Érvek és ellenérvek

A beterjesztett törvény nyilvánosság előtti főpróbája a Korrektúra 2010 konferencia volt. Itt mutatkoztak be a közmédia frissen megválasztott vezérigazgatói is. A tanácskozáson Szalai Annamária, az NMHH elnöke azt mondta, hogy „sokan vártuk ezt a pillanatot”. A pillanatot, amikor „eljött a lehetőség, hogy újraszabjuk a médiavilágot”. (Szalai, nol.hu, 2010.11.23.) Heltai Péter szerint helytelen az a gyakorlat, hogy a médiatörvény a kétharmados jogszabályok között van. Szerinte ennek is feles törvénynek kellene lennie, már csak azért is, mert „nincs az a kormány, amely ne érezne valamilyen formában ingert arra, hogy a médiához hozzányúljon”. Bárdos András ezt azzal egészítette ki, hogy a korábbi szabályozás legnagyobb hibája az, hogy konzerválta az aktuális állapotokat. Mint mondta, „a magyar média azt teljesítette, amit az ország”. (A média, nol.hu, 2010.11.23.)

Az MSZP a törvénycsomag visszavonását követelte. Lendvai Ildikó azt mondta, elfogadhatatlan, hogy a Fidesz pályázat nélkül ültette saját embereit az MTV, a Duna Tv, a Magyar Rádió és az MTI élére. A Fidesz-frakció szokatlan módon a médiahatóság nevében reagált: „a Médiatanács visszautasítja a kizárólag fideszes testület bélyeget is, hiszen valamennyi tagját a parlament választotta kétharmados többséggel.” Emellett magyarázatot ad arra is, hogy mi minősül jogsértésnek: „jogsértés az, ami sérti a jogot.”(A médiát, os.mti.hu, 2010.11.30.)

A törvényhez száznyolcvan módosító indítvány érkezett. Az LMP (miként az MSZP is) az írott sajtót és az internetet kivette volna a törvény hatálya alól, és eltekintene a sajtótermékek kötelező regisztrációjától is. Az MSZP eltörölné az írott sajtóra kiróható bírságolás lehetőségét, az elektronikus médiumoknál pedig megfelezné a bírság felső határát. Az MSZP nem értett egyet a panaszbizottság megszüntetésével, vagy a köztelevízió normatív finanszírozásának eltörlésével. A Jobbik is sérelmezte az írott sajtóra kivethető bírság mértékét. (Nyusztay, 2010.12.04.) A kormánypártok azt ígérték, hogy befogadnak „jó szándékú, indokolt” ellenzéki módosításokat, erre azonban nem került sor.

2010. december másodikán üres címlappal jelent meg a Magyar Narancs. Azt írták,

„Tiltakozunk! A decemberben parlament elé kerülő, A médiaszolgáltatásokról és a kommunikációról szóló törvénytervezet totális ellenőrzést biztosítana a Médiatanácsnak, és rajta keresztül a kormányzatnak az elektronikus, internetes és nyomtatott sajtó felett. Ezzel Magyarországon 2011. január 1-jén megszűnne a sajtószabadság. Vele együtt lehetetlenülne

el a vélemény és a szólás szabadsága is. Tiltakozunk, és követeljük a törvénytervezet visszavonását.” (Tiltakozunk, magyarnarancs.hu, 201012.02.) Másnap az Élet és Irodalom került üres címlappal az utcára. Kovács Zoltán, az ÉS főszerkesztője úgy nyilatkozott, hogy tiltakozni kell, hogy ezt a «rettenetes» törvényjavaslatot visszavonják. A 168 Óra címlapján Szalai Annamária portréja szerepelt, és a szalagcím: Kedves médiahatalom! A következő szám azonban üres címlappal jelent meg. Mester Ákos főszerkesztő ezt írta: „Tudjuk, hogy van vesztenivalónk, de a nyilvánosság szabadságáért, a demokratikus eszményekért az utolsó tollvonásig, az utolsó leütésig mindent megteszünk.” (Üres, emasa.hu, 2010.12.01.)

A hetilapok példáját más médiumok is követték. Elsőként a Népszava, mely december 3-án jelent meg üres címlappal. A Népszabadság szerkesztőségi cikkben jelentette be, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Menczer Erzsébet a lapok tiltakozására így reagált: „mindenki azt csinál, amit akar, akár negyven üres oldallal is megjelentethetnek lapokat, ha az olvasók megveszik”. (Kész, nol.hu, 2010.12.02.)Nemcsak szerkesztőségek tiltakoztak, hanem civilek is. Létrehozták az Üres Facebook - Tiltakozás a kommunikációról szóló törvénytervezet ellen nevű oldalt, ezzel is hangsúlyozva, hogya Facebook is a média része. A törvény parlamenti elfogadásával egy időben tüntetőket hívtak a Szabadság térre. A demonstráció idejére a tér a

„Sajtószabadság tere” lett. A mintegy kétezer tiltakozó üres, fehér transzparenseket emelt a magasba, így emlékeztetve a lapok üres címlapjaira.

A nemzetközi sajtó és a nemzetközi újságíró-szervezetek a törvénycsomag júniusi benyújtásának pillanatától figyelemmel kísérték a magyar médiaviszonyokban tervezett és bekövetkező változásokat. A tervezetekről kimondták, hogy ellentétesek az európai szabályozással, szemben állnak azokkal a nemzetközi vállalásokkal, amelyeket Magyarország is aláírt. A média átalakítása mögött nemcsak a média új irányítási és működési struktúráját látták, hanem Orbán Viktor és a Fidesz politikáját.

Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet hatvanoldalas médiajogi szakvéleményt készített, amelyben megállapította, hogy a médiaszabályzó intézmények vezetőinek a miniszterelnök általi közvetlen kinevezése nem szokatlan dolog, ugyanakkor az NMHH elnöke kinevezésének a módja a parlamentnek a kormány általi foglyul ejtését jelenti. A hosszú kinevezési időtartamok egyfajta „biztosítási politikát” jelentenek: még ha egy parlamenti többség nem is jut ismét hatalomra a következő választáson, emberei megmaradnak posztjukon, ami összeütközésekhez vezethet az új hatalommal. Ezért az EBESZ azt javasolja, hogy az elnök hivatali ideje legfeljebb hat év legyen, újraválasztás lehetősége nélkül. Az elemzésben az áll, hogy a hírügynökség bevonása a tervezett

közszolgálati alapítványba csakis a politikai ellenőrzés bevezetésére tett kísérletként értelmezhető, ezért javasolja, hogy a hírügynökséget mielőbb vonják ki az alapítványból.

(Ismét, emasa.hu, 2010.09.07.) Martonyi János azt válaszolta, hogy „Én a magam részéről nem úgy látom, hogy a közszolgálati médiát bármifajta veszély is fenyegetné.”(Martonyi, index.hu, 2010.09.17.) Karol Jakubowicz, lengyel médiakutató, aki az EBESZ elemzését írta, cáfolta, hogy bíráló megjegyzéseit a budapesti politikai ellenzék diktálta volna. Szerinte „a nyomtatott sajtó, az elektronikus média és az internet számára megalkotott egyforma szabályozási rendszer szembemegy a demokratikus országokban szokásos gyakorlattal, a közszolgálati média számára teremtett intézményi rendszer pedig ellentétes az Európa Tanács egykor Magyarország által is támogatott követelményeivel, amelyek e média függetlenségéhez kerestek garanciákat.” (Kazahsztánról, nol.hu, 2010.09.12.) Dunja Mijatovic, az EBESZ sajtószabadság-felelőse úgy fogalmazott, hogy a törvény „ellentétes az EBESZ médiaszabadságra vonatkozó normáival. Szokatlanul széles hatáskört biztosít a Médiatanácsnak, amelyeket kizárólag a kormányzó párt által támogatott személyek irányítanak… Ez a hatalomkoncentráció példátlan az európai demokráciákban, és árt a média szabadságának.” (Az EBESZ, nol.hu, 2010.12.22.) A Freedom House úgy vélekedett, hogy

„ez a jogszabály, a média ellen hozott egyéb intézkedésekkel kombinálva jelentősen visszaveti majd a sajtószabadságot Magyarországon…” (Elítélte, nol.hu, 2010.12.14.)

A konzervatív The Times azt írta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök a nemzeti együttműködés nevében bosszúszomjas hévvel sarabol le minden független intézményt.

(Fidesz-harcosokról, nol.hu, 2010.12.10.) A konzervatív Die Welt címoldalán Michael Stürmer, az újság egyik vezető publicistája ezt írta: „Olyan ez, mintha a tekintélyelvű, antiszemita 30-as években megállt volna a film, és most ismét peregni kezdene.” Az újságíró szerint „az NMHH véleményirányító és a hatalmat dicsőítő minisztérium, vezetői Orbán Viktor kormányfő párthíveiből és kegyenceiből állnak. […] Magyarországon Orbán Viktor vezéri állama jön létre.”A Handelsblatt a hazugságon ért politikusokat kipellengérező A nap Pinocchiója rovatában közölt írást Orbán Viktor fényképével és tőle származó idézettel.

Utóbbi szerint: Médiatörvényünk nem tartalmaz semmi olyant, ami ne létezne más EU-országban is. A cikkíró szerint „Európában sehol másutt nem ennyire sajtóellenesek a törvények, mint Magyarországon. […] Orbán úr Magyarországa többé nem szabad ország a média számára.” (A nap, nol.hu, 2010.12.22.) A liberális Gazeta Wyborcza alapító főszerkesztője, Adam Michnik Magyar barátainkhoz címmel közölt levelet. Emlékeztetett rá, hogy Orbán Viktor a szabadságért küzdő demokratikus ellenzék aktivistája volt. Ma kormányfőként elnyomja ezt a szabadságot egy olyan törvénnyel, amely szájkosarat tesz a

független sajtóra. (Magyar címlappal, nol.hu, 2010.12.22.) A Washington Post Magyarország putyinizálódása című kommentárjában azt írta, Európa nem engedheti meg, hogy egy tagkormánya alapvető szabadság(jog)okat vegyen semmibe következmények nélkül. Orbánt választás elé kellene állítani, megadva neki az esélyt a hatalomkoncentráció visszafogására és a médiatörvény módosítására. (Szőcs, 2010.12.27.) Horvát értelmiségiek nyílt levélben szólították fel a kormányt, hogy vonja vissza a médiatörvényt: „Felszólítjuk a kiadókat, szerkesztőket, újságírókat és irodalmárokat, hogy szálljanak szembe a média tudjmanizálásával, ne engedjék, hogy az egzisztenciális félelem csontjukig hatoljon. A legnagyobb veszélyt, amely rájuk leselkedik, nem a politikai pártok jelentik, hanem az öncenzúra.” (Villanyoltástól féltik, nol.hu, 2010.12.27.)

Az unió tagországainak politikusai is megszólaltak. Luxemburg külügyminisztere, Jean Asselborn kijelentette, hogy a magyar médiatörvény egyértelműen megsérti az uniós szerződések szellemét és szavait, ezért a törvény hatálybalépésének azonnali megszakítását követelte. (Uniós támadás, nol.hu, 2010.12.22.) A német helyettes kormányszóvivő, Christoph Steegmans úgy fogalmazott, hogy „a német kormány nagy figyelemmel követi a médiára vonatkozó törvények alakulását Magyarországon”. Felhívta a figyelmet, hogy Magyarország mint az EU jövendő soros elnöke különleges felelősséget visel azért az összképért, amely az Európai Unióról a világban kialakul. Emiatt is magától értetődik, hogy Magyarország elkötelezett maradjon az EU értékei mellett. (Merkel is figyel, nol.hu, 2010.12.22.) Szijjártó Péter, a miniszterelnök személyes szóvivője azt állította: az újságírók félremagyarázták Steegmans nyilatkozatát. Azt mondta, „minimum félreértés” arról beszélni, hogy Angela Merkel német kancellár a jogállamiság elveire figyelmeztette volna Magyarországot a médiatörvény kapcsán. Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter bírálatával kapcsolatban is magyarázattal szolgált: Orbán Viktor telefonon beszélt Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökkel, aki világossá tette, Asselborn nem a kormány hivatalos álláspontját képviselte. (Tűz Európából, nol.hu, 2010.12.23.) A HVG interjút kért Jean Asselborntól, aki elmondta, hogy külügyminiszterként, miniszterelnök-helyettesként a luxemburgi kormány nevében beszél. (Bednárik-Nyusztay, 2010.12.29.) Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, a KDNP elnöke az MTV-ben azt mondta, hogy „a luxemburgi kormány álláspontjának semmi köze nincs a külügyminiszteréhez, aki egy radikális baloldali politikus”. A német kritikára pedig ezt válaszolta: „Az, hogy Angela Merkel német kancellár figyelemmel kíséri a médiatörvényt, egy nagyon derék dolog, kísérje figyelemmel az Európai Unió valamennyi törvényét.” Semjén szerint a külföldi kritikák hátterében az áll, hogy „a

balliberális vonal futkos Európa-szerte, saját haverjaikhoz, saját félelmeiket vetítik ki, és nem létező dolgok ellen tiltakoznak”. Semjén semmi kivetni valót nem talált abban, hogy a médiahatóság tagjait egyetlen párt tagjai jelölték: „az ellenzék azon igénye, miszerint tagokat delegálna a kuratóriumokba, olyan, mintha államtitkárokat, vagy főosztályvezetőket akarna delegálni a minisztériumokba”. Arról, hogy a jelölésből a KDNP-t is kiszorította a Fidesz, az interjúban nem esett szó. Arról sem, hogy a kormánytól független intézmények struktúráját a pártelnök miért akarja a minisztériumi hierarchiához hasonlítani. A pártelnök-miniszterelnök-helyettes összefoglalóan úgy értékelt, hogy „Magyarországon totális a médiaszabadság, mert a híradások másról sem szólnak, mint a kormány gyalázásáról, kritikájáról”. (Semjén, hvg.hu, 2010.12.23.)

A médiatörvény elfogadását követő reggel a Magyar Rádió 180 perc című műsorát Mong Attila műsorvezető a következő szavakkal kezdte: „Az éjszaka az Országgyűlésben elfogadták az új médiatörvényt. Az érvényben lévő törvény és a rádió szabályzata szerint hírhez véleményt nem fűzhetek. Ezért a szerkesztővel, Bogár Zsolttal egyetértésben most egy percig inkább néma csendben maradok, az új médiatörvény miatt teháta 180 percből egy perc csend következik.” (Nyusztay, 2010.12.22.)A műsorkészítőket azonnal magukhoz rendelték a rádió vezetői, és az eset kivizsgálásáig letiltották őket. Már egyikük sem a közszolgálatnál dolgozik. A közszolgálati televízió reggeli műsorában Koltay András magyarázta az éjjel elfogadott médiatörvényt. Az Este adásában Orbán Viktor volt a vendég. Az interjúban a médiatörvény nem került szóba. Ehelyett Szöllősi Györgyi riporter ezt a kérdést szegezte a miniszterelnöknek: „maradt azért ideje a karácsonyra készülni?” (Csider, 2010.12.26.) Polyák Gábor nyílt levelet írt Koltay Andrásnak, melyben arra kérte, adjon magyarázatot a történtekre: „Arra még találok magyarázatot, hogy részt vállaltál a jelenlegi Médiatanács működésében: belül lenni mindig esélyt jelent arra, hogy jó irányba fordítsd a dolgokat. Ettől azonban egy egypárti Médiatanács még antidemokratikus és abszurd képződmény marad, amelyben ráadásul a tagokat jobbára egyszerű megszavazógépnek szánták. […] Valóban az üres címlapok lennének a sajtószabadság bizonyítékai? És ez lenne a BBC-modell? Észre sem veszed, és már át is vetted a kormánypárt arrogáns és cinikus kommunikációját. És milyen jogalkotás az, amelyben a leendő jogalkalmazó írja a törvényt, és úgy egyeztet a legnagyobb piaci szereplőkkel, hogy ebbe az alkudozásba senki más nem láthat bele? Milyen eredményt hozhat egy politikai megrendelésből és piaci szereplők önérdekeiből összegyúrt törvényszöveg?” (Polyák, 2010.12.14.)

Koltay András a törvény megszavazásának estéjén válaszolt: „Nem gondolom, hogy ma hajnalban Magyarországon megszűnt a szólás- és a sajtószabadság. Amint a törvény hatályba lép, és a hatóság alkalmazni fogja, a mai szigorú kritikusok is ráébrednek erre. Hidd el, a Médiatanács egyetlen tagjában sincs «rosszindulat, hataloméhség és bizalmatlanság». De még ha lenne is (mint ahogy nincs), döntéseinket akkor is felül fogja vizsgálni a független magyar bíróság. […] Az elfogadott törvény azon részeiről, amelyek a már meglévő szabályozáshoz képest újat alkottak, a médiajog kutatójának szemszögéből az a véleményem, hogy megfelel az alkotmányosság normáinak és az európai követelményeknek. Akik most tiltakoznak a médiatörvény ellen, jelentős részben politikai vagy valamely személyes indíttatásból teszik ezt, vagy azért, mert félinformációkból olyan rémképet építettek fel maguknak, ami nem felel meg a valóságnak, és méltányolható, de teljesen alaptalan félelem alakult ki bennük. […] De örülök, hogy ezen időszak véget ért. Innentől a mi dolgunk az, hogy lehántsuk magunkról a

«fideszes Médiatanács»jelzős szerkezet első tagját. Eddig csak rosszindulatúan vélelmezték rólunk, miként fogjuk az ellenzéki hangokat elnémítani. Januártól bizonyítanunk kell, hogy létezik a sajtószabadságnak olyan felfogása, amely képes valamennyi nyomós, szemben álló érdek megfelelő egyensúlyozására.”(Koltay, 2010.12.22.)