MÁNGORLÁS, MÁNGORLÓ, MÁNGOROL, 1
1. MARHAHÚSLÉ
MARHAJÁRÁS, (marha'járás) ősz. fa. 1) 1.
MARHACSAPÁS. 2) Legelő, melyre a marhát haj.
tani szokták.
MARHAKÁR, (marha-kár) ősz. fa. A marhák-ban dög által vagy másképen szenvedett veszteség;.
MÁRKAKERESKEDÉS , (marha-kereskedés) ősz. fa. Kereskedés, melyet valaki marhákkal, neve-zetesen szarvasmarhákkal űz.
MARHAKERESKEDŐ, (marha-kereskedő) ős*, fa. Ki szarvasmarhákat elad és vészen. Y. ö. KE-RESKEDŐ.
MARHAKÜPECZ, (marha-knpecz) 1. MARHA-KERESKEDŐ.
113 MARHALÁB—MARHATAKARMÁNY MARHATARTÁS—MÁRIA
114 MARH4T.AR, (mwha-láb) ősz. fa. A szoros ért.Tett marhának, nevezetesen ökörnek, tehénnek liba.
Kocsonya apróra vagdalt marhalábbál.
MABHAT.EPF.NYTg, (marha-lebenye) ősz. fa. 1.
LEBENYE.
MARHALEGELŐ, (marha-legelő) ősz. fa. Le-gelő, melyen szorosabb ért vett marhák élődnek, kfi-lönböztetésttl a libameaotol, vagy ingoványos zsombé-koktól, melyeket különösen a disznók járnak. Má-tyusföldén: baromélö. Az ökrök legelője különösen : tfkörmetö.
MARHALÉGY, (marha-légy) ősz. fa. Általán, legyek faja, mely különösen a marhákra szeret szál-lanL V. ö. MARHABÖGÖLY.
MARHALOPÁS, (marha-lopás) 1. MARHAHAJ-TÁS. 2)
MARHALOPÓ, (marha-lopó) ősz. fa. 1. MAR-HAHAJTÓ. 2)
MARHANYELV, (marha-nyelv) ősz. fa. A szo-rosb ért. vett marhának nyelve. Ökifrnyelv, tehénnyelv, boryvnyelv. Füstölt marhanyelv tormával, ecsettel.
MARHAÓL, (marha-ól) ősz. fa. Ól, melybe a marhákat rekesztik , bekötik. V. ö. ÓL, DISZNÓÓL, TYtJKÓL.
MARHAÖRZÖ, (marha-őrző) ősz. fa. Személy, ki marhákra, főleg legeltetéskor, őrizet végett felü-gyel; s ha különösen lőszerrel is fel van fegyverkez-ve, máskép: marhactSsz.
MARHAPACZAL, (marha-paczal) ősz. fa. Pá-ccal a levágott marhából, és belőle készített étel. Pát-tétom marhapactaUal. V. ö. PACZAL.
MABHAPÁSZTOR, (marha-pásztor) 1. MAR-HAŐRZŐ.
MARHAPECSENYE, (marha-pecsenye) ősz. fa.
L MARHASÜLT.
MARHA H, (mar-h-a-as) mn. tt. marhás-t v. —át, tb. —ok. 1) Marhákkal bővelkedő, széles ért. véve.
Marhát hajó, áruval, eleséggel terhelt hajó. 2) Szo-rosb. ért szarvasmarhákkal biró. Marhát gatda. V.
ö. BCARHA.
MARHASÜLT, (sült) ősz. fa. A marha-húsnak bizonyos részei sülve, mint: vetetUlt, feher-ttít, rottOyot, feltár v. feltol.
MARHASZÁM, (marha-szám) ősz. fa. Egy vagy több marhafajnak öszves száma, öszves mennyisége.
MARHASZÉM, (marha-szem) ősz. fa. ^Tu-lajdon értelemben a szarvasmarhának szeme. 2) 1.
ÖKÖRSZÉMFÜ.
MARHASZÍV, (marha-szív) ősz. fa. A négylába marhák, különösen szarvasmarha szíve.
MARHASZŐR, (marha-szőr) ősz. fa. A szar-vasmarhának szőre. Marhat*Srrtl tömött derekaly,ván-ko», pamlag.
MARHASZÜLESÉG, (marha-szűleség) 1. MAR-HATAKARMÁNY.
MARHATAKARMÁNY, (marha-takarmány) ősz.
fa. Takarmány, azaz szttleség a négylábú marhák, n.
AKAD. XAOY 9ZÓTÍR. IV. KÖT,
m. ökrök, tehenek,lovak, juhok stb. számára. V. ö. TA-KARMÁNY.
MARHATARTÁS , (marha-tartás) ősz. fa. A ,marha' név alatt értett marhafajoknak takarmányo-zása ; szélesebb értelemben annyi is mint marhate-nyésztés.
MARHATENYÉSZTÉS, (marha-tenyésztés) ősz.
fa. A négylábú marhák, ú. m. ökrök, tehenek, juhok, lovak, disznók szaporítása, különösen gulyák, méne-sek, nyájak, kondák által. Szorosb ért. szarvasmar-hák szaporítása.
MARHATENYÉSZTÉSI , (marha-tenyésztési) ősz. mn. Marhatenyésztésre vonatkozó, azt illető. Mar-hatenyétttéti gazdaság} kiadatok, jövedelem.
MARHATENYÉSZTŐ, (marha-tenyésztő) ősz.
fő- és mn. Gazda, ki különösen marhák tenyésztésé-vel foglalkodik.
MARHATIZED, (marha-tízed) ősz. fa. Tizedadó neme némely marhafajokból, különösen aprómarhák-ból, mely már nálunk megszűnt
MARHAVÁGÁS, (marha-vágás) ősz. fa. A le-ütött szarvasmarhának feltagolása, s darabonként ki-mérése.
MARHAVÁGÓ, (marha-vágó) ősz. fa. 1) Sze-i mély, nevezetesen mészáros, kSze-i a szarvasmarhát agyonüti, felkonczolja, és kiméri. 2) Fejsze, mely-lyel a szarvasmarhát agyon ütik. Azon szerszám ne-ve, melylyel a leütött barmot konczolják, tagló.
MARHAVÁM, (marha-vám) ősz. fa. Vámadó, vámdíj, melyet valamely vámvonalon áthajtott mar-hától fizetni kell.
MARHAVÁSÁR, (marha-vásár) ősz. fa. Vásár, melyen négylábú, nevezetesen szarvasmarhákat árul-nak, baromvásár. A lovakra nézve különösen ló-vásár.
MARHAVELŐ, (marha-velő) ősz. fa. Velő a négylábú, különösen szarvasmarhák csontjaiban. Mar-havelövel kétttíett levet, katonabéles. MarhavelSbol f i zsírból csinált hajkenöcs.
MARHAVÉR, (marha-vér) ősz. fa. A négylábú marhák vére, különösen, ökörvér, tehénvér, borjuvér.
Marhavérrel bekent méttártték.
MARHAVÉSZ, (marha-vész) ősz. fa. 1. MAR-HADÖG.
MARI, női kn. tt. Marit. Mária kicsinzője. Más kép : Marit, Mariska, Marcta, Marika, Manyi, és a ,Mari'-ban levő némely betühangok áttételével : Irma.
MÁRIÁD (héber nyelven ftlQ; ám. keserűség, keserv, mások szerént DS">JD Mózes nővérétől vette eredetét, mely szóval egyezik az arab Merjemil név is); női kn. tt Máriát. A héberektől kölcsönözött, s a keresztényeknél köz ismeretben és divatban levő név, főleg azon oknál fogva, mert Idrezítfrok anyja viselte, ki a magyaroknál máskép: Sttiz Mária, Bol-dogságot tsite, Boldogasszony, Stttz anya, Isten anyja czírnekkel illettetik. Azon tiszteletnél fogva, melybei*
íj
110 MÁRIAFALVA—MARJÁNCZ MARJIT— MARKOL llti Krisztus anyja különösen a római és görög
keresz-tény egyházban áll, több innepek hivatnak e névről, d. m. január 23. Mária v. Boldog atszony eljegyzése;
február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony napja, azaz Mária tisztulása; mart. 25. QytimSUxoUó Bőid. napja, vagyis az angyali idvezlet hirdetése; fekete hét pén-teknapján, fájdalmat Szűz v. hét fájdalma szűz Mária, július 2-án Sarlót Bőid. napja; augusztus 15. Nagy Bolgogasszony hava , máskép Mária mennybeme-netele , sept. 8-án Kisasszony napja, azaz Mária születése; utána való vasárnapon Mária v. Boldog-asszony neve napja; decemb. 8-án BoldogBoldog-asszony fő-gantatáta. A hónapok közöl kettő neveztetik róla : Boldogasszony hava, azaz január, és Kisasszony hava, augnstus. A nép némely virágokat és növényeket ne-vezett el róla, milyen az illatos Mária levele. Viselik e nevet több helységek is.
MÁRIAFALVA, falu Vas m.; helyr. —falvá-ra,
—n, —ról.
MÁRIAHÁZA, puszta Pest m.; helyr. —hátá-ra,
—n, —ról.
MÁRIAKÉP, (Mária-kép) ősz. fn. Kép, mely az Idvezítö anyját ábrázolja.
MÁRIANAP, (Mária-nap) ősz. fn. Minden in-nepnap, mely Mária tiszteletére rendeltetett V. ö.
MÁRIA.
MÁRIÁS, (mária-as) fn. tt. máriás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Régi magyar pénz neme, melyből há-rom darab egy vonás forintot tett, s egy-egy tizenhét ezüst krajczártértNevét a rajta levőMária képtől kapta.
MARIAUDVAR, puszta Mosón m.; helyr. —ud-var-ra, —ön, —ról.
MÁRIAVÖLGY, falu Pozsony, puszta Fehér m.;
helyr. —völgy-re —ön, —rSl.
MARIG, (már-ig) ih. Már is, ily hamar. Marig bele untál a munkába t
MARIKA, MARIKA, MARÍNRA, MARISKA, tt. Marikái, Marínkát stb. 1. MARI.
MARIN, NAGY MARIN, fn. tt. marín-t, tb.
—ok. A székelyeknél ám. tályog, fültőn, nyakszirten vagy egyebütt keletkező nagy csomós kelés (Kriza J.). Eredete homályos, hacsak a ,marúl' v. ,marju' ige mar v. marj gyökét nem veszszük itt is alapul.
MARIS, tt. Marís-t, tb. — ok ; 1. MARI.
MÁRIS, (már-is) ősz. ih. 1. MARIG.
MARIZSGÁL, (mar-izs-g-ál) kies. gyak. áth. m.
marizsgál-t. 1) Valamit apróra marogat. 2) Valamit marokkal fogdos, nyomdos.
MARIZSGÁLÁS, (mar-izs-g-ál-ás) fn. tt. ma-rizsgálás-í, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mi-dőn valamit marizsgálank.
MARJ, (mar-j) fn. tt. marj-at. Értelmére nézve 1. MAR, (2), fn. A j toldalék hang, mint az orj, eperj, szederj, karéj, taréj s némely más szókban.
MARJA, KIS-, 1. a K-ban; NAGY—, ÚJ-, puszták, Bihar m.; helyr. Marjá-ra, —n, —ról.
MARJÁNCZ, puszta Somogy m.; helyr. Mar-jáncz-ra, —ön, —ról.
MARJÍT, MARJIT, (mar-j-it) áth. m. marjtt-oU, htn. —ni v. —ám, pár. —*. Valamely tagot csuk-lójában kimozdít, kimenyít, kifiezamít Gyöke a moz-gást jelentő mar. V. ö. MAR, elavult gyök.
MARJÚL, (mar-j-úl) önh. 1. MARUL.
MÁRK, (1) férfi kn. tt. Márk-ot. A négy evangé-liomfrók egyikének neve. Marcus. Biíeaszentetö Márk napja. A latinban vagy marcus-tí>l eredett, midőn pö-rölyt, vagy a mos (gén. maris) szótól lett elsőben ma-ricuf, midőn férfiast jelentene.
MÁRK, (2), falu Zemplén m.; helyr. Márk-ra,
—ön, —ról.
MÁRKA, fn. tt. márkát. Sulymérték (fél font) melylyel főleg aranyat és ezüstöt mérnek. Egy már-ka arany 24 már-karatot teszen, és egy már-karát 12 szemért (grant). Hajdani időkben külföldön egy ezüst márka nyolcz obont (nncziát) vagy 16 latot tett, s. egy un-czia egy tallért. De ezen számítás a 14-dik század-ban megváltozott, s már ekkor egy ezüst márka csak három forintból állott A mostani új pénzláb behoza-tala előtt a finom kölni márka tizenhárom ssáaz tal-lért és nyolcz garast, vagy tizennégy porosz taltal-lért, vagy 20 conventiós forintot tett A régi magyar ira-tokban a márka (latinul: marca) girá-tak nzveztetik.
L. GÍRA.
MARKAFALVA, falu Trencsén m.; helyr.
—fatoá-ra, —n, —ról.
MARKAKÖPI, 1. MARKAPÖKI.
MARKAPÖKI, (marka-pöki) ősz. mn. és fn. Gú-nyosan szólva ám. hetvenkedő, dicsekedő, magát há-nyóvető, különösen ki magát bátornak, vitéznek, vál-lalkozónak hirdeti,de csak szájjal az,nem pedig tettel.
Erről t. i. mondani szokás, hogy pOki a markát, mint az erős kézi munkához készülő ember szokott tenni.
MARKASZ, falu Heves m.; helyr. Markatz-ra,
—ön, —ról.
MARKÁSZ, (mar-ok-ász) ön. és áth. Szokottab bán 1. MARKOLÁSZ.
MÁRKASZÉK, faluk Bihar és Kraszna m.; helyr.
—szék-re, —én, —rtil.
MARKGRÓF, törökmagyarosan: narcnbán, 1.
ŐRGRÓF.
MARKHÁZA, puszta Nógrád m.; helyr. —há-zá-ra, —n, —ról.
MARKÓ, (1), 1. MÁRK.
. MARKÓ, (2), falu Veszprém m.; helyr. Markó-ra, —n, —ról.
MARKÓCZ, faluk Somogy és Vas m.; helyr.
Markócz-ra, —ön, —ról.
MÁRKOD, erdélyi falu Maros székben; helyr.
Márkod-ra, —ön, —ról.
MARKOL, (mar-ok-ol) áth. m. markol-t. Vala-mit marokkal megfog, marokba szorít Kardot, kapál, kaszát markolni. Verekedésben megmarkolni át ellen-fél üsttíkét. Belemarkolni a zsákba. Kimarkolni néhány húszast az erszényből. Felmarkolni a vágott dohányból néhány pipára valót. V. ö. MAROK.
117 MARKOLÁS—MARKOTÁNYOSKODIK MARKOTÁNYOSNÉ—MAROK 118 MARKOLÁS, (mar-ok-ol-ás) fia. tt mrkolds-t,
tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, midőn valamit markolunk, marokba fogónk, szorítunk.
MARKOLASZ, (mar-ok-ol-ász) önh. m. marko-laté-töm, —tál, —ott, pár. —w. Valamiben marok-kal kotonoz, kutat. Zsebében könyökig markolom, i nem talál temmit. A rákfogók a partlikakban marko-latotok. Használtatik áthatólag is, s ám. marokkal fbgdoB valamit A vetS kimarkolássta a magot a lepe-dőből.
MARKOLÁ8ZÁ8, (mar-ok-ol-ász-ás) fn. tt roar-koláetdt-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés,midőn valamiben vagy valamit markolaszunk.
MARKOLAT, (mar-ok-ol-at) fa. tt markolat-ot, harm. szr. —öv. —ja. Bizonyos kézbeli eszközök azon vége, vagy nyélrésze, melyet marokba szokás szorítani, midőn használjuk. Különösen a kard, tőr, késféle fegyverek és eszközöknek többnyire görbe a fogója. Megragadni a kard markolatát. A tort marko-latig betitni. Máskép : maroklár, fogató, fogantyú, Mda.
MARKOLATTÁ, (markolat-fa) ősz. fn. Általán, némely eszközökneb fából való nyaka,fogója, melyet a velők bánó markába fog, milyenek a hegedű, brúgó nyaka, vagy a kaszanyélnek horgas fogatója.
MARKOLATGOMB, (markolat-gomb) ősz. fn.
A kardnak gomb, vagy karikaforma feje, mely a markolatot képezi. V. ö. MARKOLAT.
MARKOLATKOSÁR, (markolat-kosár) ősz. fn.
Sodronyból vagy vas lemezből álló gyürüzet a kard markolatán, mely a vívó kezét az ellencsapástól védi.
MARKOLYA8ZILVA, (markolya-szilva) ősz.
fn. Fekete, apró szemű, igen édes szilvafaj.
MARKOS, (mar-ok-os) mn. tt. markos-t,\. —át, tb. —ok. 1) Átv. ért mondjuk emberről, ki izmos kézzel, karral, és marokkal bir. Markot legény. 2) Lómértékre alkalmazva ám. bizonyos számú marok-nyi magasságú. Tisenhat markos ló. V. ö. MAROK.
MARKOS, (1), 1. MÁRK.
MARKOS, (2), erdélyi falu f. Fehér m.; helyr.
Afdrkot-ra, —ön, —ról. t
MÁRK08FALVA, erdélyi falu Kezdi székben;
helyr. —faloá-ra, —», —ról.
MARKOTA, női kn. 1. MARGITA. Van ily nevű helység is Győrvármegyében, melyről közmondás:
Heten vannak, mint a marhalai ördögök, t i. .Ördög' nevezetű lakosok; helyr. Markotá-n, —ró, —ról.
MARKOTÁN, MARKOTÁNY, lásd: MARKO-TÁNYOS.
MARKOTÁNYO8,m.tt.marfc><d»y<w-Mb. -ok, harm. szr. —a. Személy, ki a katonáknak a lakta-nyákban és táborban, ételeket, italokat árul. Az olasz mercatante (kereskedő) s német Marketender után ala-kult, mint fYiAmtann-ból furmányos. A nőszemély markotányotnö.
MARKOTÁNYOSKODIK, (markotány-os-kod-ik) k. m. markotányoskod-tam, —tál, —ott.
Mintmar-kotanyos a katonák számára holmi ételekkel és ita-lokkal üzérkedik.
MARKOTÁNYOSNÉ, (markotányos-né) öesr. fn.
Markotányos felesége.
MARKOTÁNYOSNÖ, markotányos-nő) ősz. fa.
1. MARKOTÁNYOS alatt.
MARKOTÁNYOS8ÁG, (markotány-os-ság) fn.
tt markotányosság-ot, harm. szr. —a. Markotányosi üzérkedés, keresetmód.
MÁRKUS, férfi kn. 1. MÁRK.
MARKUSFALU, falu Szepes m.; helyr. —fa-lu-ba, —bán, —6$.
MÁRKUSFALVA, l. MÁRKO8FALVA.
MÁRKUSRA, falu Gömör m.; helyr. Markus-ká-ra, —n, —ról.
MARKU8ÓCZ, falu Vas m.; helyr. Markusóct-ra, —ön, —ról.
MARMONY, puszta Szepes m.; helyr. Marmony-ba, —bon, —ból.
MARMOTA, fn. tt marmotát. A patkányok ne-méhez tartozó állatfaj, melynek négy körme, rövid és vékony szőrű farka, felfújt pofája, s két felől bajusz-féle szőre van. Nagyságra a tengeri nyúlhoz hasonló.
(Mus marmota.) A havasok üregeiben lakik, s a tél-nek nagyobb részét alva tölti.
MÁRNA, fa. tt. márnát. Linné szerént a pon-tyok neméhez tartozó halfaj, melynek fő különböz-tető jegye, hogy bajuscszőre van; innen latinul: bar-bo v. barbus, németül: Bartfitek. Közel áll hozzá a tót mrena.
MARÓ, (1), (mar-ó) mn. tt. maró-t. 1) Ami fo-gakkal mar, azaz tép, szakgat, harap valamit Egy-mátt maró ebek. 9) Átv. ért valamely erős nedv, mely bizonyos testeket mintegy megmar, megrág. Maró eetet. 3) Képes kifejezéssel a kedélyt, szívet győtrő, kínzó. Lelket maró gonotuági öntudat. Néhutt tájdi-vatosan ám. törő, de ez értelemben inkább moró, a mór gyöktől, melyből lett morcra, marttól. Ily érte-lemmel bir ezen mondatban is : Töri, marja (zúzza) magát.
MARÓ, (2), erdélyi falu Doboka m.; helyr. Ma-ró-ra, —n, —ról.
MARÓC8A, falu Baranya m.; helyr. Marócsá-ra, —n, —ról.
MARÓCZ, faluk Baranya és Szála m.; helyr.
Maróct-ra, —ön, —ról.
MAROF, puszta Szála m.; helyr. Marof-ra,
—ön, —ról.
MAROGAT, (mar-og-at) gyak. áth. m. marogat-tam, —tál, —ott, pár. marogass. Gyakran, vagy is-mételve v. folytonosan mar. Át ütőbe vett ökröt maró-gatják a steUndekek. Szokottabban: mardog.
MAROK, (mar-ok) v. MARÉK, (mar-ék) fn. tt.
markot, harm. szr. —a. kicsiny, maroketa, markoca-ka. 1) A szoros ért vett kéznek azon öble, alsó v.
belső része melyet a tenyér, és féligmeddig begörbí-tett ujjak képeznek.Marokká alakítjuk kezünket,midőn vele fogni vagy bele szorítani akarunk, s ennélfogva
8*
119 MAROK—MAROKLAT MAROKLIK — MARÓTH 120 mindig kell bizonyos üregnek lennie, mibe a
megszo-rítandó tárgy beférjen. Ha ujjainkat oly szorosan be-görbítjük, hogy körtök és a tenyér között semmi hé-zag nem marad, akkor a marokból Ököl lesz, mely-lyel nem fogni vagy szorítani, hanem fltnij vagy döfni szoktunk. Valamit marokba fogni, marokkal sttdni, marokban tartami. A gabonát marokkal vetni. Az ara-tóknál, egy marok buta, árpa, illetőleg nád, káka, me-lyet az arató egy nyalábban a földre fektet — Mar-kokban fekvő gabona, melyet még kévébe nem kötöz-tek. Innen öblös mérték gyanánt is használ tátik. Egy marok littt, ami egy marokba fér. Egy marok föld. Jobb egy marok sterencse , mint egy kSböl éi». (Km.). Ez esetben nyi képzővel is párosul: ma-roknyi. 2) Mint kisebbféle mérték neme jelent átv.
ért kicsit, keveset. Marok had, marok nép. Egy ma-rok szénám sem termett. 3) Mennyiben a mama-rokkal va-lamit fogni, tenni szoktunk, jelenti az erőnek alkal-mazását, munkához való készülést ezen mondatokban:
pöki a markát, azaz erős munkához készül, vagyis in-kább csak hetvenkedik, magát hanytorgatja.
„Csak köpi az markát — de megássa árkát, Ej-ei rizskásának mondja az tatárkát"
Ének a XVI. századból. (Thaly K. gyűjt).
Markába szakadt a hantgság. (Km.). 4. Mérték, mely-lyel a lovak magasságát szokás mérni. Egy marok négy bécsi hüvelyket tesz, és így három marok egy láb. Tizenöt markot ló, mely körme aljától föl a ma-rig tizenöt maroknyi, azaz öt lábnyi magas.
Mi e szó elemzését illeti, gyöke mar azon szók osztályába tartozik, melyekben az ár kört, görbesé-get, kerek hajlást, körmozgást jelent, milyenek far, paripa, parittya, párocska, varsa, ide tartozik burok, süt a görbeségre vonatkozó forog is. A görög és la-tin nyelvekben is a markot jelentő szók fogalom és hangviszonyban látszanak állani a kerekdedséget és forgást jelentő szókkal. A görögben yvit\.ov (vola) és YÍ'iji (vultur) ; továbbá a latin vola rokon a volvo, vol-tw (vultur) szókkal; valamint a latin vultus is (vol-tus) az emberi arcz kerekdedségére látszik vonatkoz-ni. Különösen a magyar ,marok' is fordulást jelent a tájdivatos ,maroklik' szóban. Mindenek fölött figyel-met érdemel a hangokkan is egyező, bár elavult gö-rög M^4PH, mely kezet jelent, s viszonyban áll a ftágatm igével, mely ám. megfogom, körülfogom stb.
s még inkább a perzsa maradt =* marok (Bereg-szászi).
MAROK, falu Bereg m.; NEMET—, HER-CZEG-—, Baranya megyében; helyr. Márok-ra, —ön,
—ról.
MARÓRA, (mar-ó-ka) fn. tt. marókát. Bogár-nem, fonaldad, csipkés csápokkal, és tompa falammal (Mordella.)
MAROKHÁZA, erdélyi falu Doboka TÓT—, falu Nógrád, m.; helyr. —házá-ra, —n, —ról.
MAROKLÁR, (mar-ok-la-ar) fn. tt. maroklár-t, tb. —ok. L. MARKOLAT.
MAROKLAT, 1. MARKOLAT.
. MAROKLIK, (mar-ok-lik) k. m. maroU-oti, htn.
—óm. Lőrinci Károly szerént a kapnikbányai MÓ-járásban ám. ficzamodik, meg- vagy kimarni , ki-vagy elfordul. Karom a vallómban megmaroklott.
MAROKNYI, (mar-ok-nyi) mn. tt. maroknyi-*, tb. —ok. Tulajd. ért akkora mint a marokká alakí-tott kéz, vagy annyi, ami egy marokba fér. Tisenhat maroknyi ló, melynek magassága tizenhat marok. Ma-roknyi W*a. Átv. ért kicsi, kevés. MaMa-roknyi sereg.
Egy maroknyi liftté sincs. V. ö. MAROK.
MARÓKŐ , (maró-kő) ősz. fn. Lásd : PO-KOLKŐ.
MAROKPAPI, falu Bereg m.; helyr. Márokpa-pi-ba, —bán, —ból.
MAROKVAS, (marok-vas) ősz. fn. Vas lemez, melyet alul a tengelyhez forrasztanak, s mely a ten-gelyt mintegy marokként általfogja, megmarkolja.
Szélesb ért akármely lemez vasból, mely öszvetartó kapcsul szolgál.
MAROKVASAZ, (marok-vasaz) ősz. áth. Vala-mely eszközt marokvassal ellát. A keréktengelyt meg-marokvasami.
MAROKVERÖ, (marok-verő) ősz. fn. 1) Arató munkás, ki a markokra rakott gabonát kévék-be köti. 2) Azon czövek, melylyel a kévekötő mun-kás a kötelet a kévékre tekeri, s azokat veregetve egyengeti.
MAROKZÁLOG ,ösz. fn. Ingó zálog, kézi zálog.
MARON, falu Kraszna m.; helyr. Máron-ba,
—bán, —ból.
MAROS, (1), (mar-os) mn. tt maros-t v. —ai, tb. —ok. Maró, azaz rágó. Mondják némely erősned-vekről,melyek bizonyos testeket mintegy marva, rágva megpuhítanak. Igéből lett melléknév, mint: takaros, pirtíos, néhol: pirítós, magasítót. Szokottabban meg-nyújtva : marós.
MAROS, (2), folyóvíz, mely Erdélyből ered, és Szegednél a Tiszába foly.
MAROS, (3), 1. MAROSSZÉK.
MAROS, (4)NAGY—.mváros, KIS—.faluHont m.; helyr. Maros-ra, —ön, —ról.
MARÓS, (mar-ó-s) mn. tt marós-t v. — át, tb.
—aí-.Maró tulajdonsággal bM.Marót eb.Marót nedvek.
MAROSD, puszta Somogy m.; helyr. Marosd-on,
—rá, —ról.
MAROSFALVA, falu Bars m.; helyr. -foká-ra, —n, —ról.
MAROSKÖZ, (Maros-köz) ősz. fn. A Maros fo-lyó és Fehér- Körös közt fekvő vidék.
MAROSSZÉK,a székelyszékek egyikeErdélyben.
MAROS-VÁSÁRHELY, érd. város Maros szék-ben; helyr. Vásárhely-én v. —t, —re, —ről.
MARÓT, puszta Somogy m.; helyr. Marót-ra,
— ön, —ról.
MARÓTH, ARANYOS—, mváros Bars m.;
APÁT—,EGYHÁZAS—, faluk Hont—, PILIS—, Esztergom, PUSZTA—, puszta Somogy m.; helyr.
Maróth-ra, —ön, —ról.
121 MARÓTLAKA—MÁRT MÁRTA—MÁRTÁSCSÉSZE 122 MARÓTLAKA, erdélyi fala Kolos m.; helyr.
—laká-ra <—n, —ról.
UÁRPOD, erdélyi falu Újegyhá* szász székben;
helyr. Márpod-ra, —ön, —ról.
MARS, fb. tt.mart-ot. 1) Afrancziamorc&eután ám. hadi rendben való lassúbb vagy gyonabb lépes, vagy ily lépésben átázás. Egyszersmind menést pa-rancsoló vezényszó, magyarul: indulj l menj! 2) ze-nemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütenyrészre egy lépés esik;
magyarosan: induló.
MARS, fa. tt martot. A római hitregében a ha-dak istenének vagy hadúrnak neve, Görögül : /í*p»/í (erős ?) A csillagaszatban 4-ik bolygó (planéta) neve.
MARSGYAKORLAT, (mars-gyakorlat) ősz. fn.
Katonai gyakorlat a hadrendi lépésben.
MARSNAP, (mars-nap) ősz. fn. Azon nap, mi-dőn a költöző katonásig a kiszabott úton előhalad, különböztetésttl a pihenő- vagy nyugnaptól (Rasttag).
MAR80L, (mare-ol) önh. m. martol-t. Marsban megy, hadi csapatként vagy hadi rendben átázik.
(Marschiren). Közkatonai nyelven: mattrot.
MARSOLÁS, (mars-ol-ás) fn. tt. marsolás-t, tb.
—ok. Hadi rendben vagy hadi csapatként utazás.
MART, (mar-t) fa. tt mart-ot, harm. szr. —ja.
1) Molnár A. szerént, littus, és rípa, tehát jelent ál-talán vízpartot, legyen az tenger, tó, vagy folyó.
„Duna martján két szép nádszál, Mind a kettó szépen talál."
Népdal.
Néhntt azonban a ,mart' inkább a kisebb folyókról, a ,part' a nagyobbakról van szokásban. Ellenben né-melyek szerént partja a tengernek van, s megegye-zik vele a latin portut, a müncheni codex irója is ez értelemben használja. 2) Szélesb ért. nemcsak a víz-nek van martja, hanem akármely térségvíz-nek vagy hegynek, hol a föld kisebb-nagyobb mértékben föl-magasodik, és meredek, honnan a székelyeknél hal-lani : fül akartam menni a hegyre, de nagy martra afeufóam.^Ezen értelem rejlik a Magatmart, VorOs-mart, Martot helynevekben is.
Nincs kétség benne, hogy a mart és part szók-ban az emelkedés, magasság alapfogalma a jellemző*
tea, melyet különösebben az ár, illetőleg az r hang is jelképez, s rokon hozzájok a felhangn mered is, hon-nan: meredek. Ugyanezen alapfogalom és alaphang rej-lik a latin rípa, portut szókban. V. ö. MAR, (sJ), főnév.
MÁRT, (mar-t) áth. m. márt-ott, fatn. — ni v.
—ám, pár. —«. Valamely testet bizonyos nedvbe ereszt, lenyom, lemerít, jobbára azon czélból, hogy nedvessé legyen, átázzék, vagy a nedvet fölmérje vele. A szivacsot, száraz ruhát vízbe mártani. Kanalat mártani a lébe. Kenyeret martam a beesinaltba. A bő-röket bemártani a vübe. Kenyérrel kimártani a kápote-tát. Hústól kimártani a tormáslevet. Gyertyát márta-ni, am.a híg fagygynba eregetett fonalat gyertyává
ala-kítani. Ez igében a t cselekvést, tevést jelentő képző, mint a tart, tért, vént igékben, s-gyöke már, mely-nek vékony hangon megfelel a mer, merít, merül, és a latin: mergo. Eredeti jelentése kétségen kívül az ár szótagban, illetőleg szóban rejlik, s az m leginkább csak előtétül szolgál, ami világosan kitetszik abból, hogy árt, m nélkül is szinte márt értelemben használta-tik, ezen kifejezésben: magát valamibe ártani, azaz mártani.
MÁRTA, női kn. tt. Mártát. Ismeretes bibliai személy neve, ki házában vendégül fogadta az Idve-zítőt, s kitűnő készséggel szolgála neki. SthrVgö, stor-galmatos Márta. Némelyek szerént sziriai nyelven ám.
háti úrnő, mások szerént héber erdetü s ám. szomorú.
MARTALÉK, (mar-t-al-ék) fn. tt martalék-ot,
MARTALÉK, (mar-t-al-ék) fn. tt martalék-ot,