HOMÁLY, HOMÁLYOS

MEGHOMÁLYOSÍTÁS,(meg-homályosítás) üsz.

fin. Cselekvés, mely által valami homályossá tétetik;

továbbá azon állapot, melyet ezen cselekvés okoz.

MEGHOMÁLYOSODÁS, (meg-homúlyosodás) öez. fn. Állapot, midőn valami meghomályosodik. Sze-mek meghomályosodása. V. ö. MEGHOMÁLYOSO-DIK.MEGHOMÁLYOSODIK , (meg-homilyosodik) ősz. k. Fényét, tisztaságát, átlátszó tulajdonságát el-veszti, bfcbonisodik, sötétessé válik (bevégzetten). A füst lepte ablakok meghomályosodnak. Ha a függönyö-ket leeresztik, meghomályosodik a szoba. Sok olvasásban szemei meghomályosodtak. V. ő. HOMÁLYOS.

MEGHOMOEÍT, (meg-homorít) ősz. áth. Homo-rúvá alakít. A szántóvasat meghomortíani, hogy az a földbe akadjon.

MEGHOMORODIK , (meg-homorodik) ősz. k.

Homorodva meggörbed, megvetemedik, meghajlad.

MEGHOMPOZ, (meg-hompoz) ősz. áth. Homp- l pal vagyis hanttal, gyepfölddel beborít, megrak. V. ö.

HOMP, HOMPOZ.

MEGHONOSÍT, (meg-honosít) 6sz. áth. 1) Ide-gen földről jött személyt valamely honnak, hazának, országnak állandó polgárává, lakosává tesz, avat, ille-tőleg az őslakosok jogaiban részesít. 2) Külföldi nö-vényeket behoz, s azok tenyészését állandóvá teszi.

MEGHONOSÍTÁS, (meg-honosítás) ősz. fn. Cse-lekvés, midőn meghonosítnak valakit vagy valamit.

V. ö. MEGHONOSÍT.

MEGHONOSODÁS, (meg-honosodás) ősz. fn.

Elszármazási állapot, midőn valaki v. valami megho-nosodik valahol. Y. ö. MEGHONOSODIK.

MEGHONOSODIK , (meg-honosodik) ősz. k.

Mondjuk idegenről, ki valamely országba költözik, ott letelepedik,s annak állandó polgárává leszen. Átv. ért.

növényvől is.

MEGHOPOCZÁL, (meg-bopoczál) ősz. áth. A kis gyermeket a kezén alá- s felszökdösteti.

MEGHOPORCSOSODIK, (meg-hoporcsosodik) ősz. k. Hoporcsossá lesz (bevégzetten). V. ö. HOPOR-CSOS.

MEGHORD, (meg-hord) ősz. áth. 1) Valamely térre bizonyos mértékig hord valamit, s azt mintegy betakarja. Meghordani az utakat kavicscsal, föveny-nyel. Az árvíz gazzal, fOvenynyel meghordta a réteket.

A kertet ganajjal meghordani. 2) Valakit többfelé ma-gával visz. Az idegent meghordani a városban. V. ö.

HORD.

MEGHORDOZ, (meg-hordoz) ősz. gyak. áth.

Valakit folytonosan magával visz, és szinte fáradásig megjárat. Tüskén bokron meghordozni a íiatárnézöket.

fanéiban meghordozni a leányt. V. ö. HORDOZ.

MEGHORGAD, (meg-horgad) ősz. önb. Horga-sán meggörbed. Görcstől, fagytól meghorgadnak át ujjak.

MEGHORGASIT, (meg-horgasít) ősz. áth. Va-lamit horgasán, horogformára meggörbít Meghorga-stíani a gombostűt, szeget. V. ö. HORGAS.

MEGHORGASZT, (meg-horgaszt) ősz. áth. 1.

MEGHORGASÍT.

MEGHORHOSODIK, (meg-borhosodik) ősz. k.

Horhossá lesz, azaz a záporok árkokat mosnak rajta.

MEGHORNYAD, (meg-hornyad) ősz. önh. Ro-vatékos vonalak, nyilasok, mélyedések (hornyok) kép-ződnek rajta. Némely dinnyefajok kérgei meghornyad-nak. V. ö. HORNY.

MEGHORNYÓDZIK, tájdivatosan ám. megher-nyódzik, meghernyósodik.

MEGHORNYOL, (meg-hornyol) ősz. áth. Hor-nyolva bemetél, megrovátkol valamit Meghornyolni a hengert, korongot. V. ö. HORNYOL.

MEGHORNYÓSODIK, (meg-hornyósodik) ősz.

k. Bodrogközben ám. meghernyósodik, belepik a her-nyók. Meghornyósodtak a fák.

MEGHOSSZABBÍT, (meg-hosszabbít) ősz. áth.

Valamit szokott, rendes vagy kiszabott bosszmértéken túl megnyújt, megtold. Vonatkozik időre és térre, s oly tárgyakra, melyeket idő vagy tér ezeréül mérnek.

Meghosszabbítani a kertet, a vaspályát, az épületet.

Meghosszabbítani a ruhát, kötelet. Meghosszabbítani a határidőt, a szünidőt. Meghosszabbítani az életet. Meg-hosszabbítani a váltót, azaz a lejáratot, vagyis fizetési határidőt későbbre halasztani.

MEGHOSSZABBÍTÁS, (meg-hosszabbítás) ősz.

fn. Cselekvés, mely által valamit meghosszabbítanák, továbbá azon eredmény, mely ama cselekvés által eszközöltetik. Az árok meghosszabbításán dolgozni. A nyugidb' meghosssabbüásaért könyörögni. V. ö. MEG-HOSSZABBÍT.

MEGHOSSZABBODÁS , (meg-hosszabbodás) ősz. fn. Azon állapot! változás, midőn valami meg-hosszabbodik. A tavaszi napok meghosszabbodására várni. V. ö. MEGHOSSZABBODIK.

MEGHOSSZABBODIK,(meg-hosszabbodik)Ö8z.

k. Mintegy magától hosszabbra nyúlik, megnövekszik.

A nyiretlen szakái, hajak meghosszabbodnak. Tavaszkor a napok meghosszabbodnak.

MEGHOSSZABBÚL,(meg-hosszabbúl) ősz. önh.

1. MEGHOSSZABBODIK.

MEGHOSSZÍT, (meg-hosszít) ősz. áth. Hosszura megnyújt, megtold valamit. Különbözik tőle a meg-hosszabbtt, mert ez viszonylagos többszörözött nagyí-tást jelent, amaz pedig viszonytalant és egyszerűét MEGBOSSZUL, (meg-hosszúl) ősz. önh. Hosz-szura elnyúlik. Jelenti a hoszmértéknek viszonytalan és egyszeres növését, megnyúlását. V. ö. MEGHOSZ-SZABBODIK.

MEGHOZ, (meg-hoz) ősz. áth. 1) Az eltűntet, eltávozottat ide, különösen visszahozza. Meghozni a szökevényeket. Az elveszett juhot meghozta a pásttor. 2)

261 MEGHÖKKEN—MEGHURCZOL MEGHÜRÍT—MEGHÜSÍT 262 Megkötni a tartatást, adósságot, ám. megfizetni. 3)

A távollévőt elhozza, ide hozza. Vonatkozik térre és időre. Meghatlak a hadifoglyokat. Azt ü meghozza az idő. Minden évszak meghozza a maga gyümölcsét.

„S nem látod magad iá vijjogva repülni fölötted A puszták madarát ? Eljött, hogy téged emészezen S szállongó fiait meghozza lakozni hadadra."

Vörösmarty.

MEGHÖKKEN, (meg-hökken) ősz. önh. Vala-mely kedvetlen, ijesztő benyomás következtében visz-szahatást érez testében és lelkében. Rótt hírre meg-hSkkenni. Már maga a hStícen ige hátramozdulást, visszalépést jelent. V. ö. BÖKKEN.

MEGHÖKKENT, (meg-hökkent) ősz. áth. Esz-közli, okozza, hogy valaki meghökkenjen. Egy fenye-getőd*!} levél meghökkentette St. V. ö. MEGHÖKKEN.

MEGHŐKÖL, (meg-hőköl) ősz. önh. Mondják ökörről, midőn ezen rákiáltó szóra hők ív. hők meg!

forral hátra nyomul. Meghö'köl a medve (is) midőn fut-tában nettre hirtelen megáll. (Bérczy Károly).

MEGHŐKÖLTET, (meg-hőköltet) ősz. mivelt Az ökröt hők kiáltással vagy ütés, fenyegetés által hátráltatja.

MEGHÖPÖRCSÖSÖDIK, (meg-höpörcsösödik) ősz. k. Egészen höpörcsössé v. hömörcsössé válik. V.

ö. HÖPÖRCS, illetőleg HÖMÖRCS.

MEGHÖRCSÖGÖSÖDIK v. — HÖRCSÖKÖ-SÖDIK, (meg hörcsögösödik v. — hörcsökösödik) ősz.

k. Hörcsökössé, azaz mérges természetűvé válik (be-végzetten).

MEGHÚGYOZ, MEGHUGYOZ, (meg-húgyoz) ősz. áth. Hngygyal megöntöz, megmos, megnedve-sít. Meghúgyozni a posztót, ha nem hagyja-e el a szí-nét. Meghúgyozni a rtthes tagot. Lóhúgygyal meghú-gyowni a földet. Néha ám. lehngyoz, Még a kutya sem hugyoua meg. V. ö. HUGYOZIK.

MEGHUJJOGTAT, (meg-hujjogtat) ősz. áth.

Hnjjogni kényszerít, megzaklat.

MEGHUNNYÁSZKODÁ8 v. —HUNYÁSZKO-DAS, (meg-honnyászkodás) ősz. fn. Ravaszai vagy féltében maga megalázása. V. ö. MEGHUNNYÁSZ-KODIK.

MEGHUNNYÁSZKODIK, MEGHUNYÁSZKO-DIK, (meg-hunnyászkodik) ősz. k. Ravaszul vagy fél-tében megalázza, meghúzza v. megsdnyja magát El-lentétei: hetvenkedik, hányjavetí magát, rátartja ma-gát, izembeszáll, házsártoskodik.

MEGHUPÁL, MEGHÜPOL, MEGHUPPOL, (meg-hupál v. —hnpol v. —huppol) ősz. áth. Ügy megver T. megdönget v. megpufál, hogy ,hup' vagy ,bnpp' hangot ad. V. ö. HUP, HÜPÁL.

MEGHÜPOLYAGOSODIK, (meg-hupolyagoso-dik) ősz. k. Hupolyagossá lesz (bevégzetten).

MEGHURCZOL, (meg-hurczol) ősz. áth. Foly-tonosan magával hnrczol, maga után vontat valakit vagy valamit. Hajánál fogva meghurczolni valakit. A levetett ét kengyelbe akadt lovagot meghurczolta a szi-laj paripa. A hosszú ruhát meghurcsolni a tárban.

Néha ám. a ruhát kíméletlenül elkoptatja, elszakgat-ja. V. ö. HURCZOL.

MEGHÜRÍT, (meg-hurít) ősz. áth. Erős, nyers hangon megdorgál, lecsitít, elhallgattat valakit. Meg-hurtíani a pajkos sihedereket. V. ö. HURÍT.

MEGHUROGAT, (meg-hurogat) ősz. gyak. áth.

Gyakori nyers hangon megdorgál, megfedd, elhall-gattat. Meghurogatni a csendzavarókat. V. ö. HURO-GAT.MEGHUSÁNGOL, (meg-husángol) ősz. áth. Hu-sánggal, azaz snhogó vesszővel vagy bottal megver valakit. V. ö. HUSÁNG.

MEGHUTTYAN, (meg-huttyan) ősz. önh. 1.

HUTTYAN alatt.

MEGHÚZ, (meg-hiiz) ősz. áth. 1) Valamit úgy húz, hogy mozgásba jó'jön. Meghúzni a harangot. 2) Valamit húzva megnyújt, meghosszabbít vagy meg-merevít, megfeszít Meghúzni a hajó kötelét. Meghúzni az öszvezsugorodott ruhát. Meghúzni a rugalmas testet, a bőrt, a szíjat. Meghúzni az ember haját, a ló üstö-két, a tehén farkát. 3) Az úgynevezett vonó hangsze-ren játszik. Húzd meg azt a hegedűt. Húzd meg a nó-támat. 4) Magát meghúzni, ám. meghunnyászkodni, megsunyni magát ; visszavonulni ; nem hetvenkedni, szűk korlátok között élni, maradni. Meghúzta magát egy szobában. Egy szögletben meghúzván magát szót sem szólt. Jobb volna meghúznod magadat, mint helven-kedned. 5) Átv. ért megsanyarít ; a zsarolásig fizet-tet. A nagy betegség igen meghúzta a szegényt. Némely vendéglősök szeretik meghúzni az utast. Egy rövid ebéd-ért, és éjjeli hálásért tíz forintig meghúztak. 6) Szin-tén átv. ért. Meghúzni a korsót, kancsót, palacz-kot, ám. nagyot inni belőle. Meghúzni át álmot, táj di-vatosan ám. hosszasan alunni. V. ö. HÚZ.

MEGHŰL, (meg-hül) ősz. önh. Melegségét bizo-nyos fokig elveszti. Meghűl a levegő. Meghűl az étel.

Meghűl a melegített vas. JFris vízben meghűl a test. A Debreczeni Legendáskönyvben ,megbüle' ám megeny-httle vagy lecsilapúla,t i. régi indulatában vagy gon-dolkodásában „S megtanítván ottan Szent Silvester a császárt hitönknek ágazatira, azonnal meghttle és megnyittatá a tömlöczöket" V. ö. HŰL, HIDEG-SZIK és FÁZIK.

MEGHÜLEPÉDIK, (meg-hülepédik) ősz. k. A székelyeknél ám. lassanként meghűl. „Mikor három ujjnyira lefőtt, terítsd ki .... mikor ott félig meg-hülepedett ---- borítsd a fájós füledre." (Kriza J.

MEGHŰLÉS v. — HÜLES, (meg-hülós) ősz. fh.

A testnek azon állapota, midőn bizonyos fokig me-legségét veszti. Különösen állati testre vonatkozva, ám. a rendes állati melegségnek megfogyatkozása, mely gyakran veszélyes betegséget okoz. V. ö. HŰL.

MEGHÜSÍT v. — HUSIT, (meg-hüsít) ősz. áth.

Eszközli, okozza, hogy hüs legyen valamely test Az éjszaki szél meghűstíi a nyári levegőt. A jeges víx meg-hűstti az italt. V. ö. HÜS, HIDEG, FAGYOS.

17*

263 MEGHÜT—MEGIFJODIK MEGEF JÚL—MEGIGÉZ 2«4 MEGHÜT, (mcg-hüt) ősz. áth. Eszközli,

okoz-za, hogy ami előbb meleg vagy forró volt, az lá-gyabbféle hideg (hű) legyen. Fúvóssal meghiíteni a meleg levest. Pinezében meghtlíeni az inni való vizei.

Emberről 8z&lv&,meghüteni magát, ám rendes fokozatú állati melegségét elveszteni. Meghüteni a lábakat, a nyakat ,am. különösen ezen részekben szükséges meleg hiányát érezni. V. ö. HŰT.

MEGHÜTÉS, (meg-hütés) ősz. fii. Cselekvés, mely által valamit meghűlünk, továbbá azon kelle-metlen érzés, mely a szükséges meleg ki repülése mi-att az állati testre hat. A csúzos, köszoényes embernek óvakodnia kell az illető tagok meghűlésétől. V. ö. HŰ-TÉS.MEGHÜVELYÉZ, (meg-httvelyéz) Ősz. áth. Bi-zonyos magokat hüvelyeiktől megtisztít. Megh&velyez-ni a babot, borsót. Atv. ért. valamely rejtélyt meg-fejt. MeghUvelyezni az álmokat. V. ö. HÜVELY.

MEGHÜVÉSÉDIK, MEGHÜVÖSÖDIK, (meg-hüvésédik) ősz. k. Hosszabb időben hűvössé változik által (bevégzetten). Meghüvetedik a levegS. Atv. ért.

meghüoesedik az idő, a szoba, azaz bizonyos időben vagy szobában a levegő.

MEGHÜVÉSÍT, MEGHÜVÖSÍT, (meg-hüvésít) ősz. áth. Eszközli vagy okozza, hogy a levegő httves legyen (bevégzetten). V. ö. HÜVES v. HÍVES.

MEGHÜVÉSÜL, MEGHŰVÖSÜL, ősz. önh. 1.

MEGHÜVÉSÉDIK.

MÉGI, tájdivatosan ám. mégé. Bébdtt a pest megi. (Kriza J.)."

MEGIBRAD, (meg-ibrad) ősz. önh. A székelyek-nél ám. föleszmélni valakitől való félelemből. (Táj-szótár). ,Ébred', néhutt: obred módosulata.

MEGIDÉZ, (meg-idéz) ősz. áth. A hatósági sze-mély valakit hivatalosan maga elé jönni parancsol.

A vádlóitokat megidézni. A bíró határozott napra meg-idézi a bűntársakat. V. ö. IDÉZ.

MEGIDÉZTET, (mcg-idéztct) ősz. mivolt. Esz-közli, hogy az illető hatósági személy vagy testület valakit megidézzen. A fölperet megidézteti az alperest.

V. ö. IDÉZTET.

MEGIDŐSÖDIK, (meg-idősödik) ősz. k. Em-berről szólva ám. megöregbedik, megvénhedik, meg-korosodik. V. ö. IDŐS.

MEGIFJÁSZT, (meg-ifjaszt) ősz. áth. lásd : MEGIPJÍT.

MEGIFJÍT, (meg-ifjít) ősz. áth. Eszközli, hogy valaki korához képest mintegy ifjabb legyen, vagy ifjabbnak lássék. A fürdők használása egészen megifjí-totta 8t. őse seakáUdt leberetválva, s vendéghajat véne megifjtíotta magát. V. ö. IPJÍT.

MEGIFjfrÁS, (meg-ifjítás) ősz. fa. Cselekvés, mely által valaki megifjodiki

MEGEFJODÁS, MEGEFJUDÁS, (meg-ifjodás v. ifjudás") ősz. fa. Testi, egészségi változás, midőn valaki megifjodik.

MEGIFJODIK, MEGEFJÜDIK, (meg-ifjodik v.

-ifjudik) ősz. k. Bizonyos okoknál fogva mintegy

visszanyeri előbbi ifjú alakját, s koránál ifjabbnak látszik. V. ö. EFJÚ.

MEGEFJÚL, (meg-ifjdl) ősz. önh. 1. MEGIF-JODIK.

MEGEFJULAS, (meg-ifjulás) ősz. fn. 1. MEG IFJODAS.

MEGIGÁZ, (meg-igáz) ősz. áth. Igába hajt, igába fog, igával megköt Megigátni a tinókat, tuOeo-kat. Atv. ért. valamely szabad, független népet vagy személyt hatalma alá hajt, szolgává tesz, meghódít V. ö. IGAZ.

MEGIGÁZÁS, (meg-igácás) ősz. fn. Cselekvés, illetőleg erkölcsi erőszakolás, mely által megigáznak valakit

MEGIGAZGAT, (meg-igazgat) ősz. gyak. ith.

1) A helytelenül, idomtalanul álló valamit rendbe szedegeti, kellőleg elrendezi. Megigatgatni a kuszáit hajfurtöket. Megigazgatni a felöltőit ruhát, hogy népen álljon. Megigatgatni a kocsiUlésí , a szekérre rakott málhákat. Megigatgatni a rendetlenlü duó bútorokat.

2) Valamit megjavítgat, megfoltozgat, megtatarozgat.

Megigazgatni a ferde sarkú csarnokot, a megrongyol-lott öltönyöket. V. ö. IGAZGAT.

MEGIGAZÍT, (meg-igazít) ősz. áth. 1) Rendbe hozza, ami helytelenfii állott Megigazítani a nyerget, a lószerszámai. Megigazítani a ferdén álló kalapot, asztalt. 2) Valamit megjavít, a hibát jóvá teszi. Meg-igazítani a rostul szabott ruhát. MegMeg-igazítani a nyom-dai hibákat. 3) Erkölcsi ért. eszközli, hogy valaki ai igaz hivők közé tartozzék. A hit cselekedetek nélkül meg nem igazítja az embert. V. ö. IGAZÍT.

MEGIGAZODEK, (meg-igazodik) ősz. k. 1) Mintegy magától kellő rendbe jön. A rendetlen&l álló katonák vezényszóra megigazodnak. 2) Valami igaz gya-nánt bebizonyodik. A mit mondottam, csakugyan meg-igazodott.

MEGIGAZÓL, (meg-igazúl) ősi. önh. 1) 1. MEG-IGAZODIK. 2) Vallási ért. hitetlenségét letevén,vagy bűneiből kitisztulván az igaz hivők sorába lép. (jus-tificatur.)

MEGIGENEL, (meg-igenel) ősz. áth. Megsokal, igen soknak tart.

MEGIGÉBv. — IGÉR,(meg-igőr) ősz. áth. Szavát adja,hogy valamit tenni fog, vagy nem fog. Megígérted, hogy eljSst hozzám. Amit megígértem, teljesíteni is aka-romJgérd meg, hogy azt nem tested tSbbé. V. ö. ÍGÉR.

MEGIGERKÉZIK/meg-igérkézik) ősz. k. Szóvaj ajánlkozik valamire, megigéri,hogy tenni fog valamit MEGIGÉZ v. — IGÉZ (meg-igéz)ö8z. áth. Szoros értbizonyos babonaszókkal megbűvöl vaíaíit-Megigét-te Sta boszorkány.Szélesb ért. akármiféle mesvaíaíit-Megigét-terséggel, erős nézéssel, szépséggel, az érzékeket megható be-nyomások által meghajol vagy megront valakit. Nagy dicsérettel, bámulással megígérni a kis gyermeket, "más-kép : szemével megverni, tudni illik a köznép hie-delme azerent Úgy rám nézett, mintha meg akart volna igézni. Szépségével mindnyájunkat megigézftt.

Megigétte magát, a székelyeknél ám. sokat tart

265 MEGIGÉZÉS—MEGILLETÖDÉS MEGILLETŐDIK—MEGINDULÁS 266 maga felől; a mongolban jeke tiktei ám. nagy igetevö

v. nagy igéju, azaz nagy szájú, szájas. V. ö. IGÉZ.

MEGIGÉZÉS, (meg-igézés) ősz. fa. Cselekvés, mely által valakit megigéznek, továbbá, az ily cse-lekvés által okozott eredmény. A nép babonás vélemé-nye szerént a kis gyermek megigézése ellen néhányszor pSkni kell. V. ö. MEGIGÉZ.

HEGIGLEL, (meg-iglel) ősz. áth. Keményen megszid. (Tájszótár).

MEGIGYENESÉDIK, (meg-igyenesédik) ősz. k.

Tájdivatosan ám. megegyenesedik, egyenes alakot vé-szen föl. A régieknél ám. megegyez. „Végezetre ezön igyenösödének meg." (Debreczeni Legendáskönyv).

MEGIHATÓ, (meg-iható) ősz. mn. Amit (szük-régbdl) meg lehet inni.

MEGIHL, (meg-ihl) ősz. áth. 1. MEGIHLEL.

MEGfflLEL, (meg-ihlel) ősz. áth. Valakire rá-lehel. Átv. és szokott ért. rendkívüli szellemei-övei el-lát, föllelkesít valakit Isten megihlelte a szent jósokat.

A Szentlélek megihlelte ás apostolokat. V. ö. IHLEL.

MEGIHLET, 1. MEGIHLEL.

MEGIJED, (meg-ijed) ősz. önh. Egyszerre azon visszataszítva megrázó, s kedvetlen érzés lepi meg, melyet ijedésnek nevezünk. A vészharang megkondu-lúsára megijedni. A veszélytől megijedni. Ejnye, bek megijedtem l ö nem ijed meg minden széltől. A szilaj vad 16 hamarabb megijed, mint a szelíd. V. ö. IJED.

MEGIJEDÉS, (meg-tfedés) ősz. fa. Azon álla-pot, vagyis kedélyi változás, midőn valaki megijed.

Hirtelen megijedés. A nagy megijedésben kitörte öt a nyavalya. V. ö. MEGIJED.

MEGIJESZT, (meg-ijcszt) ősz. áth. Eszközli, hogy valaki vagy valami megijedjen. A gyermeket mu-mussal megijeszteni. A bivalt vörös kendövei megijesz-teni. Kísértet képében megijeszteni valakit. V. ö.

IJESZT.

MEGKRÁNDIK, MEGIKBÁNEK, (meg-ikrán-dik v. —ikránik) ősz. k. A székelyeknél ám. megun-dorodik. V. ö. ÜLRÁNDIK.

MEGILLET, (meg-illet) ősz. áth. Szoros ért va-lamihez úgy nyúl, úgy érint valamit, hogy könnyű mozgásba jő. Ez értelemben az illet egy eredetű az iOeg billeg, Ölen billen igékkel, melyek gyöngéd moz-gást jelentenek. Újjal megilletni a sebet. A szellő meg-illeti a fák leveleit. Szélesb ért. megtapint, megérint valamit, de csak gyöngéden. Átv. ért. mondják olyas-miről, mi valakinek állapotához illő, kellő, mihez mintegy igénye van. Az eluljárót megilleti a tisztelet.

V. ö. ILLET.

MEGILLETŐ, (meg-illető) ősz. mn. Atv. ért.

ami valakit megillet Add meg mindenkinek az öt meg-illető liszteletet.

MEGILLETÖDÉS, (meg-illetődés) ősz. fa. A kedélynek azon változása, midőn csendes, nyugott ál-lapota gyÖngédebbféle fájdalmas vagy részvevő ér-zelmek által mozgásba jő. Különösen jelent fájdalmat, részvétet, vagy valami váratlan eseményen való meg-ütközést. MegilletSdéssel értettem bal esetedet. E

nyo-mort lehetetlen mtgilletödés nélkül látni. V. ö. MEGIL-LETŐDIK.

MEGILLETŐDIK, (meg-illetödik) ősz. belsz.

Kedélye bizonyos benyomások következtében némi gyöngédebb fájdalomra vagy részvétre, vagy nehéz-telesre gerjed. Valakinek baján, szenvedésén, nyomo-rán, halálán megilletödni. A panaszkodó szavain meg-ületödni. A jószivü atya megületödik gyermeke hálát-lanságán. Ily csekélységen kár megilletödni. V. ö. IL-LET, ILLETÖDIK.

MEGIMAD, (meg-imád) ősz. áth. Pápa vidékén ám. megkínál valakit valamivel.

MEGIN, tájdivatosan ám. megint.

MEGINDÁZ, (meg-indáz) ősz. áth. Bizonyos növényeket indáiktól megfoszt, megtisztít. Megindáz-ni a tököt, dinnyét. V. Ö. INDA.

MEGINDÍT, (meg-indít) ősz. áth. Eszközli, hogy valaki vagy valami meginduljon, azaz tovább menjen, mozogjon. Megindítani a hadsereget. Megindítani a lovakat, ökröket. E terhes szekeret két ló meg nem in-díthatja. Megindítani a hajót, gépet. Átv. ért. eszköz-li, hogy valami kezdődjék, hogy működésnek ered-jen. Megindítani a háborút. Megindítani valaki ellen a port. Szintén átv. ért. a kedélyt mozgásba hozza, különösen fájdalmas, részvevő, hathatós érzelmekre gerjeszti. Érzékeny szavai megindítottak bennünket.

Kőszívűnek kellene lennie, kit ily nyomor meg nem in-dítana. L. INDÍT.

MEGINDÓLTATIK v, —INDÚLTATIK, (meg-indóltatík) ősz. külsz. Régies, e helyett: megindítta-tík. „Hegyek fundamentumokból megindultainak."

(Bécsi cod.). „És a mennyei jószágok megindoltat-nak." (Tatrosi cod.).

MEGINDUL, (meg-indúl) ősz. önh. A menést vagy mozgást megkezdi. Az utasok korán reggel meg-indultak. Megindul a hajó, szekér. Megindul a jég, a stél.

„Hogy harczra riaszsza királyát,

S Béla dicső fijait, búsan, de sietve megindul."

Vörösmarty, Cserhalom.

Midőn ez igében alapfogalom a távolabbra haladás, meg helyett eZ-vel is használható. Midőn pedig távol-ságra nem vonatkozik, hanem egyszerűen csak a mozgás vagy működés kezdetét jelenti, el nem tétetik helyébe, pl. Megindul a háború, a por, nem : elindul.

Megindul a bor, ám. forrni kezd. Átv. ért. mondjuk kedélyről, és a kedélyben támadó változásokról, moz-galmakról, valamint magáról az emberről, kiben az ily mozgalom kezdődik. Megindulni a szenvedők nyo-morán. Megindult benne a harag, boszu.

„Minden állat megindul, Csak a bűnös nem búsul."

Faludi. Böjti ének.

V. ö. INDUL.

MEGINDULÁS, (meg-indulás) ősz. fn. A vesz-teglő lénynek azon állapot! változása, midőn vesztog-leni megszűnvén, menni vagy mozogni kezd. A gőzös

267 MEGINGAT-MEGIRGALMAZ MEGIRÍG YÉL—MEGISMER 268 megindulását nehezen várni. Átv. ért. a belérzékeknek,

kedélynek, szívnek állapota, midőn bizonyos benyo-más rendes nyugalmukat megzavarja. Megindulással fogadni a halotti beatedet. V. ö. MEGINDUL.

MEGINGAT, (meg-ingat) ősz. gyak. áth. Esz-közli, hogy valami inogjon. Itt a meg végrehajtott, s belterjes cselekvésre mutat. Át erős szél megingatja a fákat. A terhet szekér megingatja a hidat. A dobogva nyargaló paripák megingatják a földet. Átv. ért. az emberi akaratot eltökélett szándékában, vagy az észt bizonyos elveiben mintegy megtántorítja, szilárdsá-gától megfosztja.

MEGINNEPÉL, (meg-innepél) ősz. áth. lásd : MEGÜNNEPEL.

MEGINT, (1), (meg-en-t v. meg-ént) ih. Ismét, újra, még egyszer. Megint itt vagy t Én megint ott mondom, hogy . . . Ha megint eljStz , hozd el az ígér-ted könyvet. E szónak gyöke a kapcsoló és ismétlő jelentéssel biró meg, melyhez a határzó-képző én já-rulva lesz meg-en ; továbbá a szintén határozókhoz járulni szokott I-vel megent v. megént, mint tzerént, végre az e átváltozván t-re, lett megint, mint képetent v. képesént, képetint, alkalmatént, alkalmasint, tzerént, szerint, így lett est szintén határozói képzővel : megüt.

Lehetett az ént képző eredetileg hosszú I-vel is : ént ezen elemekből e-en-t vagy et-en-l = ezen módon.

V. ö. KÉNT.

MEGINT, (2), (meg-int) ősz. áth. 1) Valakit figyelmeztet, hogy észre vegyen valamit; óvatossá tesz. Meginteni az utast, hogy bizonyos helyen vedelmes a járás. 2) Valakit némi hibás tett miatt sze-lídebb módon megfedd, megdorgál. Meginteni a csin-talan fiút. V. ö. INT.

MEGINTEG és MEGINTELEN v. MEGINT-LENv. MEGINTEN, (meg-ént-eg és meg-ént-len).

Némely azójárásokban a ,megint' határozónak ég, én és len (v. elén) toldalékkal bővített alakjai.

MEGINTÉS, (meg-intés) ősz. fh. Cselekvés, mely által valakit megintünk, továbbá ezen cselek-vés által kijelentett nyilatkozat. A megintet után

óva-tossá lenni. V. ö. MEGINT.

MEGÍR, (meg-ír) ősz. áth. Valamit teljes bevé-geztig, kelletig ír. Megírtam a levelet, ám. bevégcz-tem. Megírtam neki, hogy nem teljesíthetem ki.-ánatát;

itt ám. írva tudtára adtam. Amit Mám, megírtam.

V. ö. ÍR.

MEGIRAMLIK, MEGffiAMODIK, (meg-iram-lik v. — iramodik) ősz. k. Iramlásnak indul. V. ö.

MEG, (2).

MEGIRAMTAT, (meg-iramtat) ősz. áth. Esz-közli, hogy valami vagy valaki mcgiramodjék.

MEGIRÁNYOZ, MEGIRÁNYZ, (meg-irányoz) ősz. áth. Czélba vesz valamit. Jól megirányozd át

d-MEGIRÉLL, 1. MEGIRÍGYEL.

MEGIRGALMAZ, (meg-irgalmaz) ősz. önh. Va-lakin megesik a szive, s megkönyörül rajta. Szoros ért. Istenről haoználtatík , midőn végtelen jósága

szerént a rimánkodók, könyörgök kérését meghallgat-ja. V. ö. IRGALOM, IRGALMAZ és .KEGYELMEZ.

MEGIRÍGYEL, (meg-irígyél) ősz. áth. Irigy szívvel megsokallja azon jót, melylyel más bír, s azt inkább önmagának kívánja meg. Megirígyleni valóid' nek a gazdagságot, hivatott. Pesti Gábor meséiben : megirélí. „Az irégy ezt megíréllé" (az első l a gy ha-sonúlata az utóbbi l előtt, t. i. e helyett: irégylé). V.

ö. IRÍGY, IRÍGYÉL.

MEGÍRT, (meg-irt) Ősz. átb. Irtva megritkít, megtisztít bizonyos növényeket. Megirtani a kettőére*

gabonát. Megirtani a sűrű érdül, pagonyt. V. ö. IRT.

MEGIRTÓZIK, (meg-irtózik) ősz. belsr. Irtóz-va megrázkódik, megborzad Irtóz-valamitől. Úgy megírta*-tam tőle, hogy a hajam szála is felállt. Hy szörnyű ke-gyetlenség láttára ki ne irtóznék megt V. ő. IRTÓZIK.

MÉGIS, (még is) ősz. kötszó. 1) Élfink vele, midőn valamely cselekvés, szenvedés vagy állapot folytonosságát, illetőleg gyakori ismétlését akarjuk kifejezni. Mégis itt vagy t Mégis beszélsz t Mégis fáj a fejed f Megfordítva: ismég, röviden itmeg, de ebben csak egyszerű ismétlés az alapfogalom, mert mid5n így szólunk: mégis itt vagy t ez azt teszi, szakadat-lanul itt vagy; midőn pedig mondjak: ismég itt vagy,

MÉGIS, (még is) ősz. kötszó. 1) Élfink vele, midőn valamely cselekvés, szenvedés vagy állapot folytonosságát, illetőleg gyakori ismétlését akarjuk kifejezni. Mégis itt vagy t Mégis beszélsz t Mégis fáj a fejed f Megfordítva: ismég, röviden itmeg, de ebben csak egyszerű ismétlés az alapfogalom, mert mid5n így szólunk: mégis itt vagy t ez azt teszi, szakadat-lanul itt vagy; midőn pedig mondjak: ismég itt vagy,

In document COLLEGE LIBRARY (Pldal 139-144)