MEGFÚJ, 1. MEGFÚ.
MEGFÚL, (fúl) ősz. önh. A lélekzés meg-akadásának következtében meghal. Ctoní akadt a tor-kán, s megfált bele. MegJWni a fojtó légben. Oly nagy fítst volt,majd megfttltunk. V. ö. FÚL.
MEGFÚLAD, (meg-fúlad) ősz. önh. A megfiU igétől abban különbözik , hogy ez csupán azon álla-potot fejezi ki, melyben az van, ki lélekvesztve meg-hal ; a mtgfúlad pedig magában foglalja azon erfl-ködés fogalmát is, mely a megfuláasal járni szokott.
Ezen fogalmat az önható cselekvést jelentő ad fejeai ki. V. ö. FÚLAD.
MEGFÚLADÁS, (meg'fúladás) ősz. fa. Állapot, melyben az van, ki megfúladt A szoba megfMaddeig tele lett füsttel. V. ö. MEGtfÚLAD.
MEGFULÁNKOL, (meg-fulánkol) ősz. áth. Pu-lánkkal megszűr, megsért. A darázs, méh, kígyó, nteg-fulánkolta. V. 6. FULÁNK.
MEGFÚLASZT v. —FÜLÁSZT, (meg-fálaszt) ősz. áth. Eszközli, hogy valamely állat megfAlad.
233 MEGFÚR—MEGFUVALKODlK MEGFÜDÍÍL—MEGFŰSZEREZ 234 A torkon akadt etont megftílasttja a* embert: Itt
meg-fttlant bennünket a füst. V. ő. FÚLASZT.
MEGFÚR, (meg-fdr) ősz. áth. Szoros ért. fúrd nevfi eszközzel meglikasit valamit Megfúrni a földet, ka nincs-e vfifvrrát benne. Megfúrni a Yégi gerendát, fta nem-e purhás belül. Szélesb ért. akáraiféle hegyes euközzel meglikasst valamely testet. A harkály meg-fiúja, a fák kérgeit. Bottal megfúrni a* istapot. Meg-fúrom a füledet : megtanulok vigyámi a ttóra. (Km.).
MEGFURKÓZ, (meg-furkóz) ősz. áth. Farkos bottal megver valakit v. valamit. Megfurkótni a tetten kapott tolvajt. Megfurkótni a szilaj tinót.
MEGFUT, (meg-fut) ősz. önh. Futva eltávozik, elmegy. Itt a meg ám. el. Használtatik tárgyesetes viszonynéwel is, midőn ám. bizonyos utat, vonalt futva megtesz. A versenyzők hdromttor megfutották a pályát. Megfutni a* erdőt ám. futtában be- vagy meg-járni. V. ö. FŰT.
MEGFUTAMIK, (meg-fatamik) ősz. k. Futás-nak ered. Itt a meg kezdést jelent. És megharctola a két király, é» megfutamék a Demeter hada. (Káldi Macii. 10. 49.).
MEGFÜTAMÍTv. — FUTAMIT, (meg-futamít) ősz. áth. Eszközli, hogy valaki v. valami futásnak ered vagy indul. MegfutamUani a* ellenséget. A bSglySk meleg nyárban égett csordákat megfutami-íanak.
MEGFUTAMLIK, (meg-fntamlik) ősz. k. Rokon jelentésű a futamik igével, azon különbséggel, hogy az l középképző az alapfogalomnak nyomatékosabb voltát fejezi ki. E szerént megfntamlani több, mint megfntamni.
MEGFUTAMODIK, (meg-fntamodik) ősz. k.
Egyértelmű a megfutamUk igével, mert ód képzője szintén nagyobb nyomatékosságra mutat. L. MEG-FUTAMLIK.
HEGFUTAMTAT, (meg-futamtat) ősz. mivelt.
Eszközli, hogy valaki vagy valami megfntamjék. V.
ö. MEGFUTAMIK, Megfutamtatni a* ellenhadakat.
Megfutamlatni a csordát.
MEGFUT08, (meg-futos) ősz. önh. 1) Tárgy-esetes viszonynéwel ám. bizonyos tért vagy vonalt gyakran futva, vagy futtában bejár. A crírkálJk meg-futották a határt. 2) Mondják tehénről, midőn bikával
közösül; máskép : meg&*elkedik v. megfolyat.
MEGFUTTAT, (meg-futtat) ősz. áth. és mive't.
1) Valakit v. valamit kényszerít, hogy bizonyos utat futva megtegyen, vagy futásnak eredjen. Megfuttatni a lovakat. Megfuttatni a* ellentéget. 2) Atv. ért mond-ják leginkább ötvösökről, midőn bizonyos eszközt ol-vasztott ezüsttel vagy aranynyal bevonnak. A réz ctatot elülttel, át estütt stelenetét aranynyal megfuttatni.
V. ö. FUTTAT.
MEGFUVAL, (meg-fnval) ősz. áth. Gyöngén megfd.
MEGFUVALKODIK, (meg-fuvalkodik), lásd : MEGFÓKODIK.
MEGFÜDÜL, (raeg-fűdül) ősz. önh. Székely tájszólás szerént ám. megtébolyodik, megbolondul.
Az egyszerU fűdül rokonságban van az alhangu fu-dá*a névvel, ez ismét fitt igével, a honnan megfüdűl, mintegy megfutúl, futó bolonddá lesz.
MEGFÜL, (meg-fül) ősz. önh. A hőségtől által-járva megmelegszik. Mondják különösen nyirkosán egymásra halmozott fű, széna, szalma, gabona, s egyéb termények felől, midőn erjedésbe mennek ál-tal, mely melegséggel és az illető testnek romlásával, megrohadásával jár. A kölet-stalma igen hamar meg-fül. Nedvet kamarában megfül a jóstág. V. ö. FÜL.
MEGFÜLED, (meg-fttled) ősz. önh. Abban kü-lönbözik a megfül igétől, hogy ez egyedül a nedves melegség és forrongás bevégzését fejezi ki; amaz pedig magában foglalja a belső cselekvést is, mely által ezen állapot létre hozatik. E belcselekvést az ed képző fejezi ki. V. ö. FÜLED.
MEGFÜLEL, (meg fülel) ősz. áth. A vadászról mondják, midőn a vad közellétét neszéről vagy hang-járól megtudja; különösebben a szarvasvad hollétét reggel és este rigyetése után kifürkészi.
MEGFÜRDIK, (meg-fürdik) ősz. k. Furödve megmosdik. MegfürOdni a patakban, tóban. V. ö.
FÜRDIK.
MEGFÜREMÉDIK, (meg-füremédik) ősz. k.
Frisen megindul, megelevenedik. Székely szó. A be-tegség után megfUremedett.
MEGFÜREMÍT, (meg-füremít) ősz. áth. Frisen megindít, megelevenít, megélénkít.
MEGFÜRÉSZÉL, (meg-fürészél) ősz. áth. Fii-részszel meghasít, megmetsz valamit; a fürészelést bevégzi.
MEGFÜRÖSZT, (meg-füröszt) ősz. áth. Fürdő-ben megmosdat MegfürSstteni a kisdedet. Szélesb ért.
tetőtől talpig vízbe márt vagy megöntöz, megnedve-sít. MegfUröszteni az ebet. A zápor ugyan megfürStt-tStt bennünket. V. ő. FÜRÖSZT.
MEGFÜSTÖL, (meg-füstöl) ősz. áth. 1) Füstön megaszal, megszárít valamit Megfüstölni a hitt, kol-báttt, halat, túrót. 2) Illatszert füstöt csinál valami körül. MegfüttBlni a templomi gyászravatalt. V. ö.
FÜSTÖL.
MEGFÜSTÖLÖDIK, (meg-füstőlődik) ősz. belsz.
L. MEGFÜSTÖSÖDIK.
MEGFÜSTÖSÖDIK, (meg-füstösödik) Ősz. k.
A füsttől megszagosodik és megszinesedik. A kémény-be okosított hűt megfüstOsSdik. A szalmánál főtt ételek megfüstötSdnek. V. 6. FÜSTÖS.
MEGFÜSÜL, (meg-fdsül) ősz. áth. 1. MEG-FÉSÜL.
MEGFŰSZEREZ, (raeg-fttszéréai) ősz. áth. Fű-szerrel meghint vagy kever, vagy Ízletessé tesz. Az ételeket hajmával, borstól, paprikával, gyombérrel;
táfránnal stb. megfűszerezni. V. ö. FŰSZER. Átv. ért.
bizonyos élvezetet különösen tetszetős módon ked-vessé tesz. A lakomát vidám, elmés tréfákkal, nyájas-sággal, zenével megfűszerezni.
235 MEGFŰTÖZIK—MEGGÁZLAT MEGGAZOL—MEGGÉRJÉD 236 MEGFÜTÖZIK, (meg-fíitözik) ősz. k. Fűtözve
mégmelegszik.
MEGFÜVESÉDIK v. —FÜVESÉDIK, (meg-füvesédik) ősz. k. A fű megszaporodik rajta. A pár-rag földek, cuc elhagyott telitek, utak megfllvesednek.
MEGGAJDOSODffi, (meg-gajdosodik) ősz. k.
Gajdossá lesa, megittasodik.
MEGGALLÉROZ, (meg-galléroz) ősz. áth. Va-lamit gallérral ellát, fölékesít.
MEGGALLÓKÁZTAT, (meg-gallókiztat) ősz.
mir. Eszközli, hogy valaki gallókán, vagyis hintán ide-oda lóbáltassék.
MEGGALYABÍT, (meg-galyabít) ősz. áth. Ga-lyabitva elkészít.
MEGGAMÓZ, (meg-gamóz) ősz. áth. 1) Gamó-val ellát. 2) Megpetél, elhal.
MEGGANAJOZ, (meg-ganajoz) ősz. áth. Ganaj-jal meghord, megzsiroz, megtrágyáz valamely földet.
Megganajozni a szántóföldet, szőlőkertet, rétet.
MEGGÁNYOL, (meg-gányol) ősz. áth. Valamit gányával, vagyis nagyjából öszvefont sövénynyel be-kerít.
MEGGARÁDOL, (meg-garádol) ősz. áth. Ga-ráddal bekerít valamely tért. Meggarádolni a szőlő-kertet, át Oltetvényerdőt.
MEGGARASZOL, (meg-garaszol) ősz. áth. A székelyeknél ám. megdoroszol, azaz doroszlóval az utat megnyesi a kertben, Bzölöben. V. ő. GARASZOL.
MEGGÁRGYÁZ, (meg-gárgyáz) ősz. áth. A kútnak gárgyát, azaz kávát csinál. Meggdrgyáeni a pusztai kutat, hogy a barom bele ne bukjék. V. ö.
GÁRGYA.
MEGGÁTOL, (meg-gátol) ősz. áth. Átv. ért.
valamit végleg akadályoz, nem engedi, hogy meg-történjék. Meggátolni a* ellenség eldnyomulását.
„Ha idegen társam meg nem gátolt volna, Roszabbul lett volna a pogány eb dolga."
Zrínyi.
V. ö. GÁT, 'GÁTOL.
MEGGAZDAGÍT, (meg-gazdagít) ősz. áth. Esz-közli, hogy valaki valósággal gazdaggá legyen. Itt a meg bevégzett tényre vonatkozik. A juhtenyésztés ha-zánkban sok haszonbérlőt meggazdagtíott. V. ö. GAZ-DAG.
MEGGAZDAGODIK, (meg-gazdagodik) ősz. k.
l. MEGGAZDAGSZIK.
MEGGAZDAGSZIK, (meg-gazdagszik) ősz. k.
Javak, kincsek szaporítása által gazdaggá leszen. Az iparkodó ét takarékos kereskedő előbb meggazdagszik, mint a hanyag és bőven költekező. V. ö. GAZDAG.
MEGGAZDAGÚL, (meg-gazdagúl) ősz. önh.
I. MEGGAZDAGSZIK.
MEGGAZEMBÉRÉZ, (rneg-gazembéréz) ősz.
áth. Ezen becstelenítö névvel : gazember, meggyaláz valakit.
MEGGÁZLAT, (meg-gázlat); lásd : MEGGÁ-ZOLTAT.
MEGGAZOL, (meg-gazol) ős*, áth. 1) Szabó Dávidnál ám. megganajoz. 2) Átv. ért valakit gaznak nevezve, czímezve meggyaláz, megbecstelenlt
MEGGÁZOL, (meg-gázol) ősz. áth. 1) Valamely vizén, mocsáron, nagy sáron gazolva általmegy; **o-kottabban átgátol. Meggátolni a kákát tavat, a hatá-ros mocsárt. 2) Lábbal megtiporni, pl. a füvet, vetést stb. Egész mértékben : fesee- vagy Ugátol. V. ö.
GÁZOL.
MEGGÁZOLTAT , (meg-gázohat) ősz. miv.
Eszközli, hogy valami pl. marha lábával valamit le-tipor.
MEGGEBED,(meg-gebed)Ö3z.önh. Mondjak kü-lönösen barmokról, nevezetesen lovakról, midőn éhen vagy betegségben megdöglenek. Emberről csak meg-vetöleg használtalak. Nem hali meg, hanem meggebedt.
Gebedjen meg a rósz ember ! Meggebedt haragjában.
(Szabó D.). V. ö. GEBE, GEBÉD.
MEGGEGYERÉSZ v. — GEGYERÉZ, (gegyerész v. -gegyeréz) ősz. áth. Szemtelenül meg-fogdos.
MEGGELYVÁSODIK, (meg-gelyvásodik) ösx.
k. Gelyvássá v. golyvássá lesz. V. ő. GOLYVA, GOLYVÁS.
MEGGÉMBÉRÉDIK, (meg-gémbérédik) ősz. k.
Mondjak oly testekről, melyek a hideg által öszve-zsugorodnak, s megmerevednek. Kemény hidegben mey-gémberednek az ujjak. Meggémberedűe a sár, v(f,midSn fagy. Máskép : megg8borödik v. -giberédik.
MEGGÉMBÉRÍT v. GÉMBÉRIT, (meg-gém-bérít) ősz. áth. A hideg bizonyos testeket merevvé tesz, öszvezsugorít. A hideg éjszaki szél meggémberf-tette a sári. V. ö. GÉMBÉR.
MEGGENYED, (meg-genyed) ősz. önh. Geny-nyel megtelik. Meggenyed a seb. V. ö. GENYED és EVED.
MEGGEREBÉL, (meg-gerebél); 1. MEGGE-REBENÉL.
MEGGEREBENÉL, (meg-gerebenél) ősz. áth.
Gerebennel bizonyos haj-szőr-gyapjúféle testeket meg-fésül, megtisztít, megsimít MeggerebeneM a tílólt ken-dert, lent, gyapjút. Csapók nyelvén megkártol, mint-hogy a csapók gerebenét különösen kártnak nevezik.
MEGGEREBENÉZ, I. MEGGEREBENÉL.
MEGGEREBLYÉL, (meg-gereblyél) ősz. áth.
Gereblyével megtisztít, megegyenget A f elásott föl-det meggereblyétni. A gazos tarlót meggereblyélim. V. ő.
GEREBLYE.
MEGGEREZDÉL, (meg-gerezdél) ősz. áth. Va-lamely testen oly metszéseket, rovásokat visz végbe, melyek azt gerezdes alakúvá teszik. V. ő. GEREZ-DEL.
MEGGERJED, MEGG ERJESZT, (meg-gerjed és meg-gerjeszt); I. MEGGYŰL, MEGGYÚJT. „Je-ruzsálemet megvötték vala és meggerjesztették vala (succenderúnt) ötét tűzzel." „És úgy a király haragván parancsola serpenyőket és fazekakat
meg-237 MEGGIBÉRÉDIK —MEGGONDOLTSÁG MEGGONDOLVA MEGGUGÁSOP1K 238 gerjesztetni (snccendi. Bécsi codez). Eléjönnek Szabó
Dávidnál is : „Meg-, fölgerjedett a tűz." „Megger-j észtem = gyúlasztom."
MEGGIBÉRÉDIK, (meg-gibérédik) ősz. k. 1.
MEGGÉMBÉRÉDIK.
MEGGOLYVÁ80D1K, (meg-golyvásodik); 1.
MEGGELYVÁSODIK.
MEGGOMBOLYÍT, (meg-gombolyit) ; 1. MEG-GÖMBÖLYÍT.
MEGGONDOL, (meg-gondol) ősz. áth. Valamit észszel meghány vet, s a mellette és ellene szóló okok öszvevetése után határoz vagy következtet. Gondold meg etSbb, ha valamit tenni akarás. Ha meggondolom, mégis vakmerő voltam t Azt meg nem gondoltad, hogy tettednek ily következeié leggen. Én mindent meggon-doltam, t elhatároltam magamban, hogy Egyezik vele átv. ért megfontol. .Meggondol* különösen hasz-náltatik visszaható névmással is, midőn ám. valamire elhatározza magát Meggondoltam magamat, nem me-gyek sehová. Ugyan ne ingadon oly tokáig, hanem gon-dold meg végre magadat.
„Herczeg, jól meggondold magad , Hogy e földet hamar elhagyjad."
Csáti Demeter. (Révay véleménye szerént a XV.
századból).
Itt a meg előre bocsátott gyakorlaton alapuló s be-végzett tényt jelent
MEGGONDOLÁS, (meg-gondolás) ősz. fii. Cse-lekvés, midőn, valamit észszel meghányunk, s ennek következtében valamit határozunk vagy következte-tünk. Amit a józan ész minden embernek sugal, ahhoz tok meggondolás nem kell.
MEGGONDOLATLAN, (meg-gondolatlan) ősz.
mn. 1) Személyre vonatkozólag ám. könnyelmű, he-behurgya, szeles, ki előre nem gondolja meg, mit és miért tesz, ki a dolog mellett és ellene szóló okokat vizsgálóra nem veszi, ki vakon cselekszik. Meggon-dolatlan ifjú. 2) Mondjuk az ily személy tetteiről is.
Meggondolatlan bestéd. Meggondolatlan vállalat. Ha-tározóilag ám. meggondolatlanul.
MEGGONDOLATLANSÁG, (meg-gondolatlan-ság) ősz. fn. Könnyelműség, hebehnrgyaság, szélesség az elhatározásban; a teendő dolgok meg nem fonto-lása. Meggondolatlanság volt tőled ily jSttment ember
becsületébe Matti.
MEGGONDOLATLANUL, (meg-gondolatlanul) öez. ih. Könnyelmüleg, hebehurgyán, szeleskedve, az illető dolgot meg nem hányvavetve. Fontos dologba
meggondolatlanul ne fogj.
MEGGONDOLT, (meg-gondolt) ősz. mn. 1) Személyről szólva, ki valamit észszel meghányvet Érett eszíl, meggondolt férfiak tanácsát követni. 2) Tettre vonatkozólag, amit az ész meghánytvetett, min-den oldalról megvizsgált, és ügy határozott el. Meg-gondolt beszéd, ítélet. MegMeg-gondolt vállalkozás.
MEGGONDOLTSÁG, (meg-gondoltoág) ősz. fn.
A fontoló észnek tulajdonsága, melynél fogva előbb
meghányvet valamit, mintsem valamire elhatározná magát, vagy véleményét, ítéletét kimondaná.
MEGGONDOLVA, (meg-gondolva) ih. Fonto-lóra véve, észszel meghányvavetve, nem elsietve, nem hebehurgyán. V. ö. MEGGONDOL.
MEGGONOSZBÍT, (meg-gonoszbít) ősz. áth. A Tatrosi codezben ám. megbotránkoztat. „Hogy ha te jog szemed meggönoszbeitand tégedet" (scandali-satte).
MEGGÖBÖD, (meg-göbőd) ősz. áth. A széke-lyeknél ám. megver, megpáhol, megpufol. Egy darab fával jól meggobödték. (Kriza J.).
MEGGÖBÖRÖDIK, (meg-göbörödik); lásd:
MEGGÉMBÉRÉDIK.
MEGGÖCSÖRTÖSÖDIK, (meg-göcsörtösödik) ősz. k. Göcsörtössé lesz.
MEGGOMBOLYÍT v. —GÖMBÖLYÍT, (meg-gömbölyít) ősz. áth. Gömbölyűvé átalakít.
MEGGÖMBÖZ, (meg-gömböz) ősz. áth. Bizo-nyos eszköznek gömbféle fejet csinál. Meggombömi a stégeket. A* úgynevezett gombostűket meggömbozni.
MEGGÖRBED, (meg-görbed) ősz. önh. Vala-mely hajlékony test egyenes irányát vagy állását vesztve görbén meghajlik. A köbe vert szeg hamar meg-gSrbed. A goresMzta ujjak meggörbednek. Nehéz teher alatt meggSrbed a test. V. ö. GÖRBE, GÖRBÉD.
MEGGÖRBESZT, (meg-görbeszt) ősz. áth. Esz-közli, hogy valamely hajlékony test meggörbedjen.
Meggörbeszteni a szeget, a gombostűit, a pipaszurkálót.
V. ö. GÖRBE.
MEGGÖRBÍT v. —GÖRBÍT, (meg-görbít) ősz.
áth. Abban különbözik a meggSrbeszt igétől, hogy eb-ben törzsök a folytonosságot jelentő elavult görbes*, amabban pedig az egyszerű állapotot jelentő görbe;
tehát meggörbíteni valamit ám. görbére meghajtani, meggorbettteni ám. folytonos tartós görbe állapotúvá tenni*
MEGGÖRBÜL v. —GÖRBÜL, (meg-görbül) ősz. önh. Görbén meghajlik, görbévé lesz.
MEGGÖRDÜL v. —GÖRDÜL, (meg-gördül) ősz. önh. Gördülni kezd, gördülni megindul.
MEGGÖRGET, (meg-görged) ősz. áth. A kan-disznó meghágja az emsét vagy koczát
MEGGORNYED, (meg-görnyed) ősz. önh. Va-lamely teher alatt vagy nyavalya miatt meggörbed.
MEGGÖRZSED, (meg-görzsed) ősz. önh. Erős nyomás vagy tekerés vagy csavarás által meggörbül, összenyomni.
MEGGUBBAD, (meg-gubbad) ősz. önh. A ha-jósok nyelvén : meggttbbad a hajó, midőn annak eleje és hátulja meg- vagy leszáll, közepe pedig változat-lan marad, mi leginkább roszul terhelés folytán áll elé. (Kenessey Albert).
MEGGUBOZ, (meg-guboz) ősz. áth. Megbúboz, megtépász.
MEGGUGÁSODIK, (meg-gugásodik) ősz. k.
Gugássá lesz.
239 MEGGUZSOL—MEGGYAN1T MEGG YANTÁZ - MEGGYES 240
MEGGÚZSOL, (meg-gúasol) ősz. áth. Gúzsba öszveköt; gúzszsá öszveteker.
MEGGUZSORODIK, (meg-guzsorodik) ősz. k.
Gúzsként öszvetekeredik.
MEGGY, fo. tt. meggy-et, harm. szr. — e. A meggyfának csontáros gyümölcse. Píros, fekete meggy.
Spanyol, hólyagos meggy. Sajmeggy. Savanyú meggy.
Bővebben 1. MEGGYFA alatt.
MEGGYAK, (meg-gyak) ősz. áth. Hegyes esz-közzel megszúr. Dárdával, kardhegygyei meggyakni valakit. Ösztökével meggyakni az Skröl, Ez igét hajdan komoly tisztes beszédben is használták, ma pedig egyedül trágár értelemben veszik. V. ö. GYAE.
MEGGYAKÁZ, (meg-gyakáz) ősz. áth. Gyaká-val megerősít. Székely szó. V. ö. GYAKA.
MEGGYAKDOS v. GYAKDOZ, (meg-gyakdos v. -gyakdoz) ősz. áth. Sokszor meggyak. „Vas sze-gökvel meggyakdosták. * (Benigna asszony ima-könyve).
MEGGYAKKOL, (meg-gyakrol) ősz. önh. A Bécsi codezben ám. meghirdettetik. „És uiidőn ki-rálynak parancsolatja meggyakrolt volna" (percre-brnisset. Eszter II.'fejezet. Ruth I.fejezetében-pedig:
„Igen gyors bír gyakrola", azaz terjede — percre-bruit —). A fordító alkalmasint maga csinálta
ügyet-lenül a ,crebro* (= gyakran) szó után.
MEGGYAKROZ, (meg-gyakroz) ősz. áth. A székelyeknél Kriza J. szerént ám. sűrűn tűzdeli lábát a tánczban.
MEGGYALÁZ, (meg-gyaláz) ősz. áth. Valakit becsületében megsért, megszégyenít, mások gúnyjá-nak, megvetésének kitesz. Rágalmak által meggyaláz-ni valakit. Át elvetemedett leány meggyalázta szüleit.
Gúnyiratokkal, hírlapokban meggyalázni valakit. Mond-ják a hidegről is, midőn ez valakit általjár, megcsi-gáz. Meggyalázta a hideg. Vadásznyelven ,megcsúfol' helyett is használtatik. Viszszaható névmással ám.
saját erkölcstelen viselete által szégyent hoz maga fejére. Ki a becsületes embert bántja, az maga magát gyalázza meg. (Km.). V. ő. GYALÁZ.
MEGGYALÁZÁS, (meg-gyalázás) ősz. fa. Bán-talmazó cselekvés, mely által meggyaláznak valakit.
V. 6. GYALÁZ.
MEGGYALÚL, (meg-gyalúl) ősz. áth. Gyaluval megsimít, megegyenget valamit. Meggyalulni a desz-kát, tindelyt. V. ö. GYALUL.
MEGGYÁMBÁL v. —GYÁMBÁSZ, (meg-gyátnbál v. -gyámbász) ősz. áth. Meggyömötöl v.
gyömöszöl, megzömöcsköl, öszvegyűr, erővel meg-nyomkod; továbbá megtép v. -tépász.
MEGGYÁMOLÍT, (meg-gyámolít) ősz. áth-Gyámokkal, támasztékkal ellát valamit, hogy állva maradjon, hogy el ne dőljön. MeggyámolÜani a fala-kat, palánkot. Atv. ért. valakit megsegít. Át árváfala-kat, szVkVlkVdöket meggyámoltíani. V. ö. GYÁMOL.
MEGGYANÍT, (meg-gyanít); lásd: MEGGYA-NÚL.
MEGGYANTÁZ, (meg-gyantáz) ősz. áth. Gyan-tával megken. Meggyantámi a hege&üvonót. V. ö.
GYANTA.
MEGGYANÚL, (meg-gyanúl) ősz. átíi. Valamit gyanúba vesz, gyanukép előre megérez, megsejt va-lamit. E dolgot már régen meggyanúltam. Ritka hasz-nálatú szó. V. ö. GYANÚ.
MEGGYÁPOL, (meg-gyápol) ősz. áth. Megfedd, meggyaláz. V. ö. GYÁPOL.
MEGGYAPONIK, (meg-gyaponik) ös«. k. Fel-gyúlad, fölgerjed. V. ö. GYAPONIK.
MEGGYAPORODIK, 1. MEGGYARAPODIK.
MEGGYARAPODIK, (meg-gyarapodik) ősz. k.
Mondjuk állatokról és növényekről, midőn tenyészés által megszaporodnak, megsokasodnak. Átv. ért »m.
meggazdagodik vagy megnövekszik. Jó gazdálkodó*
által meggyarapodni. V. ö. GYARAPODIK.
MEGGYÁRT, (meg-gyárt) ősz. áth. Gyártva elkészít.
MEGGYBOR, (meggy-bor) ősz. fa. Meggy le-véből készített borféle szeszes ital. Máskép : meggy-viz. V. ö. MEGGY.
MEGGYÉNGÍT, (meg-gyóngít) ősz. áth. lásd : MEGGYÖNGÍT.
MEGGYENGÜL, (meg-gyéngül) ősz. önh. lásd : MEGGYÖNGÜL.
MEGGYÉPÉSÉDIK, (meg-gyépésédik) ősz. k.
Benövi s elszaporodik rajta a gyep. Az elhagyott utalt, szántóföldek meggyepesednek.
MEGGYERÉKÉZ1K, (meg-gyerékézik) ősz. k.
Gyermeke születik, megbabázik. A várt idS elStt meg-gy ér ékezet t.
MEGGYÉRÍT v. — GYERIT, (meg-gyérít) ősz.
áth. Eszközli, hogy valaminek sfirtt sokasága meg-ritkul. Meggyéríteni a sUríi erdőt. Meggyértíeni a buján tenyésző cserjét. A sok vadász meggyértíi a nyu-lakat. V. ö. GYÉR.
MEGGYERMÉKÉZIK, (meg-gyermékézik) ősz.
k. 1. MEGGYERÉKÉZIK.
MEGGYÉRÜL v. —GYÉRÜL, (meg-gyérül) ősz. önh. Sűrű sokasága megritkul, megkevesbedik.
A pusztító egerek által, és száraz fagyban meggyéríilt a vetés. Némely vidékeken igen meggyérllÜek az erd&lc.
V. ö. GYÉR.
MEGGYES, (l),(meggy-es) mn. tt. meggyes-t v.
—ét, tb. —ék. Meggyel bővelkedő; vagy meggyel töltött, készített; vegyített. Meggyes kosár. Meggyes pálinka. (.Meggyel* szigorún véve így volna Írandó : ,meggygyel', = meggy-vei; de helyesírási szabályunk szerént három mássalhangzót egymásután soha sem írunk; így .tettel' nem : .tetttel.')
MEGGYES, (2), (mint föntebb) fn.tt. meggyet-1, tb. —ék. Kert, melyben meggyfák tenyésznek.
MEGGYES, (3), faluk Sopron és Szála m., puszták Veszprém és Bihar m., erdélyi város Meggyes székben, ARANYOS—, mváros Szathmár megyében;
helyr. Meggyes-re, —éa, —röl.