Történelmi előzmények
A multietnikus és többnyelvű lakosságot kitevő dél-tiroli terület (németül: Südtirol;
olaszul: Alto-Adige65) egészen az I. világháborút lezáró párizsi békeszerződésig Ausztria területéhez tartozott.66 A Saint-Germain-ban megkötött szerződés értelmében Dél-Tirol térségét Ausztriától elcsatolva Olaszországhoz kapcsolták, kielégítve ezáltal az olasz igényeket, illetve az olasz–brit–francia–orosz 1915-ös megegyezést.67 Az 1910-es és az 1921-es adatokat összehasonlítva Dél-Tirol lakosságának aránya jelentősen megcserélődött, ami az olasz kormány olaszosítási
62 VAT Statútum 22. szakasza.
63 Szerb Alkotmány 20. szakasza kimondja: „Az emberi- és kisebbségi jogok elért szintje nem csökkenthető.”
64 VAT Statútumának 26. szakasz (2) bekezdés.
65 Az Adige nevezetű folyóról kapta nevét; (Minority Protection Series; 1998: 13.) 66 1867-től Osztrák-Magyar Monarchia.
67 1915. április – A Londonban megkötött brit–francia–orosz–olasz megegyezés, melynek értelmében az Antant hatal-mak győzelme esetén Olaszország megkapja Dél-Tirol térségét, Dalmácia és Isztria egy részét. (Minority Protection Series: 1998: 13.)
politikájának volt köszönhető. Az olasz ajkúak számaránya jelentősen növekedett, ezzel párhuzamosan a német ajkúaké pedig csökkent. Ezt tetőzte azon rendelkezés is, amely Mussolini 1922-es hatalomra kerülésével emelkedett jogerőre, miszerint az „Alto-Adige” néven ismert területet – nemcsak hogy annektálták – még össze is vonták a „Trento” néven ismert közigazgatási egységgel, létrehozván „Venetia Tridentina” közigazgatási egységet, melyben a németek számaránya jelentősen csökkent, míg az olaszoké növekedett.68 Az olaszosítási politika része volt még a tartományi adminisztráció, a gazdasági és társadalmi terület és a kultúra-oktatás terület elolaszosítása is.69 Betiltották a terület „Südtirol” elnevezésének használatát.
Az asszimiláció folyamata teljessé vált, melyet a dél-tiroli német ajkú lakosság nem tudott elviselni.70
A II. világháború előtt Hitler anchlusst hajtott végre Ausztrián, melyel a dél-tirol-i lakosság kényes helyzetbe került: csatlakozni a náci német vezetéshez feladván szülőföldjüket, vagy térdre esni az olasz kormány asszimilációs politikája előtt. A II.
világháborút követően 1945-ben megalakult a Dél-Tirol-i Néppárt (továbbiakban:
SVP)71, mely konkrét politikai célokkal állt elő; az autonómia kiharcolásával. A II.
világháborút lezáró párizsi békeszerződésen72 (1946) a nagyhatalmak, megtartván a status quo-t, nem csatolták vissza Dél-Tirol területét Ausztriához, hanem a világháború előtti állapotok visszaállítását szorgalmazták. A Dél-Tirolról szóló szerződés73 felsorolta a német ajkú kisebbségek jogait, melyek további bővítésre szorultak a térséget illetően. Ezen bővítéseket gátolta Trentino (96%-ban olaszok lakta) és Dél-Tirol (65%-ban németek lakta) tartományok összevonása. Róma ezenfelül nem teljesítette a párizsi szerződésben foglalt (1/d) szakaszt74, mely kimondta az egyenlő bánásmód elvének gyakorlását a munkahelyteremtés és a munkavállalás terén a két etnikai csoport között.
Az SVP 1958-ban egy autonómia tervezetet nyújtott be a római parlamentnek, amely minden egyes pártja elítélte azt, mondván állam jönne létre az államban.75 Az osztrák kormány támogatását kifejezve Dél-Tirol kérdését az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vitte, mely az igények kielégítését és a komoly tárgyalások megkezdését
68 Az olaszok számaránya meghaladta a németekét. (Minority Protection Series, 1998;. Alcock, 2001)
69 Német ajkúak menesztése, olasz nyelv hivatalossá tétele, német szervezetek és pártok beszüntetése, német kézben lévő vállalatok és bankok felszámolása, olasz nyelvű iskolák létrehozása, olaszok betelepítése, utca nevek olaszra való átalakítása, német ajkúak kiszorítása alacsonyabb fizettségű munkahelyekre. Alcock, 2001
70 A német ajkúak titokban német iskolákat nyitottak, melyeket „Katakonbenschulen”-nek neveztek németül. (Minority Protection Series, 1998: 14. )
71 SVP = Südtiroler Volkspartei, amely Ausztria támogatását élvezte (Minority Protection Series, 1998).
72 Az 1947-es Olasz Békeszerződés semmiféle garanciát nem tartalmazott a kisebbségek számára.
73 1946-os Gruber-De Gasperi egyezménye ugyan autonómiát adott Dél-Tirolnak, de az olasz kormány ennek gyakorla-ti megvalósítását megakadályozta azzal, hogy egyesítette az olasz többségű Trient (Trengyakorla-tino) tartománnyal, és létrehozta a Trentino-Alto Adige igazgatási egységet; Gui Angéla, Hunsor
74 Vö. Minority Protection Series, 1998: 16.
75 Alcock; 2001: 9.
szorgalmazta. Ennek eredménye lett az 1969-ben elfogadott „Il pacchetto”76 – a csomag, amely 137 intézkedést77 fogalmazott meg, amely az 1948-as Statútumból merített, de a gyakorlatban nem valósult meg. Ezen csomag – Statútum – 1972-ben emelkedett jogerőre, amely a mai napig az alapját képezi a dél-tiroli autonómia modellnek.
Trentino-Alto Adige Statútuma – Dél-Tirol Statútuma (1972. február 23.)
A Dél-tiroli Statútum I. Fejezetének, azon belül I. Tételének Általános rendelkezéseinek 1. szakasza a következőképpen fogalmazza meg a régió autonóm mivoltát: „Trentino-Alto Adige autonóm tartomány magába foglalja Trento és Bolzano központú tartományokat, mely jogilag politikai egységet jelent az Olasz Köztársaságban, amely egységes és oszthatatlan, az Alkotmányra alapozva, a Statútumnak megfelelően. A régió központja Trento városa.”
A Statútum 2. szakasza78 a polgárok egyenlőségét hangsúlyozva kimondja: „A polgárok egyenlősége – tekintettel a nyelvi közösségekhez való tartozásra – illetve az eltérő kulturális értékek tiszteletben tartása védelmezve és biztosítva vannak.”
A Statútum I. Fejezetének III. Tétele megfogalmazza a tartomány rendeltetéseit, melynek 8. szakaszának79 (2) bekezdése kimondja: „A kétnyelvűség kötelezettségének betartása Bolzano Tartományban folyamatos hatályban van.” Példaértékűnek számít ezen (2) bekezdés, amely nem köti a nemzeti kisebbségek számarányához a nyelvhasználat jog érvényesülését, ellentétben a 30/2010-es szerb nyelvhasználati törvény (11) bekezdésével.
A Statútum I. Fejezetének IV. Tételének 19. szakasza megfogalmazza az oktatás nyelvét az óvodákban, az elemi oktatásban, a középiskolákban egyaránt: „Bolzano Tartományban az óvodákban, az elemi iskolákban és középiskolákban a tanítási nyelv; az olasz és a német, a diákok anyanyelvétől függően, a megfelelő anyanyelvű tanárral. Az elemi iskolákban a második és harmadik tanítási év kezdetétől anyanyelven beszélő tanárok általi második nyelv tanítása kötelező.”
Az olasz nyelv mellett – a 19. szakasz szerint – a német és a ladin nyelv is alkalmazandó. Ezen rendelkezés nemcsak a nyelvhasználati jogokat bővíti és fényezi, hanem egy magas szintű, európainak megfelelő, kultúrát teremt Dél-Tirolban, ellentétben a Vajdasággal, ahol a többnyelvűség jogi szabályozásán túl érdemi és gyakorlati változás csak némely esetben mutatkozik.
76 Minority Protection Series; 1998: 18.
77 Uo. Uő. Alcock, 2001: 9.
78 Trentino-AltoAdige Special Constitution (1972) (Minority Protection Series, 1998: 33.) 79 Trentino-AltoAdige Special Constitution (1972).
A Statútum II. Fejezetének II. Tétele a tartományi szervek működését és felépítését szabályozza, melynek 49. szakasza – jelezvén az egyenlőség és szolidaritás eklatáns példáját – a Regionális Tanács elnökének megválasztását szabályozza. A szakasz, visszautalván a 27-34. szakaszokra – Regionális Tanács felépítésére, és annak elnökére80 - így fogalmaz: „Az első harminc hónapban a Bolzano (Dél-Tirol) Tartományi Tanács elnökének személyét a német ajkú képviselők közül választják meg, míg az alelnök személye az olasz ajkú képviselők közül kerül ki. A következő harminc hónapos időszakban az elnök személye az olasz képviselők közül, az alelnök személye pedig a német ajkú képviselők köréből kerül megválasztásra.”
Ezen szakasz nemcsak a nemzeti kisebbségek nyelvi jogait mutatja be számunkra, hanem egy teljesen más politikai kultúrát, magatartást, és magas szintű konszenzusra törekvést prezentál. Ezen értékrendbeli különbségek is hozzájárulnak a nemzeti kisebbségeket érintő jogok érvényesüléséhez. Jól példázza az olasz-német politikai szolidaritást és együttműködést a dél-tiroli régióban, amely Európában is példaértékű lehet.
A továbbiakban a nyelvhasználat és annak jogi szabályozásai tükrében ismertetjük a Dél-tiroli Statútum XI. fejezetében megjelenő szakaszokat, melyek a nyelvhasználat jogi rendelkezéseit foglalják magukban.