a korábbi fogalmi keretek feszegetése
III. 4. Családi funkciók
Nehezen boldogultunk tehát, amikor a család fogalmát igyekeztünk meghatározni, vé-gül adtunk egyszer egy – természetesen vitatható – meghatározást, másszor egy önde-finíciós rendszert támpontul. Most megpróbáljuk feltérképezni, hogy milyen feladatai, funkciói lehetnek a családnak, illetve ennek tükrében vizsgálni, hogy milyen kiscsoport teljesíti be ezen elvárásokat, és milyen formáció nem.
III. 4. 1. A biológiai-reprodukciós funkció
A biológiai-reprodukciós funkció hagyományosan a belső reprodukciót (saját gyerek) jelentette. A modern társadalomban kétségkívül leginkább ez „puhult fel” ettől, mint feltételtől (értsd: családnak azt nevezve, amely szülői generációja képes szaporodni) a
40
gyereknemzés szándékának, illetve a külső reprodukciónak az elfogadásán át (genetika-ilag nem leszármazó gyermekvállalás: örökbefogadás stb.) a tudatosan vállalt gyermek-telenség elfogadásáig.
Egy egyedül élő, meddőségi problémákkal küszködő nő nem vehet részt lombikbébi-prog-ramban, azaz az állam eltiltja a gyermekvállalástól. Ugyanígy nem megoldott a béranyaság kérdése sem, azaz az állam jelenleg olyan embereket gátol meg a gyermekvállalásban, akik mindent megtennének azért, hogy gyermekük szülessen.
III. 4. 2. A gazdasági funkció
Az ipari társadalmakban először a családnak mint gazdasági egységnek kopott meg (de nem tűnt el) a szerepe. Míg a földtulajdon megőrzése-gyarapítása együtt tartotta – örömben, bánatban – a családot, s a „kikapós menyecske”, a „félrelépő családfő” ezt a jól-rosszul megélhetést biztosító gazdaságot veszélyeztette, addig ez az indusztriális társadalmakban már nem volt szükségszerű.
„Főd a fődhöz házasodik” – mondja a legendás magyar film, a Körhinta „modernizálódó”
szerelmeseinek a régi erkölcsöt képviselő apa. Vagy hogy korábbi, balladás példát említsünk:
a gőgös Gyula Mártonné a halálban sem engedte egyesülni fiát a szép jobbágylánnyal, Kádár Katával.
Ennek ellenére a család még ma is gazdasági (és jövedelmi) egység, hiszen, a ház-tartási munkák, a családi tér karbantartása-fejlesztése, a rászoruló családtagok gondozása és elsősorban a közös jövedelmi-fogyasztási viszonyok ma is gazda-sági szereplővé teszi a háztartást, családot. Régiónkban úgy is mondhatjuk: ez a gazdasági egység az egy élet munkája által megszerzett (vagy egy életen át hitel-törlesztett) lakás, autó, esetleg más jelentősebb javakhoz való hozzáférés együttes lehetősége.
Ma a gyermekek majd harmada, illetve a nagycsaládosok csaknem fele él mélyszegénység-ben. A magyar szegénységvizsgálati kutatások szerint a háztartás munkaerő-piaci helyze-te, a gyermekek száma, a lakhatás körülményei, a településjelleg és mindenekelőtt a roma származás a legfontosabb szegénységi kockázatot növelő tényezők (Darvas-Tausz, 2006).
Hazánkban a társadalom átlagánál jóval nagyobb arányban szegények a gyerekek-családok, a gyermekvállalás pedig komoly szegénységi kockázatot jelent. Különösen igaz ez euró-pai összehasonlításban: az euróeuró-pai átlaghoz képest a gyerekszegénység feltűnően nagy. „A hátrányos helyzetű családok gyermekei – hatékony beavatkozás híján – rosszabb tanulási esélyekkel rendelkeznek. A marginalizálódott helyzetbe került fiatalok közül kevesebben mennek középiskolába, maguk is munkanélküliek vagy dolgozó szegények, később pedig hátrányos helyzetű szülők lesznek. Az újratermelődési spirál „önfenntartóvá” válik, amelyet a hagyományos intézményrendszer egyre kevésbé képes kezelni.” (Darvas-Tausz, 2006). A család gazdasági funkciójának sérülése esetén a családvédelmi intézményrendszer igyekszik segítséget nyújtani.
Szoc kozegek.indd 40 2012.09.02. 12:27:54
III. 4. 3. Szeretni mindenek felett? – a szeretet-biztonság funkciója
Sajátos helyzet ez mifelénk: azt gondolnánk, hogy az egyedi, kisközösségek determinálta családi nevelési kultúrában erős az elfogadó-felmentő szeretet, s a másodlagos közegként működő iskola kapcsolja be a normák, követelések motorjait, ehhez képest a helyzet sok-szor fordított. Olykor az iskolának kell kimentenie a családi önkény alól felvilágosultabb, szeretet-, és személyközpontúbb követeléseivel és követeléseinek érvényesítésmódjával a gyereket.
Egy magyarországi nagyvárosban 5 éve 100 gyerekkel végzett felmérés szerint a legszem-betűnőbb az volt, hogy a büntetés hozzátartozik a gyerekélet kultúrájához (Rucska, 2008).
Csupán 5 személy számolt be arról, hogy nem szokott büntetést kapni. A büntetés szerepé-ről alkotott vélemények megdöbbentőek. Mindössze 5%-nyi esetben találni olyan funkciót, mely szerint a büntetésnek valamiféle változás kiváltása lenne a célja (úgymond: javulás).
Az interjúalanyok kétötöde arról számolt be, hogy a velük szemben alkalmazott büntetés hatástalan, mondhatni diszfunkcionális volt.
A büntetések „céljáról” is kérdezték az interjúalanyokat. Gyakorisági sorban a kapott vála-szok: korlátozás- megfosztás-tiltás-eltiltás; bűnhődés-megtorlás; szabadságtól, szabad cse-lekvéstől való megfosztás; szenvedésokozás(!); akaratátvitel, bizalom-, illetve figyelemmeg-vonás. Holott tudjuk, hogy csak e két utóbbi a viszonylag finomabb, az érzelmek szintjén lejátszódó büntetéstípus.
A szeretetet – a szeretni és szeretve lenni – kultúráját is elsősorban a család közvetíti.
Különböző családokban más és más intenzitású, erejű, dinamikájú, mintázatú sze-retetnyilvánítások alakulnak ki. Gesztusok, szavak, külsődleges kifejezések – mind-mind egy-egy család apáról/anyáról fiúra/lányra öröklődő mozzanatai. Nyomon követhetjük a gyerekek játékán, amikor babájukat becézik, dorgálják, babusgatják, vagy félrevetik, odahagyják. Más családoknál a nagymama, nagypapa az érzelmi
„kályha”, menedék. Megint csak utalunk a „másodlagos” szocializáció feladataira:
óvodában, iskolában (ha nem is egyenirányúsítani), de egymással kommunikálha-tóvá kell tenni ezeket a szeretetképeket. Az óvónő, a dadus pontosan tudja, hogy melyik kisgyerek mennyire érzékeny, melyik kéri a cirógatást a délutáni alvás előtt, ki az, aki még a puszit is „kiküzdi” magának de azt is tudja: közelíteni kell a cso-portban (kicsit nagyképűen közösségnek mondják) az eljárásokat, mert „ itt már ezt is meg kell tanulni”.
„Anyám szájából édes volt az étel, apám szájából szép volt az igaz” – írta József Attila.
Vannak családok, ahol gyerek és szülője intenzív szájon csókolással fejezi ki szeretetét, másutt ezt nem tekintik illőnek, zavarbajönnek ilyen érzelemnyilvánítás láttán – mint ahogy vannak családok, ahol a lenge öltözet, akár meztelenség „normális”, másutt az apa csak öltönyben látható.
A korszerű „adaptív” óvodának, iskolának úgy kell megüzennie saját – igazoltnak tűnő – gesztusnormáit, hogy ez ne horzsolja fel, ne sértse a gyerek családi kötődéseit.
Ez nyilván sokkal nehezebb feladat, mint egy vélelmezett „egészséges” normarendszer nevében fellépni, és ráerőltetni a gyerekre ebből adódó szabályrendszerünket.
42
A korszerű gyermekápolási kézikönyvek mind azt tartják a legfontosabbnak, hogy a gyerek-nevelő szülő e fontos életfeladat (a kisgyermek ápolása, gondozása, nevelése) során ne adja fel identitását, vállalja önmagát, ezzel teszi a legjobbat gyermekének (az apró bűntudatok, álsá-gosságok, hazugsággá duzzadnak – s igazán ártanak az érzékeny, növekvő gyermeki léleknek).
De az is igaz – ahogyan ezt a Gyermek jogairól szóló egyezmény kimondja (New York 1989, illetve az 1991 évi LXIV törvény) –, hogy a „gyermek mindenek felett álló érdeke” – alapvető a család életében is. E két meghatározó közti keskeny mezsgyén keresik a családok a felelős magatartás lehetőségeit.
A gyermekek jogairól szóló egyezmény szerint minden gyermek egyenlő (bőr, nem, életkorra való tekintet nélkül) és joga van:
A szeretethez és a gondoskodáshoz (a gyermek kiszolgáltatott, joga van a testi, lelki,
• szellemi táplálékhoz);
Megfelelő és egészséges tápláláshoz (gyermek nem éhezhet);
•
Tanulni és iskolába járni (objektív és pluralista iskola);
•
Egészségügyi ellátáshoz;
•
Játszani (személyiségfejlődésének egyik legfontosabb letéteményese);
•
Nem dolgozni (tilos kereső tevékenységként dolgoztatni, de ebbe nem tartozik bele a
• családi munkamegosztás);
Nem bántalmazottnak lenni (tilos a fizikai, lelki és szellemi bántalmazás);
•
Nem erőszakban és háborúban felnőni;
•
Nem szexuálisan bántalmazottnak lenni;
•
Véleménye kifejtéséhez (korának és érettségének megfelelően a családban és a
társa-• dalomban);
Saját vallást választani (14 éves korától);
•
Információkhoz jutni (szükségletei kielégüléséhez);
•
A gyermekek jogairól szóló egyezmény szerint kiemelt figyelmet kell fordítani a család nélkül élő gyerekekre, a bántalmazott gyerekekre, a menekült gyerekekre, a fogyatékkal élő gyerekek-re és a törvénnyel szembekerült gyegyerekek-rekekgyerekek-re.
Az Egyezmény rögzíti:
az Emberi Jogi Egyezményekből jól ismert szabadságjogoknak a gyermekkor
speciali-• tásaihoz igazodó különleges védelmét (élethez, névviseléshez, családi kapcsolatokhoz, véleménynyilvánításhoz, gondolat-, lelkiismeret és vallásszabadsághoz, egyesüléshez és békés gyülekezéshez, jó hírnévhez, emberi méltósághoz való jog);
a gyermekeket megillető alapvető gondoskodásokat (orvosi ellátás, szociális biztonság,
• társadalombiztosítás, oktatás, játékhoz való jog, család támogatása);
a gyermekeknek szükséges különleges védelem területeit (törvényellenes külföldre
vi-• tel, családegyesítés, tömegtájékoztatási ártalmak, erőszak és kizsákmányolás, nemi fej-lődés, kábítószer, gyermekkereskedelem, örökbefogadás, fogyatékos gyermek külön-leges gondozáshoz való joga, büntetőjogi védelem és büntető eljárásjogi védelem);
az állam kötelezően ellátandó konkrét feladatait (állami gondozás, helyettesítő védelem
• biztosítása);
közigazgatási és igazságszolgáltatási szervek eljárásaiban a gyermek mindenek felett
• álló érdekének szem előtt tartásának kötelezettségét (Bíró Endre, 2008).
Szoc kozegek.indd 42 2012.09.02. 12:27:54
Sok elemző hangsúlyozza a család érzelmi feladatait, mint annak legfontosabb értel-mét, a szeretet-biztonság szükségletének kielégítését szolgáló funkcióját. Ez a gye-rekek számára fokozottan fontos, hiszen az elszakadástól, elhagyástól való félelem traumáit sokszor leírta a pszichológia. Néha egészen váratlan helyzetben tapasztal-hatjuk meg a gyerekek kötődését szüleikhez, a megkapaszkodás feltétel nélküli igé-nyét. Ebben a kapcsolatban fontos nevelési funkciók is érvényre jutnak. Nem elég a gondozás, a táplálás az újszülöttnek; a kommunikációval, játékkal, figyelemmel, szemkontaktussal átadott szeretetüzenetek e funkció beteljesítésének tekintendők.
Az ember „nevelésre ítéltetett lény”, az élővilágban az egyetlen, aki nevelés nélkül az élete fenntartására sem képes, míg az állatkölykök születés után jóformán spontán, de mindenképp hamar képesek fenntartani életüket. Az ember koraszülött lény, mondja Czeizel Endre erre a jelenségre (Czeizel, 2004).
A család működésének alapjait ez a szeretetfunkció teremti meg, ez szolgálja az érzel-mi szükségletek kielégülését, enélkül nem lehet család a család. Ez a funkció óv a fe-szültségtől, tompítja a külső ártalmakat, érzelmi biztonságot, harmóniát ad. Szolgálja a családtagok életének mederben tartását, fokozza az érzelmi teherbírást, kölcsönös kontrollt és pszichés támaszt biztosít. Hiszen egymás tükrében értelmezzük és ér-tékeljük magunkat. Nem csoda talán, ha ez a funkció a legkevésbé megkérdőjelezett.
A család szeretetfunkciójának súlyos sérülésekor a helyzet kezelése a gyermekvédelmi ellátórendszer feladata.
A Parlament 1997-ben fogadta el gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló XXXI. törvényt, amely tulajdonképpen az ENSZ Gyermekjogi Egyezményének gyerekvé-delemre vonatkozó magyar törvényi rendszerbe ültetése. Fő célja a gyerek családban történő nevelkedése, de részben pénzbeli-természetbeni és gyermekjóléti alapellátásokkal igyekszik kezelni a veszélyeztetettséget, részben a gyermekvédelmi szakellátáson keresztül a (valamilyen okból) családban nem nevelhető gyermekeknél igyekszik pótoltatni a családot (nevelőszülők, gyermekotthonok). 2006-ban a statisztikák 210 ezer veszélyeztetett és 19 ezer védelembe vett gyerekkel számoltak.
III. 4. 4. Identitásfunkció – szocializáció, nevelés, kultúra
Az identitásfunkció tekintetében, miután a primer család teremti meg azokat az alap-vető attitűdöket, értékeket, amelyek a felnövekvő egyént egész életében elkísérik – továbbá innen származnak életvitelének alapvető tárgyai is – különleges fontosságú, hogy milyenek azok a kulturális-nevelési körülmények, amelyek a családban adottak.
Az érintettek ezen a színtéren szerzik első mintáikat az interperszonális viszonyokról, felelősségről, normakövetésről és a normaszegés következményeiről, személyközi kap-csolatokról, a tulajdonviszonyokról, és a felelősségről.
A nevelésnek ezek a kezdeti formái meghatározóak. Nem feltétlenül a nevelés ideológikusan, verbálisan megfogalmazott tartalma, sokkal inkább a hangnem, az ingerek mértéktartó izgalma (vagy éppen felfokozott agresszivitása, vagy éppen a
„hospitalizációt” jelentő sivársága) meghatározóak a felnevelkedő személyiség számára.
44
Az anya, az apa, a testvérek, a rokonok együttese gyakorolja azt a bonyolult hatást, amiből a kisgyermek megteremti identitását.
Karácsony Sándor nyomatékosan hangsúlyozta a nevelés és a nyelvi nevelés lényegi egy-beesését (Karácsony, 1942). Társas-lélektani rendszerében (mai szóval) a fejlesztő-se-gítő célzatú kommunikáció, vagyis a nyelv használata, alkalmazása kulcsfontosságú. A beszéd mellett más kifejező nyelvek (zene, tánc, vizuális kifejezés stb.) elemzői is fon-tosnak tartják elkülöníteni az anyanyelvi készletet és képességet. (A széles értelemben vett nyelvi nevelés alapvetően meghatározó mivoltáról a 3. mellékletben szólunk, annak argumentációját ott részletesen is bemutatjuk.)
Ne feledkezzünk meg a képességek komplex fejlődéséről sem. A földműves-világ megrendítő
„gyerek-állókája” az egyik véglet: a mezsgye szélén ásott gödörbe állították a kisgyereket, hogy ne szökjön el, ne tehessen kárt magában. A másik véglet a „parlagon hagyás”, majd csak felne-velkedik valahogy, s van egy harmadik véglet is: az agyontanítás. A korai járástanításról például ma már tudjuk, hogy visszaveti a kisgyermek mozgásfejlődését, sőt ez a hanyatlás intellektuális fejlődésére is kihat (mint ahogy a gödörben állás ingerszegénysége sem csupán mozgásszervi ártalmakat jelent).
A fentiekben a család négyféle feladatát gyűjtöttük össze: szolgál egyfajta bensősé-ges összetartozást, bizalmi teret (szeretetfunkció), egyfajta közös identitáshátteret (identitásfunkció) közös anyagi bázist (gazdasági funkció) és örökítési célt (repro-dukciós vagy biológiai funkció), amely utóbbi funkció értelmezése egyre tágabb.
A funkciók elemzése kapcsán a biológiai funkció tekintetében is (a többi funkci-ónál már eddig sem volt erős lábakon álló kritika) – függetlenül a befogadó vagy elutasító állásponttól – a homoszexuális pár egy kategóriába kerül a gyermeknem-zésre nem képes örökbefogadó, vagy a mesterséges megtermékenyítést választó szülőkkel, márpedig ez utóbbi esetekben senki nem tagadja e formációk család mivoltát.