sokasága. A magyarság számát ttibb mint Öt millió lé-lékre tetők. E városban a magyartág márna nagyobb, mint a németiégé. 2) Tulajdonság, mely szerént valaki a magyarok közé tartozik, különösen, magyar szár-mázat, magyar nyelv. 3) Nyelvbeli sajátságra vonat-kozólag a magyar nyelvnek azon minősége, mely az eléadást jellemzi. Régi, újabbkori magyartággal irt oklevelek, kOnyvek. Tinta, stabatos, hibátlan magyar-sággal bestélni. Dunán Mi, erdélyiéi, titeai, tájdiva-tot magyartág. 4) A régieknél magyarázat, értelem is, pl. a Nador-codexben : „Babylon magyarsága gya-lázat" azaz Babylon szó értelme, jelentése. (Toldy F.) MAGYARTALAN, (magyar-talan) mn. tt. ma-gyartalan-t, tb. — ok. Különösen a beszédre vagy irályra vitetve: nem magyaros, a magyar nyelv ter-mészetével, sajátságával nem egyező. Határozóként:
nem magyarosan, magyartalanul.
MAGYARTALANSÁG, (magyar-talan-ság) fii.
tt magyartalanságot. Nem magyaros szerkezet a be-szédben vagy irályban.
MAGYARTALANUL, (magyar-talan-ul) ih. Ma-gyartalan módon, nem magyarosan. V. ö. MAGYAR-TALAN.
MAGYARTÁNCZ. Jellemtáncz, mely a magyar népnek sajátja. Nevezetesebb fajai: latsu-lejtö, jelle-me komoly méltóság; ilyennel kezdik a lakodalmi mulatságot a korosabb násznagyok, örömapák, és örömanyák ; palotát, nemesebb tartásu, urías lejtésű, innepélyesen lassú; toborzó, jelleme büszke, rátartós, hegyke, nyalka, vitézies; a toborzó majd lejtős és lassú, majd ugrós, és sebesebb, majd tomboló, tap-soló ; csárdás, jelleme szabad, féktelen, széleskedvü, majd hegyezve aprózó, bokázó, majd topogó, ríszáló, majd ideoda forgó stb. Hajdan divatozott a hajdú tanét, melyet a tábori vitézek fegyveresen lejtettek.
„A magyar egy Pindár, valamerre ragadja negéde, Lelkesedett tűzzel nyomja ki indnlatit.
Majd lebegd szellő, szerelemre felolvad epedve, S búja hevét kényes mozdulatokba szövi.
Majd maga fellobbanva kiszáll a bajnoki tánczra, (Megveti a lyánykát a diadalmi dagály).
S rengeti a földet; Kinizsit látsz véres ajakkal A testhalmok közt ugrani hőseivel.
Titkos törvényit mesterség nem szedi rendbe, Csak maga szab törvényt, s lelkesedése határt.
Ember az, aki magyar táncéhoz jól terme; örüljön t Férfi erő s lelkes szikra feszíti erét."
Berzsenyi „A tánczok" czímü költeményben.
A lejtés kttlönféle módjai a vidékek népszokása sze-rint : kállai kettős, győriét buktató, palócxos ódó (oldal) táncz, stb. V. ö. KANÁSZTÁNCZ.
MAGYARUL, (magyar-ul) ih. Magyar nyelven, magyar szókkal. Magyarul beszélni, szónokaim, tani-tani, érteimemi, írni, fogalmazni.
r Most jöttem Aradrul,
Nem tudok magyarul." Népd.
„Azt kérdezik az ott lévők tréfából, i Ha tudnak-e túl a Tiszán magyarul ?*
! Népd.
i Némelykor odagondoltatnak e szók: érteni, tetteim, pl. Magyarul tanul. Néha ám. magyarán, kereken, vi-lágosan szólva. „Nem tartjuk sok beszéddel, hanem kerek szóval, magyarul mondjuk, hogy szemlátomást hamisat mond." (Pácmán Ktű.. 420. I.).
MAGYARVÍZ, (magyar-víz) ősz. fn. Rozmaring-virágból készített szeszes víz, melyről azt tartják, hogy a gutaütés ellen jó. Nevét onnan kapta, mert hagyomány szerént Erzsébet magyar királyné találta volna föl.
MAH v. MÁH, elvont gyök, melyből mahol v.
máhol ige származik. Azonos ,mohó' szónak moh gyö-kével. Minthogy máholni ám. teli pofával enni,amoA, méh gyök rokon általán azon szókkal, melyek szájta-tást, vagy szájtátó állapotot jelentenek, mint a mám-mám, mámor, máié (szájú), mámmog stb.
MAHAGON, idegen eredetű fn. tt. mahagon-t, tb. —ok. A nyugotindiai szigeteken és Dél-Ameriká-ban termő barna veres és igen kemény fa. Nevét (né-mely más európai nyelvekben is) alkalmasint vala-mely amerikai nyelvből vette át.
MAHAGÓNI, fii. tt. mahagónit. L. MAHAGON.
MAHÓ, MAHÓN stb. 1. MOHÓ, MOHÓN stb.
MAHOL v. MAHOL, (mah- v. rnáh-ol) önh. m.
mahoU v. máhoU. Teli tömött pofával (vagyis mohón) eszik. (Simay Kristóf.)
MAHOLA, (mah-ol-a v. moh-ol-a) fn. tt. maho-lát. Növényfaj a Zilizek neméből, melynek egyik ki-tűnő jellege, hogy egészen fehér molyhos, s innen kapta nevét, mintha mohola volna, azaz moholó, mo-hosodé. (Althea officináiig) Máskép: mahokuilit és köznyelven fehér máivá, rilis, mázola.
MAHOLÁNY, falu Bán m.; helyr. Maholány-ba, —bon, —ból.
MAHOLNAP, (ma-holnap) ősz. időhatárzó. Leg-közelebbi időben, ma vagy holnap. Maholnap bektS-gssönt a tél. Szélesb ért. nem sok idő múlva. Mahol-nap hatvan évet lettek.
„Ha meghalok, meghalok, Eltemetnek a papok;
De megbocsásson a pap Nem lössz a még mahónap."
Székely népvers. (Kriza J. gyűjt).
MAHOMEDÁN, idegen eredetű fő és mn. tt.
mahomedán-t, tb. —ok. Mahomedhitű, máskép : itlam-hitti v. vallása. Mahomed v. Mohamed, leghelyesebben Muhamed volt neve ezen vallás alkotójának s arab eredetéhez képest szó szerint azt teszi: magasztalt, dicsőített, hamida (magasztal) arab szótói.
MÁHOMFA, falu Szála m.; helyr. —fára, —n,
—ról.
MAHÓNI, tt. mahonit. 1. MAHAGON.
MAI—MÁJAS MAJBAJ—MAJDAN 70 MAI, tájdivatoBan: MÁI, (ma-i) mn. tt. mai-t,
tb. —ok. Szélesb ért. mostani jelen időszakban, ezen ujabb korban levő. Mai világ, mai idő, mai kor, mai naptág, (mind főnévi mind határozói értelemben, az utóbbi esetben ,mai korban* helyett). Ellentéte múlt, hajdani, régi. Szorosb ért. mondjak azon napról, mely jelennen foly. Mai napra várom barátomat. Mai nap-tagtól fogva. A mai ttenttéget nap (némi dagályossá-got negédlb' szólásmod). Terjedelmes szokassál meg-nyujtva: mái; s noha rendszerént az i képző előtt a törzsök hangzó meg nem nyúlik, pl. haza-i, budai, du-nai, tinói, megyei, stb. mindazáltal ma f a ha rövid szócskákat hangzatosáig végett szokás megnyujtani, p\. fái*Jái*át, hái-bái, de ez utolsó, midőn összetétetik, már rövid: néhai, valahai stb.
MAIS, falu Baranya m.; helyr. Mais-ra, —ön,
—ról.
MAISKOMÉDIA, paszta Baranya m.; helyr.
—komédiá-ra, —n, —ról.
MÁJ, (1), elvont gyök, mely a majom majttog és majától v. májtól származékokban a szájnak tátogatá-sát jelenti, s rokon a szintén látogatást, ásitozást je-lentő máié, mamlatx, mámmám, mámmog, máhol szók gyökeivel. Ide tartoznak a rágicsáló mókus, mohó, muma szók is.
MÁJ, (2), 1. MAJD.
MÁJ, fa. tt. mdj-at, harm. szr. —a, kicsiny, má-jacska.A gerinczes állatok különösen ember egyik belső része. Nevezetesen, mely az embernek jobb felül levő alsó bordája alatt, a felső has tája felé, hajolva fekszik, sötétvörös színű, fölül domború, alatt pedig kevéssé be-horpadt és egyenetlen. Főrendeltetése, epét készíteni, és elvalasztani.(Hepar).A májnak domború magas alak-ja gyanfttatalak-ja, hogy nevét e tulajdonságától kapta, mi-szerént gyöke ma v.ma rokon a mag, mogy szókkal; ele-mezve ma-ó, ma-a, ma, máj, mint ssa-á, tta-a, ttá, máj, taó, taa, tá, táj, a ta gyöktől; s mint báj a bá, éj az é gyöktol. A német nyelv is a Leber szóval a dombord-ság, magasodás alapfogalmát kapcsolta együvé, midőn a határköveket Leber v. Leberstein névvel neveztette el. V. ö. MÁL fn. Finn nyelven: makia. A máj mint epekészftő belrész a kedélyre nagy befolyással van, innen a mondás: Nem fér a májához, ám. nem szível-heti. Ctibemája, lúd mája. Danán túl néhatt a birtok-rágós ,mája' helyett hibásan mondják : majája, mi ab-ból származik, minthogy nálok némely egytagú szók az alanyesetben is toldalékhangzót kapnak, ilyenek : mája, méhe stb.
MÁJA, erdélyi fala Maros székben; helyr. Má-já-ra, —n, —ról.
MÁJALÓ, (máj-al-ó) fa. tt. májaló-t. Molnár A.
szerént ám. születésnapi lakoma. Nevét talán ounan kapta, hogy a lakomának lényegéhez tartozott májjal, pl. lúdmájjal kinálni a vendégeket: vagy hogy a máj mintegy életszerve a jó kedélynek.
MÁJAS, (máj-as) mn. tt. májas-t v. —át, tb.
— ok. 1) Minek nagy mája, vagy miben máj van.
Májas lúd. Májat gombóc*, táska. Májas hurka. 2) Olyan feldudorodott mint a máj. Májas ajkú ám.
nagy ajaka. (Szabó D.). 3) 1. MÁJOS.
MÁJBAJ, (máj-baj) ősz. fn. Bántalom, kór álla-pot, melyben a máj szenved. Májbajelleni tttrek,für-dők, ásványvizek.
MÁJBARNA, (máj-barna) ősz. mn. Olyanféle barnaszfntt, milyen az ember vagy négylába emlő-sök mája.
MÁJBELI, (máj-béli) ősz. mn. Májban létező.
Májbeli bántalom.
MAJCZ, fn. tt majct-ot, harm. szr. —a. Kan-tárnak drágább szerből készfiit szára. (Szabó D.).
„ A lövök sem visel egyfigyü fékeket, Hanem szkófiomos majczból mívelteket."
Gyöngyösi István.
De jelent más valamely tartó szíjat is.
„ Kétszeres lódingot emelnek vallókon, Amelyek függenek karmazsin majczokon."
Ugyanannál.
Talán a görög-latin tomex v. tomice szóból módosult.
MAJD, tájdivatosan : MAJT, (ma-id, vagyis ma-időn, hangzói egyezmény által : majdan) ih. 1) Közellevő, mostani időben, nem sokára, mindjárt.
Majd meglátom, mi let» belőle. Majd elválik, hány zsákkal telik. (Km.). Majd kaput. 2) Csaknem, kevés híja. Majd meghalok éhvel. A tikot utón majd elettem.
Használják gúnyos tagadásai is. Majd bitony. Alap-fogalom e szóban az időnek közelsége, melyben valami történik, vagy történni készül. Egyik alkotó része ma, a másik pedig az idő gyöke id, öszvetéve ma-id, majd, vagyis megrövidülve ma-idon szókból, s jelen-tése : hamar időben (v. ö. MA), tehát nem sokára, legott. Majd — majd azon egy mondatban ám. most, vagy hol. Majd itt, majd amott (v. most itt, majd amott), ám. hol itt, hol amott (bald hier, bald dórt).
Mind értelemben, mind hangokban egyezik ugyan a német bald szóval, azonban ,majd* teljesen : ,majdan' kétségen kívül magyar eredetű. T. i. .majdan', kép-zésre hasonló a ,hajdan' szóhoz, mely múlt időre vonat-kozik,s melynek alkotó részei: a határozatlan, és külö-nösebben régi időt jelentő ha, (mint néha, soha, valaha;
hái-bái) és időn, tehát: ha-idön, melyből lett hangzó-egyezmény algán : hajdan, így ,majdan' elsőben ma-idon, (,majdan'-ból pedig kurtítás által lön majd;
némely tájszólásban : máj); hasonló öszvetétel midőn is, ebből : mi-idSn; hanem itt a ,mi'-ben levő t szin-tén magas lévén, a hangzói egyezmény az utóbbi szót épen hagyta. Hangzói egyezmény törvénye, hogy nem-csak ragozáskor és képzéskor, de némely öszvetéte-lekben is nyelvünk természete szerént, a vékonyhanga iáim a vastaghanga ma és ha szókhoz alkalmazkodik;
mi néha megfordítva is áll, pl. ünnep — Udnap, üdv-nap ; t. i. amabban a ,üdv-nap* szó is vékonyhangu lett.
MAJDAN, (ma-id-an v. ma-időn) ih. 1. MAJD.
6*
71 MAJDAN—MAJLÁTHFALVA MÁJLOB—MAJOM MAJDAN, faluk Torontál és Krassó m.; helyr.
Majdán-ba, —bán, —bői.
MAJDANI, (ma-idöni) mn. tt. majdani-t, tb.
—ok. Nem sokára jövendő, legközelebbi.
MAJDÁNKA, falu Marmaros m.; helyr. Maj-ddnká-ra, — n, — ról.
MAJDANSÁG, (raa-időnség) ősz. fn. Legköze-lebbi idő. Néha a ,ság' csak határozói (s némileg bö-vitö) toldalékrag, mint mostanság, mai naptág szók-ban is : és csak ,majdan* helyett áll.
MAJDNEM, (majd-nem) ősz. ih. Kevés hiával;
alighogy nem; közel hogy; csaknem. Majdnem meg-tülyedtünk. Majdnem halál fia lettem. Máskép : majd-MAJDUGYAN, (majd-ugyan) ősz. ih. Szabó D.
szerént ám. csaknem, majdnem.
MÁJFÉRÉG, (máj-féreg) ősz. fn. Hosszú és lapos gilisztafaj, mely különösen az állatok májában lakik. Máskép : májgilittta.
MÁJFOLT, (máj-folt) ősz. fn. Májszinfi barnás foltok, melyek a májbetegségbeu szenvedő emberek bőrén, nevezetesen a homlokon, arczon és mellen lát-szanak.
MÁJFOLYÁS, (máj-folyás) ősz. fn. Májdugu-lásból eredő hasfolyás, midőn vér, különféle szintt tisztátalan vegyülékekkel együtt, de erőködés nélkül, megy el a betegtől.
MÁJFÜ, (máj-fii) ősz. fn. A sokhímesek sere-géből, és ötanyások rendéből való növénynem; csé-széje három, ritkán négy levelű, bokrétája hat szirmú, magva sok és kopasz. (Hepatica). A köznép néhol e nevet a tavi v. gyönyörű boglárpót (Parnassia palu-stris), máshol pedig a stagos müge (asperula odorata) helyett is használja; az utóbbi esetben csillagos máj-/B-nek nevezvén.
MÁJGILISZTA, (máj-giliszta) ősz. fn. Lásd : MÁJFÉRÉG.
MÁJGOMBÓCZ, (máj-gombócz) ősz. fn. Némely állatok, nevezetesen szarvasmarha összevagdalt májá-ból csinált gombóczétek.
MÁJGYULADÁS, (máj-gyuladás) ősz. fn. 1.
MÁJLOB.
MÁJHAL,(máj-hal)ősz. fn.Sziklák köztlakó ten-geri halnem, melynek teste májszintt. (Labrus hepatus).
MAJK, puszta Komárom m.; helyr. Majk-ra,
—ön, —ról.
MAJKOL, (maj-k-ol) l. MAMUSZKOL.
MÁJKÓR, (máj-kór) ősz. fn. A májnak beteg állapota. Használtatik melléknévül is, s ám. májbe-tegségben szenvedő.
MAJKO, (máj-kő) ősz. fn. Ásványtanban ám.
gyúlékony részekből és gáliczsavból álló mészkő, melynek kénmáj szaga van.
MAJLAND, 1. MILÁNÓ.
MAJLÁTH, puszta Csanád m.; helyr. Majláth-ra, —ön, —ról.
MAJLÁTHFALVA, falu Temes m.; helyr.
—falvá-ra, —n, —ról.
MÁJLOB, (máj-lob) ősz. fn. A májnak azon kórállapota, mely a kórtanban lobnak neveztetik. V.
ö. LOB.
MÁJMOH, (máj-moh) ősz. fn. Széles ért. azon mohok osztálya, melyeknek tőkocsányaik nincsenek, s jobbára nagy és laposan fekvő levelüek. (Musci be-patici). Szorosb ért. azon mohok neme, melyek ned-ves és árnyékos helyeken nőnek, termésök paizs- vagy csillagforma, kocsányos, és magvaik az alsó lapon vannak. Máskép : csillagaly. (Marchantia.)
MAJMOL, (maj-om-ol) áth. m. majmol-t. Vala-mit, vagy valakit majmok módja szerént utánoz.
Mondják általán oly emberekről, kik önállósággal, s eredetiséggel nem bírván tetteikben másokat követ-nek, különösen, kik a dolgok külsejét utánozzák.
MAJMOLÁS, (maj-om-ol-ás) fn. ti majmolát-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Az utánzásnak azon neme, midőn valaki azt majom módjára teszi. V. ö. MAJ-MOL.MAJMOLGAT, (maj-om-ol-og-at) áth. m. máj-molgat-tam, —tál, —ott. Gyakran vagy ismételve majmol.
MAJMOLÓ, (maj-om-ol-ó) mn. tt. majmoló-t.
Aki másokat, s azoknak tetteit majom módjára utá-nozza.
MAJMOZ, (maj-om-oz) áth. m. majmos-tam,
—tál, —ott, pár. — t. L MAJMOL.
MAJMOZÁS, (maj-om-oz-ás) fn. 1. MAJMO-LÁS.MAJNA, fn. tt. májnál. Németországnak egyik nevezetesebb folyóvize, latinul: Moenus, németül: Áfáin v. Mayn. Magyarított alakjára nézve olyan mint:
Rajna, Szajna.
MAJOM, (maj-om, törökül: majmun, Vámbéry szerént májún is) fn. tt. maj-mot, harm. szr. majm-a.
Négylábú, vagy mint némely természetleírók mond-ják, négykezü emlős állat, melynek hatvannál több faja van. A majom testalkotásra nézve minden egyéb állatok között leginkább hasonlít az emberhez.
Legnagyobb faja az orang utáng, azaz vad ember (malaji nyelven orang ám. ember és után ám. vadon) mely Borneo szigetén lakik, s rendkivüli ereje és ügyessége miatt nehéz megfogni. A majmok némely fajai farkatlanok, némelyek farkasak. A majomnak it stép a maga fia. Ssereti, mint majom a fiát. (Km.).
A majom latinul Sírnia, valószínűleg a simut (lapított, sima) szótól, minthogy feltűnő tulajdonsága a lapított, sima orr („dicuntur autem simiae a nari-bus simis hoc est depressis." Fabri Thesaurus); de lehet a ^imilis' ,simulo' szókkal azonegy gyökü is.
Németül: A/e, mely rokon gyökünek látszik a mást, ismétlést és utánzást jelentő aber és after szókkal, mintha a német utánzó tulajdonságáról nevezte volna el, mely ez állatban igen jellemzetes; vagy talán fo-galmi viszonyban áll a szájtátást jelentő ga/en (régi felső német chapfen) igével, mert a majom igen sze-reti száját vonogatni és nyitogatni. Úgy látszik, a ma-gyar ezen tulajdonságot vette tekintetbe a majom
el-73 MAJOMARCZ—MAJORÁNNA MAJORÁNNAPOLYVA—MAJORSÁGI 74 nevezésénél, mert gyöke egy a rágicsálást,
szájmoz-gatást jelentő májtól és máitól igék moh gyökével, mi-nél fogra majom annyi volna, mint manó (máskép:
mohó), mahov, mohom, majom, azaz maholó, majzoló állat. E tulajdonságra nézve rokon hozzá mókus (= mohos) melynek hasonlóan mindig jár a szája, mintha mohón rágicsálna. A ma v. moh gyök mint szájtátást jelentő', a magyar mamlatt, mámmog, mám-mám, mohó stb. szókon kivfil megvan a latin mando, manduco, az olasz mangiare, a német Mául, Schmaun stb. szókban. A Maulaffe egyenesen ezen állatnak szájnyitogató szokására mutat. A magyar is mondja:
Úgy née, mini a majom. Példabeszédben, aki másokat minden ész nélkül, mintegy gépileg szokott utánozni, majomnak nevezik, minthogy a majom minden álla-tok között az utánzásra leghajlandóbb.
MAJOMARCZ, (majom-arcz) lásd: MAJOM-KÉP.
MAJOMARCZU, (majom-arczu) lásd: MAJOM-KÉPŰ.
MAJOMKÉP, (majom-kép) ősz. fa. Utálatosan eltorzított kép, mint a majomé, és ilyen képű ember.
MAJOMKÉPÜ, (majom-képű) ősz. mn. Kinek oly eltozzított, utálatos képe van, mint a majomnak.
MAJOMKÖ, (majom-kő) ősz. fa. Kő, mely né-mely teraészetleírók szerént a páviánféle majom gyomrában terem.
MAJOMORR, (majom-orr) ősz. fa. Benyomott lapos orr, milyen a majomé.
MAJOMSZERETET, (majom-szeretet) ősz. fa.
A szülői szeretetnek túlságos neme, mely a majom-ban, mint mondják, oly nagy szokott lenni, hogy fiát ölelgetésével meg is fojtja. Innen a közmondás: S*e-reti, mint majom a fiát.
MAJOMTRÉFA, (majom-tréfa) ősz. fa. Minden-féle bohós arcztorzitások, ngrándozások, rángatódzá-sok stb. milyeket a majmok vagy maguktól, vagy ve-zetőik által ösztönözve tesznek.
MAJOR, (1), fa. tt major-t, tb. — ok, harm.
szr. —ja. Mezei gazdasághoz tartozó épületek, a hozzájok tartozó udvarral, szérűvel, kerttel. Különö-sen ilynemű épületek a pusztákon, vagy a városokon, helységeken kivfil, pl. Győrnek azon külső városát, hol leginkább ily gazdasági épületek vannak, majo-roknak nevezik. E szót valószínűleg a német Meier-ból kölcsönöztük. Az alföldön most is inkább tanya és ttáüáf divatozik. Hajdan föl (« falu) volt, mert a régi bibliában a vülictu folnagy, és vMicarí folnagy-kodni. Ugyan a német Meier után a major jelentett majoros gazdát is, honnan majorkodni ám. majoros gazdának lenni. Erre mutat a Major családnév is, valamint e közmondás : Jó volna a róka majoménak.
MAJOR, (2), a latin major szótól, honnan a franczia major, német Majoor stb. 1. ŐRNAGY.
MAJOR, (3), több puszták és faluk neve más előnevekkel együtt pl. Barát—, Pál—, Uj-major stb.
helyr. Major-ba, —bán, —ból.
MAJORÁNNA, fa. tt majoránnát. Amurvapik-kek neméhez tartozó növényfaj; morvái tömöttek, to-jásdadak, rendszerént hármasak egy kocaányon, le-velei nyelesek, tompák. (Origanum majorana.) Poly-váját konyhai fűszerül használják. Azt tartják, hogy a görög-latin amáraeut és amáracum szók után módo-sult a közép-latin majoraca s azután pl. az olaszban majorana.
MAJORÁNNAPOLYVA , (majoránna-polyva) ősz. fa. Polyva az öszvezúzott majoránna bugájából;
szakácsok, hentesek fűszere.
MAJORÁNNÁS, (majoránna-as) mn. tt. majo-ránnát-t, tb. —ok. Majoránnával bővelkedő, fűszere-zett, készített. Majoránnát kerti ágy. Majoránnát hurka. Továbbá aki ily fűszerrel kereskedik. Majo-ránnát ttatóct.
MAJORBELI, (major-béli) ősz. m. Majorban la-kó ; majorhoz tartozó; majorban létező, nőtt. Major-béli cselédek, lovak, tehenek.
MAJORFALVA, falu Zólyom m.; helyr. —fal-vá-ra, —n, —ról.
MAJORHÁZ, puszta Pozsony m.; hely. —háa-ra,
—ön, —ról.
MAJORKOCSIS, (major-kocsis) ősz. fa. Majoi-beli munkákra használt kocsis; konyhakocsis.
MAJORKODÁS, (major-kod-ás) fa. tt.majorko-dát-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Mezei gazdaság űzése, gyakorlása valamely majorban.
MAJORKODIK, (major-kod-ik) k. m. majorkod-tam, —tál, —ott. Mezei vagy baromtenyésztési gaz-daságot, majorosságot űz. V. ö. MAJOR; MAJOROS.
MAJORLÁS, fa. tt. majorlát-t, tb. — ok. Lő-rincz Károly szerént a kapnikbányai szójárásban ám. köfalazás. Hihetőleg Mauer után.
MAJORÓCZ, falu Zemplén m.; helyr. Majo-róct-ra, —ön, —ról.
MAJOROL, áth. m. majorolt. A kapnikbányai szójárásban ám. köfalaz. V. ö. MAJORLÁS.
MAJOROS, (major-os) fa. tt. majoro»-t, tb. — ok, harm. szr. —a. 1) Kinek majorja van, s abban gaz-dálkodik. 2) A majorbeli cselédekre felügyelő gazda, s ennek felesége, majoromé különbözik a majoromÖ-től. A régi bibliában : folnagy, Káldinál: táfár.
MAJOROSSÁG, (major-os-ság) fa. tt. majorot-tág-ot, harm. szr. —a. Majoros! kötelesség, vagy tisztség. Régiesen : folnagyság. Káldinál: táfártag.
MAJORSÁG, (major-ság) fa. tt. majortág-ot, harm. szr. —a. 1) A majorhoz tartozó épületek, vagy több majorok öszvege. A juhokat a majortág körül legeltetni. A majorságot fallal, tüoénynyel, árokkal be-keríteni. 2) A majorban tenyésző szárnyasállatok, ba-romfiak. A majorságot behordani az watági konyhára.
A róka nagy pusztítást tett a majortágban. 3) Az úr-béri rendszerben kizárólagos saját földbirtok, mint el-lentéte az úrbéri földbirtoknak. 4) lásd : ŐRNAGY-SÁG.MAJORSÁGI, (major-ság-i) mn. tt. majorsági-t, tb. —ok. Majorsághoz tartozó, azt illető, arra
ró-75 MAJORTELEK—MÁJUS MÁJUS—MAKACS 76 natkozó. Majorsági cselédek, szerszámok, épületek.
Ma-jorsági vonómarhák, baromfiak.
MAJORTELEK, (major-telek) ősz. fn. Nemesi szabad telek, mely az űrben rendszer alatt az illető birtokosnak kizáró tulajdona volt. Szélesb ért. bizo-nyos majorhoz, vagyis tanyahoz tartozó telek.
MAJOS, falu Tolna m. erdélyi falu Küküllö m.;
helyr. —Majos-ra, —ön, —ról.
MÁJOS, (I), (máj-ős) fn. tt. májos-t, *tb. — ok, harm. szr. —a. 1) L. MÁJAS. 2) Hurka, mely apró-ra vagdalt, és fiiszerezett disznómájjal van megtöltve.
Vág mellett : május. A vastagfélének neve tültös v.
íttttttí (= tüdős).
MÁJOS, (2), erdélyi falu Torda m.; helyr. Má-jos-ra, —ön, —ról.
MAJOSHÁZA, falu Pest m.; helyr. — há»á-ra,
—n, —ról.
MÁJPOROND, (máj-porond) ősz. fn. Lásd : MÁJKŐ.
MAJSA, mváros a Kis-Kunságban, puszta Tolna m,; helyr. Majsá-ra, —n, —ról.
MÁJSÁRGA, (máj-sárga) ősz. mn. Olyan sár-gaszinü, mint némely állatoknak nevezetesen a lúd-nak mája.
MÁJSORVADÁLY, MÁJSORVADÁS; (máj-sorvadály v. — soivadás) 1. MÁJVÉSZ.
MAJSZI, (maj-sz-i) 1. MASZUTA.
MÁJSZÍN, (máj-szín) ősz. fn. és mn. Olyan szín, milyen a májé. Ez ugyan nem minden állatok-nál egyforma, hanem rendesen a négylábuaké értetik, mely barnás vörös szokott lenni. A lúd mája inkább sárgára hajlik, ha kivált kövér.
MÁJSZ1NÜ, (máj-szinü) ősz. mn. Aminek olyan színe van, milyen a májé. V. ö. MÁJSZÍN.
MAJSZOG, (maj-sz-og v. maj-oz-og) önh. m.
majtiog-tam, —tál, —ott. L. MAMUSZKOL.
MAJSZOL,(oz-ol v. mah-oz-ol) önh. m. maj-sstol-t. Valamit rágicsál. Dunán túli tájszó. Mondják kttlönösen apróbb rágicsáló állatokról, pl. egérről, mó-kásról.
„A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol."
Családi kör (Arany Jánostól).
Rokon mahol v. máhol igével, valamint mohó, mohó-ság szókkal, melyek szintén evésre vonatkoznak. Gyök-eleme : moh', melynek legközelebbi alapfogalma a szájnyitogatás, tátogatás, mely megvan a mamiasz, mámmog, mámor, mohó, s hangváltozattal a bamba, ba-eta, bámul stb. szókban.
MAJSZOLÁS, (maj-oz-ol-ás v. mah-oz-ol-ás) fn.
tt majttolást, tb. —ok. Rágicsálás. V. ö. MAJSZOL.
MAJT, tájdivatos, e helyett: majd; 1. ezt; néha toldalékhanggal is: majtég mint ,ittenég'.
MAJTÉNY, falu Pozsony, KIS—, NAGY—, faluk Szatmár m.; helyr. Majtény-ba, —bán, —Ml.
MAJTIS, fáin Szatmár m.; helyr. Majtü-ra,
—ön, —ról.
MÁJUS, (1), fn. tt. május-l, tb. — ok. harm. szr.
MÁJUS, (1), fn. tt. május-l, tb. — ok. harm. szr.