Jó erkölcsüvé vagy vallásossá, ájtatossá válik

Némely kictapongó és vallástalan életű ember vénségére megjámborodik. 2) Megszelídül, engedelmessé lesz.

V. ö. JÁMBOR.

MEGJÁR, (meg-jár) ősz. önh. 1) Tárgyesetes viszonynéwel, bizonyos helyen, téren, vidéken ide-oda lapot, midőn valaki mértéken túl iszik szeszes itató- | jár, vagy bizonyos utat megtesz. Megjárni valamely

271 MEGJÁRAT— MEGJAVÍT MEGJAVÍTÁS- MEGJELEL 272 várost, megyét, országot. Megjárni a bányákat.

járni az erdőt, halárt. Egy utat kétszer megjárni. Meg-járni a száz tű hoszszát. (Km.).

„Eugem küldtek téged látnom, Országodat mind megjárnom."

Csáti Demeter.

2) Mondják tánczosról. Megjárja a toborzót, a csár-dást, kanátttánctot.

„Gyános Gyankó gyól meg-gyárd , Gyól meg-gyártasd a Gyutkát."

E verssel gúnyolják némely vasvármegyeiek kiejté-sét, e helyett:

„János Jankó jól megjárd , Jól megjárhassad Jutkát."

3) Átv. ért a nedv, levegő, szél, füst, szag, általhat bizonyos testeken vagy helyeken. A nedvestég meg-járja a földet, a növényeket. A fris levegő megmeg-járja a nyitott szobát. A fiiét megjárja a kéménybe akasztott húst. A bor megjárta a fejét. 4) Átv. ért. a viszonyszó mellett leginkább —val —vei raggal pl. valakivel vagy valamivel megjárni, ám. roszal járni, vagyis rósz sikerét látni a velők való viszonynak. Szolgámmal megjártam, mert meglopott, ét elszökött. Óvakodjál ezen embertol, mert különben megjárod vele. Én ugyan meg-jártam. Megjárni a bolondját. Általában és egyszerű-en is : megjárta ám. roszal járt, pórul járt; majd meg-járja am.pórul fog járni ám. bolond módon fog csele-kedni. Szintén átv. ért. az egyesszámu harmadik sze-mélyben : megjárja, ám. a maga nemében meglehetős, tűrhető, elég jó, szép, helyes stb. Tréfának megjárja.

Jó-e át a bort „Megjárja." Hogy tetszik? „Megjár-ja." Szórót a köntös. — Hagyd el! megjárja.

MEGJÁRAT, (meg-járat) ősz. miv. Eszközli, hogy valaki valamit megjárjon. Átv. ért megjáratta velem a bolondját. V. ö. MEGJÁR.

MEGJÁRÓ, (ineg-járó) ősz. fn. A szövőknél a mejjéknek (mellyéknek) az a része, melyet nem fog-tak be a bordába, nyüstbe. (Kriza J.).

MEGJÁRTAT, (meg-jártat) ősz. miv. Vezetés által a gyermeket, lovakat jártatja, (bevégzetten).

Jártasa meg a kifáradt lovakat. Már megjártattam.-(Most járatom).

MEGJÁTSZIK, (meg-játszik) ősz. k. Tárgyese-tes viszonynéwel ám. megtréfál, mintegy hamis játék által rászed, elbolondít valakit, vagy mesterséges, ra-vasz, furfangos fogások által megcsal. Hiába mester-kelsz, engem meg nem játszol. Az a semmirekellő kalan-dor ugyan megjátszott bennünket. A Debreczeni Le-gendáskönyvben : megjátékol. „És uronkat bolondnak Ítélvén, megjátékolá s Pilátoshoz visszaküldő." V. ö.

JÁTSZIK.

MEGJAVÍT, (megjavít) ősz. áth. Az anyagi-lag vagy erkölcsileg roszat, romlottat, hibásat jóvá tefczi, vagy megigazítja. Megjavítani a továny földet Megjavítani holmi eszközöket, bútorokat, öltönyöket.

Megjavítani magát. Néha ám. bizonyos járandóságot megszaporít, megnagyobbít. Megjavítani a ételedet élelmezését, bérét, a napszámosok diját. V. ő. JAVÍT.

MEGJAVÍTÁS, (meg-javítás) ősz. fn. Cselek-vés, mely által megjavítnak valakit vagy valamit. V.

ö. MEGJAVÍT.

MEGJAVUL, (meg-javul) ősz. önh. Mi a maga nemében rósz vagy romlott, vagy hibás, hiányos volt, az jóvá lesz vagy alakúi. Mivelés által megjavul a to-vány föld. Czélszeru keverés által a romlásnak i*ehUt bor megjavulhat. Csak okos fegyelem által javulhatnak meg a f egyénetek. V. ö. JAVUL.

MEGJEGECZÉSÉDIK, (meg-jegeczésédik) ÖM.

k. Folyó, híg, csepegő állapotból jegeczesbe megy ál-tal. V. ö. JEGECZÉS.

MEGJEGED, (meg-jeged) ősz. önh. 1) Vala-mely nedv jéggé alakúi, s megkeményedik. 2) Je-geczczé leszen, jegeczes alakot ölt V. ö. JEGECZ.

MEGJEGESÉDIK, (meg-jegesédik) ősz. k. 1) Jegessé képződik, vagyis jégdarabok, jéghártyák ala-kulnak belőle. A Duna, mielőtt befagyna, megyegete-dik. 2) Jegeczes alakot vesz fel. V. ö. JEGECZÉS.

MEGJEGESZT, (meg-jegeszt) ősz. áth. Eszköz-li, okozza, hogy valamely hfg, folyékony test jegessé keményedjék.

MEGJEGYEZ, (meg-jegyez) ősz. áth. 1) Jegy által megkülönböztet, vagy kitűnővé, észrevehetővé tesz valamit; meghatároz. Ónnal megjegyezi a könyv-ben valamely mondatot. Megjegyezni a falakon a* drrí*

magasságát. Különösen ám. megbélyegez. Krétával, szurokkal megjegyezni valamit. Megjegyezni a köny-vekéi.

„Isten megjegyezte mindennek határát."

Zrínyi.

2) Emlékezetébe mintegy bevés valamit, hogy el ne feledje. Jegyezd meg magadnak, hogy . . . . Megje-gyezni az oskolában eléadott tantárgyakat.

„Jegyezd meg magadnak a napot,

Melyen megbántottad a papot." (Km.).

3) Különös észrevételt tesz valamire. Állításodra a*o*

egyet jegyzem meg, hogy . . . . KSzbevetSleg meg kell jegyeznem, hogy . . . V. ö. JEGY, JEGYEZ.

MEGJEGYZÉS, (meg-jegyzés) ősz. fh. 1) Cse-lekvés, mely által valamit megkülönböztetés, ráiame-rés végett jegygyei látunk el. A könyvben trónnal tett megjegyzések. 2) Megbélyegzés. 3) Elmebeli működés, melynél fogva valamit emlékezetűnkbe felrovunk.

Megjegyzésre méltó, ami megérdemli, hogy elménkben különösen megtartsuk. Megjegyezni való. 4) Különös figyelmeztető észrevétel, vagy kifogás. Át eléadott ér-tekezést megjegyzés nélkül helyben hagyni.

MEGJELEL v. —JELÖL, (meg-jeléi) ősz. áth.

Bizonyos jel által megkülönböztet vagy ismérhetővé tesz valamit. Hancsikokkal megjelelni a határvonatí.

Az egy párthoz tartozókat bizonyos színű szalaggal meg-jelelni. V. ö. JEL.

278 MEGJELÉLÉS—MEGJOBBÍTÁS MEGJOBBÍTGAT—MEGJÖVENDÖL 274 MEGJELÉLÉS T. —JELÖLÉS, (meg-jelélés)

ős*, fa. Cselekvés, mely által megjelelünk valamit. V.

ö. MEGJELEL.

MEGJELEN, (meg-jele <) ősz. önh. 1) Valamely szellemi lény érzéki jelek által, mintegy megtestesülve mutatkozik. Péternek a börtönben megjelent át Itten an- gytaaJVUámadátavtánKritztHttoUMormegjelenttanit-ványainak.^) Hivás,idézéa következtében valamely ha-tározott helyen és időre ott terem. A perét felek meg-jelentek a tOrvénytték előtt.

MEGJELENÉS, (meg-jelenén) ősz. fh. 1) Mi-dőn valamely szellemi lény bizonyos jelek által lát-hatóvá vagy halllát-hatóvá teszi magát. Szent Mihály megjelentté. Angyalok megjelenése. Szentlélek megjele-nése a* apottolok fölött lángoló nyelvek alakjában. 2) Midőn valaki bizonyos helyen vagy társaságban egy-szerre feltűnik, ott terem. 8) Törvényes ért. midőn az idézett személy a határozott időre bemutatja magát, továbbá, midőn hivatalosan a kijelelt helyen és idő-ben ott terem valaki.

MEGJELENET, (meg-jelenet) ősz. fa. Régiesen .megjelenés* helyett „0 megjeleneténeknapjaiglan."

„Pogányoknak megjelenetére." (Tatrosi cod.).

MEGJELENIK, (meg-jelenik) ősz. k. Abban kü-lönbözik a megjelen igétől, hogy ez szabad, önkéntes akaratot fejez ki, midőn amas önkénytelen működés-re vonatkozik (miként ez mindazon igékműködés-re nézve áll, melyek ft-kel vagy ik nélkül használtatnak). A meg-hívott némely megjelen : valamely újon nyomtatott könyv megjelenik.

MEGJELENÍT, (meg-jelenít) ősz. áth. Képzelő tehetsége által az elmultakat, vagy térben távollévő-ket úgy állítja elé, mintha most és itt léteznének. A történeti tnnmtíiró megjeleníti o» elmúlt eteményeket.

Sfinpadi eléadátban megjelenítik a távoli etelékvé-nyeket.

MEGJELENT, (meg-jelent) ősz. áth. Valamit tudomásul ad, különösen ha ezt tennie kötelessége, vagy legalább kötelességének tartja, vagy udvariság-ból vagy jó akaratudvariság-ból helyesnek találja. A fogadótok tartósnak megjelenteni vendégeiket az illető hatotágnak.

Stolgám által megjelentettem barátomnak, hogy elvta-tom. A régieknél ám. nyilvánít: „Hogy megjelentes-senek (revelentar) sok szüvekből gondolatok." „Kinek jelentetett meg" (cuí revelatum est). „És megjelenté (manifestavit) ő dicsőségét" (Tatrosi codez). V. ö.

JELENT.

MEGJELÉZ, (meg-jeléz) ősz. áth. Jellel vagy jelekkel ellát. Megjelelni a gőzhajón elviendo mál-hákat.

MEGJOBBÍT, (meg-jobbít) ősz. áth. 1) Vala-mitjobbá tesz, mint előbb volt. Megjobbítani ás épü-leteket. Megjobbítani magát. 2) Bizonyos járandósá-got megnagyobbít. A tisztek ét szolgák fizetétét meg-jobbítani. V. ö. JOBBÍT.

MEGJOBBÍTÁS, (meg-jobbítás) ősz. fn.Cselek-vés, mely által valamit megjobbítnnk, továbbá azon

>. mór SZÓTÍB rr. «or.

l cselekvés által létre hozott eredmény. A szolgák dí-l jóik megjobotidtaért fodí-lyamodtak. Fogadom édí-letemnek

\ megjobbitátát. V. ö. JOBBÍT.

MEGJOBBÍTGAT, (meg-jobbitgat) ősz. áth. és gyak. Folytonosan, gyakran igazgatva jobbá tesz va-lamit vagy többeket. A romlott mezei tzerttámokat té-len által megjobbítgatni.

MEGJOBBÍTHATATLAN, MEGJOBBÍTHAT-LAN, (meg-jobbíthat[at]Ian) ősz. mn. Oly gonosz, oly romlott, oly vásott, kopott, hogy jobbá tenni nem

le-! hét Megjobbtíhatatlan gonosztevő. Megjobbíthatatlan ecaetet bor. Határozói minőségben ám. megjobbítha-tatlannl.

MEGJOBBÍTHATLANSÁG,(meg-jobbíthatlan-ság) ősz. fa. Tulajdonság, melynél fogva valamit vagy valakit megjobbítni nem lehet.

MEGJOBBÚL, (meg-jobbúl) Ősz. önh. Előbbi gonosz, vagy romlott, vagy hiányos állapotához ké-pest jobbá lesz. Az Ittenre kérlek, jobbul} meg. V. ö.

JOBBUL.

MEGJOBBÚLÁS v. — JOBBULAS, (meg-job-bűlás) ősz. fa. Állapotváltozás, midőn valaki vagy va-lami jobbá lesz. Az Itten nem akarja a bűnös halálát, hanem megjobbulátát. V. ö. MEGJOBBÚL.

MEGJÓSOL, (meg-jósol) ősz. áth. L. MEGJÖ-VENDÖL.

MEGJÓZANÍT, (meg-józanít) ősz. áth. Józanná tesz. Használtatik tulajdon és átvitt értelemben. V. ö.

JÓZAN.

MEGJÓZANODIK, (meg-józanodik) ősz. k. 1) Részegség után elméje tisztára derül. Kialndta magát ét megjózanodott. 2) Átv. ért elmei elfogultsága meg-szűnik, s a dolgokat nem áltató színekben, hanem úgy látja, mint valóban vannak. Kedélyre vonatkozólag ám. elmezavaró indulatai megcsillapodnak. V. ö.

JÓZAN.

MEGJÖ, MEGJÖN, (meg-jő v. -jön) ősz. önh.

1) Általán, a távolban levő bizonyos helyre és időre megérkezik. A várt vendégek megjöttek. 2) Azon hely-re, honnan elment, visszatér. Éttéré megjön atyám a váróiból. Ki kell mennem, de nem tokára megjövök.

Fiam megjött a katonatágból. Tavatuzal megjönnek a, fecskék ét a gólyák. „Kobakhoz két szolgabirót kül-dettem, még mögh nem jöttének." Levél 1557-ből (Szalay Á. 400 m. L). Néha mondják eltévedt, vagy elveszett jószágról, midőn visszakerül, máskép: eléjOn.

Átv. ért megjön át egétztég, megjön a kedv, megjön az ette, az okostág is idővel jön meg. V. ö. JŐ.

MEGJÖVENDÖL, (meg-jövendől) ősz. áth. Va-lamely bizonyos esetet, mely ezután fog történni, előre megmond. Megjövendölni a* időjárást, valakinek tortát. Megjövendölték neki, hogy csatában vetz el.

Bibliai ért. Isten sugallatából előre lát, és megmond valamit. A próféták megjövendölték a Mettiát eljöve-telét. Kritztut megjövendölte Jeruztálem elpusztulását.

V. ö. JÖVENDÖL.

18

275 MEGJÖVENDÖLÉS—MEGKAJÁLT MEGKALAMÁSZOL—MEGKAP 276 MEGJÖVENDÖLÉS, (meg-jövendölés) ősz. fa.

Előre látott események megmondta. V. ö. JÖVEN-DÖLÉS.

MEGJÖVÉTEL, (meg-jövetel) ősz. fh. 1) Széles ért. midőn valaki bizonyos távolságról megérkezik valahová. 2) Különösen, midőn valaki oda, honnan elment, ismét visszatér. V. ö. MEGJŐ.

MEGJUHÁSZÍT, (meg-juhászít) ősz. áth.Az in-dulatoktól elragadtat megcsendesíti,megszelidíti,nyu-gott kedélyüvé teszi, eszére hozza. V. ö. JUHÁSZÍT, JUHÁSZODIK.

MEGJUHÁSZODIK, (meg-juhászodik) ősz. k.

Mondják felháborodott, haragos emberről, midőn le-csendesül, s megszelídülve magába tér. Hagyjátok Sí duzzogni, majd megjuhátzodik.

MEGJUTALMAZ, (meg-jutalmaz) ősz. áth. Ér-demeinek elismeréséül valakit bizonyos adománynyal megörvendeztet Megjutalmazni a szorgalmas tanuló-kai. Megjutalmazni a vitet katonákat. Isten megjutal-mazza a jókat, ét megbünteti a gonoszokat. V. ó. JU-TALOM.

MEGJUTALMAZÁS, (meg-jutalmazáa) ősz. rni Cselekvés, mely által valakit megjutalmaznak, továb-bá azon adomány, melyet jutalom gyanánt kap vala-' ki. Az érdem megjutalmazáta a felsöséget illeti. Meg-jutalmazátul németi rangra emelni valakit. V. ő.

JU-TALMAZ.

MEGJUTALMAZÓ, (meg-jutalmazó) ősz. fh.

Aki valakit érdemiért jutalomféle adománynyal meg-örvendeztet. Isten a jóknak igát megjuíalmazója. V. ö.

JUTALOM.

MEGKABÍT v. —KÁBÍT, (meg-kábít) ősz. áth.

Valakit kábává tesz, vagyis eszét úgy megzavarja, fejét úgy megszédíti, hogy eszmélete s öntudata el-vész bele. A türíl gőz, nagy melegség megkábtíja az embert. Eszét a szettet italok meghódították. Mondjuk indulatokról és vágyakról iá, midőn azok az ész mű-ködését elnyomják. V. ö. KÁBA, KÁBÍT.

MEGKÁBÚL v. —KABUL, (meg-kábúl) ősz.

önh. Feje megszédül, eszmélete megzavarodik, öntu-data megszünik.A^r*neiy idegbajokban megkábál a beteg.

A tok észtürétben szinte megkábultam. V. ö. KABUL.

MEGKACSINT, (meg-kacsint) ősz. áth. Kacsint-va, azaz alattomosan, hamisan, görbén nézve megpil-lant valamit vagy valakit. V. ö. KACSINT.

MEGKACSOZ, (meg-kacsoz) ősz. áth. A do-hányról mondják, midőn annak oldal- vagy fattyú-sarjait letördelik.

MEGKACZAG, (meg-kaczag) ősz. áth. Tárgy-esetés viszonynéwel ám. valakit v. valamit kaczagó hangon meggúnyol, vagy kijelenti, hogy igen nevet-ségesnek tetszik előtte. Megkactagni valakinek megle-poleg Ottóba mondatait. A buta ember minden hetién

tréfát megkactag. V. ö. KACZAG.

MEGKAJÁLT, (meg-kajált) ősz, átb. Régies és tájdivatos ,megkiélt' helyett. L. ezt.

MEGKALAMÁSZOL, (meg-kalamáazol) öaz.

áth. Kalamászszal meg- vagy beken. V. ö. KALA-MÁSZ.

MEGKALANTYÚZ v. MEGKALLANTYÚZ, (meg-kalantyúz) ősz. áth. Kalantyúval ellát, fölszerel.

V. ö. KALANTYÚ.

MEGKALAPÁL, (meg-kalapál) ősz. áth. Kala-pálva megnyújt, megver, megkeményít, megcsinál va-lamit. Megkalapálni a tömör vatakat. Megkalapálm a kanál. Átv. tréfás ért. valakit jól megdönget, meg-iitöget. Megkalapáttdk vagy kaUmpdlták a hátát. V.

ö. KALAPÁL.

MEGKALIMPÁL, (meg-kalimpál) ősz. áth.

Megver, mintegy megkalapál.

MEGKALL, (meg-kall) ősz. áth. Úgy nevezett kallómalomban a posztó- vagy szürszövetet sűrűbbé, tömöttebbé idomítja. V. ö. KALL, KALLÓ.

MEGKALLOZ, (meg-kallóz) üsz. áth. L MEG-KALL.

MEGKÁMFOROZ , (meg-kamforoz) ősz. áth.

Kámforral megkever, elkészít Afegkámforomi a gyógy-kenőcsnek való pálinkát.

MEGKAMÓL, (meg-kamól) ősz. áth. Horoggtl megsodrani vagy sodorítani.

MEGKAMÓZ, (meg-kamóz) ősz. áth. Kamóval v. gamóval ellát pl. a dohányfüzért

MEGKANÁSZIK, MEGKANÁSZODIK, (meg-kanaszik T. — kanászodik) ősz. k. Lásd : MEGKO NÁSZIK.

MEGKANCSUKÁZ, (meg-kancsukáz) ősz. átb.

Kancsuka nevű orosz korbácscsal megver.

MEGKANDIKÁL,(meg-kandikál) ősz. áth. Kan-dikálva, azaz kíváncsian nézegetve megtekint vala-mit. Megkandíkálni a fazekakat. V. ö. KANDIKÁL.

MEGKANKÓSODIK, (meg-kankósodik) ősz. k.

Kankóféle betegségbe, azaz ondófolyásba esik. V. ő.

ONDÓFOLYÁS.

MEGKANYARÍT v. — KANYARTT. (meg-ka-nyarít). Egy kanyarítással vagy kanyargatva megfor-dít Kanyarittd meg a lovat, a* ekét. (Szabó D.). Afeg-kanyartíani (megcsenderíteni,sújtani) valakit át ottor-ral. (Ugyanaz).

MEGKANYARODIK v. —KANYARUL, (meg-kanyarodik v. —kanyarul) ősz. önh. Egy kanyaro-dással vagy kanyarogva megfordul.

„Valamint jó béres kezében az ostor:

Mcgkanyarúl hosszan néha égése hadsor."

Arany, Buda halála.

MEGKAP, (meg-kap) ősz. áth. 1) Levegőben szálló, repülő valamit kezével megfog. Megkapni a lapdát. Itt a meg helyett állhat el is, pl. a kutya d-, kapja a legyet. 2) Valamit birtokul megnyer; valami kijut neki. A tisztek havonként, vagy évnegyedenként, megkapják dijaikat. Kiki megkapja a maga járandó-ságát. Megkapta amit [kéretett, jól etett neki. A meg néha ám. vissza. Át elvestett, kulcson adott jóstdgot,

\ pénzt megkapni. 3) Néha ám. az üldözöttet,

In document COLLEGE LIBRARY (Pldal 144-148)