VI .5. Virtualitás és közösségek 64
VI. 7. Kérdésfelvetések a negyedleges szocializációs kö- kö-zeggel kapcsolatban
A szocializációs közeggel kapcsolatban elérkeztünk szokásos kérdésfeltevéseinkhez, bár válaszaink félő korántsem lesznek annyira egyértelműek, mint az első három szoci-alizációs közeg esetében.
VI .7. 1. Hatókör
Első kérdésfeltevésünk arra vonatkozik, hogy extrém kivételtől eltekintve (technofóbok, haragosan civilizációellenesek, tévészáműzők, önkéntesen digitális száműzetésbe vonul-tak stb.) mindenki számára közvetlenül hat-e a médiatér mint szocializációs ágens ennek mind a tömegkommunikációs, mind a modern kommunikációs részeivel. Kétségtelen, hogy a fejlett világ bármely részén mód van a tömegkommunikációs lehetőségekhez való hozzáférésre, a modern kommunikációs eszközök használata azonban nem ilyen egyértelmű. Világösszevetésben a mobilhálózatokra csatlakozó kapcsolódások 75% kö-rül vannak, az internethasználók aránya átlépte a 33%-ot (2,4 milliárd előfizetés), a szé-lessávú internet kb. 25%-nál tart a teljes népesség viszonylatában (www.worldometers.
info). Magyarországon 116% és 50% fölötti a mobil- és internetpenetráció muta-tói (www.nmhh.hu), azaz még korántsem igaz, hogy bárki hozzáférhet a szélessávú internethez, így az sem, hogy az új médiatér, az információs társadalom eszközarzenálja közvetlen hatást gyakoroljon rá. A 8-14 éves gyerekek mintegy háromnegyede tévézik, 40%-uk hallgat rádiót, 80%-a internetezik rendszeresen (12-14 éves korban ez már 90%-os). Leggyakrabban a közösségi oldalakon tartózkodnak (az összes gyerek több mint fele legalább hetente meglátogatja a közösségi oldalakat). Tanuláshoz a gyerekek csaknem kétharmada használja a netet (Kid.comm, 2012). Lehetséges, hogy a közel-jövőben, néhány éven, évtizeden belül a teljes népességen belül is 90% fölötti lesz ez az arány, vagy, hogy a Finnországihoz hasonlóan az alkotmány részévé kívánják majd tenni a szélessávú hozzáférést mint alapjogot, de egyelőre a hatóerő követelménye még csak nagyon partikulárisan került kielégítésre.
VI .7. 2. Idõ és intenzitás
Kutatási adatok szerint a 14 éven felüliek átlagosan nagyjából heti 40 órát töltenek
„médiafogyasztással”, (televíziózással, rádióhallgatással, újságolvasással, könyvolvasás-sal, telefonáláskönyvolvasás-sal, valamint videojátékozással), az internetezők esetében ehhez hozzá-jön még további 11 óra számítógép-használat (Székely, kézirat). Úgy tűnik tehát, hogy a napi 8 órányi „média-munkaidő” és mintegy 2 óra „internet-túlóra” meglehetősen sok, sokszor felülmúlja a családdal, iskolában-munkahelyen vagy a szabadidővel töl-tött időt is. Ugyanakkor az intenzitással kapcsolatban kérdéseink merülhetnek fel: az internetezéssel töltött idő esetében ez a tevékenység még jórészt primer tevékenység-ként történik, de a hagyományos médiafogyasztás esetében az adatok szerint a napi médiafogyasztás jó része háttér- (szekunder vagy tercier) médiafogyasztás. Körülbe-lül a médiahasználat 25%-a történik multitasking, „overlapping” módon (Stevenson, hivatkozza Ahlers, 2006), ugyanakkor a mérések inkább becslésekre, mint konkrét
146
naplózásra, megfigyelésre71 alapulnak, így fenntartással kezelendők (emlékezzünk csak az önbevallásos szabadidős becslésekre). Kenyon (Kenyon, 2008) számításai szerint átlagosan 7 órát „ad hozzá72” a multitasking egy naphoz, ami egybevág Ironmonger 7,5 órás eredményével (hivatkozza Kenyon, 2008), ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy az egynegyedes overlapping becslés erősen alulkalkulált. A 8-14 évesek körében végzett mérések szerint ugyanis a gyerekek hétköznap, mintegy másfél órát tévéznek átlagosan, hétvégén csaknem három órát. Rádiózással átlagosan 15 percet, hétvégén 25 percet töltenek, nem tananyaghoz kötődő olvasással fél órát, hétvégén mintegy 45 percet.
Hétköznap a gyerekek napi egy órát, hétvégén két órát neteznek. Az összes gyerek fele naponta, negyede pedig legalább hetente használja a netet (12-14 éves kor között a 90%
használó legalább heti használót jelent). Ugyanakkor még inkább jellemző rájuk a más cselekvések melletti (szekunder) médiafogyasztás (a családok ötödében egész nap megy a tv) (Kid.comm, 2012).
A napi 2-6 órás intenzív (primer) hagyományos médiafogyasztás azonban – összevetve a 3-9 órás szabadidős, 5-7 órás iskolai vagy 2-6 órás családban eltöltött idejével – ele-gendőnek tűnik, a napi 1-2 internetóra azonban nem feltétlen. Azt mondhatjuk tehát, hogy a tömegkommunikációs ágensek megfelelnek az idő és intenzitás követelményé-nek, azonban modern kommunikációs ágensek nem feltétlenül.
VI .7. 3. Sajátos kritériumrendszer
Jellegzetesség Család Iskola Családon és iskolán túli
viszony-beli jellemző Adottság Kötelezettség Önkéntesség (önkéntesen
71 Történtek naplózásos adatfelvételek is, de ezek megbízhatóságát is kétségbe vonják.
72 Az USA-ban a rádióhallgatás mint elsődleges tevékenység aránya a napi elfoglaltságok között alig van jelen, de látványos megújuláson ment keresztül, amint újraformálta magát másodlagos tevékenységként (különösképpen járművezetés közben).
A tévénézésnek, ha beleszámítjuk a másodlagos tevékenységet is, több, mint 30%-kal emelkedik részese-dése a napi időmérlegből (Robinson – Martin, 2009), s a tévénézésről szóló irodalom szerint a nézők fel tudják dolgozni a televíziós tartalmakat teljes figyelmük koncentrálása nélkül is (Székely, kézirat).
Szoc kozegek.indd 146 2012.09.02. 12:28:01
Változása Nem
13. táblázat: Család, iskola, szabadidő és az új médiatér mint szocializációs közeg
148
Az új médiatér, azaz a tömeg és a modern kommunikációs ágensek annyiban hasonlí-tanak a szabadidős közegre, hogy mindkettő alapja az önkéntesség (önkéntesen, szaba-don lehet az adott területeket használni, ritka, ha nem is lehetetlen a kötelező tv-nézés), s ugyancsak közösen jellemzi a változási, változtathatósági viszonyokat a bármikor sza-bad oldhatóság és köthetőség, valamint az önkéntes szabályelfogadás (ha valaki nem fogadja el az adott média- és/vagy csoportszabályokat, elkapcsol, kikapcsol, más felü-letet, hálózatot választ).
Különbség viszont a két vizsgált ágens között, hogy míg a tömegkommunikációs viszony egyirányú, a kölcsönösség (kevés kivétellel73) még nem jellemző, addig a modern kommunikációs tér kétirányú, választhatóan anonim, s jellemző rá a köl-csönösség (az újmédiára, főképp a webkettes viszonyokra leginkább igaz az szim-metria, azaz ha én kommunikálok Veled, akkor Te is kommunikálsz velem, de ez a tömegkommunikációs csatornákra nem igaz, főképp nem a felek közt azonos erős-séggel). Nóvum a szervezőelv, amelyet a tömegkommunikáció esetében sok egy-mással versengő egyközpontú médiaelem jellemez, míg a modern kommunikáció esetében a hálózatszerűség dominál. A tömegkommunikáció esetében létezik előre meghatározott hatalom (ez következik az egyközpontúságból), a mesterséges hie-rarchia középpontjában a médiamunkások állnak, a modern kommunikációs ágen-sek esetében ez piacszerűen alakult ki, de a piacra való belépés nem különösebb előfeltételhez kötött. A webkettes térben bárki lehet szerző (és a gyártás-előállítás folyamat is megváltozik, bár a kiadó-terjesztő fogalmak változása nem eredmé-nyezi annak demokratizálódását lásd: a hálózati csomópontok kiemelt szerepe az információelosztásban (Barabási, 2003). Tehát a szerepek nem lesznek feltétlen kiegyenlítettek, részben megmarad az információ-előállító, illetve befogadó jelleg, a szerepek szintjén mindenképp. A hagyományos médiatér inkább intézményes, az újmédia tere inkább nem intézményes jellegzetességekkel bír.
Részvételünk kezdete a tömegkommunikációs térben 2-6 éves korra (ekkor kez-dünk el tévévzni, rádiózni, mozizni), a modern kommunikációs térben 3-8 éves korra tehető (ekkor kezdünk internetezni-mobiliozni). A médietérbeli eszközök megjelenése egyre lejjebb halad az életkorban – egyre inkább belép a családba, lesz
„családtag” –, néhány éves gyerek már-már szabadon kapcsolódik az internetre (vannak kedvenc játékai, ezekhez képes eljutni), de a 8 éves internetező, chatelő gyerek tipikus valóság. Az iskola korszerűsödő technológiája egyre jobban támo-gatja is a tudatos IKT-használatot. Más szempontból nézve: világszerte – így a Nemzeti Alaptantervben is – kulcskompetenciaként definiálódik a tudatos IKT és médiahasználat, s nemcsak ennek technológiája, de a választási képesség megannyi etikai és szellemi kihívása is. A hagyományos és új médiaelemek valamennyi közeg-ben jelen vannak, s egyszerre – akár egymással ellentétközeg-ben – szolgál individualizáci-ós és homogenizáló (kollektivizáló) szándékokat. Ezen ellentmondásos hatása mi-att igényli a pedagógia különös figyelmét: megtalálni a helyes arányt, alkalmazkod-ni az egyén érvényes szükségleteihez, segítealkalmazkod-ni a használatból adódó konfliktusok feloldásán. Jó családban, jó iskola mellett kevéssé érvényesülnek a közhelyszerűen tárgyalt média-, és internetveszélyek. S fordítva is igaz: adaptív, érvényes emberi
73 Bár ebben hozhat némi változást az egyre tolódó digitális televíziósugárzás.
Szoc kozegek.indd 148 2012.09.02. 12:28:01
szükségletekhez odaforduló média segíthet családi, iskolai konfliktusok megoldá-sában, zavarok kezelésében.
Úgy tűnik, az ágenseknek nincsenek egyelőre egységes jellemzői – bár utaltunk a kon-vergencia folyamatára – s legalább annyi bennük a különbség mint a hasonlóság. Kü-lön-külön vizsgálva a modern média szabályrendszere alapvető hasonlóságokat mutat a szabadidős tér jellemzőivel, talán a belépési időszak és a hatalmi viszonyrendszer egyes elemi között van különbség. A tömegkommunikációnak már inkább meghatározhatók a sajátos szabályai.
Mindezek alapján összességében inkább kétségeink jellemzőek ezen ágenscsoport önál-ló szocializációs közegként történő meghatározása esetén. Az ágensek közös szabályait nem találjuk, önállóan a modern kommunikációs ágens (még) nem felel meg a közeg-ként való elvárásnak, a tömegkommunikációt – csekély meggyőződéssel mondjuk – in-kább fogadhatjuk el ilyennek (lásd: 13. táblázat). Ezentúl kétségeinket kifejezendő „fél szocializációs közegként” fogunk hivatkozni rá.
Szoc kozegek.indd 150 2012.09.02. 12:28:01