egyesithetik?Mi lettvolnaEurópatörténeteegyévezred alatt, ha Dalmáczia délihatáraitólsaHaemustól fel egészen az Elbéig, s

még

feljebb a Visztuláig az egyesit szláv törzsek egy nemzetté olvadva, megszilárdíthatjákakkoron hatalmas birodalmukat?"

(iDe a váratlanul megjelent

magyar

nemzet a készülben

lev

nagy szláv birodalom alakulását meggátolta, és Pannoniát elfoglalván,aszlávlakosokat aDuna-vidékrlelzte,nnnték fúró-dottbe aszlávtörzsek közé azok egyesülését mindenkorra meg-semmisítve, igy a gondviselésrejtélyesvégzései szerint uj irányt adottazeurópai nemzetcsalád történelmének."

A

magyarságtehát

már

a honfoglalásáltal döntött a német és szlávfajsorsafelett.

Hivatásunknakmagokravégzetesvoltátvilágosabban fellog-ták aszlávtörténészek,kikközülKollárfeljajdula magyar hon-foglaláseseményefelett,melyben,mintmondja,amagyarság kétél pallosgyanánthasitjaketté a szlávságot s annak megosztásában erejéttöri

meg

ésahatalmas tömörülést dúljaszét.

Palacky, a szlávok egyik legnagyobb tekintély történésze, errlígy nyilatkozik

:

«A

magyarok berohanása és Magyarországba telepedése egyike a következményeki)en legdúsabb eseményeknek Európa történelmében."

Szerinte a HolsteinhatáraitólaPeloponnesuspartjáigterül szláv fajúnépességek, valamintbelsösztönük, úgy a

klsö

viszo-nyokáltalkényszerítve csoportosulandók voltak a Rasztiszláv és SzvATOPLUK által alkotott morvaországi központ körül, mely a nemzeti és keresztény

mveldés

legtermékenyebb csiráit rejté magában,s

Róma

ésByzanc által egyíránt elsegítve ésápolva a legnagyobbszer kifejldést igére. «Eközpontból nyertek volna a szlávnépek,ha államintézményeket

nem

is,delegalább keresztény-séget s azzal együtt európai és nemzeti míveltséget,mvészetet,

ipart,nyelv- és Írásbeliegységet.Samint

ntt

nagygyányugoton a római befolyás alatta frank egyeduralom, épen úgy képzdött volna keleten Konstantinápolytúlnyomóbefolyásaalattegy hasonló szláv birodalom, ésIvelet-Európa ezer év óta egészen

más

jelen-tségetnyertvolna,mintamilyenben részesült.

Az

általazonban,

13*

19ö

hogy a iiiagyanjk a

még

csak

képzdésben lév

állaiiiszei-ve/.etbe

nyomultakésaztszétrombolták,nz ilykilátásokörökre megsemiui-sltek.i) (SzabóKároly

A

vezérekkora1-söfüzet.)

A

XIII.századmásodikfelében isméthatalmaslendületetnyer a szlávságOttokáregyéniségében.Egyidejleghanyatlik a német-ségereje.

A

büszkekirályAusztriát, Stiriát ésKarinthiát is

hatal-mába

^ejtette,

st

Magyarország felvidékén

még

a

Dunán

túl is foglalásokattett.

Mig Ottokár birodalmát a német tartományokkal szaporí-totta,a választó-fejedelmek Németországban az igénytelen Habs-burg-grófot, RuDOLFot választották

meg

^rómaikirálylyá olyfeltétel alatt,hogyezanémet tartományokat Ottokár kezébl visszacsa-toljaabirodalomhoz.

Mennyire válságos helyzet volt ez mind a német biroda-lonu'a,

mind

a megválasztott császárra nézve, onnan mérhetjük, hogyatörténelemtanúságaszerint

még

azon végzetes csatához is^

melyakétfél sorsa felettdöntött,anémetcsászár nyolcz-tizezer-nyisereggelbirtkiállani,uügLászlómagyarkirály hatvanezernyi segédhaddal csatlakozott a császárhoz ésa

Marchmezön

a nagy népcsatátdiadallal eldöntötte.

PedigahatalmasOttokár,Bélaberezeg sógora,közel rokon-ságbanisvolt királyi házunkkal, és mindent elkövetett, hogy a császárellenamagyarszövetségetmegkösse.

Ötszáz év elttRudolfcsászár László magyar királyhoz irt

levelében «semmiviszonytagságokáltal

meg nem

bontható szövet-ségrl)) teszfogadástésigéri, hogyügyeitmindenkorrasaját ügyei-nekfogja tekinteni.

így szólt az els Habsburg.

Az

utolsó Habsburg ^leányági örököse

még

válságosabb helyzetbe jutott.

Mária Terézia szövetségeseitl elhagyatva, jogkövetelöktl környezve csekély eszközökkelrendelkezett.

Óriás veszélyek közt könyekkelszemében,karján csecsemjé-vel szóltamagyarlelkesedéshez.

És

megmentve

lön trónjaéshatalmasabbámint bármikor.

St

e századelstizedében,

midn

egyrideg

kedély

fejede-lemalattsötét napjaink voltak, a történelem egyik legnagyobb-szerüvilághóditója,!.Napóleoncsábítóajánlatokattetta magyar-ságnak,hogyelszakadásrabirja, és

még

arra

sem

nyert ki^itást,.

hogyezirányban komolyabbkísérletettegyen.

In document Digitized by the Internet Archive (Pldal 194-200)