magamnak kell tenni saját magammal

Azt is

mondják

az emberek

—

igy szólt tovább

—

hogy koczka ajáték, melyetvelünk

znek.

Jó Isten, hát

nem

koczka-e egész létünknemzetünkegész történelmében?

Bízzunk Istenben, nemzetünk önfenntartó erejében és bíz-zunk

önmagunkban. Ha ernk

ésönbizalmunk megfogyatkozikés

nem merünk

mozdulnisem, úgyelkerülhetlenül elvesztünk.

A

gróf tehát vette a viszonyokat a mint alakultak, és ezekrefektetteszámításait változatlanczéljainak eléréséhez.

Az

adott

idben

atöbbségeszméjelettaz uralkodójelszó,s ezt elfogadta s derekasan felhasználta és emellécsatoltamindig sajátmaradásánakvagy visszalépésének feltételétis.Ez

dönt

érv volt akkor,mely mindigsikerre vezetett.

EngemetSzéchenyi a Tiszaügyben hg METTEBXicuhezküldött megbeszélniadolgokat,s voltalkalmamhozzá,ezenügyben felter-jesztéseketírni.

EgyszerBécsbenegy ilyfelterjesztésnek fogalmazványátelis

tettem.Ezigy történt.

Széchenyi gróffal

gzösön

Bécsbe érkezvén,

másnap

szállá-sára

mentem

megtudni,mileszateendnk.

A

grófazt

monda:

most legsürgetbbegy elterjesztéstírni

hgMETTERNicHhez,hogy400ezer forintota Tisza-szabályozás

szá-mára

folyóvá tétessen. Ezt készítenémel ma, mert holnap

maga

akarjaátadniésa herczeggelvégezni.

Ezzel asztalánál ülve elvett félívpapirtéstollát. Feljegy-zem,monda,a felterjesztéspontozatait,ésnémetül, szokásaszerint schlagwortokbankövetkezketjegyeztea papirra.hangosan

mondva

a szavakat,melyeketleírt

:

A

Tisza-szabályozás nagy

mvét

sikerültmegindítanom.

Az

érdekeltek részvéte és fogadása

minden

várakozásomat túlhaladta.

Mostcsakapénztlfüggafelcsigázottreményeketkielégíteni

—

Erre egyelre, de rögtön400ezerforintkell.

Ezenösszeg halasztásnélkülifolyóvátételétkellkérnem her-czegségedtl

—

A kormány

erélyes és rögtöni támogatása

nem

lehet,hogy eltéveszszebékíthatását az országra

—

így

—

és csak igy lehet remélni a többségmegnyerésétaz országgylésre

—

Ha

pedig-ezenpénz megtagadtatnékvagy csakkésnékis,ez esetben

ist nieine Stellung durchaus unhaltl)ar, und ichnuissmit

bangem

Gefühleausrufen

:

L. m.i.A. Széchenyi.

Azutolsónégy])et igentriviális német szójárás, kitalálását az olvasóra bizom,kiirni

nem

lehet.

A

400ezer forintki lettazonnal utalva b.Sina, Amstein-Es-kelesz ésRothschild bankházakrasszámunkrab.Sinánái folyóvá téve,kia grófáltalértesítvelett,hogya pénzt az általam kivánt ösz-szegekben felhívásomrafizesse ki, ésmi

módot

nyertünknemcsak atiszaiosztály-társulatokat ellátnia szükséges tkével,

hanem

id-közileg pestiintézeteknekissegélyérelenni.

Meg

^kell végre jegyeznem, hogy a mint a grófnakszinte törekvésevolt akormánytésnemzetet egymáshozközelebbhozni, ésazanyagifejldés terénegyüttmködésrebirni;amintszerette volna a kölcsönös elkeseredést a pártok köztkiegyenlíteni, ésegy józanabb, bár szilárdabb

pártmködést

lehetvé tenni, úgy ^a majoritás érvét fenn mint nagyértékú folyó pénzt használta,de sokkal felette állt oly szereplésnek, mely azt lenn ^is kortes-kedésre használja,vagy eszközül használtassamagátbárkiáltal.

És tudja az ég miként történt

—

de aztény, hogy nohaa gróf mint kormányhivatalnok,mint annakküldöttelépettatiszai

nép közé, és akkor a

kormány

elleni elkeseredés

magas

fokon állott, mégisaz ajánlatait teljes bizalommal fogadták, és oda-adással kisérték, éreztetve vele,hogy mi tle

j,

az csakjó lehet.

Ez

nem

iscsekélyaggodalmakatkeltettfelaszélshazafiak tábo-rában,minteztKeményZsigmondelbeszélia Zsíbón KossuTHtólvett levelekbl.

VI.

FEJEZET.

Alapfelfogás,melya grófot azellenzéktlelválasztá. B.Wesselényi Miklós és Széchenyi gróf.Bécsi camarilla és a mefisto-szarvak.Herczeg

Metter-nichaKossuthali eljárásról.

Bármint kerüliiéni is,hogy az

élmbe

tzött

id

^korlátain

túl ne menjek, különösen a korábbiévekeseményeirevissza ne nyúljak,ezlehetetlen.

Én

visszaemlékezéseimben egy á3 éves, nagyszer

élet-drámának három

utolsó évétválasztottamtárgyul,hol

már

a bo-nyolítás teljesenkészésazesemények rohamosan haladnak a tra-gikaibefejezésfelé.

Megállva e korlátoknál, bármit tegyek is,alig

menthet

ho-málytengedek elterülniemlékeimenésafödolgot,azátlátszó vilá-gosságot

hagyom

figyelemnélkül.

Visszaemlékezésem tárgya hazánk legnagyobbfia,kit meny-nyirefélreismertekkortársai,hivenecseteliKeményZsigmond ekkép:

((MidnSzéchenyi ahatás czélpontjánállott,ésmélybelátása és óriáscselekvénycssége kiemelte azaléltnemzetetkórágyából és az egészség forrásaihoz vezetévissza

—

bámultaamagyar t, de

nem

mertetartózkodás nélkül egészönátengedéssel szeretni;mert úgyhitte,hogymindent fonttalmér, aszellemi súlyra keveset ad, asikert,mint Vespasianusa pénzt,jószagunaktartja,akárhonnan vétetikis,azembereket csakvak eszközöknektekinti,az utilisatio hidegtanánakapostola,a lelkesedésostora,nagy

önz,

okos szá-mító, jó hazafi,de meleg kedély nélkül és erényes, de szívtelen ember.^i>

Jóég^!

min

fagyasztó kép ez a legnemesebb szívrl, mely valaha emberikebelben dobogott.

Azonban

ne csodálkozzunk, a politikai szemüveg csak bálványokat és torzképeket mutatott mindenkoron.

Alig is lehetségesa gróf állását kortársai és akoreszmék irányábanmegjelölni,általábanszellemvilágunk akkori áramlatai-bana

különböz

irányokésellentétekindokaitfelismerni, hacsak azonvégkülönbségforrásátki

nem

jelöljük,melyagrófot politikai felfogásaibankortársaitólegészen

máskép

útra terelte. Kövessük ezért

t

felfogásainakforrásáig.

Hazaiállapotainkról

ama

korfelfogását, miben mindannyian egyetértettünk, legjobban Széchenyigr.elhíresült szavaival

fejez-hetemkiekkép

:

«Mindenbi'n hátrafaijiiunk.»

Akkoriban Magyarországonahazafiakaránytalannagy részét hakérdeztünk volna,ki ez általánosan érzett bajnak az oka,igy feleltvolnaminden habozásnélkül

—

Bécsvagua hécsi kormány.

A

grófothakérdeztük,öígyfelelt:minmafiiink.

Els

tekintetre világos,hogyekét alapnézet forrásából egé-szen két

különböz

politikai áramlatnak kellé fakadni, mely a hazafiak eszméinekés

mködésének különböz

irányt jelöltki.

Az

egyik

minden

bajok kútfejéül Bécset és a kormányt tartva, csak Bécscsel, a kormánynyal és a némettel bajlódott.

Ennek ostromáhozhengergette a Sysifuskövét.

A

gróf politikai fellépésének

els

órájában az alkotmányt mint

mködési

talajtmegnyervelátván, amásik fkérdésnél

—

a nemzetiség ügyénél

— már

az önsegély terére lép és a magyar tudományos

Akadémia

megalapítására egyévijövedelmét,60ezer frtotmegajánl. Példáját azonnal követik a hazafiakésaz

Akadémia meg

lettalapítva.

A

^ki

önmagában

találta abaj forrását,az másokkal keveset tördve,

önmagában

keresi a bajok orvoslásának eszközeit is és bizonyosan

meg

is találja.

A

^ki önmagát hiszi a hátramaradás okának,azha

önmagában

bízik, lázas sietséggel fog elre törni, hogyelmaradását helyre hozza.

Ellenkezleg, aki

másban

látjaa bajok okozóját,annakactiv

mködése

bénítva van, elkeseredik, ostromol, harczol és ebben meríti kierejénekjavát.

Mködik

eziséspedigerélylyel

st

szen-vedélylyel, de

munkája

passiv,rombolóés

nem

alakító.

Aligtudnékekétpolitikaiirány megjelölésére alkalmasabb kifejezésttalálni,mint haazegyiketpassiv, a másikat activ poli-tikairendszerneknevezem.

Hogy

nálunkaz

idben

ahazafiérzelmeket egészen, a

szel-KovácsL.:SzéchenyiI.kilzélete.I. 'i

82

lemitehetségek javát a passivpolitika foglaltale,ezhelyzetünkbl folyókényszerségvolt.

A

gróflépett

els

azúj politika éléresmegindítottaaz activ, azalakitó ésmindigactive

mköd

politikát ésszemébena folytonos küzdésahatalomellen,

még

^akkoris,

midn már

az az alkotmány-nak meghódolt,

medd

erpazarlás, annak pályabére az olcsó dicsség lett.

De sem

tanai,

sem

fényessikerei,

sem

példája mig

köztnk

élt

nem

birta megtörni anemzet megkövesült_hajlamát.

Utána

még

évtizedeken keresztülcsak úgyszidtuk anémetetmint egykoronBásta és Karaffakorában:quo semelest imbiira recens servabitodoremtesta die.

Ezenfelfogásialap,melySzéchenyiíkortársaitólelválasztá és politikaiéletében

t

elszigeteltté tette,sokkalmélyebben behatott nemzetifejldésünkegész

késbbi

folyamatára,hogy

sem

ne érde-melné

meg

annak végelemzésébe

bvebben

ispillantani.

Csak e szempontból fog lehetni a gróf egész politikai

mködését,

pártok közti állását,arégi

—

1840 eltti

—

conser-vativektli idegenségét,az ellenzék elleniharczát,akorniányhozi viszonyát megítélniéselégvilágosságban látni.

A

sorsnakkülönösiróniájavolt, hogykétaz alapfelfogásban olyellenkez pólust,

min

Széchenyiés Wesselényi volt, vezetett összeéssaját hazájuk regeneratiójának megindítására egyesitett.

Egymástlelkesítve,együtt szántákel magokatatettre,együtt indultak,de a mint a gyakorlatterére léptek,azonnal elváltakazélet útain,hogyéletpályájuk végéna kétségbeesés érzelmei közt

talál-kozzanakismét.

Mindkett

neve nagyésünnepeltlett a hazában kortársaik eltt.

De

migSzéchenyiévek utánsajátmegfutott pályájánaknagy sikereiremutathatottésaz országban elterjedtkaszinókra,a lóver-senyre,ahajókkalellepettDunára,a lánczhidnagyszer

oszlopai-nak

emelkedésére és sok

minden

tényekre hivatkozhatott

—

Wesselényiegészségébenmegtörve,szemeinekkialvóvilágánál

egy-szer

martir-koszorüt vethetett a mérlegbe,mint egy megtévesztett életszomorúvívmányát.

A

kiagrófot szíve mély megindulásában beszélni hallotta barátja fátumáról, és

keser

panaszra fakadni a felett, hogy eny-nyi elszántság,ennyiakaraterígy pazaroltatikpositiv siker nélkül, azmegértettet, és ha ekkor kesersége, hogy soha tanácsaira hallgatni

nem

akart,sarcasmusokbantört ki,csodálhatjuk-e^•?

Ilye-sekértlázadtakfelaztán a

keserg

kedélyek ellene ésszívtelennek nevezték,pedigtudnunkkellene,hogy épenszivünkmélyfájdalma tesznéhakegyetlenekké azok iránt,kikért épen szivünk kínosan vérzik.

Ehhezjárulmég, hogyagróf a politikában a hazafifájdalom ái'adozásait,melypanaszszaléskeserséggeltöltiel a kedélyeket, nagy akadálynaktartottaközmíveldésiés politikaifejldésünkben, eztfajunkkároshajlamai közé soroztashol csaklehetett,komolyan megrótta, sarcasniusaival ostorozta. így lett belle a lelkesedés ostorozójaésaszenvedések gunyolója.

Ügy

^volt ö a hazafifájdalom ömlengéseivel a politikában, mintvan

ma

ajobbízlésa beteges világfájdalom áradozásaival a költészetben.Hol ezek divatoznak,ott szellemifejldés

még

gyer-mekkorátéli.

Holhiányoki-ól és mulasztásokról volt szó, a gróf mindig azonkérdést intézte

magához

: mit tettünk

mi?

megkisérlettk-e amennyibenhatalmunkbanállt,segítenia bajon?

Hazánk

szomorúállapotairaSzéchenyi a nemzeti mulasztások

bnös

tudatával,

amazok

anémetés a

kormány

elnyomási szán-dékának keserségével tekintettek.

E

felfogásokfolyományai kézzelfoghatók.

A

gróf lázas tevé-kenységresaz adott viszonyokköztiernyedetlen

munkára

lett han-golva.

Amazok

^leikökkeserségébenkikeltekakormányellen, azt

mindenben

gáncsolták,

magok

ésa

kormány

közt a legelkeseredet-tebb viszonythoztáklétre;

nem

tettek,de

nem

istehetteksemmit.

Hiában rimánkodott a gróf WESSELÉNYmek, ne segítse

el

Reviczkymagyarérzésfcancellár megbuktatását.

Nem

használt semmit,skaptukapolitikaiüldöztetéseket és Pálfy Fidel fcan-cellárságát, kimagyarul

sem

tudott.

«Minélrosszabbazállapot,annáljobb nekiink«lettapolitikai jelszó,és ez ismétlimagát suralmaalá vetia nemzetet,48utánis

aBach-rendszer alakulásánálsmegteszi végzetes hatását ekkoris.

Összeomlikmindenrossz szükségkép, dekiszámítjafelaz áldoza-toknagyságát?

Széchenyi politikájának sarkelvevolt: megalkudni a körül-ményekkel,sazokatmennyirelehet, minden viszonyok közt utilí-sálníanemzetszámára.

Ö nem

ismert

idt

ésviszonyokat,melyek köztahazafimunkásságnakszünetelni szabad.

Ö

ezen elvet any-nyívaltöbbönbizalommalhirdethetteéskövethette,mert daczára

6-84

a I836-kiországgylés utánigen megnehezült viszonyoknak, da-czára a reactio fényes diadalának és a föllépett üldözési rend-szernek az ö vívmányai érintetlen fennálltak és folyvást gyara-podtak.

Néhány

év eltt

—

a70-esévekközepén

—

egyik barátom-mal hosszan elbeszélgetvehazánk épen

nem

vigasztaló körülmé-nyeirl,látta,mikénta deákpárti alkotások

semmikép nem

birnak meggyökerezni és a hanyatlás közügyeink folyamatábanel

nem

vitatható,végülazt

monda

nekem,barátom:meglátom, hogy nem.

megyünk

semmireés csak szenvedni fogunk, ha

nem

birjuk

fel-támasztani a nemzetbenSzéchenyi

In document Digitized by the Internet Archive (Pldal 82-88)