köaíjva^orrtclAja és könyvkiadó-hivatala
45 lési kiadásokat és a maradék összegeket. 1875 Eggenberger működésének utolsó
éve 550 Ft-al szerepel a Könyvkiadóhivatal kezdó éve 1876 - 5634 Ft-al, a ké-sőbbi években 5-6000 Ft-al szerepel. Knoll sortiment üzletének bevétele a kimu-tatás szerint 84-85-ben 7840, illetve 5503 Ft. Hornyánszky sortiment üzlet bevé-tele 2800 és 2200 Ft között ingadozik.
A következő részt, amely a következtetést levonja, szószerint közöljük, ez pedig a számoszlopok után így hangzik:
"Ez összeállításból (1884 és 85-öt mellőzvén, a mikor is némely kiadványok-ból nagy végeladás volt rendezve és a Közoktatási Minisztérium ezrekre m e n ő megrendeléseket tett) kitűnik, hogy azon évek voltak a leggyümölcsözőbbek, melyekben a könyveladást a Könyvkiadó Hivatal közvetítette, s hogy a sorti-ment-üzletnél a bevétel évről évre hanyatlott, újonnan igazolva Csengery szavait, hogy a kiadványok elárusítása és szétküldése felől magának az Akadémiának kell gondoskodnia, (kiemelés az eredetiben)
A M. Tud. Akadémia Könyvtári Bizottsága (1890) f. évi június 16-án és szeptember 27-én tartott üléseiben, a főtitkár előteijesztésére, a következő javaslatban állapodott meg: Határozza el az Akadémia
1. A Hornyánszky Viktor céggel, miután a felmondás f. évi február havában már megtörtént, az 1885. októberben kötött könyvkereskedői szerződést 1890.
december 31-ikével felbontja és 1891. január 1-től kezdve a Könyvkiadó Hivatalt az Akadémia palotájában visszaállítja.
2. A Könyvkiadó Hivatal vezetését a főtitkár főfelügyelete és a könyvraktári tisztviselő ellenőrzése mellett, úrra bízza, egyelőre egy év tartamára..."
A továbbiakban a határozat pontosan megszabja a Könyvkiadó Hivatal vezetőjének teendőit. Ezt mellőzve, térjünk vissza a könyvkereskedés megszün-tetésére. Az idézett jegyzőkönyvi rész (és az egész) semmi kétséget sem hagy afelől, hogy már az eredeti célkitűzés a könyvkereskedés megszüntetése, de méginkább a könyveladás közvetlen akadémiai jogkörbe való visszavétele volt. Itt nem a tapasztalatokból és a felhalmozódott tényekből vonták le ezt a következ-tetést, hanem az adatokat és tényeket úgy állították össze, hogy ezt a követ-keztetést - t. i. a könyveladás saját jogkörbe vonását - szolgálja, mintegy alá-támassza. Még világosabban: az előzetes koncepcióhoz igazították az adatokát.
Valószínűleg pontosan közölték a Hornyánszky-sortiment üzlet által eladott aka-démiai könyvek összegét, de nem közölték - emh'tést sem tettek a Főtitkári hi-vatal által kezdeményezett egyéb eladásokról - a Révai-cég, Pallas, Atheneaum, és Kohn-testvérek könyveladásából származó összegeket. Ebben az értelemben célzatos az összeállítás, amennyiben az akadémiai saját hatáskörű eladás és az akadémiai könyvkereskedés ellentétére kiélezett, holott ez az ellentét ilyen kiélezett formában sohasem létezett; hiszen az akadémiai főtitkári hivatal, -mint láttuk az előbbiekből - párhuzamosan a könyvkereskedés, az "önálló könyvkereskedés" működési ideje alatt is maga is foglalkozott kiadványai árusí-tásával, ha ezt más könyvkereskedők közbeiktatásával tette is. A könyvkiadó-hivatal visszaállítása tehát csupán azt jelentette, hogy már valamennyi könyv-eladást az Akadémia Főtitkári hivatala és a könyvkiadó hivatal együtt intézte. A könyvkiadó hivatal csupán végrehajtója lett - vezetője fizetett akadémiai hivatalnok - a Főtitkári hivatal útján kezdeményezett könyvárusításának is, aki
"a helybeli és vidéki könyvárusokkal, a kereskedésbe bocsátott kiadványokra
46
nézve, a bizományosi viszonyt közvetíti, és a könyvárusok folyószámlájáról könyvet vezet."35
Néhány évvel később az Akadémia "kiadványainak postán való expeditióját, melyet eddig a kiadványokat előállító nyomdák intéztek, házi kezelés alá..."vette, s "az Akadémia könyvkiadó hivatalának vezetőjére..." ruházta, s ezzel valamennyi kiadványának teijesztéséről önmaga gondoskodott.56
A Hornyánszky Viktor nyomda, mint az Akadémia házi-üzeme
Az Akadémia nyomtatvány ellátása és számos folyóiratának nyomtatása a Hornyánszky - cégre hárult. Természetesen adódott ez a nyomda közelségéből.
Mint ismeretes az Akadémiát bérházától csupán egy udvar választotta el, illetve kötötte össze. így a bérházba költözött nyomda - mintegy házi-üzem - gyorsan teljesíthette az ügyvitelhez szükséges nyomtatványok: jelentések, körlevelek, meghívók, ülésrendek stb. - elkészítését.
Ugyancsak ezzel a helyzeti előnnyel magyarázható, hogy az addig (1883) az Athenaeumnál készült Akadémiai Értesítő nyomtatását is a Hornyánszky-cég vette át.
A füzetenként - évi négy füzetben megjelenő Értesítő gyors nyomdai átfu-tását nemcsak az Akadémiának dolgozó nyomdák közé újonnan bekerült cég buzgalma biztosította, hanem a szerkesztők, lektorok állandó közelsége, illetve jelenléte is.
Ennek az indoknak ellentmondani látszik, hogy az Akadémiai Értesítő nyo-mása egészen 1921-ig a Hornyánszky cégnél maradt, tehát még évtizedekkel azután is, miután - 1895-ben - a nyomdai részleg az Akadémia területéről el-költözött. E z a tény viszont a véletlen "helyzeti-előny" - egyébként kétségtelenül meglévő - indoka mellett, - vagy talán helyett - azt a minőségi munkát tolja előtérbe, amellyel a nyomda vállalt feladatait ellátta, s munkaadóját - az Akadémiát - újabb és újabb megrendelésekre késztette; akkor is amikor a bér-lő-bérbeadó viszony megszűntével az Akadémia korábbi, nyomtatási kötelezettsége megszűnt.
Előbbi érveinket nyomósítja az Akadémiai Értesítő későbbi évtizedekbeíi nyomdai kálváriája is. Nevezetesen az a tény, hogy 1922-1949 között 10 nyomda váltakozva készítette a folyóiratot.
Az akadémiai folyóiratok közül a Nyelvtudományi Közlemények készült még a Hornyánszky nyomdában, de korántsem olyan folyamatossággal és állan-dósággal, mint az Akadémiai Értesítő.
Alkalomszerűen, de füzetes alakban jelentette meg az Akadémia az elhunyt tagjai felett tartott emlékbeszédeket is, amelyeknek 9 emlékbeszédet tartalmazó első kötete még az Athenaeumnál jelent meg 1882-ben, a következő köteteket azonban - éppúgy mint az Akadémiai Értesítő nyomását - e nyomdától a
Hor-55. Az Akadémia könyvkiadó hivatala... Akad. Ért. 1890. 668 p.
56. Az Athenaeum-Társaság és a Franklin Társulat-nak címzett főtitkári fogalmazvány. 1895. febr.
1. RAL 69/1895.
TÁJÉKOZTATÓ
A