ugyanazon erkölcsi szabályt vallják ; clericalisok, vá-lasztottak, mert a forradalmi összeesküvés sokat to-borzott a ker. népek fiaiból, ők a rostán maradtak, per inversionem kiválasztattak. A belga katholiku-sok nemzeti intézményeiket védve, a világ nagy
har-rr
czát vívják. Ok aug. 11-én megveretteknek
látsza-nak, e gyűlés reájok életkérdés. Nekik a
küzdelem-ről lemondani nem szabad, nekik erősödni kell. Ok
hazájukban a kormányon látják a kőmivesi
össze-esküvést, a szabadelvüségnek minden hazugságait,
az ő létük, az ő tapasztalatuk, az ő szavuk oktatás
lehet egész Európára. Ok védtelen polgárok a
fe-gyelmezett, a kormányhatalommal, és ennek minden
csábító, rémitő eszközeivel rendelkező párttal
hazá-jukért, hitükért küzdtérre léptek; megverettek, de
lábon állnak. Egyenetlen csatában vereséget
szen-vedni nem gyalázat, 64 ellen 52 szavazatot bírni
becsület. A kormánypárt mindig erősebb, ha ügyét
komolyan veszi. A kormány eszközeihez járultak a
vadcsoport kihágásai és a becstelenség; ily
eszkö-zökkel a kath. belgák nem élhettek. A kath. párt
korlátozva volt az erkölcsi törvény által,
ellenesepe-dig korlátlanul használt fel minden eszközt. Ily
egyenetlen küzdésből 64 ellen 52 szavazatot nyerni
nem vereség, hanem erkölcsi diadal. Az erény és
gonoszság küzdelme soha nem egyenlő. Az erény
min-dig kevesebb eszközzel rendelkezik, mint a
gonosz-ság, azért győz ez annyiszor. Szabadelvüségüknek
gyakorlati keserveit a belgák leginkább érzik.
Sza-badelvüségiik a tévelynek és az igazságnak egyenlő
jogokat adni az államban. Ok 1831-ben kitilthatták
volna a kőmivességet, mivel nagy többségben voltak
az alkotmányozó gyűlésben ; ők kitilthatták volna bármikor 1857-ig, mert a hatalmat kezelték; nem tették, szabadelvűek voltak, azon jogokat, melyek az igazat, a jót megilletik, meg-osztották a tévelylyel, a gonoszszal, azon védelmet, melyet az igazság és a jó követel, kiterjesztették a tévelyre és a roszra ; lefegyverezték az i g a z s á g o t , f e g y v e r t adtak a té-velynek , letépték az igazságnak fejedelmi k o r o n á j á t , hogy egyenlő legyen a t é v e l y l y e l , nem t a g a d t á k , de az állami rendben a puszta vélemény szinvonalára lenyomták a szent igazságot, h o g y a tévelyen előnynyel ne birjon ; ez az ő té-vedésök , melyet harminczöt év múlva gyászolhatnak. ' ) A tévely, a kőmivesség lázadást csinált , melyet a kath. rész nem t e h e t ; a kőmivesség uralkodni akar , melyhez a kath.
rész soha nem t a p a d o t t ; a kőmivesség a kath. részt nem tűri, üldözi, nyomja, irtja. Ez a jó és a gonosz közötti harcz-nak szokott vége. „Korbácsolni fogharcz-nak holnap, kiknek ma alamizsnát a d t u n k " , Consalvinak szavai rajtok t e l j e s e d t e k .2) Ők 12 szavazattal kisebbségben maradtak, nekik a kőmives-ség rémuralmától megrettenni nem szabad. Europa figyel az ő küzdelmeikre. N y e r t a kőmivesség 12 szavazatot, ez elég a bukó kormányra, de nem elég a kezdőre. P a r l a m e n t a r i s kor-mány ily többséggel korszakot nem Ígérhet magának. A ka-mara szétoszlatása legutolsó eszköz az alkotványosságban ; a kőmive3 kormány ezt háromszor megtette, haló életét igy mentette. Lázas felrázkodás nem é l e t , nem erő. Hol a kor-mány csak ily eszközökkel n y e r h e t , és csak 12 szavazati t ö b b s é g e t n y e r h e t , ott a nemzet nincs a kormánynyal. A belga kormány &z istentelenség uralkodása egy kath. vallá-sos, erényes, egészséges nemzeten. „Tiszteljük a vallást", ez a kőmivesek szava a nyugalmas néphez. „ A szabadelvü-ség nem vallás, h a n e m politika" , ez a kőmivesszabadelvü-ség szava a városi néphez. „A kormány tiszteli a religiot, az e g y h á z a t " , ez a kőmives kormánynak nyilatkozatja a nemzethez. A szentszék irányában is igy szólt az európai conspiratio. D e h a istentelent, öngyilkost kell eltemetni, hova viszik ? A prot. t e m e t ő b e ? Nem, mert a vallást tisztelik. Az ilyenek számára elkülönitett, s a bölcselem ékeivel kidiszitett helyre?
Nem, a s z a b a d e l v ü s é g politika, nem p e d i g vallás. H o v a vi-szik t e h á t az olyannak t e s t é t , ki életében gyűlöletet eskü-d ö t t mineskü-den religionak, mineskü-den egyháznak, gyűlöletet, ki-tiltást minden egyházi szolgának ? A kath. temetőbe, hova a hatóságok, a miniszterek, kőmives jelvényekkel kinevetsé-gesitett hivatalnokok, és a solidarisok p e c u s immortale cso-portja követi, a kereszt alatt megáll, a kereszt ellen átkozó-dik, istenkáromló verseket szaval, az istentagadást nagyié-leknek hirdeti, az istentagadásból békét, nyugalmat,
boldog-' ) S a j n á l n i , e tévelyben s o k a n ma is v a n n a k . E z a k a t h . rész nyi-l a t k o z i t j a : „ N o u s avons h a u t e m e n t décnyi-laré, et n o u s r e n o u v e nyi-l o n s c e t t e déclaration, que d'ins l ' o r d r e civil et politique nous ne r é l e v o n s de p e r -s o n n e , q u e nou-s n'obéi-s-son-s q u ' à n o t r e con-science, à n o t r e r a i -s o n , â n o t r e p a t r i o t i s m e , qui s e u l s nous dictent nos d e v o i r s . " ( J o u r n a l de Br.
21?. s z . 30. jul 1864.) E n g e d e l m e s k e d j e n e k s a j á t l e l k i s m e r e t ü k n e k , de legyen ennek s z i b á l y a a k a t h Ilit: a k ő m i v e s e k páholynak e n g e d e l m e s kedni nem t a r t j á k h n z a í i s á g t a l a n s á g n a k ; a belga k a t h o l i k u s o k l i a z a -fiatlanságn a k vennék (Somának e n g e d e l m e s k e d n i .
2) , L ' a n o n y m a t < a napi l a p o k ) sera bientôt le r é g u l a t e u r de la conscience publique, t-t il f a u d r a c o u r b e r le f r o n t s o u s !a plume ou sous le fouet de m a î t r e s innomés , a u x q u e l s la veille nous a u r o n s f a i t l ' a u -m ô n e . " Mé-moires T . I. p . 22.
ságot jósol a világnak. Belgiumban a solidarisok bírják a sza-badságot, a jogot, a h a t a l m a t ; ezek győztek az aug. 11-i vá-lasztásnál. A cultusnak baromi megvetése a belga kormány cultusa. „ V a n e g y Isten ? Képzeljük. Az ész, melytől a pap r e t t e g , engemet megtanított. Az istenség semmiség. A lélek azotum, oxygenum. Ez az élet, ez a szeretet, ez a gyűlölet, ez a béke istenség nélkül. Az Isten mese , csalás ; az I s t e n tévely, a zsarnokok részese, támasza. Az én lelkem f u t e f a n -tomtól, én nyugodt vagyok, van-e szükségem reá ? " 1) Ez a belga kőmives kormány p á r t j a . Ily kormány előtt semmi se tilos. A kőmivesség az országot kettőre szakította, a kath.
belgáknak nehéz osztályrész j u t o t t . Emiatt a mechelni g y ű -lés részünkre oktatás lehet, de reájok nemzeti é l e t k é r d é s . Akik ma a kormányon vannak, azoknak elvrokonai D u m o u -riez hadainak az országot átadták, 2) a hollandi uralkodás alatt azon nyomást t e t t é k , mely forradalmat szült. A hollandi kormány a jogtalanságoknak felét se tette, mit F r è r e - O r b a n tett 1857 óta. A nyugalmas n é p nem szavazhatott, sok polgár becsületérzetből otthon maradott, sok jogainak g y a k o r -latáért bántalmaztatott. I g y érti a szabadelvüség m i n d e n ü t t a polgári szabadságot. A bősz csoport a legnemesebb pol-gárok házait m e g t á m a d t a , ablakait bedobta, kik a kőmives-séggel nem czimboráztak, azon lapok sajtóit összerombolta.
A kiáltások és tények a belga nemzet, a belga alkotmány sírkövét f a r a g t á k . Ily jelenségek a nemzet h a l á l á n a k biztos jósai.3) A szabadelvüség elmaradhatatlan fejlődése —• a go-noszok uralkodása, a becsületes polgárok erőszakos kiszori-tása. A belga katholikusok az alkotmány ellenségeül kikiál-tattak ; se baj. M u s z k a o r s z á g b a n a katholikusokat a tekintély ellenségeinek, Francziaországban a szabadságnak, I t a -liában a hazának, m á s u t t a haladásnak ellenségeiül tekintik, s mégis ők r á n t o t t á k ki E u r ó p á t a barbárságból, ők val-lották és gyakorolták a s z a b a d s á g o k a t , melyek a pontifex-caesar alatt a 16, 17-ik században mind elhaltak, kivesz-tek. A belgáknak a harezot f e l a d n i , a küzdelemben lan-' ) Il est un dieu, plus d lan-' u n s e llan-'imagine, — quand la r a i s o n , q u e tout p r ê t r e r e d o u t e , v i n t m ' é c l a i r e r s u r la divinité. P a r m é t a p h o r e on nous le poétise. S'il est un r i e n , c ' e s t la divinité. L ' â m e c ' e s t un p e u d ' a i r : l ' a z o t e et l ' o x y g è n e . C ' e s t la v i e , et l ' a m o u r , et la h a i n e , et c ' e s t la paix s a n s la divinité. L a v e r t u s u r la raison se fonde, la c r i m e v i e n t de la divinité. Dieu est un m y t h e , un o e u v r e d ' i m p o s t u r e . Q u ' i m p o r t e à moi ! moi j ' a i la paix de l ' â m e , aije besoin d ' u n e divinité ? E z e n i s t e n -k á r o m l ó v e r s e z e t n e -k irója S t e e n s , a -k o r m á n y n a -k -k i t ű n ő hive. Monde 218 sz. aug. 10. 1864.
2) „ J e prévis qu'il ( D u i n o u r i e z ) r e n d r a i t inutiles tous les e f f o r t s , igy i r t V a n d e r Noot, et ne s e r v i r a i t , q u ' à r e u n i r tous les b e l g e s c o n t r e la F r a n c e ; au lieu q u e si on voulait s u i v r e m e s idées, d ' a p r è s la c o n -naissance q u e j ' a v a i s de ce p e u p l e , de s e s dispositions, j e r e p o n d a i s qu'il s e c o n d e r a i t l'invasion. Invité a l o r s p a r C h a u v e l i n et N o ë l , j e r é d i geai et nous e n v o y â m e s s u r l e c h a m p s à P a r i s le plan à s u i v r e , le m a n i f e s t e à p u b l i e r . Ils f u r e n t i m m é d i a t e m e n t adoptés. D u m o u r i e z ne c h a n -gea pas un mot an m a n i f e s t e q u e j ' a v a i s é c r i t à P o r t m a n - S q u e a r e . L e peuple g a g n é par nos a g e n t s et par ce m a n i f e s t e s e j e t a dans nos bras, et l a j K l a n d r e f u t p r i s e . " E r r e u r s sociales p. 849.
s) A k ő m i v e s k o r m á n y n a k egyik l e g b u z g ó b b h i v e P o t s v i n aug.
3-án Brüsselbcn t a r t o t t n é p g y ű l é s e n e z e k e t mondta : „ V o u s s a v e z , cit o y e n s , q u e j e s u i s e x cit r ê m e m e n cit dévoué à la d é m o c r a cit i e ecit à la r é p u b l i q u e , j e suis prêt a v o u s s u i v r e j u s q u ' a u poignard. O u i , j u s q u ' a u p o i -g n a r d . J ' a i conspiré en 1848 en F r a n c e , j ' a i conspiré en H o n -g r i e et en Italie. J e l e r é p è t e , j e v o u s s u i v r a i j u s q u ' a u p o i g n a r d . " Ily h ű s é g e s alattvalói v a n n a k Lipót k i r á l y n a k a mai k o r m á n y o n . ( J o u r n a l de B r . 223 sz. 10. a u g . 1864.
17*
kadni nem szabad ; mi reájok figyelünk , mi csatáikból erőt m e r í t ü n k , mi szavaikat komolyan latoljuk. Ők oly kormány-nyal állnak szemközt, melynek mása csak Turinban vagyon.
Az ő ellenfeleik a szenvedélyekben, az istentagadás mocs-kaiban elbutult, cretinné lett tömeg. A fegyelmezett buta csoport sokat dönthet ; de az anyagi vereség nem a mi sülye-désünk, nem a mi vereségünk. Nekünk nemcsak legyőzetni, nemcsak elnyomatni, nekünk összezúzatni kell, hogy elhall-gassunk. Aki hallgat, az halott. A katholikusnak soha nem sza-bad mondani: , q u o f e r a r ? unde petain lapsis solatia rebus ? — ancora jam nostram non tenet ulla ratem a katholikus lélek szellemi győzelmekre tör, erkölcsi diadalra számit, s amikor látja, hogy ,cedit viribus aequum — victaque pugnaci jura sub ense jacent,1 mikor ,injustum rigido j u s dicitur ense,' magasra emelkedik, ,non ealcatur ab hominibus, qui patitur persecutionem, sed qui persecutionem timendo infatuatur.
Calcari non potest, nisi inferior; sed inferior non est, qui quamvis corpore multa in terra sustineat, corde tamen fixus in coelo est.' ,Hectora quis nosset felix s i T r o j a f u i s s e t ? ' — ,publica virtuti per mala facta via est.' A kiégett agyvelő, és kath. tanbôség, a 80 éves állami, társadalmi nyomor és a kath. századok magas haladásainak emléke, a 27 éves nem-zeti nyugalom a kath. kormány alatt, és a nyolcz éves nyug-talanság, izgatottság, lázadás a kőmives kormány alatt, ez az igazi ellentét Belgiumra, Európára. Kisebbségben ma-radtak a belga katholikusok, hanem ,non omnes Fabios abs-tulit una dies.' ,Externis virtus incomitata bonis,' ,Non so-let ingeniis summa nocere dies.'
Tanok vezetik az erőket, a tévely tekintélyt öltött, ez Európának a nyomora , nyomorának a forrása. Társadalmi, erkölcsi tanokat, s e tanok gyakorlati alkalmazását várjuk a mechelni nemzetközi kath. gyűléstől. Oda siettek a spanyo-lok, portugallok , angospanyo-lok, olaszok, ezek tanúságot tehetnek az igazságról. A belgák nyújthatnak tapasztalatot, de fogad-hatnak elvet-, irányt. Főtévedés , a tévedések szülőanyja korunkban a naturalismus. Atheismus nincs, atheusnak senki se akar neveztetni, még az istentelen is a religio mázát ölti magára, hogy a társadalomban megmaradhasson. A panthe-ismus lefutotta pályáját, simult, változott, a materialista, a pantheista is positivistának mondja magát. A kereszténység 19 százados tény, a kath. egyház maga a kereszténység, őt gyűlölni l e h e t , de vele minden ellenségnek számolni kell.
A kath. hit, mint tan, 19 századon vezeti az emberiség nagy részét, éltet oly társadalmat, melynek semmi anyagi védelme nincsen. Ez rejtély az elmék előtt, melylyel foglalkozni kell, akarják b á r , vagy nem. Ellene csak naturalismus van, me-lyet halhatatlan dicsőségű pápánk 1862 jun. 9-én e szavak-kal j e l z e t t . „Nemo vestrum ignorât VV. F F . ab hujusmodi hominibus plane destrui necessariam illám cohaerentiam, quae Dei voluntate intercedit inter utrumque ordinem, qui tum in natura , tum supra naturam e s t , itemque ab ipsis omninoimmutari,subverti,deleri propriam, veram germanam-que divinae revelationis indolem, auctoritatem , Ecclesiae constitutionem, et potestatem." Ki követhetné minden útjait, minden ösvényeit ? Tudományos téren tagad minden biztos igazságot, a d o g m á t , mint állandó tételt gyűlölve haladást kiált. Az igazság ellen akart haladás a tévelyek minden té-réin , ez a tudományos naturalismus. A politikában tagad
minden tekintélyt, mely természetfölötti, az embernek aka-ratját a hatalom, a törvény forrásául fogadja , mely szava-zatban nyilatkozva , igazságosnak tesz bármily igazságtalan rendelkezést. Vallásos téren tagadja, vagy az ész korlátlan Ítélete alá veti a kinyilatkoztatást; fele uton megáll a szabad vizsgálat elvével a tantételben , a gallicanismussal az egy-házi fegyelemben. Végletig kifejtett elméletben tagad min-den religiot, mert a religio természetfölöttire vonatkozik ; fele uton vallja a természetfölötti rendet, de kizárja a földi életből, lezárja a lelkismeret szentélyébe, nem enged jogot, nem enged jogos nyilatkozatot neki az állami, a társadalmi életben. H a j d a n ez az investiturák, az impérium és sacer-dotium harcza volt ; mult században e naturalismus a király-ság absolut hatalma v o l t , ma az állam, vagyis a többség mindenhatósága. Az egyházé a lelkismeret, de ugy, hogy a polgár ne engedelmeskedjék neki ; az egyházé a templom, de ugy hogy az oltártól a külső életre át ne távozzék ; az egyház országa láthatlan, ő külsőleg nem nyilatkozliatik ; a kormánynak nincs religioja, nincsenek erkölcsi szabályai, az ember vehet tanácsot az egyháztól, de nem a polgár. Ez az
uj j°g> e z a z uj társadalom, ez a mai szabadság, a mai állam, miként Cavour mondá : szabad egyház a szabad államban, miként Pisanelli mondá : laicus állam, teljes függetlenség az Istentől, és az ő törvényeitől. „Quare hi turbulentissimi perversorum dogmatum auctores blaterant minime opus esse, ut humanae leges ad naturae jus conformentur , aut obii-gandi vim a Deo accipiant, ac propterea asserunt nullám divinam existere legem. Insuper inficiari audent omnem Dei in homines mundumque actionem, ac temere affirmant hu-manam rationem, nullo prorsus Dei respectu habito, unicum esse veri et falsi, boni et mali arbitrum, eamdemque huma-nam rationem sibi ipsi esse legem, ac naturalibus suis viribus ad hominum ac populorum bonutn curandum s u f f i c e r e / ' ,Van-e vagy nincs természetfölötti rend, nem v i t a t j u k : de ha van, e földön meg nem türjük, ha lenni akar, maradjon, hova hatalmunk nem nyúlhat, a lelkismeretek mélyein , de ugy, hogy amint szóban, vagy tettben nyilatkozik, azonnal üldözni fogjuk.' Ez az u j rend, u j állam, vallásos nagy szabadság, békébeu hagyni a vallásos meggyőződéseket oly téren, hova földi erő nem hathat. Egy kis állam van, hova e tan nem fér-het, hova soha nem fog juthatni, a pápai állam ; emiatt oly nagy a roham ezen fejedelemség ellen. A fejedelemség mel-letti harcz nemcsak az egyház függetlenségeért, az emberi lélek nemességeért, a szabadság magasságaért vitt harcz, hanem harcz a forradalom ellen átalában. Harczolt az egy-ház Szép Fülöp ellen, harczolt XIV. Lajos ellen, har-czolt a democraticus Caesarok legistái ellen ; harhar-czolt az egy személybe r e j t e t t , harczol a szavazati többségen el-ömlött democratia ellen. Az egyház elve : „Servite Domino in timore. Quomodo ergo reges serviunt in timore, nisi ea quae contra Dei jussa Hunt, religiosa severitate prohibendo atque plectendo ? Aliter ergo s e r v i t , quia homo est, aliter quia etiam rex est. Quia homo est, ei servit vivendo fideli-ter, quia vero etiam rex est, ei servit leges justa praecipien-tes et contraria prohibenpraecipien-tes convenienti vigore sanciendo."*)
>) Allocutio 1862. j u n . 9.
*) S . Aug. de con. D o n a t . ad Bonif. cp. 185. n 19. T . 2. [>. 651. B.
III.
Ez a természetfölötti rendnek bevallása a földi rendre nézve, ez az isteni törvény iránti függetlenségnek, a naturalismus-nak, és a törvényhozási körbe áttett szabadelvüségnek taga-dása. „Quis enim non videt pravorum dogmatum iniquitate in dies christianum populum misere corrumpi, ad exitium impelli, et catholicam Ecclesiam , ejusque salutarem doctri-nam ac veneranda jura, et leges sacrosque ministros oppu-g n a r i , et iccirco omnia vitia et scelera invalescere ac pro-pagari, et ipsam societatem exagitari ? " ' )
Tanaink egység, elméinknek egyesülni kell. Birtokunk-ban , soha inkább , mint ma birtokunkBirtokunk-ban van az igazság ; non possumus aliquid contra veritatem, sed pro veritate.2) Nagy küzdelmek a mi osztályrészünk , magnalia Dei a mi jegyajándékunk j ily óriás, ily széles küzdelmek a századok vitakérdéseinek dicsőséges megoldása, a kath. társadalom u j korszaka lesz. Érezzük a t e r h e t ; h ű s é g a kötelességünk; a napi eseményekben , a kiégett agyvelők , a kiaszott kopo-nyák között maga az Isten a mi harczosunk. Acta Deum numquam mortalia fallunt.
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
ROMA , aug. 26-án. A szentatya változatlan jó egész-ségben v a n , sok fogadtatásokat a d , mindennap sétál. Az utazók nagy számmal jönnek Gandolfóba, s kik fogadtatást nem akarnak, délután az ismert utakon sétálnak, várván, hogy az átmenő szentatyát láthassák, s áldását fogadhas-sák. — Több újságok emiitették, hogy a párisi udvar ú j r a lépéseket tett II. Ferencznél, Ígérvén jó szolgálatjait az el-kobzott nápolyi birtokainak visszanyerésére, de viszont ki-vánja, hogy a király távozzék Romából, s birtokainak két milliomra menő jövedelmeit Spanyolországban, vagy Bajor-országban költse. Ez régi ügy, már La Valette foglalkozott vele ; mostanra biztosan Írhatom, hogy ily lépés a franczia kormány részéről nem t ö r t é n t . Igaz, hogy a francziák csá-szárja egy szóval rá parancsolhatna a turini szolgákra, hogy az elkobzott magánybirtokokat adják vissza a nápolyi király-nak, mert Turinban nem Victor hanem Napoléon az ur. Mind-azon által, ha ma visszaadná, holnap ismét le nem foglalhatná a turini kormány azon birtokokat ? Ha képes volt nemcsak a koronán, hanem a magányos polgári birtokon is rablást tenni, nem lesz-e képes ezt ismételni ? í g é r h e t i a turini mány, hogy nem fogja lefoglalni ; de ki ad hitelt ezen kor-mány szavának ? írásban örökre fogja kiadni az elrabolt bir-tokokat ; de nem írásban, nem a szent Háromság nevében tette-e a zürichi békét ? H o g y a n tartotta szavát ? Napoléon biztosítást Ígérhet ezén birtokokra, hogy többé le nem fog-laltatnak ; ő biztosithat sokat, csak biztosítani a k a r j o n ; de nem biztositotta-e a villafrancai pontokat, a zürichi békekö-t é s békekö-t ? Nem mondbékekö-ta-e ünnepélyesen, hogy Olaszországba nem azért jön hadseregével, hogy az olasz fejedelmeket koroná-iktól megfoszsza? Nem mondta-e, hogy nem azért jön, hogy a pápai fejedelemséget csorbitsa, hanem hogy erősitse ? És mi történt mind eme biztositások u t á n ? A nápolyi király mind-ezeket jó emlékezetben tartja, s ha a franczia kormány tizszer t e n n e ily czélu nyilatkoztatásokat, a király mindig ugy
vála->) Alloc. 1862. 9. j u n .
*) 2 Cor. 13, 8.
szólna, mint Lavalettenek válaszolt. Ő romai polgár, romai h e r c z e g , romai birtokos, saját jogaival él, mikor Romában marad. Victor Emmanuelnek nagy atyja is itt lelt menedéket I . Napoléon ellen ; a Bonaparte család is itt lelt menedéket egész Europa ellen, Roma minden szerencsétlenségnek me-nedékhelye ; a kereszténység közös atyjának államaiban bár melyik király is méltósággal lehet polgár, miként a fiú is, aki birtokait elvesztette, atyjának házában mindig megvo-nulhat. A királyok, miután koronájukat vesztették, semmi fe-jedelmet se nevezhetnek szellemi atyjoknak tehát kivel
egyenlők voltak, annak alattvalójává lennének, ha államaik-ban letelepednének ; de a szentatya magas méltósága a fe-jedelmiség fölött tündöklik, ő az uralkodó királyt, császárt is fiának nevezi. Nem lehet h i n n i , hogy a francziák csá-szárja másodszor ily lépést akarna t e n n i ; s most mondha-tom, hogy követje által ily lépést nem tétetett. Más szél f u j t 1862-ik év első felében, akkor még La Valettet lehetett ily ügygyei megbizni ; de azon évi pünkösti ünnep u t á n min-den megváltozott, s hiszszük, hogy az akkori hangulat soha se fog visszatérni a tuileriákba. — A spanyol királyné Sylva di Arcicolar J á n o s lovagot, ügykezelői minőségben bizta meg II. Ferencz nápolyi király udvarához. Ezen megbizást a király kegyesen fogadta, mint a szeretetnek, a rokonszenvnek tanúságát királyirokonától. —Azaustriai császár, s ap. k. gróf Széchényit a nápolyi király udvaránál levő követet haza hívta, s e követséggel nm. Bach nagy követet megbízta. Ez tiszta gazdálkodási intézkedés ; nem akarván a bécsi |kormány a birodalmi tanács kifogásainak tápot adni, azért a követséget összesitette. Mult évben kifogás volt a pénzügyi tanácsko-zások alkalmával ; most tehát a követség megmarad, anélkül, hogy az állami kincstár terheltetnék.
B R Ü S S E L , aug. 27-én. Szerencsétlen országunk, mivé lett a kőmivesség kormánya alatt ? A pártszenvedélyek a családi élet boldogságait emésztik, a polgári együttlét köte-lékeit mérgesitik. Hol a kormány az ő választóinak jelszavuk le a papokkal, le a szerzetesekkel, éljen a nyaktiló, éljen a király, szólamokat ad, ott az országnak szét kell szakadni, o t t nincs polgári nyugalom és biztonság. Gant, Liège és több városokban a kormánypárti csoport a legdurvább garázdál-kodásokat elkövette; becsületes polgárok házait megtámadta, az ablakokat beverte, nyomdákat rombolt, vért ontott. H a ezt szenvedélyes ellenzék követné el, nem csudálhatnék, mert ez a kormány ellen tör, s ezen törekvéseit ily erősza-koskodásokban szokta nyilatkoztatni. De nálunk a kormány-ellenzék a kormány ellen a polgári békét, nyugalmat, ren-det védi ; a kormánypárt pedig polgármesterek, állami hi-vatalnokok vezérlete alatt, mint vad állatokból összegyűjtött csorda, a polgárok házai ellen uszittatik, oly polgárok házai ellen, kik nem vélekednek ugy, mint a kőmivesség. A rendnek őre maga garázdálkodik; akkor a rendről le kell mondanunk,le kell mondani egyszersmind Belgiumnak boldogságáról is. Az utolsó választások oly hasadást tettek a nemzeten, melynekbe-gyógyulása nem hamar fog bekövetkezni. I t t csak elnyomó és elnyomott van. A szenvedélyek ily torzsalkodásaiban nem csuda, hogy egy buta pór fogadást tesz, hogy az első papot, akivel találkozik, összeveri. Ez nem személyes bosszú, mert akkor a polgári vétségek közé számittatnék ; itt elvbosszu van, a papi rendnek gyűlölete, melyet a kormány gyújtott meg
— . 162 m—
az 6 elbutultjaiban. A dühös eb valósággal neki rohant a kö-zösen tisztelt Van Pelcom nyugalmazott plébánosra, mily bántalmazásokat követett el rajta, érthetni a gonosznak előre feltett szándékából. Az agg plébános az első ütésre azonnal félre ugrott, s felkiáltott: ,,te nyomorult szerencsétlen em-ber ! de megbocsátok neked, mert nem tudod, mit cselek-szel." A keresztény szelídségnek ezen példájára mégis érzé-ketlen ember nyugodt kedvélyességgel mondá : „fogadást tettem, hogy amely pappal találkozni fogok, ezt megütlege-lem ; megtettem, most zárass be, itt vagyok." A plébános
az 6 elbutultjaiban. A dühös eb valósággal neki rohant a kö-zösen tisztelt Van Pelcom nyugalmazott plébánosra, mily bántalmazásokat követett el rajta, érthetni a gonosznak előre feltett szándékából. Az agg plébános az első ütésre azonnal félre ugrott, s felkiáltott: ,,te nyomorult szerencsétlen em-ber ! de megbocsátok neked, mert nem tudod, mit cselek-szel." A keresztény szelídségnek ezen példájára mégis érzé-ketlen ember nyugodt kedvélyességgel mondá : „fogadást tettem, hogy amely pappal találkozni fogok, ezt megütlege-lem ; megtettem, most zárass be, itt vagyok." A plébános