MEGKERESŐLEVÉ

MEGKERESZTEL, (meg-kérésztél) ősz. áth.

Tulajd. ért. a kereszteég szeutségét feladja valakinek.

Megkeresztelni a kisdedet, a keresztény vallásra térő pagonyt. L. KÉRÉSZTSÉG. Átv. ért. a bort vízzel megkeveri. Ez a kocsmáros meg szokta keresztelni a bort.

MEGKÉRÉSZTÉLKÉD1K , (meg-kérésztélké-dik) ősz. k. 1) A keresztség szentségét fölveszi. Csak felnőtt, s a keresztény vallásra tért emberről mond-ják. 2) Keresztet vet magára. V. ö. KÉRÉSZT, KÉ-RÉSZTSÉG.

MEGKÉRET, (meg-kéret) ősz. mivelt. Valakit egy harmadik által kér, hogy tegyen meg valamit.

Szolgám által megkérettem St, hogy jöjjön el hozzám ebédre. Különösen, úgy nevezett kérő személy vagy kérő násznagy által kér valamely nőt feleségfii. Meg-kéretni a bíró leányát. Több leányt megkéretett, de min-denütt kosarat kapott. V. ö. KÉR.

MEGKÉRGED, (meg-kérged) ősz. önh. Kéreg-gé vagy kéregformává keményül. A fák héja idővel megkérged. Lábsarkán és tenyerén megkérgedt a bSr.

V. ö. KÉREG.

MEGKÉRGESÉDIK, (meg-kérgesédik) ősz. k.

Héja, bőre kéreggé keményedik. Tenyere, talpa meg-kérgesedett. Megkérgesedett seb.

MEGKERGET, (meg kerget) ősz. áth. Kerget-ve, azaz maga előtt ide-oda görbe vonalakban űzve megfuttat, megszalaszt. Megkergetni az ellenséget. Meg-kergetni a tilosban talált barmokat. V. ö. KERGET.

MEGKERGETEGÉSÉDIK, (meg-kergetegésé-dik) ősz. k. Mondják különösebben juhnemtt állatok-ról, midőn kergeteg nevű nyavalyába esnek. V. ö.

KERGETEG.

MEGKERGETEGÉSÍT, (meg-kergetegésít) ősz.

áth. Kergetegessé tesz. Át agyvelSben támadt férgek megkergetegesitik a juhot. V. ö. KERGETEG.

MEGKERGÜL, (meg-kergül) ősz. önh. 1. MEG-KERDÜL.

MEGKÉRGÜL, (meg-kérgiil) ősz. öuh. 1. MEG-KÉRGED.

MEGKERING, (meg-kering) ősz. áth. Régiesen és tájdivatosan ám. körüljár, megkerül valamit „Eli-achim megkerengé mend Israelt." (Bécsi cod.). Meg-kerengem v. keringem a várost. (Szabó D.).

283 MEGKERINGŐSÖDIK—MEGKÉSÉRT MEGKESERÜL—MEGKETTŐZTET 284 MEGKERINGŐSÖDIK, (meg-keriiigögödit) Ös>.

L. MEGKERGETEGÉSÉDIK.

MEGKERÍT, (meg-kerít) ősz. áth. 1) Kerítve, azaz körben űzve, hajtva megfog, hatalmiba ejt A hajtóvodászok megkerítik a nyulakat. 2) Különféle utón módon, alattomosan, mesterségesen megszerez valamit. A lekötő addig kerülgette a ménest, míg egy pár csikót meg nem kerített. Akárhogy tettem szerét, de megkerítem. 3) Valakit mesterséges úton megcsal vagy elcsábít. Szép szóval, hizelgéssel, Ígéretekkel megkeríte-ni valakit. Bujáikodat végett megkerítemegkeríte-ni valamely nSt.

MEGKÉRLEL, (meg-kérlel) ősz. áth. Folytono-san, és szépen kérve eszközli, hogy valakinek boszns haragja megszűnjék; vagy akármifélo kedveskedés-sel, péld. ajándékkal megszelídít, megbocsátásra bír valakit. Méltatlanul megsértett felebarátunkat megkér-lelni. Máskép : megengesztel.

MEGKÉRLELE8, (meg-kérlelés) ősz. fn. Cse-lekvés, illetőleg kérés, engesztelés, mely által megkér-lelfink valakit. V. ö. MEGKÉRLEL.

MEGKÉRLELŐDffi,(meg-kérlelödik) ősz. belsz.

Kérés és bizonyos kedveskedés következtében harag-ját leteszi és megszelídül, megengesztelődik.

MEGKERÜL, (1), (meg-kerül) ősz. áth. 1) Bi-zonyos tért körüljár. Megkerülni a várott, a várót Ita-láról. Megkerülni a tavat, a szőlőhegyet. Megkerülni a földgolyót. 2) Megkerít

„Jeles föhadakat vele megkerüle , Kikkel gazdagságot, sok szépséget leié."

Tinódi.

Eredetileg s helyesebben mtgkerSl, különbözőleg azon megkerül igétől, melynek törzsöké kerül s önható

je-lentésű. V. ö. KÉRŐL, KERÜL.

MEGKERÜL, (2), (meg-kerttl) ősz. önh. Vala-mely elveszett, vagy elvitt, vagy eltévedt, vagy el-rejtett jószág eléjön; s általában valami birtokunk-ba jut. Át ellopott lovak megkerültek.

„Dolgaim folytatom,

Megkerül falatom." Vitkovics.

MEGKÉSEL, (meg-késel) ősz. áth. Késsel ál-talver valakit v. valamely állatot.

MEGKESEREDIK, (meg-keserédik) ősz. k. Ke-serű ízűvé válik. A rohadt alma megkeseredik. A tö-rött mák, ha sokáig állni hagyják, megkeseredik. Átv.

ért. kedélye megromlik, nyájasságát, kellemességét elveszti, panaszossá, s mint mondani szokás,ízetlcnné válik.

MEGKESERÍT v. —KESERÍT, (meg-keserít) ősz. áth. Keserű ízűvé tesz. Át üröm megkeseríti a bort.

A pálinkát, sört bizonyos gyökerekkel megkeseríteni.

Átv. ért. a kedélyt megrontja, midőn az élet kelle-meitől megfosztja, s örömei közé mintegy epét és ür-möt kever. A* árvát szívtelen bánásmód által, megke-seríteni. V. ö. KESERŰ.

MEGKESERNYÉSÉDIK, (meg-kesemyésédik) ősz. k. Kesernyéssé válik.

MEGKÉSÉRT, (meg-késért) 1. MEGKÍSÉET.

MEGKESERÜLv. — KESERÜL, (meg-keserfil) ősz. áth. Keservesen megbán valamit Várj, verj, megkeserülOd te még ezt. Régiesen ám. megsajnál. Meg-keserflé ötét és le.ive barlangjába." (Pesti Gábor meséi). „Megkeserílé ötét Mercurius, megjelenek neki, és megkérdé: mit sírna?" (Ugyanott).

MEGKÉSIK, (meg-késik) ősz. k. A kitűzött he-lyen és időben meg nem érkezik.

MEGKESKÉNYÉDIK, (meg-keskényédik) ős*, k. Keskenynyé változik, azaz szélességében veszt Ha a szántóföldből évenként egy két barázdát elszánta-nak, megketkenyedik. Köszörűiét által megkeskenyfdik a beretva. V. ö. KESKENY.

MEGKESKÉNYÍT v. —KESKÉNYIT, (mer keskényít) ősz. áth. Eszközli, hogy keskenynyé ala-kuljon, vagyis szélességében megfogyjon. A* igen tté-les utakat megkeskenytíeni. V. ó. KÉSKÉNT.

MEGKESLELv. - KÉSLELTET v. —KÉ8-LET,(meg-késlel v. —késleltet v. —késlet) ősz. áth.

Valakit vagy valamit cselekvésében hátráltat, visazator-tóctat

MEGKÉSZÍT v. —KÉSZÍT, (meg-készít) ŐK.

áth. Valamit egészen megcsinál. Megkésztíeni a ruhát.

Megkésziteni az ételt. Itt a meg felcserélhető el igekö-tővel. V. ö. KÉSZÍT.

MEGKÉSZÜL v. —KÉSZÜL, (meg-késíül) ősz.

önh. Csinálás által készszé alakúi. A hajó megkéssOi,

» vüre lehet ereszteni. MegkészüU a ház, s bele lehet menni lakni. Eltelik egy pár év, míg ezen vasútvonal megkésM. Itt a meg helyett d is állhat Egyébiránt v. ö. KÉSZ.

MEGKÉTSZEREZ, (meg-kétssérés) ősz. áth.

Még egyszer annyival megszaporít, pl. ha valakinek évi díja egy ezer forint, megkétszerezve lessen két-ezer. V. ö. KÉTSZEREZ. '

MEGKETTŐSÍT, (meg-kettősít) 1. MEGKET-TÖZ.

MEGKETTŐZ, (meg-kettőz) ősz. áth. Egy he-lyett kettőt csinál vagy ad. Különbözik tőle a meg-kétszerez, mert ez általán valamely mennyiséget két-szer vesz, azaz kettővel sokszoroz, pl. ha a tizet meg-kétszerezzük, leszen húsz , ha négy mérűt megkétsze-rezünk, leszen nyolcz mérü; ellenben megkettdzni valamit ám. egyből kettőt tenni, vagy egy helyett kettőt adni, pl. megkettözni a lépést, ám. ugyanazon idő alatt kettőt lépni, tánczban megkeitStni a lábdobo-gátt ám. egy lábdobbanásnak megfelelő időmozzam alatt két dobbantást tenni; megkettözni a kiosztott ada-gokat, ám. egy helyett kettőt, azaz kettesével adni.

MEGKETTÖZTET, (meg-kettöztet) ősz. áth.

Jelentésére nézve ám. megkettőz. Ez igében a mivel-tetésre mutató tét képző, úgy látszik fölöslegesen fej-lett ki, a megegyeztet hasonlata után indulva, holott ez miveltető, s ám. eszközli, kőzbejárása által vég-rehajtja, hogy bizonyos személyek vagy dolgok meg-egyezzenek egymással; ellenben a megkettöttet egy-szerö átható értelemben használtatik. Van azonban kettőzik ige is mely a látásra alkalmazva ám. valami

285 MEGKEVER—MEGKIÁLT MEGKÍMÉL—MEGKÍVÁN 286 a szem előtt kettőének látszik. Ha törzsükül ezen'igét

veszazük, úgy a szemről és szemüvegekről mondhat-juk, hogy kettöztetik a tárgyakat, vagyis hibás, ille-tőleg különös alkotásuknál fogva eszközlik, hogy a nézett tárgyak kettős alakban tűnjenek elé. Továbbá minthogy ezt is mondjak: kettőzik a átérnem, innen ezt i> mondhatják: a kétes világ kettSzleti t*ememet,*zaz egy helyett kettőt láttat vele. Ily viszony létezik ezek között is: káprátik a üteme, és: az erőt fé tty kápráz-tatja szemeit.

MEGKEVER, (kever) ősz. áth. 1) A meg-forgatisnak, megzavarásnak valamivel kisebb fokát, gyöngébb módját jelenti, műit a megkavar. V. ö.

MEGKAVAR. 2) A szőlőt másodszor kapálja, vagy a földet másodszor szántja.

MEGKEVESBÉDK, (meg-kevesbédik) ősz. k.

Valaminek száma, sokasága megfogyatkozik. Megke-vesbedik a pénz, ha költenek belőle. Csatában megke-vesbedik a vitetek szama. Ami nagyságában fogyat-kozik, az szoros értelemben és szabatosan szólva, megkisebbedik. V. ö. KEVÉS.

MEGKEVESBÍT, (meg-kevesbít) ősz. áth. Ke-vesebbé tesz, mint előbb volt. Számbeli nagyságra vonatkozik. Megkevesbíteni a hadsereg számát. Megke-vesbíteni a napi kéltségeket.

MEGKEVESBÜL, (meg-kevesbfil) ősz. önh. 1.

MEGKE VESBÉDIK.

MEGKE VESÉD1K, (meg-kevesédik) ősz. k. Köz szokás szerént ám. megkevesbédik. Egyébiránt szaba-tosan szólva úgy különböznek egymástól, mint a kévét és kevesb. Amaz t. i. a számnak általános, emez pedig viszonylagos megfogyatkozását fejezi ki.

MEGKEVESÍT, (meg-kevesít) ősz. áth. Vala-mely számot általánosan véve kevéssé tesz; előbbi sokaságára tekintettel : megkevesbü. Ellentéte : meg-sokastí.

MEGKEVESÜL, (meg-kevesül) ősz. önh. Lásd:

MEGKE VESÉDIK.

MEGKEZD, (meg-kezd) ősz. áth. 1) Szoros ért kézzel hozzáfog bizonyos munkához.Ezen alapfogalom van a hellén iat%étQtto, a latin incipere, s a német anfangen igékben. Megkezdeni a kanalast, aratást, cséplést, szUretet. Megkezdeni át építést, varrást, írást.

2) Szélesb ért. akármiféle működésnek legelejét teszi.

Megkezdeni a bestédet, sttni eUadást. Megkezdeni az ellenségeskedést, át alkudozást. Hasonló értelemmel bírnak : elkezd, neki kezd, hozzá kezd, bele kezd, és néha a rá'.ezd, 3) Valaminek fogyasztásához fog.

Megkezdeni a szalonnál, a kenyeret, a sajtot. Megkez-deni a bort. MegkezMegkez-deni a kazalt. V. ö. KEZD.

MEGKIÁLT, (meg-kiált) ősz. áth. Valamit kiáltva mond meg, vagyis tudat valakivel. Az erdőben elsséledt vadászoknak megkiáltani, hogy a vadászatnak vége. Kiáltsd meg neki, hogy jöjjön, vissza. Tájdivato-san és régiesen : megkajált. „De mikoron a császár megkajáltatta volna mindenütt'¹ (Debreczeni Legen-dáskönyv),

MEGKÍMÉL, MEGKÍMÉL, (meg-kímél) ősz.

áth. 1) Valakit kedvezésből, hajlamból, szeretetből kedvetlen benyomásoktól megőriz, valamire nem erőtet, nem fáraszt Meg akartalak kímélni, azért nem alkalmatlankodtam kérésemmel nálad. Kímélj meg ezen fáradságtól. 2) Képeséiit bánik valamivel, s vigyáz rá, hogy ne romolják, hogy kár ne essék benne, ne kopjék stb. Megkímélni a barmot. Megkímélni a ruhát.

3) Takarékosság, mértékletesség által holmit meg-tart, el nem költ. Megkímélni a pénzt. Bérének egy részét megkímélte.. V. ö. KÍMÉL.

MEGKIMÉLÉS, (meg-kimélés) ősz. fn. Cselek-vés , mely által valamit vagy valakit megkímélünk.

V. ö. MEGKÍMÉL.

MEGKÍNÁL, MEGKÍNÁL, (meg-kínál) ősz.

áth. Kedveskedésül ajánl valakinek valamit, hogy azt tetszése szerént elfogadja és használja. Megkínálni a vendéget egy pohár borral. A jövevényt megkínálni szék-kel, szállással, ebéddel. Megkínálni valakit hivatallal.

„Tisztelet, oh diadalmas Őzül és hála teneked , Hogy Zeje lyányoddal megkínálsz engem" . ..

Vörösmarty. Cserhalom.

Mondják barmokról is. Megkínálni a lovat abrakkal¹ szénával, vízzel. V. ö. KÍNÁL.

MEGKÍNÁLÁS v. —KÍNÁLÁS, (meg-kínálás) ősz. fű. Cselekvés, illetőleg kedveskedés, midőn vala-kit megkínálunk valamivel. V. ö. MEGKÍNÁL.

MEGKÍNOZ, (meg-kínoz) ősz. áth. Kínozva meggyötör valamely embert vagy más állatot. Tüzes vastal,kerékben töréssel,lcaróba húzással megkínozni a go-nosztevSt.Korbácscsal megkínozni a lovat. V. ö.KÍNOZ.

MEGKISEBBEDIK, (meg-kisebbédik) ősz. k.

Szoros ért. ám. nagyságában megfogyatkozik, kisebbé lesz, mint előbb volt. Mennél többet leszelnek a kenyér-ből, annál inkább megkisebbedik. Szélesb ért. akármi-féle mennyiségében veszt. Megkisebbedik a víz, midőn apad. Megkisebbedik a lakosok száma, szabatosban : megkevetbédik. V. ö. KIS, KEVÉS.

MEGKISEBBÍT, (meg-kisebbít) ősz. áth. 1) Valamit kisebbé tesz, nagysági mértékéből elvesz va-lamit. 2) Átv. ért. valakit becsületében meggyaláz, lealacsonyít, s mintegy erkölcsileg tesz kisebbé. V. ö.

KISEBBÍT.

MEGKISEBBÜL, (meg-kisebbttl) ősz. önh. 1.

MEGKISEBBEDIK.

MEGKÍSÉRT v. —KÍSÉRT, (meg-kísért) ősz.

áth. Kísértésre (mai divattal,próbára) teszen. „Akará ütet háborúságnak tüzével megkésérteni." (Góry-co-dex). V. ö. KÍSÉRT.

MEGKÍVÁN, (meg-kíván) ősz. áth. 1) Vágy tá-mad benne, valamit bírni vagy élvezni. Mainak jószá-gát megkívánni. Valamely ételt megkívánni. A beteg ember mindent megkíván. (Km.). 2) Szükséges kellék-ké válik valami rá nézve. A test megkívánja a szüksé-ges ételt és álmot. A sós étel megkívánja, hogy igyunk rá. 3) Bizonyos igénynél vegy jognál fogva számot tart rá, hogy valaki cselekedjék valamit Megkívánni

S87 MEGKÍVÁNTAT—MEGKOMORÍT MEGKOMORODIK—MEGKOPINT 288 a» ülő tiftteleíel. A ételedtől megkívánni, hogy hív ét

pontot legyen. V. ö. KÍVÁN.

MEGKÍVÁNTAT, (meg-kívántat) ősz. mivelt.

Vágyat gerjeszt valakiben, hogy megkívánjon vala-mit, különösen, hogy holmi testi szükségeit kielégít-hesse.

MEGK1VÁNTATÓ, (meg-kivántató) ősz. mn.

Minek szükséges kellék gyanánt meg kell lenni.

Mesterséghez megkívántaié titkotok, szerszámok. Uta-táthoz megkívántaié iromány, költség. Hadviseléshez megkívántaié fegyverek, készletek.

MEGKIVÁNTATÓSÁG,(meg-kivántatóság) ősz.

fa. 1. KELLÉK.

MEGKÓCSAGOSODIK,(meg-kócsag08odik)ösz.

k. Félig-meddig leszívja magát, megpityósodik. V. ö.

KÓCSAGOS.

MEGKOCSOZ , tájdivatos ; lásd : MEGRÁ-CSOZ.

MEGKOCZ, (meg-kocz) ősz. át h. Mai nyelven szokottabban : megkoczint, azaz úgy megüt, hogy kőét hangot adjon. Koczjuk merj a kttrmét. (Pázmán). Ezen ige, valamint némely mások is, pl. a vénasszony dír-dúr (direg durog); a vén ember tüy toty (tityeg to-tyog) oda mutatnak, hogy nyelvünkben az egyszerű hangszók egyszersmind egyszerű igék; és kivált gya-korlatos képző által mindnyájokból egyszerűen al-kothatni gyakorlatos igét pl. szusz szitgzog; stits szi-szeg ; dSr dörVg; moty motyog; czin czineg stb.

MEGKOCZCZANT, (meg-koczczant) ősz. átb.

Ütés által eszközli, hogy tompa kocz hangot adjon va-lami. Újjal megkocsczantani át ajtót. V. ö. KOCZOG, KOCZCZAN.

MEGKOCZINT, (meg-kocziut) ősz. áth. Vala-mivel gyöngébb ütést jelent, mint a megkoczczant. V.

ö. MEGKOCZCZANT.

MEGKOCZOGTAT, (meg-koczogtat) ősz. miv.

Többszöri koczogással megvereget.

MEGKÓDORÍT v. — KÓDORIT, (meg-kódo rít) ősz. áth. Kódorftva megüt. V. ö.

KÓDO-RÍT.

MEGKÓKÁL, MEGKÓKÁNTOZ, (meg-kókál v. — kókányoz) 1. KÓKÁL alatt.

MEGKOLDÚL, (meg-koldál) ősz. áth. Koldul-va megszerez, megkeres Koldul-valamit. Alig bírja minden' napi kenyerét megkoldulni. V. ö. KOLDUL.

MEGKOLDÚSÍT, (meg-koldúsít) őse. áth. Esz-közli, hogy valaki koldus állapotra jusson. Szélesb ért. megszegényít. A pótáriát, dfotttttt már tokot megkolduttíott.

MEGKOLDÚSODIK, (ineg-koldúsodik) ősz. k.

Koldus állapotra jut, egészen elszegényedik.

MEGKOLLANT, MEGKOLLINT, (meg-kollant v. —Vnllint) ősz. áth. Bottal, pálczával vagy más ütoeazközzcl úgy megüt valakit, hogy szinte megkon dúl bele. V. ö. KÜL, 2).

MEGKOMORÍT, (meg-komorít) ősz. áth. Esz-közli, hogy komorrá legyen valaki. V. ö. KOMOR.

MEGKOMORODIK, (meg-komorodik) ősz. k.

Kedélye komorrá változik, a komorság meglepi.

MEGKONÁSZIK v. — KONÁ8ZODIK, (meg-konászik v. —konászodik, azaz —kanáraik, —k»-nászodik) ősz. k. Székely tájszólás szerént ám. meg-szelídül, megengesztelődik, haragja lecsillapodik; ál-talánosabb szokással: megjuhástOt v. megjvháttodií.

V. ö. KANÁSZODIK 2).

MEGKONDÍTv. —KONDIT, (meg-kondít) őu.

áth. Szoros ért. csak harangról és kolompról mond-ják, midőn ütés, hozás, mozgatás által eszközlik, hogy

kongani kezd. MegkondÜani a nagy harangot. A vtttr-ökör megkondtija a kolompot. V. ö. KONDÍT.

MEGKONDÚL v. — KONDÜL, (meg-koadúl) ősz. önh. A harang vagy nagyobbféle kolomp kongani kezd. Ami kisebb, az megcsendül.

MEGKONNYA8ZT, (meg-konnyaszt) ö«z. átih.

L. KONNYA8ZT alatt.

MEGKONOKÍT, (meg-konokít) ősz. áth. Eozkö*-li, okozza, hogy valaki konokká legyen.£máiy bánat megkonokttja a gyermeket. V. ő. KONOK.

MEGKONOKODIK, (meg-konokodik) őu. k.

Konokul megköti magát, megmakacsodik, megátal-kodik. V. ö. KONOK.

MEGKONOKOL, (meg-konokol) ösa. áth. Visx-szaható névmással ám. nyakasán, makaóéul, átalko-dottan megköti magát Megkonokolja magát, » MM akar engedni.

MEGKOPÁRODIK, (meg-kopárodik) ősz. L Kopárrá változik által. V. ö. KOPÁR

MEGKOPASZÍT, (meg-kopaszít) ősz. átb. Szű-kebb ért. valakit fejének hajától megfoszt, kopaszszá tesz. Az agg kor tok embert megkopattü. A hagymát megkopottította öt. Szélesb ért. az állati testet szöret-lenné, tollatlanná, csnpaszszá teszi; de ezen értelem-ben szokottabb a megkopaszt.

MEGKOPASZODIK, (meg-kopasrodik) ősz. k.

Szoros ért. emberről mondjuk, midőn haja elmegy, s feje csupaszszá lesz. Harminctéves korában már meg-kopaszodott. V. ö. KOPASZ.

MEGKOPASZT, MEGKOPPASZT, (meg-ko-j paszt v. -koppaszt) ősz. áth. Széles ért. az állati testet j hajától, szőrétől, gyapjától, tollától megfosztja, s bő-' rét csupaszszá teszi. Szűkebb ért. a madárnak tollait ' kitépi. Megkopasztani a ludat, a sUínivalé csibét,

• verebet. Átv. ért. valakit ruhájától, pénzétől megfoszt;

; erszényét meghúzza valakinek. Megkopatttottak ben-j nünkeí át utonáUók. A hamis ben-játszótársak

megkopott-tolták St. V. ö. KOPASZT.

MEGKOPIK, (meg-kopik) ősz. k. Viselés vagy dörzsölés által megvékonyodik, külső takarója, meze, héja, kérge stb. megfogy. Megkopik a ruha. Megkopik a kerékrín. V. ö. KOPIK.

MEGKOPINT, (meg-kopint) ősz. átb. Oly tes-tet, mely ütésre kopogni szokott, gyöngébben fit meg.

Kalapácsosai megkopintani a falat. Újjal megkoptníaai a hordót. Erősebbféle ütést és hangoztatást jelent a megkoppanl.

289 MEGKOPLAL—MEGKOROSODIK MEGKÓROSODIK—MEGKOTYFOL 290 MEGKOPLAL, (meg-koplal) ősz. áth.

Koplal-va helyreüt Koplal-vagy kipótol Koplal-valamit. Amit egy nap elfe-csérel, három nap alatt megkoplalja. V. ö. KOPLAL.

MEGKOPLALTAT, (meg-koplaltat) ősz. áth.

Embert vagy állatot koplalni kényszerit, éhség által megkínoz. A hadi foglyokat megkoplalíatni. V. 5.

KOPLAL.

MEGKOPOGAT, (ineg-kopogat) ősz. gyak. áth.

Többször kopogva megüt valamit. Megkopogalni át ajtót, a falat. Megkopogatni a hordókat. A harkály megkopogatja a fákat. V. ö. KOPOG.

MEGKOPPAD, (meg-koppad) ősz. önh. Szoros ért. madarakról mondják, midőn tollaik kihullanak, azaz megvedlenek. Szélesb ért. haja, szőre, gyapja elhull.

MEGROPPANT, (meg-koppant) ősz. áth. 1) Bizonyos testet, mely az ütést köp hanggal viszonoz-za, erősebben megüt; lágyabban ütve: megkopint. 2) Úgy nevezett koppantóval a gyertya hamvát elveszi.

Koppantsd meg ott a gyertyát.

MEGKOPPASZT, (meg-koppaszt) ősz. áth. 1.

MEGKOPASZT.

MEGKOPTAT, (meg-koptat) ősz. áth. Viselés által eszközli, hogy valami ruhanemű megkopjék. V ö. KOPIK.

MEGKORBÁCSOL, (meg-korbácsol) ősz. áth.

Korbácscsal megver. Megkorbácsolni a vásott gyere-ket. Megkorbácsolni a vadászebet, a szilaj lovat. Külö-nösen birói Ítélet következtében korbácscsal megcsap.4 nemtelen kéjkányokal megkorbácsolni. V. ö. KORBÁCS.

MEGKORHAD, (meg-korhad) ősz. Önh. Mond-ják fáról, midőn vén korában megnedvesttl, megpur-hásodik. A meg felcserélhető el igekötővel. V. ö. KOR-HAD.

MEGKORHASZT , (meg-korbaszt) ősz. áth.

Korhadttá tesz (bevégzetten). A meg felcserélhető el igekötővel. .

MEGKORHOL, 1. MEGKURHOL.

MEGKORMOSODIK, (meg-kormosodik) ősz. k.

Kormossá leszen.

MEGKORODZIK, (meg-korodzik) ősz. k. L.

MEGKOROSODIK. „Ha hat (leány) közül egyet el-adnak, a többinek valamely klastromban kell megko-rodzani." (Mikes Kelemen).

MEGKORONÁZ, (meg-koronáz) ősz. áth. Vala-mely fejedelmi személy fejére innepélyes szertartás-sal fölteszi a koronát. A magyar királyokat át eszter-gomi érsekek szokták megkoronázni. V. ö. KORONA.

MEGKORONÁZÁS, (meg-koronázás) ősz. fa.

Innepélyes szertartás, midőn valamely fejedelmi sze-mélyt megkoronáznak. V. ö. KORONÁZÁS.

MEGKOROSÍT v. —KÖRÖSIT, (meg-korosít) ősz. áth. Időnek előtte korossá tesz, megvénít vala-kit A sok bv, szenvedés, betegeskedés megkárosította St.

MEGKOROSODIK , (raeg-korosodik) ősz. k.

Megöregedik, megvénhedik, életének azon korára jut, melyben az ember hanyatlásnak indul

Gyön-AKAD. lAOT BSOTÍB IV. KOT.

gédebb és kíméletesebb kifejezés mint „a meg-vénül. «

MEGKÓROSODIK, (meg-kórosodik) ősz. k.

Kórossá lesz.

MEGKORPÁZ, (meg-korpáz) ősz. áth. Korpá-val meghint, megkever, ifegkorpámi a sertések elede-lét, moslékját. A szűcsök megkorpáttdk a birkőbőrt.

Átv. ért. valakit keményen megfedd, megdorgál, szap-pan nélkül megmos, megkorhol, vagyis ügy tesz vele, mint szűcsök a bőrrel, melyet korpás csávával puhí-tanak mej.

MEGKÓRÚL, (meg-kórúl) ősz. önh. Réglesen (pl. a Debreczeni Legendáskönyvben, Nádor-codex-ben stb.) ám. kórossá lesz, megbetegszik.

MEGKÓSTOL, (meg-kóstol) ősz. áth. 1. MEG-ÍZLEL.

MEGKOSZMÓSODIK, (meg-koszmósodik) ősz, k. Koszmóssá lesz (egészen).

MEGKOSZORÚZ, (meg-koszorúz) ősz. áth. Va-lakit v. valamit koszorúval ékesít. Afegkottordtni a költót, műveset. Megköszönteni a mennyatszonyt. Meg-koszorúzni a stMeáwy sírkeresztjét. V. ö. KOSZO-RÜZ.

MEGKOSZORÚZÁS, (meg-koszorúzás) ősz. fa.

Cselekvés, illetőleg díszítés, kitüntetés, midőn meg-koszorúznak valakit vagy valamit.

MEGKOSZOSÍT, (meg-koszosít) ősz. átb. Esz-közli, hogy valamely állat koszossá legyen; a rajta lévő koszt más állattal közli. A tisztátalan tartás meg-kostosüja a juhokat. Egyik koszos maian megkoszostí-ja a másikat. V. ö. KOSZ, KOSZOS.

MEGKOSZOSODIK, (meg-koszosodik) ősz. k.

Testén kifejlik, vagy mástól ráragad a kosz. A tisz-tátalanul tartott fej megkostosodik. Egyik koszos bir-kától a többi is megkostosodik. V. ö. KOSZ.

MEGKOSZTOL, (meg-kosztol) ősz. áth. Koszt-tal, azaz póznával le- vagy megver. V. ö. KOSZT, (2).

MEGKÓTÁZ, (meg-kótáz) ősz. áth. Kótáraleír.

Szokottabban: lekótáz.

MEGKOTLIK, (meg-kotlik) ősz. k. Mondják a tyúkról, midőn tojni megszttn, beteges hangon kotog, tollait felborzasztja, és tojásra ülni vágy. Egyet tojott, s megkotlott. (Km.). V. ö. KOTLÓS.

MEGKOTOR, (meg-kotor) ősz. áth. Valamit ko-torva megkavar, öszvevissza forgat Megkotorni póz-nával a sarat. Megkotorni a zsebet. Megkotorni a kutat.

ám. a benne levő sarat, iszapot kitisztítani. V. ö. KO-TOR.

MEGKÓTYAGOSODIK v. —KOTYOGÓSO-DIK, (meg-kótyagosodik v. — kotyogósodik) ősz. k.

Tréfásan szólva, ám. megborosodik, megpityósodik.

MEGKÓTYOSODIK, (meg-kótyosodik) ősz. k.

Eredetére nézve: nyelve nehezen mozogván mintegy tyúk módjára kotyog. Tréfásan 1. MEGKÓTYAGO-SODIK.

MEGKOTYFOL, MEGKOTYVASZT, (meg-kotyfol v. —kotyvaszt) ősz. áth. Kotyvasztva/, koty-folva megfőz.

19

291 MEGKOTYTYAN—NEGKÖNNYEBBÍT MEGKÖNNYEBBÜL—MEGKÖBMÖL 292 MEGKOTYTYAN, (meg-kotytyan) ősz. önh.

Valamely nedves vagy lágy test ütődés által koty han-git vistoDoz.Megkotytyan álé, ha belevetik a gombóctot.

A híg IStye minden lépésre megkotytyan. Mondják tyúkról is, midőn koty hangon kezdi szólítani csibéit.

Atv. ért midőn azt mondjak valamiről, hogy meg tem kotytyan, azt jelenti, oly kevés, mely távol sem elég bizonyos czélra. Annyi tű évi kiadása, hogy négy öt éter forint meg sem kotytyan nála. Ezen hasonlat a torkon lemenő ital kotytyanátától kölcaönöztctctt.

MEGKOVÁCSOL, (meg-kovácsol) ősz. áth. Va-lamit kovácsféle munkával megvasal. Megkovácsolni tű iljdon lí; szekeret.

MEGKOVÁSZOL, (meg-kovászol) ősz. áth. Ko-vászszal megkever, megéleszt. Megkovástolni a kenyér-nek való litztet. Megkovásiolni a savanyítani való ka-poittát, ugorkát.

MEGKOZMÁSÍT, (meg-kozmásít) ősz. áth. Va-lamely ételt kozmásan készít el. MegkotmátUani a kását, rántott. V. ö. KOZMÁS.

MEGKOZMÁSODIK, (meg kozmásodik) ősz. k.

Valamely étel kozmás szagot és ízt kap. V. ö. KOZ-MÁS.

MEGKOZMÁSÚL, (meg-kozmásúl) ősz. önh. 1.

MEGKOZMÁSODIK.

MEGKÖLT, (meg-költ) ősz. áth. Eszközli, hogy élesztő vagy kovász által valamely tészta megkel jen, megdagadjon. Megkölteni a fánknak való tésttát.

MEGKÖLYKEZIK, (meg-kölykezik) ősz. k.

Mondják kutya és macskanemű nőstényekről, sőt pat-kányokról, és egerekről is, midőn megfiadzanak. Meg-vetőleg szólva, megkölyketik a némber, midőn törvény-telen gyermeket szül; máskép: megfattyatik.

MEGKÖN, (meg-kön) ősz. önh. v. MEGKÖN1K (meg-könik) ősz. k. Fölötte elérik pl. a szilva. Mikor késő őszszel a hóharmat a szilvát megsanyargatja, s ez öszveránczosodik és esik, mondják : megkönt a ttü-va. A leányról is vénülőjében mondják: meg kezdett könni. (Tájszótár). V. ö. KÖN.

MEGKÖNNYEBBÉDIK, (meg-könnyebbédik) ősz. k. 1) Valamely testnek súlymértéke megkeves-bedik. A nedves tettek kútáradat által megkönnyebbed-nek. 2) Átv. ért. ami az érzékekre, kedélyre, testi és lelki erőre nyomasztólag hatott, a maga nemében megenyhül, megkisebbedik. Baja, betegsége megköny-nyebbedett. Sorsom jóval megkönmegköny-nyebbedett. Innen: meg-könnyebbedett a szive, lelke, ám. a kellemetlen, fájdal-mas benyomások enyhültek.

MEGKÖNNYEBÖÍT vagy — KÖNNYESEIT, ősz. áth. 1) Bizonyos testnek sulyinértékét kisebbé teszi, terhéből elvesz valamit. 2) Eszközli, hogy va-lamit kevesebb fáradsággal lehessen tenni, gyakorol-ni. A közlekedett jó utak, stábad járáskelét által

MEGKÖNNYEBÖÍT vagy — KÖNNYESEIT, ősz. áth. 1) Bizonyos testnek sulyinértékét kisebbé teszi, terhéből elvesz valamit. 2) Eszközli, hogy va-lamit kevesebb fáradsággal lehessen tenni, gyakorol-ni. A közlekedett jó utak, stábad járáskelét által

In document COLLEGE LIBRARY (Pldal 150-158)