39 mindezek után is könyvvezetési adatokkal bármikor szolgálunk, de a Révai féle

könyvkereskedéssel polémiát folytatni, a részünkre szerződésileg biztosított vállalati expedícióról lemondani, az Akadémia vagyonának, légből kapott állítások elismerése által való megrövidítésére ezközül szolgálni nem fogunk . Hornyánsz-kyék igazát támasztja alá Kilián Frigyes könyvkereskedő is, akit a Főtitkár felkért

"döntőbírónak" a Révai-Hornyánszky vitában. Ezt írja:

"A Révai-féle beadványra a következő megjegyzéseim vannak.

Tekintetbe véve, hogy a Könyvkiadó Vállalatnak 600 előfizetője van, nem különben hogy a tudományos munkák csak lassan fogynak, igen természetes, hogy az egyes kötetek magasabb ára mellett, a kiadó kívánatainak megfelelő összegben nem keltek el. Azonban Révai urak jól tudták, hogy az átvett készlet 2-3 év alatt el nem fogyhat.

Hogy ügynökeivel nem bírtak boldogulni igen valószínű, mert a könyvkiadó vállalat kötetei nem terjeszthetők mint valami füzetes és illustrált colportage vállalat.

Minthogy Révai urak Heinrich tanár úr munkáját alapjául vették, az adato-kat mikép szerezték meg nem tudom, fölkértem a Hornyánszky céget a vállalat átvett és kiszolgáltatott köteteinek pontos jegyzékének elkészítésére, melyet ezennel mellékelek, amelynek hitelességéért azonban a Hornyánszky cég felelős.

A kivonatban Hornyánszky cég elismeri, hogy 46 példány eladatott, holott Révai testvérek számítása szerint legalább is 3-400 példány fogyott volna.

A második folyamodványban előadott 8 pontokat igen gyarlónak tartom.

A harmadik pontra nézve Révai Mór úrtól személyesen hallottam, hogy Gerenday a gyűjteményt részlet fizetésre vette, a második részletet azonban ki nem fizette, perbe fogták és akkor kijelentette, hogy másutt olcsóbban kapja. Az aláírók rendes fogásai ha nem akarnak fizetni.

A hiba, hogy Hornyánszky 46 kötetet eladott, ha a szerződést ismerte, mivel azonban Révai testvérek a kárpótlást folyamodványok szerint igénybe nem ve-szik, mert az eladást és kezelést tájékozatlanságból történtnek tekintik, kötelesek a szerződést minden pontjaiban fenntartani."⁴¹

A Könyvkiadó Bizottság november 25-i ülésén a szerződés fenntartása mel-lett döntött és az Akadémia elnöke még aznap közölte ezt a Révai céggel, egy-ben kedvezményeket adott váltói meghosszabbítására. Ugyanakkor utasította a Hornyánszky könyvkereskedést, hogy "a pártoló tagok részére történő expedítió-jának befejezése után, az összes példánykészletet az akad. könyvraktárba"

beszolgáltassa.42

40. Észrevételek... Bpest, okt. 22. R A L 653/1887.

41. Kilián Frigyes Fraknói Vilmos főtitkárnak. 1887. nov. 22. RAL 769/1887.

42. A Révai céghez és Hornyánszkyhoz címzett levél ugyanazon a lapon, - valószínűleg fogalmazvány - RAL 711/1887.

40

A Révai cég nov. 28-án kelt - a főtitkárhoz címzett - levelében kötelezte magát az 1887-ben megjelent Vállalati kötetek -300 - példány átvételére, öt éven belül, évenkénti 500-600 példányra, előállítási áron, azaz az átvétel szerinti mértékben törlesztve az esedékes összeget...43

A Révai- céggel a terjesztésre kötött szerződés 1892-ig érvényben maradt.

Egyelőre a Hornyánszky-cég akadémiai könyvkereskedés státusza is. Az Akadé-mia méltóságával aligha lett volna összeegyeztethető, ha ezt a könyvkereskedői státuszt a Révai-cég támadásai közvetlen következményeként szünteti meg. S ezt a közvetlen összefüggést a Révai-cég Hornyánszky-cég könyvkereskedői módsze-reit illető támadásai és a három évvel később megszüntetett "akadémiai könyvkereskedés" között teljes egyértelműséggel nem is állíthatjuk, ha az időbeni egymáutániság mintegy ezt sugallná. Nem a Homyánszky-cég könyvterjesztési módszereinek elégtelensége, sikertelensége miatt szüntette meg 1890-ben az Akadémia önálló könyvkereskedését noha az indoklásban erre hivatkozott

-(ezzel a későbbiekben foglalkozunk), hanem azért mert a könyvterjesztés bonyolultabb, nehézkesebb formájára tért át amikor "önálló akadémiai könyvkereskedést" létesített, mivel ugyanakkor fenntartotta a korábbi saját terjesztési elveit és gyakorlatát is.

Ez a könyvkereskedés, ugyanis, - mint a korábbi fejtegetésekből már ki-tűnhetett - éppen csak az önállóságot nem élvezte. Létrehoztak egy "önálló könyvkereskedést" korlátozott jogokkal. A terjesztésből nagyrészt átvállalt a főtitkári hivatal, amikor az Athenaeummal, a Pallassal, különböző

antikváriu-mokkal, a Révai céggel külön szerződést kötött; a főiskolák és gimnáziumok ré-szére történő jutányos áron való könyvkészlet árusítással pedig közvetlenül maga foglalkozott, illetve esetenként azzal a könyvraktár kezelőjét bízta meg. Míg tehát a könyvkereskedés létezése előtt - 1875-1883-ig az Akadémiai Könyvkiadó-Hivatal egy fizetett alkalmazottal és egy raktári segéderővel egymaga gondoskodott a különböző könyvkereskedőkkel való bizományi és viszont-eladási kapcsolat kié-pítésével, egymaga gondoskodott az akadémiai könyvek eladásával - s a sorti-ment üzlet létrehozásával Knoll és később Hornyánszky ezt a helyzetet még job-bítani akarták, amennyiben nemcsak bizományi közvetítés révén, hanem a saját könyvkereskedésben maguk is foglalkoztak az akadémiai könyvek terjesztésével...

Azaz foglalkoztak volna, ha .a főtitkári hivatal a korábban már jelzett -kivételes esetekben, - amelyek azonban rendszeressé lettek - nem korlátozza terjesztési tevékenységüket.

Különös módon éppen a Révai-céggel folytatott vita idején -1887 február-jában - a Hornyánszky-cég részéről az akadémiai könyvterjesztés hatásosabbá-tételére vonatkozó, a főtitkári hivatalhoz címzett beadványt az Akadémia alig méltatta figyelmére.

A beadvány a hatásosabb terjesztés érdekében a következőket javasolta:

"1. Engedtessék meg az alólírott könyvkereskedésnek, hogy az 1885-ben 10.000 példányban megindított "Irodalmi Értesítőt" fele részben az akadémia terhére havonként, a körülményekhez képest 2-3 hónapónként folytathassa, ha-tározatképpen kimondván, hogy az önálló nagyobb munkák szerzői 15-20, eset-leg nagyobb terjedelmű, úgynevezett "könyvánisi reklám "-cikket írni kötelesek,

43. RAL 714/1887.

42

mely cikkek annak idejében kefelevonatokban sokszorosítva a lapokhoz és folyó-iratokhoz is beküldendők lennének, miáltal az akadémiai kiadványok az eddigi szokástól eltérőleg, címeik szerint nemcsak registráltathatnának, hanem a nagy közönséggel bővebben megismertethetnének.

2. Határozza el az akadémia azt is, hogy szélesb körű érdeklődést kelteni hivatott kiadványait a körülményekhez képest azonnal, vagy havonkint egyszer hirdethesse azon nagyobb könyvkiadó vállalatok vagy részvénytársulatok napi-lapjaiban, melyek az akadémiai nyomtatványok nyomdai kiállítása által évenkint ezerekre rúgó forgalmat teremtenek. Az illető lapok, például a Nemzet, Pesti Napló, Fővárosi lapok, Vasárnapi Újság és az Egyetértés felszólítandók lenné-nek, hogy a viszonosság alapján, az akadémiai műveket, terjedelmükhöz képest negyed vagy féloldalon, 75% engedménnyel hirdessék. Az e célra kiadandó költ-séget fele részben az akadémia, fele részben az akadémiai könyvkereskedés vi-selné.

3. Engedje meg az akadémia, hogy főbizományosa a könyvárusi hitelt az ismertebb s meglehetős garantiát nyújtó oly könyvkereskedőkre is kiterjessze, kik ugyan nem tagjai a könyvárusok egyletének s fizetési halogatás esetében nevezett egylet morális eszközei által kötelességük teljesítésére nem szoríthatók, de tartozásuk, ha másként nem, bírói ítélet alapján behajtható; vagy pedig ha e mód is hiába való lenne, az akadémiai könyvkereskedés végrehajtást sem eszkö-zöltethetne: a veszteségben az akadémia a főbizományossal egyformán része-süljön.

4. Az akadémiai kiadványokról megjelenő könyvárjegyzék, melynek utolsója 1885-ben jelent meg, miután a készlet teljesen elfogyott, 1887-re okvetlenül kia-dandó lenne. Szükséges továbbá, hogy e könyvárjegyzék, ha minden évben újjal nem is, de legalább úgynevezett pótárjegyzékkel láttassák el.

5. Az akadémia, mint afféle nem nyerészkedésre, hanem kizárólag a tudo-mány művelésére és a műveltség terjesztésére alakult társaság, hivatásának él, midőn kiadványait iskoláknak, intézeteknek, nyilvános könyvtáraknak ajándék-képpen küldi meg. Ez eljárása azonban egyeseket, magán-egyéneket nem illet-het; s azért szerény és tiszteletteljes figyelmeztetés gyanánt óhajtjuk csupán megjegyezni, hogy az eljárás körül a javára szolgáló korlátot az eddiginél szigo-rúbban megvonni és kisebb mérvűre redukálni méltóztassék.

6. A könyvkiadó-vállalat a nagy közönségnek lévén szánva, megindításakor - a mi könyvárusi viszonyainkhoz képest - elég szép eredményt ért el: volt neki 1200 pártolója. E szám a mai napig körülbelül 900-ra olvadt. E csökkenést semmi más nem okozta, mint a kibocsátott programban ígért könyvek cím szerinti meg nem adása s más művekkel való helyettesítése, (eredeti kiemelés!)

Számtalan levél van kezeink között, melyek mindegyike föntebbi állításunk mellett tanúskodik. E bizonyítékokat a könyvkiadó bizottságnak bármikor ren-delkezésére bocsájthatjuk.

A könyvkiadó vállalatnak föntebb jelzett s létföltételét képező körülmény szigorú megtartása mellett múlhatatlanul életbeléptetendőnek vélné alólírott könyvkereskedés ázt is, hogy a könyvkiadóvállalatnak előfizetés útján megsze-rezhető új ciklusa után a könyvkereskedők legalább is 10-15 %-ban részesíttes-senek; továbbá hogy a régibb ciklusokban megjelent dolgozatok kötetei után a 30-50 Ft erejéig való megrendelésre szintén 15-20 % engedménnyel serkenthes-se az akadémiai könyvkereskedés a könyvvásárló nagy közönséget.

43