Nyelvelsajátítás és /vagy tannyelv a szülői interjúk alapján
2. Megoldások
A szülőknek mindamellett, hogy magyar tannyelvű iskolát választottak gyerekeik számára, számos nehézséggel kell szembenézniük az államnyelv elsajátításával kapcsolatban, mégis megpróbálnak néhol tudatos, néhol sajátos megoldásokat találni arra, hogy gyerekük beszélje a többségi nyelvet.
„Hát általában magyarul szoktunk beszélgetni, de mivel szükség van az ukrán nyelvre, elő szoktam azt is venni. El–elmondok a gyerekeknek egy–egy mondatot, vagy mondom, fordítsd le ezt, légy szíves, ukránra, mert más lehetőség nincs” ( B.M.4.)
Volt olyan szülő, aki a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által készített módszertani könyvek megvételével pótolta a nem megfelelő ukrán nyelvű könyveket, vagy épp a gyerekét egy olyan helyre íratta tánciskolába, ahol ukrán anyanyelvűek voltak csak. Elismerik, hogy az államnyelv oktatásával kapcsolatosan történtek előrelépések, melyek elősegítették gyerekük számára az alapvető kommunikáció képesség kialakítását az államnyelven.
„Mert az volt a jó, hogy ők az első éven csak beszélgettek. Meséket, verseket hallgattak, tehát írni abszolult nem tanultak a gyerekek, tehát ez nagyon plusz. A következő éven, mikor elkezdték az ábécét és a szavakat, akkor ő írta, hogy jáblonyá vagy valami, akkor ő tudta, hogy mit ír le. Ez nagyon jó, így kell.” (B.M.4.)
Egy másik szülői vélemény szerint a szülőkre is hárul a felelősség az államnyelv elsajátításával kapcsolatban:
„Szerintem egy kicsit a szülők felelőssége is, mert ha már tudunk valamennyire ukránul vagy oroszul, akkor kicsi gyerekkoruk óta kellene velük ukránul vagy oroszul beszélgetni, vagy legalábbis azt értsék meg, amit a szülők mondnak: gyere ide, éhes vagyok, vagy mit kérsz enni. Ilyen alapvető dolgok. Mert ha ezt nem tudja még iskolában sem, akkor vannak nehézségek. (B.M.4.)
A szülők között akadtak, akiknek a gyereke egy évig ukrán tannyelvű iskolába járt, de mivel nem tudott haladni, ezért átíratták magyar tannyelvű iskolába.
Döntésüket azzal indokolták, hogy a gyerek nem haladt tanulmányaiban, és nem tudott beilleszkedni az osztályba, idegenkedett a környezeti nyelvtől:
„És a másik, amit nehezményeztem, hogy beültették a leghátsó padba.
S míg a többi gyereknek meg kellett tanulni egy ukrán verset, addig Kingának minek, hát úgysem érti, ő úgysem tudja.” (B.M.4.)
A magyar tannyelvű iskola választásával ezek után szerinte megkönnyítette gyerek helyzetét.
Ukrán tannyelvű iskolában tanuló gyerekek szüleivel készített interjúk elemzése 1. Nehézségek
Az 5. számú Általános Iskolában tanuló magyar anyanyelvű diákok nagyrészt a járás magyar lakta településeiről érkeznek, ahol a nyelvkörnyezeti hatás is közreműködhet abban, hogy a gyerekek nem beszélik az államnyelvet.
A szülői interjúkban olyan nehézségek (sztereotípiák) fogalmazódnak meg, melyek nagyrészt az államnyelven való tudásnak a lehetséges hiányából (is) fakadhatnak.
„Azért adtuk ide ,mert nekem a nagyobbik lányom magyar iskolába járt, nem is ment tanulni sehova, mert hát az ukrán na , anélkül nem lehetett . Igy döntöttünk, ha már ő nem , akkor a másik.”( B.U.5.)36
Hasonlóan vélekedik a másik adatközlőm is, aki azzal indokolta tannyelvválasztási döntését, hogy nagyobbik lánya nehezebben boldogul az államnyelv ismerete nélkül:
„…hát azért, mert tanultunk a nagyobbik lányom hibájából, oda jár dolgozni és ….. a Beregszászba, a szupermarketbe kasszir, és ha jön egy ukrán vásárló, nagyon nehéz neki.” (B.U.5.)
Az interjú alapján, s a már említett nyelvkörnyezeti hatás, valamint inkább az eltérő, orosz nyelvtudás hatására – egy szülő kivételével (az anya ukrán nemzetiségű és anyanyelvű) – nem tudnak segíteni a szülők a gyereknek az órán elhangzott anyag elsajátításában, mivel az államnyelven történik. Az ukrán anyanyelvű szülő is megjegyzi, hogy már nem úgy tanulnak a diákok, mint az ő idejükben:
„Nekem is le kell ülni vele, most más tanulni, mert mi nem így tanultuk annak idején. Egy csomó új program, szó, minden van.” (B.U.5.)
Egy másik szülői véleményben szintén elhangzik, hogy a gyerek a harmadik osztályban nem mindig érti az elolvasott anyagot, de ők sem tudnak segíteni, mert nem birtokolják az államnyelvet:
„Nem, fordítni nem tud. Nem tudja lefordítani amit elolvas, még nem érti. Hogy ez még ezután lesz, vagy nem is fogja, na nem tudom.
Ők tanulják ukránul, de nekik magyarul nincs az mondva, hogy mit jelent. Nekik maguktól kell arra rájönni, hogy az mit jelent. Nem tudja
36 Az említett vélemények alapján a szülőknél az államnyelv elsajátítása nem eszközként fogalmazódik meg tan-nyelvválasztási döntéseikben, hanem célként, melyet csak az ukrán tannyelvű iskolákban érhetnek el. Ld. bővebben:
Csernicskó – Göncz, 2009; Séra, 2010
lefordítni, amit el is olvas. Mondom, hogy én nem nagyon tudok, csak nagyjából tudok, én értem, hogy miről van szó, de ha felkérdezem, még annyit sem tud, amit én. Nem úgy tanulják az ukrán nyelvet, mint amikor mi tanultuk annak idején, én az oroszt az iskolában. Ez ukrán iskola, nem ukrán-magyar. Nem nézik, hogy ez magyar gyerek, nem fordítják neki.” (B.U.5.)
Hasonlóképp vélekedik egy másik szülő is, aki szerint a gyereknek az angol és az ukrán nyelvvel is problémái vannak, viszont a magyarnyelv órákon kitűnő osztályzást szokott elérni.37
Ukrán tannyelvű iskolában tanuló gyerekek szüleivel készített interjúk elemzése 2. „Megoldás”
Az államnyelv elsajátításának, valamint az oktatás problémájának a megoldását a szülők az ukrán tannyelvű iskolának a választásában látták:
..”hát a mi iskolánk itthon gyenge. Hátha erősebb iskola lenne itt a magyar, akkor elgondolkodtam volna rajta, hogy beadom Beregszászba. Ez az iskola, a miénk, egy nagy nulla.” (B.U.5.)
A szülő elmondásában még az is szerepel, hogy a gyermekük egy évig a helyi település magyar tannyelvű iskolájában tanult, majd a következő évben a Beregszászi 5. számú – ukrán tannyelvű – Iskola első osztályába újra beíratta a gyerekét.
„…azért adtam ukrán iskolába is, hogy legalább a családból valaki hadd tudja az ukránt.” (B.U.5.)
Egy másik szülő, mivel a nagyobbik lánya magyar tannyelvű iskolába járt és nem tanulta meg az államnyelvet, így nem került be felsőoktatási intézménybe, abban látta a megoldást a kisebbik gyereke jövőjére nézve, hogy ukrán tannyelvű iskolát választott számára.
A szülői interjúk alapján az államnyelv elsajátításával kapcsolatosan mindkét tannyelvű iskolában megfogalmazódtak nehézségek. A magyar tannyelvű iskolában nem megfelelő az államnyelv tanításának a módszertan, nem beszélik a szülők megfelelőképp az államnyelvet, nincs kimenete az oktatásnak. A szülő annak érdekében, hogy a gyerek elsajátítsa az államnyelvet a magyar tannyelvű iskolában, megoldásokat keres, néhol többletfeladatokat vállal saját költségből: módszertani segédeszközöket vásárol, ukrán nyelvkörnyezeti tánciskolába íratja gyerekét.
Nehézségek figyelhetők meg az ukrán tannyelvű iskolában tanuló szülőknél és gyerekeknél is: a nyelvkörnyezeti hatás miatt (részben) nem értik az államnyelvet, nem képesek tanulni és információt szerezni az ukrán nyelven keresztül, a szülők
37 Az 5. számú Általános Iskolában első osztálytól „kötelezően” angol (vagy német) nyelvet, valamint magyar nyelvet oktatnak az ukrán anyanyelvűek számára is.
nem minden esetben tudnak segíteni gyereküknek a tanulásban. A megoldást viszont ennek ellenére az ukrán tannyelvű iskola választásában látják.
Összefoglalás
Tanulmányomban a nyelvi tervezés és nyelvi koncepciók kérdéskörét vizsgáltam (oktatási vezetőkkel, nyelvészekkel készített interjúk alapján), valamint az oktatáspolitika döntéseinek a hatásait (kisiskolás gyerekek szüleivel készített interjúk alapján) a kárpátaljai magyar közösség viszonylatában.
A nyelvészekkel, oktatási vezetőkkel készített interjúk alapján számos, az oktatással, tannyelvvel és helyi problémákkal kapcsolatos nehézségre, illetve lehetséges megoldásra lehet következtetni. Múlt és jelen viszonylatában: a közösség nyelvpolitikai és oktatási helyzetét a többségi, anyaországi és regionális helyzetek egyaránt befolyásolják. Problémát, nehézséget jelent, hogy az elmúlt években csökkent a magyar nyelv értéke, a magyar iskolahálózat presztízse, nincs összehangolt nyelvpolitika, esett a magyar nyelvű oktatás minősége. Megoldások, jövőbeli lépések szintjén összehangolt nyelvpolitikára, konszenzus keresésére van szükség a minőségi oktatás erősítése végett, illetve a versenyképes tudás alakítása céljából a kárpátaljai magyar közösség viszonylatában.
A szülőkkel készített interjúk alapján a gyerekük tannyelvválasztásával, oktatásával és államnyelvi ismereteivel kapcsolatosan számos probléma (nehézség), valamint ezek megoldására irányuló elképzelés alakult ki. A magyar tannyelvű iskolában nem megfelelők az államnyelv tanításának módszerei, nem beszélik a szülők megfelelőképp az államnyelvet, így nem tudnak segíteni a tanulásban, valamint nincs kimenete az oktatásnak. Az ukrán tannyelvű iskolában tanuló gyerekek szülei úgy vélik, hogy a gyerekek a nyelvkörnyezeti hatás miatt (részben) nem értik az államnyelvet, nem képesek tanulni és információt szerezni az ukrán nyelven keresztül, a szülők pedig nem minden esetben tudnak segíteni a gyereküknek.
Ennek ellenére a jövőbeli boldogulás és társadalmi mobilitás reményében kitartanak az ukrán iskola, vagyis tannyelvválasztási döntésük helyessége mellett.
A nyelvi konfliktusok elkerülését vagy kezelését szokták gyakran a nyelvpolitika fő céljaként megnevezni. Azonban ezek hátterében a nyelvet∕nyelveket beszélők közötti társadalmi, politikai vagy gazdasági konfrontáció áll.38
Az elmúlt évek nyelvészeti kutatásai számos, a helyi magyar közösségben végbemenő, folyamatban lévő nyelvi és társadalmi problémákra mutatnak rá. Ezen kutatások nagy részének eredményei – Kontra Miklós szerint – parlagon hevernek, melynek következtében sokkal több bajjal küszködnek az állami vezetők, mint
38 Csernicskó, 2010: 554.
amennyi elkerülhetetlen lenne.39 A nyelvészeti és egyéb kutatások csak akkor érnek célt, ha valóban társadalmi hozadékuk is lesz és alapul veszik különböző nyelvi és oktatási kérdések meghozatalában is. Ehhez szeretne hozzájárulni a kárpátaljai magyar közösség viszonylatában tapasztalataival ezen tanulmány is.
Felhasznált irodalom
Bartha, 1999 Bartha Csilla: A kétnyelvűség alapkérdései – Beszélők és közösségek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 1999.
BaloGh – Molnár, 2008 Balogh Lívia – Molnár Eleonóra: Az államnyelv elsajátításának ára a nemzeti identitás feladása? Вісник Прикарпатського університету. Педагогіка. Випуск XVII–
XVIII. 2008. 10–19.
Bartha, 2003 Bartha Csilla: A kisebbségi nyelvek megőrzésének lehetőségei és az oktatás. In:
NÁDOR Orsolya és SZARKA László (szerk.):
Nyelvi jogok, kisebbségek, nyelvpolitika Kelet-Közép-Európában. Akadémiai Kiadó, Budapest 2003.
BorBély, 2001 Borbély Anna: Nyelvcsere. Szociolingvisztikai kutatások a magyarországi románok közösségében. MTA Nyelvtudományi Intézete Élőnyelvi Osztálya, Budapest 2001. 34.
Braun – csernicsKó
– Molnár, 2001 Braun László – Csernicskó István – Molnár József: Magyar anyanyelvű cigányok romák Kárpátalján. Poli Print, Ungvár 2010.
BereGsZásZi, 2002 Beregszászi Anikó: Magyar nyelvi tervezés Kárpátalján. Célok, problémák és feladatok.
Doktori értekezés. Kézirat. 2002.
39 Kontra, 2010: 140.
BereGsZásZi – csernicsKó,2010 Beregszászi Anikó – Csernicskó István:
Направление языковой политики украины как фактор этнических и языковых конфликтов. In: Виноградов В. – Михальченко В. ред.: Язык и общество в современной России и других странах / Language and Society in present-day Russia and other countries, Институт языкознания РАН – Научно-исследовательный центр по национально-языковым отношениям.
Москва 2010. 245–249.
csernicsKó, 1998 Csernicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában (Kárpátalján). MTA Kisebbségkutató Műhely – Osiris Kiadó, Budapest 1998.
csernicsKó, 2003 Csernicskó István szerk.: A mi szavunk járása— Bevezetés a kárpátaljai magyar nyelvhasználatba. PoliPrint, Ungvár 2003.
csernicsKó, 2008 Csernicskó István: Ukrajna összhangra törekszik. Az ukrajnai oktatáspolitika nyelvi vonatkozásai. Kisebbségkutatás 2008/2. 302–
315.
csernicsKó, 2008 Csernicskó István: A nyelvészek társadalmi felelőssége, avagy: néhány érv az anyanyelvi iskola mellett. KárpátInfo 2008. július 28. 5.
csernicsKó – GöncZ, 2009 Csernicskó István – Göncz Lajos:
Tannyelvválasz-tás a kisebbségi régiókban:
útmutató kárpátaljai magyar szülőknek és pedagógusoknak. Magyar Köztársaság Miniszterelnöki Hivatala, Budapest 2009.
csernicsKó, 2009 Csernicskó István: Az ukrajnai oktatáspolitika a nyelvi asszimiláció szolgálatában. Korunk 2009/február 33–40.
csernicsKó, 2009 Csernicskó István: Tények, adatok a kárpátaljai magyarok nyelvtudásáról. Együtt 2009/3. 70–
77.
csernicsKó, 2010 Csernicskó István: Nyelv és nyelvpolitika a hosszú 20. században. In: FEDINEC Csilla –VEHES Mikola (szerk.): Kárpátalja 1919-2009. MTA Etnikai- nemzeti Kisebbségkutató Intézete – Argumentum, Budapest 2010. 554.
csete – PaPP – setényi, 2010 Csete Örs – Papp Z. Attila – Setényi János: Kárpát-medencei magyar oktatás az ezredfordulón. In: BITSKEY Botond (szerk.) Határon túli magyarság a 21. században.
Konferencia-sorozat a Sándor-palotában 2006-2008. Köztársasági Elnöki Hivatal, Budapest 2010. 126–165.
Ferenc, 2009 Ferenc Viktória: Utak és útvesztők a kétnyelvűség keresésében. In: KÖTÉL Emőke – SZARKA László (szerk.): Határhelyzetek II. Kultúra-Oktatás-Nyelv-Politika. Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, Budapest 2009. 215–239.
Ferenc, 2010 Ferenc Viktória: A kisebbségi magyar felsőoktatás és nyelvi kihívásai a Kárpát-medencében: problémák és feladatok. Regio, 21. évfolyam, 2010/3. 59–89.
Gal, 1991 Gal, Susan 1991. Mi a nyelvcsere és hogyan történik? Regio 1991/1. 66–76.
GöncZ, 1999 Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban). MTA Kisebbségkutató Műhely – Osiris –Forum, Budapest-Újvidék 1999.
hauGen, 1987 Haugen, Einar: Language Planning. In:
AMMON, U. – DITTMAR, N. – K. J.
MATTHEIER eds., Sociolinguistics. An International Handbook of the Science of Language and Society. VolWalter de Gruyter, Berlin 1987. 626–637.
Kiss, 2002 Kiss Jenő: Társadalom és nyelvhasználat.
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2002. 215–
247.
Kontra, 2010 Kontra Miklós (szerk.): Hasznos nyelvészet.
Forum Kisebbségkutató Intézet, Somorja 2010. 140.
lanstyáK, 1996 Lanstyák István: Anyanyelvi nevelés a határon innen és túl. In: CSERNICSKÓ István és VÁRADI Tamás (szerk.): Kisebbségi magyar iskolai nyelvhasználat. Tinta Könyvkiadó és Kiadványszerkesztő Bt., Budapest 1996. 11–
15.
orosZ, 2005 Orosz Ildikó: A magyar nyelvű oktatás helyzete Kárpátalján az ukrán államiság kialakulásának első évtizedeiben. Poli Print, Ungvár 2005. 184.
orosZ, 2007 Orosz Ildikó: A függetlenségtől a narancsos forradalomig. A kárpátaljai magyarság helyzete a független Ukrajnában (1991-2005).
Poli Print, Ungvár 2007. 408.
Molnár, 2010 Molnár Anita Tannyelv és nemzeti identitás kapcsolta egy 2006-os felmérés tükrében. In:
KARMACSI Zoltán – MÁRKU Anita (szerk.):
Nyelv, identitás és nevelés a XXI. században.
Nemzetközi tudományos konferencia előadásainak gyűjteménye. Poli Print, Ungvár 2009. 117–122.
PaPP, 2010 Papp. Z. Attila: A kárpátaljai magyar nyelvű oktatás rendszere és néhány aktuális kihívás 2009-ben. In: FEDINEC Csilla –VEHES Mikola (szerk.): Kárpátalja 1919-2009.. MTA Etnikai- nemzeti Kisebbségkutató Intézete.
Argumentum, Budapest 2010. 480.
sánDor, 2001 Sándor Klára: Az élőnyelvi vizsgálatok és az iskola: a kisebbségi kétnyelvűség. In:
SÁNDOR Klára (szerk.): Nyelv, nyelvi jogok, oktatás. JGYF Kiadó, Szeged 2001. 83–110.
sZéPe, 2001 Szépe György: Nyelvpolitika: múlt és jövő.
Iskolakultúra Pécs, 2001
séra, 2009 Séra Magdolna: Képzelet és valóság találkozása kárpátaljai magyar szülők tannyelv-választási döntéseiben. In: KARMACSI Zoltán – MÁRKU Anita (szerk.): Nyelv, identitás és nevelés a XXI. Században. Nemzetközi tudományos konferencia előadásainak gyűjteménye. PoliPrint, Ungvár 2009. 154–
157.
séra, 2009 Séra Magdolna: Az iskolai tannyelv-választás szerepe a kárpátaljai magyar kisebbség jövője és megmaradása szempontjából.
In: KÖTÉL Emőke – SZARKA László (szerk.): Határhelyzetek II. Kultúra-Oktatás-Nyelv-Politka. Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, Budapest 2009. 241–267.
séra, 2010 Séra Magdolna: Érvek és ellenérvek az iskolai tannyelv-választásban (avagy az oktatáspolitikai változások hatása a kárpátaljai magyar közösségre irányított beszélgetések alapján) In: FÁBRI István – KÖTÉL Emőke (szerk.): Határhelyzetek III. Önmeghatározási kísérletek: hagyományőrzéstől a nyelvi identitásig. Balassi Intézet Márton Áron Szakkollégium, Budapest 2010. 161–187.
sKutnaBB-KanGas, 1997 Skutnabb-Kangas, Tove: Nyelv, oktatás és a kisebbségek. Teleki László Alapítvány, Budapest 1997.
tolcsvai, 1998 Tolcsvai Nagy Gábor (szerk.): Nyelvi tervezés.
Universitas Kiadó, Budapest 1998.
truDGill, 1997. Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. JGYTF Kiadó, Szeged 1997.
WarDhauGh, 1995 Wardhaugh, Ronald: Szociolingvisztika. Osiris Kiadó, Budapest 1995.