CSER, CSERZ

MEGCSIGÁZ, (meg-csigáz) ősz. áth. Szoros tulajd. ért csigaféle kínzó szerrel meggyötör, megtör valakit Hajdan a bűnről vádlottakat vallatáskor meg szokták csigátni. Átv. ért akármiféle testgyötrő esz-közökkel megkinoz. Megcsigátni a vonómarhát. Éh-séggel megcsigázni valakit. V. ö. CSIGÁZ.

MEGCSIKAR, (meg-csikar) ősz. áth. Csikarva nyomkod vagy megfog. A gyomorról is mondják, mi-dőn valami benne rágást okoz. A savanyu bor meg-csikarta a gyomrát.

MEGCSIKLAND, (meg-csiklaud) ősz. áth. 1) Illetés, ingerlés által eszközli, hogy csiklandjék vala-mi. Fűszállal megcsiklandani valakinek orrát, talpát.

2) Az érzékeny, ingerlékeny állatot, különösen em-bert csiklandás által mozgásba hozza, ingerii. V. ö.

CSIKLAND.

MEGCSIKOL, (meg-csikol); lásd : MEGCSIK-LAND.

MEGCSÍKOL, MEGCSÍKOZ, (meg-csíkol v.

-csíkoz) ősz. áth. Csíkokkal megtarkáz, valamin csí-kokat von keresztül.

MEGCSIKÓZIK, (meg-csikózik) ősz. k. Csikót ellik. Megcsikózik a kanczaló, a kanczaszamár. V. ö.

CSIKÓ. Tréfásan mondják paripáról, midőn ülőjét ledobja.

MEGCSILLAGOZ , (meg-csillagoz) ősz. áth.

Csillaggal vagy csillagokkal ellát; különösen vala-mely irományban, könyvben csillagfonna vagy más jegyeket csinál , melyekhez azután észrevételeket csatol.

MEGCSILLAN, (meg-csillan) ősz. önh. Vala-mely csillám vagy fény egyszerre feltűnik.

MEGCSILLAPODIKv. —CSILLAPUL (meg-csillapodik v. —csillapul) ősz. k. Csillapodva megáll;

mozogni, nyugtalankodni, háborogni megszün. Meg-csillapodott v. megcsUlapúlt a szélvész, tengeri hullám-zás. Atv. ért a háborgó indulat lecsendesedik. Harag-ja megcsiUapodott. V. ö. CSILLAPODIK.

MEGCSINÁL, (meg-csinál) ősz. áth. Csinálva bevégez, kellctig megtesz, megkészít valamit Külö-nösen, mondják kézmivekről. A varga a sarut, a la-katos a zárt, a* asztalos a széket megcsinálta. Néha ám. az elromlottat megigazítja, helyre hozza. Az el-törött ablakot megcsinálja az Üveges. V. ö. CSINÁL.

MEGCSÍP, (meg-csíp) ősz. áth. Csípve megfog, megszúr, megsért Ujjakkal megcsípni valakinek állat, orezáját. A kis madár megcsípi a vele játszónak kesét.

Megcsípte a kígyó, bolha, tetll, daráit, méh. Kakái csípje meg !

„Hangya meg ne csípje szép fehér lábadat"

Zrínyi.

Néha ám. valakit véletlenül rajta ér valamin, ée meg-fog. Megcsípték a tolvajt. Atv. ért megcsípte a dér a növényeketBiztató gyanánt is használják, parancsoló módban. Uttu, kormos, csípd meg ! V. ö. CSÍP.

MEGCSIPDEL, (meg-csipdel) L. MEGCSÍP KED.

MEGCSEPÉGET, (meg-csipéget) ös«. áth. ás gyak. Gyakran ismételve megcsíp. A madárka mtg-csipegeti a csukrot. „Megcsipegeted kis falatomat*

Kazinczy Ferencz. V. ö. CSIPÉGET.

MEGCSIPKÉD, (meg-csipkéd) őaz. gyak. átfc.

1) L. MEGCSIPÉGET. 2) Atv. ért fulánkos, elesés szókkal illetget, apró elmélkedéssel meguáfolgat Az Írót megcsipkedni hibáiért. V. ö. CSIPKÉD.

MEGCSIPKEZ, (meg-csipkéz) ősz. áth. Csipkék-kel ékesít, vagy csipkésen kimetél, kiczifraz. Meg-csipkézni a fejkötöt. Megcsipkétni a kendőt, kötényt.

Megcsipkésni a papirt, bőrt. V. ö. CSIPKE.

MEGCSÍPŐSÍT v. - CSIPÖSIT, (meg-csípőeft) ősz. áth. Eszközli, hogy bizonyos fokig vagy kellőleg csípőssé legyen valami. Az erjedés megcsiposíti a nutí-tot. V. ö. CSÍPŐS.

MEGCSIRÍZÉL v. — CSIRIZEL, (meg-csirízél) ősz. áth. Csirizzel megken, megragaszt Megcsiritelni a bort, a papirt.

MEGCSISZÁROL, (meg-csiszárol) L MEGCSI-SZOL.

MEGCSISZOL, (meg-csiszol) ősz. áth. Csiszolva megsímít, mcgfényesít valamit Megcsiszolni a viatfot padolatot. Megcsiszolni a vasat. Márványlappal

meg-csiszolni a papírt. V. ö. CSISZOL.

MEGCSODÁL, (meg-csodál) ősz. áth. Valamit igen csodál, s bámulva mintegy ráfeledkezik. Rokon hozzá a szűkebb jelentésű megigéz, mely a megcso-dálásnak egyik nemét teszi. V. ö. CSODÁL.

MEGCSÓKOL, (meg-csókol) ősz. áth. Csókkal megérint, megillet, megtisztel, üdvözöl stb. valakit v.

valamit Megcsókolni a kedves gyermeket. A fiú meg-csókolja szüléje kezét. Megcsókolni valamely képet. Meg-csókolni a rég nem látott hazai földet. V. ö. CSÓKOL.

MEGCSOMÓSODIK, (meg-csomósodik) ősz. k.

Csomók teremnek rajta, csomóssá alakúi, csomókba tekerődzik. Némely vén fák, pl. füzek, jegenyék neg-csomósodnak. Inai megcsomósodtak A tisztátalanul tartott szór, haj megcsomósodik. Ha nem keverik a lisz-tet , vagy nedves helyen tartják, megcsomósodik. V. ö.

CSOMÓ, CSOMÓSODIK.

MEGCSOMOSZOL, (meg-csomoszol) ősz. áth.

Csoinoszolva öszvezúz.

193 MEGCSONKÁZ-'MEGCSÓVÁL MEGCSÖKIK- MEGCSUSZAMLIK 194 MEGCSONKÁZ, (meg-csonkáz) ősz. gyakoritó

áth. Aminek több iga, szára stb. van, ezeket egymás után megcsonkítja. Megesonkámi a fit-, a nyár-, a tölgyfát stb.

MEGCSONKÍT v. —CSONKIT, (meg-csonkít) ősz. áth. Csonkává alakít Megcsonkítani a kést, kar-fiol. Valakit megcsonkítani, ám. valamely tagját, pl.

kezét ujját, lábát elvágni. V. ö. CSONKA, CSONKIT.

MEGCSONKÍTOTT, (meg-csonkított) őst. mn.

Akit vagy amit csonkává tettek. Megcsonkított vitetek.

MEGCSONKÚL v. —CSONKUL, (meg-cson-kúl) ősz. önh. Csonkává alakúi, olyanná lesz. Meg-csonkul a torony, ha kúpját leveti a förgeteg. V. ö.

CSONKA, CSONKUL.

MEGCSONKULT, (meg-csonkult) ősz. mn. Ami csonkává lett Menykoctapástól megcsonkult fa.

MEGCSONTOSÍT v. -CSONTOSIT, (meg-csontosít) ősz. áth. Csontjaiban megerősít. Átv. ért.

valamely nézetben, véleményben merevvé, rögzötté, hajthatatlanná teszen.

MEGCSONTOSODIK, meg-csontosodik) ősz. k.

Csontjai megerősödnek, megvastagosznak. Nyúlánk fiú volt, » hogy megctontosodott! Átv. ért. valamely lá-gyabbféle test csont gyanánt megkeményedik. A gyermek porotogói idővel megcsontosodnak. Képes ki-fejezéssel ám. bizonyos eszmében, véleményben, hi-bás szokásban megrögzik, hajlíthatatlan leszen.

MEGCSONTOSÚL v. —CSONTOSUL, (meg-csontosúl) ősz. önh. 1. MEGCSONTOSODIK.

MEGCSORBÍT v. — CSORBIT,(meg-csorbít)ösz.

áth. Eszközli, hogy csorbává legyen valami, (bevégzet-tea).Megosorb(tania cserépedényt, itoegpoharat.Megcsor-btíani a kottát, wántóvasat, kitt, kardot. Átv. ért. bi-zonyos egészben kárt tesz, midőn valamely részétől megfosztja. Megcsorbítani valakinek birtokát. V. ö.

CSORBA, CSORBÍT.

MEGCSORBÚL v. —CSORBUL, (meg-esorbúl) öez. önh. Valamely erőszak következtében csorbára törik. Megcsorbúl a köbe ütött kotta. A lágy vasú kés hamar megcsorbúl. Keménybe harapott, s megcsorbúlt a foga. Átv. ért. bizonyos részének elvesztése által kárt, hiányt szenved. V. ö. CSORBA, CSORBUL.

MEGCSORDÚL v. —CSORDUL, (meg-csor-ddl) ősz. önh. Egyszerre csordulni kezd. Megcsordólt a* ég, ám. esni kezd. Megesordúlt át erest, azaz a háztetőn levő nedvesség pl. az olvadó hó az ereszen csorogni kezd. Ha megcsordul Vhtcse, megtelik a pin-rzt. A köznép időjóslata Vincze napja (január 22-ik) körül.

MEGCSOSZSZAN, (meg-csoszszan) 1. MEG-CSUSZSZAN.

MEGCSÓVÁL, (meg-csóvál) ősz. áth. Majd erre majd arra fordítva mozgásba hoz valamit, mint a csóvát szokták. A szopó bárány megcsóválja farkát.

Bottonkodva megcsóválta fejét. A stalnnatekercset meg-csóválni, hogy a bele tett tüzes taplótól lángra kapjon.

V. ö. CSÓVA, CSÓVÁL.

ABID. H ÁG V SZÓTÁR IV. KÖT.

MEGCSÓKIK, (meg-csökik) ősz. k. I. MEG-CSÖKKEN.

MEGCSÖKKEN, (meg-csökken) ŐSE. önh. Ál-talán, ami bizonyos haladásban, előmenetelben, emel-kedő vagy magas állapotban volt, azt tovább foly-tatni megszűnik, vagy épen alábbszáll. A virágzásnak indult kereskedés háború alatt megcsökken. Ereje igen megcsökkent. V. ö. CSÖKKEN.

MEGCSÖKÖNTÖSÖDIK, (meg-csökönyösödik) ősz. k. Csökönyös természetűvé lesz.

MEGCSÖKÖTT, (meg-csökött) ősz. mn. Törpén v. pályán maradt.

MEGCSÖMÖRLIK, (meg-csömörlik) ősz. k. Va-lamitől megundorodik, csömört kap. Igen rost, vagy kövér ételtől megcsömSrleni. V. ö. CSÖMÖR.

MEGCSÖMÖSZÖL, 1. MEGCSOMOSZOL.

MEGCSÖRDÍT v. — CSÖRDIT, (meg-csördít) ősz. áth. Eszközli, hogy egyszeri csőr hangot adjon.

Megcsördítni a kardot.

MEGCSÖRDÜL v. —CSORDUL, (meg-csördűl) ősz. önh. Egyszerű csőr hangot ad.

MEGCSÖRGET, (meg-csörget) ösa. áth. Eszköz-li, hogy többszörös csőr hangot adjon.

MEGCSÖRREN, (meg-csörren) 1. MEGCSÖR-DÜL.MEGCSÖTLIK, (meg-csötlik) 1. MEGBOTLIK.

MEGCSÚCSOSODIK, (meg-csúcsosodik) ősz. k.' Valamely test csúcsossá alakul. Ás elsoványodott em-ber álla megcsúcsosodik. Ráspolás, kostörUlés által megcsúcsosodik a vaslemet. V. ö. CSÚCSOS.

MEGCSÚFÍT v. —CSÚFÍT, (meg-csúflt) ősz.

áth. Valamit csúffá tesz. Fölcserélhető vele az elcsú-fít. Személyre vonatkozólag, ám. meggyaláz, valakin olyasmit követ el, mi által gúnynak, megvetésnek tárgyává lesz. V. ö. CSÚF, CSÚFÍT.

MEGCSÚFOL v. —CSÚFOL, (meg-csúfol) ősz.

áth. Valakit csúf gúnynévvel illet, s olyan mint meg-gotemberet, megctudarot. Szélesb ért. ám. megcsúfit.

Továbbá a vadászok nyelvén ám. megsebesít, megtép, megszakgat. Megcsúfolja a medve azt, kit megtép; a vadkan a kutyát, melyet megsebesít. (Bérczy Károly vadászműszótára).

MEGCSUKORGAT, a székelyeknél ám. meg-zsugorgat.

MEGCSÚNYÚL v. — CSUNYUL, (meg-csú-nyúl) ősz. önh. Csúnya alakot ölt, csúnyára változik.

(t>evégzetten).lfi2y szép fiú volt, s hogy megcsunyúU ! Baranyában mondják ebről,midőn megvesz, megdühö-dik. Amegcsunyult ebet agy ön kell iUni.V, ö.CSUNYA.

MEGCSÚPOZ, (meg-csúpoz) ősz. áth. Valamit ceúpozva megtetéz, csáppal ellát. Megcsúpozni a szé-nabaglyát. V. ö. CSÚP.

MEGC8URDÚL, (meg-csurdúl); 1. MEGCSOR-DÚL.MEGCSURRAN, (meg-csurran); 1. MEGCSOR-DÚL.MEGCSUSZAMLIK, (meg-csuszamlik) ősz. k.

Tartósabb, távolabbra ható csúszásnak indul. Más-13

195 MEGCSÚSZIK - MEGCZIBOG AT MEGCZIRÓKÁL—MEGDERMED 196 kép: megctuszamik, megesuszamodik. Különbözik tőle

a megcsúszik, hogy ez kisebb, rövidebb ideig tartó siklást jelent, és a megcsuszszan, melyben az an kép-ző egyizeri tényt jelent, s ám. kezd csúszni.

MEGCSÚSZIK y. —CSÚSZIK, (meg-csúszik) ősz. önb. Lába akaratlanul egyszerre megsikamlik, s a kellő irányt eltéveszti. Megcsúszott, s kimenült bo-kában a lába. V. ö. CSÚSZ, CSÚSZIK.

MEGCSUSZSZAN, (meg-csnszszan) ősz. önh.

Csuszszanva megmozdul, odább csuszszan. Megcsusz-szant a jégen » eleteti. Itt a meg ám. el. V. ö.

CSUSZ-SZAN.

MEGCSÜNIK, (meg-csünik) ősz. k. Fejlődésé-ben ellankad, épségéből alábbszáll, hanyatlik. V. ö.

CSÜNIK; MEGCSÖKIK.

MEGCZÁFOL, (meg-czáfol) ősz. áth. Valamely állítást, véleményt ellenokok által visszatorol, meg-semmisít, hamisnak, hibásnak mutat meg. Megcxáfol-ni át ettenpárti szónok beszédét. Át alperes ügyvéde megczáfolta a fölperu Ügyvédének vádjait. Atv. ért.

alkalmaztatik személyre is, vagy állításokat, vélemé-nyeket tárgyazó müvekre. Ily híres szónokot nehéz megczáfolni. Valamely könyvet, értekezést, hírlapi csik-ket megczáfolni. Itt ÍB nem a meg a czá/oZ-ban van a vitsta értelme. Egyébiránt ezen alapfogalom van a la-tin refuto, és német widerlegen szókban is.

MEGCZIBAKOL, (meg-czibakol) ősz. áth. Va-lakit üstökénél fogva megránczigál. Máskép: meg-ezibál. V. ö. CZIBAK, CZIBAKOL.

MEGCZIBÁL, (meg-czibál) ősz. áth. 1. MEG-CZIBAKOL.

„Várj alakos, mond a leány, Meg lesz te is próbálva,

S ha a próbát ki nem állód, Törökül megczibálva."

Somló, Kisfaludy. S-tól.

MEGCZIFRÁZ, (meg-czifráz) ősz. áth. Valamit czifrán készít el, fölékesít

„A szép tejesút is megczifrázza magát"

Zrínyi.

Különösen mondják énekről, zenéről, és tánczról.

Ctsifrátd meg ott a nótát. Ugyan megctifrásla a frís magyart. V. ö. CZIFBA.

MEGCZIMBÁL, (meg-czimbál) ősz. áth. L.

MEGCZIBAKOL.

MEGCZENÉZ, (meg-czinéz) ősz. áth. Czinönt-vénynyel vagy lemezzel megfuttat, illetőleg beborít vagy megbéllel valamit. Megczinezni a konyhai rézedé-nyeket.

MEGCZIKKALMAZ, (meg-czirkalmaz) ősz. áth.

Czirkalommal megkerít, meghatároz valamit Megezir-halmozni a horda fenekét.

MEGCZmOGAT, (meg-czirogat) ősz. gyak. áth.

Hizelegve,kedveskedve megsimogat valaki t v. valamit Különösen valamely állatot szőr mentében megsi-mogat Megczirogatni a kedves fiú arczdt. A pajkot ló

nyakát megetirogatni. Átv. ért valakit kedveskedő, nyájas, édes szavakkal megkerít

MEGCZIRÓKÁL, (meg-czirókál) ősz. áth. 1.

MEGCZIROGAT.

MEGCZÖVEKÉL, (meg-czövekél) ősz. áth. Czö-vekekkel megerősít, megékel, bekerít Megexoeekebn a part oldalát, hogy be ne omoljon. Megczövekdni a fövényt. Megczövekdni a kútágast, hogy el ne dőljön.

V. ö. CZÖVEK.

MEGCZUCZOBÁZ, (meg-czuczoráz) ős*, áth.

Megczibál, megrángat, megfogdos. Jólmegctvozorázta a gazdasizony a szolgálóját. (Kriza J.).

MEGCZUKROZ, (meg-czukroz) Ősz. áth. Czu-korral meghint, megédesít Megczvkrozni a fánkot, keserű, salátát, kávét. V. ö. CZUKOR.

MEGCZUPPAN, (meg-czuppan) ősz. önh. Meg-hallik, midőn czupp hangot ad. Megcsappant ajkán a csók. V. ö. CZUPPAN.

MEGDAGAD, (meg-dagad) ősz. önh. Dagadva meggyül, felmagasodik. Az orbánctos homlok, ara megdagad. A kSszvényes láb, vtikóros test megdagad.

A kelő tészta megdagad. Megdagad az áradó folyam.

„Nem jártam így életemben, Minden ér megdagadott."

Kisfaludy S.

Mondják különösen oly testekről, melyek nedv által felfúvódnak, némi terjedelmet kapnak. Megdagad « vízbe mártott szivacs, kenyér. A szárat faedényt, ab-roncsot vízbe tenni, hogy megdagadjon. V. ö. DAGAD.

MEGDAGASZT, (meg-dagaszt) ősz. áth. Esz-közli, hogy valami megdagadjon. Megdagasztani a kenyérnek való tésztát. Megdagatztani a tapasznak való tárt. Tárgyeset nélkül ám. a dagasztást elvégzi. Én már megdagasztottam. V. ő. DAGASZT.

MEGDALMAHODIK, (meg-dalmahodik) ősz.

k. Megtestesedik, különösen potrohosodik. V. ö. DAL-MAHODIK, DÖLMECZ.

MEGDARÁL, (meg-darál) ősz. áth. A gabonát úgy megtöri, úgy megőrli, hogy dara legyen belőle.

Megdarálni a búzát, árpát. Tárgyeset nélkül, a dará-lást elvégzi. Mi már megdaráltunk. V. ö. DARA.

MEGDECZEGTET, (meg-deczegtet) ősz. miv.

1) Eszközli, hogy fogai vaczogjanak. 2) L. MEG-DÖCZÖGTET.

MEGDEGED, (meg-deged) ősz. önh. A széke-lyeknél deged egyrészről a mély hangú dagad, más-részről a gebéd módosulata, ez utóbbi értelemben mintha dOgtid, azaz ,döglik' volna. Degedj meg, azaz gebedj meg. (Kriza J.) ^l

MEGDEGETÉL, (meg-degetél) ősz/ áth. De-gettel beken valamit 1. DEGET.

MEGDEKECZÉL, (meg-dekeczél) 1. MEGDE-GETÉL.

MEGDERMED, (meg-dermed) ősz. önh. Meg-merevedik, rugékonyságát, hajlékonyságát' elveszti, különösebben fagyás által. Nagy hidegben kezem

197 MEGDERMESZT-MEGDOLGOZ! MEGDOLHODIK—MÉGDÖGÖNYÖZ

lábam megdermedt. Megdermed a rSt vad nem meg-doglik. (Bérczy Károly). V. ö. DERMED.

MEGDERMESZT, (meg-denneszt) ősz. áth. Esz-közli, okozza, hogy megdermedjen, hidegtől megme-revedjék valami.

MEGDESZKÁZ, (meg-deszkáz) Ősz. áth. Bizo-nyos tért, vagy testet deszkákkal beföd. Megdestkát-m a gyalogKdat, nobát, folyótól, padlátt. V. ö.

DESZKA.

MEGDÉZMÁL, (meg-dézmál) ősz. áth. Szoros ért. a dézmát, azaz tizedet kiveszi valamiből. Megdu-málni a mutiot. Szélesb és átv. ért. valamely ingó jó-szágnak egy részéterőszakkal, a birtokosnak bele nem egyezése nélkül elviszi. A hivatlan vendégek, éjjeli ctavargók megdétmálták oc élettárt. A márkatopok megdésmálták a gulyát. V. ö. DÉZMA.

MEGDIADALMAZ, (meg-diadalmaz) ősz. áth.

1. DIADALMAZ alatt.

MEGDICSÉR, (meg-dicsér) ősz. áth. Dicsénre helyesel, jóváhagy valamely tettet, müvet, s illetőleg a tettnek, műnek szerzője iránt méltányló elismeré-sét nyilatkoztatja. Megdictírni a tanulók morgóimat.

A vetér megdieiérte vitet tereget. V. ö. DICSÉR.

MEGDICSÖÍT, (meg-dicsőít) ősz. áth. Dicső-vé, híressé tesz, kitüntet Nevét valamely jelet tett ál-tal megdictSUeni. A nagy hazafit emlékuobor álál-tal meg-dict&Üeni. Különösen erkölcBÍ,vallási érdememéi fogva felmagasztal. Itten a jámborokat mennyortfághan meg-dietSÜi. V. ö. DICSŐ, DICSŐÍT.

MEGDICSŐÜL, (meg-dicsőttl) ősz. önh. Dicső-vé, híressé, kitűnővé lesz. Vüághirü jótétemények ál-tal megdietMni. Különösen, erkölcsi, vallási érde-mekért az űdvőzűlt szentek sorába emelkedik; mint-egy mennyei fénytől körűlsngározva felmagasztalta-tík. V. ö. DICSŐÜL.

MEGDIKICSÉL, (meg-dikicsél) ősz. áth. Dikics nevű csizmadiakéssel megszúr, megsebesít

MEGDOB, (meg-dob) ősz. áth. Dobva eltalál, megüt, megsért valakit v. valamit Lapddval, kövei, tárral megdobni valakit. V. ö. DOB, ige.

MEGDOBÁL, (meg-dobál) ősz. áth. ^Többször megdob, meghajigál.

MEGDOHLIK, MEGDOHOLL1K, (meg-dohlik v. — dohollik) 1. MEGDOUOSODIK.

MEGDOHOSÍT v. —DOBOSIT, (meg-dohosít) ősz. áth. Egészen dohossá tesz.

MEGDOHOSODIK, (meg-dohosodik) ősz. k.

Meglepi a doh, megromlik a dohtól. A nedvei helyen tartott littt, gabona megdohotodik. V. ö. DOH; DO-HOS.

MEGDOHOSÓL v. —DOHOSUL,

(meg-doho-•úl) ősz. önh. 1. MEGDOHOSODIK.

MEGDOLGOZ, (meg-dolgoz) ősz. áth. Gyön-gédtelen kifejezéssel, valakit megdolgozni ám. az el-lenvéleményü, más akarata embert vastagabbféle czá-folatokkal, gúnyokkal, szemrehányásokkal stb. meg-torkolni. Néha szelídebb ért. valakit megdolgozni, ám. szép módjával, rábeszéléssel magunk részére

meghódítani, megnyerni. Csak alsó írásmódba való kifejezés.

MEGDOLHODIK, (meg-dolhodik) ősz. k. Táj-divatos szó megdohollik, v. megdohotodik helyett

MEGDORGÁL, (meg-dorgál) ősz. áth. Dorgál-va, azaz keményebb szavakkal megfedd. A pajkot gyermeket megdorgálni. V. ö. DORGÁL.

MEGDORHOL, (meg-dorhol) ősz. áth. A széke-lyeknél ám. meghengerel; megmangorol.

MEGDOROSZOL, (meg-doroszol) ősz. áth. 1) A gyomtól a földet éles kapával megtisztítja. Különö-sebben 2) másodszor kapálja meg a szőlőt

MEGDÖBBEN, (meg-döbben) ősz. önh. Szoros ért. a megijedt embernek szive rendkívüli mozgásba (döbögésbe) jön. Vastag hangon: megdobban. Szélesb ért. hirtelen megijed, meghökken;

„Műiden vázárnyékra remeg s megdöbben az asszony."

Barótí Szabó D.

V. ö. DÖBBEN.

MEGDÖBBENT, (meg-dőbbent) ősz. áth. Esz-közli, okozza, hogy megdöbbenjen valaki, hirtelen ijedésbe ejt

MEGDÖBÖCSKÖL, (meg-döböcsköl) ősz. áth.

A székelyeknél ám. megnyomogat, meggyúr; máské-pen : megtUctlcöl, megdöröctköl; nálunk szokottabban -.

megdömöctköl. A bihal a térdivei megdöböctköli az em-bert. (Kriza J.).

MEGDÖCZÖGTET, (meg-dőczögtet) ősz. miv.

Dőczögős úton jól megrázat

MEGDÖF, (meg-dőf) ősz. áth. Valamely neki-taszított szúró eszközzel megsért Egyik bajvívó a maiikat kardjával megdöfni iparkodik. Kittel, t&rrel, villával megdöfm valakit. Öntökével megdöfni a lattu bivalt. V. ö. DÖF.

MEGDÖGLESZT, (meg-dögleszt) ősz. áth. Esz-közli vagy engedi, hogy valami megdöglik.

MEGDÖGLET, (meg-dőglet) ösa. áth. Régiesen ám. megdögleszt „Ó csodálatos hívság, ó keserű mé-rög, siralmas szereim kazdagságoknak bősége, minek döglecz (dögletsz) meg ennye embőröket" Nádor-codes. Továbbá dögleletessé tesz. „Oly annyira meg-dögleték az eget (levegő eget) hogy nagy döghalál követközék belőle." (Debreczeni Legendáskönyv).

MEGDÖGLIK, (meg-dőglik) ősz. k. Dögölve elvész. Köz szokás szerint mondják emberen kívül minden állatról, midőn élni megszűnik. Megdöglik, máskép: meggebed a ló, ökOr, dittnó, jvk. MegdSgle-nek a Indák, verebek. Megdöglik a légy. A méhtői mintegy kegyeletből szokták mondani, hogy meghal.

Ellenben az emberről csak megvetésből használják.

Nem halt meg, hanem megdöglött. Dögöljél meg. A szé-kelyeknél : degedj meg. V. ö. DÖGLIK.

MÉGDÖGÖNYÖZ, (meg-dögönyöz) ősz. áth.

Tulajd. ért dögőnynyel, azaz döfő eszközzel, megsznr-kál. Szélesb ért. ököllel, vagy valami kemény

kéz-13*

199 MEGDÖHÖL—MEGDRÁGUL MEGDSÁMBÁZ—MEGEBÉDEL 200 bélivel megpufogat, megdönget, jól megver. V. ö.

DÖGÖNYÖZ.

MEGDÖHÖL, (meg-döhöl) ősz. áth. A széke-lyeknél ám. megver. Jól megdöhöllek. (Kriza J.}.

4 MEGDŐJT, (meg-dőjt) 1. MEGDÖNT.

MEGDŐL, 1. MEGDŐL.

MEGDÖMÖCSKÖL v. --DÖMÖCZKÖL,(meg-dömöcsköl v. — dömöczköl) ősz. áth. Gyömöszölve, gyúrva, tömve megnyomogat valamit. A székelyek-nél (m 6-vel fölcseréltetve): megdöböcsköl. TömöszölS fával megdömöoskölni a szőlőt. Atv. ért. ököllel

meg-dönget. V. ö. DÖMÖCSKÖL.

MEGDÖMÖCZKÖZ, (meg-dömöczköz) ősz. áth.

Dömöczki módra kiczifráz. V. ö. DÖMÖCZKÖZ.

MEGDÖNCZÖL, (meg-dönczöl) ősz. áth. Meg-taszigál. Győrmegyei tájszó.

MEGDÖNGET, (meg-dönget) ősz. áth. Ököllel, vagy valamely kemény eszközzel úgy megütöget va-lakit v. valamit, hogy szinte dong bele. Megdöngették a hátát. A gyapjwsákot megdöngetik, hogy több férjen bele. V. ö. DÖNGET.

MEGDÖNGÖL, (meg-döngöl) ősz. áth. A csűr földét lapos vastag bikk v. más fanyelű deszkával meg-veri, megegyengeti,bogy simává lesz. Kezdi széki szó.

V. ö. MEGDÖNGET; és DÖNGÖL.

MEGDÖNT, (meg-dönt) ősz. áth. Eszközli, hogy megdüljön valami. A szél és zápor negdönti a kövér vetéseket. V. ö. MEGDÜL. Átv. ért. megdönteni az ellenfél okoskodásait, am.crösebb érvekkel megczáfolni.

MEGDÖNTHETETLEN v. —DÖNTHETLEN, (dönthet(et)len) ősz. mn. Amit nem lehet meg-dönteni. Megdönthetetlen érvek, indokok. Határozó-ként : megdönthetetlen módon, megdönthetetlenül.

MEGDÖRDÜL v. —DÖRDÜL, (meg-dördül) ősz. önh. Megkezdi a dörgést. MegdSrdiU az ég. Ha megdördOlnek az ágyúk, mindenki ragadjon fegyvert.

V. ö. DÖRÖG.

MEGDÖRGÖL, (meg-dörgöl) ősz. áth. Dörgöl-ve megtöröl, megvakar, megfényesít, megsimít vala-mit. Sáros lábát szalmává} megdorgált. A disznó meg-dörgöli át ágasnál viszkető hátát. Kopárral megdörgölni a. rozsdás késeket, mocskos faedényeket. V. ö. DÖRGÖL.

MEGDÖRÖCSKÖL, (meg-döröcsköl) 1. MEG-DÖBÖCSKÖL.

MEGDÖRZSÖL, (dörzsöl) ősz. áth. A meg-dörgöl igének kicsinyített módosítása, s ám. meg-dörgölés által kisebb részekre tördel, vagy gyöngédebben dör-göl valamit. Tenyerek közölt megdörzsölni az öregre ap-rított dohányt. Ujjakkal megdöntölni a kenyérmorzsát.

V. ö. DÖRZSÖL.

MEGDRÁGÍT, (meg-drágít) ősz. áth. Eszközli, okozza, hogy drága ára leszen valaminek. A habom megdrágítja az élelemsterekeí. V. ö. DRÁGA.

MEGDRÁGUL, (meg-drágúl) ősz. önh. Vala-minek ára, becse megnő, fölemelkedik. Bős* termés után megdrágul a gabona. A nagy vám miatt némely külföldi áruk igen megdrágultak.

MEGDSÁMBÁZ, (meg-dsambáz) ősz. áth. A székelyeknél ám. megérintget, megver. (Kriza J.).

MEGDÚCZOL, MEGDUCZOL, (meg-ddczol) ősz. áth. Dúczczal megerősít, megtámaszt Megd&ctoltn a roskadó félben levő falat. Átv. ért. megdönget;

ököllel hátba ver.

MEGDUGÚL, (meg-dngúl) ősz. önh. Valamely likas, csöves testnek vagy eszköznek nyilasa betömő-dik. Afegdttgúl a pipaszár, a Icűtesö. Megdugúl az orr, midőn nem szelei. A belekre vonatkozólag, ám. ke-mény széke van, szükségét nem végezheti.

MEGDUMÉZ, (meg-dnméz) ősz. áth. Székely tájszó, ám. megdönget.

MEGDUNTAT v. FELDUNTAT, (meg- v. fel-duntat) ősz. áth. A székelyeknél ám. felduzzaszt Kriza J.

MEGDÜRÁLJA MAGÁT, 1. DÜRÁL alatt MEGDURRAN, (meg-durran) ősz. önh. A dur-rogást megkezdi. Mtgdvrrannak az álgyúk, mozsarak.

MEGDÜHÍT, (meg-dfihít) ősz. áth. Dflhöíw?

tesz, víziszonyféle ragályos nyavalyába ejt.

MEGDÜHÖDIK, (meg-dűhödik) ősz. k. A düh féle betegség meglepi; megveszekedik. Baranyai táj-szólás szerént: megcsunyúl. Az ebek nagy szomj, vagy forróság miatt megdlihödnek. A veszett kutya marásától mtgdlOiödni. Máskép: megvesz. V. ö. DÜH.

MEGDÜHÖSÖDIK, (meg-dühösödik) ősz. k. 1.

MEGDÜHÖDIK.

MEGDÜHÜL, (meg-dühül) ősz. önh. 1. MEG-DÜHÖDIK.

MEGDÜL, (dfil) ősz. önb. 1) Háttal meg-veti magát, hanyatt fekszik. Mondják magát elvető, szemtelen nőről. 2) A szárba ment fű, gabona, s egyéb gyönge növény önterhe, vagy külerőszak miatt lehanyatlik. A fejbe ment siírü gabona, nagy szélben vagy záporban megdtíl. V. ö. DŰL v. DŐL.

MÉGÉ v. MÖGÉ, (még-é) névh. Megfelel ezen kérdésre : hová t A viszonynevet alanyesetében köve-ti, s ám. azon helyre,mely a viszonynév által jelentett tárgy után fekszik , pl. Ajtó megé bvjt. Kályha megé tenni valamit. Különösen szereti maga mellé venni a ,hát' főnevet. Állj a, hátam megé. „Csak nézzen előre és háta megé (= hátra) is." (Gr. Eszterházi M. ná-dor levele 1645-ből). „Hát megé nézvén," „hát megé fordulván." „Ő kezeit hát megé kötőzék." (Regi ma-gyar Passió. Toldy F. kiadása 82.106. 1.). A Tatrosi codexben eléjön mind magánosán : „0 tanejtványi közzől sokak ménének megé"; „Én mcgém"; mind ,hát' szóval is : „Elfordóla hát megé"; „Ki hát megé néz." Személyragozva : megém (szokottabban : hátam megé), megéd, megéje, megénk, megétek, megéjök. így önállólag ugyan nem igen divatozik, de használható épen úgy, mint mellém melléd, álam álad, elém eléd, fölém föléd stb. V. ö. MÉG.

MEGEBÉDEL, (meg-ebédél) ősz. önh. Az ebé-det elvégzi. Már mi megebédeltünk, amint látom, ti még hozzá sem fogtatok.

201 MEGECSETEL—MEGEGYEBUGYÁL MEGEGYEL—MEGEGYEZIK 202 MEGECSETEL, (meg-ecsetel) ősz. áth. Ecsettel,

ecset segítségével megfest, megszínel; vagy megken.

MEGECZETÉSÉDIK, (meg-eczetésédik) öiz. k.

AE erjedésnek azon nemébe megy által, melyet ecze-tesnek mondunk. Megeesetetedik a bor, tér. V. ö.

ECZETÉSÉDIK.

MEGECZETÉSÍT , (meg-eczetésít) ősz. áth.

Eszközli, hogy valami eczetessé, vagy eczetté váljék.

Eszközli, hogy valami eczetessé, vagy eczetté váljék.

In document COLLEGE LIBRARY (Pldal 105-114)