Digitized by the Internet Archive

Digitized by the Internet Archive

in

2010 with funding írom University of Toronto

http://www.archive.org/details/grfszchenyii01kov

GRÓF

SZÉCHENYI ISTVÁN

KÖZÉLETÉNEK

HÁROM UTOLSC') ÉVE 1846-1848.

KOVÁCS lajostol:

ELS KÖTET.

s^ n>

BUDAPEST.

FRANKLIN -TÁRSUL AT

MAGYARírod.INTÉZET ÉSKÖNT^TÍTOKDA.

1889.

SztcHENVT életirora vár s egyengetnünk kellútját....Vajlia társs'ira talál- nánk! ... Ha^valaki,bizonyára Széchehvi

—

követelhetiamagyarirodaloi lól,hogy viraszszou emlékeföliiit s hordja az anyagot irodalmi szobrához,melyet ajövtl várunk.

Gtclai PAl, BudapestiSzemleIStiK.

Hol vanigazságoj birájaaviharos napoknakmárczius 13-kátólkezdve szep- temberII-kéig?S nii^orleend hü történésze?Mekkora tereamunkásságnak! Meg- döbbenünkaszéles láthatárdiadaljeleiéssírhalmai miatt.Catalaiuimimezjevoltez azeszméknekésörjöngéseknek

!

Legyenszabadazértapártiránt, melyhez magamistartoztam,sakormány iránt,melyet pártolánk, szigorúnaklennem.

Tanuljunk legalábbmisajáttévedéseinken.

Azönismeret keser,fiehasznos.

I

J

KehékvZsigmond.

Forradalomután107.és145.1.

^

ELOSZO.

(iHa

nem könny

Széchenyiállását szigorúan kijelölnikor- társai és a koreszmék irányában

—

másfell szintoly élesszemet, átható felfogást és ügyes tapintatot igényel Széchenyi kedély- és szellem világábantájékozásipontokatelfoglalni."

«A

legnagyohh magiiar

—

és e nevet Kossuth olyméltán ruházta SzÉCHENYire

—

mintegyén,mintjellemörökké talányvolt kortársai eltt, s közpályája végperczeiben azon véleményt is,

mely róla a többségnél megszilárdult, tragikai sorsa által fel- forgatá."

«A

döblingi

szenved

megczáfolni látszik, mit a világ az anyagivállalatok és politikai sakkjátéknagymesterérl tartott,és aszívmártírjaa hidegszámítónakellenmond.

»

Nem

ismerek senkit Széchenyi kortársai közül, ki inkább hivatvavolt volna

t

egészen átérteni,mint KeményZsigmond,ki rólaa fennebbieket elmondja.

Századokat véve fel,nemzetünkfejldési történelmének leg- érdekesebb szakát e folyószázadmásodik negyede képezi.

E

kor- szak végén történik azon nagypolitikai éstársadalmiátalakulás, melynek fontosságát és végzetes voltátLónyaygr. legalábbisoly színvonalra helyezi, mint amagyarfajáttérésea kereszténységre, melyehazábani telepedéséneksorsátdöntötte el.

Vétenénk a gondviselés ellen, igaztalanok volnánk fajunk iránt, ha fel

nem

ismernk, hogyekorszaknakkijutottbségesen osztályrésze a

kitnségekben

de mindezek közöttaleghatalma-

sabbalak a Széchenyi Istvángrófé, kitkoraellenmondás nélküla legnagyobb

magyarnak

nevezett, éskitakövetkez

nemzedék

annál

is inkább fogannakfelismerni, minél világosabbanfog Ítélni

eme

korszellemi átalakulásánaknagy eseményeirl.

Éshaelhiszszk

—

mint hinnünk kell

—

hogyutódainke kor történelmével

nem

minden elszeretet és kielégített nemzeti önérzet nélkül fognak foglalkozni, mennyi méltó panaszra volna okuk, ha épen e kor legérdekesebb ^s legkimagaslóbb alakjának felismerésére

nem

találnának

elegend

anyagot készen,

mibl

egyéniségét és jellemét

nem

a lélekbuvárlat,sziv-bonczolatvagy költi felfogás alakító erejével,

hanem

a tényekbl, a kortársak életh elbeszéléseibl megalkossák.

Azonban maga

Kemény Zsigmond,kiténkortársaiközöttleg- hivatottabbnak tartottam,

nem

merészel életirójául vállalkozni.

Tehetem-eeztén?

Megdöbbenek

ilygondolatfelett.

Kérdem

azonban magamtól:van-e

ma még

^az

élk

között,ki SzÉCHENYU'öl amintvolt,

mondhatna

mint szemtanúannyitis,mint épen én?

Tasner Antal

majdnem

egészéleténekiikísérje,ki határ- talan bizalmát birta, lenyugodott anélkül, hogyszámunkravala- mit hátrahagyott volna.

Kivüle én voltam, kinek életében vannéhányév éspedig a legérdekesebbid, mikoroly közvetlenségben éltemveleköztudo-

más

szerint,mintsenkimás.

Körüle és vele voltamez

idben

életénekminden mozzana- tában, tanújavoltamgerjedelmeinek,szavainakéscselekvéseinek, osztályossá voltam reményeinek aggodalmainak és végül

—

a kétségbeesésigfokozott

—

mélybánatának.

Épen

emiatténérzem leginkábbmennyialkotó

er

kíván- tatnékolymonumentális

mhöz, min

azöéletrajza,de feladatom, melyet

magamnak

kitztem,

más

éserömhöz^mért.

Hála Istennek, valahára kezdenek

eltnni

irodalmunkban

is a memoire-ok. Elégkésn, meri sokan

—

nagyon sokanlepi- hentekmár, kiktörténelmnkegykorinagyépületéhez a legbecse- sebb anyagokatnyújthatták volna.

Ezeknekbecsét senki nálam mélyebben

nem

érezhette, de azonkötelességet sem,hogy mindenki kicsakteheti,járuljonekor történelmének megvilágításához.

A

szomorú

idk

sennek viszontagságai kifosztottak legtöbb eszközeimbl,melylyelazon kor emlékeit támogathatnám,demeg- riztem,oly benyomásokat, melyek mélyebbek voltak, hogy

sem

elmosódjanak, élénkebbek,hogy

sem

elhomályosodhattak volna.

Ezeket

akarom

egyszern szintén elmondani. És pedig

•elmondani, a mit láttaméshallottam, olylelkiismereteshséggel, xnint tanú a biró eltt, kiöntudatos

meggyzdéssel

elmondhatja

minden

szavára^:Isten

engem

úgysegéljen.

Ki ezen elbeszélésekbl

nem

igazodnékelazegyénésjellem iránt,annak számára hiában irtam, mert kitazélet

minden

moz- zanataiban, a nap

minden

órájában, közés

magán

helyen,salon- jában, munkaszobában és öltözjében, díszruhában,pongyolában

magunk

elöltlátunkmozogni,szólni és cselekedni, azegész mivol- tában leplezetlenülelttünkáll,ésharóla

magunknak különböz

képet faragunk, ennek oka

nem

azö lényében,de egyénifelfogá- sunkbanrejlik.

Ha

egykoron utódainkazon hagyatékot, mely korunk nagy embereirl rajok szállolt,számbaveszik, azon nyomokban,melyet életök

mködése

nemzetünkszellemvilágában hátrahagyott, akkor fogjákfelismerni az gazdagörökségétsaztméltóbbanfelbecsülni, mintkortársai tevék.

Végi

néhányszót

még munkámról

:

Szellemvilágunk áramlatai mig benne élnk, ellenállhatlan ervel nehezedneklelkünkre.Érezzüknyomásaités engedünkaka- ratlanulis.

Harmincz éve, hogy ezenemlékezések megírásának ösztön-

zése üldöz. Unszoló erejével gyakran támadott

meg

idnkint,

de

lecsiilapult ismét és

ma

úgylátom,hogy korábban a közállapotok helyzeteafeldolgozástkárosanbefolyásolhattavolnaésfelfogásaim afüggetlenségbenéshiggadtságban szenvedhettek volna.

A

múltév utolsó napjain miért rohant

meg

arégiösztönoly hatalommal, hogy Sylvester-estéjén Íróasztalomnál találtammaga- mat,megkezdve régi emlékezéseimmegírását

— tudnám

énmeg-

mondani

?

írtam egy

bels

kényszernek engedve.

Negyven éve, hogy irodalommal foglalkozom, jobbadán a napi sajtó

mulandó

terén.Különönálló emlitésreméltó

munkában

csakkétszerléptemel.

Mindkét

munkának meg

voltaz

id

teljességében a hivatása.

Némi

önérzettel gondolok vissza, hogy

mindkett

48-ban é.s.

64-ben betöltötteemberségesenhivatását.

Nincs-eeszerényemlékezéseknekisnémihivatása?

A

Széchenyi emlékezetének felújítása, *kultuszának»feléb- resztésenem-eéletszükségenapjainknak?

Feleljen errea

jöv

!

1846.

I.

FEJEZET.

Ismerkedésemgr.Széchenyivel.Állása amagyarpolitikaiéletben.Hivatalba lépéseésannakindokai.

A

Tiszavölgy szabályozásamintkezdet.

A

fels-

tiszaiérdekeltséggylése Vásáros-Naményban.

l845-ik év nyarán úgy akartasorsom,hogyhuzamosanoly beteg ágyánál töltsemnapjaimat, kihez a hála és szeretet szoros kötelékeifztek.

Megrémült családja aggál,vait is kiméivé egyedül voltam, kivelabetegreménytelenállapotárólszintén szólott.

SvÁJCZER Gábou íokamaragróf, a bányászati szakban korának legkiválóbb embere, Ferencz császár részérl példát- lan kitüntetésekben részesült.

A

személyes jogosítványok,

me-

lyeket a magyar bányászatra nézve nyert,

magának

azimperiális

kamarának

szálka volt szemében, és Ferencz császár halála után, mihelyt tehették, folytonos gáncsoskodásaikkal tevékeny- ségét zsibbasztva, a

még

erteljes férfiút visszavonulásra kény- szeriték.

Napjainkban alig lehet fogalmunk

ama

kor embereinek hivataliérzékenységérl.

A

sokapró kedvetlenségek fölemésztették életerejét, és

midn

nyugalombalépett,szívbaj rohanta meg, mely fejldésében feltartózhatlanlett.

Általa lettembányász.

O

voltmesteremés

vezetm

atermé- szettudományokeszakában.Ismertem öthatalmának tetpontján, emelkedésében és hanyatlásában. Ismertein példátlanerélyét és munkásságát, ismertem rendkívüli sikereit, valamint törhetlen

hségét

az uralkodó iránt. Ily embert, aférfiúi

er

legszebbpél- dányát, erejéhezkoránsily

módon

elhalni látni,több volt,mint mennyitidegeimelbírhattak.

"Nem

állomkitovább",

mondám

egyszer

már

_úgyisaggódó

családomkörében, ésaz

hamar

összeszedzködve,utaznikénysze- ritett. Eljutottam Szatmárból Bécsig, hol a gzhajóról kiszállva,

még

a ^várost

sem

értem el,

midn

azidegeslázrajtam valól)an

ert

vett, éságybafektetett.

Hetek teltek és javulásommal fokozódott

vágyam

is haza felé.

Orvosom

végre beleegyezett oly kikötéssel, hogy

gzhajón

Pestreérve, ottlegalább nyolcznapottöltsek,

még

mieltthosszú utamattengelyentovábbfolytatnám.

Pesti pihenésem e napjaiban sok

idt

töltöttem Helmeczy MiHÁLvnál,kiatyámházánálgyakranmegfordult,sgyermekkorom ótaismert és szívességeivel elhalmozott. Beszélgetéseink tárgyát természetesen a hazai dolgoksezekközt kiváltképa Szkchenyi ^gr.

hivatalbalépéseképezték.

Sok szót váltottunk a nagygróf

—

mint

már

akkornevez- ték

—

politikai eljárásánakez uj fordulatáról, ésmintvalószín, ezen beszélgetéseink isbefolytaka közelebbi

engem

illet esemé- nyekre. Ugyanis

:

Egydélutántcsaládonunal,Helmeczt különösebbmeghívására, nálatöltöttem.

Derit

csevegés közepetteHelmeczyIszobájábaszó- liták.Nemsokára

utánam

jöttsengemetismagával vitt.

SzobájábanSzÉoHENYigróflfalálltamszemben, bemutatásután Helmeczymagunkra hagyott.

Ez ideig a gróííál

nem

érintkeztem, kivévehogy Selmeczen

nnt

akadémikus egy alkalommal

—

hajói emlékszem 1832-ben a gróf b. Steinlein társaságában e városon átutazván, ennek hírére mi magyariljakablakainkatkivilágítottuk,ésreggelkorán indulása elttén egyik társammal tolmácsoltam amagyarifjúság iráiitaihódolatát.Ez idtájban kaptam tle mintatud.

Akadémia

alelnökétl egyhiv. leveletisamagyarbányászati szótárügyében, melyen akkor többendolgoztunk.

De

mindezekreö

már nem

emlé- kezhetett; meglepleg elzékeny fogadtatásomat tehát Helmeczy értesítéseinektulajdonítottam.

Elmondá

ekkor

nekem

politikai eljárásánakmindenrészle- teit.Áttérve a napi eseményekre,körülbellezeket

monda

:

•Nemzetiségnkésalkotmányunk

megsznt

valaháraostrom tárgya lenni felülrl, ezeket mi átengedhetjük a szabad fejldés- nek,dee fejlesztés

numkát

követel,ésha munkálniakarunk,

nem

tarthatjukfenncsökönyösena

medd

védelmi tért.

A

merevellen- zékiállás ideje lejárt.Gondolnikell annyi mulasztások utánfleg

hazánk anyagi kifejtésére, minióst politikaiszeinpontbólisfoko- zottfontosságot nyert.

»

Efféle intentióval satuiáiva volt,

midn

a

kormány

hozzá ajánlataival közeledett.

A

helytartó-tanács kebelébenegyúj osz- tályélére hivtameg, melyaz ország közlekedési ügyeit vezetné.

A

kormány, melylehetnémisúlyt fektetszemélyénekcsatla- kozására, minden jóakaratot mutat,igéri szinte támogatását, a

teendk

kijelölését rá bizza

—

tarthatta e hazafi kötelességeivel megférhetönek,hogyez ajánlatot visszautasítsa.

Viszia rámérthivatalt,míg^sikereketvivhatki, ha

nem

tehet semmit^-

—

visszavonul.Lehet,hogytleakormány mástvár,mint a mit elérniakar,devégkép szemeséavilág. "Ok engem,én

ket akarom

utilizálni,meglátjuk,mire megyünk.

Az

énmai állásomban a nyeremény mérlege igen súlyos, lehet nagydolgokathozhatok mozgásba, ellenben mit veszthetek? legfölebb elkoptatott népsze-

rségem

^utolsófoszlányait. Ez

nem

érdemli meg, hogy rizzem, ha

nem

várnaisegyéb rám, mint meghiúsultkísérlet.

»

Mit Ítélne minden elfogulatlan

ember

hazafiságáról, ha ö népszerségének kétes maradványait féltve kitérne a kínálkozó alkalomell, hazájánaksíkereket vivníki.

Ö

^mindigVirág Benedek- kel tartott

:

Jóhazafinak lenninehéz,de

nem

lehetetlen!

Fejtegetésein

—

melyeknek én fennebb száraz kivonatát adtam

—

veres fonalkénthúzódott végig két"padközti állása*,mint öhelyzetét megjelölte.

Korábbi

mködése

miatt a

kormány

gyanakvó volt iránta, utóbbi támadásaiértKossuth ellenazország ellenzékirészénéllett népszertlen, pedig e pártban vau leginkább a regeneratió- naliser.

Neki

—

így folytatta

—

a népszerség sohasemvoltczél, de

^lindig eszköz, ismeri ezen eszköz hatalmát,jobban mint bárki

is, és senki

sem

sajnálja nála inkább azon sajátságos helyzetet hazánkban, hogy mostazegyikfélbizalmát csak a másiknak^kocz- káztatásávallehetmegnyerni.

A

mily mértékben nyer az

ember

támogatást a kormánytól, azon mértékbenidegenkedikeltlea nemzet, holotttörekvéseiben egyiket

sem

nélkülözheti.

ígyvanalétezpártokkalis.

Ö nem

lehetconservativ,miután épen egész alkotmányos rendszerünkgyökeres átalakítását

els

hozta sznyegre.

Azon

párt, moly most magát conservativ czég alatt rendezte, sok igen jóravaló reformereketis foglalmagában, de ö

nem

tudjamég:

meg

van-ebennöka hajlam,éshaezvolna

is, a tehetség oly nagyszabású átalakításokra,

minket

ö annyi mulasztásaink után

nem

csak szükségeseknek, de

égetknek

istart.

A

most hatalomra lépett fiatal kormánypárttól

minden

jót vár, de

min

mértékkel mérnek nekik Bécsben,ez

ma még

egészen indefiniált állai)üt.

A

conservativekhez tehát

nem

csatlakozhatik.

Az

ellenzék,

majdnem

kivételnélkül, Kossuth hive, pedig Kossuth "veletekha lehet,nélkületek,

st

ellenetek hakell" poli- tikájával

nem

iiarátkozhatik

meg

^soha,merttisztánlátja,hogy ez ha

erre

kap, átgázoihatianbunyodalmakbasodorjaanemzetet.

Ezért pártállást

sem

foglalhat el, és

meg

kell elégedniekét pad közti helyzetével annak ^fejébenis,hogy végkép mindenikfél ellene fordul.

A kormány

néhányotrombahibáielkeseredettétettékapár- tokmaiállását.

Nem

szabadtovábbfolytatnunk a végzetesharezot.

Keresnünk kell neutrális tért, hola kedélyek csillapodásáraésa pártok érintkezésérenyiljékalkalom.

Ez egyedül az anyagi érdekektei'elehet,hol mindenikpárt józanabbelemei egyesülhetnek,és a siker kivívásában egymással nemesen versenyezve közelednekis.

Az felfogása szerint tehát most azvana nemzetrenézve indicálva, hogy felhagyva az agitationalis kérdésekkel egyidre, azanyagi érdekekkifejtéséttegye politikánk tengelyévé és ekörül kell most forognunk.

Az

ország felvirágoztatására fordítottnagy- szabású

mködésünk

politikánknak is ujah józanabb irányt fog kimutatni.

Ezen anyagi ügyek közt ö

els

sorba helyezi a Tiszavölgy rendezését.

A

Tisza sík földje fajunk bölcsje, ott él a legsajátabb magyarnép.Esíkföldön többmint200négyszögmérföld, aleggaz- dagabb talaj állandó tanyája az árvizeknek. Ez áldott földön a mostani állapotok helyére rendezett viszonyokat létrehozni, leg- magyarabb népünket a jólét aligképzelhetfokáraemelni aieg-

áldáshozóbb kezdeménymiregondolhatunk.

E

melletta mily sokoldalú és messzeható egészbenenagy-

szer

vállalat, nincs

más

részrl kezdemény,melynélhirtelen és lépésenkinlleheliic

meglepbb

sikereket elállítani.

13

Fajtánkbansok az életrevalóság csakutatkelltörnieltteé?

sikereket mutatni fel, és a kifejlés bámulatba fogja ejteni az országot.

Ö már

az ügyetnagyjábantanulmányozta,selhatároztahiva- talosnuíködését evvel kezdenimeg.

Már

készíttetiazelmunkálatokatésa közelebbi

idben

felhí- vást fogintézniatiszaiérdekeltekhez,azokat egyespontokraössze- gyjteni svelük értekezni amegindításfelett.

Velem

azért szólott ily hosszan, hogy megértesse egészen czélbavett

mködését,

és ha az elmondottakranézveegyetértek, legyekén^issajátkörömbenaz igazigének hirdetje.

Az

igazatmegvallva,emagyarázat

nem

elégítettki,shogya gróf a fennebbi indokból

mondta

volna el politikájának egész rendszerétannyirészletezéssel éssokkitérésekkel,elttemgyanús- nak

tnt

^fel.

Azonban, hogynekie véletlenismerkedésben

még

messzebb vágóczélzataiislehetnének,akkor

még nem

sejtettem.

Helmeczy,kivel észrevételeimetszintén közöltem, hallgatag maradt, csakhónapok múlva mondotta, hogySzéchenyi grófépen azon

idben

embert keresett a Tisza-gyhöz és szokása szerin:|

kérdezsködve, engemet emiitett, kivel akkor naponkintérint- kezett.

EzenajánlatáraHELMEczYnek,a grófcsaknemrendrirészle- tességgel kikérdezte

t

nyilvános magánéletem

minden

viszonyai- ról és miután HELMECZYtl értesült,hogy

nemcsak

jogi iskolákat, de selmeczi akadémiát is végeztem, országgyléseken voltam, Erdélyben is követséget viseltem,

megyémben

isjókorabefolyás- sal birok,másrészrl szüleimmel zavai-talan egyetértésben,

nm-

melritkagyöngédviszonybanélek,közetkezöleg

sem

lelkemet,

sem

kedélyemet

semmi

családi meghasonlás

nem

zavarja,

— st

élet- történetem bizonyos ágában némi analógiákat látott a magáéi-

val,

—

megbízta egytalálkozásrendezésére.

így készíttetett

el

e találkozásunk, mely a grófnálcsak az

els

benyomások fogadására volt kiszámítva,sazon eredményre vezetett,hogy megígértette velem,mikép az általaami vidékünk érdekeltjeinek Vásáros-Naményba

kitzend

gyülekezetére én is

okvetlenüleljövök.

Megígértemés elváltunk.

szi

közgylésünkre Szatmármegyéhez megérkezettSz.gróf

meghívása a vásáros-iiainényi értekezletre és a

megye

kinevezte küldötteit,közöttükengemet^is.

Naményban már

mintrégiismerstés avatottat fogadolt,min- denkinek feltnt a figyelem, melyet

rám

fordított, elmondotta nekem, hogy az egyesekkel eddigtartott értekezletekigenfelhan- golták,annyi készséget ésjóakaratottalál atiszaiérdekeltségben, hogy ez oldalról aggályai megszntek, s arra határozta magát, hogyatélelején az egész nagyérdekeltséget Pestre összehívja a nagy ^társulat megalakításárasmindent megtesz,hogy

még

a kö-

vetkez

év folytában ásóéskapaforogjona Tisza-mentén.

Párnapi ottmulatása alattcsaknem minden

idmet

igénylx' vette.Velevoltamreggeltlestig.

A

szép számmal összegylt társaság köreiben élénkmegbe- széléstárgya lett a Tisza-ügy.

A

felfogásokazonban a folyószabá- lyozás, átvágások és töltésezések és ezekbl

ered

gazdaságiel- nyökköréntúl

nem

^igenemelkedtek.

A

nagy gróf eszméi ez ügyrl egészen

más

és

magasabb

régiókbanmozogtak.Alig voltam képes néha azon magaslatokra emelkedni,holgondolataikalandoztak,éscsak részben bírtam^sej- teniazon sokoldalú, alig beláthatónagy czélokat,melyeket ezen ügyfejldéséhez kötött.

Az

ö lelkében a Tisza és mellékfolyóinak szabályozása, az átvágások és töltések készítése a kérdés anyagi oldalának csak alphája

— els

kezdete

—

volt.

Ö

eszméibena Tíszavölgy közgazdá- szatiberendezésén

—

a csatornázás és nagyszer öntözési készü- lékeken

—

mozgott.EltteaTiszatérsége,amagyaralföld, enagy síkság mint berendezett virágosnagy kert és apró szakaszokban beültetveésbeépítvemint gazdag néptanyája derengett.

A

nagytársulatalakításában alapjátakartamegvetni min- den

késbbi

társulati alakulásoknak az országban, s kimutatni, hogy a népek életében csak a társadalmi út, az érdekek józan egyesüléseésközösvállvetés azáldásthozó.

Mi magyarok pedig kiválólag az önsegély útjára vagyunk kényszerítve inkább, mint

más

európai nép.

Rokon

ésbarátnélkül, Ausztriávali vegyes házasságban ki gondol velünk, ha önma- gunk nem.

Utat kell teháttörnünkazérdekek csoportosulásának és na- gyobbszabásokbani

mködésének.

A

Tisza-ügy rendezésében, a vállalat kezelésében nekünk

nagy iskolát kell állítanunk nemzetünk számára. Lássa

meg

^a nemzet, mittehetegyesit ervel és vállvetettmunkával,és lássaa kormány, hogya folytonosanháborgó renitens

erk

józanabbczé- lokra is hasznosíthatók, haahazaéssaját érdekökfejlesztésének tudalmáhozjutnak.

Ehhez nekünk sok pénz kell, vagy pénzetlen állapotunkban

ers

hitel.

Ámde

ez mostani chaoticusállapotunkban csakakor-

mány

jóakaratávalérhetel,annakellenére

nem

isképzelhet.

Ha

néhány száz, tán ezer négyszögmérföld leggazdagabb európaitalajérdekeltsége egynagytársulatba egyesülve,viszonyai- ban megszilárdulva lép a külföld elé hitelköveteléssel

— mi

egé- szen

más

alakot nyer ügyünk ott és a

tkék

versenyt indítanak számunkra.Tiszai papírokat fogunkkibocsátanitalán,melyekke-

lendségben

a continensbármelyhitelpapírjaivalegyvonalban fog- nakállani.

A

magyarok tiszai papírjailesznek a hollandi ésbelga földmíves legkeresettebbczikkei,mibemegtakarított tökéinek elhe- lyezést keres. így^leszhitelünk szilárdsága, országunkfelvirágzása arésztvevnépekközös érdeke,ésmieközösségneknagyhasznát vehetjük

bens

fejldésünkbenis.

Ily regiókban kalandoztak eszméi a

jöv

nagyképeinés én eltelve áhítattal,érteni kezdtem,

midn monda:

fejeszédül,agya elzsibbad, ha a kezdet nehézségeire gondol, és arra különösen

:

mennyi

ma

ellentétes

ernek

kell összesimulni,hogyezügyetsze- rencsésvágásbaterelvemegindíthassa éssikerre vezesse.

Szükségét látszott érezniannak,hogylegyenvalaki, kieltt álmait, reményeit, aggodalmait, örömét és bánatát kiönthesse.

A

közönségfigyelmétóvakodott, conceptióinak nagyszerkörvona- laival elkábítani, az eltt az ügyet azinduláskeretébenmutatta

fel,illustrálva az személyénekhasznosításával a pénzszerzésben atiszai birtokosok nagy nyereményeivelamegmentett gazdag földbl.

A

gyülekezetreményeiben felhangolva szétoszlott. Mielvál- tunk ismét azon ígéretemmel,hogyapesti alakító nagygylésen minden bizonynyalottleszek.

Hazatértem anagyszerconceptio ezeralakú ábrándképeivel, melyek mélyen lelkembe fészkelték magokat.

De

minél tovább ragadott képzeletem a

jöv

káprázatos képein, annál aggódóbb kezdtem lenni: vájjon a mostani

id

nem-e épen a legmosto- hább az ilyféle munkálatok indítására.

A

hangulat az országban

soha

sem

volt nyomottabb,apártokállásasohaelkeseredettebb, a bizalmatlanság

—

határtalan.

HabárSzéchenyi az ö személyénekellenállhatlanvarázsával lép is a tiszai nép elé,ö a

kormány

küldötténeklesztekintve, a pénz,

mirl

rendelkezik, a kormányé

—

egész mérnöki kara, a mappatiok, a tervekésavállalat

minden

technikaieszközeia kor- mánytól erednek. Fogják-ehinni,hogy mindez csak eszköz az kezében, mit javunkra fordíthat,

nem

fogják-e könnyebbenelhi- tetniakormányellenei,hogyölesz eszközzé a

komiány

kezében? Uyféle

tndéseim

annál inkább merültek fel,mert a gróf

maga nem

voltegészenbiztos a

kormány

támogatásánakállandó- ságában.Ez,mint monda, függ a dolog

jöv

alakulásától.

A

leg- kisebb ügyetlenkedés elriaszthatjaakormánytés ezmegvonhatja az eszközöket, melyekrl azt gyaníthatná, hogyellenségei készít- nek tökét

—

megdöntésére. Eztörténnék, ha az ellenzék hévvel karolnáfelazügyet s kezébe venné.Ellenkezlegminélhatalma- sabbanbelenyúl a

kormány

azügyelövitelébe,annál gyanakvóbbá

tesziatiszaiellenzékinépet.EgyfellScylla,másfelöl Charybdis

!

bizik Istenben és szerencséjében, mely tán

még nem

hagyta el egészen, miután

még

olykevesettehetett fajáért,

nem-

zetéért.

Végképénisehitben találtammegnyugvást, de gondolataim világában egészen ezen átalakuláseszméi nyertekfölényt és poli- tikaieszméim ^isaveleérintkezésmélybenyomásaitól vettek újuló sajátságosirányt.

Ma már

34évmúlva,hol

amaz idk

szép álmai rég letntek,

ama

tervek nagy alkotója rég porladoz a sirban,

ma már

asors különös iróniájának tekintem,hogy épene

megye

földjérl keresett

magának

nagy kezdeményezéséhez

hú

segédet, mely

megye még

máig ^is azefféleeszmék fogamzásáraazországbanlegmostohább- nak,szinteegészen terméketlennek mutatkozik.

II.

FEJEZET.

A

tiszaitársulat alakuló nagygyiilése Pesten. Választás. Szervezet ^feletti viták.Összetzésa (nagy)gróffal.Központi választmányés központiigaz- gató választása. Testületi ^tisztelgés a föherczeg nádoniál.MagánkihaUga-

tásoma föherczegnél.

Következ

év január havában összegyültünk nagygylésre Pesten.

Meghivattak a tiszai nagybirtokosok, megyék,kerületek és városok. Mivel

még

^anagygylés alakítására nézve

semmi

szabály felállítva

nem

volt,ecsoportuiásegészen véletlenül alakult.

Azt a napisajtótartózkodó állásfoglalásábólláthattuk,hogy a megindított

mozgalom

egyelreazellenzékélénkebbcsatlakozá- sára

nem

számíthat,

még

csak azEötvösb. által képviselt centi'a- listák

sem

mutattak ezen kezdemény iránt észrevehet rokon- szenvet.

A

mintaterembenanagygyléssorain végigtekintettnk, az akkori conservativ párt vezéregyéniségeiben fényesen képviselve

—

az ellenzéketigenkisszámú embereibenláttukösszegylve.ígya nagygylés színezetenagy többségbenconservativvolt.

Vártuk aggódvaa választásokat.

Széchenyi gróf üdvözölvén a fényes gyülekezetet, azt az elnök- és jegyz-választásra hivá fel.Ésmiutánezközhelyeslésre talált,azonnal ajánlá a gylésnek elnökülgr.KárolyiGyörgyöí.

Fellélekzettnk e tapintatos ajánlatra és kikiáltottukazelnököt.

Ez megtörténvén a jegyzválasztásáthozta szóba,személyt azonban

nem

ajánlott, de azon perezben, melyben elhallgatott, Tasner,

hú

titkáranevemetemlité.Erre Lónyai Gáborsaz ellenzék jelen volt tagjainak felkiáltásáraaválasztásmegtörténtsatollat kezembeadák.

Kiagrófoteljárásaiban ismerte,aztudta,hogynálakomoly

Kov4cíL.:SzéchenyiI közélete.I. 2

ügyben

semmi sem

történik véletlenül.

Hogy

a választás az

mve,

errl

nem

kételkedettsenki.

A

mi reményeinket pedig felhangolta az, hogy vezetése alatt túlnyomó conservativ gyülekezésben oly elnök választatott, melyet

ama

párt

nem

tarthatott magáénak, jegyzülpedig határozott ellenzéki választatottmeg.

Ezután a nagygylés egyhangúlag

kimondván

az alakulás szükségét, bizottmányt nevezett ki, mely a rendezés fvonalait megállapítva,aztanagygylésnek megvitatásulterjeszszeel.

A

bizottmány, melyben mindenki szabadon résztvehetett, megkezdette

mködését,

atollaténvezettem.

Az

ügy^technikairésze,Vásárhelyi

fmérnök

^általelkészítve annyival kevésbbé lehetett ekkor megvitatás tárgya, mert a gróf kijelentette, hogy ezen tervek végmegállapitás eltt

még

a lehet legtekintélyesebb külföldiszakértvéleményezésealáadat- nakés felülvizsgáltatnifognak.

Annál behatóbbmegfontolástigényeltatársulatiszervezetés kezelésirendszer megállapítása.

E

pontonjutottunkamegoldás akkorban legnagyobbnehéz- ségeihez.

Nem

ismerhettük félre az akkori viszonyok közt a kérdés igen kényes mivoltát.

A

^{vállalatraszükséges}milliókat ré.szben a

kormány

közvetlen adakozásából, részbenannakmegszerzéséthite- lévelkellvalafedezni.

Nem

feledhettük,hogya

kormány

ilyhatal-

mas

eszközöketazellene

mköd

ellenzék kezére

nem

bizhat,hogy abból saját czéljairatkét készítsen.

Hogy

tehátaz ügyellene

nem

fogkizsákmányoltatni, biztosítékokatvárt.

Másrészrl^:haa Tiszaellenzéki népeilyhatalmaseszközö- ket a

kormány

vagy az azt képvisel conservativekkezébenlát, nincs er, melyaztazügynek megnyerjeésaz érdekeltség közre-

mködése

nélkül

már

csak törvényeink szerint

sem

leheta dolgot keresztül vinni.

Kétakkoriban igen elkeseredettellentétesérdekkielégítésé- ben kellé találni a helyesmegoldástésettlfüggött akezdemény sorsa.

A

végskigelkeseredett akkoripártállás közöttkerülni akar- tuk a politikaielvekfeletti vitákat,de

midn

a szervezés kérdése megpendült,nyakigvoltunkbenneski

sem

térhettünk elle.

A

Tiszavölgy a

maga

egész területében egy jókora^ország, pármillió lakossal. Ugocsa,Szatmár, Bereg, Ung, Szabolcs, Bor-

sod, Zemplén, Heves, Csongrád, Csanád, Békés, Bács, Torontál,

Arad

és Bihar megyékkel, a jászkun, a hajdú, atiszaiéscsajkás kerületekkel,számosönállókir.városokkalteszikterületilega Tisza vizbirodalmát.

Ezen nagy érdekeltség számára volt feladatunk alakítani

:

a nagygylésben egy intéztestletet az érdekeket kielégít képviselettel

;

az egyöntet ^kivitel kormányzására egy központi vezérl bizottmányt

;

végre

minden

vidékiérdekeltségkörébenvégrehajtó közege- ket, melyekre a közvetlen érdekeltek közvetlen befolyással is bírjanak.

A

politikai szervezkedés mindannyi tulajdonképeni kér- dései.

Az

akkoruralgott politikai légkörben

nem

vette a napisajtó figyelembe ezen alakulás épen az

idben

felette fontosfejldési folyamatát,

nem

szólt hozzá,dehavalahollehetazalkotmányos- ság elméletének gyakorlati alkalmazásáról szó, ugy itt volt az.

Olytársulatiszervezetetkelléfelállítani,melyazegész nagy érdekeltség kielégít képviselete mellett az évi nagygyléseken, bírjon központi vezetéssel, melynek megszabott állása a tervek összefüggegységes^kivitelét,a

kormány

^által garantirozottmilliók kezelését,a végrehajtás erélyesmenetétbiztosítja,úgymindazáltal, hogyavidéki érdekeltségeknek

közremködéskért

ésannakfejé- ben, hogy a költségek részét

k

viselendik, megilletliefolyástés hatáskörtjeleljenki.

Szóval a központi

kormány

és vidékiérdekeltségjogviszonya egraiásközt, volta kérdéstengelye,melykörül avitafejldött.

A

^{kirendelt bizottság}

nem

ismerte félre a kérdés egészen politikai mivoltát,

meg

is kezdte telhet jó akarattal a kérdés tárgyalását,melyellkitérnie

nem

lehetett.

Azonban

épenamegyékbenmegindított administratori rend- szer enapjaiban kikerlhetlen lett,hogyazellentétespártok gya- nakvó érzülete a mindinkább

hevül

vitában ne verjenfel

ers

hullámokat.

A

központi hatalom mindenhatóságát az ners kormány"

akkordivatoselvétgr.DessewffyEmilvitatta,

kedvez

helyzetének egész tudatában. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy ez ügyben .nagyszer technikai vállalat keresztülvitelérl van szó, szemben

megyeirenitens elemekkel,melyeknek készületlenavatkozása csak zavarólehet.

Ezenelemeknek,

—

mint közvetlen érdekeltekés fizetknek jogosigényeit ésbefolyását mivitattuk, ésmertatárgyalás ered- ményeinekminttollvivö

— nekem

kellé kifejezéstadni,akarva

nem

akarva avitasúlya ez oldalról

rám

nehezedett.

Széchenyi grófeleinteszabadmenetetengedett amindinkább élénkülvitánakbeavatkozásnélkül,determészete aíigyelöhely- zetet

nem

soká trte,beleugratott a csataközepébeésmigkörül- néztünk, óésén mint párbajvívók szembenálltunk aheves csa- tában.

A

grófot sikerültaz ellenfélnekazérdekeltségekavatkozásá- tólelijesztenisö nézeteim ellen támadva,sarcasmusának gazdag tárházából ostoroztaa comitatensis gazdálkodást,ésnépboldogító constitutionalis anarchiát, melyet fennálló nemzeti közéletünk hü másolatáulakarokátplántálniegynagyszertechnikaivállalat szer- vezetébeis.

Bevallom, hogy engemetegúnyolódások éle érzelmeimben mélyentalált,ésválaszaimbanezt elfedninehezenbirtam,elmon- dani, hogy én a nagy grófot oly térre melyenö páratlanulers, követni

nem

fogom,dehabirnékisezen irigylendfegyverrel,ily

komoly ügybenoly ellenfélellenében,kinekügybuzgóságárólinkább lehetek

meggyzdve,

mint bárki más, aligha használnám.

Én

mélyenérzettkötelességet teljesítek, ésa hallottak

semmiben sem

ingatták

meg meggyzdésemet.

Én,kigyermekkoromtóla

megye

kebelén nevelkedtem,anépközött éltem,annakérzelmeitésjózan- ságát ismerem,illetékesnekistartom

magamat

a kérdésezágában szólani és álláspontomat makacsul fenntartani.

Ha

a

nemes

gróf több türelemmelésnyugodtabb figyelemmel ajándékozmeg, félre

nem

ismerheti,hogyérveléseim legkevésbbé akartaknépboldogító declamátiók lenni,deazon épen általakitzöttczélkörül buzgól- kodtak, hogye

nagyszer

ügynekatiszainépetmegnyerjükésaz ügyet fogantatásában megkedveltessük.Épen voltaz, ki kiindu- lásunk alapját szabatosan megjelölte. Azt hangsúlyozta minden alkalommal, hogya

kormány nem maga

akarjarendezni aTiszát, csaksegíteniakarja anyagiés erkölcsitámogatásával az érdekeltek szövetkezését. Itt tehát arról van szó, hogya^tiszai érdekeltség vegye kezébe saját ügyét, és

maga

vezesse azt a kitzött nagy czélfelé.

Ezen olyvilágosan kimondott alapnak

megvannak

elenged- lietlenfolyományai,

melyekbl

énazegyszertisztalogikanevében

nem

engedhetek semmitis,

st

azon megbocsáthatlanelbizakodás- ban folytatom a harczot,hogy ingatlan érveléseim sánczaiban a gúny nyilaitóleléggé fedezve vagyok.

Bámulatfogtaelabizottságvalamennyi jelenlévtagját. Ez

még

magasabbra fokozódott,

midn

a gróf berekesztve avitákat, helyérlfelállva,mellettemszónélkül elmentésateiemhöleijyedül távozott.

Ezigen

feltn

dologvolt.Merta gróffelhivásáraén

minden

nap gyléseltt

t

felkerestem, együtt léptünk agylésbesmikor az ülés berekesztetett, hozzámjöttésengemet karonfogva veze- tett kiaterembl.Együtt jöttünk, együtt

mentünk

egy

—

^mintmás-

nap.

E

_{napon úgy}láttaa közönség,hogykülön válunkésa

bens-

ségnekvége.

Ezek után természetesen

nem

kerestemfelagrófot, érintke- zésünk az ülésenkívül

megsznt,

avitákkomolyabbhangonfoly- tak, de

semmiben sem

közeledtünk.

Harmadnap

reggelénTasnerAntallépszobámba.

t,

a gróf legmeghittebb emberét, igen bántottaefeszültség.Elmondott

nekem minden

lehet szépetagrófról, defelemlitémunkától elárasztott- ságában néhatürelmetlenvoltát,

meg

^fog

engem

érteni,mihelyt nyugodtabban kibeszélhetjük együtt magunkat,szerencsétlenség- neknézné, ha emiatt elidegenednénk egymástól,tenném

meg

és

mennék

el vele a gróhoz, beszéljük ki magunkat és értsük

meg

egymást.

Els

kérdésem volt:

maga

jó akaratából tette-e e lépést s

miután igennel felelt, mert vele igen bizalmas lábon álltam és ismertem

nemes

szivét,egészenszintén szóltam neki.

A

grófnagy tulajdonaitnefejtegesse

nekem — mondám —

azokat ö

sem

be- csüli nálamnál inkább,de

köztnk nem

errlvanszó.

Én

a gróf

•mindenkinek szembeötl kitüntetéseit

nem

kerestem, halmozott elavval, és

midn

énlegtisztábbszándékkal épenaz tanai folya-

mán

teljesítem képviseli kötelességemetes

kimondom

ellenében

is mély

meggyzdésemet,

akkor elfordul

tlem

és épen oly ostentative mellz, mint

elbb

ostentativekitüntetett, ezaz, a mi

nem

járja.Az elst

nem

kerestem,azutóbbit

nem

érdemlem, és

nem

akarok többé alkalmat adni effélére.

Én

agrófhoz

nem

me- gyek, evvel

magamnak

tartozomstb.Beszélgetésünkhevében

még

olyatistaláltam

mondani

TASNERnek: haa grófvelem akarszólni^

csak oly távol van tlem, mint én tle. Tas.ner nevetve búcsút vett,mintha épenezt várta volna

tlem.

Nem

sok

id

telt el,tánkisfélóra,Tasnerismét belép hoz- zám,elmondá nekem, hogy ^{a grófnak}elbbitalálkozásunk min- denrészletéthiven elmondta, mert elször is általa voltküldve, mostötvisszaküldte azon üzenettel,

mondaná meg nekem

nevé- ben:felkeresne maga,detöbben vannak nála,azért

engem

kéret, jönnékelhozzá,mintkiáOévvelifjabb vagyoknálánálés

nem

^va- gyoktávolabb tle, mint tlem.

így

már — mondám —

szolgálatára vagyok,

menjünk

ésko- csijánodahajtattunk.

Találkozásunk igen melegexpectoratiókbanteljesenhelyre- állította a békét és régi viszonyt,s o ismét

karomon

lépett az ülésbe.

Ezen epizódot ^azért

mondtam

el oly körülményesen, minden apró részleteivel, hogy a grófot ily eljárásban is ecse- teljem, de mindez, mint

késbb

beláttam, nála próbálkozásvolt, talán azért, hogy lássa természetem mennyi nyomást bir meg, vagy hogy lássa mennyire vagyok susceptibihs, s ilyállapotban mennyire

megy —

legjobban az kifejezésével

tudom

jelezni

—

kuruczságom.

Hogy

ez kísérletvolt,

nem

egyéb,arrólmindinkább

meg

kellé

gyzdnöm, midn

számtalan

más

dologban beláttam mennyire mélyen behatolt emberi gyarlóságaink ismeretébe, és világossá lettelttem,hogy

midn

egy

bensbb

viszonymegindításátczé- loztavelem,

elbb

hogysembelement,engemetteljesenismerniés

különböz

helyzetben eljárva látni akart. Legvalóbb bizonyítéka pedig ennekaz, hogy sohatöbbé ezenkívül

nem

történtköztünk, hogyalegélénkebb vitatkozásunkután,melyekköztéltünk,aleg- kisebb elkedvetlenedés

—

vagy szálka,mely kedélyünket szúrja, hátramaradtvolna.

A

^{bizottságivitákból} belátta,hogy a szervezkedési kérdések megoldására

még

nincsenek az eszmék eléggé érlelve, s mintö

nem

szeretett semmit elhirtelenkedni, végül azt ajánlotta,

mon-

daná el a bizottmány egész általánosságban atársulati alakulás feletti nézeteit.Most azonbantegyeazonindítványt a nagygylés- nek,hogyaz jelöljön ki egy központi választmányt, melynek kell ideje legyen a szervezeti elmunkálatokat elkészíteni, az nyo-

massék^kiésközöltessék az érdekeltekkel^is,saztán anyáron tar- tandó nagygylésenállapittassék

meg

véglegesen.

ígyléptünk avárakozó nagygylés elé,melyeztelfogadta s a központi választmányt

következkbl

állította össze

:

Elnök gróf Károlyi György, alelnök Patay József, gróf AndrássyGyula, grófDessewffy Emil, IllésiJános,KovácsLajos, Lévay Sándorpüspök,Lónyay Gábor, Lónyay Menyhért,grófSza- PÁRY József, Vodjáner Sámuel, b. Perényi Zsigmond, meghagyva ezeknek,hogyazügykifejtésétakkéntvezessék,hogy

még

^ezévben azásóéskapaforogjona Tisza-mentén.

si

szokás szerintanagygylésta gróf egy fényeslakomával fejezte be,hol

bségesen

folytazáldomásnedveazügy^sikereért és azt

kezdeményez

házigazdáért.

Lakoma

utána kávénál a központi választmány tagjai széles jó kedvökben

még

a szétoszlás eltti

teendkrl

beszélgettek és szóbajött

els

sorban az is,hogy a

Tiszagy

viteléreagróf mellé

már

valakit kellene választani,ki az ügynek gazdája legyenés a gróf vezetésealattateendket elkészítse.

A

^választástmásnapra tzték.

Ezt bevégezve, egyenkint fordultak iiozzám a központiválaszt-

mány

tagjai,kezdveaz elnökgr.Károlyuiésmegkínálnakszavaza- taikkal a választásnál a központivezetésre.

Nem

^{állítom, hogy}ezenmegtisztel

egyhang

felhívásmeg- lepett volna.Tudtamindenki,hogyanagyszer kezdeménycsak a nagy gróf által nyerhet életet, pedigroppantelfoglaltságamel- lettsegédet keres s erreengemetszemeltki,készséggeldeferáltak kifejezettakaratának.

Az

ajánlott állást én

nem

fogadhattamel.Azt meghálálva, kértem a választmányi tagokat, fordítsák másra figyelmöket, én minta központiválasztmánytagja

meg

fogomtennikötelességemet, de többre

nem

vállalkozhatom.

Ekkorlettelttemvilágos,miértfoglalkozott velemannyit a nagy gróf minden elbbi találkozásunk alatt, mi volt specíahs czélja a

bensbb

ismerkedésben,noha

még

ekkor

nem

láthattam be az egész szerepkört, melyet életében

maga

körül

nekem

szánt, smely

késbben

jutottcsakkifej lésre.

Éreznikezdtem,hogy legyen az

ember

bármiértelmifölény- nyelmegáldva,legyenbármennyireönálló ésfüggetlen lelkitehet- ségeiben, haszivemelegendobog, kedélye mély,az

még

isember-

társára szorul,ésannak oly rokon kebelre, melynek feltárhassa egész lelkét és szívemélyét, ki átérti akkor is,

midn

mindenki

félreérti

—

elutasitliatlanszüksége van.

A

vig lakomáról, melyet az egésznagygyléslegjobbhangu- latbanés tokozottreményekkelhagyott^el,azonhatározattal távoz- tak, hogy

másnap

az eloszlás eltt testlelileg fognaktiszteikedni József nádornál mint azügy^kiválópártfogójánál.

E

lakomáról a grófengemet

magához

vitt.

Szobájába érve: szóljunk

már

most

magunk

köztszintén a dolgokról

—

fordulthozzám

:

Nekem

egy húbajtársra van szükségem, kinekvállairarak-

hatom

gondjaim egy részét, hogy szegény túlterhelt

agyamon

segítsek.

Rég

keresek ilyet, Tasner

—

a jó lélek

— maga

is el van árasztvamunkával érdekemben.Senkivel

még

annyira

sem mentem

ismerkedésemfolytán,mintönnel.

A

mikurucz fajunknakezer gyar- lóságai vannak,melymiattaliglehel

velk

összegyalulódni.Egyik nagyon vasfejú,másik viaszlágy,egyik igensusceptibiliss

minden

bántja, másik

vastagbr,

egyik

nem

akarokulni,másik mindent csak átvesz, egyik büszke,másik szolga s kitudná hányfélék az emberek.

Nekem meglehetsen

construaltagyam, de túlérzékeny ide- geim, heves véralkatom van; észlel hajlamom és sok fejtörés azon szerencsétlenséget hozták nyakamra, hogy legtöbb dolgot a politikábanúgymintazéletben

máskép

látok, mintköznapiembe- reinkfelfogják.

Ezért kevesenértenek, különcznek, szeszélyesnek tán hóbor- tosnak is tartanak. Gondolkozni, kutatni ritka

ember

szeret, a merészebb,néha szemtelenebbadja a hangot, a többirá esküszik, így lesz az

emberbl ggös

aristocrata, különczanglomán,alel- kesedés ostora, az utiiisatió embere,szívtelen számító s tudja Istenmi.

Nem

kétlem, sok ilyesmitliallottfelölem barátai

—

a kuru- czok

—

körében.Senki

sem

ismerhetjobban mint sajátmagam, ^és enehéz stúdiumra

nem

kevésgondot fordítottam,de

mondhatom

mindezek

mer —

tévedések. Ismerem eléggé azéletet arra,hogy tudjam mennyitéra megférhetés.Elvemezérta politikában mint az életben

—

az alkalmazkodás,mertsenkinek

sem

lehet kivált- ságamindent követelni ésennekfejében mit

sem

adni.

Ami

azönszemélyiségétilleti

—

láthatta,hogyeleitl gondot fordítottam megismerésére.

Tudom

az erdélyi országgylésenés Szatmái-megyébenviselt dolgait, tudakoltam családi és házi éle- tének

minden

részleteit,végreérintkeztünk a köz és

magán

élet terén

— nem mondhatom,

hogy teljesen ismerem, de úgy sejtem

—

éssejtelmeimre sokat

—

adok hogy mi egymásnakvalók vagyunk.

Figyeltem önnek

minden

tetteire, eddig teljesen

meg

vagyok elégedve,

ma

különösen,

midn

a központi választmány

minden

tagját nyakára zúditotttam és ön ezen csábitó állást,

melyannyi sok

más elkel emberünknek

megszédítette volnafejét, oly határozottan megköszöntes

nem

fogadta el,szerettemvolna nyakonfogniésmegölelni.

így volt ez helyesen. Érezníök kell, hogy

nem k

adnak,

hanem

kapnak.

Ámde

azon

munkahalmaz

mellett,melyvénfejemetnyomja, ha

még

a Tisza roppant teendiregondolok, szédülök.

Nekem

ase- gítségnélkülözhetlen,mert

magamra

okvetlenülbelerekedek. Oly

ember

^kell nekem,kilegalábba Tiszaügyébenhelyettemvirasztés engemet^unszolésragad magával,

nem

pedig

utánam

kullog.

Önnek

épfelfogása éshatározottsága mellett van sok da;mona, nyugtalan lelke.Mi haegyütt

mködünk,

minél tovább, annáljobban

meg

fog- jukegymástérteni, én vajmi gyarló

ember

vagyok, de egy gond

él

bennem

ésuralkodik

minden

akaratoméstehetségemfelett:faj- tánk és hazánk józan kifejtése.

Ön

eddig is hazájának élt ^•

—

tudom —

de mit tehetett?

Nagy

elvekethirdetett, czifradictiókat mondott,kapott értökvivátokat,de hol a termékenyít

munka,

miféleeredményre mutathat?

Itt ellenben mennnyit tehet, hol nagyon

hamar minden

büszkeségét kielégítszellemi és anyaginyereményeketvívhatkia hazának.

Ebben mind

ketten sokat nyerünk.

Én

nyugodtabban hajtom fejemet a párnánu-a, mert

gondomat

megosztottam, ön befolyásomegészslyával munkálhataszeretetthonért.

Nem

^{csábitókilátásez,kurucz}barátom^!

Mindaz,miteddig tehettem,vajmi kevés

—

úgyszólva kap- kodás.

A

lóversenyt, caszinókat, egy kisgzhajózást, egy hidata Dunán,hajógyárt,

gzmalmot

állíthattam el, de mi ez?Mimin- denbenhátra vagyunk, mulasztásainkatnagyszabásokbankell ki- pótolnunk. Erre mennyi

idnk

van, ki

mondhatná

meg.

A

tár-

26

sadaJnii tér nálunk

még

parlag ésjáratlan,

pénznk-hitelnk —

nincs. Pedig hazánk természetes gazdagságát nekünk kell kifej- teni, különben

mások

fogják ezt tenni. Gazdag és virágzó lesz Magyarország, csaknem lesz magyar,hol az értelmi

er

svagyoni túlsúlyidegen.

E

veszélyfenyegetbb, mintmúltbanatatár-éstörök-dúlá- sok, ésebbenfekszik anyagifejldésünkvitálisfontossága,melyet annyian félreismernek. Azt hiszikajoggal,szabadsággal mindent lehetteremteni.

Megengedem

örömest,hogy fejlettebbállapotban, független államihelyzetbenelégvolnaréstnyitnistértszereznia nép tevékenységének, denálunkazértelmet

elbb

fokozni,azesz- közöket teremteni és indeflniált kapcsolativiszonyainkatnémileg rendezni kell.

Isten látja lelkemet: én e kapcsolativiszonyba Ausztriával szerelmes

nem

vagyok, de ez elutasithatlanszükségességésgeo- gráfiaihelyzetünkben azegyedüli kapcsolat,melyben

még

létezhe- tünk nemzetiségünkveszélyeztetésénkívül.

Vegyes házasságunkban folyvást

veszeked

felek voltunk, eddigi együttlétünk

—

harcz és háború. Okos

ember

ha

már

oly helyzetbejutott, melyen változtatni

nem

bir,

«modus

vivendi»-t keres, a felekkülön válnakasztaltólés ágytól, deegyütt

maradva

megmentik a családot a pusztulástól ésmegóvjákatisztességeta világelttés

trhetvé

teszik

magoknak

azéletet.

Nekünk

is

meg

kell találnunk a megférhetés módozatait.

A

dynastiát

meg

^kell

gyznünk,

hogy

tlünk

aszakadás gondolatais távolvan.

Az

örököstartományokatpedigarról,hogyaz érdekeik nálunk méltánylásratalálnak, ha

k

^{is viszont} a mi érdekeink igényeit tekintetbeveszik,ésönállófejldésünket

nem

gátolják.

Eddig

k

közöttünk csak két fajtahazafiakatismertek, vagy olyakat, kik teljesen oda adták magokat, vagykik készekminden adandó perczben kardotrántani.Egyikfajta nekünk,másiknekik voltveszedelem.

Ma

mái',hála Istennek, támadtak

magas

körökbenhazafiak, kiképen olyloyalisakmint

amaz

elsk,deennekfejében követelik nemzetünk fejldési eszközeit és szabadságát. Ezeknek érdeke leginkább, hogy a hatalom INIagyarországfelettmagyar kezekben legyen.

Ezek melletttán megindíthatjuk a nemzeti regenerationagy munkáját,melylyelkésnünk

már nem

szabad.

Attól, hogy én niellettök «dktaUsam mayuniat'i,

még

távol vagyok,

nem

ismerem

még

azt, mit és mennyit akarnak,mités mennyitbirnak meg, miúton

min

eszközökkel indulnak,csakjó- akaratukról és lajunkhozi ragaszkodásukrólvagyok

meggyzdve.

Nekem

^is szerepkört ajánltak. Elfogadtam habozás nélkül, mert reám bízták kijelelni mit tegyek, és kötelezettséget

nem

kívántak. így állokma,atér elttemszabad.

A

^{Tiszával kezdtem}

meg.Sokataggódtamés

aggódom

mostis,nem-evoltekezdemény

ernkhöz

képest

még ma

túlmerész.

Azonban

tánmegbirkózhatom vele,hafennel

nem

hagynakés lenttámogatásraésnémisegítségre találok.

Fenn

már

szondiroztam a tért, miutánbeléptem,

nem

cse- kélyáldozatralennénekkészek,hogykikerüljékvisszalépésem bot- rányát.

Lenn

a nagygylés igen jó hangulatban oszlott szét,de eddig a benyomásokat csak

tlünk

nyerte,majd ha feltámasztat- nakahazafiaggályok, dolgotfognak adnieleget.

Én

felfelé,ön lefeléállítvaütegeinket,kezdjük

meg

ahadjá- tot és vagy

gyzünk

vagy vissza állunk a helyre, a

honnan

kiléptünk.

Láthatjaezekbl,hogy

nekem

szolgáltkatonakell,ujoncznak

nem

vehetnem hasznát.

Ön —

mint a lefolyt vitákból lát-

tam —

gyakorlott harczos,

ers meggyzdéseiben

és

nem

könnyen enged,bízik

népünk

józanságában,bízik

magában

is.

Egy^szómintszáz:

nekem

valóember.

A

mint tehátszivemszerintcselekedett,mikorazegyhangú ajánlatokat megköszönte,de egymásköztennekígymaradni

nem

lehet. Itt kimondhatjuk, hogy ön engedni fog és azigába velem befogatja magát.

Az

állás társulati, akormánytólegészenfügget- len, hatásköre,dotatiójakezébenvan,errlmirendelkezünk.

Valódi

bens

sajnálkozással vallottam be, hogy ez állás elfoglalására

nem

szánhatom el magamat, de viszont késznek nyilatkoztam nekimindent szinténelmondani,mi lelkembenvan, miértkell igyés

nem máskép

tennem.

A

gróf,kialélekörvényeitjobban ismertemint

más

halandó, igenjó vallatóvolt.

Én

pedig egészenszintekészvalló.Meghódító gyöngédséggelhatolt

minden

viszonyaimapró szövedékébe, de be- látta,hogy lépésemre

nekem

egyszer családi ésanyagiindokaim vannak,sem mellékczélom,sem utógondolatomnincs,végelemzésben

nem

egyéb minta falusi boldog családkörben

él

emberméltó

aggódaima a fvárosi élet ellen, hol családi örömeinek javát áldozza fel, ráadásul otthon anyagi érdekeinek elhanyagolásával fizet meg.

Otthon mitsem nélkülöz,itt

nem

^is tudhatja,

min

vágyak ébredhetneks

min

nélkülözéseknek teszi ki családját, mely

ma

mindene.

Minél tovább hatolt felfogásaim és élet-nézeteimleleplezé- sébe,annálinkábbéreznilátszott,hogyengedniekellésvégkép

—

engedettis.

Engedett pedig szintén. Mert a

nekem

ajánlott helyre b. Pehényi Zsigmond által lelkemre kötött egyént, miután én b. PEKÉNYmek közbenjárásomat megígértem, kérésemreelfogadta.

Én

pedig a grófnakmintközpontiválasztmányi tagminden

mun-

kásságomatfelajánlottam.

Másnap

a központiválasztmányujabbösszejövetelénekidejét márczius hóra

tzvén

ki, a nagygyléstagjai testületilegBudára mentekátanádorfherczegüdvözletére.

Mikorén is csatlakozniakartama tisztelgtestülethez, félre szólít a grófsazt

mondja nekem

^:ne

mennék

én Budára a töb- biekkel, neki erre különös oka van,ezt majdelmondja,talál-

kozzunkatisztelgésután.

így tettem.

A

nádornáli tisztelgésben egy volt jellemzetes.

A

fherczeg nádor a gróffal voltakszemben.

A

^tiszaiérdekeltség hódolatátés háláját a gróf tolmácsolta ö fenségének.

A

Tiszanépeakezdemé- nyezés minden érdemét neki köszöni, a

jöv minden

reményét bennehelyezi

—

igy beszélta gróf anádorhoz,igy folytatta végig.

A

nádorviszont biztosítvaatiszaiakat,ügyük teljes pártfo- gásáról elmondá, hogy

minden

jóakaratával mitsemtehetne,ha a

nemes

gróf páratlan buzgalmával és mindigsikertaratótevé- kenységével azügyélére

nem

áll.

Az

vezérsége a sikernekbiztos záloga. Ez általreméli öis

—

anádor

—

hogy

közremködése

az ügyben áldásos lesz, és meghozza azon gazdag gyümölcsöket, melyetilykezekbl méltánvár öés várhatnakatiszaiak.

És ezeket és ilyeket elmondott az agg nádorékesszólással

mirl

CziRÁKYgr.,az egykori országbíró,méltán

monda

afrendi- házban: cujus dicendi

modum

non tam admiranmr,

quam

invi- demus.

Elmondottam

ezen jelenetet is, mertazok számára, kik ;i

viszonyt anádorésagróf közt némilegismertélc, ekölcsönös con- testatiókfelette érdekesek voltak és

késbb

lesz alkalmamezen viszonyra

bvebb

világot vetni.

Tisztelgésutáni találkozásunkkorigy szólthozzáma gróf:

Az

ünnepélyes fogadtatás után ott

maradtam még

és szól-

tam

a fóherczeggel. Csak egy

ember

hibázott a tiszaiakból, igy szóltam a nádorhoz, ki tán leginkább óhajtotta fenségednek hódolatát bemutatni és kiténisleginkább óhajtottam volnafen- séged kegyes figyelmébe ajánlani, merta

munkák

terhét azegész

idben

övitte ésmindnyájunkelismerésétkinyerte,de a

nagygy-

lés és kinevezett központi választmány oszlófélben s nekiannyi

munka

van

még

anyakán,hogykénytelenvoltam tleaz elmara- dástkövetelni,nohaláttam mennyirekedvetlenülveszikívánságo- mat.Valóban sajnálom, hogy sok, nekünk igenfontos szolgálatait ily hátratétellel kellé jutalmaznunk, mire annyi becsetlátszott fektetni. Tudjafenséged

—

vetem oda

—

mennyirevágynakezen provinciálisurakazalkalomra fenségedet közel láthatni.

Ezen könnyensegíthetünk

—

feleiéazaggnádor

—

ha önis oly embernek tartja, ki iránt érdekeltethetünk s neki örömet teszünk jó szolgálataiért, küldje el hozzám holnap ^,2!5 órára, fogadom.

Ekkormegköszönveanádor kegyességét,kiebben

nekem

is

nagy követ hárit le szivemrl, elkezdtem önt ajánlani ép azon oldalról,melyreszükségem vanetalálkozásban.

Istenértszedjeössze jólmagát, takarodzzék be nyakigigényte- lenjuhászbundájába, csak kényszerítvenyilatkozzék,félénken,falusi bonhoniiával; engedje magát anádoráltallátszólagkényszerítve vezettetnia tárgyak feletti beszédre, de

mondjon

azutánminden-

rl

határozottvéleményt.

Mert én önt úgyismertettem,mintmegyéjében

dönt

befo- lyású embert, kinek miveltsége túllát a megyeház kapuján, s

nagyonjózanul itéla dolgokról,különösenpedig

—

ésittfekszika dolog súlya

—

ön

h

^{kifejezéseavidéki}hangulatnak,kianépközt él és kiresokan hallgatnak a szomszéd

megyékben

iskülönösen ön az, ki a hírhedt szatmári 13 pontot megyéjében keresztül vittestb.

Tudnia kell, hogyazagg nádor

még

mindighabozóésmin- denben kétked, akadnakpedigjó embereink,kikneki elmondják, hogy a Tiszaügyben iskiadja a

kormány

a százezreket ésleszbe-

löle

—

fiasco.

A

tiszainépazügyiránt egészen idegen, nincsahhoz

sem

érzéke,

sem

arrólfogalma.

A

tiszai értelmiség, mely Kossuth miatt

rám

haragszik,az ügytl távol tartja magát és lesz belle nagyfelsülés.Ezenbalitéletekmegdöntésére

nekünk

nagy szüksé- günk van sén megtettem mindent, hogy ezttehesse.

Valószinú,hogyanádorátviszia beszédet

még

a napipoliti- kárais.Mosta cancellárságkérdése vansznyegen.

Már

rég tisz- tázva volnaadolog,haanádor

nem

késleltetné a végmegoldást.

Azt állítja, tán hiszi is, hogy Majláth felmentése ésApponyi gr.

fölebbitése igenfelzavarnáaprovinciát, kiváltatiszaividéken, hol MAJLÁTHot igen

népszernek

tartja.

Ma

akétcancelláregymás út- jábanáll,ésezenviszás állapotmindenrevisszahat.Tizet

mernék

százratenni,hogyanádormegkérdeziezekrlis, szóljonhatározott nyíltsággal.Arraisfigyelmeztetem:rólamtermészetesen szó lesz,

ön

engem

becsül,tánszeretis,vigyázzon,rólamszólvaneszínezzen igen élénken, ellenben a fherczegnek szórhatjaa tömjént egész bségben, kedveszerint.Ezen urak,ha derékLonüvich püspöksze- rintathuribulumotfejkhözdobjákis,

nem

szédülnekelattól,mint

mi

szerény halandók.

Holnap 11 órakor legyen anádoreltermébenés vigye

ma-

gávaláldásomatdiplomatiaiküldetésében.

Másnap

a kitzött órában az elteremben voltam Budán, hol néhány

för

közöttszerényen

megvonultam

aháttérben.

De

igen

meg

voltam lépetve,

midn

megnyílvána fogadtatás, elszörisnevemet hallom hangzani aterem ajtajából.

Beléptem

nem

elfogultságnélkülésazagg nádoreltt talál-

tam magamat.

Hallgatva hajoltam

meg

mélyen, pedig,tán elfogultságomat észrevéve, mosolyogva kezdé diákul a beszédet

—

mondva, hogy Széchenyigróftólsokdicséretest hallott hasznos

munkálkodásom-

rólatiszaigylésen, sezértsok elismeréstisarattam, minek is örül,hogykifejezheti,úgylátja,folytatá,hogyén Széchenyi grófnak igen megnyertemjó véleményétés

rám nem

kevesettartstb.

Adottelégidt,hogyösszeszedjemmagamat,és

midn

elhall- gatott várva, hogyénisszóljak, elkezdtem folyó német nyelven beszélni,mélyenbocsánatot kérve fenségétl,hogyén,kibár

els

eminens^isvoltamdiák iskoláimban,de fenségével,kiaclassicus nyelvolymestere és kit országgyléseinken e miattisannyiszor volt alkalmam bámuli,

nem

merek culináris diákságommal be-