Levélváltás - törvénymódosítás

Az Európai Bizottság, miután megismerte a magyar médiatörvény teljes szövegét, levelet intézett a magyar kormányhoz, melyben a jogszabállyal kapcsolatos aggályait foglalta össze.

A médiatörvény körüli helyzetet jól érzékelteti, hogy Navracsics Tibort az uniós igazságügyi miniszterek gödöllői informális ülésén is a bizottság leveléről kérdezték. A kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, Kovács Zoltán azt mondta, hogy az Európai Bizottság levele pusztán technikai jellegű. (Szó sincs, mno.hu, 2011.01.22.) Az államtitkár szavait cáfolta, amikor Neelie Kroes biztos Navracsics Tiborhoz írott levele nyilvánosságra került. A nyilvánosságot nem a kormány biztosította, a kormány azt tervezte, hogy majd a válasszal egy időben (vagyis hetekkel később) teszik közzé Kroes levelét, de az eljutott a sajtóhoz, így a hallgatásra építő kormányzati terv megbukott. A levélben Kroes három területet jelölt meg:

„1. A médiatörvény hatálya kiterjed más EU-tagállamokban letelepedett műsorszolgáltatókra, holott külföldi szolgáltatót csak az eredetországban lehet szabályozni. 2. Kiterjeszti a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét a lekérhető tartalmakra, tehát akár egy egyszerű videóbloggerre is. 3. Kiterjeszti a regisztrációs kötelezettséget valamennyi on-line audiovizuális médiumra.” Neelie Kroes levele összefoglalásaként ezt írta: „a bizottság szakértőinek komoly kétségei vannak a magyar törvény és az uniós joganyag kompatibilitását illetően”.(Csúsztatott, nol.hu, 2011.01.25.)

A kormány a válaszában (melyet az MTI rendelkezésére bocsátott) egyértelművé tette, elkötelezett, hogy a magyar médiaszabályozás „minden tekintetben megfeleljen az uniós jog által támasztott követelményeknek”. A kiegyensúlyozott tájékoztatás kötelezettségének

„audiovizuális blogokra” történő kiterjesztésének aggályával kapcsolatban megjegyezte, hogy

„A lekérhető médiaszolgáltatások a nyomtatott és az internetes sajtónál jóval nagyobb meggyőző erővel rendelkeznek, ezért esetükben a tájékoztatással kapcsolatos követelmények magasabb szintjének megállapítása lehet indokolt.” Hozzátette, hogy „a kiegyensúlyozottság kötelezettsége […] csak azokra a lekérhető médiaszolgáltatásokra vonatkozik, amelyek saját

szerkesztői döntésük alapján tájékoztatási tevékenységet végeznek”. A kormány készségét fejezte ki, hogy „pontosítsa azon lekérhető audiovizuális szolgáltatások körét, amelyek esetében a kiegyensúlyozottságot a magyar médiaszabályozás rendjében érvényesíteni kívánja”. Arra kérte a Bizottságot, hogy „szakértői konzultáció keretében biztosítson lehetőséget annak tisztázására, hogy a más tagállamokban letelepedett médiaszolgáltatók vonatkozásában az AMSZ irányelv 3. cikkével összhangban elfogadott intézkedések körében bírság kiszabását minden esetben az uniós joggal ellentétes, aránytalan intézkedésnek tekinti-e”. A bejelentési kötelezettség és nyilvántartásba vétel kapcsán pedig azt jegyezte meg, hogy

„a nyilvántartásba vétel előírása semmilyen módon nem terjed ki a nem magyar joghatóság alatt álló médiaszolgáltatókra és kiadókra, azok terjesztése a Magyar Köztársaság területén természetesen megengedett, így e szabály nem képezi az áruk, szolgáltatások szabad áramlásának korlátját.” (Itt van, nol.hu, 2011.01.31.)

Miközben a kormány és Brüsszel között megkezdődött a szakmai egyeztetés a kifogásolt részekről, az Európai Parlament médiaügyekkel foglalkozó frakcióközi munkacsoportjának -az úgynevezett médiaintergroup – nyilatkozata szerint nem elégséges, hogy Neelie Kroes csupán azt vizsgálja, hogy a magyar médiaszabályozás megfelel-e az audiovizuális és médiaszolgáltatásokról szóló uniós irányelv előírásainak. Azt is vizsgálni kell, hogy a törvény összhangban áll-e az általános szabadságjogi alapelvekkel. (Médiatörvény, nol.hu, 2011.02.03.)

Daniel Cohn-Bendit és Rebecca Harms, az Európai Parlament zöldfrakciójának társelnökei sem voltak elégedettek a bizottság és a magyar kormány levélváltásával. A médiatörvény felfüggesztését követelték, illetve a médiahatóság paritásos alapú, a szakmai szervezeteket is magába foglaló létrehozását. Egyúttal az Európai Bizottságot is felszólították, hogy ne halogassa a média szabadságáról és pluralizmusáról szóló direktíva megalkotását. Ezt azért tartották halaszthatatlannak, mert a bizottság az egységes joganyag hiányára hivatkozva nem foglalkozott a magyar médiahatóság függetlenségének kérdésével. (Blahó, 2011.02.10.) Az EP szocialista, liberális, zöld és kommunista frakciói bejelentették, hogy a magyar médiatörvényről vitát, a törvényt elítélő határozattervezetről pedig szavazást tartanak az EP plenáris ülésén. A magyar néppárti képviselőcsoport szerint ez a kezdeményezés az Európai Bizottság és a magyar kormány közötti konstruktív és hamarosan lezáruló egyeztetések fényében minden jogi és szakmai megalapozottságot nélkülöz, rávilágít a médiatörvény elleni rágalomhadjárat valós indokaira és igazolja, hogy kampányuk politikai indíttatású, melynek célja a hisztériakeltés és a magyar kormány lejáratása. (Bednárik-Blahó, 2011.02.11.)

Az egyeztetések végére kiderült, hogy egy negyedik kérdést is tartalmaz a megállapodás, amely a csoportok megsértését tiltja. A módosítás az Európai Bizottság felvetésének megfelelően hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, amely tiltotta személyek, csoportok

„nyílt vagy burkolt megsértését.” A negyedik pont kifejezetten tartalmi változtatás a törvényben, és érinti annak eredeti szellemiségét is. (Bednárik-Csuhaj, 2011.02.17.) Kovács Zoltán államtitkár ekkor azt nyilatkozta, hogy „A médiatörvény módosítása kapcsán készített végleges szövegváltozat mind az Európai Bizottság, mind a magyar kormány szerint az összes olyan pontot, kérdést megnyugtatóan megválaszolja, amelyet Neelie Kroes, a bizottság médiabiztosa felvetett. Sem szándék, sem igény nincs további módosításra.” (Bednárik-Csuhaj, 2011.02.08.)

A négy pontos módosítással az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sem volt elégedett. Dunja Mijatovic sérelmezte, hogy Magyarország figyelmen kívül hagyta azokat a javaslatokat, amelyeket a nemzetközi szervezet fogalmazott meg a médiatörvény kapcsán.

Példaként említette, hogy a törvényből továbbra is hiányoznak azok a kitételek, amelyek a közszolgálati média politikai függetlenségét lennének hivatottak garantálni. Mijatovics azt is szóvá tette, hogy a magyar jogszabály szokatlanul széles hatáskört biztosít a médiahatóságnak. (Médiatörvény, nol.hu, 2011.03.08.)

Az Országgyűlésmegszavazta a médiaalkotmány és a médiatörvény négypontos módosítását.

A médiaalkotmányt és médiatörvényt huszonhárom magánszemély, párt, szakmai és jogvédő szervezet támadta meg az Alkotmánybíróságon. A beadványok minden fontosabb pontján kifogásolták a törvényeket. Ezért az AB azokat tematikus rendben egyesítette. Ugyanakkor úgy döntött, hogy miután „az indítványok egy jelentős része a nyomtatott és az internetes sajtótermékek, valamint egyéb médiaszolgáltatások egységes szabályozásával kapcsolatban fogalmaztak meg alkotmányos aggályokat, az Alkotmánybíróság jelen határozatát e tárgykör vizsgálatának szenteli”. Ez azért fontos, mert ezzel azt is kimondta, hogy a legnagyobb vihart kiváltó kérdéssel, vagyis a Médiatanács elnökének és tagjainak megválasztásával kapcsolatban érkezett kifogásokkal érdemben nem foglalkozott. Az Alkotmánybíróság 2011.

december 19-én kihirdetett határozatában ugyanakkor alkotmányellenesnek ítélte az írott sajtó esetében a médiahatóság által számon kérhető előírások körét. Ezzel kapcsolatban „a jogalkotónak fokozott figyelemmel kell lennie arra, hogy a különböző médiumok szabályozását eltérő alkotmányossági mércék határozzák meg”. Az Alkotmánybíróság az újságírók információforrásainak védelmére vonatkozó szabályozást is alkotmányellenesnek mondta. Felszólította az Országgyűlést, hogy jogalkotói kötelezettségének 2012. május 31.

napjáig tegyen eleget.” (Az Alkotmánybíróság, mkab.hu, 2011.december) A kormány nem értette, mit kell tennie, ezért Navracsics Tibor levélben fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve, hogy a „határozatukban foglaltaknál részletesebben fejtsék ki a jogi aggályaikat”.

(Médiatörvény, hvg.hu, 2012.03.23.) Az AB a kormány kérését elhárította.Az Országgyűlés 2012. május 24-én elfogadta a kormány törvénymódosító javaslatait a médiacsomaggal kapcsolatban. A szokásos eljárás szerint a törvényt a parlament elnöke a köztársasági elnökhöz küldi, aki azt aláírja és kihirdeti. Schmitt Pál minden törvénnyel így tett. Ez a módosítás azonban már Áder János elnökségének idejére esett. Áder pedig egy eljárási hibára hivatkozva kérte az Országgyűlést, hogy tárgyalja újra a törvénymódosítást. A parlament a hibát május 31-én, vagyis az Alkotmánybíróság által szabott határidőre orvosolta. Neelie Kroes nem elégedett meg a magyar parlament által végrehajtott változtatásokkal.

Emlékeztetett, hogy „az Európa Tanács hatvanhat független ajánlást fogalmazott meg a médiatörvénnyel kapcsolatban, a magyar törvénymódosítások azonban csak tizenegyet érintenek. Továbbra is elvárásunk a magyar kormánnyal szemben, hogy miként arról korábban megállapodtunk, feleljen meg a jelentésben foglaltaknak, s garantálja az európai normákat”. (Kroes, hvg.hu, 2012.06.07.)