Tanulmányom további részében eddigi kutatási eredményeimre alapozva szeretném bemutatni a megkérdezett beregszászi magyar szülők válaszai alapján, hogy melyek a fontosabb tapasztalatok a gyerekük iskolai tannyelvével kapcsolatosan, valamint
az elmúlt három év (3. osztályos gyerekek szüleit kérdeztem meg) beváltotta-e tannyelvválasztási döntésükhöz fűzött reményeket.
Eddig az elmúlt két tanév viszonylatában vannak empirikus adataim a témát illetően, az eredményekről publikációkban és konferencia előadásokon számoltam be.25 A kutatás több, egymással összefüggő empirikus vizsgálatra épül. A vizsgálat első fázisában (a 2008–2009-es tanév során) szociolingvisztikai interjúkat készítettem első osztályos gyermekek szüleivel.26 Az irányított beszélgetések témakörei úgy lettek kialakítva, hogy az interjú során kiderüljön, mi befolyásolta a szülőket abban, hogy ukrán, illetve magyar tannyelvű iskolába íratták gyerekeiket, és hogy tisztában vannak-e azzal, hogy ezek a döntések milyen hatással lesznek a gyerek jövőjére, társadalmi mobilitására.27
Vizsgálatom alapján a szülőket az alábbi tényezők befolyásolják, illetve motiválják a tannyelv megválasztásában: szociális tényezők (vegyes házasság, vallás, anyagi helyzet), a társadalmi mobilitással összefüggő sztereotípiák (könnyebb lesz a továbbtanulás, jobban kap munkát, ha tudja az államnyelvet), a nyelvtudás megszerzésének az igénye, valamint az oktatás színvonala.
Azok a megkérdezett kárpátaljai magyar szülők, akik ukrán tannyelvű elemi iskolát választottak gyerekeik számára, a következőkkel indokolták döntésüket: ne legyen olyan nehéz a gyereknek, mint nekem volt (a többségi nyelv ismeretének hiányából fakadóan), tanuljon meg ukránul, mert ezen a nyelven fog csak tudni érvényesülni, illetve az ukrán iskolában magasabb az oktatás színvonala.
Azok a megkérdezett magyar szülők, akik magyar tannyelvű elemi iskolát választottak gyerekeik számára, a következőkkel indokolták döntésüket: a szülők is az adott iskolába jártak, a gyerekeik is az adott intézményben tanulnak (mintegy közösségi szokásjog alapján), egy magyarnak ez a természetes, el sem tud képzelni más választást.28
A kutatás második fázisában, a 2009–2010-es tanév folyamán újra megismételtem a vizsgálatot 2009-ben beiskolázott elsős kisgyermekek szüleivel, illetve a kutatópontul választott magyar, illetve ukrán tannyelvű beregszászi iskolákban elemi osztályban tanító pedagógusokkal.
Az interjúk elemzése számos pontból engedi láttatni a tannyelvválasztás problematikáját. Többek között megállapítható, hogy a szakirodalomból ismert oktatási modellek29 milyen formában találhatók meg a kárpátaljai közoktatás gyakorlatában, vagyis milyen nyelveket tanító/közvetítő iskolák közül választhatnak
25 Séra, 2009; 2010; Jelen tanulmányban csak a 2011 tavaszán felvett interjúk anyagát elemzem, következtetéseimet azokra alapozom.
26 Az 1-2 órás beszélgetés meghatározott forgatókönyv szerint, a társalgási témakörök előre összeállított készlete sz-erint folyt.
27 Vö. Séra, 2009a; Séra, 2010 28 Séra, 2009; Séra, 2010a; Séra 2010b 29 Skutnabb-Kangas, 1997
a magyar szülők Beregszászban. Az elemzés során a következő tipológiát állítottuk össze:
1. Olyan intézmény, ahol az oktatás nyelve az anyanyelv (a magyar); az államnyelvet (ukrán) és egy (vagy két) idegen nyelvet (pl. angol, német) tantárgyként oktatják. A kutatópontjaim közül ilyen a Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Középiskola, valamint a Beregszászi 6. számú Általános Iskola.
2. Olyan intézmény, ahol a tannyelv az államnyelv (az ukrán), a kisebbség nyelvét (a magyart) tantárgyként oktatják; továbbá egy (vagy két) idegen nyelv is szerepel a kötelező tantárgyak között. A kutatópontjaim közül ilyen a Beregszászi 5.
számú Középiskola.
3. Azok az ukrán tannyelvű iskolák, melyekben egyáltalán nem oktatják a kisebbség nyelvét, egy (esetleg két) idegen nyelv tantárgyként való tanulása pedig kötelező. Kutatópontjaim közül ilyen a Beregszászi 1. számú Általános Iskola.
A 2009-ben megkérdezett szülők, a megelőző év adatközlőihez hasonlóan, az alábbi motivációs tényezők hatására választottak tannyelvet gyerekeik számára:
rejtett kompenzáció, magas szintű tudás megszerzése, nyelvtudás megszerzése, társadalmi mobilitás. 30
A statisztikai adatok alapján a jelenlegi oktatáspolitikai helyzet mind a magyar, mind pedig az ukrán tannyelvű oktatási intézményeket, szülőket számos kihívás, olykor nehézség elé is állítja. A vizsgált oktatási intézményekben a tanítókkal készített interjúkból kiderült, hogy a magyar tannyelvű iskolákban felemelték az ukrán órák számát, új beszédközpontú módszerrel oktatják az államnyelvet az eredményesség érdekében, illetve a tanulólétszám megtartása végett a közösség hosszú távú nyelvtervezési céljaihoz próbálva igazodni.
Az ukrán tannyelvű iskolákban oktató tanítóknak a magyar anyanyelvű tanulók nagy száma és hiányos nyelvtudása okoz problémát, mert a tananyagot és a követelményrendszert ukrán anyanyelvű diákok számára állították össze, a tanítók pedig anyanyelvű ukrán tanulók oktatására vannak képesítve (nem magyar anyanyelvdomináns diákokra, akiknek az ukrán második, vagy sok esetben idegen nyelv)31.
2011 tavaszán adatközlőim kiválasztásában a folytonosságot vettem szempontul:
azaz Beregszászban32 egy magyar és egy ukrán tannyelvű iskolát választottam, az ott tanuló diákok szüleivel készítettem interjúkat. A két iskola a Beregszászi 4. számú Kossuth Lajos Középiskola (magyar tannyelvű) és a Beregszászi 5. számú Középiskola (ukrán tannyelvű). A 2008-ban beiskolázott, jelenleg harmadik osztályban tanuló diákok szüleivel készítettem beszélgetéseket. Három–három interjút készítettem
30 Vö. Séra, 2010a 31 Séra, 2010b
32 Beregszászi Oktatási Osztály adatai alapján. Beregszász város jelenleg 11 iskolával rendelkezik, ezek közül 5 mag-yar, 4 ukrán, 1 orosz tannyelvű, valamint egy magyar–ukrán kéttannyelvű. A 2010/11-es tanévben 1 378 tanuló magyar osztályba jár, 1 988 tanul ukrán osztályban, valamint 82 tanuló orosz osztályban tanul.
(ukrán és magyar tannyelvű iskolában tanuló diákok szüleivel) az alábbi témakörök mentén: személyes adatok, identitás és nyelvhasználat, tannyelvválasztás, az oktatás és a közösség jelene és jövője.