dia-dalt ült az ész mindenható geniusa; az egész ke-reszténység tehát végképen le van rontva, tönkre van téve.
„A szélsőségek egymást érintik", lia valahol, itt bizonyára valósul ezen mondat. Ezen szélsősége-ket előre megjósolák Bossuet, Fénélon és a protestáns Leibnitz, annyira, hogy a lángeszű Balmes a pro-testantismus látszólagos positivitását elmésen, de igazságosan „szerencsés következetlenségnek" szokta mondáid. Mert noha a halhatatlan Möhler, ki Sym-bolikájának számos helyein arra figyelmezteti ol-vasóit, hogy a reformatio elveit a reformátorok nem fejtették ki tökéletesen és következetesen ; sőt, hogy ők gyakran azon kinos helyzetbe jutottak, miszerint végső erőködéssel harczoljanak az ellen, mi saját el-veiknek természetes kifolyása, és az általuk kezde-ményezettnek csak további fejlődése és tökélyesbü-lése vala; nolia mondom, ugyanezen Möhler, fönidé-zett munkájának 435 és következő lapjain, nem cse-kély nehézséget talál abban, mikép történhetett, hogy azon tan, mely az eredendő bünt s ennek min-den következményeit kereken tagadja, csak bővebb kifolyása ama tételnek, miszerint mi Ádám vétke által végkép megromlottunk, s az észtehetségek utolsó szikráját is elvesztettük; vagy hogy ama tan, mely az emberi észt és szabadságot isteníti, csak ter-mészetes következése ama tételnek, miszerint az em-beri ész Adám vétke által egészen el van temetve, a szabad akarat pedig üres szó, s a gonosz szellem ko-kolmánya; mégis megvallja, hogy ezen kiáltó ellen-tét csak látszólagos; és lia csupán az Isten igéjére épitett protestantismus első föllépése supernatura-listikusnak látszott is, elvben mégis valódi rationa-lismus volt, mely felszabadítván az észt a tekintély szabta törvények alól, a tárgyilagos (objectiv) igaz-ság mérvesszejeül az alanyi (subjectiv) szellemet is-meré el. (Folyt.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
P E S T , jul. 11-én (Folyt.) Mondja, hogy a kath. egy-ház ,uralkodó', hogy ,ujabbi időkben kiváltságokkal felru-háztatott.' H a uralkodó, szükségképen kell valamivel birnia amivel a többi vallásfelekezetek nem birnak ; igy tehát egyen-jogúságról a kath. egyház és nem kath. vallásos felek
kö-zött szó se lehet. H a uralkodó, elkerülhetleniil kiváltságok-kal kell felruházva lennie ; mert különben miben lesz ural-kodó ? Mikor tehát a prot. férfiak a kath. religiora az ,ural-kodó' melléknevet alkalmazzák, s mégis vele egyenjogúsá-got, sőt birtokegyenlőséget, vallásos közösséget kivannak, önmagoknak az első szóban ismét ellenmondanak. A mai egyenlősitő alkotmányokban a király, épen mivel uralkodó, azért kiváltságos, hogy miután mindenki a törvény előtt egyenlően Ítéltetik , ő nem Ítéltethetik ; ez kiváltság, mivel habár nem ur, hanem első polgár, mégis k i v a n váltva a köz-törvénytől. Uralkodó ő, mivel urnák h í v j á k ; de mikor a leg-utolsó polgár is a közügyekbe bele szólhat, ő egyedül, az ur nem teheti e z t , a nép kormányoz , ő uralkodik, a miniszter rendelkező, a király az aláíró ; de mikor minden az ő nevé-ben tétetik, ő semmiről se felelős, mivel semmit nem tehet, mégis ur, mivel annak hívják, kiváltsága semmit se tehetni, mégis mindent tenni. A mai alkotmányokban is lehet az egy-ház uralkodó, lehet kiváltságos ; csakhogy midőn Törökor-szágban a mohamed, .MuszkaorTörökor-szágban, Valacbiában , Gö-rögországban a szakadár, Porosz, Szász, Dánia, Svéd, Hol-land stb. országokban a prot., Britanniában az anglikán vál-lás az uralkodó, vele egyetlen egy sem egyenjogú, mivel egy helyütt két vallás uralkodó nem lehet, egyedül a kath.
Belgium, a kath. Francziaország, a kath. Bajorország az, hol nincs uralkodó vallás. Ottan a szabadságokat, a 89-i elveken épített alkotmányokat az uralkodó vallással megegyeztették, csak épen a kath. országokban nem tudják a protestánsok a 89-i elveken épített alkotmányokat az uralkodó vallással meg-egyeztetni, mig csak ezen uralkodó vallás nem lesz prot.
vallás. Austriában a prot. vallás egyenjogú a kath. egyház-zal ; valóban uralkodó-e ez tehát ? Csak Spanyolország, és a pápai államok azok, hol a kath. religio uralkodó, a többi bé-kével t ü r e t i k ; de mennyi rágalmaknak, mily gyűlöletnek van ezért kitéve mind a kettő az európai napisajtó, sőt több par-lamentek előtt is ? Poroszország, Angolország protestáns cle-stinatióját dicsőitik a protestánsok, s fentartanák ezen hiva-tást, lia a prot. rész csak egy harmad, egytized volna is ; de Franczia, Spanyolország, Austria kath. hivatásáról, küldeté-séről a világban nem tűrnek beszédet, ez setét, ez barbár középkornak badar eszménye mai nap. Kétségkivül, ha bar-bár azon ország, hol uralkodó vallás van, ugy Európában egy prot. ország, egy prot. nemzet sem fog műveltnek ne-veztethetni. Hogy 300 éve már a protestánsok Austriában jogokra törekedtek, ezen törekvés az akaratnak phisicai ké-pessége ; csakhogy ezen törekvés először türelmet, azután egyenjogúságot iparkodott elérni ; ezt es. ap. kir. Fölségünk megadta, ebben ama férfiak a pátensre hivatkoznak ; mi jön még az egyenjogúság fölébe ? A prot. férfiak Bécsben kér-vényeznek, tehát jele, hogy az egyenjogúság nem elég. Mi e z ? Csak az uralkodás lehet, legyen ez bár az egyenjogú-ság neve alatt, miként a nápolyi mészárlások, proscriptiok, confiscatiok a szabadság neve alatt. Magyaroszágban már 1842 óta, ha nem is szóban, de gyakorlatban meg van, sőt már szóba is hozatott, amennyiben a magyar nemzeti intéz-mények gr. Mike által a Calvinünnepélykor egyedül a prot.
vallásnak tulajdoníttattak. Mi máshonnan, ami érzékényeb-ben érint, mint a mult századok gyászos belharczai, követ-keztetünk ezen uralkodásra, mert erre elég a jelen
helyzete-ket, az 1849-i, és 1861-i állapotokat nem feledni. Ennyire száll tehát a prot. férfiak által emiitett uralkodó kath. reli-gio. — A további nyilatkozat ellen, mintha a kath. egyház legujabbi időkben a magas kormány által kitűnő kiváltságok-kal felruháztatott volna, határozottan nyilatkozunk, s az ál-lítást kereken tagadjuk. Ezen állítás csak a kath. egyház el-veinek nemismeréséből születhetett, amit a tudósoknál, ha-bár protestánsok is, mindig fájdalommal tapasztalunk. Vagy nem kell szólni a kath. egyházról, vagy okosan, és illetéke-sen szólni, ez a legközönségesebb okosságnak a tanácsa. A prot. férfiak kétségkivül a concordatumot értik, ezt kivált-ságnak nevezik. H a a mezei gazdánál kiváltkivált-ságnak tetszik nevezni, hogy saját földjét ugy mivelheti, miként legjobban tudja, nincs dolgunk az elnevezéssel ; de ha ezen elnevezés azt jelenti, hogy mit saját jogánál rendesen bir, azt csak másnak kegyeiből, rendkívüli módon birja, az ellen a lelkis-meret tiltakozni fog. A kath. egyház szabadságait egy fe-jedelemtől se birja a földön, ezeket isteni alapitójától kapta;
szabadságokat nem kér a fejedelmektől, hanem csak szabad-ságainak elismerését, ezt se kéri, hanem az Isten törvényének értelmében követeli, s h a elismertetnek, áldást ad az egyház a fejedelemre, nem mivel adott valamit az egyháznak, hanem mivel nem tagadott meg benne semmit. Ily eszmezavart a prot.
tudósoknál, és ily ünnepélyes okmányban soha nem tételez-tünk volna fel ; ezt elébb tapasztalni kellett, hogy higyjük.
Azon államférfiak, kik magas urunk, s es. ap, kir. Fölségünk parancsából a concordatum pontjain dolgoztak, elcsudálkoz-h a t n a k , elcsudálkoz-hogy a prot. férfiak nekik ily magas szerepet, ily nagy hatalmat tulajdonítanak ; mivel ezen kath. férfiak, é3 fölséges Urunk királyunk megbízottjai mindig, és minden-ben azon eszmével jártak el, hogy a kath. egyháznak meg-adják azon igazakat, melyeket tőle az örökös tartományok-ban a bureaucratia igazságtalanul megtagadott. Nem va-gyunk, nem leszünk soha hálátlanok fölséges U r u n k és kirá-lyunk jósága iránt, hiszen nincs az egész birodalomban szent-mise, melyben fönséges neve imába csatolva nem említtet-nék ; sőt örök hálával vagyunk, és leszünk, nem ugyan, hogy kiváltságokkal felruházott, amit 0 sem akart, hanem hogy a kath. egyház iránt 80 éves zaklattatások után igazságos volt. Másnak igazait elismerni, még nem annyi, mint kitűnő kiváltságokkal felruházni. Ez jelzi fölséges Urunk és kirá-lyunk magas lelkét, és Maria Terezia után jövő királyaink fölötti nagyságát, hogy lovagias fiatal lélekkel kormányra lépve, első teendői közé sorozta a kath. egyház zaklattatásai-nak széles birodalmában véget vetni, az ő igazait ünnepé-lyes okmánynyal, mint fejedelem fejedelemmel kötött szer-ződésben elismerni, ezt a birodalom törvényei közé igtatni.
Mik voltak azon zaklattatások, melyeknek fölséges Urunk s királyunk véget vetett, elég csak azokra gondolni is, melyek a concordatum után a concordatum betűje és szelleme ellen 1855 után sok helyütt történnek ; mert a hivatalvilágnak van-nak hagyomános szokásai, melyek a fejedelem legmagasabb, legmagasztosabb szándékait is néha saját színéből kivetkőz-tetik. Hazánkban is elég v o l t , mitől a concordatum meg-mentett ; emlékezzünk csak a ,Resolutiones regiae ecclesi-astico-politicae' vastag gyűjteményére, s meglátjuk, mennyi maradott a canoni jogból, mely hazai törvényeink előtt tisz-teletben állott, s miként értelmeztetett az. ami megmaradóit.
4 *
— « 28 <
Emlékezzünk még magyar kath. és prot. férfiainkra, miket beszéltek a megyei és az országgyűléseken , ide iktatnék neveiket, ide még szavaikat is, de megvetést saját jogaink és igazaink iránt a mult időkből előidézni nincs kedvünk, a nevek pedig ma ünnepeltetnek, sértetleneknek tartatnak, mi j o g g a l ? mi j ó r a ? azt csak az tudja, aki ama neveket
sértet-lennek t a r t j a , melyekhez egyházi dolgainkban vagy semmi dicsőség, vagy igen gyászos emlék van csatolva. Meddig ment volna, hova j u t a n d o t t azon rombolás, melyet a magyar törvénykezés a névleg fönálló canoni jog ellen tett volna, csak a jó Isten t u d j a ; részünkről csak sejthetünk, lia a je-lenből a jövőre koronkint következtetni nem restelünk , ha a foganatba vett elvnek fejlődését, elkerüllietlen végleteit számba venni el nem mulasztjuk. Szent István alkotmánya romboltatott ; nem csudálkozliatunk, hogy ezen alkotmány-nak lelke fojtatott, alapja kiforgattatott, épületje ledöntetett, mig csak 1848-ban egyház-állami viszonyainkra nézve ta-bula rasát nem kaptunk. Mi csatolja paptestvéreinket az 1848-hoz, mely sz. István alkotmányának, mely egyházi, vallási igazainknak, amint az alapítványok-, az iskolákra azon-nal nyilatkozott, sírja volt, nem tudjuk, de annyit tudunk fe-lőle, hogy nélkülünk, ellenünk hozatott. Fölséges urunk, ki-rályunk ezen rombolásnak megállapodást parancsolt, ezen tabula rasának betűt adott ; igazságot a d n i , a fejedelmek joga, kötelessége, dicsősége. Nem hivatkozhatván a magyar törvényre, melyet 1848, 1849 eltemetett, melyet 1861 elte-metettnek nyilatkoztatott; nem akarván a többi tartományok bureaucratikus zaklattatásait, mihez kellett fogni 1852-ben, ha nem egy újhoz ? azaz concordatumhoz ? Ezt fölséges
U r u n k és királyunknak hálás, hűséges sziveinkkel őrizni, 3 utódainknak áthagyományozni fogjuk. Nem tartjuk kivált-ságoknak , mivel Urunk sem akart ilyeseket ; tartjuk elis-mert igazainknak , amit O is akart tenni. Elágazók hazánk-ban a concordatum fölötti vélemények, kivált paptestvére-inknél ; tiszteljük felfogásaikat, hanem ajánljuk a mi felfo-gásainkat is figyelmükbe. Ne feledjük, hogy 1849 mindent eltemetett, egyházi viszonyainkra kivétel nem tétetett, mink ad peram et saccum mentünk 1848-i magyar szabadságaink alatt a borzalmas vallásos éjeibe. Fölségünk, U r u n k , ap. ki-rályunk minket a hajótörés után egy töredezett deszkada-rabon talált a habok között 1850-ben. Bár mint vélekedjék valaki Bach nagykövet ő nméltóságáról, annyi igaz mégis, hogy ő sem iskoláinkat nem adta oda a protestánsoknak ve-gyeseknek nyilatkoztatva, sem alapitványainkat, miként. . . . Ne feledjük a történetet. Most tudjuk., hogyan állunk, tudjuk meddig szabad az állami hatalomnak menni ; a gya-korlati esetek nagyrészt tőlünk függnek , ha a bureaucratia hagyományos szivóssága ellen fölséges Urunk szándékai sze-rint férfiasan küzdünk. A bureaucratia is ügyes a gyűlöle-tes magyarázatokban, leleményes a kiüresítő értelmezések-ben, miként a forradalom ; erre vigyázni, s fölséges Urunk magas szándékait kiüresittetni nem engedni, ami köteles-ségünk , ami harezunk. Nagy-Károlynak ,missi domini-ci'-ivel is voltak összekoczczanások helyenkint, ecclesia militans meg nem szününk. Csak elvben a concordatumtól idegenkedni, vagy ellene fellépni nem szabad, mert Urunk iránt háladatlanság, szentatyánk iránt engedetlenség volna.
Szentatyánkról legújabban a franczia ,Temps' lapban egy
prot. irja : ,.Mindig azt gondoltam, hogy a pápa imádságon, és szent szemlélődésen kivül mit se tesz ; Romában töltött két hónapos tartózkodásom alatt tapasztaltam, hogy a feje-delem sehol a világon se tesz annyit, mint itt a pápa, úgy-hogy mondhatom , úgy-hogy a pápai kormány egészen sze-mélyes kormány a pápa személyéhez csatolva, minden leg-kisebb tetteiben a pápa személyes rendelkezéséből folyva."
Mit tehát a szentatya t e t t , előre és utána is mindig mond-juk, jól tette, jót t e t t ; ő kötötte a concordatumot, tehát fiúi engedelmességgel tiszteljük ; hogy pedig a hivatalvilág fölséges Urunk és a szentatyánk szándékai ellen ne cseleked-jék, azon őrködni a mi kötelességünk. Ha valami nyomna, ne feledjük a bizonytalan jognak, és jog bizonytalanságának keserveit. Nemcsak magunknak élünk mi, hanem utódaink-nak is; és lia a szentatyáutódaink-nak rendelkezését nem tisztelni mernénk, mikor ő terhet látszik szabni reánk, nem hivatkoz-hatunk az ő rendelkezésére, mikor mások igazságtalanul el-nyomnak. (Folyt.)
MOCSONOKI K E R Ü L E T , jun. 21-én. Mult év de-cember 13-án süvöltő orkán, mint sok helyen, ugy körünk-ben is okozott szomorú pusztításokat. A nyitra-tornóczi vas-útállomásra vezető hosszú uton a Csápor község határán ta-láltató Megváltásunk egyetlen jelképe e romboló széltől da-rabokra töretett s haszonvehetetlenné tétetett, és ekkép az e hossza, uton járók-kelők lelki vigaszuktól látták magukat megfosztatva, ezen vigasztalatlansága a nevezett utonjárók-nak tán hosszabb időkig húzódik, ha az isteni gondviselés nem keres egy a szomorúakat vigasztalni ké3z nagy lelket, ki erről értesülvén, e romban fekvő keresztet megujittatni parancsolá. Főpásztorunk bőkezűségéből szebb szerkezetben áll a sz. kereszt, és főpásztori engedelméből pünköst 3-dik napján nagyszámú hivők jelenlétében a helybeli plébános R . J . ur által meg is á l d a t o t t , miután előbb a sz. kereszt használatáról oktattatott volna a hit szentfája tövénél lebo-rult ajtatos sereg. Az egyházi fölavatás végeztével csupa háladatosságból buzgó imákat végezénk a néppel, először is az U r b a n boldogult házaspár örök lelki nyugalmaért, ki a ledült keresztet emeltette, azután megyénk főpásztoraért.
Tiz nap múlva , Űrnapján , ismét nagyobb és épületesebb ünnepünk volt. Megváltónk szentséges ünnepének hatszáza-dos évfordulata. Csápor egyházközség a szószékről jóval előbb értesittetvén a közeledő hatszázados ünnepély fönségé-ről, felszólittattak a hívek egyúttal az Oltáriszentség iránti háladatosságból folyó évben fényesebben megtartandó Ű r -nap ünnepélyre, a mondott szó ereje győzött, a jó lelkek az elejökbe terjesztett szándék alaposságáról meggyőzödvén, miután a helybeli lelkipásztor jó példája fölhevítette volna a hivek sziveit, a tárgyazott hatszázados évemlékre rögtön tétettek adakozások, melyek létrehozák a Bécsből hozatott fe-hér damaszk zászlót; — a . f ö n s é g e s Ű r n a p r a ünnepélyes készületek megtétetvén , e fényes napon a beszéd , mely tárgyalá e dicső nap keletkeztét, s Krisztus Jézus Isten-emberségének valódi jelenlétét a kenyér szine alatt, s a be-mutatott szeplőtlen áldozat után, a csinos zászló a hivek nagy örömére megáldatott, ezen zászló egyik oldalon az an-gyaloktól imádott Oltáriszentséget, a másik oldalon a falco-nieri sz. Juliana szüzet ábrázolja, mely jubiláris emlény ezentúl a mennyezet előtt hordoztatni rendeltetett ,
vala-* 29 m—
hányszor az imádandó Oltáriszentséggel körmenet tartatni fog. A megáldás után a legnagyobb rendben, énekek mellett megindult a fönséges körmenet, fehérbe öltözött leánykák élén diszelgett ezen hatszázados emlény, a kis lények négye égő gyertyákat t a r t o t t , a többiek zöld füvet és virágokat liintének a legméltóságosabb Oltáriszentség előtt, ekkép di-csőitvén e nagy n a p o t ; ugyanezen magas körmenet a nyol-czad vasárnapján Czabaj fiók-község egyházából kiindulván, ismételtetett. — Ezen íiókközség alig látá szerény utezáján körül hordoztatni, lángba lobbant az Istenanyja iránti szere-tete, egy Mária képet szegény filléreikből készíttettek,
me-lyet plébánosunk szűz sz. Juliana ünnepén megáldott.
Mult évben Mocsonokon is megalakult szűz Mária egylet, az ur itt is keltett szűz Anyának igaz tisztelőket, kik meg-erőtetett áldozattal sietének egyletük kezdetéhez hozzá látni, az amúgy is szép templomban emelvén maguknak rózsafüzér egyleti ékes oltárt, melynek költséges létrehozásához a kerü-leti helyettes alesperes s mocsonoki egyházközség plébánosa ft, S. J . legelső nyujtá az áldozati hozományt, magára vál-lalván az u j oltár felszerelési költségeket, az egylet tagjai-nak hagyván a szép rózsafüzér Mária kép megszerzését. D e nem is hideg látvány egy Mária tisztelétében dermedt lé-leknek szemlélni azon áhítatos csoportot, mely naponkint sz.
mise alatt, de kivált vasárnapokon a letenye bevégeztével lélekben és szívben egyesül ez oltár előtt az angyalok király-néját tisztelni s énekekben magasztalni. Gondoljon ki mint akar, van mégis valami titkos erő, mely vonz ez egyletekben, melyeket a kath. egyházban szülnek ily buzgó lelkek, és nem egy eltévedt lélek megtéréséről nyújt adatot az egyházi tör-ténelem. — Mielőtt soraimat bezárnám, hallgatással nem mellőzhetem kerületünkben évenkint megünnepelni szokott junius 16-kát, mint tudva leszen t. olvasó előtt, ez a nap a szentséges atyának IX. Piusnak, a közönséges anyaszent-egyház fejedelmévé s az egész ker. világ királyfőpapjává választása napja, melyen, mint látszik, rendesen tartatni szo-kott kerületi gyűlésre ismét szerény lakába hivá paptársait a sz. P é t e r székéhez, ft. s tudós Palmer Alajos, a szentszék iránti hódolatból híveihez, történt felszólitás következté-ben az utolsó harangszóra megtelt az anyatemplom, a belé-pők szemei megiitödének az „Immaculata" körül ragyogó fényben, mely diszité a főoltárt, a segédszolgálattal végzett isteniszolgálat alatt annak sz. oltalma alatt könyörgénk az egyházra s ennek dicsőén uralkodó szentséges fejére áldást, ki az örök szent Szűz szeplőtlenségét mint hitczekkelyt első hirdeté e világnak. A paplakba visszatérvén, a kerületi gyű-lésre föladott kérdések kidolgozott fejtegetése után a szere-tett háziúr hosszasan beszélt a romai szentszék századok folytán tett jótéteményeiről, részlelgetvén azon áldozáti összegeket, melyek juttatnak a szentszék holt kezeiből (?) a kereszténységnek különféle szorult viszonyokban. Igen ér-deklőleg igyekvék a tudós ur bebizonyítani az ó szövetség-ből az újszövetségi királyi főpap méltóságára történt kinyi-latkoztatásokkal s előképek bemutatásával a romai sz. P é t e r széke magasztosságát és isteni eredetét ; ekkép a szentatya iránti íiui hűségünkben ujolag megerősitetvén, elváltunk híveink szivébe ugyanezt becsepegtetendők. D. J.
MILANO , jun. 18-án. Olvasóink emlékezni fognak a lapunkban is emiitett milanói ásatások által előidézett
tudo-mányos vitákra a három keleti bölcs, és szent P r o t a s i u s , Gervasius, végre sz. Ambrus ereklyéiről; utaljuk tehát őket az illető számokra, hol különösen az „ A r g u s soiossonnais"
egy czikke kivonatban volt közölve ; mely szerint s. Gervasius és ProtaGervasius ereklyéi Némethonba vitettek Raynold, F r i -drik kanczellárja á l t a l , és Breisgau városában letétettek, honnét később a soissonsi székesegyház kapott némely ré-szeket. Legújabban doctor Biraghi e tárgyban két levelet, egyiket a milanói „Osservatore cattolico", másikat Rossi úr-hoz intézett, melyeket az utóbbi a „Bulletino di archeologia christiana" folyóiratban tett közzé. íme Biraghi válasza:
Fridrik császár tisztelte, és inegkimélte a templomokat, és a szentek sírjait. E templomok , és sírboltok egyébkint is ez időtájban Milano várfalain kivül voltak, mint p. o.^sz. Celsus, sz. Simplicius, sz. Ambrus temploma, és ismeretes-, miként a külvárosok Fridriknek azonnal meghódoltak. Sz. Ambrus basilikája p o. semmit sem szenvedett a császári h a d s e r e g -től. Fridrik virágvasárnapján ide jött, hogy a pálmaszente-lésen jelen legyen, és a szerzetesek, mint addig, jelenlétében is teljesiték szokott tiszteletüket. Végre , midőn a császár Legnanonál a lombardi szövetség által megveretvén 1163-ban a constanzi békét kötötte, a milauoiaknak zálogát akarván adni azon becsülésének, melyet benne vitézségük keltett, ki-váltságókat adott a városnak, és : „basilicae beati confesso-ris et Ecclesiae Doctoconfesso-ris Ambrosii, beatorumque martyrum Gervasii et Protasii." Szent Gervasius és Protasius ereklyéi tehát 1183-ban még a basilikában voltak, tehát 19 évvel Raynold kölni utazása után. Senki sem vonja kétségbe, h o g y Fridrik Raynoldnak hü és jó szolgálatai fejében ereklyéket ajándékozott, de minőket? Raynold erre maga válaszol Vercelliből 1164 jun. 12én megyéhez intézett levélben: R a y -nold — igy ir — Isten kegyelméből kölni érsek a kölni egy-ház papságának és népnek ü d v ö t ! J e l e n t j ü k nektek szeretett hiveim , hogy miután búcsút vettünk legfenségesb
Fridrik császár tisztelte, és inegkimélte a templomokat, és a szentek sírjait. E templomok , és sírboltok egyébkint is ez időtájban Milano várfalain kivül voltak, mint p. o.^sz. Celsus, sz. Simplicius, sz. Ambrus temploma, és ismeretes-, miként a külvárosok Fridriknek azonnal meghódoltak. Sz. Ambrus basilikája p o. semmit sem szenvedett a császári h a d s e r e g -től. Fridrik virágvasárnapján ide jött, hogy a pálmaszente-lésen jelen legyen, és a szerzetesek, mint addig, jelenlétében is teljesiték szokott tiszteletüket. Végre , midőn a császár Legnanonál a lombardi szövetség által megveretvén 1163-ban a constanzi békét kötötte, a milauoiaknak zálogát akarván adni azon becsülésének, melyet benne vitézségük keltett, ki-váltságókat adott a városnak, és : „basilicae beati confesso-ris et Ecclesiae Doctoconfesso-ris Ambrosii, beatorumque martyrum Gervasii et Protasii." Szent Gervasius és Protasius ereklyéi tehát 1183-ban még a basilikában voltak, tehát 19 évvel Raynold kölni utazása után. Senki sem vonja kétségbe, h o g y Fridrik Raynoldnak hü és jó szolgálatai fejében ereklyéket ajándékozott, de minőket? Raynold erre maga válaszol Vercelliből 1164 jun. 12én megyéhez intézett levélben: R a y -nold — igy ir — Isten kegyelméből kölni érsek a kölni egy-ház papságának és népnek ü d v ö t ! J e l e n t j ü k nektek szeretett hiveim , hogy miután búcsút vettünk legfenségesb