A médiaháború - újratöltve

az ellenzék ellenkező módon ítélte meg a történteket: „az egyik tábor számára az ősz emléke a féktelen rendőrterror bizonyítékaként élt tovább, a másik tábor számára pedig a hatalom megszerzéséért folytatott gátlástalan küzdelem és a kalandorpolitika jelentette az események legfontosabb magyarázatát.” (Kéri, 2010. 133.p.)

Az önkormányzati választások győztese a Fidesz lett. A választás estéjén a köztársasági elnök is megszólalt, és beszélt az megelőző hetek eseményeiről. Hangsúlyozta, hogy Gyurcsány Ferencet tartja a kialakult helyzet fő felelősének és egyúttal felhívta a kormánypártok figyelmét, hogy a miniszterelnököt leváltani csak nekik van lehetőségük.

elnöke pedig azt mondta, hogy a Fidesz és a KDNP képviselői bojkottálják a Nap-kelte műsorát. (Magyarországi tiltakozások, wikipedia.org, 2006.)

A kormányfő is tett olyan kijelentéseket, amelyek percek alatt bejárták a médiát. Minden, ami félreérthető volt, azt félre is értették, félremagyarázták. Így híresült el, amit az öregecskedő feleségek lecseréléséről mondott, vagy amit a szaúdi labdarúgókról, vagy a fiatalokat az ország elhagyására bátorító megjegyzése. A média az ilyen ziccereket sose hagyta ki. A napi politikával amúgy visszafogottan foglalkozó országos kereskedelmi televíziók erről mindig hírt adtak. A Hír Tv és Echo Tv pedig igyekezett minél tovább napirenden tartani egy-egy elszólást, kijelentést.

Ha valakiről kompromittáló felvétel készült, az azonnal képernyőre került. A szocialista Zuschlag János a Terror Háza Múzeumnál viselkedett politikushoz (és emberhez) méltatlan módon. Otromba kijelentéséért parlamenti mandátumával fizetett.

Veres János pénzügyminiszter a Hír Tv kamerájába fejelt bele, majd egy másik alkalommal a riporter folyamatosan hátrálva nekiment a kameraállványnak, majd ezért Veres Jánost tette felelőssé: „ugye nem mondja, hogy ezt nem szándékosan csinálta?!” Az igazság szempontjából mindegy is, hogyan történt. A lényeg, hogy felvétel készült a megbotló riporter és a pénzügyminiszter afférjáról, amit a televízió úgy mutatott be, ahogyan akart.

Sorra kerültek nyilvánosságra zárt ülésen elhangzott felvételek, rejtett kamerával készített képsorok, lehallgatott telefonbeszélgetések. A leleplezés, a lehallgatás a politikai harc része lett. Előfordult, hogy hírműsorban megrendezett jelenettel csaltak ki nyilatkozatot. A cél minden esetben ugyanaz volt: botrányba keverni a politika szereplőit. Egymást követték az

„ügyek”: közpénzek indokolatlan kifizetéséről, gyanús körülmények között megkötött szerződésekről. 2010-ben az ellenzéknek már szinte kampányolnia sem kellett, mert a média nap mint nap ezekről az ügyekről beszélt. A szálak politikushoz, vagy valamelyik kormánypárthoz vezettek. A hírek kiemelt helyszíne a tárgyalóterem lett. Nap mint nap politikusokat mutattak rabszíjon vezetve.

Zuschlag János bírósági tárgyalása főműsoridős program lett, különösen, amikor Gyurcsány Ferencet tanúként hallgatták meg, és a Hír Tv folyamatosan hátulról fényképezhette őt. És hogy ha ebben az időben Fideszes politikus is gyanúba került, arra nem is reagáltak. Németh Erzsébet, a Fidesz kommunikációs tanácsadója ezt mondta: „Nem mindegy, hogy a szocialista politikusoknak a tarkóját látjuk-e a bíró előtt a televíziós felvételeken, címlapokon, vagy

«városi legendákról» van szó. A «rabszíjas» Hunvald-ügyet nem lehet összekeverni a Szijjártó-üggyel! Szijjártó Péter jól kommunikált azzal, hogy nem kommunikált.” (Bednárik, 2009.12.05.)

A második Gyurcsány-kormány iránti ellenszenv, gyűlölet az állami ünnepeken is kifejeződött. Március 15-én a Múzeumkertben rendszeresen megzavarták az állami ünnepet, különösen, amikor a miniszterelnök beszélt. Délben a fővárosi ünnep helyszínéhez, a Petőfi szoborhoz vonultak az Árpád-sávos zászlót lengető rendzavarók. Demszky Gábor főpolgármester beszédére tojászápor volt a felelet. Később Nokiás-dobozokat mutogattak.

Esténként utcai összecsapások voltak, gyújtogattak, kukákat borogattak, így „ünnepeltek”.

Az állami kitüntetés átadó ünnepeket is elérte a megosztottság. 2006. március 15-én maradt el először a kézfogás, akkor a köztársasági elnök fejezte ki így ellenérzését a díjazottal szemben, illetve a kitüntetését átvevő Szabad György nem nyújtott kezet a miniszterelnöknek. Október 22-én állami kitüntetéseket adtak át a Parlamentben, ekkor már „kilencen nem fogtak kezet mindhárom közjogi méltósággal.” (Több kitüntetett, index.hu, 2006.10.22.) 2008. március 15-én a Kossuth-díjra felterjesztett névsorban szerepelt Blaskó Péter is. A Nemzeti Színház művésze az ünnep előtt nyilatkozatot tett közzé a Magyar Nemzetben: „a Kossuth-díjat én most visszautasítom, mert tiltakozni szeretnék. […] Miniszterelnök Úr! Nem óhajtok Önnel kezet fogni! Ha megtenném, nem simogathatnám meg soha többé a gyermekeim arcát, feleségem kezét.” (Blaskó, mno.hu, 2008.03.14.) (Blaskó Péter 2011. március 15-én vette át a neki három évvel korábban odaítélt Kossuth-díjat – Orbán Viktortól.)

3.12.1. Mi történt a közszolgálatban?

A Magyar Televízió elnökét, Rudi Zoltánt az intézmény kuratóriumi elnöksége nem kérte fel, hogy pályázat nélkül folytassa a munkáját. Annak ellenére sem, hogy elnökségét nem kísérték látványos botrányok, ráadásul rendbe tette az MTV zilált gazdasági helyzetét. Megszüntette a színlelt szerződéseket és nagyarányú létszámleépítést hajtott végre. Nevéhez fűződik a televízió új székházépítésének megindítása, és a digitális átállásra való előkészületek.

Szemére vetették, hogy a televízió ostroma után kitiltotta a Hír Tv stábját. Kormányoldalról azért bírálták, mert nem tartották a televíziót kellően elkötelezettnek a reformok mellett. Az MSZP azt is nehezményezte, hogy az elnök elküldte a Nap-kelte műsorvezetőit, Orosz Józsefet, Pallagi Ferencet és Aczél Endrét. Mindkét oldalról nehezményezték, hogy a Híradó a másik oldallal elfogult.

Rudi Zoltán 2006-ban megszüntette az összes alelnöki posztot. Ezzel gyakorlatilag saját magát „betonozta be”, ugyanis esetleges távozásával nem lett volna, aki irányítsa az intézményt. 2008-ban, elnöki mandátuma utolsó napján mégis kinevezett egy alelnököt,

Medveczky Balázst, aki első intézkedéseként azonnal megbízta a távozó elnököt, hogy stratégiatervezési igazgatóként segítse a munkáját. A kuratóriumi elnökség többször is kiírta az elnöki pályázatot, de egyszer sem sikerült vezetőt választania.

A Magyar Rádióban egy év alelnöki irányítás után 2006-ban Such György lett az elnök. Such jelentősen átalakította a rádiót. Legtöbb vitára okot adó döntése a Petőfi rádió profiljának átalakítása volt. A Petőfi hagyományosan az idősebbek rádiója volt. Such a fiatalabb korosztályt tekintette célközönségnek. Szórakozató, sok kortárs magyar előadót bemutató zenei csatorna lett a Petőfi adó. Emiatt az ORTT perre is ment a rádióval, mert megítélése szerint a csatorna állami finanszírozással kereskedelmi rádióként üzemelt. Such György elnöksége alatt a Magyar Rádió nyereségesen működött. 2010-ben járt le elnöki mandátuma.

Őt sem kérte fel a kuratórium, hogy pályáztatás nélkül folytassa munkáját.

3.12.2. Jobboldali médiacsoportok

2007. március 15-én megkezdte adását a Lánchíd Rádió. A frekvenciát 2006 őszén a Lánchíd Rádió Kft. nyerte el, de a tulajdonjogot decemberben eladták. A vevők: Liszkay Gábor (35%), Csizmadia József Benedek (35%), a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. (15%), Töröcskei István (10%) és a Pro Aurum Zrt. (5%). A médiatörvény értelmében a műsor-szolgáltatási jogot nem lehet eladni, de a tulajdonjogot igen. Így lett a Lánchíd Rádió a napilapot és televíziót már birtokló jobboldali médiabirodalom tagja. A főszerkesztő Belénessy Csaba lett.

A jobboldal másik médiacsoportja a Széles Gábor által tulajdonolt Magyar Hírlap, Echo Tv, Vitál Tv lett. Az Echo Tv 2007-ben szerződtette a csatornához Pörzse Sándort, Németh Miklós Attilát, Siklósi Beatrixot, Bayer Zsoltot.