MAGAMENTSÉG, I. MAGAMENTÉS
31 MAGAS—MAGA8BÍTÁS M ÁG A8BODIK—MAGASSÁG 32 alul-fölttl hegyes a mintegy árral ellátott, s innen a
neve; tehát összetett szó a mag és ár főnevekből.
(Kardos.)
MAGAS, (mag-as) mn. tt. magas-t v. —át, tb.
—ok. Ami bizonyos fölszinen vagy síkságon többé-kevesbbé fölemelkedett, s az által a föld középpont-jától valamivel távolabbra esik. Ellentéte: alacton, mély. Magot hegyek. Magas fekvésű orttág. Magot vár, magot torony, magot hát. Ki magáiról nét le, ha-mar szédíti feje. (Km.). Magosról nagyobbat eshetni.
(Km.). Ez nekem magot, el nem érhetem. Különösen aránylag véve, ami föntebb áll, mint rendesen szokott.
Magas a víz, midőn árad. Magot tenger, mely a par-toktól távol úgy látszik, mintha azoknál emelkedet-tebb volna. (Tenger magaslata). Magas homlok, mely a rendes mértéket fölülhaladja. Magas vatták. Ma-gas fák. MaMa-gas asztal, mely átv. ért. jelent oly asztalt is, melyen nincs mit enni. Magas kalap, süveg.
Magas sarkú csizma, aripb'. Aki magasra hág, nagyot esik. Átv. ért. ami a maga nemében másokat felülmúl, mihez hozzáadni nem sokat lehet, pl. magas hangok, melyek a rendes, és közép hangokon fölül emelked-nek, melyek a gégének nagyobb erőködése, és öszve-szorulása által nyomulnak ki. Magasra hangolt hegedű.
Magas áron tartani, venni valamit, szokottabban : nagy áron. A polgári életben ám. mások fölötti álla-pot, rangra, születésre nézve. Magot áttás,hivatal,s*ár-mazás. Magas ministerium. Egyébiránt ezen értelem-ben sokszor a ft> használtatik pl. fSrendü, fShivatalú, fSméUótágv személyek. Általán megjegyzendő, hogy a német AocA-nak a magyarban nem mindig a magas, hanem gyakran a nagy, és többször a/8 felel meg, pl.
Hóhér Marki, nagy piacz v. föpiacz : eine hohe Schvle, főiskola, v. főtanoda. Hohe Zeit, nagy idő stb.
Mértanilag magasnak mondatik, ami függőleges irányban bizonyos fölszinen fölemelkedik, s valamely határozott pontig ér. Egy ölnyi magot ember, ki tal-pától feje tetejéig véve egy ölet üt meg. KVnyöknyi, lábnyi, hUvelyknyi magas testek.
Hasonló hozzá a latin mogmiwstb.l. föntebb MAG (2), elvont gyök.
MAGASAN, (mag-as-an) ih. Bizonyos mértékig, vagy aránylag fölemelkedve. Magasan rakni a ka-zalt. Magatan tartani, hordosni a fejét. Magasan stál-longani, repülni.
„Magasan repül a daru, szépen szól."
(Népd.).
Néha ám. kevélyen, rátartósan. Magasan hordozza az orrát. A vizsláról is mondják : Magasan hordja át orrát a vietla, ha,kereséskor fejét emelten tartja.
MAGASBÍT, MAGASBIT, (mag-as-b-ft) átb. m.
magasbit-ott, htn. —m* v. —ont, pár. —». Magasbbá tesz valamit, tulajd. és átv. ért. Mogasbtíani át épüle-tet, katalt, osztagot, ágyat. Magasbítani valaminek árát, becsét. Magatbtíani át adót. V. ö. MAGAS.
MAGASBÍTÁS, M AGASBITÁS, (mag-as-b-ít-ás) fn. tt magatbitás-t, tb. —ok, harm. szr. —a.
Cselek-vés , mely által valamit magasabbá teszünk, vagy magasabbra emelünk. Bókon hozzá: nagyobbtiái.
MAGASBODIK, mag-as-b-od-ik) k. m. magat-bod-tam, —tál, —ott. 1. MAGASODIK.
MAGASÉUL, MAGASÉUL, (mag-as-b-úl) önh.
m. magatbúlt. L. MAGASODIK.
MAGASDAD, (mag-as-d-ad) kicsiny, mn. tt magasdad-ot. Aránylag keveesé maga*, nem igen ma-gas. „Egy gyermek, mikoron valami magasdad helyen juhokat őrizne." Pesti G. meséi. Néha ám. valami ke-véssel magasabb, mint lennie kellene.
MAGASHANG, (magas-hang) ősz. fn. Általán, vékonyabbféle emelkedett hang. Különösen legmaga-sabb férfi hang (tenor). Nyelvtani ért. máskép : fel-hang, vékonyfel-hang, milyenek : e, é, i, S, ü. Elletéte:
mély—, v. ál—, v. vastaghang, pl. a, o, u.
MAGASHANGU, (magas-hangú) ősz. mn. Nyelv-tani ért oly szókról mondjuk, melyekben magas ön-hangzók uralkodnak, pl. egyenes, görbe, irigy. Máskép:
felhangv, vékonyhangv.
MAGASHEGYSÉG, (magas-hegység) ősz. fn. A közönségesnél emelkedettebb hegység.
MAGASI, NEMES—, PÓR—, faluk Vas m.;
helyr. Magasi-ba, —bán, —Mi.
MAGASÍT, (mag-as-it) áth. m. magastí-ott, pár.
—«, htn. —m v. —ani. Valamit magassá tesz, fölemel.
MAGASLAT, (mag-as-1-at) fn. tt magaslat-ot, harm. szr. — a. Magas, fölemelkedett térség. A csil-lagászoknál ám. magasság; 1. MAGASSÁG 3).
MAGASMART, erdélyi falu Belső-Szolnok me-gyében ; helyr. Magasmart-on, —ró, —ról.
MAGASODÁS, (mag-aa-od-ás) fn. tt. magaso-dás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Valakinek v. valami-nek fölfelé emelkedett irányban haladó növekedése.
Némely növények magasoddsa hamar halod.
MAGASODIK, (mag-as-od-ik) k. m. magasod-tam, —tál, —ott. Mintegy önhatólag, belső erejénél fogva magassá leszen, fölemelkedik. Magasodnak a nOoétben Iev8 fák. Magasodik a serdülő ifjú. Magaso-dik át áradó folyam, az egymás fölé torlódó jég.
MAGASPART, falu Bars megyében, puszta Hont m.; helyr. Magaspart-on, —ró, —ról.
MAGASRENDÜ, (magas-rendű) ősz. mn. Fő-rangú, főrendfi. Magasrendü, polgári, katonai, papi személyek.
MAGASRÓNA, (magas-róna) ősz. fn. Magasan fekvő rónaság, máskép: fensOc.
MAGASSÁG, (mag-as-ság) fii. tt. magasság-ot, harm. szr. —a. 1) Valamely tárgynak azon tulajdon-sága, melynél fogva magasnak mondatik. Hegyek, tor-nyok, házak magassága. „ Mikoron keresztfának ma-gasságára földről felemeltetél." Kinizsiné* Imaköny-vében. Átv. ért szellemi, érzelmi magasság. 2) Függő-leges irányú kiterjedése valamely testnek a föld vagy tenger srine fölött. Némely hegyek több éter lábnyi magastága. Különösen mértani ért azon függőleges vonal, mely bizonyos alapponttól kezdve egy szintén
33 MAGASSÁGBELI—MAGASZ MAGASZT—MAGASZTALT határozott felső pontig terjed, vagyis emelkedik. Éter
Slnyi magassága valamely hegynek a tenger szine fűlött.
E toronynak magassága negyven öt. Az utat négy láb-nyi magastágra emelni. 3) A csillagászoknál, a napnak, holdnak, csillagoknak magassága alatt értetik, azok távolsága a látkörtöl. Égsarki magasság ám. az égsark távolsága bizonyos helynek látkörétől, mely széles-ségnek is mondatik. 4) Átv. ért főrangú személyekre alkalmazva, a német Hoheit utánzása szerént ám. fő méltóság, szorosan véve fejedelmi házakból származott személyeket illető czím. Ö császári k. magassága.
Egyébiránt magyarosabbak, a fenség, fenséges, és 6' fensége. 5) Szintén átv. ért. jelent mennyországot
Dicsőség Istennek a magasságban.
MAGASSÁGBELI, (magasság-béli) ősz. mn. és fii. Bibliai és egyházi nyelven ám. Isten. És te gyer-mek a Sfagasságbeli prófétájának hwattotol. (Káldi Luk. 1. 76.).
MAGASSÁGMÉRÉS, (magasság-mérés) ősz. fn.
Mérés, mely által valamely testnek, illetőleg térnek magasságát meghatározzák. V. ö. MAGASSÁG.
MAGASSÁGMERŐ, (magasság-mérő-) ősz. fn.
Mérőeszköz, mely által valamely testnek magasságát, s a föld színétől való távolságát meghatározzák. (Hő-henme8ser).KülSnosen a tengerészeknél,a csillagok ma-gasságát mérő eszköz.
MAGASSÁGOS, (mag-as-ság-oe) mn. tt sdgos-t v. — át, tb. — ok. Igen magas, nagy magas-aága. Átv. ért. fenséges, fömagasságu. Magasságot királyi hereteg.
MAGASSZÁRU, (magas-szára) ősz. mn. Álta-lán, aminek magas' szára van. Magas stáru növények.
Magattta.ru lábak. Magassiáru csizma, saru. V. ö.
SZÁR.
MAGASUL, (mag-as-úl) önh. m. mogasúl-t. Ma-gassá alakúi, magasra növekedik, maMa-gassá lesz. Fel-magasál ám. magas éraelmekre gerjed; a mindennapi-ságon tál magas eszmékre lelkesül.
MAGASULTSÁG, (mag-as-nl-t-ság) fn. tt. ma-gasultságot. L. EMELKEDETTSÉG.
MAGASZ, (mag-ász) elavult vagy elvont tör-zsök, melyből magastt, magasttot, magasítói erednek, Képzésre nézve olyan mint, horpast, dobost, kopást, topost, csapost, rágóst divatban levő, és mint vigast, marasz, halast, horgast, stb. stb. elvont törzsek, vagy kiavult nevek. Az CMC képző megfelel a tulajdonságot jelentő ás képzőnek, miszerént magast ám. magas, honnan magasttani v. magasztalni ám. magastani ma-gastalni, azaz magassá tenni, valamint kopaszt ám.
kopaszszá, horpastt ám. horpaszszá tesz, stb. Az asz képző t i. csangós kiejtés, mely szerént a susogó s hangot sziszegő M-re változtatják, mint : édest, ked-vest, ezek helyett: édes, kedves. A magast törzsökből lett az egyszerű, de szintén kiavult magasít, mint rá-gást, ragaszt, topost, topánt, stokast, stakastt stb.
Végre ál képzővel magasztal, mint, (apaszt tapasztal, vigaszt, vigasztal, morostt marositól, engestt, engesztel, hirestt hiresttel stb.
AKAD. 3AÖT SIÓTÍB IV. KOT.
MAGASZT, (mag-asz-t) elavult áth. mely he-lyett ma a megtoldott magasztal divatozik. „Azért szolgáljunk szent Apalin asszonynak, hogy ő érdemé-nek miatta . . . . az örök örömbe felmagasztassunk."
Nádorcodex. A Bécsi s Tatrosi codexekben is eléfor-ddl : felmogastt. „És áldott Te dicső szent neved és dicséretes és igen felmagasztatott menden világok-ban." — „Mondjatok úrnak dicséretet és igenfelma-gasztassátok ötét örökké." (Dániel Dl.). Továbbá a Tatrosi codezben : „És ha én felmagasztandom (exal-tatus fuero) földtől mendeneket vonzók én hozjám."
(János. XII.). Katalin verses legendájában :
„Az nagy Istennek ad hálát, S neki ajánlja leányát, Kérvén hogy őt ótalmazja, S országában magasztassa."
(Toldy F. kiadása 26. 1.).
Közvetlen szármáz okai magasétól és magasítói. V. ö.
MAGASZ.
MAGASZTAL, (mag-asz-t-al) áth. m. magast-tal-t. Leginkább átv. erkölcsi ért használtatik, mint az aláz, gyalát, ócsárol igék ellentéte, s ám. bizonyos személyt, (illetőleg tetteit, műveit,) kitűnő dicséretek által mások fölé emel, dicsőit, s mintegy magassá tesz.
A megholt férfi érdemeit dicséröbestéddel magasttolni.
Magasztalni valamely müvet. Égig folmagasttalni va-lakinek jótéteményeit, erényét, vitézségét. Különösen vallási ért. ám. az isteni talajdonságokat hálaérzelem által dicsőíti. Magasztaljuk öt Istent. Magasztalja öt én lelkem át urat. (Káldi Luk. 1. 46.) Átvitten, fel-magasttalni valakitfíim. felakasztani.Ezen igében az ál túlbőségfi képző, mint más némelyekben, pl. akaszt akasztói, vigaszt vigasztal, morastt marasztal, engesz-tel, nehezengesz-tel, hiresttel stb.; a honnan régiesen : magastt.
V. ö. MAGASZ, MAGASZT.
MAGASZTALÁS, (mag-asz-t-al-ás) fn. tt. ma-gasztalás-t, tb. —ok, harm. szr. —a. Cselekvés, illető-leg szó- vagy írásbeli nyilatkozás, melynél fogva va-lakit, vagy bizonyos tetteket, müveket nagy dicsére-tekkel halmozunk, tetézünk. Ellentétei: alátás, gya-látás, ócsárlás, lestolás. A színházból jövök teli vannak az iíj darab magasttalásával. A valódi érdem nem szo-rul magasztaláéra. A fölötte való magasttolás és hazugság aton egy fának dgai.(Km.) Használtatik elvont értelem-ben is a szokatlan magasztalát helyett, » ám. magasz-taló, dicsérő beszéd, vagy azon jelességek, melyeket valakinek vagy valaminek dicséretére elmondanak.
MAGASZTALÓ, (mag-asz-t-al-ó) mn. tt ma-gasttoló-t. Dicséretek, jeles tulajdonságok elmondása által fölemelő, kitüntető. Magasztala bestéd, dicséret, versek.
MAGASZTALT, (mag-asz-t-al-t) mn. tt ma-gasttalt-at. 1) Akit vagy amit földicsértek. Ország-szerte magasztalt férfi. 2) A képzelőtehetségre vonat-kozólag ám. elragadtatásig fellengzö.
35 MAGASZTALTSÁG—MAGAVISELÉS MAGAVISELET—MAGCSEMETE MAGASZTALTSÁG, (mag-asz-t-al-t-ság) fn. tt.
magasztaltság-ot, harm. szr. —a. A képzelőtehetség-nek fellengzési állapota vágj tulajdonsága.
MAGASZTATOS, (mag-asz-t-at-os) mn. tt. ma-gasztatos-í v. —át, tb. —o*. Régiesen ám. az újabb-kori magasztos. „Áldott vagy Te országodnak seéki-ben és igen dicséretes és igen felmagasztatos örökké"
(ét snperexaltatus in saecula. A Vulgata-ban Dániel m. 54.).
MAGASZTOS, (mag-asz-t-os) mn. tt. magast-tos-t v. —át, tb. —ok. Átv. ért. erkölcsileg, vagy szellemileg fenséges a maga nemében, mi az erkölcsi vagy szellemi működés szokott, rendes állapota fölé emelkedik. Magasztos ése, gondolkodás, estemé. Magasz-tos lelki erő. Azon kevés igéink sorába tartozik, me-lyekből ős képzővel melléknevek alakulnak, mint, pi-rít pipi-rítás, takar takarót.
MAGASZTOSÁN, (mag-asz-t-oa-an) ih. Magasz-tos módon vagy állapotban. V. ö. MAGASZTOS.
MAGATARTÁS, (maga-tartás) ősz. fn. Szélesb ért. azon mód, melyet valaki külső viseletében nyil-vánít. Innen lehet, illedelmes vagy illetlen, szerény vagy kevély magatartás. Különösen kedvező ért. ille-mes, szerény, mérsékelt magaviselés. Neille-mes, férfias magatartás.
MAGATARTÓZTATÁS, (maga-tartóztatás) ősz.
ih. Öntartóztatás, önmérséklés, midőn valaki az ösztö-nök, ingerek, rósz hajlamok daczára az illendőség és erény korlátai között marad, midőn az indulatoktól elragadtatni nem engedi magát
MAGATÜRTETÉS, (maga-türtetés) ősz. fn. 1.
MAGATARTÓZTATÁS.
MAGAUNT, (maga-unt) ősz. mn. Aki magama-gának terhére, unalmára van, ki magában örömet, mu-latságot nem talál.
MAGAURA, (maga-ura) ősz. fn. Szabad személy, aki másnak nem, csak magának szolgál. Értelemben tökéletesen megfelel a szanszkrit ssva-pati szónak, melyben szva = maga páti = úr, s melyből néme-lyek a szabad, szláv szvoboden stb. szókat is származ-tatják. Első személyben szólva : magamura pl. ma-gam ura vagyok, másodikban : magadura.
MAGA VETI, (maga-veti) ősz mn. és fn. Aki, mint mondani szokás, hányjaveti magát, kérkedékeny, pökhendi, hetvenkedő, markapöki. Alsóbb nemű vá-gyakból származó, s gyakran ostobasággal párosult kevélységnek jele. Ki nagyban kevélykedik, az nem magaveti. Máskép : magahányó, magahányaveti.
MAGAVETISÉG, (maga-vetiség) ősz. fn. Het-venkedő, kérkedékeny, magát hányóvető, fitogtató em-ber tulajdonsága.
MAGAVETŐ, (maga-vető) ősz. mn. 1. MAGA-VETI.
MAGAVISELÉS, (maga-viselés) ősz. fn. A cse-lekvésnek azon módja, melyet valaki külső szokások-ban, és erkölcs! tettek gyakorlásában követni szokott.
Pajkos, parasztos, műveletlen, gyermekes magaviselés.
Sterény, úri, müveit, férfias magaviselet. A többi
sze-mélyekkel : magamviselés, magadviselés stb. „Jó ma-gadviselés jobb az aranynál." Az asszonyok tisztek-ről. 1622. (Thaly K. gyűjt.). Vagy ma szokottabban elválasztva : magam, magad viselete, magunk viselése.
Még szokottabban : magaviselet.
MAGAVISELET, (maga-viselet) Ősz. fn. Elvon-tan véve ám. magaviselés, vagyis azon szokások, tet-tek, melyek valakinek magaviselését teszik. (Conduit).
A többi személyeknél szokottabb az elválasztás : magam viselete, magad viselete, magmik viselete stb.
MAGAVISELETÜ, (maga-viseletű) ősz. mn. ,JÓ' vagy ,rosz' és ezekkel rokon értelmű szókkal öszve-illesztve használjuk : jó magaviseletü, rost magavise-leté. A régieknél : magaviseld'.
„Vala az nagy kegyes magaviselő."
Lakadalmi vers 1036-ból. (Thaly K. gyűjt).
MAGAVONOGATÁS, (maga-vonogatás) ö»z. fii.
A nem akarásnak azon neme, midőn valaki különféle ürügyük, mentegetődzések alatt vonakodik valamit tenni.
MAGAZIN, (francziául : magasin, olaszul : ma-gateino , melyet közönségesen a spanyol magacen v.
almagacen v. almaccn szóból módosultnak tartanak, ezt ismét az arab nyelvből származottnak hiszik, kü-lönben persául is : magzen v. mohién , törökül : ma-haza) ; fn. tt. magazin-1, tb. —ok. Tár, valamely kész-let (áruk, könyvek stb.) elhelyezésére vagy eladására is. Átv. ért. iratgyfijtemény, időszaki irat valamely szakmában. Kérdésbejöhet: van-e ezen szó összefüg-gésben a magyar magszin szóval ? V. ö. MAGSZIN.
MAGBAB, (mag-bab) ősz. fn. Bab, melyet kü-lönösen magnak, azaz elültetésre szemeltek ki.
MAGBAROM, (mag-barom) ősz. fn. Általán te-nyésztésre szánt, és tartogatott barom, pl. gnlyabeli tehenek, ménesbeli anyakanczák, stb.
MAGBÉL, (mag-bél) ősz. fn. A növény magvá-nak héjában, burkában levő szíjas vagy lisztes anyag.
L. MAG alatt.
MAGBORJÚ, (mag-borjú) ősz. fn. Üszőborjúk, melyeket a végre nevelnek fel, hogy szaporítsanak, e illetőleg szaporodjanak.
MAGBUGA, (mag-buga) ősz. fn. Növények bu-gája, melyben a magok foglaltatnak, pl. a magvas-kender magbugája.
MAGCSA, (mag-csa) fn. tt. magcsát. Kis mag, magocska. Különösebben a növénytanban a termő le-veleken kifejlődő hólyagosa vagy szümölcs, vagy a mag durványa (rudimentum) mely a növény virágzása után maggá képes fejleni. (Ovulnm). Ilyen magcsákkal van megtelve minden maghon.
MAGCSÁKÓ, (mag-csákó) ősz. fn. Növénynem a húszhímesek seregéből és sokanyások rendéből; csé-széje öt- nyolcz hasábu v. metszésfi, bokrétája nyolcé szirmú, vaczka aszú, magvai hosszú-szőrös- kalászo-sak. (Dryas.)
MAGCSEMETE, (mag-csemete) ősz. fű. Erdő-szeti nyelven az erdővágásokban azon hajtások,
me-37 MAGDA—MAGICSÁL MAGISZÁK—MÁGLATÜZ 38 lyeket nyeséskor meghagynak, hogy idővel
növeked-jenek, és erdőt képezzenek. Tudnivaló, hogy a leg-szebb növésfi hajtásokat hagyják magcsemetének.
MAGDA, MAGDI, MAGDUS, női kn. L MAG-DOLNA.
MAGDI8ZNÓ, (mag-disznó) ősz. fa. Tenyész-tésre szánt és tartogatott emedisznó, máskép : magló-distnó, vagy egyszerűen : magló.
MAGDOLNA, (a sziriai nyelvből eredett, jelen-tése felmagatftalt); női kn. tt Magdolnát. Magdale-na. Kicsinyezve, vagy rövidítve: Magda, Magdát, Magdi, néhutt: Mancsa, Manczi.
MAGDOLNAFÜ, (magdolna-fü) ősz. fn. A gyö-könkékhez tartozó növényfaj ; másképen köznéven : bécti fii, római nárdus; növénytani néven : római gyS-toönke. (Valeriána celtíca).
MAGEVŐMADÁR, (mag-evő-madár) ősz. &.
Közneve azon madárnemeknek, melyek különféle nö-vények magvaival élnek.
MAGFA, (mag-fa) ősz. fn. 1) Magról nőtt fa. 2) így nevezik a vágáskor itt-ott lábaikon hagyott szebb tenyészésü fákat, melyeket magzás végett hagy-tak meg.
MAGFÉSZEK, (mag-fészek) 1. MAGHON.
MAGFOLYÁS, (mag-folyás) ősz. fn. A nemi magnak elfolyása. Különösen betegség neme, melyben a nemi mag a betegnek akarata ellen folytonosan cse-peg. (Gonorrhea). Orvosi nyelven : ondófoh/de. V.'ö.
KANKÓ.
MAGFURÓ, (mag-foró) ősz. fn. A zsizsikhez igen hasonló féregfaj, melytől azonban fonalforma, és tőben vékonyabb csápjai által különbözik. Ezen fé-regnek hernyói a gabonák és hüvelyes vélemények magvaiban sok kárt tesznek. (Bruchus. L.)
MAGHAL, (mag-hal) ősz. fn. Azon halak, me-lyeket a halastavakban szaporítás végett meghagynak vagy máshonnan hoznak.
MAGHÁM, (mag-hám) ősz. fn. A növénymag héja, vékonyabb vagy vastagabbféle hártyája, mely a magbélt beburkolja. L. MAG alatt.
MAGHÁZ, (mag-ház) ősz. fn. 1) Gabonatár, élet-tár, hol a szemes gabonát tartják, magszin. 2) Szokot-tabb ért a szántóvetők nyelvén a felszántott föld ba-rázdái között elvonuló medres vonal, vagy ültetéskor azon lyukak, melyekbe a magokat vetik. 3) L. MAG-HON.MAGHÉJ, (mag-héj) 1. MAGHÁM.
MAGHÓLYAG, (mag-hólyag) ősz. fn. L. ONDÓ-HÓLYAGCSA.
MAGHON, (mag-hon) ősz. fn. A növénytanban a virág legbelső részében kifejteni szokott termőleve-lekből alakuló magcsatartó, melyben a megterméke-nyülés után vagy egyenesen a mag, vagy a magrejtő fejlik ki. (Germen, ovarium). Némelyek szerént: mag-fittek, Diószeginél : magtat.
MAGICSÁL, (mag-ics-a-al) áth. m. magicsált.
Némelyek szerént: mdgiesdl. Balaton mellékén ám.
halmoz, felpúpoz, egymás fölé rak valamit, pl. a vízi
betegségben fekvőnek feje alatt felmágicsálják a ván-kosokat, hogy meg ne fűladjon. Világos, hogy gyökre és alapfogalomra rokon a magot szóhoz, s eredetileg rövid : magicsál. Az ict középképző gyakorlatos ki-csinyítő jelentéssel bír, mint a kariétól, döngiesél igék-ben. Legközelebbi rokona a halmazt, rakást jelentő mágia.
MAGISZÁK, (mag-iszák) ősz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendéből; csészéje öt egyenetlen fogú, virágzás után öszvelapúl; lapjai kikanyargatott fogasak, s benne a magvak öszvelapít-vák, bokrétája tölcséres. Magva négy. (Asperugo.)
MAGJA, tájdivatos kiejtés Mágia v. Máglya, helyett. 1. MÁGLA.
MAGKÁPOSZTA, (mag-káposzta) ősz. fn. Ál-talán, mindenféle káposzta, melyet, mint mondani szo-kás, magba menni hagynak, hogy utóbb ültetni vagy vetnivaló magvát vegyék.
MAGKERESKEDÉS, (mag-kereskedés) ősz. fn.
Kereskedés különféle növények, nevezetesen kerti, zöldséges, hüvelyes vélemények magvaival.
MAGKERESKÉDŐ, (mag-kereskedő) ősz. fn.
Személy, ki különféle, nevezetesen kerti, zöldséges, hüvelyes vetemények magvaival kereskedést .fiz. Kü-lönbözik tőle a gabonakeretkedS.
MÁGLA, (mág-ol-a) fn. tt. mágiát. Széles ért.
halmaz, rakás, egymásra tetézett valami, vagy holmi, pl. mágiában áll a pénze ám. rakáson, halomban. Ba-laton mellékén Szálában nagyobbféle rakásba, bog-lyába halmozott széna, melyet körülbelül négy vagy hat ökrös szekér elvisz. Gyöke mag, röviden mag egy a magot szónak gyökével, mert a máglyában is alapfo-galom a magasság. Mag gyökből lett az elavult magol, ám. magassá alakít, csinál, innen magoló, magola s öszvevonva: mágia, s ékezve : mágia. Rokon hozzá a mágictál, \. ezt. Különösen így nevezik az egymásra halmozott rőzsefát, vagy ölfát, kádárfát. Innen mág-iára vagy máglatüsre Ítélni a boszorkányokat ám. meg-gyujtott farakásra. Sándor I. szerént némely tájakon jelent hat kévéből álló rakást. Szabó Dávid szerént harmincz itczét tartalmazó mérték neve is, azonban a vidéket, hol ez értelemben divatozik, nem nevezi. Dió-szegi füvészkönyvében máglatzederj, a húuzhímesek seregéből és sokanyások rendéből való, és a szederjek neme alá tartozó növényfaj, mely a mamától abban különbözik, hogy levelei többnyire hármasak (s talán innen a mágia nevezet), szára kék hamvas, hátragör-bült fulánkos, nyelei hengeresek, gyümölcse fekete.
(Rubus occidentalis.) A mágia szót jobbára lágyítva ejtik és írják : máglya, tájdivatosan : magja ; de szo-rosan az elemzéshez tartva okszerűbb a mágia.
MAGLAPÉL, (mag-lap-él) ősz. fn. Növénynem az öthímesek seregéből és kétanyások rendéből. Vi-rágai felemások, nősek, és nőstények ugyanazon tö-vön. Bokrétája nincs, magva egy, kerek, lelapított, és innen a neve. (Polygonum.)
MÁGLATÜZ, MÁGLYATÜZ, (mágia- v. mág-lya-tűz): Halomra rakott fának égése, különösen,
8*
39 MAGLÉ—MÁGNESTŰ MAGNYITÓ—MAGPILLE 40 melyben régente némely népek a halott testeket
meg-égették.
MAGLÉ, (mag-lé) ősz. ín. Sándor István szerint ám. gyümölcsök magvaiból égetett szesz vagy szeszes ital. Nincs divatban.
MAGLÓ, (1), (mag-ol-ó) mn. és fa. tt. magló-t.
Széles ért. magolni, azaz tenyészteni, szaporítani való nőstény. Egyébiránt csak szoros ért a disznóról, emsé-ről használtatik. A malactok kötői meghagyni a mag-lónak valót. Ha a magló disznó nem ttaporít, kivestik görgőjét, s meghitlalják.
MAGLÓ, (2), (mag-ló) ősz. fn. Anyaló, anya-kancza, melyet szaporítás végett tartanak. Sándor Ist-ván szerént jelent csődört is, mely szintén elémozdí-tójaa szaporításnak.
MAGLÓCZA, falu Sopron m.; helyr. Maglóctá-ra, —n, —ról.
MAGLÓD, falu Pest m.; helyr. Maglód-ra, —ön,
—ról.
MÁGLYA, 1. MÁGLA.
MAGMÉH, (mag-méh) ősz. fn. Azon kasméhek, melyeket rajzás végett meghagynak, mig a többieket megfojtják, hogy méözket vegyék. Rendesen a nehe-zebb kasuakat szokták megtartani, és pedig, némi mé-hészeti babonából, páratlan számmal.
MÁGNÁS, (középkori latin szó, olasz és spanyo nyelven magnáte, a latin magnus szótól, mely ám nagy); fa. tt. mágnás-t, tb. —öt. Fó'rendü űr. Őr szágnagy, mely osztályhoz tartoznak nálunk a hercze gek, grófok, bárók, hivatalból minden zászlós urak és főispánok, ha különben csak nemesi rendből valók volnának is: tágasabb értelemben az egyháznagyok vagy főpapok is, ú. m. érsekek, püspökök stb.
MÁGNES, (a hellén-latin nyelvből kölcsönzött) fn. tt. mágnes-t, tb. —ék, hann. szr. —e. A vásároz-nék bizonyos faja, melynek azon sajátságos tulajdon-sága van, hogy a vasat magához húzza, s ha szaba-don függő állapotba tétetik, két ellenkező pontjai a földsark felé fordulnak, egyik az északi, másik a déli földsark felé. Ez természetes mágnesnek mondatik, s különbözik a mesterséget, mely különös kezelés által készíttetik. Minthogy a mágnes egy része észak, má-sika dél felé vonzódik : innen a magyar természettu-dósok delej vagy delej néven nevezik.
MÁGNESES, (mágnes-es) mn. tt mágnesés-t v.
—ét, tb. —ék. Mágnesi erővel, tulajdonsággal biró magyarosan : delejes. Mágnesét vas.
MÁGNESEZ, (mágues-éz) áth. m.
mágnesés-tem-—tél, —éti, pár. —*. Bizonyos testet mágnes! ere-jűvé képez, magyarán: delejes.
MÁGNESI, (mágnes-i) mn. tt mágnesi-t, tb.
MÁGNESI, (mágnes-i) mn. tt mágnesi-t, tb.