őseredetü keleti egyház sok szertartásába, a nagyra-vágyás szülte szakadás után több hiba -csúszott, mely lassan-lassan a hitre is visszahatással volt, nem a romai egyház az oka, mely azt legjobban fájlalja, s melyen javítani főtörekvése, miután minden erejé-ből oda hatni törekszik, hogy a keletiek egyházába becsiíszott hibák s tévtanok kiirtassanak, s a hitnek tisztasága helyreállíttatván, helyreállíttassák az egy-ház egysége is. Az egyegy-háznak ebeli szándéka szám-talan alkalommal, egyesektől úgymint testületektől, ünnepélyesen úgymint magános alkalmakkor a leg-világosabban s leghatározottabban kijelentetett, úgy-hogy valóban megfogbatlan, miszerint találkozhat-nak most is emberek, kik a romai egyháztalálkozhat-nak az egységrei törekvéseit gyanúsítják, s oda magyaráz-zák, mintha az egyház a hitegység örve alatt a keleti görögegyházat latinizálni akarná; s még megfogliat-lanabb, miszerint az ily gyanúsítás sokszor az egye-sültektől származik, mint például a Gazeta di Tran-silvaniának egy balázsfalvi magas személyről tett közleménye, kinek állítása szerint ő szentsége a pápa nem kívánja az unitusok rítusát, disciplináját és szokásait megváltoztatni, hanem csak ugy sensim sine sensu.
á) Nem kedves testvérek, ezt az egyház
!) Igy p. o. „Tollatur abusus tundendi, vei etiam mi-scendi oleo sacro, ac iterum coquendi vei alias exsiccandi species Sacramenti sacrae Eucharistiae feria V. Caenae Do-mini, ut deinde illud asservent. — Si inter graecos, qui in Italia et insulis adjacentibus degunt, viget abusus, quem in orientalibus regionibus vigere perhibent, u t monachi Eu-charistiae particulam suspensam ad Collum, vei aliter secum déférant, nec non in privatis domibus, ubi eos commorari contingat, retineant, ut eo auxilio freti liberi a quibuscum-que periculis évadant ; eum omnino aboleri volumus, et ex-presse mandamus, praefatisque monachis, ne id inposterum facere audeant, severissime prohibemus." stb. (Bened. 14.
de SS. Sacrif. Missae append. 3. ad libr. 2-um. Bullar. T. I.
p. 167. num. 57. — Op. T. 9. p. 185.)
2) Rel. 1860. 310.
• 115
soha sem szándékozta, s nem szándékozza most sem. mit na-gyon könnyű bebizonyítani. Halljuk csak, mit mond XIV.
Benedek, ki az egység helyreállításán annyit fáradott : ut uno verbo complectamur omnia, in reditu graecorum sehis-maticorumque orientalium ad catli. religionem curando id unum Romanis Pontificibus maxime curae fuit, ut ex illo-rum animis radicitus evellerent Arii, Macedonii, Nestorii, Eutychetis, Dioscori, Monothelitarum, aliorumque errores, in quos infeliciter proruerant, salvis tarnen et intactis riti-bus ac disciplina, quam ante schisma servabant, et proíite-bantur, quaeque venerandis ipsorum antiquis Liturgiis, et Ritualibus innititur, quin umquam iidem Romani Pontifices poposcerint, ut ad cath. íldem redevîntes suum ritum dimit-tere , e t latinum implecti deberent ; id namque ecclesiae orientális et Graecorum ac Orientalium rituum omnimodam secum ferret internecionem , quod porro non modo num-quam tentatum, immo vero semper fuit et est ab l i u j u s S . Se-dis consilio quam maxime alienutn.') íme igy szól az egy-háznak egyik legkitűnőbb feje, kimondva, miszerint a latin egyház akarja ugyan az egységet, de nem a latinizálást ; akarja, hogy a keleti egyház tana, fegyelme, szokásai, szer-tartásai épen föntartassanak, de amennyiben hibák, tévtanok csúsztak volna bele, azok mindenek előtt kiküszöböltesse-nek, mert az igazi egység csak a kath. egyház tanaival el-lenkező nézetekrőli lemondás mellett képzelhető. Az egy-háznak ily nyilt szava mellett bármily nagy tekintélynek ,sensim sine sensu'-féle gyanúsítása minden jóakaratú előtt elenyészik. Hasonlag nyilatkozott I I I , Incze a negyedik la-terani zsinatban: „mores ac ritus eorum, quantum cum Do-mino possumus, sustinendo." 2)
I g y nyilatkozott III. Honorius, IV. I n c z e ,3) ennek utódai s a lyoni egyetemes zsinat.4) III. Miklós kijelentette, miszerint a keletiek rítusaikat megtarthatják, ,de quibus se-di Apostolicae visum fuerit, quod per eos catholicae fidei n o n l a e d a t u r integritás".5) A florenzi zsinat, s IV. Jenőnek a görögök s örmények számára kiadott rendeletei értelmé-ben G) X. Leo és VII. Kelemen határozottan roszalta s rendreutasította némely latinok bánásmódját, kik a görögö-ket szertartásaik s elütő szokásaik miatt megtámadták.7) IV.
Pius 1564-ben február 16-án hasonlag kimondotta a görög szertartás sérthetlenségét.8) XIII. Gergely megparancsolta, hogy az általa alakitott keleti collegiumban a növendékek saját szertartásaikban neveltessenek.9) VIII. Kelemen és V. Pál erélyesen védték a lengyel rutheneket a latinizálás
' ) Const. Allatae s u n t . §. 18. 1755-ik é v j u l . 1 6 - á n .
2) Cap. 6 (le Baptismo III. 42.
3) Constit. 14-a „ S u b c a t h o l i c a e professione fidei", 1254, 2 No-nas mart. ( 6 . m a r t . ) Tiisculano s. sedis Legato, de eccl. C y p r . B u l l a r . T . I. p. 100.
*) Raynald ad a. 1222 n. 5 ; 1246 n. 3 0 ; 1247 n . 29. Nat. Alex.
H , E . S a c c . X I I I . c . 1. a r t 5 - 8 .
5) Raynald ad a . 1278,
8J Bulla „ L a e t e n t u r c o e l i " 1439 pridie Nonas Julii (4 j u l . ) ; Bulla „ E x s u l t a t e Deo a d j u t o r i n o s t r o " 14H9 deeimo K a i e n d . dec. ( 2 2 . n o v e m b r i s . )
7) E p . ad Ladisl. I I I . P o l . B e g . R a y n . a. 1443. - Enchiridion G r a e c o r . B e n . X I V . Cons. A l l . § 4 1 .
8) C o n s t . 74-a „ R o m a n u s P o n t i f e x . " B u l l a r . T . 2 . p . 112.
9) C o n s t i t . 4 2 - a , , I n Apostolicae sedis s p e c u l a . " 1577. Idib. jan.
(13. j a n u a r i i . )
eilen, s XIII. Benedek azon kikötéssel erősítette meg az 1724-iki zamoyski zsinatot, hogy határozatai a görög ritust érintetlenül h a g y j á k . ' ) XIV. Bertedeket már idéztük, ki azonkívül a bazilita szerzeteseket szertartásaik szigorú meg-tartására s a görög nyelv szorgalmas tanulmányozására s e r k e n t e t t e ;2) az olaszhoni görögöknek megparancsolta a romai egyház által helybenhagyott szertartásaik gyakorlatát, s megtiltá a latinoknak ebben őket háborgatni.3) Hasonló nézeteket fejtett ki XIV. Kelemen 1774 april 17-én, s V I I . Pius 1802 julius 13-án, mikint XVI. Gergely 1836 február 3 ^ n .4) N e m különben dicsőén uralkodó szentatyánk IX. P i u s , ki uralkodásának mindjárt elején a keleti egyházra fordítva figyelmét, 1848 j a n u á r 6-án ezeket irta.5) „Omnino sartas tectas habebimus peculiares vestras catholicas liturgias, quas plurimi sane facimus, licet illae nonnullis in rebus a liturgiis ecclesiarum latinarum diversae sint. Enimvero li-turgiáé ipsae vestrae in pretio pariter habitae f u e r u n t a Praedecessoribus nostris, utpote quae et commendantur ve-nerabili antiquitate suae originis et conscriptae sunt linguis, quas Apostoli aut patres a d h i b u e r a n t , et ritus continent splendido quodam ac magnilico apparatu celebrandos, qui-bus lidelium erga divina mysteria pietas ac reverentia fo-veatur." 1862 év april 8.án pedig a keleti egyház fejeihez adott köriratában igy szól : tí) ,,Jam vero catholicae ecclesiae unitati nihil sane adversatur multiplex sacrorum, legitimo-rumque rituum varietas, quin immo ad ipsius ecclesiae digni-tatem, majesdigni-tatem, decus ac splendorem augendum maxime conducit. Neminem autem vestrum latét V. F . quomodo non-nulli incautos praesertim et imperitos decipere et in erro-rem inducere nitantur, hanc Sanctam calumniantes sedem, perinde acsi ipsa dissidentes orientales ad catholicam fidem excipiens velit, ut ii proprium deserant ritum, ac ilium lati-náé ecclesiae amplectantur. Quod quidem quam falsum sit et a veritate alicnum, evidentissime ostendunt ac testantur tot Decessorum nostrorum constitutiones et apostolicae lit-terae ad ecclesiastica orientalium negotia spectantes, quibus iidem Praedecessores nostri non solum constanter declara-runt id sibi in animo numquam fuisse, verum etiam professi sunt se omnino velle, ut orientalium ecclesiarum ritus, in quos nullus circa catholicam fidem vel morum honestatem irrepsisset error, sarti ac tecti haberentur. Quibus repetitis clarissimisque Decessorum nostrorum declarationibus plane respondent tum Vetera tum recentia facta, cum dici numquam possit, hanc Apostolicam sedem vel sacrorum antistitibus vel ecclesiasticis viris, vel populis orientalibus ad catholicam
1) Bened. X I V . Const, cit. § 14, 16.
J) B e n e d XIV. Const. 44. ddo 20. april 1751. Bull. III. p. 163.
3) Const. , E t s i pastoral is' § 9 u . 1 Bull t. I. p. 81. „ I n h i b e n t e s omnibus et s i n g u l i s p r a e l a t i s , aliisque, ne quis r i t u s et c e r e m o n i a s g r a e c o r u m in concilio F l o r e n t i n o vel alias a p p r o b a t a s b l a s p h e m a r e a u t r e -p r o b a r e , seu i m -p r o b a r e a u s i t . " B e n e d . 14. de S a c r i f . Missae. A-p-pend.
3. ad 1 2. § 9 n. 1. p. 185. IV Incze pedig 1251ben : „ G r a c c o s c o n t r a h u j u s m o d i provisionem et deliberationem n o s t r a m , non inquietent a -l i q u a t e n u s , n e q u e m o -l e s t e n t . " Const. 14-a „ S u b catho-licae p r o f e s s i o n e fidei." B u l l a r . T . 1. p . 101.
4) Const , I n t e r g r a v i s s i m a s ' 3. febr 1836.
5) I,itt. ap, ad or. In s u p r e m a . ef. Lit. a p . 2 f e b r . 1854 ad a r m .
„ N e m i n e m v e s t r . l a t e t . "
6) L i l t . a p . A m a n t i s s i m u s huniani g e n e r i s R e d e m p t o r .
15*
unitatem reversis praecepisse, ut suum legitimum rituui mutarent. Atque universa Constantinapolitana civitas nuper vidit, quomodo v. fráter Meletius Aeppus Dramensis, qui cum summa animi nostri consolatione et omnium bonorum gaudio ad catliolicae ecclesiae grémium rediit, proprio ritu ac solemnibus ceremoniis et pompa rem divinam magna po-puli frequentia peregerit." Midőn az egyház feje igy szól, minden más tekintély eltörpül, s ily nyilt szavak mellett a g y a n u s i t á s , bár honnan eredjen i s , a gyanusitót sérti.
(Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , aug. 19-é'n. XIII. A szabadságról mondtuk, hogy az u g y kimondva, miként ez az alkotmányozó franczia gyűlés 1789 juliusi és augustusi gyűléseiben történt, vagy észelleniség , vagy pedig régi, és senki által nem tagadott igazság. Inkább áll ezen állítás a kimondott egyenlőségről.
Az emberek nemcsak szabadok születnek és maradnak, ha-nem egyenlők is. „Egyenlők születnek, egyenlők maradnak."
Mily egyenlőséget értsünk ? A természetit ? a polgárit ? a politikait? Egyenlők-e az emberek egymás között ? Emberi természetükben egyenlők, mivel mindenik ugy születik, hogy mindene legyeu, ami az emberi léthez szükséges, hogy em-ber legyen. A természet különféle mértékben osztja ki az ő ajándékait, de senkitől se von el semmit abból, hogy ember legyeu. A király is ember, a gazdag is ember, az erős, a tu-dós is emher ; születik, él, meghal. Emberi természetünkben mindnyájan egyenlők vagyunk. De ezt akarta-e a 374 le-gista a kimondott egyenlőséggel ? H a valahol a világon tör-tént volna, hogy a szülöttektől a felnőttek, a betegesektől az erősek, a szegényektől a gazdagok, a tudatlanoktól a mű-veltek, az együgyüektől az okosak elvették volna az észt, a szabad akaratot, a szellemi és testi élet szükséges kellékeit, vagy ha 1789-ben valaki hitte, tartotta, vitatta, gyakorlatba vitte volna a pogány társadalom tanát, mely a szabadok és rabszolgák közötti egyenlőtlenséget egészen a természetig f e l v i t t e , vagy a természetből származtatta volna ; akkor csak értenők, mit kell az egyenlőség alatt érteni, mikor mon-datik : az emberek mindnyájan egyenlők születnek és marad-nak : de a rabszolgaság Európában már öt századdal eltűnt
1789 előtt; a természeti egyenlőségen pedig, akár bevall-juk, akár tagadbevall-juk, semmit se változtatunk. — Sőt tovább megyünk, elvontan véve az emberi természetet, benne sem-mit se találunk, mely arra mutatna, hogy egyik ember pa-rancsoljon, a másik engedelmeskedjék, egyik gazdag legyen, a másik pedig egész életen át nyomorogjon. Ezeknek a ter-mészetben semmi nyoma, a természet, mint természet, ezek-ről semmit se tud; hol tehát ezen járulékok valamelyik egyén-b e n az emegyén-beri természethez csatolvák, azok csak járulékok maradnak, a természetegyenlőséget nem zavarják. A gaz-dagból lett szegény oly teljesen birja az emberi természetet az u j szegénységben, miként birta az elvesztett gazdagság-ban ; mikor szegény lett, nem az emberi természetet, hanem ehez jött járulékokat vesztette el. Ez is régi tan a kath. egy-házban. Suarez m o n d j a : „ E x natura reiomnes nascuntur li-beri, et ideo nullus habet jurisdictionem politicam in alium, sicut nec dominium ; neque ulla ratio est, cur hoc tribuatur
ex natura rei his respectu illorum potius, quam e converso." J) Más helyütt ugyanezen tételt ismételve hozzáadja : „Sumi potest haec Veritas e sanctis patribus, qui saepe asserunt, hominem a Deo fuisse creatum i n g e n u u m , liberum." 2) Ezt mondja Bellarmin is : „Sublato j u r e positivo non est mi-nor ratio, cur ex multis aequalibus unus potius, quam alius dominetur." 3) A király bizonyára nem azért lépett föl jo-gosan a trónra, mivel ember, mert kivüle sok más is ember, hanem országos törvénynek alapján. A fiu nem azért örökli atyjának gazdagságát, mivel ember, mert ez esetben mások is oda k a p n á n a k , hanem positiv törvények alapján. A ter-mészet tehát, habár a járulékokban megfoghatlanul egyen-lőtlen, lényegben mindig egyenlő. H a a franczia legisták ezen természeti egyenlőséget értették, igazat szóltak, csakhogy vele semmi ujat nem mondtak. Azonban, habár elvontan szól a franczia jogtudósok testülete, mégis, nehogy ezen termé-szeti, és igen ismert igazságot látszassék 1789 évvel későb-ben hirdetni, hozzá adja, mikésőb-ben egyenlők születnek, mikésőb-ben egyenlők maradnak az emberek ? — Miben ? A jogokban.—
A természeti egyenlőséget a járulékok az emberben, úgy-mint a nagy ész , a műveltség, az okosság, vagy pedig az egészség, az erő, nem zavarják, de mégis más és más külső viszonyokba helyezik, úgyhogy, maradván a természet min-denkiben ugyanaz, külső á l l a p o t a , és ha társaságban él, hely-zete igen különböző lesz mások állapotjától, helyzetétől.
Ezen helyzetre kinek kinek jogai vannak. H a tehát ezen jo-gokra mondták ki az egyenlőséget az emberben a legisták, melyek az emberi természethez jött járulékokra vonatkoz-nak, észellenest mondtak , mely soha nem volt, soha nem lesz. Egyenlő joga van-e a kisdednek a szülével ? A gazdag fiának , a szegénynek fiával ? A tudósnak a tudatlannal ? A négernek Mirabeauval, Marattal, St. Justtal ? A járulékok á l t a l , a természeti különbséget meghozza már a természeti belépés e világra, egyik égészséges , másik beteges, egyik ép tagokkal születik, másik vakon , siketen bénán jön a vi-lágra, egyik nagy vagy legalább szép ész, másik együgyű.
Vegyük hozzá a szülők tulajdonságait, egyik szülő gondos, s neveli gyermekeit, másik elhanyagolja ; vegyük hozzá a polgári állást, egyik szegény, fiát is csak szegénységre ha-gyományozza át e földön, másik gazdag, s fiát a polgári élet minden jóléteire képesiti, s behelyezi ; vegyük elő a törté-nelmi fejlődést, mely az embert más és más helyzetekbe, vi-szonyokba bevezeti, ami utódjaira nem kis befolyással le-end. Ezt isteni gondviselésnek nevezzük, melyről lehet mon-dani : de stercore erigit pauperes. Két szegény fiu, legyen egyenlő az észben, nem lesz egyenlő a polgári állásban, te-hát a jogokban , mihelyt az egyik jótevőt kap, aki őt isko-lába küldi, vagy örökségbe fogadja. Mennyi egyenlőtlenség a születéstől, a kortól, szülék polgári állásától, az isteni gondviselésnek csudálatos vezetésétől ! Ezen egyenlőtlen-séget semmi törvény nem fogja e g y e n l i t e n i , s ha meg-kísértené, sikeretlen erőszakot követne el. Kisértsék meg, a társadalom felbomlik, ha meghallgatjuk az épületben a földszinti, az első, a második emeletnek panaszait a
har-*) D e legib. 1. 3. c. 2. n. 3.
2) Defensio fidei c a t h . adv. anglic. s e c t a e e r r o r e s 1. 3 . c.
2. p. 278.
3) D e laicis l. 3. c. 6.
117
madik emelet elleti, hogy bizony ezt tartani n e h é z , és azért a két alsó emelet panaszaira lerántjuk a harmadik emeletet, nem lehet visszautasítanunk a földszinti, és az első emelet panaszát a második emelet ellen, s ezt is le kell r á n t a n u n k , nem lehét visszautasítani a földszintnek panaszait az első emelet ellen, s ezt is le kell rántani ; végre felszólal a föld, ,minek hordom én ezen két ölnyi magas fa-lakat ?' s ezeket is le keilend rántani. Igy egyenlővé tettünk mindent a társadalmi épületben, miként Lebon kormánybiz-tos tett 1792-ben Calaiban, midőn a szinház emelvényéről szólt a csoporthoz : „Gatyátlanok ! Legyetek bátrak a föl-adásban, s lesz palotátok kunyhóitok helyett. Emiatt van a nyaktiló. Ti szegények vagytok. Nincs-e közel valami gaz-dag nemes, kereskedő, gyáros ? Adjátok föl, s gazgaz-dagok lesz-t e k . " *) O! a nép logicája rémülelesz-tesen egyszerű és kövelesz-tke- követke-zetes, ameddig csak lesz, mi fölül áll, követelni fogja lerán-tását a mélységbe, —: — a mélységbe, nem pedig az egyen-lőségre. Ez az értelme a legisták szavának : „minden ember egyenlő a jogokban." H a mondták volna : „minden ember-nek a törvény egyaránt fog igazságot szolgáltatni", vagy pedig : „minden ember jogának érvénye egyenlő", akkor szent igazságosságot mondtak volna, mivel az igazságosság követeli, hogy a bün, bárkinél, egyenlőn büntettessék, a jog, vonatkozzék bár egy kis tűzhelyre, egyenlőn tiszteltessék, miként a gazdagnál, az özvegynek, árvának ügye egyenlő pártfogásban részesittessék a törvény előtt, mint bárkié. Ez evangeliumi igazság, egyenlőség, mely az özvegyek, az ár-vák, a szegények ü g y é t a hatalmasok szenvedélyei ellen az igazságosság körében pártfogásunkba ajánlja. De a 374 le-gista, nem mondta : ,minden embernek jogai egyenlően sér-tetlenek', hanem : ,minden ember egyenlő a jogokban.' H a ezt halljuk, gondoljuk, hogy a szegény egyenlő a jogokban a gazdaggal ; pedig ez rendelkezni fog százezerekkel, amig a szegény alig fog rendelkezni egy két fillérrel. Az egyenlő-ség társadalmi ellenes elv, antisocialis, miként a szabadság ; a társadalom egyenlőtlenség, mivel alárendeltség, összekö-töttség. Egyik parancsol, másik engedelmeskedik, egyik ve-z e t , másik veve-zettetik, egyik visve-zi, másik sve-zenvedve türi a végrehajtást. A törvényhozásnak nem az a föladata, hogy az egyenlő emberi természethez j ö t t nem-egyenlő járulékokat megsemmisítse, hanem a sok társadalmi egyenlőtlenségek ö3szesimitása, hogy fokonkinti érintkezés által az egyenlőt-lenség túlzott, és kiállhatatlan ne legyen, miként ez Angol-országban van, hol nincs csak milliomos és éhenhaló, azért a társadalmi állás kiállhatlanságig súlyos, melyet csak mes-terkéltség, és őshagyomány tart vissza a borzalmas kitörés-től. Meddig fogja visszatartani? Ezt nem jósolhatni;_de gyá-szos jelenségek nem hiányoznak.
NÓGRÁD , aug. 8-án Néhány év előtt egy nyugalma-zott Öreg plébános halt meg Nógrádban, aki nem csak lele-ményes , gyakorlati eszéről ismeretes volt, mint t á g a s ol-vasottságú humorista ; de emléke halála után is közösen tisztelt, és pedig nem csak volt plébániája körében, hol
csak-nem negyven évig munkálkodott, hol többcsak-nemü igen-igen czélszerü alapítványokat tett a közjó előmozdítására ; külö-nösen pedig a plébániai javadalom , iskola s közerkölcsiség
E r r e u r s sociales p. 1323.
hathatós eszközeinek tapasztalati irányt tanusitó gyarapi-tása, és egy p á r a t l a n , nagyszerű márvány-keresztnek fölál-lítására, melynek ügye azonban mindamellett, hogy megta-karított jobb időbeli aranyait liagyományozá kiválóan e szent czélra , máig is bizonytalanságban sinylik, és a félszázadon át kegyelettel ápolt eszme a kitűzött gyönyörű hely fölött leeresztett szárnyakkal, megtörve gyászolja alapitóját. Egy kebelbeli papi b a r á t u n k , kit a föntisztelt öreg ur keresz-telt, s akinek nemcsak zsenge-miséjét, de szomszéd plébá-nossá lett kineveztetését is megérte — b e t e g á g y o n , sok érdekes és szivreható vallásos, és úgynevezett lelkipász-tori adomát tud róla elmondani a közélet minden ágaira.
Közleményünk tárgyához a többi közül szintén ide igtatunk egyet. Bizonyos alkalommal ugyanis a bold- emlékű Kopá-csy herczeg-primás asztal fölött igen jól érzé magát egykori neveidei társa ártatlanul csípős, de velődús ötleteinek hall-gatásában. Midőn kérdezné beszédközben a nagylelkű fő-pásztor, váljon emlékezik-e még az ö r e g ú r a pozsonyi várra, (hol a megyei papnevelde volt) és ő r á ? anélkül, hogy gon-dolkoznék, rögtön ezt felelte : „Oh igen, kegyelmes berezeg ! főméltóságod akkor is primi musaei ductor volt." Az ügyes apropos közhelyeslésre talált. H á n y viszontagságteljes év repült el azóta fölöttünk ? S ime ! midőn a kath. papságot külviszályok s a század tévedései szorongatják, midőn sok helyen a kétségbeesés mutatkozik az árnyak a l a t t , hogy jobbra balra kedvetlenséget okozzon : az isteni gondviselés küld egy-egy reménysugárt, s u j életet támaszt a csüggedés fölött. Minden püspöki megye ismeri az ujan fölszentelt pa-pok zsenge-miséinek utóhangjait. Azért kívánatos, hogy az ifjú áldozárok tartózkodjanak amennyire l e h e t , első szent miséjöknek egész csendben, minden ünnepélyesség nélküli megtartásától, és őszintén engedjenek az ilyenkor kiosztatni szokott első áldás után vágyakozó ajtatos nép óhajtásainak.
Sőt igen üdvös gondolat, ha egyes vidékek, főkép a püspöki s nagyobb városoktól messzebbre eső tájak és kerületek is részesülnek egy-egy ujmise zsenge áldásaiban. Ily kedves jelenetnek volt tanuja (1848-tól már a harmadiknak) megyénk egyik esperesi kerülete f. hó 7-én Zsélyben, (amely plébá-niához az örömszülők tartoznak), t. Boda Gábor esztergom-megyei ujáldozár első miséjén. Itt a helye, hogy a fönebbi elmés gondolatot társasitsam. A derék, komoly ifjú ugyanis a főmegye őspapneveldéjében primi musaei ductor volt ; ami mindig elismerésre méltó kitüntetés, főkép ha oly lángbuz-g a l m u , tudós és éleslátású növeldei kormányzó választja a testületi főnököket, mint ft. Zalka János apát-kanonok ur.
Valóban nincs nagyobb felelőséggel, őrgond- és apostoli ki-tartással járó f e l a d a t , mint papokat nevelni, kiknek vállain az u j szövetség nyugodjék. Mily ellenállhatlan e gondolat, hogy különösen ifjú paptársaink figyelmét saját jövőjük ér-dekében fölébreszszük. „Scientia et sanctitas parum prodes-set, si ad exercendas Ordinis functiones aptus non esses."
T u o homo D e i ! Sectare iustitiam, pietatem, fidem, cari-tatem, patientiam, mansuetudinem ! (I. Tim. VI. 10.) „Sola scientia nisi comitem habeat virtutem, exiguos fert fructus.
Sicut non est possibile docere cum exoptato fructu ea, quae ipse non credis ; ita non est possibile docere cum fructu, quae ipse non agis. Bene docendo, et male vivendo aedifî-cas, et destruis quod aedificasti ; quia quod verbis praediaedifî-cas,
— « 118
moribus impugnas." (S. Gregor.) „Coepit Jesus facere, et docere." (Matth. V. 16.) Mi lehet annál szivrehatóbb, mint mikor egy áldozár hálaáldást mond szülői és testvéreinek feje fölött, s tőlök egyszersmind végső búcsút vesz , hogy magát egészen az egyháznak szentelje. Ily eljegyzés történt a zsélyi templomban , mely gróf Zichy Károly senior ur ő méltga bőkezűségéből megujittatott. Oda képzeltük a nagy-lelkű, jóltevő hazafi grófot is, a család ősz galambját tisztán vallott s jeles tettekben érvényesített buzgó hitének karjain hajolva meg a kath. áldozár mélyértelmü áldás-imái alatt, melyeknek kezdő és végző hangja a „Dicsértessék a Jézus Krisztus"-ban oly megható, s lekötelező ő méltga ajkain és levelein, s megszégyeniti mindazokat, kik az oltár előtt botra támaszkodva, semmi legkisebb jelét sem adják a kath. érzü-letnek. Annál példásabban fogadta a szomszéd községekből is összesereglett nép ujmisésünk á l d á s á t , kiben fölismerte a gyöngéd szeretet és készség ama vonását, hogy nógrádi szü-letés, s hogy mint propheta in patria lépett föl először az
moribus impugnas." (S. Gregor.) „Coepit Jesus facere, et docere." (Matth. V. 16.) Mi lehet annál szivrehatóbb, mint mikor egy áldozár hálaáldást mond szülői és testvéreinek feje fölött, s tőlök egyszersmind végső búcsút vesz , hogy magát egészen az egyháznak szentelje. Ily eljegyzés történt a zsélyi templomban , mely gróf Zichy Károly senior ur ő méltga bőkezűségéből megujittatott. Oda képzeltük a nagy-lelkű, jóltevő hazafi grófot is, a család ősz galambját tisztán vallott s jeles tettekben érvényesített buzgó hitének karjain hajolva meg a kath. áldozár mélyértelmü áldás-imái alatt, melyeknek kezdő és végző hangja a „Dicsértessék a Jézus Krisztus"-ban oly megható, s lekötelező ő méltga ajkain és levelein, s megszégyeniti mindazokat, kik az oltár előtt botra támaszkodva, semmi legkisebb jelét sem adják a kath. érzü-letnek. Annál példásabban fogadta a szomszéd községekből is összesereglett nép ujmisésünk á l d á s á t , kiben fölismerte a gyöngéd szeretet és készség ama vonását, hogy nógrádi szü-letés, s hogy mint propheta in patria lépett föl először az