tam — gyakorlott harczos, ers meggyzdéseiben és nem könnyen enged, bízik népünk józanságában, bízik magában is

Egy^szómintszáz:

nekem

valóember.

A

mint tehátszivemszerintcselekedett,mikorazegyhangú ajánlatokat megköszönte,de egymásköztennekígymaradni

nem

lehet. Itt kimondhatjuk, hogy ön engedni fog és azigába velem befogatja magát.

Az

állás társulati, akormánytólegészen függet-len, hatásköre,dotatiójakezébenvan,errlmirendelkezünk.

Valódi

bens

sajnálkozással vallottam be, hogy ez állás elfoglalására

nem

szánhatom el magamat, de viszont késznek nyilatkoztam nekimindent szinténelmondani,mi lelkembenvan, miértkell igyés

nem máskép

tennem.

A

gróf,kialélekörvényeitjobban ismertemint

más

halandó, igenjó vallatóvolt.

Én

pedig egészenszintekészvalló.Meghódító gyöngédséggelhatolt

minden

viszonyaimapró szövedékébe, de be-látta,hogy lépésemre

nekem

egyszer családi ésanyagiindokaim vannak,sem mellékczélom,sem utógondolatomnincs,végelemzésben

nem

egyéb minta falusi boldog családkörben

él

emberméltó

aggódaima a fvárosi élet ellen, hol családi örömeinek javát áldozza fel, ráadásul otthon anyagi érdekeinek elhanyagolásával fizet meg.

Otthon mitsem nélkülöz,itt

nem

^is tudhatja,

min

vágyak ébredhetneks

min

nélkülözéseknek teszi ki családját, mely

ma

mindene.

Minél tovább hatolt felfogásaim és élet-nézeteim leleplezé-sébe,annálinkábbéreznilátszott,hogyengedniekellésvégkép

—

engedettis.

Engedett pedig szintén. Mert a

nekem

ajánlott helyre b. Pehényi Zsigmond által lelkemre kötött egyént, miután én b. PEKÉNYmek közbenjárásomat megígértem, kérésemreelfogadta.

Én

pedig a grófnakmintközpontiválasztmányi tagminden

mun-kásságomatfelajánlottam.

Másnap

a központiválasztmányujabbösszejövetelénekidejét márczius hóra

tzvén

ki, a nagygyléstagjai testületilegBudára mentekátanádorfherczegüdvözletére.

Mikorén is csatlakozniakartama tisztelgtestülethez, félre szólít a grófsazt

mondja nekem

^:ne

mennék

én Budára a töb-biekkel, neki erre különös oka van,ezt majdelmondja,

talál-kozzunkatisztelgésután.

így tettem.

A

nádornáli tisztelgésben egy volt jellemzetes.

A

fherczeg nádor a gróffal voltakszemben.

A

^tiszaiérdekeltség hódolatátés háláját a gróf tolmácsolta ö fenségének.

A

Tiszanépea kezdemé-nyezés minden érdemét neki köszöni, a

jöv minden

reményét bennehelyezi

—

igy beszélta gróf anádorhoz,igy folytatta végig.

A

nádorviszont biztosítvaatiszaiakat,ügyük teljes pártfo-gásáról elmondá, hogy

minden

jóakaratával mitsemtehetne,ha a

nemes

gróf páratlan buzgalmával és mindigsikertarató tevé-kenységével azügyélére

nem

áll.

Az

vezérsége a sikernekbiztos záloga. Ez általreméli öis

—

anádor

—

hogy

közremködése

az ügyben áldásos lesz, és meghozza azon gazdag gyümölcsöket, melyetilykezekbl méltánvár öés várhatnakatiszaiak.

És ezeket és ilyeket elmondott az agg nádorékesszólással

mirl

CziRÁKYgr.,az egykori országbíró,méltán

monda

a frendi-házban: cujus dicendi

modum

non tam admiranmr,

quam

invi-demus.

Elmondottam

ezen jelenetet is, mertazok számára, kik ;i

viszonyt anádorésagróf közt némilegismertélc, ekölcsönös con-testatiókfelette érdekesek voltak és

késbb

lesz alkalmamezen viszonyra

bvebb

világot vetni.

Tisztelgésutáni találkozásunkkorigy szólthozzáma gróf:

Az

ünnepélyes fogadtatás után ott

maradtam még

és

szól-tam

a fóherczeggel. Csak egy

ember

hibázott a tiszaiakból, igy szóltam a nádorhoz, ki tán leginkább óhajtotta fenségednek hódolatát bemutatni és kiténisleginkább óhajtottam volna fen-séged kegyes figyelmébe ajánlani, merta

munkák

terhét azegész

idben

övitte ésmindnyájunkelismerésétkinyerte,de a

nagygy-lés és kinevezett központi választmány oszlófélben s nekiannyi

munka

van

még

anyakán,hogykénytelenvoltam tleaz elmara-dástkövetelni,nohaláttam mennyirekedvetlenülveszi kívánságo-mat.Valóban sajnálom, hogy sok, nekünk igenfontos szolgálatait ily hátratétellel kellé jutalmaznunk, mire annyi becsetlátszott fektetni. Tudjafenséged

—

vetem oda

—

mennyirevágynakezen provinciálisurakazalkalomra fenségedet közel láthatni.

Ezen könnyensegíthetünk

—

feleiéazaggnádor

—

ha önis oly embernek tartja, ki iránt érdekeltethetünk s neki örömet teszünk jó szolgálataiért, küldje el hozzám holnap ^,2!5 órára, fogadom.

Ekkormegköszönveanádor kegyességét,kiebben

nekem

is

nagy követ hárit le szivemrl, elkezdtem önt ajánlani ép azon oldalról,melyreszükségem vanetalálkozásban.

Istenértszedjeössze jólmagát, takarodzzék be nyakig igényte-lenjuhászbundájába, csak kényszerítvenyilatkozzék,félénken,falusi bonhoniiával; engedje magát anádoráltallátszólagkényszerítve vezettetnia tárgyak feletti beszédre, de

mondjon

azután

minden-rl

határozottvéleményt.

Mert én önt úgyismertettem,mintmegyéjében

dönt

befo-lyású embert, kinek miveltsége túllát a megyeház kapuján, s

nagyonjózanul itéla dolgokról,különösenpedig

—

ésittfekszika dolog súlya

—

ön

h

^{kifejezéseavidéki}hangulatnak,kianépközt él és kiresokan hallgatnak a szomszéd

megyékben

iskülönösen ön az, ki a hírhedt szatmári 13 pontot megyéjében keresztül vittestb.

Tudnia kell, hogyazagg nádor

még

mindighabozóés min-denben kétked, akadnakpedigjó embereink,kikneki elmondják, hogy a Tiszaügyben iskiadja a

kormány

a százezreket éslesz

be-löle

—

fiasco.

A

tiszainépazügyiránt egészen idegen, nincsahhoz

sem

érzéke,

sem

arrólfogalma.

A

tiszai értelmiség, mely Kossuth miatt

rám

haragszik,az ügytl távol tartja magát és lesz belle nagyfelsülés.Ezenbalitéletekmegdöntésére

nekünk

nagy szüksé-günk van sén megtettem mindent, hogy ezttehesse.

Valószinú,hogyanádorátviszia beszédet

még

a napi politi-kárais.Mosta cancellárságkérdése vansznyegen.

Már

rég tisz-tázva volnaadolog,haanádor

nem

késleltetné a végmegoldást.

Azt állítja, tán hiszi is, hogy Majláth felmentése ésApponyi gr.

fölebbitése igenfelzavarnáaprovinciát, kiváltatiszaividéken, hol MAJLÁTHot igen

népszernek

tartja.

Ma

akétcancelláregymás út-jábanáll,ésezenviszás állapotmindenrevisszahat.Tizet

mernék

százratenni,hogyanádormegkérdeziezekrlis, szóljonhatározott nyíltsággal.Arraisfigyelmeztetem:rólamtermészetesen szó lesz,

ön

engem

becsül,tánszeretis,vigyázzon,rólamszólvaneszínezzen igen élénken, ellenben a fherczegnek szórhatjaa tömjént egész bségben, kedveszerint.Ezen urak,ha derékLonüvich püspök sze-rintathuribulumotfejkhözdobjákis,

nem

szédülnekelattól,mint

mi

szerény halandók.

Holnap 11 órakor legyen anádoreltermébenés vigye

ma-gávaláldásomatdiplomatiaiküldetésében.

Másnap

a kitzött órában az elteremben voltam Budán, hol néhány

för

közöttszerényen

megvonultam

aháttérben.

De

igen

meg

voltam lépetve,

midn

megnyílvána fogadtatás, elszörisnevemet hallom hangzani aterem ajtajából.

Beléptem

nem

elfogultságnélkülésazagg nádoreltt

talál-tam magamat.

Hallgatva hajoltam

meg

mélyen, pedig,tán elfogultságomat észrevéve, mosolyogva kezdé diákul a beszédet

—

mondva, hogy Széchenyigróftólsokdicséretest hallott hasznos

munkálkodásom-rólatiszaigylésen, sezértsok elismeréstisarattam, minek is örül,hogykifejezheti,úgylátja,folytatá,hogyén Széchenyi grófnak igen megnyertemjó véleményétés

rám nem

kevesettartstb.

Adottelégidt,hogyösszeszedjemmagamat,és

midn

elhall-gatott várva, hogyénisszóljak, elkezdtem folyó német nyelven beszélni,mélyenbocsánatot kérve fenségétl,hogyén,kibár

els

eminens^isvoltamdiák iskoláimban,de fenségével,kiaclassicus nyelvolymestere és kit országgyléseinken e miattisannyiszor volt alkalmam bámuli,

nem

merek culináris diákságommal

be-szelni,miután

még

gyakorlottabb nyelven

sem

Ígérhetem

magam-nak,hogy úgyfejezzem ki gondolatomat, mint fenséged a szólás mestere eltt annyiraóhajtanám.

Meglepetve látszott lenni folyó német beszédem által és azonnal kérdé,melyikmegyébenszülettemshollakom^'?

Szatmárban

—

felelém.

Tudtommal — monda

anádor

—

ott a birtokos nemesség közt igenritka,akinémetültud, hogyvan, hogy ön oly folyólag beszél?

Ezonnan van

—

felelém

—

mert atyám a selmeczi német akadémiáraküldöttsaztiselvégeztem.

Ez szép dolog,öntehátkitanultbányászis.ígyértem,hogy a Tiszaügyben is mint technikus kiváló szolgálatokat tehet, és hogygr.Széchenyiissúlyt fektet ismereteire.

Természetesen ekkor

már

a föherczeg is németül szólt s elkezdett engemet kikérdezni,mintha

examenen

volnék,a Tisza-ügy minden oldaláról.

Elbb

mit tartok a dolog technikai

kivitelé-rl? Átment

aKörösszabályozására, Beszédesnagycsatorna-tervére stb.tudtam,hogy e derékvizmérnöka föherczeg kedveltembere, de szerepemhez hiven,koczkáztattam azon megjegyzést, hogy a kolozsvár-csongrádi csatorna tervének költségvetésében

még

is felettemesszevetetteasulykot.

Lássa

—

feleié

—

ez nálunk kényszerség.

Ha

nekünk Be-szédes a Körösszabályozásánál a valóságnak megfelel költség-vetést ad kezünkbe, megijedünk és szó sincs róla,hogy belefog-junk, így megkezdtük habozás nélkül, benne voltunk, kissé zúgolódtunka felszaporodott költségekmiatt,de végrehajtottukés

ma

áldjukt, hogybelevitt ésmegtörtént.

Ezen bevezetések után rátért azon aggodalmaira, hogy ná-lunkmindenben a politika szerepel, sazon elkeseredés,mely

ma

apártokállását oly feszülttéteszi,visszahathat a Tiszaügyre^is, és sok nehézségeket okozhat és a legjobbszándékkivitelét meghiú-síthatja.

Erre voltalkalmam kifejtenia dologállását, megbízatásom-nakmegfelel határozott

módon.

Elmondani,hogyaz

sz

óta,

mi-dn

grófSzéchenyi összegyjtötte a^tiszai érdekelteketkülön pon-tokon, ez az ügy ^az,mely a közfigyelmet aTiszamenténuralja.

Gr.Széchenyi személyes megjelenése atiszaiérdekeltekközt,azon biztosítása,hogyazügyet fenséged kiváló pártfogásába^vette,hogy

fenséged

már

is tetemes évi subventióthelyezett kilátásba, s ót

minden

eszközökkel^ellátta,asikerbizonyosságánakhitétkeltették felatiszainépben.Fenséged jobban tudjamintén,hogy a mi a budai várpalotából látszik kikerülni az országelébe,egészen más-kép fogadtatik mint a mi a bécsi kormánytól jut hozzánk. És ebben épenaz ellenzékválikkiafelfogásban.

Megyémben

is,

mondhatom

fenségednek, a conservativek sokkal tartózkodóbbak ésidegenebbekazügyhözmintmi, kik az ügy

els

megpenditésénél lelkünk egész melegével karoltuk fel ésléptünk actióba.

Tán

ép ez voltoka ellenfeleinkrideg

maguk-tartásának.

A

nagygylés, mintfenséged isláthatta,igenemelkedett han-gulatban a legjobb reményekkel oszlik szét, s

ma már

mernéni

állítani,a siker erkölcsi prajstigeegészen nyerve van.

A

^tiszai

megyék

küldötteimegviszik érdekelt társaiknak fen-ségedmeleg szavakban kifejezett

magas

résztvétét,a központi vá-lasztmány tapintatos összeállítása bevégzi hóditó hatását atiszai

népérzületére.

Két felfogás fog most a tiszai véleményekenuralkodni,mi ezügyet alegkedvezbbszínben tüntetifel.

Egyik:hogyakezdeménytegészenmagyar

eredetnek

tekinti melyBudáról fenségedtlés

nem Bécsbl

juthozzájok.

Másik: gróf Széchenyi mindenkor igen markírozta, hogy a

kormány

ezügybencsak közbenjárói állást foglalésaz érdekel-tek társulata által kívánja az ügyet vezettetni. Itt tehát a

kor-mánynak

hátsó gondolatai

nem

lehetnek.

Ennek

koronáját tette fel a központiválasztmány kiszeme-lése. Benne van gr. DessewffyEmii.aconservativek egyik vezére, ki

maga

egy sereggelfelér,de a pártnak legtiszteltebbtagja és

mond-hatom

nálunkSzabolcsban,Szatmárban igen szeretett ember. De-ottvanazelnökséggr.K.4rolyiGyíírgy,LónyaiGáborésMenyhért, PatayJózsef,gr.AndrássyGyula, Illésy Jánosésszerénymagara, kiketatiszai nép bizonyára magáéinak tekint és

nem

lehet oly ügy ^irántbizalmatlan,melynekélén kipróbált

népszer

hazafiakat lát,

st ersen

hiszem, hogy pártunk túlgyanakvó része is ezen összeállításbanvagy megnyugvásttalál,vagy lehet izgatásai ha-tástalanok

maradnának

atiszainépnél.

Fejtegetéseimet figyelemmelés mosolygásában

megelégedés-sel látszott kÍM-rni.Állásában gyakrabban fordult egészen felém

éshosszabban nyugtatta szemeit rajtam, mintha mélyebben für-készne lelkem fenekén.

Nem

hiszem, hogy kételkedett volna szavaim szinteségén, mertközvetlenüláttérta napipolitika folyására s néhány általá-nos kérdés után egyenesen kérdezte

tlem

^: mit tartok a

végbe-ment

kormányváltozásról ^s azon cserérl, mely a cancellárok személyében készülben van?

E

kérdésben

már

egyenesen

In document Digitized by the Internet Archive (Pldal 31-37)