A médiatér tipológiája

Ha tipológiát keresünk, adódik a hagyományos média – újmédia megkülönböztetés, előbbi alatt értve az analóg korszak (interaktivitást nélkülöző) eszközeit (nyomtatott sajtó, rádió, televízió stb.), utóbbi alatt a digitális kommunikáció révén létrejövő médiaeszközök ösz-szességét. Utóbbin belül szokás különbséget tenni az ún. webegyes és webkettes időszak között, utóbbi esetén a közösség köré szerveződő szolgáltatások összességét értve (közösen létrehozott tartalmak, közösségi hálózatok stb.). Míg a webegyes időszakban a tartalmat a szolgáltatást nyújtó biztosítja, a webkettes időszakban azt a közösség maga szolgáltatja (tar-talommegosztás): a felhasználókból tartalomszolgáltatók lettek, természetessé vált, hogy a tudásmegosztás interaktív folyamat (lásd: Wikipedia és társai), mind technológiailag, mind kulturálisan természetessé vált a párbeszéd az online térben.

Putnam a személyes kapcsolatok primátusát tételezi a kattintás-tagság („checkbox membership”) ellenében (Putnam, 2000), s a társas közösség, társadalmi tőke folyamatos erózióját észleli, de elemzésében alapvetően a személyes kapcsolatok vs. webegyes tevé-kenységeket hasonlítja össze, ahol elsősorban az egyoldalú kommunikáció az elsődleges (weblapok). Ezzel szemben ma már az internethasználat módjaiban alapvető különbség mutatkozik a személyes jelenlét-használat és a társas használat-interakció, az egyirányú in-formációszerzés és a többirányú információcsere-megosztás (webkettő) között, s könnyű belátni, hogy interakciós értelemben van különbség a kétféle megközelítés között. Russell vizsgálata alapján (Russel, 2011) a virtuális interakciók képesek a hagyományos társadalmi interakciókhoz hasonló ún. „társadalmi tőkenövekedést” eredményezni. (A társadalmi tőke tulajdonképpen az emberi kapcsolatokban rejlő erőforrás. A társas interakciók növelik ezt az erőforrást, így pl. a toleranciát is). A templomot, könyvklubot felváltotta az e-mail, a

Szoc kozegek.indd 130 2012.09.02. 12:28:00

szociális hálózatok, az azonnali üzenetküldők, s „bár a Facebook nem helyettesítheti a társas bowlingozást (Putnamot parafrazálja Russel, 2011) a virtuális társadalom új fóruma, formá-ja és forrása lehet a társadalmi tőkének”.

A hagyományos médiatér tekintetében kétféle szerepfelfogást találhatunk: a kulturálist és a kereskedelmit (konzumerizmus). Buckingham érvelése szerint e két szerep együtt jelenik meg, nem választható külön, s miután a piac kitiltása se nem megoldható, se nem ésszerű és kívánatos (Buckingham, 2002) egyetlen megoldás marad, mégpedig a felnö-vő generációk felkészítése a piac kezelésére. Bajomi-Lázár is kétféle média-iskolatípust mutat be: a hatás (influence) és a kölcsönhatás (interaction) iskoláját (Bajomi-Lázár, 2006). Az előbbi a befogadó típusú közönséget tekinti etalonnak mint médiafogyasztót, az utóbbi szerint a közönség heterogenitásán túl az üzenetek dekódolásában nem pusz-tán passzív befogadó szerepe van, hanem aktív és kritikus mivolta a hangsúlyos, így adva értelmet a médiahasználat kifejezésnek. Ha elfogadjuk, hogy akár mindkét szerep létezhet (függően a befogadó attitűdjétől, a műsortól, a műsorszolgáltatótól stb.) a mé-dia mind szórakoztató, mind hírközlő, mind kulturális funkcióját értelmezve tekinthet a befogadóra fogyasztóként és használóként (Bajomi-Lázár, 2006).

A befogadó oldaláról három szintet különböztetünk meg: Primer befogadásnak te-kintjük a közvetlen figyelmet, amikor a befogadó a médiumra összpontosít. Szekunder (háttér) befogadás esetén a médiafogyasztás más elsődleges tevékenységgel jár együtt (pl.: vezetés közbeni rádiózás). Tercier befogadáskor a fogyasztó és a médium kapcso-lata csak áttételes, szándékolatlan (strandon szól a rádió).

Más értelemben a médiaelméletek három fő szemlélet köré csoportosulnak. A klasszi-kus kritikai-gyakorlati megközelítés a média meggyökerezettségét, működését, problé-máit kutatja. A fókuszt tekintő megközelítések a médiatér autonóm vagy társadalmi-gazdasági erők általi meghatározottságát vizsgálják, a szemlélet szerinti megközelítések a médiateret kulturális vagy gazdasági megközelítésű elemekre bontják (McQuil, 2003).

Így négyféle médiaszegmens kialakulását vezethetjük le: a médiaközpontú-kulturá-lis szemléletű, a médiaközpontú-anyagi szemléletű, a társadalomközpontú-kulturámédiaközpontú-kulturá-lis szemléletű és a társadalomközpontú-anyagi szemléletű szegmenseket. A 12. táblázat azt mutatja be, hogy melyik nézőpont, mit tekint a médiatérben lényegesnek.

Médiaközpontú Társadalmi központú Kulturális szemlélet Tartalom és szubjektív

be-fogadást tekinti lényeges-nek

A média társadalmi élet-ben betöltött funkcióját és a médiában megjelenő tár-sadalmi tényezőket tekinti lényegesnek

Anyagi szemlélet Strukturális és technikai elemeket tekint lényeges-nek

A társadalmi és gazdasági feltételek kapcsolatát te-kinti lényegesnek

12. táblázat: Médiaelméletek szemlélet és fókusz szerint

132

McQuail (McQuail, 2003) a konvergencia-jelenségekkel kapcsolatban új médiaelmélet kidolgozását tartja szükségesnek. Véleménye szerint felhasználási cél alapján a médiatér 4 fő kategóriára bontható:

Kommunikációs médiumok: ilyen a mobil, az e-mail. Itt a funkció a

kapcsolat-• tartás, így maga a kapcsolat fontosabb az üzenetnél.

Interaktív játék médiumok: ilyenek a számítógépes és hálózati játékok.

Funkció-• ját tekintve az interaktivitás örömét tölti be.

Információkeresési médiumok: mint a web. Ezek az információéhséget

csilla-• pítják.

Részvételi médiumok: ezek a videómegosztók, közösségi hálók. Feladatuk a

kö-• zösségi lét megélését kiteljesíteni.

VI. 4. 1. Generációs metszetek

Az infokommunikációs eszközökkel a fiatalok világa alig hasonlítható a korábbi korok fiataljainak életéhez. Átalakul időháztartásuk, családi, iskolai, munkaerő-piaci státuszuk, másként osztják be, másra használják szabadidejüket, más lesz számukra még e fogal-mak jelentése is, miként átalakul(t) számukra a kapcsolat, a közösség, a szórakozás, a tanulás fogalma is. Az információs társadalom korának egyik legfontosabb problémá-ja, hogy a felnövekvő generációk, beleszületve a digitális korba, miképpen alakítják át az ismert társadalmat – és hogyan alakítja az őket. E modellhez - azaz ahhoz, hogy miképp viszonyul az információs társadalom adta lehetőségekhez egy-egy társadalmi csoport Marc Prensky korosztályi dimenziót rendelt. Az ő digitális őslakosok-digitális bevándorlók modelljének (Prensky, 2001) továbbfejlesztését hívjuk segítségül (az ere-deti modellben a fiatalokat „digitális őslakosnak” (digital natives, N-Gen, netgeneráció) nevezzük, szemben a „digitális bevándorló” idősebb generációval):

A bébi-bumm (Magyarországon sokszor nagy generációnak is hívott)

korosz-• tály a második világháború után a hatvanas évek közepéig bezárólag született. A számítógépet felnőttként ismerték meg, néhányuk használja munkájában, de az közel sem szolgál elsődleges kommunikációs eszközül.

A ma a munkaerőpiac derékhadát alkotó X generáció tagjai fiatalon találkoztak

• az informatikai eszköztárral, tulajdonképpen belecsöppentek a digitális világba.

Tanúi voltak, ahogy a számítástechnika előbb informatikává, majd információs társadalommá bővül. Életükben többé-kevésbé jelen van az internet.

Az Y generáció vagy milleniumi korosztály tagjai kisgyermekként találkoztak az

• internettel, digitális bennszülöttekként magabiztosak az eszközök kezelésében, a hálózati térben való eligazodásban, természetes közegük a digitális univerzum, netes személyiségük tudatosan alakított. Erős médiafüggés jellemzi őket, gyor-san reagálnak a technológiai változásokra. Társas kapcsolatuk egy időben zajlik a valós és virtuális világban, a mobil és az internet használatával helyfüggésük jóval kisebb a korábbi korosztályokénál.

A Z generációt google-generációként is emlegetik, ők az ezredforduló után

szü-• lettek. Tagjai „számítógép-szüzessége” elvesztésekor már a webkettő, a közössé-gi hálózati tér teljességével találkoztak, nem is tudják milyen az élet internet

nél-Szoc kozegek.indd 132 2012.09.02. 12:28:00

kül, elsődleges kommunikációs felületük már nem az e-mail, hanem a közösségi háló. Eszközkezelésük készségszintű, a közösségi oldalakon ezres nagyságrendű ismerőssel rendelkeznek. Jellemző rájuk a multitasking, a párhuzamos cselekvés:

egyszerre írnak blogot, hallgatnak zenét, követik e-mail és közösségi háló forgal-mukat, döntéshozataluk felgyorsul. Természetes közegük az internet, bármilyen digitális környezetben kiismerik magukat. Információforrásuk leginkább a web.

E generáció tagjai nemcsak magukévá teszik, hanem a mindennapokban hasz-nálják és a maguk képére formálják ezeket az eszközöket és tartalmakat, gyakor-latilag nem helyhez kötöttek.

Némiképp mesterkélten már létezik az Alfa-generáció kategóriája is, ami

megje-• lölés a 2010-es évben, vagy azután születetteket jelenti. Bizonyára abban lesznek mások, hogy nem hiszik majd el, hogy ők nem letöltődtek, hanem születtek (ismeretlen karikatúra parafrazálása).

Az Y és Z generáció sok szempontból különbözik a korábbi generációktól, tagjai fogékonyak a kulturális tartalmak iránt, vonzódnak a csoporttevékenységekhez, a közösségi térhez, teljesítményközpontúak, magabiztosak, többnyire azonosulnak(!) a szüleik által vallott értékekkel, magasan képzettek (többségük számára fontos az is-kola, fontos a jó iskolai teljesítmény). Jellemző rájuk a multitasking: egyidejűleg több csatornán „fogyasztanak” (együttes fogyasztásuk meghaladja az egy fő által „fizika-ilag” elérhető mennyiséget és nagy részükben nincs semmilyen reflektív tudatosság a tipikus és megszokott internet-használatuk (pl. letöltés, fájlcsere) jogi-intézményi környezete iránt. E generációk tagjai együtt mozognak a globális trendekkel, elsőként képesek elsajátítani az új technikai eszközök használatát, sokszor az edukációs irányt is megváltoztatva, a digitális világban ők vannak otthon, az idősebbek csupán beván-dorlók. Szocializációs környezetük gyökeresen különbözik a korábbi generációké-tól, ebből adódóan másképp tanulnak, másképp barátkoznak, másképp szórakoznak.

Gyorsan befogadják az információkat, a szöveg helyett a képet és a hangot preferál-ják, előnyben részesítik a véletlenszerű kapcsolódásokat (hypertext), vágyaik azonnali és gyakori kielégítésére törekszenek, előnyben részesítik a játékot a „komoly” munka helyett, a technológiában a kényelmetlen, de szükségszerű társ helyett barátot látnak.

(Prensky, Székely gyűjtése nyomán). A mai ifjúsági korosztályok alapjaiban különböz-nek a korábbi generációk fiataljaitól, s ez a különbség nem elsősorban szubkulturális (öltözködésben, nyelvhasználatban mutatkozik meg), hanem az információszerzési és kommunikációs stratégiákban. Ráadásul a világ változásai nemcsak pszichénk ra-cionális részére hatnak, hanem érzelmi életünket is alapvetően befolyásolják. Sokan az érzelmi feszültséget katarzisélmény nélkül „öntik ki” magukból. A lelki tartal-mak feldolgozás nélküli kieresztését érzelmi inkontinenciának is nevezzük, hiszen az az elvárás kapcsolódik hozzá, hogy „mások tegyenek tisztába” bennünket, leg-alábbis érzelmileg. Így saját érzéseinket rajtuk keresztül éljük meg (gondolhatunk itt a blogoszféra egy részére, kommentek ezreire, de bizonyos identitáshelyzetekre, párkapcsolati aspektusokra, vagy akár a munka világára is) (Tari, 2010).

134