fo-kozatát jelentené. V. ö. LANKAD.
MEGLANKASZT, (meg-lankaszt) ősz. áth. Esz-közli, hogy valaki vagy valami meglankadjon. A meg fölcserélhető el igekötövel. V. ö. MEGLANKAD.
MEGLAPÁTOL (meg-lapátol) öuz. áth. Lapát-tal megver, megdönget valakit.
MEGLAPIT, (meg-lapít) ősz. áth. Valamely gömbölyű, domború, vastag stb. testet lapossá alakít.
Porolylyel meglapítani a tümSrvasat. Sodrófával meg-lapítani a tésztát. Néhutt annyi is mint megmángolni.
V. ö. LAPÍT.
MEGLAPOCZKÁZ v. — LAPICZKÁZ, (meg-lapoczkáz) ősz. áth. Lapoczkával megver, megcsapkod valakit. Meglapoczkázni a csintalan fiú tenyerét. V. ö.
LAPOCZKA.
MEGLAPOSÍTv. — LAPOSIT, (meg-laposít) ősz. áth. Lapossá tesz (bevégzetten).
MEGLAPOSODIK, (meg-laposodik) ősz. k. La-possá lesz (bevégzetten). Betegségében meglapotodott a háta.
MEGLAPPAN, (meg-lappan) 1. MEGLAPUL és MEGLIPPEN.
MEGLAPÚL, (meg-lapúl) ősz. 5nh. Hasára fek-ve meghúzza magát. Különösen mondják tyúkról, mi-dőn a kakas alatt hasal. A szelíd tyúk hamar megla púi. (Km.) V. ö. LAPUL.
MEGLÁRMÁZTAT, (meg-lármáztat) ősz. miv.
Eszközli (főleg veréssel) hogy valaki lármázzon; tré-fásan vagy gúnyosan mondják a lármás gyermeknek, figyelmeztetvén őt, hogy a verésre majd még jobban fog lármázni.
MEGLASNAKOL, (meg-lasnakol) ősz. áth. Tré-fás népnyelven ám. valakit lasnakkal vagy más ütő-eszközzel megver, megdönget. V. ö. LASNAK.
MEGLASSÚÜ1K v. — LASSUD1K, (meg-las-súdik) ősz. k. Mozgásának, menésének előbbi élénk-sége vagy gyorsasága megfogyatkozik. A síkságra éri hegyi patak meglassúdik. A sokáig kergetett 16 végre meglassúdik. Vénaégére minden ember többé hevesibe meglassúdik. 1. LASSÚ.
MEGLASSÚL, (meg-lassúl; ősz. önh. 1. MEG-LASSÚDIK.
MEGLÁT, (meg-lát) ősz. áth. Szemével egy-szerre észrevesz valakit v. valamit. A toronyör lege-ISbb megláthatja a tűset. Távolról megláttuk át érkező hadsereget. Különösen ám. megtud, bizonyos kutatás, vizsgálat nyomán rájön. Majd meglátom, miben van a dolog. Elment maga, hogy meglássa, úgy van-e, mint mondják.
„Duna vizét ők megláták , Földet, füvet is megláták.'
Csáti Demeter.
Parancsoló módban, meglásd, meglá*iiátok,san. vigyázz, v. vigyázzatok rá; s figyelmeztetésül szolgál. Meglásd, ezen merénynek rósz vége lesz. Meglássátok, hogy iga-tat mondottam, V. ö. LÁT.
MEGLÁTÁS, (meg-látás) ősz. fn. Az. észreve-vésuek azon neme, melyet szemeink által teszünk.
MEGLÁTOGAT, (meg-látogat) ősz. gyak. áth.
1) Valakit saját lakában vagy tartózkodási helyén megkeres a végből, hogy lássa, hogy beszéljen vele, hogy mint létéről tudakozódjék stb. Különösen, ba-rátságból vagy tiszteletből megy valakihez. Ex érte-lemben vett látogat igének gyakorlati jelentése nem a menés ismétlésében áll, mert aki egyszer jön is hoz-zánk, azt mindjük róla, hogy meglátogatott bennün-ket : hanem azon népies szokásra vonatkozik, mely szerént a látogató a házbeliek egészsége felől tuda-kozódik, s mindnyájok állapotáról, s a házi körülmé-nyekről tudomást szerez magának. 2) Gyakrabban vagy folytonosan eljár valahová vagy több helyre.
Meglátogatni a tanító intéseteket, a templomot. Meglá-togatni a betegeket. 3) Bibliai és egyházi nyelven mondják Istenről, midőn valakit rendkívüli áldással megörvendeztet. Meglátogatta Isten nz ö népét. Ügy látogass meg bennünket, amint tisztelünk.
„Házasságnak gyümölcsével meglátogasson."
Házasok éneke a 16-dik századból.
Általában más jótékony tettről is. „Könyörög mine-künk Chanádi Demeter deák, az ő régi hív szolgalat-ját kegyelmesen hogy tekintenek, és ott benn Er-délyben valami jószágocskával látogatnék meg; ki-nek könyörgésére kellene valami jót cselekednünk."
(Báthori István lengyel király levele 1683-ból). „Lá-togasson meg kegy(elmed) egy makkon hízott kövér disznóval" (Szalay Á. 400 m. L). Minthogy pedigax Isten akaratában megnyugvó keresztény a csapást is úgy tekinti, mint az isteni gondviselésnek eszközét:
innen ezen mondat: meglátogatta ae Isten, azt ía te-szi, valamely csapást, szenvedést bocsátott rá.
MEGLÁTOGATÁS, (meg-látogatás) ősz. fii.
Cselekvés, midőn valakit meglátogatunk. V. ö. MEG-LÁTOGAT.
MEGLATOL, (meg-latol) ősz. áth. Lat számra vagy lat szerént megmér.
MEGLÁTSZIK, (meg-látszik) ősz. k. 1) Bizo-nyos jelekből vagy okoknál fogva kitűnik, kiviláglik.
Meglátszik rajta, hogy sokat szenvedett. Arczárol meg-látszik, hogy szereti a bornnskát. 2) Mondjuk akárről, midőn egészen vagy világosan szembetűnik, mi-dőn nézés által tisztán észreveszszük. A magas hegyek távolról is meglátszanak. V. ö. LÁTSZIK.
MEGLATYAKOSODIK , (meg-latyakosodik) ősz. k. Latyakossá lesz (bevégzetten). V. ö. LATYA-KOS.
MEGLAZÍT v. —LAZÍT, (mrg-lazít) ősz. áth.
Valamit lazává, különösen pedig oly állapotúvá te-szén, hogy annak egyes részei többé alig vannak egy-mással öszvefüggésbcu, mind tulajdon mind átv. ér-telemben.
MEGLAZUL v. —LAZUL, (meg-lazul) ősz.
önh. Valami lazává, különösen pedig oly állapotúvá
301 MEGLAZSNAKOL —MEGLÉKEL MEGLEKEZ—MEGLÉPÉS 302 leszen, hogy annak egyes részei többé alig vannak
egymással öszvefüggésben.
MEGLAZSNAKOL, 1. MEGLASNAKOL.
MEGLEÁNYOSODIK, (meg-leányosodik) ősz.
k. A család születés vagy örökbefogadás által leány-gyermekkel vagy gyermekekkel növekszik.
MEGLEÁNYZIK, (meg-leányzik) ősz. k. Leány-gyermeke születik. Oly képzésit és jelentésű, mint : meggyerekénk.
MEGLEBBEN, (meg-lebben) ősz. önh. Egyszeri lebbenést csinál. A szellő érintésére meglebbent a fa-levél.
MEGLECSKÉD, (meg-lecskéd) ősz. áth. Meg-locsol , különösen sáros vízzel megfecskend. Szé-kely szó.
MEGLÉCZÉL, (meg-léczél) ősz. áth. Léczeket szegez valamire, vagy léczekkel bekerít Megléczelni az oUófákat. Megléczelni a kemencze korlátfáját. V. ö.
LÉCZ.
MEGLÉCZÉZ, (meg-léczéz) ősz. áth. 1. MEG-LÉCZÉL. 2) Léczczel megver, megütöget valakit.
MEGLECZKÉZ, (meg-leczkéz) üsz. áth. Vala-kit elkövetett csinyjai miatt kérdőre vesz, megfedd, s mintegy leczke gyanánt feladja neki, hogy többé ügy ne cselekedjék.
MEGLEGEL, (meg-legel) ősz. áth. Legelve megjár valamely tért, s a rajta levő füvet, vagy akár-mily tápláló növényt megeszi. A juhok meglegelik a kőszikláé hegyeket. V. ö. LEGEL.
MEGLEGELTET, (meg-legeltet) ősz. mivelt.
Eszközli, hogy a barmok bizonyos tért legelve meg-járjanak. Fagyot őszstel meglegeltetni a, juhokat a ve-téseken. Az ökröket meglegeltetni a tilosban.
MEGLEGGYENT, tájdivatosan e helyett: meg-legyint
MEGLEGYINT, (meg-legyint) ősz. áth. Csak ügy gyöngéden érintve üt meg valakit vagy valamit.
V. ö. LEGYINT.
MEGLEHET, (meg-lehet) ősz. tehető. Általán mondható mindenről, ami sem fogalomban, sem tár-gyilagosan ellenmondást nem szenved ; ami valószí-nű, amit hinni képesek vagyunk. Meglehet, hogy tor-tünk jobbra fordul, de ás is meglehet, hogy többet kell stenvedntoJc. V. ö. LESZ.
MEGLEHETŐS, (meg-léhetős) ősz. inn. A ma-ga nemében középszertt,mi az igényeket sem felül nem múlja, sem egészen kielégítlenül nem hagyja, A mér-séklett dicsérés vagy helybehagyás jelzője. Ez a bor meglehetős. Nyáron nem sokan, de télen meglehetős számmal látogatják a szinhdtat.
MEGLEHETŐSEN, (meg-léhetoscn) ősz. ih. A maga nemében középszerüleg, tűrhetően, nem épen roszul, elég jól. Kötelességét meglehetősen teljesíteni. V.
ö. MEGLEHETŐS.
MEGLÉKEL, (meg-lékcl) ősz. áth. A jégen vagy némely beles testeken léket vág. A halászok több helyen meglékelik a Balaton jegét. Meglékelni a dinnyét, kenyeret. V. ö. LÉK.
MEGLÉKEZ, (meg-lékez) 1. MEGLÉKEL.
MEGLEL, (lel) ősz. áth. Keresés által meg-talál valamit, rájön valamire. Ki mit keres, megleli.
(Km.) Meglelte zsák a foltját. (Km.) V. ö. LEL. A régieknél ,megtalAl* szóval hason értelemben gyak-ran eléjön a mai ,megkeres' (= levélben v. iratban megkér) helyett. „ Uram nekem semmit nein írt egye-bet, hanem ezt, hogy te kegy(elme)det lelte meg, mint bízott barátját."(Levél 1554-böl.Szalay A. 400 m. 1.).
MEGLELKÉSÍT v. —LELKESÍT, (meg-lelkc-sít) ősz. áth. 1) Lelket, életet teremt bele. 2) Átv.
ért. eszközli, hogy kitünó'leg működjék benne a lelki erő; rendkívüli lelki tehetségekkel megajándékoz. A .szentlélek mtglelkesí/ctte az apostolokat. V. ö. LELKES.
MEGLENDÍT v. —LENDÍT, (meg-lendít) ősz.
áth. Valamit lassú mozgásba, könnyű lengésbe hoz, igen gyöngén vagy alig érint. Az esti szellő meg-meg-kndtíiafák leveleit. V. ö. LENDÍT.
MEGLENDÜL v. — LENDÜLV (ineg-lendül) ősz. önh. Könnyeden, gyöngéden lengve megmozdul.
MEGLENNI, (meg-lcnni) határtalan módja .meg-lesz' illetőleg ,megvau' öszvetett igének. Meg kell lenni mint egyszer a meghalásnak. (Km.) Megleszek én a nélkül ü.
„Akarsz Buda hőssel meglenni királyul."
Arany J.
MEGLEP, (meg-lep) ősz. áth. 1) Bizonyos térre vagy testre rászáll, s azt testével betakarja, befödi.
A vetéseket meglepik a vadludak. A aeukros ételt meg-lepik a legyek. A lepkék, méhek meglepték a virágokat.
Meglepte a víz a fold színét. (Szabó D.). Ez értelem-ben megegyezik vele az ellep. 2) Valakire váratla-nul, véletlenül rábukkan, s mintegy testével elnyom-ja. A madarat fészkében, a zsiványokat tanyájukon meglepni. Meglepni az ellenséget. 3) Valamely várat-lan dologgal, melynek semmi látható vagy észreve-hető előzményei nem voltak, eléállani. Valamely jeles találmánynyal meglepni a világot.
„Meg-meglep olykor, mintegy örömkövet Jobb életből, egy boldog édes álom."
Szemere Pál.
Különösen, midőn valaki váratlanul valami kedves dolgot teszen másnak. Ritka becsU ajándékkal meglep-ni valakit. V. ö. LEP.
MEGLÉP, (meg-lép) ősz. áth. Lépéssel, azaz lé-pést menve s a lépéseket számlálva megmérni vala-minek hosszát, szélességét.
MEGLEPCSEN, (meg-lepcsen) ősz. önh. Úgy esik vagy ütödik valahová, hogy mintegy ,lepcs' han-got ad. Úgy vágta pofon, hogy ugyan meglepcsent.
(Kriza J.). V. ö. LEPCSEN.
MEGLÉPÉS, (meg-lepés) ősz. fn. Cselekvés, mely által valakit vagy valamit meglepnek. A tolva-jok meglépéséért jutalmat adni a csendőröknek. V. ö.
MEGLEP.
303 MEGLÉPÉS—MEGLIBBEN MEGLIKAL -MEGLÓDUL 304 MEGLÉPÉS, (roeg-lépés) ősz. fa. Lépést menve
s a lépéseket számlálva megmérés. V. ö. MEGLÉP.
MEGLEPETÉS, (meg-lepetés) ősz. fii. A ke-délynek azon kellemes vagy kellemetlen állapota, melyet valamely váratlan jó vagy rósz, vagy rendkí-vüli dolog idéz elé. V. ö. MEGLEP.
MEGLEPETIK, (meg-lepetík) ősz. külsz. Vá-ratlanul valamely kedves vagy kedvezőtlen, vagy rendkívüli dolog történik vele.
„A szenderítő csend és tiszta bek Beállanak, hogy meglepessenek Szelíd zenének múló hangitól."
Vörösmarty.
MEGLÉPEZ, (meg-lépez) ősz. áth. Léppel, azaz madárenyvvel megken. Meglepetni az ösztörü ágait.
MEGLEPŐ, (meg-lepő) ősz. mn. Ami váratlanul, hirtelen, észrevehető előzmények nélkül történik, né-mileg csodálatra méltó, és mire azt szoktuk mondani, hogy megáll ti az eszünk. Ez meylepö tinidet rám nétve. E két ember között meglepő hasonlótág van. V.
ö. MEGLEP.
MEGLEPŐLEG, (meg-lepőleg) ősz. ib. Váratlan módon. V. ö. MEGLEPŐ.
MEGLES, (meg-les) ősz. áth. 1) Lesve megvi-gyáz, megvár valakit v. valamit. Meglété, ki tzokta volt éjjelenként át ablakot koczogtatni.A vadász meglesi a vadak járását. 2) Lesve rajtakap, valamely csínyon rajtaér. Meglesni a tolvajt.
„Már minekünk megesett,
Mert a gazda meglesett." Népd.
V. ö. LES.
MEGLESÉS, (meg-lesés) ősz. fn. Cselekvés, illetőleg vigyázó várakozás, midőn valakit vagy vala-mit meglesünk.
MEGLETT, (meg-létt) ősz. mn. 1) Emberről szólva ám. kifejlett korú, nem fiatal. Meglett korú.
Meglett emberkéé nem illik gyereketkedni. 2) Ami meg-történt. Meglett dolgok. V. ö. LESZ.
MEGLETYTYEN, (ineg-letytyen) ősz. önh.
Valamely híg, vagy legalább lágy test megérintve vagy ütődve ,lety' v. ,lity' hangot hallat. Erősebb
fitödésscl : meglolytyan.
MEGLEVELESÉDIK, (meg-levelesédik) ősz.
k. 1) Levelei megnőnek, kifejlődnek. Tavaszszal újra meglevelesednek a fák. 2) Levelei dúsan, buján te-nyésznek. Nedoes évben meglevelesednek a réti filvek.
V. ö. LEVÉL.
MEGLEVELEZ, (meg-levelez) ősz. áth. Vala-mely növényt leveleitől megfoszt, megtisztít. Megle-velezni a szederfákaí, a dohányt. Utolsó kapálás után meglevelezni a buja hajtáru szSlövesszSket.
MEGLÉVŐ, (meg-lévő) ősz. mn. Ami valóság-gal megvan, amivel bírunk, mi készen áll. Meglevő és felesleges pénzéi kamatra kiadja. A meglevő kéziratot
nyomtatás alá bocsátani.
MEGLIBBEN, (meg libben); 1. MEGLIPPEN.
MEGLIKAL v. MEGLYUKAL, (meg-likal v.
-lyukai) 1. MEGLIKASZT.
MEGLJKASODIK v. —LYUKASODIK, (meg-likasodik v. -lyukasodik) ősz. k. Egy, vagy több lik v. lyuk nyílik, szakad, képződik stb. rajta. A ruha térden és könyökön leghamarabb meglyukasodüc. A lágy fenekű út meglyukatodik. A timtóval süli kenyér, a régi
sajt meglyukatodik. V. ö. LIKAS, LYUKAS.
MEGLIKASZT v. —LYUKASZT, (meg-likaut v. -lyukaszt) ősz. áth. Valamit likassá v. lyukassá tesz (bevégzetten). A nyírfát tavasától meglikastíam, hogy nedve kifolyjon. Meglikasttani a fülctimpát.
MEGLKASZTÁS, (roeg-likautás) ősz. fn. Li-kassá tevés. V. ö. MEGLIKASZT.
MEGLIKGAT v. — LYUKGAT, (meg-likgat v.
-lyukgat) ősz. gyak. áth. Valamely testen több likat v. lyukat fúr, szúr, szakaszt stb. (bevégzetten). Gom-bostűvel meglikgalni a papirt. Növény-magtíUetéikor meglikgatni a földel. V. ö. LIKGAT, LYUKGAT.
MEGLILIOMOZ, (meg-liliomoz) ősi. áth. Li-liom alakú jegygyei vagy bélyeggel ellát
MEGLINEÁZ, (meg-líneáz) ősz. áth. Lineák kai vagy vonalakkal ellát, megvonaloz.
MEGLIPHED, (meg-liphed) lásd : MEGLIB-BEN.
MEGLIPPEN, (meg-lippen) ősz. önh. Mondjak különösen tyúkról, midőn lehasalva meghúzza magát Máskép : meglibben, meglipúl; mélyebb hangon: meg-lappon.
MEGLIPÚL, (raeg-lipúl) ősz. önh. Mélyebb han-gon : meglapul. L. MEGLIPPEN.
MEGLISZTÉSÉDEK, (meg-lieztésédik) ősz. k.
Lisztessé leszen. Aki malomba jár, ruhája könnyen meglifztesedik. Mondják némely gyümölcsről, mely a kívánt nedvesség helyett porhanyússágot kapott A nagy nyári hőségben megliszlesedett • a kajtti ba-ractk.
MEGLISZTÉZ, (meg-lisztéz) ősz. áth. Liszttel be- vagy meghint; lisztessé tesz.
MEGLOCSKOSODIK, (meg-locskosodik) lásd:
MEGLOCSOSODIK.
MEGLOCSOL, (meg-locsol) ősz. áth. Locsolva megöntöz vagy megnedvesít valamit. Meglocsolm a poros udvart, utczát. Meglocsolni a virágokat. A
für-dőben egymást meglocsolni. V. ö. LOCSOL.
MEGLOCSOSODIK, (meg-locsosodik) ősz. k.
Locsossá, locskossá. ázottá lesz (bevégzetten).
MEGLÓDIGAL, (meg-lódigál) ősz. áth. A szé-kelyeknél ám. megdobál, meghajigál.
MEGLÓDÍT v. —LÓDÍT, (meg-lódít) ősz. áth.
Eszközli, hogy meglóduljon; különösen hogy sebesebb mozgásnak induljon valaki v. valami; megindít; meg-szalaszt. A dióba harapás meglódította egy fogamat. A csősz meglódtíja a szSlSs kert körül ólálkodó gycmus suhanczokat. Lódtísd meg azokat a lovakat. V. ö. LÓ-DÍT.
MEGLÓDUL v. —LÓDUL, (meg-lódúl) ÖM.
önh. Lígni kezd; különösen sebesebb mozgással