i g i t u r f u g e . (S. Cyrill. Jeros. catech. 19. myst. 1. n. 8. p.
309. ed. Ven. 1763.) „Ad hoc genus pertinent etiam omnes ligat.urae, atque remedia, sive in praecantationibus, sive in quibusdam notiß, quas caracteres vocant, sive in quibus-cumque rebus suspendendis atque illigandis, vei etiam aptandis quodam modo, non ad temperationem corporum (miként a nemes iró ur ,az anyagi tekintetben' emliti) sed ad quasdam significationes occultas aut etiam manifestas, sicut sunt inaures, m summo aurium singularum, aut de-structionibus ossibus ansulae in digitis, aut cum tibi dicitur singultienti, ut dextera manu sinistrum pollicem teneas. —•
Omnes igitur artes hujusmodi vei nugatoriae, vei noxiae su-perstitionis ex quadam pestifera societate daemonum et ho-minum, quasi pacta quaedam infidelis et dolosaeamicitiae con-stituta p e n i t u s s u n t r e p u d i a n d a et f u g i e n d a."
(S. Aug. 1. 2. de doctr. christ, c. 20—24. n. 30. T. 3. p. 31.) A babona a pogányoknál átalános volt, ezt a szentatyák, az egész kath. egyház megfeszített erővel irtotta egészen utolsó árnyig, a ,renuncias diabolo, et omnibus pompis, et operi-b u s ? ' a keresztségnél ezt j e l e n t i ; a operi-baoperi-bonaságról a operi- bűvös-ségről szóló könyvekről azonnal kérdést tett, bir-e a megtért ilyesekkel ; s ha birt, azokat a püspökhez hozta, s tűzbe dobta ; ma is az Index szabályai szerint tilosak ily könyvek, habár az Indexben nem emlittetnek. De nehéz volt a pogány életben meggyökerezett szokást kiirtani, miként nehéz a tu-datlanságot, a kislelküséget, a nyervágyat, a titkos erő utáni kapkodást megfékezni. ,Penitus repudianda, et fugienda' az amuletekre , s minden más babonás szerekre szól. Thiers (nem a mai államár) Traité des superstitions munkájában a szent zsinatok és pápák hosszú sorát emliti, melyekben ez tiltatik. ( l - r e part. 1. 5. ch. 1.) Lucius Ferraris Bibi. T. 7-o is emlit néhány büntetést. S a sok perkereset, melyeket püs-pökök, szentszékek, zsinatok és a romai officium inquisitio-nis tettek, mint az ily babonaság gonoszságát, mint az egy-ház folytonos kiirtási törekvését bizonyitják. Ha valaki arany gyűrűt hord a mellén, vagy selyemzsineget a kezén vagy lábán, s ettől vár mentességet némely betegségtől ; ezen tárgyak nem amulet, hanem igaz vagy képzelt orvos-ság. H a valami jó eredményt nem a tárgy anyagi behatásá-tól , hanem annak jelenlétéből v á r , például az angol lor-dok a kártyajátéknál az akasztott ember köteléből jó szerencsét; még ez sem b a b o n a , ez sem a m u l e t , hanem dőreség, esztelenség. De ha a tárgyhoz titkos, természetinél magasabb erőt csatol a hiedelemben, s ezen magasabb erő-től oly eredményt vár, ez babona, e tárgy amulet. Ezen sorok talán igazolni fogják, amit irtunk : „az amuletek hor-dása kétségen kivül babona." Hordanak a keresztények is valamit nyakukon ; hanem duo cum faciunt idem, non est idem; amit a keresztény hordoz, azt megnevezhetjük saját nevén, kereszt, kép, ereklye, agnus Dei, scapulare, de ap-pellativummal amuletnek nem nevezhetjük, mivel a kettő között olyan a különbség, mint az ég és a pokol, az Isten és az ördög között. Szerk.
M « 3
S mint ilyen amuletnek semmit sem lehet tulajdonítani, be-lőle semmit se reményleni.
1) Mindazáltal, mint anyagi készítménynek is lehet anyagi — talán orvosi — ereje, eredménye. Mert például tudjuk, hogy az érezek nemei villany és delej erővel birnak.
Igy ismét például tudjuk, hogy a szemtakarón — pillán — támadó árpát egy a r a n y gyűrűnek, vagy egy hideg kulcsnak vonásaival meg lehet enyhíteni, sőt meg is szüntetni, kétség-kívül, hogy az azon árpát okozó gyuladás mint villanyanyag, az érez által a szenvedő szemtakaróból kivonattatik. Ez tény, ez tapasztalás, ez semmi babona, mert a természeti erőnek hatása, melyet ily esetben nem amuletnek, hanem
orvosság-nak nevezünk.
2) Ezen magyarázat talán a naturalisták malmára szol-gáló viz g y a n á n t vétethetnék, kik minden erőt a természet működésére szállítani s értelmezni törekednek, kik azon lelki gazdagsággal látszatnak meg nem áldva lenni, melynél fogva az oly láthatatlan titkos működésekben az isteni mindenha-tósághoz felemelkedhetnének, kik mindig mint a kigyók csak a föld hideg fölületén csúsznak, másznak, kik a természetet oly valami különös önálló lénynek tartják, mely Istent nem ismer, mely Istenre nem szorult, mintha a természet nemis az Isten teremtménye volna.
II. E r k ö l c s i t e k i n t e t b e n . Már továbbá, az amu-letnek lehet-e erkölcsi ereje, hatása, jelentősége ? ez ismét más kérdés, melynek megoldására ismét különböztetni kell a fogalmakat.
1) Ugyanis, először lehet valamely tárgynak láthatat-lan ereje képzelődés, vagy véleményi rögzöttség által. Pél-dául, nem hiányoztak oly egyének, kiknek azon szerencsé-jük akadott, hogy az orvostól nyert rendeletet patikába se
vitték, csak zsebjeikben hordozták, s mire t ö b b idő multán orvosaikkal találkoztak, már akkorra meg is gyógyultak. Ez ugyan csak tréfa gyanánt vétethetik itt, midőn vannak más esetek, melyekben valósággal a szenvedőnek bizonyos amu-letféle adatott, hogy azt hordozza magával ; és ez baját ezen hordozással könnyebbitve vélte, érezte. Ilyen például, hogy a valóságos babonás, üres és mégis eredményesnek vélt amu-leteket ne említsem, — a vad gesztenyének zsebben hordo-zása, és több más effélék. Az ilyenek, csak képzelődésnek hatásai lehetnek, melyek, ha a jó keresztény ember ezeket ugy tekinti, m i n t az isteni hatóságnak a természetben még el-rejtve találkozható erejét, (melyet a babonás kuruzsolók u g y sem szoktak felfedezni) és nincs szándéka ebben épen vak-merően bizakodni, csak a lehetőséget nem akarja meggá-tolni, akkor talán a babonaság vétkéről sem vádolható. J)
2)) És v á l j o n , midőn „ W r a n g e l tábornagy egy ily amuletforma vaslovacskát hordoz a csatában, melyet nya-kára a királyné t ű z ö t t " , nem varázsolhat-e itt is valamit a képzelődés? én ugyan azt mondom, hogy nem. M e r t ennek a külső ellenség általi megtámadtatás ellen kellene működni.
Már pedig, hogy más hordozván az anmietet, mégis más érezze annak erejét, aki azt nem hordozza, ezt csakugyan sem természeti erő, sem képzelődés eredményének nem tart-hatom, annál inkább az isteni kegyelem befolyását ezen
vas-' ) A/, e g y ü g y ű k é p z e l ő d é s , m e l y m i n d e n ü t t a z I s t e n n e k e r e j é t k e r e s i , n e m b a b o n a ; d e l e h e t a z z á . S z e r k .
lovacska érdemére származhatónak okos felfogással meg nem engedhetem. Következésképen Wrangel okosságáról felteszem, hogy ő azon lovacskát csupán udvariasságból, s az adományozó királyné iránti hódolatból hordozta. — Ez nem babonaság az ő részéről, csak tisztelet bizonyítása egy magas személyiség iránt. (Folyt.)
Az óvári templom.
( F o l y t a t á s . )
IV. P l é b á n i a - , v a g y i s a n y a t e m p l o m m á e m e l t e t é s e . Ovár 1787-től 1810-ig helyi káplánság volt, s csak az utóbbi esztendőben emelteték önállóan, jogszerű plébániává, Cralábocs, Zobor és Kispatak (puszta) hozzákap-csolásával. 1810-re vonatkozólag, a plébánia oklevelei közt, egyes jövedelmi töredékeket kivéve, semmi legkisebb adat sem található. I t t a helye, hogy más érdekesb adatok teljes hiányában megemlékezzünk legalább néhány szóval azon időkről, melyekre ismertetésünk tárgya esik. Hazai történe-tünk lapjai elég világosan és érthetően mondják el ama vál-tozásokat, melyek josephinismus név alatt lettek a mindany-nyiszor megujuló közsajnálkozás tanúbizonyságai. Eltörültet-vén a szerzetes rendek, a kath. egyház Magyarországban is fölhivatva érzé magát, ugy segíteni a közszükségen, amint az akkori viszonyok közt legtanácsosabbnak tartá. A mene-dékeiktől megfosztott szerzetesek beosztattak az egyházme-gyei lelkipásztorok közé, 1784-ben eltöröltetvén a trinitari-usok rendje is, Óvár ezek közöl nyerte két első p a p j á t az egri társházból, Rosenbach Victorin, (1787) és V é g h J u s -tinian (1800) személyében. Igy keletkezett minden püspöki megyében sok harmadrendű plébánia. I g y történt, hogy a világi patronusok a libákból lett anyaegyházak kegyurasá-gáról több helyütt végkép lemondának, melyeket a „Val-lási alap" vállalt el. 1787 előtt Óvárnak is világi kegyurai voltak, de az emiitett évben, mint a can. visit, mondatik :
„Exclmus ac Illmus D. Comes Franciscus Balassa et Comes Franciscus Zichy iuri patronatus r e n u n c i a r u n t . " Azóta a
„Vallási a l a p " kegyúri gondjai alá tartozik. De adat nincs rá, hogy eddig a templom körül költségei s nagyobb kiadá-sai lettek volna.
V. I d ő k ö z i v i s z o n t a g s á g a i . Nincs róla t u d o -másunk, hogy a templomot, megállapított fenállása óta a ter-mészetes, vagy közönséges bajokon kivül még más rendki-vüli csapások is érték és sújtották volna , minők például : tűz-vész, rablás, politikai villongások gyászos eredményei, elfog-lalás, megfertőztetés steff. (a török világot kivéve, melyből nincsenek emlékeink egy harangon kivül) 1797-ben az óvári lelkész h é t hónapig insurrectioban volt ; ez alatt ismét Szklabonya viselte a plébániai gondokot és t e r h e k e t ; a többi községekét pedig Nagy-Zellő, melyhez eredetileg tartozá-nak. 1809, 1810. 1811-ben a franczia háború járulékai s az akkori hátrányos, drágasággal járó pénzviszonyok vannak megjelelve. Legnagyobb baj volt mindenek közt már száz év előtt is a templomnak szerencsétlen helyzete, melyen semmi toldozgatás és foltozgatás nem segíthetett, mely mindannyi-szor meghiusitá a legjobb törekvéseket is, és ami legfőbb és legsajnosabb, elnyelte haszontalanul az időközben ráfordí-tott kisebb nagyobb költségeket. De hogy is n e ? midőn
el-84 »+•—
nyelt számtalan, de számtalan pénzzé tehető nagy fát az er-dőből a kettős mély árok, melynek robajos vizzuhatagjai a templom gyenge alapjait döngetik. Már az 1789-ki canonica visitatioban is ez áll : „ecclesia populo ex filialibus et vi-ciniis illuc couíluere solito capiendo haud sufílciens ; modus iam earn ampliandi non est, cum ob glebae inconstantiam in advicinata profundissima circumvalle praeceps pondere im-pellatur — ruinae proxima ! quia vero amplius commode re-parabilis non e s t , nova erigenda foret in loco solidiori."
Ezen legfőbb tekintélyei hitelesitett előterjesztéstől fogva 75 év folyt le anélkül, hogy a templom akár lényegesen megjavíttatott s kiépittetett, akár pedig egy újról alkalma-sabb helyen lett volna hivatalosan gondoskodva. Nem jut-e itt önkénytelenül is eszünkbe, miszerint ezen templomot annyi viszontagságos éven át csakugyan a „ M i a t y á n k " tar-totta f ö n ? E segélyért mindennap kiáltó szükség és mulasz-tásból nőtte ki magát végveszélylyel fenyegetve, annyi bána-tos sóhaj és szomorúságra okot adva, s talán hitéletünk viruló f á j á t mindig jobban fonyasztva, az ifjú nemzedék jobb jö-vőjébe vetett reményeinket szintúgy elcsüggesztve. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P L O E S T . (Folyt.) Azonban amint egyházunk védel-mére kikelnénk, ezen védelem folytán az ujtanitás alapta-lanságát, veszélyes voltát szorgalmasan kiemelnénk, amint az ellenünk felhozott rágalmat, hamis vádakat, előítéleteket az igazság felderítésével, becsületes lélekkel szétoszlatni ipar-kodnánk, midőn egyházunkra ráfogott obscurantismust, in-t o l e r a n in-t i á in-t , m á g l y á k a in-t , czáfolhain-tlan adain-tokkal a mondónak fejére visszadobnánk , s rábizonyitanánk : hogy a történe-lemben önkényt gyakorol, hogy az idézetekben hűtelen, hogy a szentirásból idézett hely mást mond, s az ő agyában a leg-képtelenebb ellenmondások egymás mellett szépen megfér-nek, mert a prédikatiojában a keresztet előbb setétmegfér-nek, gya-lázatosnak nevezte, azután ugyanott a kereszt mint magasz-tos tárgy iránt mégis tiszteletét fejezi ki ; a kereszttisztelet álnok szine alatt tévedésbe akarván hozni az embereket. Mi-dőn magunkat és magunkét igy védelmeznénk , előáll ismét Czelder ur egy más, az előbbinél még mesterkéltebben ké-szített s kinyomatott irattal, melyben oly nyers durvaságokra száll alá, oly vad kifakadásokra és dühöngésekre veteme-dik, mikép igenis megérdemlette azon nem irigylendő sorsot, h o g y neve munkájával együtt a tiltott könyvek jegyzékében kiállittassék. — ,,A romai egyház elfogult tagjai (világért sem az okosabb rész) igy szól „ A z e v a n g . prot. egyház rövid védelme" czimíí iratának elején , maguk ellen semmit meg nem engednek, a történet világos tényét tagadják, s ha mi róluk nem kedvezőleg nyilatkozunk, mit az igazság rovására nem is tehetünk : ők átkozódva, a pogány türelmetlenség minden fegyverével és rágalommal törnek ránk . . . A refor-matio történet, mely bármily szégyenitő legyen a romai egy-házra nézve, olyannak marad." Nincs könnyebb mesterség, mint ily Czelderféle ellenzéket képezni. Nem kell ahoztöbb, mint bizonyos elbizakodás , mely magát minden bölcseség és igazságnak kútfeje gyanánt t e k i n t i , és egy jókora adag lelkismeretlenség. Ő az egyéni csalhatatlanságot, mely a
protestantismusnak alapelve , és ezt talán alaposan nevez-hetni az elvek legképtelenebbikének, átviszi a történeti térre, és csak azt t a r t j a igaznak, mit neki olyanokul elfogadni tet-szik. Kik vele nem vélekednek egyiránt, nem ugy gondol-kodnak mint ő, azok elfogultak és a romai egyház okosabb részeihez nem tartoznak ; s mivel mi sem engedhetjük meg, hogy birói székében, melybe nem t u d j u k ki által ültettetett, s csalhatatlanságában egyházunk ellen habár kemény , de igazságos (?) vádját emelje, s Ítéletet hozzon ; azért az igaz-ság ellen viaskodni kivánó irigy sátán, szennyes életű, elve-t e m ü l elve-t , seelve-téelve-t baráelve-t v a g y u n k , s meg sok más egyéb is. A bennünket türelmetlenségről vádolónak műveltségi és tü-relmi szótárában ily szép szavak tünedeznek föl ! A szünte-len szabadságot kiáltó a szabad szó elszünte-len a megvetés, a gú-nyolás, a rágalom köveit dobálja , hogy igy a szabadságot mindenkitől saját számára elkobozhassa. Igaz, egy ily dics-telen csarnokban, minőnek Czelder ur ,,Az evang. prot. egy-ház rövid védelme" czimü irata mutatkozik , nevét kitéve l á t n i , nem kellemetes dolog, de ha már a bajt kikerülni ré-szünkről nem lehet, mégis csak inkább akarunk egy ily munka által hitünk miatt gyaláztatni, mintsem az úgynevezett vallási türelem (nosco te) tekintetében általa magasz-talva kiemeltetni. Midőn ilyformán mérgét ránk kiönt.é, to-vább botorkázik. Egyházunk szertartásait, intézeteit, ajtatos szokásait, szolgáit támadja meg, múltját eltorzítja, kormá-nyát népeket butitó és sanyargatónak rajzolja, papságát gya-lázatosnak bélyegzi, nem volt bün , melyről nem vádolná, nem gonoszság, melyért felelőssé nem tenné. Szegény kath.
egyház! azért fáradtál tehát 18 századon át az emberiség nevelésében ; ez a fizetés ! ,,Mit mondanak a romai egyház elfogultjai arra, igy folytatja tovább 14-ik lapon, hogy volt idő, midőn magok a papok voltak a kor legerkölestelenebb-jei, s a pápai udvar, hol Krisztus helytartója élt, égrekiáltó bünbarlang volt ; az ott uralkodó fényes vétkes gyönyörök a világ rom. katholikus hiveitől gyűlt szent filléreket fel-emésztvén , bűnbánó levelek kigondolására és árulására kel-lett vetemedni, hogy gazdag tékozlásban tombolhassanak a szent városban a bibornokok és pápák szeretői ! Rettenetes-ségek ! de igazak." Nem akarjuk a nyilvánosság elé bocsá-tani a következő sorokat ; aki az egész könyvet olvasta, bá-mulni kénytelen a páratlan szemtelenségen ; nem szégyen-lette kinyomatni undok rágalmait. Csak a vétkes tudatlanság, vagy a legroszabb akarat állithatja ki a pápák ezen képét, mely minden erőt, képzelő tehetséget arra fordit, hogy Ro-mát és annak püspökét, a kath. egység központját, az egész hierarchiát minél gyűlöletesebbé tegye. Ily értelemben szól ő a szerzetesekről is. ,,A természet ellen nem mehetvén az örök szüzességet esküdött szenteskedő barátok és apáczák egymással és egymás nélkül a legkiáltóbb erkölcstelenséget vitték véghez." Mennyivel erősebb, tökéletesebb ezen gyarló teremtményeknél maga Czelder ur s még egyik collegája ! Mindketten már vén legények, s mégsem házasodnak, s váljon m i é r t ? mert ők a természet ellen is mehetnek, és sem a nő-nemmel sem anélkül legkisebb erkölcstelenséget nem kö-vetnek el. Meghurczolta a nép képzelmét a szerzetesekre rá-fogott minden aljasságokban , kigondolta a legszennyesebb vétkeket, és azokat a szerzetesek, jezsuiták titkai gyanánt tárta föl, hogy a nép kebeléből minden kegyeletet kitépjen,
I 85
melylyel az egyház isteni küldetésü férfiai iránt viseltettek.1) A calumniare audacter semper aliquid haeret-féle szabály alkalmazásában a kath. egyház feje és szerzeteseire nézve mások is remekeltek már, azonban ugy látszik, mintha Czel-der ur ama hitostromló elődjeit, kiknek csalárd állításaik s okoskodásaik annyiszor megczáfolva voltak, dicsőségben va-lamely rendkívüli ügyességgel mégis túlszárnyalni akarná olvasói előtt ; Ivánka Sámuelt, sárospataki képezdei tanitót pedig egészen háttérbe szorítja, ez neki még árnyéka sem lehet. — Czelder ur nagyon jól érti a keresztény hitágoza-tokat is megfejteni, például az anyaszentegyházat igy defi-niálja : ,,A keresztény anyaszentegyház annyit tesz, mint az Istenfiában a Jézus Krisztusban hivők társulata, s az Istent Krisztus tanítása szerint imádók, bűneik bocsánatát Isten-től Krisztusért reménylők gyülekezete. Ezen anyaszentegy-ház közönséges, mert minden különbség nélkül mindenki üdvösségeért alapíttatott, s minden hivőt befogad ; keresz-tény, mert Krisztust vallja urának ; szent, mert csak azok
valódi tagjai, kik bűneiket megbánván, mindennapinál szen-t e b b érzésszen-t hordoznak keblökben, (hogy egy és aposszen-toli le-gyen — az már nem szükséges)." Ez a meghatározása Krisz-t u s egyházának, melyben Krisz-találKrisz-taKrisz-tnak ó hiKrisz-tűek vagy görög katholikusok, pápisták vagy rom. katholikusok, protestánsok vagy evangeliumi keresztények. Saját nézete szerint mind-egyik külön egyházat alkot. (8-ik lap.) Tehát Czelder sze-rint Krisztus egyházában megengedtetik a népeknek, közsé-geknek, sőt egyeseknek saját nézetük és véleményük szerint a kereszténység főtanaiban is változtatni, egymástól a főta-nokra nézve e l t é r n i , külön egyházat alakítani azaz : kinek-kinek szabad tetszésétől f ü g g azon cultust gyakorolni, mely neki legczélirányosabbnak fog látszani ; Istent Krisztus ta-nitása szerinti imádók még azok is, kik Istennek egészen tetszésök szerint szolgálnak. De különös, Czelder ur a romai katholikusoknak is helyt engedvén az általa leirt közönséges anyaszentegyházban, kevéssel alább már azt tőlük ismét megtagadja. 9-dik lapon ugyanis ezeket olvassuk : ,,De hol vette eredetét ez az avangeliumi protestáns egyház, ha csak röviden elmondom, hogy kitűnjék, miszerint mi igaz alapon állunk ; s nem mi, de a romai katholika egyház az, mely oko-sabb akarván lenni a keresztény kijelentésnél, mint szélűzött hab elverte magát Krisztus kebelétől." (Folyt.)
M Ü N C H E N , jun. 20-án. Hanneberg apát lemondott a trieri püspöki székről, melyre megválasztatott, daczára an-nak, hogy a káptalan, és a müncheni porosz követ Armin ur, az utóbbbi királya megbízásából a választás elfogadását is-mételve kérték. Ha meggondoljuk, hogy ő már előbb a bam-bergi, augsburgi, és regensburgi püspökségeket, melyekkel meg volt kínálva, el nem fogadta, ez utóbbi vonakodásán sem fogunk bámulni. Egyébkint is számos kötelékek fűzik őt Münchenhez. Itt két apátságnak, és a hozzá tartozó pap-neveldéknek főnöke. A királyságban levő papságnak majd fele benne tanítóját tiszteli. Az egyetemen őt helyettesíteni
' ) A b s e n t e m qui rodit a m i c u m , Qui non d é f e n d i t , alio c u l p a n t e ; solutos Q u i c a p t a t r i s u s liominum, f a m a m q u e dicacis ; K i n g e r e qui non visa p o t e s t , commissa t a c e r e
Qui nequit : hic n i g e r e s t , liunc tu Roinane c a v e t o . H o r . 1. 1. s a t . 4.
S z e r k .
majdnem lehetetlen. A szentatya ajánlata, ki őt a propagan-dába a keleti ügyek érdekében hivta, sem volt képes őt el-vonni működése jelen köréből. A benedekiek rendjének Ba-jorországbani megszilárdítása főbb gondját képezi. 0 a ki-rályi család, (és számos főbb családoknak) meghitt embere és gyóntatója, végre Münchenben, melynek legfőbb tudo-mányos tekintélye, valódi népember. Beszél és ir folyéko-nyan latin, franczia, olasz, angol nyelven, birja a török, arab, perzsa, örmény nyelveket, a sanskrit sőt chinai nyel-vekben is honos. A keleten legközelebb tett u t j a alkalmával a benszülöttek bámultak az idegenen, ki összes nyelveiken beszélt. Megválasztatása Trierben annál kivánatosbnak lát-szott , miután főt. Eberhard segédpüspök neve a káptalan által felterjesztett névjegyzékből kitörültetett. A j e g y -zéken a megválasztotton kívül maradtak még : a káptalani dékán Arnoldi az elhunyt püspöknek testvére, és Krementz koblenczi dékán, ez utóbbi a király előtt különösen persona grata volt, míg a káptalan Eberhardnak szerette volna adni az elsőséget, kit az egész megye kiválóan szeret, hivén, hogy ez esetben Krementz segédpüspökké lehetett volna. A po-rosz egyházi megyék mind oly nagyok, hogy mindegyikében van segédpüspök, Posenben pedig és Kölnben kettő is.
B E R L I N , jul. 18-án. Több év óta a vallás és a bölcse-lem terén uralgó eszmék körül Németországban üdvös vál-tozás észlelhető. Mindinkább szabatosittatnak. és logikai következményeik mindinkább világosabban tűnnek elő. Ez jelenleg fővonása a szellemi mozgalomnak oly birodalomban, mely egész a jelenig azon épen nem irigylendő kiváltsággal látszott birni, hogy rendszereket létesítsen, melyek határo-zatlan és zavart volta a német nép értelmiségére a legkáro-sabb befolyással volt. Egyik rendszer a másikátváltotta fel, anélkül, hogy a következő nagyobb világosságot terjesztett volna az előtte divónál, minek természetesen nem egy elmé-ben az lőn a következménye, 'hogy kevésbé vagy többé ké telkedni kezdett az emberi ész csalhatatlanságán. Az értel-miségek kifárasztva annyi homlokegyenest ellenkező eszmék, és viták által, ugy látszik világosabb helyzet után töreked-nek. Egy rész ugyan még mindig megmarad az alapnélküli hamis tudomány tömkelegében, de nem csekély azok száma sem, kik a kinyilatkoztatott igazságban, a positiv vallásban keresik a bölcselet szabályozóját, és segélyezőjét. Mind-inkább kevesebb keletjök van a kinyilatkoztatott igazság és a keresztényellenes bölcselem következményei között mint-egy alkudozó, közvetitni a k a r ó , ingadozó rendszereknek.
Vagy elfogadják az igazságot egész kiterjedésben és minden megszoritás nélkül, alávetvén magokat összes következmé-nyeinek : vagy egyszerűen elvetik, úgyszólván minden vizs-gálódás nélkül. Az utóbbiak közül, kik a prot. világban túl-nyomók, sokan elismerik, hogy ha a kinyilatkoztatott igazság
Vagy elfogadják az igazságot egész kiterjedésben és minden megszoritás nélkül, alávetvén magokat összes következmé-nyeinek : vagy egyszerűen elvetik, úgyszólván minden vizs-gálódás nélkül. Az utóbbiak közül, kik a prot. világban túl-nyomók, sokan elismerik, hogy ha a kinyilatkoztatott igazság