—tál, —ott, pár. —*. A gabonát malátának elkészíti.
Malátátni át árpát.
MÁLBÖR, (mái-bőr) ősz. fh. A prémes bőrű állatok azon bőre, mely maijaikat, azaz hasaikat ta-karja. V. ö. MÁL.
MÁLCZA, falu Zemplén m.; helyi-. Málczá-ra,
—n, —ról.
MALCZÓ, falu Sáros m.; helyr. Malctó-ra,
—n, —ról.
MALDUR , falu Szepes m.; helyr. Maldur-ra,
—ön, —ról.
MÁLÉ, (1), fn. tt. nálé-t. 1) Némely tíszamel-léki és erdélyi vidékeken ám. kukorícza, máskép : törökbúza, tengert; honnan a debreczeni Fttvészkönyv a ,zea' magyarítására használja. 2) Kukoriczalisztből készült lepény , azaz lapos és lágyabb édes étek, kü-lönösen sütemény, mely, ha tésztáját tejjel csinálják, tál a Dunán prótaa, Mátyásföldén gorhön a neve.
Tisza mellett görhe a szinte kukoriczalisztből, de po-gácsa-alakban késziilt és keményebb édes sütemény.
Tréfás népi nyelven: napon tűit máié, ám. em-berganéj. Az első értelemben talán annak mais (zea mais) növénytani nevéből módosult, francziá-ul is maXs, spanyolfrancziá-ul: mai*, melyet Columbus Dél-Amerikából hozott, s a kihalt Hajti nyelven tnoAtz-nak mondták. A debreczeni Fűvészkönyv szer-zői úgy vélekednek, hogy a török Maldivae vagy Male-Dive vagy egyszerűen Maié szigetektől vette volna magyar nevezetét. De ezek Kelet-Indiában s egy kissé messze vannak tőlünk. A 2-ik értelemben talán ám. málló, amidőn elemzésére, s eredeti
értel-mére nézve 1. MÁL, elvont gyök.
MÁLÉ, (2), (mál-é) mn. tt málé-t. Szájtáti, mam-iasz, ostoba, egyttgyü. Innen máié tzáju ember, ám.
ostoba módon bámuló, száját tátva tartó. Gyökeleme a szájtátást jelentő ma, s rokon a mámmám, mamlast, mámmog, mámor, továbbá a bám, bámést, bámul, bam-ba, bacta szókhoz. Átvetve : méla, melyből lett mélát, azaz gondolatokban mereng, mit sok ember szájtátva szokott tenni. Ide tartozik a mélák, mely Marczal-mellékén épen ám. látott szájú, honnan mélák kutyá-nak nevezik a mészáros ebek azon faját is, melynek szája különösen széles, és tátongásra áll. Hangra és értelemre ezen ,málé' szóval egyezik a német Maulaffe.
MÁLÉHÁNCSU, (málé-háncsu) 1. MÁLÉPA-MUSA.
MÁLÉPAMUSA, (málé-pamusa) ősz. fn. Lőrincz Károly szerént a kapnikbányai szójárásban kukori-czahéj, melyet gerebenen meghasgatva derekalynak használnak. Néhutt: panusa.
MÁLÉSZÁJU, (málé-szájn) ősz. mn. Ki száját rendesen tátva tartja, mint az együgytt, ostoba, gyflgi emberek szokták. V. ö. MÁLÉ, (2).
MÁLHA, (mál-h-a) fn. tt. máikat. Mai értelmé-ben Öszvegöngyölgetett podgyász, vagy egymásra hal-mozott holmi, melyet útra vinni, vagy teher gyanánt valahová szállítani szoktak. Jelenti különösen az
ilye-tén holmival megrakott bugyort, zsákot is. Málhába kölni át utravaló ruhákat. A málhál a nyeregre aka**-tani. A gyalog utótok hátaikon etepelik mátkáikat.
Eredetileg valamely tartó eszközt jelentett, melybe egyetmást rakni, göngyölgetai szoktak volt; megtet-szik ez egy 1644-iki levélből: „Továbbá ae én zöld subiczám és (is) ott az bőr málhában vagyon" (Sza-lay Á. 400 m. lev. 27. 1.). Elemzésére nézve lásd : MÁL, (1).
MÁLHADORONG, (málha-dorong) ősz. fn. Rö-vid vastag dorong, melylyel holmi rugalmas testek-ből, pl. gyapjúból pamutból, rongyokból, szőrből álló málhákat a zsákokba tömnek, s a szorító kötelékeket rajok feszítik.
MÁLHAFONAL, (málha-fonal) öss. fn. Fonal, vagy zsinegféle kötő, melylyel kisebb málhákat ÖBZ-vekötnek.
MÁLHAKAPOCS, (málha-kapocs) ősz. fn. Ka-pocs, a málhakötclekct öszveszorítani, és együvé tar-tani való, vagy kapocs a málhás zsákokon, bőrön-dökön.
MÁLHAKÖTÉL, (málha-kötél) ősz. fn. Kötél, melyet a málhák öszveszorítására használnak.
MÁLHÁL, (mál-ha-al) áth. m. mdlhál-t, lásd : MÁLHÁZ.
MÁLHALÓ, (málha-ló) 1. MÁLHÁSLÓ.
MÁLHANYEREG, (málha-nyereg) ősz. fn. Sa-játféle készületü nyereg, a teherhordó barmokon, melyre a málhát felkötik. Víthordo szamarak máUui-nyerge, melyre két oldalt a csobolyókat akasztják.
Tábori öttvérek málhanyerge.
MÁLHÁSLÓ, (málhás-ló) ősz. fn. Ló, mely nyer-ges, vagy nyergetlen háton málhát hord. A gyolceot-tótok néha málMtlovakon hordják áruikat.
MÁLHÁS8ZAMÁR, MÁLHASZAMÁR, (mal-hás-szamár, málha-szamár) ősz. fn. Teherhordó szamár,
•melyre málhát raknak, melyen málhát szállítanak.
MÁLHÁSSZEKÉR, MÁLHASZEKÉR, (málháa-szekér, málha-szekér) ősz. fn. Utazó (málháa-szekér, melyen málhákat szállítanak. Különösen a hadsereget kísérfi, s annak holmijét szállító szekerek.
MÁLHASZÍJ, (málha-szij) ősz. fn. A málhákat, vagy málhás bőröndöket, zsákokat stb. öszvekötni való sz(jak.
MÁLHATÜ, (málha-tfl) ősz. fn. Erős, nagyfele tű, melylyel a málhás zsákokat, pl. barikat vagy a málhaborító ponyvákat, gyékényeket, lepedőket öaa-veférczclik.
MÁLHAVONAT, (málha-vonat) ősz. fn. Vonat a vaspályán, midőn nem utasokat, hanem csak mál-hákat szállítanak.
MÁLHÁZ, (mál-h-a-az) áth. m. málMt-tam,
—tál, —ott, pár. —e. Málhával megrak, megterhel.
Tevéket, lovakat, owvéreket mdlhátni. A stáUÜó stekc-reket feimálkáeni. A haratsákokat gyapjúval, pamuttal, szőrrel, rongygyal málhátni.
89 MÁLINKA—MALMOS MALMOSDI—MALOM 90 MÁLINKA, falu Bonod m.; helyr. Málinká-ra,
—n, —ról.
MÁLINKÓ, (mál-ih-kó) kicsiny, fn. tt. malin-kó-t. így nevezik néhutt az aranybegy T. aranyinál)!, azaz aranymái v. —málu nevű madarat Át arany-begy arra mutat, hogy e madár arányúin sárga be-gyétől, illetőleg hasától kapta nevét, s ennélfogva a máié v. malinké szók törzse a hast jelentő mái, hon-nan ás aranymaié ám. aranymáltt.
MALLA, (máll-a) fn. tt. málldt. Ólom- és réz-bányákban találtató, világos sárga s kevéssé barnás földnem, melyet festészi anyagul használnak. Szélesb ért érczföld, mely savanyok által feloldott (szétmál-lott) tiszta fémekből képződik. (Ochra).
MÁLLASZT, (ma-all-aszt) áth. m. mállatzt-ott, htn. —ni v. —ám, pár. máUasstz. Valamely szilárd testnek részeit koptatás, dörzsölés, rágás stb. álta|
egymástól elválasztja. A viteléé máUasztja a ruhát. V.
ö. MÁLLIK.
HÁLLÉKONY, (ma-all-ék-ony) mn. tt mállé-kony-t v. —át, tb. —ok. Ami könnyen maliik, fosz-lik, elkopik, minek részei válékonyak. Mállékony ócs-ka ruha. Máttékony homokkő. MáUékony sütemény, mely mintegy elolvad a szájban.
MÁLLIK, (ma-aU-ik vagy máh-ol-l-ik, vagy pe-dig vá-al-ik) k. m. mátt-ott, htn. —ont v. —ni. Álta-lán ám. valamely testnek részei egymástól elválnak, fosztanak, mi vagy külső erőszak, vagy belső felbom-lás, t i. az összekötő anyagok megtágulása által tör-ténik. Máttik a vitelét által koptatott ruha. Maliik a rohadó bőr, papír. Maliik a purhás fa. Ezen vadhús, és sütemény oly puha, hogy ctak úgy elmállik át ember tzdjában. A székelyeknél mondják arról is, midőn a posztó vagy más romlékony test színét változtatja.
Ezen értelem az előbbivel rokon, minthogy a romló, foszló,kopó, azaz málófélben levő posztó,vagy más szö-vet csakugyan szinében is változik. Ugyancsak a széke-lyeknél Kriza J. szerént mondják akármiről ami zscn-dfil. Máttik a tSrSkbúfa, zab, szilva, cseresznye. Szabó D.
szerént annyi is mint virágzik : „El- vagy megmállik a fa." „Megmállott hírével a föld kereksége." Ezek-ben a maliik igének elváló vagy változó jelentései lát-szanak. Ezek szerént elemzését illetőleg, ma mint me-nést, el- szétmenést jelentő gyök az ál vagy áll ige képzővel és egyszersmind a szenvedő állapotot jelen-tő tfc-kel egyesülvén, értelmének tisztán megfelel. Ez értelem felel meg a latin mollio, móló szóknak is át-ható viszonyban. Egyébiránt maliik szóval hangra ét értelemre rokon a válik is, tehát amaz némelyek ál-tal úgy is tekintetik, hogy némi hangmódosulat álál-tal ebből alakult, s erre mutatnak a székely nyelvben imént érintett sajátságok is. V. ö. MÁL, elvont törzs.
MALLY v. MÁLLY, 1. MÁL, fe.
MALMOK, puszta Somogy m.; helyr. Malmok-ra, —ön. —ról.
MALMOS, (mal-om-os) mn. tt. malmos-tv. —át, tb. —ok. Malmokkal vagy malommal ellátott; kinek
malma van. Malmos vidék, patakok, folyók, Malmos gazdák.
MALMOSDI, (mal-om-os-di) fn. tt. malmotdi-t, tb. —k. Ostáblaféle játék, két személy közö«,kilencz-kilencz koczkával, vagy kövecscsel, vagy akánnely jegygyei. A játszó táblára három egymásba rekesztett négyszög van rajzolva. A játszók közöl kiki malmot iparkodik csinálni, azaz három koczkát egy vonalban fekvő három szögletpontra hozni.
MÁLNA, (mál-na) fn. tt málnát. Növényfaj a szederjek neméből; szára felálló, hol sima. hol bor-zas, fulánkos; levelei szárnyasak ötével; gyümölcse rendszerént vörös. (Rubus idaeus).Néhutt, nevezetesen Gömörben, Tornában, ám. fekete szederj. Törökül:
zmaula, tótul: maiina. Elemzésére nézve 1. MÁL el-vont törzs.
MÁLNABOGYÓ , (málna-bogyó) ősz. fn. A málna nevű szederfajnak bogyós gyümölcse. V. ö.
MÁLNA.
MÁLNABOKOR, (málna-bokor) ősz. fn. Bokor, melyet a málnanemü szeder ágai, illetőleg szárai, in-dái képeznek. V. ö. MÁLNA.
MÁLNAECZET, (málna-eczet) ősz. fn..Málna-bogyók levéből csinált, vagy málnafn..Málna-bogyókkal fűsze-rezett eczet
MÁLNAFA, (málna-fa) ősz. fn. 1. MÁLNA.
MÁLNAKÜTEG, (málna-kűteg) ősz. fn. Gui-neában járványos.málna bogyók színéhez hasonló kü-tegféle bőrbetegség. ,
MÁLNALÉ, MÁLNANEDV, (málna-lé vagy
—nedv) ősz. fn. 1) A málna gyümölcs nedve termé-szetes állapotban. 2) Málnabogyókból készített kelle-mes savanyúsága s frisítő ital.
MÁLNAPATAKA, falu Nógrád m.; helyr. — pa-taká-ra, —n, —ról.
MÁLNÁS, (1), (mál-na-as) mn. tt máhiás-t v.
—át, tb. —ok. Málnabokrokkal benőtt; vagy málna-bogyóval, illetőleg málnalével vegyített, fűszerezett.
Málnás hegyek, erdők, kertek. Málnát eczet, víz. V. ö.
MÁLNA.
MÁLNÁS, (2), erdélyi falu Sepsi székben; helyr.
Málnát-ra, —ön, —ról.
MALOGYA, némi betűhangáttétellel ám. ma-gyal. Eléjön Szabó Dávidnál. 1. MAGYAL.
MALOM, (mal-om) fn. tt. malm-ot, harm. szr.
malm-a, kicsiny, maimocska. 1) Kerekekből, henge-rekből, kövekből stb. összetett gépmű, melylyel holmi testeket apróra zúznak, porrá őriének, stb. Különö-sen ilyféle gépmü, melyben a gabonát darává, lisztté, kásává őrlik, valamint maga azon épület is, mely e gépművet magában foglalja. Vízi malom. Patakmalom.
Tómalom, Dunai, listai malmok. Száraz malom. Kézi malom. Daráló, kását, KtttelS, kukoricsamalom. Szél-malom. GőzSzél-malom. Szitás malom, mely finomabb lisz-tet, paraszt malom, mely korpásat őröl. Gabonát ma-lomba vinni. Szapora, lassú, kotyogó, csendet malom.
Malomra vonatkozó közmondások és példabeszédek.
Jár a szája, poriig a nyelve, mint a malom. Forog a
91
MALOMÁCS—MALOMÉR MALOMFALVA—MALOMKŐPAD
92 malma, ám. jár a szája. Jól forog a malma, ám.vál-lalkozásában szerencse követi. Ha vize nem lett, majd megáll a malma, azaz ha bort nem kap. Ez jó viz a malmára. Mas malmára hajtani a vitet, másnak kedve szerént, és czéljára beszélni. Mindenik más ma-lomban őröl, más dologról beszél. Mama-lomban hegedül, sikeretlenfil siketnek beszél. Aki előbb megy a malom-ba, előbb önt a garatra. (Prior tempore, potior jure).
Aki malomba jár, meglisitesedik. Szapora malom tokot darál. 2) Szélesb ért más ilyféle müvek, kivált me-lyeket víz vagy szél hajt, s melyeknek rendeltetése valamit zúzni, törni, ütni, hasítani stb. Ilyenek : /Vt-réstmalom, mely fákat hasogat, kaüomalom, melyben a csapók a szűrt tömöttebbé teszik, Ittkttmalom, olaj-titii malom, papiros malom, ványaié malom, sóSrlö malom stb. 3) Játék neme, 1. MALMOSDI.
Mi eredetét és rokonságát illeti, megegyezik vele a görög fív'Xi; és nvlov, latin mola, német Mtíhle, cseh-tót mlin, finn mytti, sőt a héber nyelvben is mai ám. őrleni. A fennemlített nyelvekben a malom és őr-lés nevei jobbára egy gyökről származnak, pl. mola és molere, Mtihle és mohién, mlin, és melem. A ma-gyarban a malom másképen, és régiesen moln, molna, s öszvehúzva, mán, móna. Ezek gyökével alapfoga-lomban megegyezik a rágó férget jelentő moly, mely ám. móló, s kicsinyeivé moli, moly, melynek tulajdon-sága némely testeket megrágni, megőrleni, elmállasz-tani. Minthogy a legelső természeti őrlő eszközök a fogak voltak, innen a mai mól gyököt azon szókkal is állíthatjuk rokonságba, melyek szájjal, illetőleg fo-gakkal való rágást, őrlést, (mállasztást) jelentenek:
milyenek a magyarban : máhol, májtól, mar, moly, ide tartozik, mint érintve volt, különösen maliik, pl. el-máttik a szájban a porhanyós étel; a latinban: mondó, manduco, mandibulitm ; a németben : Maim, maimén, Malter (kőtöredék) stb. V. ö. MAL gyök és MÁL-LIK.
MALOMÁCS, (malom-ács) ősz. &. Molnár vagy más faragó mesterember, ki malmokat épít és javít
MALOMÁRKA, erdélyi falu Besztercze vid.;
helyr. —árká-ra, —n, —ról.
MALOMÁROK, (malom-árok) ősz. fn. Vízvezető árok a végett készítve, hogy valamely malmot a szük-séges vízzel ellásson.
MALOMBELI, (malom-béli) ősz. mn. Malomban találtató, malomba tartozó. Malombdi eszközök, szer-számok.
MALOMBIRTOKOS, (malom-birtokos) ősz. fn.
Személy, kinek saját malma van.
MALOMBOGÁR, (malom-bogár) ősz. fn. lásd : LISZTBOGÁR.
MALOMCZÉDULA, (malom-czédula) ősz. fn.
Czédula, melyet némely nagyobbszerü, pl. henger-malmokban az őrlető az átadott gabona mennyiségé-ről éi súlyáról kap, hogy ugyanannyi lisztet köretel-hessen érte.
MALOMÉR, puszta Pest m.; helyr. Malomér-re,
—én, —rSl.
MALOMFALVA, erdélyi falu Maros és Udvar-hely sz. Udvar-helyr. Malomfalvá-ra, —n, —ról.
MALOMFÉRÉG, (malom-féreg) ősz. fn. Féreg vagy kukacz, mely a malmokban, illetőleg lisztben fészkeli meg magát
MALOMGÁT, (malom-gát) ősz. fn. Gát, mely a malomhajtó vizet öszszébb szorítja, s a malom kerekei alá tereli.
MALOMHAJTÓ, (malom-hajtó) ősz. mn. Ami malmot hajt, pl. víz, patak.
MALOMHÁZA, falu Sopron m.; helyr. Malom-házá-ra, —n, —ról.
MALOMHELY, puszta Pozsony m.; helyr. Ma-lomhely-re, —én, —rSl.
MALOMIPAR, (malom-ipar) ősz. fn. A lisztőrlő müvek és gépek által kifejlődött iparüzlet.
-MALOMJOG, (malom-jog) ősz. fn. Jog, mely-nél fogva valaki vízi, vagy száraz vagy akármily mal-mot állíthat bizonyos helyen. Alsó Vágmeüékén a job-bágyok is birtok malomjoggal.
MALOMKERÉK, (malom-kerék) ősz. fn. Álta-lán minden kerék, mely a malommttnek egyik kellő részét teszi. Különösen a vízi malmokban a vitt ke-rék, melyet a víz hajt Csikorog a malomkeke-rék, esSt ki-ált. Száraz kerék, mely a vízi kerékkel a göröndöly által öszveköttetésben van, s benn forog a malomban.
A száraz malmokban azon nagy kerületű kerék, me-lyet igás barmok húznak.
MALOMKOTYOGÁS, (malom-kotyogás) ÖM.
fn. Kotyogás, melyet őrléskor a szitásmalom te-szén, midőn a szitát az úgynevezett pétiké rázsa.
Egyébiránt kotyogómalom-tisík. gúnyosan oly malmot hínak, melynek kevés vagy igen lassú vize van, s úgy jár mint a ketyegő óra, s melynek, mint mondják, «gy szem kevés, kettő sok.
MALOMKŐ, (malom-kő) öss. fn. Kerek alakú, lapos kövek, melyek között a gabona őrlődik. A felső dunai molnárok jobbára újbányái malomköveket hasz-nálnak. Malomkitvet vágni.
MALOMKŐBÁNYA, (malom-kő-bánya) ősz. fn.
Kőbánya, melyből malomköveket fejtenek. Felső Ma-gyarországban nevezetes az újbányái malomkőbánya, Bars vármegyében.
MALOMKŐGUZSALY, (roalom-kő-gnzsaly) öss.
fn. Guzsalyforma nyel vasból, mely körül a felső ma-lomkő forog.
MALOMKŐHAL, (malom-kő-hal) ősz. fn. Saját-ságos alakú tengeri halfaj, melynek teste igen rövid, s kerekdeden végződő, mintha kikanyarították volna.
(Tetradon mola.)
MALOMKÖKÁVA, (malom-kő-káva) ősz. fa-Deszkákból csinált bődön, mely káva gyanánt keríti a malomköveket
MALOMKÖP AD, (malom-kő-pad) ősz. fn. Áll-vány, vagy fenék, mely fölé a malomkövek he-lyezvék.