ldés sebesebb és gyümölcsözbb legyen, — ezt Széchenyi már 18í25-ben felfogta, ezért megragadta az els alkalmat, mely

kínál-kozott,at.

Akadémia

megalapítására.

"Istenáldásavan

minden

kezdeményen,a mit kezébevesz», így szóltSzatmár

megye

a hozzáintézett levelében.

De

haez vala-mely kezdeményére illik, egyre

sem

annyira, mint a magyar t.

Akadémiára.

Az

irodalmi

erk

egyesítése azon felette szerény eszközök mellett is, melylyel egyilyintézet rendelkezett, csodákatmívelt, és olyszellemitevékenységnek lettgazdagforrása,melynek

ered-179

menyeire raa

már

hálás büszkeséggel tekintünk,mintsok viszon-tagságainkésaggodalmainkvigasztalására.

Valóban, ha napjaink szellemi életére vetjük szemeinket,

nem

lehet lelkünk emelkedéséval

nem

látnunk,miképa nemzeti sajátossság érzéke felébredt, hatalmasabban mint valaha, és a nemzeti szellem

mködésének

az irodalom,

mvészet

ésipar terén tömegeskutatóiratalálunk.

Ottlátjuk

ma már

dolgainkat,hogynemzetiirodalmunk és zenénk mint igézsajátosság kezd a többinépekközt hóditmányo-kat tenni.

A

tudományokat fejlesztnemzetközi társulatok befo-gadtak bennünket is a

munka

közösségébe és kezdünk számot tenni azemberiségközösmunkásaiközött.

Ezeket szemlélve,hányszorjuteszembe:Kivolna

ma

boldo-gabb ezeknek láttára, mint a nagy grót, kinek szemében

nem

volt

semmi

csekély,ha nemzeténekelnyére szolgáltakülföld fel-fogásaiban.

Mennyire büszkévé tette volnacsak Zubovics párisi lovag-lása. Hát

még

a Kincsem ^diadalai az európai lófuttatásokon.

A

^{világ részvétét Szeged iránt oly}vívmánynak tekintette volna, mireamagyarnakcsaknagy

id

utánlehetettvolnaszámítni.

Hányszor folyt vele vitánk a magyarlovakról.Ezért

tudom

elképzelni, hogy ha

még

aztrábírtuk volnaisdisputálni

—

noha fajáraigensokattartott

—

hogyamagyara

leggyzbb

lovaslehet mint Zubovics,de azt már, hogy Blaskovics sajátneveléslova legvzze az egész mivelt világ futó lovait, azttánsaját szemei-nek

sem

merte volna elhinni, s ha

még

iskénytelen lettvolna hinni

—

vele aligbeszélhettünkvolna nemzeti büszkeségében.

Épen

mintaz öregSzemerePáltudósunk,kiegészéletében l'orotváltsimaarczczal jártközöttünks kit emiattgyaki-an német-nek tartottak, 1849-ben egyszerre bajuszosan lép szobámba és észrevévebámulatomate felett,büszkén, emelt fvel magyarázta nekem,hogyanagy

gyzelmek

utánötezjoggalmegilleti, és res-telné,haezután összetévesztenék.

Ígyéreztekazébredéskorának

h

^emberei.

Visszatérve a nemzeti szellem önálló

mködésének

tár-gyaira, alig találunka szellemimunkásságnakolyanterére,melyen nemzetünkproductiverejeönállóbban lépnefel,mintépena poli-tikamezején.

Európai megtelepedésünkóta

mind

az,amiállamiés társa*

180

dalmi szervezetünkettárgyazta,amagyarszellemönálló alakításá-nakbélyegétviselimagán.

Ha

a magyar sociolognak valamit sajnálni lehet, az azon eltagadhatlantény,hogyszámosderék kutatóink,kik sok gonddal ésnemesbuzgósággal keresikmindenüttanemzeti szellem alkotá-sainak nyomait,épen azontérre fordítottakeddigkevesebb figyel-met,melya leggazdagabbaratással ígérkezettvolna.

Ésezasociologiatere.Majd ha ezen tér egykoron kellleg kiaknázva lesz, fogjukbelátni mennyi felbecsfllhetlenkincset talá-lunk multunkban,éshogy sajátkép ez azon tér, melyen európai eulturalisnéptársaink alkotó tehetségével nemcsak

mérkzhetünk,

deazokattúl ishaladtuk.

Ezenelhanyagolásnak

merném

tulajdonítaniazt,hogy átala-kulásialkotásainkban

még ma

is eligazodni alig bírunk, és hogy biztosrendszerhelyett,akísérletekországában tévelygünk.Végkép bírunk

még ma

is ösztönszer ragaszkodással a nemzetalkotta intézmények iránt, de hiányzik

bennünk

atisztaöntudatos

meg-gyzdés

azoknakolytulajdonságaifell,melyekaz európai eultu-raliskövetelményekkelnemcsak

nem

ellentétesek,

st

ellenkezleg egyedülvolnánakképesek az európai szervezetek számos illusíóit

velünkkikerültetni,ésaz állami életkielégítbb formáit rendezni.

Ezt

bvebben

fejtegetni,

nem

lehet itt feladatom. Itt csak érintenem kellett, hogy nemzetünk szelleme semmiben önállóbb éstermékenyebb

nem

volt, mint az állami ügyek rendezésében, éssehol a nemzeti typus

srbb

^nyomaira

nem

találunk.

Nem hozom

fel az alpári alkotmányt, mely

minden

esetre egyvándornépeulturalisállapotainak

nem

kis

mérv

bizonyítéka.

Annál

feltnbb

^azaranybulla, az angolok

magna

chartá-jánakiker-testvére,melycsak hét évvelifjabbmint emez.

Ha

ekétokmány, melykéteurópainemzet szabadságlevele, elfogulatlanul összehasonlítjuk,

nem

fogja senki bebizonyíthatni, hogya politikaimíveltségfokán az angolnemzetnélhátrább álltunk volna.

Bátrankiállhatunktörvényhozásiésvégrehajtásirendszernk önállóformáivalis,

nem

különbenbirtokrendszerünk akkori

idkhöz

mért alakjaival,

meg

fogjuk mutatni,hogya politikaijogosultság terjében

elbb

^álltunk

más

népeknél,és ami^államiszervezetünkben az valóságvolt,mi

más

alkotmányokban jogi fictio,

st

a status garantiáinálunkfejlettebbek és kielégítbbekvoltak, mintmásutt.

181

De

a

magyar

nemzeti szellem alkotó hatalmát sehol

nem

mutathatjukkieciatansabbanmintamagyarkath.egyházban.

Mutasson bármely mivelt nép Európában kath. papságot, melya nemzeti érdekekkel annyiraösszeforrtvolna,mintamienk, melyezenérdekeksúlyát

még Róma

ellenében isennyiremegóvta volna.

St még ma

^is, hol aszoroskapcsolatállam és egyház közt

megsznt,

holaz egykoriegység atényezosztályokéspapságközt igen sokatvesztett,amimagyar egyházunkfoglaltEurópábanoly állástazállam irányában, melya felmerültcullurharcz lehetségét kizárja.

Még

aztis elmondhatjuk mimagyar katliolikusok, kik papi kezekben nevelkedtünk,mutasson bármelymiveltnépeEurópának felekezetet, mely felvilágosodásban és keresztényi türelemben a magyarkatholikusontúltenne.

Ésepontnálhova mostjutottam,

midn

a magyar katholi-kusnemzeti érzületérlszólok,

melyrl még

igen sokat ellehetne

mondanom, nem

feledhetemel ismét agrófot.

Mélyebb vallásossággalaligbírhatott

ember

mint

.

Ez nála családisajátosságvolt,fokozvakedélyénekmélységeáltal.

Es mikéntszól az országgylésenetárgyban?

«Azapostolimagyarkirály

— úgymond —

mindigmegtudta magátconstitutionalisnemzetével együtt óvni

Rómának

suprema-tiájától.

A

íoméltóságuclerusstatus instatusoha

sem

volt éssoha

nem

islehet.

A

milyarányban fejledezikhazánk alkotmányos szel-leme,annál türhetlenebbleszen egy

küls

hatalomnak ilyes befo-lyásanemzetünkre. Hol a törvény a nemzetet

még

fejedelmének önkényétl is biztosítja,miként lehessen idegen önkénynek alá-vetve?" stb.

Ez alegbuzgóbbmagyarkatholikusérzülete.

Ezértnincsnálunk,shála

seink

szellemének,

nem

islesz és

nem

lehetcullurharcz.

Ismétlem,hogyszellemi

mködésünk

egyikágábansem vol-tunk productivebbek a múltban, mint állami és társadalmi szer-vezetünk ügyeiben.

Azállami functíók gyakorlatánakmegvoltak nálunk teljesen szabatos formái,melyek nemzetünkéletébl fejldtekés1848-ig

in-tézményeinkösszességét képezték.

Természetesenez

más

volt mint a többi európai népeknél

182

dívott,ésazeurópaistatustan,melya fennállóculturalis rendsze-rek alapjánállíttatotttel,ami tormáinkróltudomást

sem

vett.

A

40-esévekben felmerültcentralistapárt tisztánazeurópai elméletekembereiblállt,kikmert sohagyakorlatban

nem

ismer-ték

si

rendszernkbelértékét,annak kinövéseiáltal félrevezetve,^

ellenségeivélettek,és

si

rendszerünketnemcsaka napi sajtóban megtámadták,de a regényirodalom terénispellengéreálliták.

És

már

mostezen idszakból vegyünk két jelenséget figye-lembe,mintnemzetünk fejldésének folyamatában felmerül saját-ságokat,ugyanis:

A

30-asévekkezdetén fejtikia gróf nemzeti újjászületésünk egész rendszerétés ennekvezérelvéültziki,amai

tudomány

nyel-vén szólva:a nemzeti sajátossáfj jogát, t.i.a nemzeti typusgondos megóvását és kifejtését mint oly érdeket, mely mindenek

felettáll.

És

midn

épen a nemzeti szellem

mködéseinek

mindenek

felettifontosságát öntudatra juttatja

— támad

a 40-es években

legkitnbb

publicistáink vezetése alatt politikai iskola, mely doctrináiáltalanemzeti szellem összesalkotásaita politikában ha-lomradönti,amúltnak

minden

jogáttagadja, és egyszern kinál az európai formákchablonaivalmintazállamélet legbevégzettebb alakjaival.

Másik

nem

kevésbé

feltn

jelenség, az: hogy ha hazánk történelmébennémileg jártasok vagyunk,felkellismernünk

nem-csak hogypolitikában volt nemzeti szellemünk legtermékenyebb ésönállóbb,deaztis,hogyépena48-kikorszakotmegelzött id-ben voltragaszkodásunka nemzeti intézményekhez inkább a he-lyes mértéket meghaladó mint tágított,

még

isha a 48-ki poli-tikaialkotásokban a nemzeti szellembefolyásátnyomozzuk, azok-banugyan ebefolyásnak legkisebbnyomára

sem

akadunk.

Ezen sajátságos jelenségekhez fejldésünk töi'lénelmében sorozhatnék

még

egyharmadikatis.

Kossuth testestl lelkestl magyar municipalista volt.

Mer-ném

állítani, miben

sem

voltszintébb és ersebb, mint ez

si

rendszerhez való ragaszkodásában. Lelkének

mélyébl monda

a pozsonyi országgylésen az alkotmányozás napján: hogy kész volna hazájából kivándorolni, ha

si

municipális rendszernk megsemmisíttetnék.

És

még

isépen Kossith48-kialkotásai tesziktönkre a

ma-183

gyár

si

törvényhozásiés végrehajtási rendszert csaicnem helyre-hozhatatlanul.

Senki

sem

állhatott pedig távolabb a centralisták magyar iskolájától,mint Kossith, és

midn

48-ban az alkotás hatalma kezébejut, megteremtia centralismus birodalmát Magyarországon.

"Acentralisták helyett

—

_így szól Kemény

—

természetes eilenségök,a decentralizatiolegnagyobbmestere, Kossuth szabá-lyoztaamagyar kormányzat központosítását; Kossuth a megyék bajnokaverteleamegyei rendszert;Kossuth,ki a birodalmi vi-szonyok irányában kezdet ótagyanúshelyzetettoglalt el,illesztette be az uj alkotmányu Magyararszágot a szintén alkotmányosnak proclamáit ausztriaibirodalomba.

»

Nem

én állítom, mert

már

rég mondatott, de úgy hiszem

nem

volnanehézfeladatkimutatni,hogy ha a márcziusi törvények alkotásánál

nem

kölcsönzünk

majdnem

utánzóihséggel az euró-pai charták elméleteibl,

hanem

saját nemzeti álláspontunkból indulunksa történelmi íejlödésalapjára építünk,

nem

csuszhatik be annyi kérlelhetlenellentétuj alkotmányozásunkba,és

nem

fej-ldhetikki oly végzetes sebességgel az összeütközés, mely véres válságokravezetett.

Ésha ennekkifejtését

nem

tartomnehéz feladatnak, mire a lefolytesemények áttekintésénél mindenki rájöhet,

ebbl

logikai következettséggelfolyikazis:hogyliami 48ki alkotásainkban a történelmi alapot,az aza nemzeti szellem addigi önálló alkotásait

nem

hagyjukegészen figyelmenkívül, lehetetlen volt volna, hogy azon vitálisalapot

—

abirodalonimali kapcsolat ügyét

—

melyet pedig a48-kitörvényisszentnekéssérthetlennekismerel,a ren-dezés körébe ne vonjuk, és bár átmenetileg is oly

modus

vivendi-rl negondoskodjunk, mely míg a bécsi és pesti önálló nemzeti

kormánynak

a békés coexistentiát lehetvé tettevolna,

más

részrl az események kényszer fejldésének egészen

más

iránytadott volna,minta

mint

ügyeink menetevett.

Hogy

ezen

nem menthet

mulasztásnak,ilyindefiniált álla-potnakkikerlhetlenléletbevágó összeütközéseketkellé felidézni,

még

pedigannál kényszerítbbeket, minél élesebben tolták az

ese-mények

eltérbe a birodalmi érdekeket, és minélinkábblett az olasz háború és a

növeked

belzavarok általabirodalom fenn-állhatásakérdésessé téve

—

^eztermészetes.

És e pontnáljutunka

késbb

kényszerkövetkezetességgel

184

fejiettmagyarforradalom sajátképiforrásához, melyrl^teljes tör-ténelmi hséggel mondhatjuk

:

Hoct'ontederivataclades.

Történelmünk pedig,melyaforradalom keletkezésének

leírá-sában az események fejldésének ezen alapforrását

nem

méltá-nyolta kellleg, egyoldalú éshézagoslettszükségkép ésa keletke-zett bajok felelsségét helytelen sülylyal hárítja személyekre,

mellzve

a helyzetkényszer behatásait.

(lAzizgatottságikoronkivül

—

igy szól Kemény

—

nincs em-ber és közvélemény, azt be

nem

látó, hogy liaa márcziusi tör-vényekkel együtt

nem

kerekíttetnek kia birodalmi összeköttetést

rendez

szabályok, akkor

majdnem

felszólítás intéztetika mell-zött és

jövendjük

iránt kétséges érdekhez egy ellenforradalom általbefolyásukatvisszaszerezni.Mert

minden

nagy érdeknekjoga van el

nem

trni, hogya provisorie iskirekesztessékoly szerve-zetbl, mely a többiérdekek iránt tekintettelvolt. Ezttagadni a történészetésazemberiszívfélreismerése."

A

márcziusitörvényekkimondjáka 'koronaeijységetés ka]i-csolat épségéin,deennekkövetkezményeiveltovább

nem

tördnek, a sanctiópragmatikánakazon alapfeltételét,melyakorona egysé-génekskapcsolatnakindoka volt,akölcsönösvédelem kötelezett-ségét

meg sem

említik.

És e mulasztásban rejlett a magyar történelmi alap és a nemzeti

hagyományok

legeclantánsabb feledése vagy megtaga-dása,mely bár akaratlan mellzésvolt,mindenesetrea4S-ki tör-vényekalkotóinak terhérerovandófel.

És ha mi történelmünk egyik legfényesebb,de tragikus

ki-menetel

drámájában azon sokak általszépít mentségnek,

elt-tem

inkább lealázó magyarázatnak látszó megfejtéssel megelég-szünk, hogy a magyart a bécsi kamarilla hajtottaakaratlanul a forradalomba, ebbensaját élhetetlenségünknek adnók bizonyítvá-nyát, épenannyira

meg nem

érdemeltet, mintamennyire távoz-tunkatörténelmiesemények

h

felfogásától.

Én

pedig,kiezen (iemlékezéseimben» hivatvavagyoka gróf magatartását életének

—

nemzetünksorsának, legválságosabb nap-jaibanecsetelni,mellözhetem-e,hogya

késbbi

fejleményeke gaz-dagforrásátfel nemutassam ésebbenaszerepl egyéniségek he-lyét

meg

nejelöljem?

A

gróf,mint

késbbi

leírásombóllátni fogjuk,a válság

órája-185

banazilletékeshelyen megtette múltjához hiven a

maga

hazafiúi kötelességét, de a nemzet nagyjaitól ésképviseleteitl egyhangú-lag megtagadtatott,és számára

—

mint látni fogjuk

— nem

ma-radt

más

választás,mint tétlenülvárni azeseményekfejldését és lesni az ujabb alkalmat, iiakínálkozik, hazafi kötelességek telje-sítésére.

A

^válságórájában ismét ö állottKossuTualszemben kimu-tatni a nemzetnek a

követend

politika irányát.

A

nemzet egy-hangúlag ellene döntött, és neki át kellett adniatért

gyzelmes

ellenfelének.

Kossuth lett ura a helyzetnek,lett alkotója a márcziusi tör-vényeknek.

Birt-eKossuthanemzeti

hagyományok

iránt érzékkel?

E

kér-désre alkotásaiból és

minden

tetteiblÍtélve, határozott

nemmel

kellfelelnünk.

Nem

nehézelttünk

fekv

életfolyásukbólkimutatni, hogya minta grófa nemzeti szellem rnefitestcsülése,úgy Kossuth minden tettébenannaktagadása volt.

Még

azt is állithatjuk a megczáfoltatásmindenveszedelme nélkül, hogy a gróf, mély kutatás útján öntudatos felismeréssel jutott a nemzeti individualitáseultusához,

mig

Kossuth akaratla-nul, úgy szólva hajlamainak ellenére jutott az ellenkez ös-vényre.

T.i.Kossuth

—

mintfennebb felemiitettemKeményután

—

acentralisták természetesellensége, a decentralisatiolegnagyobb mesteredecretáltaamagyar kormányzatközpontosítását.Kossuth a megyék bajnokaverteleamegyeirendszert.

Igen igazságtalanoknak kellene pediglennünk,haazt

állita-nókvagyelhinnk, hogy nagyelszeretetetvalló nyilatkozatai, és a megyerendszer megóvására tett ünnepélyes fogadalmai

nem

vol-tak volna egészen szinték. Kossuth a mit vitatott, azt mindig hitte is.

Hasonló igazságtalanság volna, ha a 48-ki törvények hiá-Jiyaiért és kiáltó ellenmondásaíért egyedülKossuTuraháritnánk a felelsséget,gr.Batthyány,Teleky, Szemere, Eötvös, Szentkikályi, Pázmándyésmások,

késbb maga

a behivatott Deák istagjai vol-tak azon

szkebb

körnek, hol a márcziusi törvényekmegalkotva azországgyléselékerültekelfogadásul.

Visszaemlékezve a márcziusi napok izgalmasállapotaira,be

kell vallanunk,hogya dolgokkomolymegfontolására a leghiggad-tabb

í sem

találtnyugodtperczeket.

Meghozattak lázas izgatottság közepetterögtönözvea mái'-eziusi törvények, a nélkül, hogy egyik vagymásikrészrl az ok-vetlenülválságot felidézhiányokszóba hozattakvolna.

Ésepontnálazannyira vádoltudvarés bécsi

kormány

ellen fellehetne

még

hozni méltó panaszul, hogy e hiányokat taláu készakarva hagytaelintézetlenül.

Szerencsétlenségünkre azonban

mind

az udvar,minda bé-csi

kormány

a kikerlhetlen összeütközések egyespontjait észre-vette,azonnal,

még

a törvényekkirályi megersítéseeltt sürgette azokelintézését és többszörös alkalommalkeresteszinténa meg-oldást,melyhol töröttmeg,

késbben

elkell

mondanom.

Tény

az,hogy 48-bana márcziusi törvényekmegalkotásánál megtagadtuk

—

bár akaratlanul

—

a nemzeti hagyományokat tel-jesen, mellztük a nemzeti szellem századokon kereresztül

m-köd

alkotásait,elvetettük

magunk

alóla történelmi alapot,ésaz idegen utón,melyretértünk, mindközjogi,mind magánügyi viszo-nyainkat egy uj világnak oly tömkelegébe juttattuk, melybl, hogy kijutunk-evalaha és mily áldozatok árán, az

még

csak a

In document Digitized by the Internet Archive (Pldal 182-190)